Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám

SZOMBAT, 1972. OKTOBBR 88. Szegedi emlékek Játszottam, tanulhattam Papp Eva, a Vígszínház tagja „muszájból" került x a Szegedi Nemzeti Színházhoz. 1981-ben, amikor a főiskolát befejezte, még minden kez­dő színésznek kötelező volt két évet vidéki színháznál tölteni. A kötelező dolgoktól minden ember húzódozik, ez alól a színész sem kivé tel. öt Szegedre helyezték, us egyáltalán nem ugrált a boldogságtól. Másodéves fő­iskolás korától rendszeresen filmezett, többek közt 6 Ját­szotta a Megöltek egy lány1 es az Akiket a pacsirta el­kísér című filmek főszere­pét. A Vidéki színészet egyáltalán nem vonzotta. Két évig volt „szegedi színésznő" Papp Eva. Ez idő alatt sok nagy feladatot ka­pott, Az Aranyemberben Noémi volt, főszerepet ját­szott Capek A rabló című darabjában, számtalan ze­nés-táncos vígjátékban. — Jó volt, mert az ember mindig színpadon volt, és Jó szerepekben! Talán ez lehetne a sze­gedi két év summája ls. ez a mondat, mert Papp Éva igazán sohasem honosodott meg Szegeden. Jó volt ott, hogy sokat játszott, jó és változatos szerepekben, igen, dönek éreztük magunkat, Zt^elfZ Ő^JÍm* mi„( „ atett, de mégis: 6 az az em­tetS2ett Miután Szegedre került, mint a maiak. Aztán legna­még játszott egy filmben, a gyobb meglepetésemre első 15' Megszállottakban, aztán míg szerepnek a Rómeó és Júlia g e ' Pestre nem került, — A szabályos, egyenes •ML egyben Júliáját osztották rám! Ez , Ái. sem. Vidékről — tudott do- rossz ls volt, Jó ls volt, nem utcak nem voltak otthono­log — sokkal nehezebb fii- is álmodtam arról, hogy ezt sak nekem- Olyan Szeged, mezni. Meg aztán a fogad- fogom eljátszani, én még mln* amikor valaki felveszi tatás sem volt valami fé- nem láttam fiatal színésznőt, az űnneplőa ruháját, s fel­nyes Szegeden. Még a szín- aki ezzel a szereppel boldo- szegett feJJeL egyenes de­ház épületében sem vitték gult volna, de idősebbet se rékkal tetszeleg magának és körül, nem érezte, hogy kü- nagyon. A kritika és a kö- mindenkinek. Nem szeret­lönösebben foglalkoznának zönség azonban jól fogadta tem a vir06t­vele- az előadást. Talán közreját- Természetes tehát, hogy — Ml még nem voltunk szőtt ebben az ls, hogy a örült, amikor a budapesti olyan talpraesettek —mond- filmekből a közönség jól ls- Nemzett Színház meghívta ' mert engem ts és Mécs Ká- vendégszerepelni falai közé, rolyt is, aki évfolyamtársam g uténa le ls szerződtette ja Papp Eva —, mint ami Ivének a mai főiskolások életben, sokkal Inkább kez- együtt jöttünk Szegedre. Pályáméti felhívás mezőgazdasági szakemberek számára A Termelősíövet kezetek Or- » megyrt lapokban való ——— ponti Mj Nem voltunk úgy benne az volt a főiskolán, s akivel tagnak. Hat fiatalt hívott I meg akkor színpadára a bu­dapesti Nemzeti, ám mihelyt odakerültek Igazgatócsere történt, és az új igazgató, Both Béla bejelentette, hogy nem tart igényt ax Ó mun­kájukra, szerepre ne számít­sanak, Erre volt, aki gyor­san vidékre sserződött, s ma ls ott játszik, volt aki a Nemzetinél maradt, mint Papp Eva la, s várt, várt, anélkül, hogy játszhatott volna. A művésznő a Víg­színházba járt vendégszere­pelni, aztán 1968-ban ez a színház le ls szerződtette. — Ha tudom — mondja az Astórla kávéház legcsen­desebb termében —, hogy így sikerül a Nemzeti, in­kább Szegeden maradtam Volna. Ott legalább játszot­tam. színpadon voltam, ta­nulhattam. Bzínésztleg gaz­dagabb életem lett volna... De Szegedeh, mióta eljött onnan, azóta sem Járt. A Gyulai Vérjátékokon há­romszor is szerepelt, Szege­den egyszer sem. Ő az, akit ez a „vidéki főváros" nem tudott megragadni, ilyen is van. Gulay István AZúans Tnhársa és a Krt* közlésért « Köipcntt Bsjl6»isol­ti , gáláitól Járó egyszeri honoré­ponti Sajtószolgálat szer- rumi is. A pálya/Ujakat nem kasztősége pályázatot hirdet jwrt, de a sajtóban keziesro a mezőgazdasági termelŐsíÖ- UeVmXu1 , , ..... . ..„aeráritun illeti meg. vetkezetek Vezetői részére. A t A pályázatra küldött írások pályázat célja. hogy az Kívánatos terjedelme 6-f ritkán ivlSZMI' Központi Uisottsá- e^pelt ga, valamint a kormány 1971. J;okA bJffiíSc evi decemberi határozatai- 1972. december 1. nak sikeres végrehajtása ér- A °Jík£ály?,z8t..n7at- aJ dekében feltárjuk Jé minél fiMMfe" & szélesebb körben közkinccsé osztását, pontos lakcímét, a tegyük « mezőgazdasági szö- ""^tkoset megnevssásst és to­vetkezetek vezetőinek az e£ V pályaműveket az alábbi üzem- ós munkaszervezés- címre kérjük beküldeni! csöng —' -- "ito ben, a közös gazdaságok ve- ™n H«2?L.9J,M1wl,<8' zr lésé ben, a szövetkezeti bT'A p»a. TreSTnÁnyhirde­sége, Singed. Sajtdhís. I • 9. A pályásat eredmé. m unka ver seny és szocialista tesere és a pályadíjak átadására kertit sor. rtm v«it .nsznvÉTitírZÉ'niK ORSZÁGOS TANACSA KOXPONTt SAJTÓSZOLGÁLAT SZERKESZTOSSGE BtRCZELl A. KÁROLY b) aa átlagosnál vagy annál Jóbfi körülmények között gaz­dálkodó köaös gaadaságok ve­zatöl réaaére. I. A pályázatra neérkp/ö (rá­gok értékelése két szakusZÖBJi történik: ­a) plaö SznJtgaában mlndeti mekyeöen klilön-ktilün a II1Í— gyei lap sécrki-saiflsógc mellett IIINKUH Mslirl hiráija "I A Ue­kUldötl írásokat, és azok közül n legJobSnnM niiitónitmi 4—-5 írást, továbbítja az országos álfáié blaoiiráMbBk. A hátra­inui'iiiló — Budapestre nem to­vábbított — pályamunkák kü­tön magyei versenyen vesznek résat, » dijakat 3 kategóriában a Csongrád megyei Hírlap ad­ja kl. h) Második szakaszban a itiMirvBl blt-aló bizotisagok ál­tal ' bvkíddflli Irásókal n TÖT a* a Köz,pnnti •sBjtösaolrtá'at által kiniukitott oi-izaBos zsürl bírálja el. s köziiltlk választja k1 a dltuzásra. Illetve országos közlésre alkalmasakat. 3, AZ országos pályadíjak, szö­vetkeZeU kategóriánként küldn­külrtn: 1 db I. dlj 7(1011 Ft 1 DB II. (KL égvepként SftüoFt :i db III. (iíj egyenként KIUO Ft I «lb IV. <1(1 eeyenként 3900 Ft Hullámsír brigédmoagaíom irányítása- L'Jíái 3£S£** lMi Budapesten ban szerzett legjobb gyakor­lati tapasztalatait, eredmé­nyben alkalmazott munka­módszereit. Ezért felhívással fordulunk « mezőgazdasági üzemek ve­zetőihez — tsz-elnökökhöz, elnökhelyettesekhez, párttlt­károkhoz, főagronómusokhoe, főmérnökökhöz és Üzemóg­yezetőkhőx —, hogy a pá­lyázat keretében írják meg a/.okat n személyes tapasz­talataikat. gyakorlatban jól bevált, konkrét esetekkel, példákkal Illusztrált vezetési módszereiket, amelyek meg­felelő adaptálással más kö­zös gazdasagokban is alkal­mazhatók. A PÁLYÁZAT LEBONYOLÍTANA ÉS FELTÉTELÉI 1. A palyázntot két kategóriá­ban hizdotjük meg: a) a kedvezőtlen adottságú »0vatk«zet«k vezetői: Perben Régi időkbe nyúlik vissza, hogy ezt a szövetkezetet leg- esőssel. Ezért hozta a szö­még az átszervezéshez. Inkább a fiatalok — akik vetkezet vezetősége határo­Szatymazon hosszú Ideig nap mint nap ré»zt vesznek zatát, s végrehajtását meg­nem tudtak mit kezdeni a a közös munkában —, tart- kezdte az Idén, nagyüzemi kisparaszti telepítésű szor- ják, a Jövedelmük viszont táblák kialakítására törek­vdnygyümölcsösökkel. Az át- nem közelíti meg azokét, szik, ami mindenképpen he­szervezést kővetően rengeteg akik Jószerivel egyetlen egy lyénvaló. A föld a szövet­volt a pártoló tag, évekig órát sem vesznek részt a kő- kezeté. alig-alig telepítettek a ter- közös munkában, viszont u Hegedűs Mátyás nem melöszövetkezetek nagyüze- jövedelmük elérheti az évi nyugodott meg u szövetke­ml táblákat, családi műve- 290 ezer forintot. Ez pollti- zet határozatában, Igazság­lésre adták kl n szőlőt és a kailag káros. A szövetkezet tulannak tartotta és tartja, gyümölcsöst. Sajátságos hely- alakulásakor félmillió forint úgy véli, személyeskedés az zet alakult kl napjainkig, a értéket hoztak be a tagok, egész. Perre ment a közös három szatymazt termelő- ma már 8 millió vagyonunk gazdasággal. Joga van hoz­szövetkezet nem fényeske- van. Mindezt Inkább azok- zá, s némi alapja ls. ö ma­dlk, nem tartozik a megye nak köszönhetjük, akik ere- ga Is dolgozik a hét holdnyi legjobb gazdaságai közé, jüket, fáradságukat nem kí- szőlő-gyümölcsösben — egyik-másik évben beüt mér- mélve, naponta helytállnak a édesanyja korábban meg­leghlány, szanálás, ugyanok- közösben. Ezért határoztuk halt — az árut különböző kor meglehetősen gazdag a el, hogy rendezzük a szór- piacokon értékesíti, úgy, tagság. Felületesen Ítélve ványterületeket. s akik több mint a hasonló módszerek­könnyen rászokhatnánk, nem holdon termeltek eddig sző- kel dolgozó szatymazl tor­sokat haladtak, fejlődtek a lőt, gyümölcsöst napszámo- melőszövetkezeti tagok, nagyüzemek, bér kétségte- sokkal, idegen munkaerők­len, a szövetkezeti alapot, va- kel, tehát családtagok nél­gyont többszörösére fejlesz- kül, azokkal nem kötünk tették, de a határ most ls szerződést, s elvesszük a te­ezerarcú, alig találtunk rületet, Illetve egy holdat ha­nagyüzemi táblákat, nagy- gyünk meg. üzemi telepítéseket, s azok Nincs automatikus sem dicsekednek vajmi gon­dos törődésről, hozzáértésről. Napszámos a közösben Határozatok Az Idén ez történt Hege­dűs Mátyással Is, aki 1961 óta tagja a Homokgyöngye A Homokgyöngye Termo- Tiz-nek. Édesanyjával hét löszövetkezetet tavaly sza- hold területet vittek be a nálták. A vezetőség több ha- téeszbe, s évenként a sza­tározatot hozott a földhasz- bélyoknak megfelelően meg­nálattal kapcsolatban, s nem állapított százalékot befizet­utolsósorban figyelembe vé- ték. Ez mintegy 28 ezer fő­ve a munkaerőhelyzetet, FÚz rlntot ,tesz kl évenként. He­Véleményét így summáz­ta: — Földet senkitől sem vettek el, kicirkalmazták valahogy, ráíratták pityi­palkóra, és ugyanúgy meg­maradt annál, aki eddig ls művelte. Csupán tőlem akar­ják. En ezt bűnnek tartom, és gazdaságilag megenged­hetetlennek. Minden évben 23—24 ezer forintot teszek le a közös asztal&ra, tisztán erről a területről. Ha itt Ferenc téeszelnök a követ- gedús Mátyás viszont nem nagyüzemileg mondjuk ro­kezőket mondja erről: jeleskedett egyáltalán a kö- ígöt termelnek, legalább 29 — Rendezni szeretnénk vé- mu,Ikáb*n' 198T—68— hold termése szükséges en.v­gül vegyestnűvelésú területe- 89-ben 80—89 munkanapot nyl jövedelemhez. Mert tel­inket. Ez több évig tartó fe- teljesített, amit a részesmű- tételezem, hogy azért akar­lyamat. Elsősorban nagyülte- velősként hasznosított sző- j6k elvenni. Ha szőlő-gyü mi táblák kialakítására tö- 1««>J gyümölcsösben ért el. cg0gt telepítenek, azt ls meg­rekszünk, ami azzal jár, hogy 1970-ben viszont 150 mun* áriam ronöhan van. de a tavaly értem, rendben van, de a 198-at. jelenlegi nagyüzemi gyü­" " mit az öreg ültetvényeket előbb- kanapot, . • utóbb kitelepítjük. Bztíksé- Gyakrabban előfordult, hogy mölesössel se tudnak ges ez azért is, mert sokhe- an}Jkor a közös munkában kezdeni, gazos és gor lyen fekete telepítést Vettünk JjJJj^" „a zámost küldöff la"' Egért k6telkedelT f^Tteívánt^&sffife LKSEL"^ közben . . , _„, krumplit vetettek, ráciával és az emberek szó­Nem egyedi esettel állunk szemben, olyan közgazdasá­gi, politikai kérdés került ismét napirendre, amit már á korábbi években rendezni kellett volna, de most telepítetlek és csak két év „. . ... múlva vettük észre, amikor A napjainkton divatozó mér nem is segíthettünk. tefmgjggj módszerek felett Köztudott ax ie, hogy ezek- vitathötatlanul eljárt az Idő késö. Az emberi humánum s^^&DSt SzXmazT is. Egv holdra ls szerepét játszott ebben, sökben leginkább niRMámo* ugy/nis 80_100 m5nkanapot sokan úgy vélték 0 írnak a szövetkezetben, any- " tf sokkal dolgoztatnak lassan­lassan nemcsak a szőlők és nem a gazdák is, és végül ^ .naP1.,,1®°„ for!"t; nyit fordítanak a termelő- gyümölcsösök öregednek, ha­Sm jóSkTz­zel mi nem tudunk verne- ^A. S^ho^lí . ... . _ . ... nyomon különböző típusú tudjuk a sxövetkexetbe csábi- területekkel találkozni, öreg tani. Olyan gondunk is van, szőlővel, szántóval, gyumöl­üzemben ez nem engedhető megoldódik magától. Hamis hyaanl, s a munkaerőt nem meg- Ai .itm, hogy lépten­nézet ez. Jobb szembenézni ma a valósággal, mint a döntést a holnapokra bízni. Sz. Lukács Imre Farka® Jánost a szegedi városháza elöl ko­csin vitt el egy vaepénztárt. Ez olyan tiszteletre szerű félelemből. Betérni egy pusztai csárdába életveszélyes volt, mert ha berúgott a betyár, hogy ménesekből, gulyákból lovat, barmot tu cntjéval szakítottak kl, aztán potoffl árért elad­ták őket a halasi vásáron, — Persze, persz, ezt senkisem helyesli, de ven az éremnek másik oldala ls — védte a betyá­rokat a romantikus hajlamú szabadsághős, aki Húday gróf túlzott szigorát is elítélte, és igaz­tv ^.J I. tA 1, ,„. rtágtalannak tarlotta. — Nemcsak a katonai - Nekem egv pad i® » - 9 szolgálat elől tértok rossz útra ezek a szeren­körülnézett - Ha kell, még allvn is el tudok ^tfönek _ hlg8en a leBtöbb aKagít6ffin yégez­méltó dolog szerinted? Arról nem ls beszélve, akkor nem nézte, hogy ktt bicskáz meg. Én ls, ha véletlenül rámesteledett, inkább egy bokor­104. aludni — Lesx Itt, szalmazsák, ne félj — intette le Várady —, Lsjos majd kerít egyet,, s idehozza. A fiatalember megköszönte a készséges meg­hívást, aztán fészkelődött, kortyintott, s végül némi zavarodottsággal kérdezte meg a mérnö­köt: — Náci bátyám, maga nem tartotta gazem­bernek Rózsa Sándort? le —, pedig biztos vagyok benne, hogy kedve­zőbb körülmények között a Java derék gazda­ember lett volna, hanem a visszaélések és a förtelmes nyomorúság miatt ls, Jóska. Ezt ne­ked la tudnod kell. hozzátartozik a mestersé­gedhez. Micsoda ktunsorázóB folyt Itt a nagy­birtokosok, földesurak részéről I Az aratást ti­zenketted, meg tizenhármad részért végeztették, de a wnllérnok a elroktermalést I® vállalnia — Nézd, fiam — csóválta a fajét, VArady —, kellett negyedébe, a répát harmadában, a lm nem olyan egyszerű róla ítéletet mondani. ge — Ugyan miért nem? — hördült fel a fő- tói yát meg Ingyen kellett hordania, s még a vé­snél ls köteles volt ingyen tegpdkezttl, A ügyész. — Rabolt, gyilkolt, tehát bűnöző volt. ineplésnél a nagygazda ravaszul kivárta a tör­En ttz első alkalommal fölakasztanám vőlna. pebirtokost, ezek ugyanis nyolc százalékot fl­—• Na olyan hevesen. Jóska — mérsékelte '/ettek, s mikor már tiem volt mfis munka, ak Várdsy mérnök a Jogtudort. — Más idők vol­tak azok, hiszen te ls tudod. Német, meg csel; zsandárok defcliroztak Itt minden faié. Üldöz­kor a nagybirtokos csak öt-hat százalékért dnl ­goztatott, s a nyojnorult kénytelen volt e/.t ts el­v.illalnl, mert rá volt szorulva. Koldus volt, Hát ték a volt honvédokat, de mégiobban a katona- ez is hozzájárult a betyárvilág elharapózásához. szökevényeket, hiszen a szolgálat tizenkét évig tartott, hn nem tovább, » bizony kevés ma­Mzekerke, a vadász, aki alaposan ismerté a pusztát, mert puskával a vállán állandóan a gyárnak volt kedve «hhaz, hogy az osztrák határban kószált, nem most, hanem már Jó csuszáét szolgál la Lombardiában, vagy a fene harminc esztendeje ls, nem lelkesült éppen a tudja hol Á legények zömét a kényszerűség betyárokért, de a főügyésznél azért 6 la meg­vitte rá, hogv elbújdossannk. futóbetyárok le- értőbb volt. — Sok Igazat mondasz, Náel — Jegyezte meg —, de azért nem volt tanácsos velük találkoz­ni még a magamfalta szegénvembernek se, Mert akadt ftm köztük kapeabetyár Is szép számmal, aki egv jó kabátért is agyonverte uz embert. Ax a néltány pusztai kapitány a pusz­O/i H táxó legényeivel nem lehetett mindenütt Jelen, ... ,.„.„,.,,„. magukkal hurcoltak.' szegény emberek holmi- aztán a legtöbb pásztor, juhász is összelátsaott lyadüM szeSIket megül ját is - emelte f51 a hangját -. a hírhedt a betyárrá!, vagy némi részesedésért, vagy egy­gyenek. s mert élni kellett valamiből, hát ra­bolni és fosztogatni kezdtek. — Derék dolog! — dohogott á főügyész, s belapult ábrázattal, egyre Indulatosabban naiv­ta a pipáját. — A pályaudvarokon csak a pos­tát dézsmálták meg, az országúton a postako­csit tartóztatták föl, s minden értéktárgyat ban húztam meg magam éjszakára, mlntaem­hogy bekéredzkedjek egy pásztorkunyhóba, mert vagy levetkőztetve pucéran, vagy sehogy sem értem volna meg a reggelt. De azért az ls igaz, hogy a sok igazságtalanság, könyörteien­ség vitt rá sok jó szándékú legényt ls a rossz életre, S ez tart már a török Időktől fogva, ti keservit neki t — De ennyire csak a hatvanas évektől sza­porodtak el — folytatta Várady Ignác —, s ex sem véletlen 1 A Bach-korszakot meg se emlí­tem, ez köztudott, ettől mi ls megvadultunk, s csak a Jóneveltségünk tartott vissza, hogy neki ne vágjunk B pusztának. De volt Itt mán ts. Talán még emlékeztek rá, hogy a Duna—Tisza közén akkor kezdték el azt a hírhedt, általános határrendezést. Persze, ex ls sorozatos vissza­élésekkel járt, s még több zűrzavarral. A föld­oeztásokon sokakat — a legszegényebbeket — igaztalanul kisemmiztek, vagy olyan gyalázatos, távol eső főidet juttattak nekik, melyet vagy nem tudtak, de meg nem Is mertek megmű­velni, attól félvén, hogy N végén, mire a földét termővé varázsolják, visszaveszik tőlük. Pali A­vlt'ini is megtette, hogy miután rossz, hasznúi­hatatlan földjeit kuldús bérlői virágzó dehátiv­Ültelvényekké Változtatták, később felmondott nekik, s a hazatlaunkat szétkergette. Nos. a földosztás megmaradt olyannak, ahogy mvgesl­nálták, S aki annyira rosszul járt. hogy megélni sem tudott a esaládjával hitvány kis földjéből, előbb-utóbb lopásra, rablásra, s néha bizony gyilkosságra ts adta a fejét. A/tön meg szinte VlrtUMxámba ment, hogy exoket a cseh meg német xsandárokat kijátsszák. kibabráljanak velük, de le ts nuffant«ák őket, 8 ez nem v<Mt neh^x, mert már mesizlröl észre l°he'ett ven­ni őket a pusztán, olvan k-ka^unak iltöatéttók fel őket n dfszes, tarka ruhátukkal, meg fénylő csákójukkal, hógy a kezdő betyár sem tévesz­tett Célt, a leshelyről Börra szedte le őket. (Folytatjuk,)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom