Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

2 VASAllNAF, 1972. OKiÓIiLU 29. Külpolitikai REFLEKTOR A VDK kormanya csütörtökön nyilatkozatot adott ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak és az Egyesült Államoknak a vietnami problémáról folytatott párizsi bi­zalmas tárgyalásairól. A nyilatkozat — amelyet lapunkban is közöltünk — többi között hangoztatja, hogy a VDK október 8-án előterjesztette megállapodástervezetét a há­lx»rú beszüntetéséről és a vietnami béke helyreállításáról, li/.t a tervezetet a két fél összeegyeztette, és az Egyesült Államok elnöke október 20-án jóváhagyta az okmányt. Az ezt követő tárgyalásokon megvizsgálták a háború beszün­tetésének rendjét, és kitűzték a szóban forgó megálla­podás aláírásának időpontját. A felek abban állapodtak meg, hogy az Egyesült Államok október 23-án beszünteti a bombázást és feloldja az aknazárat, október 24-én Ha­noiban parafálják, és október 31-én Párizsban aláírják a megállapodást. A nyilatkozat szerint az Egyesült Államok az utolsó pillanatban „saigoni nehézségekre" hivatkozott. Ezt a VDK kormánya a tárgyalásokkal szemben tanúsított ko­molytalan magatartásnak tekinti, s úgy véli, hogy nyilat­kozatának nem szabad befolyásolnia a tárgyalások sike­rét. és sürgeti, hogy a megállapodást október 31-én ír­ják alá. Washington kötelezettséget vállalt Párizsban Az utóbbi időben már érkeztek bizakodó hírek Pá­rizsból, Washingtonból. Ezeket a világ közvéleménye vá­rakozással és kicsit kéfikedve fogadta. Most a VDK kor­mánya fellebbentette a titkok fátylát. Ennek révén a bi­zakodásra több az okunk, mint korábban volt, remél­hetjük, hogy a közeljövőben véget ér a szörnyű vietnami háború, hiszen ismeretes, mennyire megterheli a nem­zetközi kapcsolatokat a délkelet-ázsiai amerikai agresz­szió. Az évtizedek óta harcát vivó vietnami népnek mindenki csak kívánhatja — ezt szintén hangsúlyozta a magyar kormány tegnap közzétett nyilatkozata —, hogy számára is a béke évtizedei következzenek. Most már nyilvánvaló: Washington kötelezettséget vállalt Párizsban. A véglegesen elfogadott szöveg, a hadi­cselekmények beszüntetésének, a parafálásnak, az alá­írásnak időpontja hosszú és nehéz tárgyalások után szü­letett. Most a Fehér Ház arra hivatkozik, hogy Thieu dél­vietnami elnök ellenállása megakadályozza az egyezmény végrehajtását Jogos azonban a kérdés: vajon hogyan vál­lalhatta Kissinger Párizsban a titkcs tárgyalást és meg­egyezést, ha nem volt abban biztos, hogy az általa meg­kötött szerződést Saigon is elfogadja? Hogyan lehetséges uz, hogy Thieu, akinek hatalma, minden eddigi cseleke­dete Washingtontól függött, most önálló játékba kezd? Az Humanité irja kommentárjában: „Nixon és Kis­singer, hamv'ven Jó komédiások is, nem hitethetik el ve­lünk. hogy Thieunak hatalma lenne • eltorlaszolni a tár­gyalások útját. Ez az alibi nevetséges. Egy vietnami köz­mondás azt mondja, hogy »kutya csóválja a farkát, és nem a farok a kutyát«". A legtöbb akadály: Thieu Az kétségtelen, hogy a párizsi békeegyezmény meg­kötésének pillanatnyi legfőbb akadálya az, hogy Thieu továbbra is a legmerevebben ellenzi bármilyen koalíciós kormány létrehozásának gondolatát, amint azt pénteki be­szédében is gyalázkodó hangnemben kifejezte. Thieu és Kissinger egyik éles szóváltása során a saigoni elnök ál­lítólag „Dél-Vietnam kiárusításának szándékával" vádolta az Egyesült Államokat. A CBS-televízió által idézett for­rás szerint Thieu kijelentette: „Ha az USA most bele­lcényszerft bennünket a kommunistákkal való koalícióba, akkor meghazudtolja azt az állítását, hogy Dél-Vietnam önrendelkezési jogáért harcolt. Ebben az esetben az ame­rikai beavatkozás a vietnami háborúba csakis agresszió­nak minősülhet. Ezzel az USA hiábavalóvá tenné saját katonáinak és dél-vietnami szövetségesének minden ed­digi áldozatát". Ebben az „érvelésben" van valami. Washingtoni for­rás szerint az indokínai háború kezdetétől ez év október 21-ig 45 884 amerikai katona vesztette életét, illetve sebe­sült meg. 1154 pedig eltűnt. Edward Kennedy massachusettsi demokrata párti sze­nátor pedig így nyilatkozott: „Szívből remélem, hogy si­kerül beszüntenünk az ellenségeskedéseket és véglegesen pontot teszünk e háború végére. Azok. akik gyermekeiket vesztették el Vietnamban, joggal teszik fel a kérdést: mi­ért nem valósították meg a békét már hamarabb?" A New York Times vezércikke emlékeztet az 1963-as elnökválasztási finis hasonló manővereire. Megállapítja: a most elérhető békerendezésre már négy évvel ezelőtt is lehetőség nyílt, de akkor Washington megengedte Thieu­nak a tárgyálások elszabotálását. „Nixon elnöknek most elkerülhetetlenül választania kell: vagy fenntartja a Sai­gonnak tett és gyakran megtsmételt elkötelezettségét a kommunista hatalomátvétel lehetőségének eltorlaszolásá­ra, vagy pedig betartja az amerikai népnek tett és mind­eddig teljesítetlen ígéretét az indokínai béke megterem­tésére." Nixonnak döntenie kelll A békeremények felcsigózásával Nixon olyan hely­zetbe került, hogy az amerikai közvélemény csalódása sú­lyosan visszaüthet rá, ha a remények ezúttal is meghiú­sulnak. Túl nagy a tét Nem lehet megengedni, hogy Ni xon a választásokig úgy tegyen, mintha már minden rend­ben volna, utána pedig esetleg újabb és újabb akadályok­kal tegye nehezebbé, esetleg lehetetlenné az egyszer már általa elfogadott megállapodás aláírását. Az amerikai CBS diplomáciai munkatársa, Marvin Kalb írja: Hanoi lényegében ország-világ előtt nyilván­valóvá tette, „ha Nixon elnök valóban békés rendezést akar — megkaphatja, de'nem fedezheti magát Thieu vo­nakodásával. Nixon számára elérkezett a számonkérés pil­lanata: akárhogyan dönt. következményei történelmi je­lentőségűek lesznek". Markovits Tibor Souvanna Phouma washingtoni tárgyalásai # Washington (AFP, UPI) Souvanna Phouma, a vien­tianei kormány Washington­ban tartózkodó vezetője megbeszélést tartott William Rogers amerikai külügymi­niszterrel. Az eszmecsere után újságíróknak azt mon­dotta: az amerikai diplomá­cia vezetőjét tájékoztatta kormánya és a Laoszi Ha­zafias Front Pártja között Vientianeban folyó tárgya­lások alakulásáról. Szó volt a laoszi gazdasági helyzetről és a Laosznak nyújtandó amerikai segítségről is — íűzte hozzá. Az amerikaba­rát laoszi kormány feje re­ményét fejezte ki, hogy az Egyesült, Államok és a VDK között folytatódnak a tár­gyalások az indokinai béke­egyezmény mielőbbi megkö­téséről. Souvanna Phouma Rogers­szel folytatott eszmecseréje után a Fehér Házban 75 per­ces megbeszélést tartott Nixcm amerikai elnökkel is. Jelen volt Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó. Kozmosz-évforduló A két Jemen egyesül # Kairó (Reuter, AFP) Szombaton folytatódtak Ali Nasszer Hasszani, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és Mohszen el­Aini. a Jemeni Arab Köz­társaság miniszterelnökének kairói tárgyaásai a két szomszédos arab állam kap­csolatainak rendezéséről. Aziz Szidki egyiptomi mi­niszterelnök a nap folyamán érintkezést tartott fenn a két kormányfővel. Jól értesült forrásokból származó értesülés szerint immár elhárultak az akadá­lyok a két Jemen egyesülé­sének útjából, és azt várják, hogy megállapodást írnak alá. ENSZ-vita a leszerelési világkonferenciáról • New York (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés I. számú politikai bizottságá­ban folytatódott a vita a le­szerelési világkonferencia összehívására tett szovjet in­dítványról. E javaslat meg­valósítása érdekében már eddig is csaknem 100 ország emelt szót az ENSZ-közgyű­lés általános politikiai vitá­jában, és más nemzetközi fórumokon. Az értekezlet összehívásának vitája gya­korlati szakaszba lépett. Számos küldöttség hangsú­lyozza, hogy haladéktalanul bizottságot kell kiküldeni a konferencia gyakorlati elő­készítésére. Az államok többségének e konstruktív követelésével azonban szem­beszegül az Egyesült Álla­mok és a Kínai Népköztár­saság képviselője, ök az ér­tekezlet összehívásának gon­dolata ellen intézett táma­dásaik kudarca után most arra törekednek, hogy min­denképpen halogassák a vi­lágértekezlet összehívását. # Moszkva (TASZSZ) A Kozmosz 186. és 188. mesterséges holdak felbo­csátásának és összekapcsolá­sának 5. évfordulója alkal­mából Anatolij Karickij, a TASZSZ tudományos hír­magyarázója a következőket írja: A Kozmosz 186. és 188. mesterséges holdak felbo­csátása és automatikus ösz­szekapcsolása fontos lépés volt az űrhajózás techniká­jának tökéletesítésében. Az űrhajózás fejlődésében az űrhajók összekapcsolása a Föld körüli pályán keringő, ember lakta űrállomások munkája miatt fontos. Az űrállomások munkáját szál­lítóűrhajókon feljuttatott, váltott személyzettel lehet hosszú időre biztosítani. RADIÚTELEX Lengyel—bo!gár együttműködés • Varsó (MTI) Varsóban szombaton dél­után befejeződtek a Piotr Jaroszewicz lengyel és Sztanko Todorov bolgár mi­niszterelnök vezette kor­mányküldöttségek tárgyalu­sai. A tárgyalások befejeztével a két miniszterelnök jegyzö­könyvet írt alá a lengyel— bolgár együttműködés to­vábbi fejlesztéséről. Osnabrück Willy Brandt nyugatnémet kancellár a Neue Osna­brücker Zeitungnak adott nyilatkozatában azt a meg­győződését hangsúlyozta, hogy az NSZK és az NDK már a jövő évben tagjai le­hetnek a világszervezetnek Addigra — tette hozzá Brandt —, vagy talán még előbb létrejön a két német állam közti kapcsolatokat rendező alapszerződés. Prestwick Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter külon­repülőgépen elindult Peking­be. Douglas-Home lesz az el­ső brit külügyminiszter, aki i ellátogat a KNK-ba. Kairó Anvar Szadat elnök Fuad Zekri altengernagyot nevezte ki az egyiptomi haditengeré­szet főparancsnokává. Akár­csak Szadek hadügyminisz­ter leváltása és Iszmail tá­bornok miniszterré való ki­nevezése esetében, hivatalos helyről ezúttal sem adtak magyarázatot a személyi vál­tozásokról. Lima Az év végével változások lesznek a perui fegyveres erők forradalmi kormányá­ban. A jelenlegi miniszter­elnök, Ernesto Montagne Sanchez tábornok nyugállo­mányba vonul, s helyét Edgardo Mercado Jarrin tá­bornok, volt külügyminiszter foglalja el. Cotonou A két nappal ezelőtt pucs­csal hatalomra jutott daho­meyi rendszer éjszakai kijá­rási tilalmat rendelt el, s megtiltotta a politikusok­nak, hogy elhagyják az or­szág területét. Chilében e helyzet továbbra is feszült • Santiago (TASZSZ. DPA) A chilei jobboldal össze­hangolt támadása következ­tében az ország belpolitikai helyzete továbbra is feszült. Bár a kormány szigorú in­tézkedéseket vezetett be a sztrájkolókkal és a provo­kátorokkal szemben, a reak­ció naponta követ el nyil­vánvaló törvénytelen csele­kedeteket. Nem hiányzik fegyvertárából a terror, , a megfélemlítés, a zsarolás, a szabotázs, a hadsereg és a rendőrség képviselőinek tá­madása. A Keresztényde­mokrata Párt és a Nemzeti Párt szenátorai a parlament fórumát használják fel a fegyveres erők és azok fő­parancsnoka, Carlos Prats tábornok elleni durva kiro­hanásokra. Santiago úri ne­gyedeiben a népi egység iránt lojális magatartást ta­núsító katonatisztekről ter­jesztenek becsmérlő röpla­pokat. A sztrájkoló szállítók és kiskereskedők szövetségének képviselői már napok óta tárgyalnak Allende elnökkel, de újabb és újabb követelé­seik lehetetlenné teszik a > megegyezést. Mint Allende mondotta, nem engedheti meg, hogy bárki is korlátozza alkotmá­nyos hatalmát. A Szovjetunió és az arab vitág A mikor három hónappal ezelőtt vé­get ért a szovjet katonai tanács­adók megbízatása Egyiptomban, az arab reakció azt remélte, hogy dön­tő fordulat történhet a szovjet—arab viszonyban. A kairói sajtóban olyan vádak is elhangzottak, hogy a Szov­jetunió tulajdonképpen érdekélt a kö­zel-keleti válság rendezetlenségében. . mert ez a térségben való „jelenlétét" segíti elő. A még Nasszer idejében félreállított polgári politikusok a ta­nácsadók távozását megelőzően petí­cióban követelték az államfőtől a szovjet—egyiptomi kapcsolatok felül­vizsgálását. A reakció erői lényegé­ben vissza akarták forgatni a történe­lem kerekét, fékezni akarták hazá­jukban a társadalmi fejlődés folya­matát, s egyáltalán nem érdekelte őket az, hogy ezzel valójában meg­gyengítik Egyiptomot, Izrael malmá­ra hajtják a vizet. Naiv illúziókra éoitettek ezek a reakciós erők: olvan elméletekre hogy az Egyesült Álla­mok most már nyomást gyakorol Iz­raelre. s eléri maid. hogy az izraeli megszálló csapotokat vonják ki az arab területekről. Ebből a vágyból semmi sem lett: az amerikaiak to­vábbra is felfeevverzik. pénzelik, minden módon támogatják közel-ke­leti szövetségesüket, s nem Izraelre, hanem Eeyiptomra próbálnak nyo­mást gyakorolni. Homokra éoültek azok a számitások is. hogy majd Nyugat-Európa siet Kairó segítségé­re, szembefordulva Izraellel is, az Egyesült Államokkal is. E kudarcok nyomán aztán fokozatosan megválto­zott a hangnem, mind több kommen­tár húzta alá, hogy a Szovjetunió támogatása nélkülözhetetlen és pótol­hatatlan Egyiptom számára. Ezt egyébként a hivatalos egyiptomi po­litika mindig is hangoztatta. Ami­kor az egyiptomi miniszterelnök leg­utóbb Moszkvába látogatott, a szov­jet kormányfő utalt ugyan arra. hogy a szovjet—egyiptomi együttműködés megpróbáltatásokon ment keresztül, de azt húzta alá elsősorban, ami a döntő, ami a meghatározó, ami az ál­landó tényező: az antiimperialista együttműködést, a nemzeti felszaba­dító mozgalomnak nyújtott interna­cionalista támogatást. A moszkvai tárgyalásokról kiadott közös közle­mény hangsúlyozta, hogy a barátság erősítése közös érdek, s hogy a két or­szág együttműködési szerződése min­den területen továbbra is alapot nyújt a kapcsolatok megszilárdítására. Ugyanakkor zavartalanul fejlődnek a szovjet—szíriai és a szovjet—iraki kapcsolatok, megszilárdítva Damasz­kusz és Bagdad nemzetközi pozícióit, a nemzeti erők összefogását, a nem­zetgazdaság alapjait. Kölcsönös érdekek védelméről és szolgálatáról van szó. A Szovjetunió nem támaszpontokat akar, nem erő­szakolja rá „jelenlétét" a Közel-Kelet arab országaira, hanem osztálypollti­kájának, internacialista hagyományai­nak, szocialista elveinek megfelelően, segíti az arab nemzeti félszabadító mozgalmat, a haladás útjára lépett független arab köztársaságokat. Tisz­teletben tartja az arab népek függet­lenségét és sajátosságaikat is; tiszteli jogaikat és történelmi tradicióiknt is. A béke és a biztonság ügyét kívánja elősegíteni a Közel-Keleten is; to­vábbra is sürgeti a közel-keleti válság politikai rendezését, az izraeli agresz­szió következményeinek felszámolása érdekében továbbra is segíti az ag­resszió áldozatait. A haladó arab rendszerek nem­zetgazdaságában rendkívül fon­tos szerepet játszik az a több mint négyszáz nagy létesitmény, ame­lyet a Szovjetunió segítségével hoztak létre, vagy építenek jelenleg ls. Egyiptom nem lenne képes nemzet­gazdaságának, iparosításának gyors fejlesztésére a híres nílusi nagygát, az asszuáni vízi erőmű olcsó árama nélkül. Ma az asszuáni építkezés mé­reteihez hasonló arányú gyárépítés folyik Kairó külvárosában, Heluán­ban, ugyancsak szovjet közreműkö­déssel: a heluáni acélkombinát szi­lárdítja majd meg az egyiptomi ipar alapjait Szíriában az Eufrátesz fo­lyón szovjet segítséggel építenek gát­rendszert, amely lehetővé teszi majd, hogy megkettőzzék az öntözhető me­zőgazdasági területeket. Egy harma­dik példa: Irakban, ahol nemrég ra­gadták ki az imperialista olajtársa­ságok kezéből a nemzet olajkincsét, a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok közreműködése nélkül nem ak­názhatnák ki az olajat, amely a nem­zetgazdaság legfontosabb bevételi for­rása, a nemzeti jövedelem zömének biztosítéka. Ez a gazdasági segítség csak kiegészíti azt, amely a haladó arab országok nemzetvédelmi képes­ségének megszilárdítását és fokozását célozza. E békeoolitika. ez reáloolitika. Nincs változás ebben a politikában — az együttműködés és a barátság elvei változatlanok. Az arab orszá­gok belső fejlődése természetesen nem lehet nyílegyenes, zökkenőktől men­tes, s magától értetődik az is, hogy a haladást sürgető és a haladást fé­kező erők küzdelme tükröződik a kormány állásfoglalásában is. Ebben a helyzetben különösen fontos a tü­relem, a megértés, a szili "d elviség. Mindezzel rendelkezik a szovjet dip­lomácia, mindez jellemzi a Szovjet­unió arab politikáját is. A z arab haladó erők megértik ezt, hálásak érte. És mind eré­lyesebben lépnek fel mindazok ellen, akik a szovjet—arab barátság bomlasztására törekednek. fL L i l

Next

/
Oldalképek
Tartalom