Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

VASÁRNAP, 1972. OKTOBER 29. Kongresszusra készül eszt A Magyar Vöröskereszt jövő év áprilisában tartja IV. kongfesszusát. Az előkészületek országszerte megkezdődtek. az eltelt négy év munkájának felmérését végzi a tömegszervezet. Az eredményekről, a kongreszszusi felkészülésről beszélgettünk Győri Imrénével, a Vöröskereszt Csongrád megyei szervezetének titkárával. A megyében az elmúlt négy év alatt 34 új alapszer. vezet alakult, ma már a 381 alapszervezetben 34 ezer 590 vöröskeresztes aktivista tevékenykedik. A III. kongresszus óta — mint azt a közelmúltban lezajlott járási és városi vezetőségi üléseken értékelték — javult a lakosság körében végzett egészségügyi felvilágosító, nevelőmunka. Ma már több az üzemi elsősegélynyújtó helyek száma, egyre több aktivista óvja a dolgozók egészségét. Véradásban mindig élen járt Csongrád megye, annak A világtakarékossági nap ünnepe Kisteleken Szerte a világon október tétek léte is hozzájárul: az 31-e a takarékosság napja. OTP kölcsönöket tud adni a Tegnap délelőtt Kisteleken, a megtakarított hatalmas öszkultúrházban emlékeztek szegből lakásépítésre, tartós meg erről. Az ünnepi gyűlé- fogyasztási cikkek vásárlásásen részt vett Szabó Sándor, ra. Az idén például a köla megyei pártbizottság tit- csönzött összeg a megyében kára, Hoffman József, az 1 milliárd 530 millió forint, OTP vezérigazgató-helyette- és 1281 lakás építését támose is. gatta az OTP kölcsönnel. Molnár Sándornak, a Ha- Török László, az OTP zafias Népfront Csongrád Csongrád megyei fiókjának megyei titkárának megnyitó- igazgatója zárszavában kija után dr. Antalffy György fejtette: megyénk dinamikus professzor, Kistelek ország- ipari fejlődése, korszerűsögyűlési képviselője mondott dő mezőgazdaságunk lehetőünnepi beszédet. Megemlé- séget biztosít ahhoz, hogy az kezett arról, hogy az 1827- embereknek legyen miből taben nálunk is fiókokat léte- karékoskodniuk, s ezzel niegsített österreichische Spar- teremtsék nagyobb céljaik kasse működése óta mennyit megvalósítását, fejlődött hazánkban is a ta- —^ karékosság. A világ első takarékpénztára megalakulásának 100. "évfordulóján. 1924. októberében, a Takarékpénztárak Nemzetközi Kongreszszusa döntött arról, hogy október utolsó napja az egész világon a takarékosság ünnepe legyen. Magyarországon 1965 óta ünnepeljük ezt a napot. Csongrád megyében jelenleg 2 milliárd 300 millió forint összeget tartalmaznak a takarékbetétkönyvek, az országban a legmagasabb nálunk az egy főre jutó takarékbetét-összeg: 5 ezer 400 forint. Az ország lakóinak ma már 53 milliárd forintja van takarékbetétben, de emellett nem csökkent a vásárlás sem, sőt a kereskedelem évről évre nagyobb árubőséggel „csábítja" az embereket — ilyen szemmel nézve pedig még nagyobb érték, hogy takarékosak vagyunk. A fogyasztás növekedéséhez persze a takarékbeis köszönhető ez, hogy a térítésmentes véradók mintegy 70 százaléka állandó, mindig készenlétben áll, ha segíteni kell. Sokat mondó adat, hogy 1969-ben 24 ezer önkéntes véradó volt, az idei statisztika szerint pedig 22 százalékkal nőtt azóta a véradók serege. A III. kongresszus főbb határozatait végrehajtotta Csongrád megyében is a Vöröskereszt, a mozgalomnak pedig újabb lendületet ad a következő kongresszusra való felkészülés. Már megválasztották a 6 fős intéző bizottságot, amelynek tagjai a kongresszust előkészítő munkát irányítják, egy-egy járást és várost patronálnak ebben a munkában. Az előkészítés időszaka ugyanis azért kezdődik már hónapokkal a kongresszus előtt, hogy ennek a humánus mozgalomnak a céljait, feladatait sokrétűen megismertethessék a községek, városok lakóival, még több aktivistát' vonjanak be a nemes feladatok végrehajtásának munkájába. Sokan vannak, akik munkaterületükön sokat tehetnek a célok valóraváltásáért. Nagyon fontos, hogy az előkészület hónapjai alatt tudatosodjék: bár a Vöröskereszt munkája most reflektorfényben van, de feladatai nem kampányfeladatok, hanem olyan nagy jelentőségű munka ez, amelyet mindannyiunk érdekében, folyamatosan támogatni kell. Levél a gyufagyárból Illyés Gyula köszöntése az új Tiszatájban Néhány nap múlva, november 2-án ünnepeljük legnagyobb élő költőnk, Ilylyés Gyula 70. születésnapját. A Tiszatáj most megjelent, novemberi száma erre az alkalomra gazdag összeállítást közöl. Béládi Miklós Illyés Gyula világa címmel írt tartalmas esszét, Kiss Ferenc Illyés Gyula egyik legszebb versét, a Gyalogutat elemzi. Veress Dániel romániai magyar író Közös égbolt alatt címmel és Tűnődések — környezetrajzzal alcímmel ír a 70 éves költőről. Tamás Attila Illyés Ifjú pár cimü versét, Grezsa Ferenc a két híres regény, a Kora tavasz és a Mint a darvakat elemzi, Pomogáts Béla Magyar költő Európában címmel, Kántor Lajos Ihlet és történelem címmel értekezik a jubiláló költő munkásságáról. Az új számban ezenkívül Szilágyi Domokos, Csorba Győző, Veress Miklós, Tamás Menyhért és Pintér Lajos verseit, Végh Antal novelláját olvashatjuk. A tanulmányrovat két írása Romániába vezet bennünket. Tordai Zádor a Korunkról ír, Kása László Kalotaszeg ösvényein címmel, a szép erdélyi tartományt mutatja be. A Tiszatáj új számát érdekes kritikai rovat egészíti ki. Fiatal még a világ... Némiképp új, ismeretlen izgalommal figyeltük a finn Elvi Sinervo egyetlen színpaddrámájának péntek esti tévéváltozatát. Megelőzően a vendégrendező, Timo Bergholm mutatta be a szerzőt, a hatvanesztendős kommunista írónőt, aki darabjának történelmi levegőjét, a fasizmus rettegett éveit maga is átélte az ellenállásban, és a börtönben, s aki ma, hogy a világ öregedett azóta, népszerűbb hazájában, mint bármikor, hiszen a háborút még mindig nem felejtették, nem felejtettük el. Nem is felejthetjük, a világ eseményei naponta figyelmeztetnek rá. Mi kelti darabjának (Fiatal még a világ. . .) különösen vibráló feszültségét? Emberei, hősei. Az eddigi ..ellenállási filmekben" a bonyolult emberi-erkölcsipolitikai helyzetek dacára rendszerint tiszta képleteket kapott a néző: a partizán, az összekötő, az idegenből titkon hazaérkezett vezető, a besúgó, a rendőrkopó általában a pozitív és negatív hősök egyértelmű jellemjegyeit hordozták — most ugyanezek a típusok inkább emberi arcukat mutatják. Nem hovatartozásukból Liebmann Béla felvétele Almási Éva Vappu szerepében bontja ki az író emberi-erkölcsi tulajdonságaikat, hanem fordítva: emberi tartásuk, sokszor talányos, tétova cselekedeteik ábrázolásával engedi át a nézőnek a konzekvenciát. A darab legerőteljesebb alakja — Sulyok Mária szuggesztív megjelenítésével — Lehtonen mama, akiben nem nehéz felismerni Pelageja Nyilovna (Gorkij: Az anya) lelki rokonát, bár a döntő lépést, amit az utolsó jelenetben a fasizmussal szembeni néma tiltakozásból a konspiráció vállalásáig megtenne — átengedi lányának, Irjának. Igy válik teljessé az ellenállás indoklásának lélektani mozzanata: az ember nem érheti be a józan ész tiltakozásával, az embernek tennie kell a háború ellen. N. 1. A névtelen levél akkor is névtelen, ha ennyit kanyarítanak alá: K. József. Lehetne félresöpörni könnyed mozdulattal, a papírkosár irányába. Aki nem vállalja megszólaláskor a bemutatkozást, magára vessen.,. Mégsem így történik a gyufagyárból jött névtelen levéllel. A kéz megáll félúton. Elteszem, előveszem, hogy újra elolvassam. FÖLPANASZOLT TÜLÖRAK Elöljáróban egy korábbi cikkre utal a levélíró — a „Veszélyes órák" címűre. Egyetért azzal, hogy a túlórázás túlhajtása mennyire káros. „Szerintem — folytatja — semmi esetre sem szabad túlórát elrendelni azért, mert a vállalatok a tervteljesitést elméretezték, illetve csak túlórával tudják biztosítani a tervteljesítést. A Gyufaipari Vállalat szegedi telepe helytelen vezetésből adódóan szintén elméretezte tervét, megoldásként a dolgozók napi 4 óra túlóráztatását és a szabad szombat elvonását választotta. Mindezt tíz napon keresztül. A műszakok kialakítása úgy történt, hogy a délelőtti műszak reggel 6-tól délután 18 óráig, a délutános műszak 18 órától másnap reggel 6-ig dolgozik. Fentieket bejelentés formájában hozták a dolgozók tudomására, ezt a vállalat vezetősége a szakszervezet titkárával megbeszélte, az jóváhagyta, és a dolgozók felé kötelezően elrendelték a túlórát" Üjra elteszem a levelet. De aztán kimegyek a helyszínre. „CSAK NE KÜLDJENEK!" A Szegedi Gyufagyárban Dancsó János üzemvezető és M. Kovács József párttitkár válaszol kérdéseimre. Mint mondják, a túlóráztatást bejelentették az Építő-, Faés Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyebizottságánál, s a hozzájárulást megkapták. — A túlórázásra augusztus 14. és 26. között került sor — tájékoztat az üzemvezető. — Amikor ilyen döntés született, a művezetők minden osztályon összehivták a dolgozókat, s megbeszélték velük, mit tervezünk. Senkit sem köteleztünk; aki terhes vagy fiatalkorú, vagy más okból nem akart benne részt venni — megmondhatta —, magyarázza a párttitkár. Egy szépséghibája mindenesetre van a dolognak: a kollektív szerződés értelmében „a túlmunka mértéke havi 30 óra lehet". Augusztus 14-től 26-ig viszont ennél többet, 40 óra túlmunkát végeztek a gyufagyáriak — vagyis eltértek a „gyári alkotmánytól" a döntés meghozói. Ez vitathatatlan tény. S az sem kétséges, a nyári kánikulában nagyon nehéz lehetett a dolgozóknak a szokatlan éjszakai műszak. Jogos tehát a levélíró boszszankodása? Mielőtt, erre válaszolnánk, tisztázni kell: miért vállalkoztak plusz munkára a Gyufaipari Vállalatnál? S itt már az egyéni panaszszavaktól a kisebb közösségen is túljutunk: a „gyufaellátási nehézségekig". Így nevezzük azt a köznapi dolgot, hogy valaki magabiztosan odamegy a pulthoz, ahol mindig megkapta a maga egy vagy több skatulya gyufáját — és meglepetésre azt a választ kapja: nincs. Ez a „nincs" már sejtet valamit abból, hogy bizony okkal túlóráztak a gyárban. Az a tény viszont, hogy exportáltak is az idén — olyan látszatot kelthet: a kivitel miatt volt szükség a túlmunkára, tán elhanyagolták a hazai piacot?!... A gyár vezetői inkább azt vallják: a belföld hanyagolta el őket. Úgymond, a Gyufaipari Vállalat 1971-ben csak a belkereskedelemnek készített gyufát. Nem kevesebb, mint 592 millió dobozzal: ebből 347 milliót a szegediek adtak az országnak. — Mig 1971. január elsején a szegedi telepen csak 73 ezer doboz gyufa volt a raktárban, 1971. december 31-én már több mint 8 millió doboz. Ilyen előzmények után köszöntött ránk 1972. Az első negyedévben a telep napi termelése elérte az 1 millió 235 ezer dobozos mennyiséget, tehát több volt, mint az átlag, a múlt év utolsó negyedévében. A fogyasztás viszont alatta maradt a termelésnek; a raktárunkban levő gyufakészlet március végéig 15 millióra nőtt — vállalati szinten pedig 33 millió doboz volt ekkor a készlet. Ha mindehhez még hozzátesszük azt is, hogy az élelmiszer- és vegyiárunagykereskedelmi vállalatok nagyobb része halogatta a diszpozíció szerinti átvételt, amit udvarias vagy nyers formában tudomásukra is hoztak — nem csodálkozunk tovább, hogy exportpiacok felé is kacsingattak a gyufaipariak. A gyáriak két lehetőség közt választhattak: vagy csökkentik a termelést, vagy a kapacitást exportálással használják ki. A szegedi gyár áprilistól június végéig 32 millió gyufát exportált. Aztán, júliusban szaporodtak a szállítást sürgető levelek, telefonok, s ittott már a gyufahiányt emlegették augusztusban. Ilyen előzmények után, a hazai vásárlók érdekeire hivatkozva fordultak a dolgozókhoz: vállalják két hétre a túlórázást. Ennek eredményeként 6 millió dobozzal termeltek többet a tervezettnél. KIN MÚLOTT? A párttitkár fölkalauzol az üzembe. Találomra beszélek három dolgozóval. Sándor Györgyné: Röpgyülésen kértek bennünket, hogy vállaljuk. Bírni bírtuk, csak nagyon meleg volt. Kaptunk kávét, frissítőt; mikor éjszakáztunk, 20 perc pihenőt is éjfélkor. Móricz József né: A vállalat mindent megtett, hogy könnyítse a dolgunkat. Én kétezerkilencszázat kerestem akkor. Fodor Ilona: nem vettem részt a megbeszélésen, csak akkor jöttem dolgozni, mikor megkezdődött a túlórás időszak. Hát, kicsit fárasztó volt. Egyiküktől se kérdezem: szívesen csinálnák-e újra. Biztos vagyok a „nem" válaszban. S kiken múlik, hogy ne legyen rá szükség? Kin múlott, hogy ezúttal szükség volt rá? A fenti adatok szerint elsősorban a kereskedelmen. A taktikázáson, ami enyhén szólva furcsa volt. „Minden köhintésre gyufát kaptak" — így fogalmazták a gyárban. Nyilván ezzel függ össze, hogy mint a Belkereskedelmi Minisztérium illetékese nyilatkozta — „a nagykereskedelmi vállalatok június 30-ra bankelszámolási okok miatt a megengedettnél jobban csökkentették raktárkészletüket". Az is figyelemre méltó, hogy — bár nőtt a gyufa iránti igény — a kereskedelmi vállalatok beszerzése az első negyedévben' 14,6 százalékkal csökkent, a másodikban 24 százalékkal, s csak a harmadik negyedévben kezdték levonni az — egyébként kézenfekvő tanulságot. Ez akár ekképp is summázható: megrendelés nélkül, utánpótlás nélkül, nincs áru. Mindazok az illetékesek tehát, akik csipkerózsikaalmukat. aludták, tettek helyett — okai annak is, hogy a gyufagyári munkások, jobbára nők, családos asszonyok túlórákban, éjszakai műszakban voltak kénytelenek helyrezhozni egy mulasztást. Amit nem ők követtek el. Ipar és kereskedelem okos tárgyalásai — megállapodásai —, célszerű igényfelmérések előzzék meg, hogy még egyszer ilyen előforduljon. Simái Mihály Felelősségrevonás a A gyufaellátásban kialakult helyzet okairól, és a hiány megszüntetésével kapcsolatos intézkedésről a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya a következő tájékoztatást adta: A minisztérium vizsgálata megállapította, hogy a gyufahiányt részben a kereskedelmi vállalatok hibás rendelése, reszben az ipar nagyobb mértekú exportja idézte elő. Az illetékes belkereskedelmi miniszterhelyettes a mulasztást elkövető kereskedelmi vállalatokat felelősségre vonta: egyrészt csökkenti a vezetők nyereségprémiumát, másrészt a hiány megszüntetése során felmerült többletköltségeket az érdekelt vállalatok nyereségének terhére számoltatja el. A gyufahiány megszüntetésére az ipar három műszakos termelést szervezett, s ezzel nagyobb árualapot tud a belkereskedelem rendelkezésére bocsátani. Ezenkívül választékcserében Csehszlovákiából és Romániából több millió doboz gyufa érkezik a közeli napokban. (MTI)