Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám

SZOMBAT, 1972. OKTÓBER 28. Játszótér, átadás előtt Tűi a nehezén A DEFAG útja a gazdaságossághoz Jó három évvel ezelőtt nehéz helyzetben volt a Délmagyarországi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A gazdaságot akkor szervezték át, a famegmunkáláshoz kapcsolták az erdőgazdálkodási feladatokat, s a vezetők sem voltak tisztában akkor azzal, hogy miként működtessék ezt az együttest. Ráadásul a vállalat szervezetét belső, ellentmondásos törekvések fogták vissza - mint erről annak idején lapunkban is írtunk. Az idei esztendő elején új vezetőség került a DEFAG élére. Azt ígérték, hogy a gazdaságilag alig kamatozó vállalatot megpróbálják nyereségessé tenni. Somogyi Károlyné felvétele Előtérben a „hajő", háttérben a pályák: játszani, sportolni egyaránt lehet a megújult téren Három évvel ezelőtt ismertettük lapunkban azt a nagyszerű játszótértervet, amelyet Törő János, a Szegedi Tervező Vállalat mérnöke készített. A Bartók Béla téren most már csak napok kérdése, hogy egészen birtokukba vegyék a fiatalok az évekkel ezelőtt megálmodott, papírra vetett, s most megvalósuló létesítményt. Ehhez hasonló csak akkor lesz Szegeden, ha a tarjám négyszázas épületek között megindulhat a zöldterület kialakítása: oda tervezett hasonló, több korosztály igényeit kielégítő játszóteret Törő János. Ilyen játszóterek már Budapesten is működnek, sikerük biztosítéka lehet annak, hogy a szegedi is betölti hivatását Létüket az a felfedezés indokolja, hogy míg a hagyományosnak nevezhető játszótereken — ahol a korcsoportok keveredtek — 20 —25 négyzetméternek kellett egy gyerekre jutnia, hogy mindegyik zavartalanul játszhasson, az olyanon, mint a Bartók Béle téri, 2— 3 négyzetméter elég: háromszázan is használhatják egyszerre. A térnek Marx tér felőli részét drótkerítés fogja már körül: egy nagyobb, s egy kisebb kézilabdázásra, focizásra alkalmas pálya — aszfalt borítja — mellett lábtenisz- és fejelőpályák is vannak. A kerítésen kívüli — a kisebbek játszóhelyétől padsorral elkerített — részben tornaszerek — nyújtók, gyűrűk, korlát — lesznek. Arrébb asztalitenisz asztalok várják a pingpongbajnokokat. A Lenin körút felőli részben kapott helyet a kisebII „növényvédöszeres per" tanulságai A vegyszerárialom elleni védekezés a felhasználók kötelessége Az elmúlt év októberében került nyilvánosságra, hogy a szentesi zöldségtermelő tájkörzetben több mint 20 millió forint értékű termésveszteséget okozott az öntözővíz szennyezettsége. A mai napig sem kiderített módon Dikonirt és egyéb hormonhatású gyomirtós?erek hatóanyaga jutott az öntözőhálózatba, súlyos károkat okozva a zöldségfélékben. A veszteség hét gazdaságot érintett. A szentesi Árpád és a Felszabadulás Tsz kártérítési igénnyel lépett fel, pert indítva a helyi vízgazdálkodási társulat ellen azon a címen, hogy szennyezett vizet szolgáltatott. A társulat azzal érvelt, hogy a növényvédő szerekkel kapcsolatos védekezés és ellenőrzés azoknak a feladata, akik ezeket a vegyszereket kezelik, felhasználják. Ha nem tartották meg a vizek mellett az előírt óvintézkedéseket és mérgező anyag került a csatornákba, ez csak arra utal, hogy a gazdaságok maguk követték el a hibát. Kiderült az is, hogy az egyik szövetkezet nem tudott elszámolni 3 mázsa 26 kiló Dikonirttal, pedig ebből egy kiló mintegy 60 000 köbméter vizet képes megfertőzni. A szegedi megyei bíróság elutasította a két perlő tsz követelését azzal az indokolással, hogy a növényvédő szerek alkalmazásénak szabályait a felhasználók kötelesek megtartani. A vegyszer nyilvánvalóan csak a gazdaságok mulasztása, vagy a nem megfelelő kezelés révén kerülhetett az öntözővízbe és így a kárt is a gazdaságoknak kell viselniük. A bíróság egyben megállapította, hogy a társulat az öntözővíz minőségével kapcsolatos ellenőrző kötelezettségének eleget tett, ezen a téren mulasztás nem terheli. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a tavalyi szennyeződésre tekintettel az idén minden tőle telhető óvintézkedést megtett. Az öntözési idény megkezdése előtt átmosatták, átöblítették a csatornákat és csak utána engedélyezték a víz felhasználását a szentesi körzetben. Ennek ellenére az idén is több millió forintos kárt okoztak a hormonhatású vegyszerek. Az elemi csapással felérő, egymás után két évben megismétlődő vegyszerártalom, valamint a per tanulsága, a vizek tisztaságának megőrzése csak a vízügyi szervek és a gazdaságok jó együttműködésével lehetséges. Ez mindkét fél közös érdeke és egyben a népgazdaság érdeke is. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kísérleti szerződést kötött a József Attila Tudományegyetem egyik tanszékével, úgynevezett gázkromatográfiás vizsgálatra, amely jelenleg a legbiztosabb módszer a vízszennyeződések idejében történő megállapítására. bek korosztálya. Az egyszemélyes hintákon kívül egy tömeges játékra alkalmas krokodilhintát már most próbálgatnak a tíz éven aluliak. A másik oldalon, a hatalmas homokozóban egy mászásra igen alkalmatos „hajó" áll, azaz tulajdonképpen hajóbordázat. A legügyesebbek az árbockosárba is felkúsznak. S bár csak jövő nyáron élvezhetik — elkészült a pancsoló — három zuhany hajlik fölé — és a zeg-zugos papírhajóúsztató is. A tervnek megfelelően, a kivitelező, a városgazdálkodási vállalat arról is gondoskodott, hogy megfelelő „számú ülőhely várja azokat, akik megpihenni, a gyerekekre felügyelni vagy éppen bennük gyönyörködni akarnak. A fák körül vagy a süllyesztett tér oldalaihoz támaszkodva, támla nélküli padok várják a felnőtteket. Azokat pedig, akik — jobb híján — eddig a Széchenyi téren, összehúzott székeken sakkoztak, fekete-fehér kockás kőtáblák és kényelmes székek várják a pályák drótkerítésen kívül, fák közt, a zöldben. A téren még folyik a munka, az utolsó simításokat végzik a városgazdálkodási vállalat dolgozói, ám egyes játékszereket máris birtokukba vettek a gyerekek. Akik — sajnos — a felnőttek példáját követve már most sem a biztonságot nyújtó bejáratokon közelítik meg a játékokat, hanem a gyepen át, a támfalakról a padokra ugrálva. A gyönge, nemrégiben telepített gyepen pedig a járda mellett fürgelábúak csapata vágott utat magának. S akik az átadás előtt álló, megszépült Bartók Béla tér elhanyagolt, tönkretett elődjére gondolnak, csak a környékbeliek — szülők és gyerekek — jóakaratában bízhatnak, hogy a milliós társadalmi tulajdonra most már jobbéin vigyáznak. V. ML Az elhatározást mindenesetre gyors intézkedések követték. A három különböző helyen működő irodákat összevonták; az újszegedi erdészeti székházat eladták, a lemezgyári irodákat áthelyezték. Most legutóbb pedig a ládagyárat költöztették át a nagyüzem mellé. Az első pillanatban egyszerűnek és magától értetődőnek látszó intézkedés a gyakorlatban eleinte hátrányokkal járt. Az új ládagyár kialakítása jelentős költségeket emésztett fel. Ráadásul egy exportügylet váratlanul rosszul sikerült, s a lemezgyárban 3-4 ezer köbméter nyár- és fűzfa maradt, növelve ezzel az üzem eszközterhét. (Hasonló okok miatt a DEFAG fejlesztési alapjának egy részét zárolták.) Be kellett rendezni az új központi irodát, méghozzá úgy, hogy a költözködés közben egy pillanatra se álljon meg a gazdaság irányító apparátusa. Gazdaságosabban Schamall Ferenc, a DEFAG igazgatója ennél jóval több halaszthatatlan feladatról is beszámolt, ám a lényeget tökéletesen megérthetjük az elmondottakból. A DEFAG-nak jóformán rövid fél év állt rendelkezésére, hogy életét rendbeszedje. Az eredmények ismeretében nem sokkal az év vége előtt már bebizonyosodott, hogy ez nagyrészt sikerült; a fél esztendő fordulatot hozott. Erről legjobban a DEFAG főkönyve tanúskodik. A jelenlegi adatok alapján a tervezett 305 millió forintos termelési érték helyett 1972. december 31-ig előreláthatólag 320—325 millió forint értékű munkát végeznek el; 6,5 millió forintos nyereségre számítottak, s ehelyett várhatóan 10 millió forintot mutat majd a mérleg. Természetesen ezek nem végleges számok, hiszen a piaci helyzet következtében lehet több, lehet kevesebb. Az azonban tény már: nyereséggel dolgozik a DEFAG, s az eddigi munka alapján nyereségrészesedésre számíthatnak a dolgozók. A DEFAG nem valami csodaszerrel gyógyította bajait, hanem jól ismert recepteket alkalmazott. Például olyan új termékekkel váltotta fel a régieket, amelyeket jobban megfizet a továbbfeldolgozó ipar: a bútorlapok egy részét a megrendelő kívánsága szerint leszabják, tehát bútoralkatrészeket készítenek. Az erdőművelésben a jobb minőségű munkával több első, másodosztályú telepítést sikerült végezni, mint harmadosztályút. A nehéz és hosszadalmas fizikai munkát sok helyütt gépesítették; ugyanakkor meglevő nagy teljesítményű eszközeiket jobban kihasználják. Például, hogy fűrészáruból redőnyléceket, más ehhez hasonló alkatrészeket gyártottak. Érdemes említeni, hogy a megyei épitőanyagipari gond enyhítésére a DEFAG ismét elindította a parkettagyártó gépsorait. Az új termékek segítségével gazdaságosabb lesz a termelés, de ezzel sem elégedtek meg. A tapasztalatokból kiderült, hogy magas az alkalmazotti létszám, ezért a kilépők helyére nem vettek és vesznek fel újakat. Eddig több mint 30 hely maradt így „üresen" valamelyik íróasztal mögött, s csodák csodája, sehol nem következett fennakadás. Jobb légkörben Bepillantva a DEFAG eredményeibe, kétségtelenül a beszédes számok tűnnek először fel, meg a már emlegetett hasznos, célszerű intézkedések. S ez nem csupán a jobb szellemű, egyértelmű vezetésnek köszönhető, hanem annak a kezdeményező kedvnek, amely — talán az előbbi hatására — éppen a műhelyekben, a brigádok körében, az erdőművelők, vagy a lemezgyári munkások között érezhető. Megjavult az egész vállalat légköre, az emberek nagyobb kedvvel dolgoznak. Itt idézzük ismét a ládagyár esetét: vajon szinte kivétel nélkül átköltözött volna-e egy teljes üzemi kollektíva új, szokatlan helyre, ha nem látta volna biztosítottnak jövőjét. S amilyen bizakodók voltak ők, olyan bizakodás érezhető most a DEFAG többi üzemében. Matkó István Bank a f aluban A cím nem pontos, takarékszövetkezetet takar, és nem is a faluban, hanem Mórahalom nagyközségben. Funkcióját tekintve viszont mégis bank, parasztemberek hordják pénzüket kamatra, kölcsönöket igényelnek. Idestova már másfél évtizede. 1957. július 17-én száz taggal alakult a Mórahalom és vidéke takarékszövetkezet, azokat felvéve, akik 100 forintot fizettek részjegyre. A lakosság pénzének megőrzésére, kölcsönök nyújtására hozta létre az összefogás. Hajdanán hitelszövetkezet működött Mórahalmán, de rossz emléket hagyott maga után. Az öregebb emberek kezdetben bizalmatlanok is voltak a takarékszövetkezettel. Hol van már az az idő? 1959-ben konkurrens is támadt, az OTP is fiókot nyitott. Mindkét intézmény virul, kialakult az ügyfélforgalom. A takarékszövetkezet működésének első esztendejéPropagandislak tanácskozása Az MSZMP Szeged városi bizottsága pénteken egész napos tanácskozást tartott a pártoktatás propagandistái és a pártalapszervezetek agit.-prop. felelősei részvételével, a megyei tanács nagytermében. A továbbképzésen Hollai Imre külügyminiszter-helyettes külpolitikai kérdésekről, dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tájékoztatta a propagandistákat. Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezetője a pártoktatás időszerű feladatairól beszélt. A tanácskozáson részt vett dr. Ozvald Imre, a városi pártbizottság titkára. ben 300 ezer forint kölcsönt kértek a tagok. Nagyot fordult azóta a világ, számokkal magyaráz erről ördög János, a takarékszövetkezet elnöke, s Huszta Gézáné főkönyvelő. Az idén 1960 tagja van a takarékszövetkezetnek. 12 millió forint a betétállománya. Ebből 3 millió kölcsön van kint, 670 tagnál. — Mire kérik a kölcsönt a faluban? — Leginkább a termelési kölcsön népszerű, ami 15— 20—25 ezer forintig terjedhet, és három évig adjuk. A háztáji gazdálkodást segíti, jelenleg 1 millió 200 ezer forint van ilyen jogcímen tagjainknál, ősztől tavaszig nagy trágyavásárlásokra, a termelés megújítására költekeznek az itteni emberek, és arra kell a befektetés. Ügy is fogalmazhatnánk: az intenzív háztáji gazdálkodásban a mi takarékszövetkezetünknek elengedhetetlen szerepe van. Az őszi napok nemcsak visznek, hoznak is. Szüret után, paprikaátadás után fizetnek a felvásárló vállalatok, és ez rögtön ' érezhető az ügyfélforgalmon. Hetenként 150—200 személy megfordul az új, csinos épületben. Különösen a „törlesztő napok" mozgalmasak, elsejétől hatodikáig, és 12—20ig, amikor részleteket fizetnek, és más járandóságokat intéznek. A mórahalmi takarékszövetkezet legjelesebb esztendeje talán 1970 volt, amikoris egy esztendő leforgása alatt 3 millióval ugrott előre a betétállomány. Több betét, nagyobb segítség a tagoknak. — Építési kölcsönökkel sem szégyenkezünk. Jelenleg 750 ezer forintot használnak tagjaink. A felső határ, amit adhatunk, 30 ezer forint, 5 évre szól. Leginkább mórahalmiak építenek, a 83 kölcsönzőből csak hat domaszéki. Az ilyen falusi bankok is nyereségesek. A mórahalmi kollektívának például 1965ben a tiszta eredménye 2318 forint, tavaly 59 ezer forint, az idén pedig 90 ezret várnak. — Miből futja új irodaházra? — Nem saját erőből. 620 ezer forintot költöttünk ra, s ebből 500 ezer forint a többi takarékszövetkezet közös alapképzéséből származik. A kis bank jó helyen fogadja látogatóit. Szeptember végéig 620 ezer forinttal nőtt a betétállomány, Figyelmes ügyfélfogadás, segítőkészség, a siker nyitja. — Mit jelent önöknél a világtakarékossági nap? — Ugyanúgy dolgozunk mint máskor. Kicsit talán ünnepélyesebbek vagyunk, és többet mosolygunk ügyfeleinkre, tagjainkra. Takarékoskodunk, mint az esztendő többi napjaiban. Nemes tulajdonság a takarékoskodás. Sz. L. L 4 J