Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

VASÁRNAP, 1972, OKTÖBER 2». HFJ5 m|a glalz Polner Zoltán ALGYŐ, 1968 Fölfelé suhanó füstben állok: ömlik te olaj, süvít a gáz. Karácsony este van. Virraszt velem az útszéli bádogkrisztus, a rögök mélyére szakadt dobogás. Harmatos hűvös hajnalokon cseléd-faluk jártak erre. Itt vonult el a szolga-Alföld: szétázott lábnyomuk még látszik A kitaszított, rongy tanyákról itt nentek el a harcterekre, őket nem lehet megváltani! A sorsuk: eltékozolt ország. Döng, dürdül a gáz jegenyéje, hullnak lombjából salak-szelek. Parázslik a sár. A megkínzott néma harag, a föld követeli őseim törvényes igazát. \ föld, a tövis szegénységgel koronázott bánat, a hetedíziglen rettenet. Hiába fent a csillagok kék tündöklése, ha ami él, van, embertelen. De halottaim nem halottak! A puszták alól is magasra emelik a kigöngyölt zászlót, a csattogó, hatalmas lángot. Arcuk gyökéren, sáron, füstön átsüt. Szép szavuk hűség, történelem. Zuhog a fény kövekre fákra. Kifeszítve az éjszaka. Szívüket tapintom, lázadva tóduló vér minden dobbanás, fgy élünk együtt. Konok dühökkel ők. Mi a kezünkben lánggal. Küzdelmünk jelen Idő: honfoglalás. CS. PATAJ MIHÁLY MŰHELYÉBEN t Andrássy Lajos AFORIZMAK látom gyermeki Lázongásodat... okát s célját még nem tudod — de hisz az sem lehetne téves céltudat: hogy Ismert út csak ismert tájra visz * tett egy valami szokatlant s nagyol ünnepelték s ő bölcsen hallgatott hát elfeledték s most már amíg él... tán feltámad még — mint Kund Abigél * bukhatsz — mondták — mint Góliát csak hogy ki lesz a Dávid?... hiszen legyűrni sem lehet akárkinek akárkit... * kereszt-rejtvény az élet — bonyolult kérdés-felelet-játék s mint amabban a teljes választ csak a legutolsó megfejtett kocka adja — mire azt kitöltöd ott van érted a haléi ... De azt a kockát be kell írni mégis. Ízig-vérig alföldi ember és al­földi testő Cs. Pataj Mihály. S ezt nemcsak képeinek címéből tudjuk, érezzük: Alföld, Alföldi táj, Tanya, Falusi házsor, Napra­forgó kerítéssel... Az alföldi emberek szemlélete-világlátása jellemzi egyéniségét. Nemcsal: azért, mert e táj szülötte és ne­veltje, hanem a legkiválóbb Al­föld-festők ereje hatott művészi indulására. Különösen Rudnav Gyula — aki mestere voflt a Kép­zőművészeti Főiskolán — Alföld rajongása és Tornyai János szé­les indulatú festészete hatott rá termékenyítő erővel. — Az átírás, az absztrakció a mi generációnknak, ákiknek tag­jai tanulmányaik során még a Munkácsy-iskolán és a Rudnay— Tornyai-féle alföldi festészet rea­lizmusán nevelkedtek, sokkal ne­hezebb, bonyolultabb és hosszan tartóbb folyamat. Egyrészt, mert a kötődés sokkal mélyebb és megha­tározóbb jellegű volt, mint az utá­nunk következő művésznemzedé­keké. A mai fiatalok magától ér­tetődő természetességgel nyúlnak -az absztrakció, az átírás, a szim­bólumok és jelek módszeréhez, éppen mert tágabb a világlátá­suk, nem köti őket egyetlen szál E vallomásban foglaltak nem jelentik azt, hogy CB. Pataj Mí­^hály megelégedett az indító él­ményekkel és az indító festői stílussal. Neki is meg kellett vív­ni, és ma is képről képre meg­vívja alkotói forradalmait, néha könnyen és egycsapásra, máskor képek hosszú során vívódva. * Festői világának ihletője az Al­föld. Ez a sokszor megörökített táj ma is eleven forrásvidék szá­mára. Mit tehet a mai Alföld­festő, a táj „változó világának" megörökítőja, hogy korszerű mű­vész lehessen? Van, aki válto­zásokra érzékeny, újat kereső fi­gyelmével a megváltozott jelen­ségekre reflektál. Van. aki nosz­talgiával fűszerezett, megbocsátó lírával a régi paraszti élet rek­vizítumait menti át a művészeti alkotások szférájába. Olyan is akad, akr a régi tói még meglevő elemeit korszerű festői eszközök­kel alkotja újra. — Az örök emberi kettősség izgat. A fegyelem és szertelen­ség. az ész és a szív. a rend és a líra, a múlt és a jelen össze­szikrázl a fásából igy ekszem festői világot teremteni. SZERVEZÉS Tipikus alföldi világ jelenik meg kepéin a táj legjellemzőbb rekvizítumaival — regiekkel és újakkal —; görbe hátú falusi há­zak, megfeszített íjhoz hasonló gémeskutak, házsorok tető-fűré­szei, csontváz-tanyák, foghíjas kerítések, emberi fejeket és nap­korongot egyszerre idéző napra­forgók, fúrótornyok íelkiálótje­lei... E különös táj elemei ezek, s a kép mégsem köthető konkrét látképekhez. A táj elemeiből újra­szerkesztett, tipizált Alföld-ábrá­zolások ezek. Olyanok, melyek magukban hordozzák a jelképl­ség lényegét, éppen ezért tovább­gondolhatok. Tájainak vízszinte­sei, széles horizontjai a felszaba­dultság képzeleteit sejtetik, kerí­tései mögött zárt egységként hú­zódnak meg a kis falusi házak. Ezek a kerítések egy életforma jelképei — melegen tartottak egy családot, de ugyanakkor el­zárták ezt a kis közösséget a tá­gabb közegtől. Gémeskútjának törött íja egy elszabadulni, ki­röpülni képtelen életforma me­mentója, napraforgóinak sora a táj egyik legjellemzőbb növényé­nek emberi tartalmait tágítják. Olyan alkotások ezek, melyek­ből ha kivonnánk a valóságra utaló egy-két konkrét kötődést, absztrakt foltok egyensúlyéra épülő alkotásokat nyernénk. * Képeinek mértanias rendje, kompozícióinak tömörsége indula. fos és erőteljes festésmóddal pá­rosul. Üjabb alkotásain ehhez a rendhez és nagy ecsetfutamokhoz belső cizelláltság. a részek szép es érzékeny megmunkálása is kapcsolódik. Ezen festői eszkö­zök összekapcsolása érlelt szá­mára realista talajból kinövő és virágzó burkolt szimbolizmust, amelyben lendületes-indulatos fogalmazásmódot a részletei­megmunkálásával old harmoni­kus egységekké. Modern módon nyúl egy sokak számára ha nem is eltemetett, de túlhaladott vi­lághoz — az Alföld és a tőle el­választhatalan magyar parasztság világához. Egyéniségének és a kornak hangjaiból teremti meg hol drámai, hol lírával oldott hangulatú, öntörvényű képeit. Műtermében félig kész alkotá­sok. Egyszerre több képen dol­gozik. Egész sorozatot mutat, amelyeken a napraforgó lehető­ségeit kutatja a realista ábrázo­lásmódtól a teljes absztrakció szintjéig. A soha nem nyugvó vívódó-cselekvő alkotó ember akarata dolgozik benne, s ez az akarat és a továbblépés igénye szüli képeinek sorát. — Modern képzőművészeti nyelven szeretném megfogalmaz­ni azt, amit az Alföldön és Al­földről még el lehet és el kel! mondani. Modernül, de az ön célú modernkedés nél­kül szólni a kor és e táj új relációiról. S hi­szem, hogy még nagyon sok minden vár elmon­dásra. TANDI LAJOS A Bámexbvmfért fennállásá­nak tizedik évfordulóján nagy ünnepségelcet rendezünk a, Ló utcai székházban, amelyre hatvanezer külföldi és harmincnégyezer bel­földi vendéget hívtunk meg. Az ünnepség programja. a kö­vetkező: 1. Kopj a térés » hivatal udva­rán. IV. Henrik korabeli rn» t altban. s Lepínye«'ü-vers*ny. i. Vadászat ,i l.ó utcában idomított sólymokkal. 4. ükőrsltis, "űzilátéknal. 5. Szarmata lovasroham, elő­adjuk * vallalat dolgozói. 6. Ultiparii — élő kártyalapok­ki!. 7. A napközi otthon növendé­keinek non-figuratlv kiállítása. C Tertferl csata egy mester­séges tanán: a ?5központ ené'i­ciélyével egy gályát és két na­. szádot i'isullvsrt.ünk. 9 Monstre díszebéd a vállalat ebédlőjében, korhű igricek rész­it telével. .0. Monstre bál a váliaia. kui­túrtermépen. Néhány nappal az ünnepség előtt, amikor már minden elő volt készítve. amikor már min­den úgy ment. mint a karikacsa­pás, megjelent a szervezőirodá­ban a vállalat szakácsnője, Böbe néni, és sértődött hangon így szólt: — Rám ne számítsanak. Én ezt nem villalom. — Mit nem vállal, drága Böbe néni? — kérdeztük kórusban. — Én nem fogok főzni annyi embernek. Hányan is lesznek? — Ugyan, Böbe néni, még százezren se ... Mi az magának? — Nem vállalom. — Ha elvállalja, prémiumot kap. Nem is kis prémiumot! A mi tíöbe nénink megeny­hült: — Hat jó... Legfeljebb vára­koznak egy kicsit azok a vendé­gek ... És mi lesz a kiszolgálás­sal? — Hogyhogy, ml lesz? Hiszen van egy felszolgálónk! Legyen nyugodt, mi mindenre gondol­tunki Valóban: mi mindenre gondol­tunk. Tudtuk, hogy a százszemé­lyes étteremben nem fér el egy­szerre kilencvennégyezer ember, ezért hát kitaláltuk, hogy a vá­rakozókat jelmezes-zenés felvo­nulásokkal és középkori miszté­riumjátékokkal fogjuk szórakoz • tatni. A gyengébb szervezetüek vitamininjekciókat kapnak: moz ga orvosi rendelők keresik fel majd a sorbanállókat. Amikor minden a legnagyobb rendben volt. amikor már min­den úgy ment. mint a karikacsa­pás. valakinek eszébe jutott, hogy csak egy mosdónk van, és abban is csak tiz ember fér el egyszerre. Megnyugtattuk az illetőt, hogv nem lesz semmi baj. a mosdó mellett kiá'Vtást rcde-ünk a Bámerhvmf^rt történetéből. — És mi lesz, ha mégis mo­rogni. fognak? — kérdezte egy kollégánk. — Ha ök is kifooi­sotják. hogy egy mosdónk van? — Hadd morogjanak — felelte a Bámexbvmfért igazaatója. — Száztagú renekar játszik maid, hát úgysem fogia hallani senki! MIKES GYÖRGY Öreg szuszék Alföldi táj • s 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom