Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

<Jh f/bo ,V> TV t, \ n VILÁG fROLCTÁHIAL ECTEStjTLJETEKB j> DELMAGYARORSZAG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 62. évfolyam 251. szám 1972. október 24., kedd Ára: 80 fillér Szegedi vonzáskörzet A kapcsolatok hálózata — Gazdaságföldrajzi egység Az elmúlt hetekben meglehetősen sokat foglalkoztunk lapunkban Szeged és a környező községek kapcsolatával, a vonzáskörzet jellemzőivel. Sok szó esett e témáról a környező községekben is és a városban is, hiszen csak nemrégiben nyilvánították ki a községek szándékukat, hogy Szegedhez kívánnak csatlakozni. Akkor felsorakoztattuk az érveket, melyek e lépést alátámasztják. Beszéltünk arról, hogy a távlati tervek szerint Szeged Dél-Magyarország Dunától keletre levő részének kiemelt felsőfokú központja lesz. Szó volt a város vonzáskörzetéről, ipari, gazdasági, társadalmi fejlődéséről, amely elválaszthatatlan egységbe vonja a környező községeket is. Az egyesülés mellett felsorakoztatott érveket részben egy vizsgálaté szolgáltatta, melyet a József Attila Tudományegyetem gazdaságföldrajzi tanszékének három kutatója — dr. Krajkó Gyula tanszékvezető docens, dr. Pénzes István docens és dr. Tóth József adjunktus — végzett. A vizsgálat eredményei alapján írott tanulmányuk még 1969-ben jelent meg a szegedi tudományegyetem aktáinak sorában, Szeged fekvése és gazdasági fejlődése címmel. Ha a tekintélyes terjedelmű tanulmány egészét nem is, de néhány részletét mindenképpen érdemes ismertetni. Köztudomású, hogy a DélAlföld három megyéjét — Bács-Kiskun, Csongrád és Békés — gyakorta emlegetik együtt, hiszen e három megye már a köztudatban is tájegységként, az ország egyik többé-kevésbé önálló egységeként szerepel. Azoknak azonban, akik sokszor öntudatlanul is együvé sorolják e megyéket, többnyire nem jut eszébe elgondolkodni azon, hogy vajon e három megyében milyen közös vonások találhatók, melyek azok a szempontok, amelyek alapján önálló egységként lehet számbavenni őket? Erre a kérdésre a gazdasági földrajz adhat feleletet. Mégpedig az úgynevezett rajon — vagyis körzet, kerület — kutatások révén. Valamely terület, körzet gazdaságföldrajzi egységét főként a specializálódás határozza meg. Tehát az, hogy bizonyos jellemző ágazatok túlsúlyban vannak a körzetben és azok kooperációja, együttműködése megszabja a terület alapvető jellemzőit. Az köztudomású, hogy a Dél-Alföld területe — amely lényegében az említett három megye területével azonos — főként mezőgazdasági jellegű és lényegében hasonló kultúrák jellemzik. Ez jórészt az éghajlati viszonyokra és a hagyományokra vezethető vissza. De részletesen tárgyalni e kérdést aligha lenne érdemes. Hiszen a lényeg jelen esetben: Szeged központi szerepe. E szerepkört viszont merőben más jellemzők határozzák meg. Szeged vonzáskörzete kétségkívül a legnagyobb a három megye városai közül Ennek több oka van. Részint az, hogy a terület ipari kapacifásának egyharmada Szegeden összpontosul. Ezen kívül a város intézményhálózatának hatóköre is meszsze meghaladja a megye határait. Az oktatási és egészségügyi intézmények — egyetemek, klinikák és kórházak — a Dunántúlról és Észak-Magyarországról is vonzanak a városba diákokat, betegeket. A város vonzáskörzete tehát messze túlnyúlik a megye határain, só: a Dél-Alföld három megyéjén is. Szegeden azonban szép számmal vannak olyan intézmények, melyek hatásköre Csongrád megye, illetve a három megye területére terjed ki. Az igazgatási funkciókon — tanácsok — kívül a város szolgál székhelyéül jó néhány vállalatnak és más intézménynek is. Ezek az intézmények kiterjedt területi kapcsolatokkal rendelkeznek, befolyásolják többek közt a munkaerőmozgás révén a népiesség alakulását, a közlekedés szervezését és így tovább. A közlekedésben például e területen három centrum alakult ki: Baja, Szeged és Békéscsaba. Szeged központi fekvése és nagysága révén központi szerepet játszik közöttük. Hiszen a rendszeresen utazók — ingázók — révén ide irányul a személyforgalom nagy hányada. A lélekszám, a kereslet következtében nagy a piaci felhozatal és az ipar igényelte nyersanyagok, valamint más fuvarok révén a teheráruforgalom legnagyobb hányada szintén Szegedre érkezik, vagy innen indul tovább. Jellemző például a távolsági telefonbeszélgetések száma és iránya is, amely ismét csak Szeged központi funkcióját igazolja. A legtöbb távolsági beszélgetést ugyanis Szegedről bonyolítják le. Ennek nagyrészt a szegedi intézmények, vállalatok központi szerepköre az alapja. A népiesség vándorlásának iránya szintén fontos jellemző a vonzáskörzet vizsgálatánál. Szeged — az iparfejlesztés és más funkciók révén — már felhasználta belső munkaerő-tartalékát. Egyre többen ingáznak távolabbi területekről a városba, sőt, egyre többen telepednek le Szegeden, vagy a környező községekben. Vagyis a város egyes funkciókat már átad a környező településeknek. Adott esetben például lakófunkciókat. Az ötvenes években például csökkent a környező községek lélekszáma, a hatvanas években pedig gyors növekedésnek indult Ezt Szeged közelsége magyarázza. És e községekben letelepülők — akik javarészben Szegeden találtak munkát — nemcsak Csongrád, hanem Békés, sőt Bács-Kiskun megye területéről is érkeznek. Mindebből — ha rengeteg egyszerűsítéssel is — lényegében nyilvánvalóvá válik Szeged központi szerepe. E szerep révén vonz a város magához és a környező községekhez új lakókat, ad át lakó-funkciókat a környező községeknek. Ennek és többek közt az alapul szolgáló iparfejlesztésnek köszönhető, hogy a községek — Tápé, Szőreg, Dorozsma és Algyő — Gyálarét kivételével mindinkább összeépültek a várossal. E községekből olyan mértékű az ingázás Szegedre, hogy gyakorlatilag már régebben a város részeinek lehetett őket tekinteni. A községek szerves részeivé váltak a városnak, nem csupán az utazások miatt, hanem a Szegeddel való együttélés következtében. A községekben megindult az életmód városiasodása, megváltoztak a szokások, beidegződések és az emberi igények. Sokkal nagyobb mértékben, mint más, messzebb fekvő településeken. Tehát Szeged, amely szükségszerűen központi pozíciót tölt be e három megyében, ennek következtében szinte automatikusan magába olvasztotta e községeket. Funkciókat adott át nekik. A községek lakói pedig a város népességének már eddig is részét alkották, munkahelyük, bevásárlásaik stb. révén. Azaz a város ellátását kereskedelmi, kulturális stb. téren — eddig is úgy kellett tervezni, hogy számolni kellett a községek lakosságával is. Életvitelben, az emberek szemléletében már a városi jelleg határozza meg e községeket. A települések kommunális ellátottságát is jórészt Szeged biztosítja. A gazdasági élet fejlődése tehát számos társadalmi tényező változását vonta maga után. Az pedig alapszabálynak tekinthető, hogy a közigazgatási beosztásnak követnie kell a gazdasági-társadalmi élet szerkezeti fejlődését. A gazdasági körzetnek és a közigazgatási területnek egységet kell alkatnia. Mégpedig úgy, hogy a gazdasági körzethez kell igazítani a közigazgatási területet. Szeged esetében a községek csatlakozásával kerül szinkronba a közigazgatási terület határa a szűken vett gazdaságföldrajzi egységgel, azaz a közigazgatási terület igazodik a gazdasági-társadalmi változásokhoz. E változás többek közt egyszerűbbé teszi az igazgatási funkciók ellátását, a kommunális ellátás, az egységes iparfejlesztés és közlekedés létrehozását. Vagyis egységes váro6i rendszer kialakítását teszi lehetővé e változás. Olyan rendszerét, melyet minden gazdasági-társadalmi szempont indokol és szükségessé tesz, s melynek gátja volt a terület igazgatásának megosztottsága. Szávay István Gépesített vagonkirakodás Somogyi Károlyné felvétele A szegedi házgyárba szinte kétpercenként gördülnek be a kaviccsal megrakott vagonok. A hatalmas tárolósilók mellett modern kavicskirakó berendezés üzemel, amcly szállítószalagra önti a kavicsot amely így jut el a silókba A hosszú távú tervezés a beruházások hatékonysága Magyar—szovjet közgazdász-kollokvium A Magyar Közgazdasági Társaság és a Szovjet Köz- míg a Szovjetunióban mód gazdasági Tudományos Egyesületek Társaságának közös volt arra, hogy a gazdasági rendezésében, október 17—23. között közgazdasági kol- reform a szakaszos átmenet lokviumot tartottak Budapesten. A két delegációt dr. az egyre szélesedő körben Csikós Nagy Béla államtitkár, a Magyar Közgazdasági végzett kísérletek útján haTársaság elnöke, illetve dr. A. Allachverdjan, a Szovjet- ladjon előre, addig Magyarunió Tudományos Akadémiája közgazdaságtudományi in- ország az 1957-ben kialakitézetének helyettes igazgatója vezette. A kollokviummá- tott új gazdaságpolitika gyár és szovjet referátumok alapján a hosszú távú nép- eredményeire támaszkodva gazdasági tervezés, a beruházások hatékonysága, vala- 1968-ban a népgazdaság mint a gazdasági reformok kérdéseit vitatta meg. egész területét átfogó gazdáemelése a szocialista gazda- Í^J'tSSSuSBL^ ság kulcskérdésévé vált. Szerek Ö^Ssét a Meg korabban a ^népgaz- reform keretejn ^ foIy_ tatja. A kollokviumról dr. Csikós Nagy Béla államtitkár a következő tájékoztatást adta: A hosszú távú tervezés elméleti problémái most különösen időszerűek, mivel a KGST-országokban megkezdődött az 1990-ig szóló távlati tervezés. A tanácskozáson egyetértettek abban, hogy a távlati tervezést ártervezéssel kell egybekapcsolni. A magyar delegáció például utalt arra, hogy nálunk eddig változatlan árakat vettek alapul a tervezéskor, megkezdődött azonban a távlati árterv készítése. hogy tervezéskor az értékviszonyokban várható változásokat is figyelembe vehessék. A beruházások hatékonyságának problémakörét a kollokvium abból a szemszögből tárgyalta, hogy a daság főként mennyiségi tényezők, vagyis a munkások számának növekedése és a beruházások gyors ütemű fokozása révén fejlődött, a jövőben mindenekelőtt a gazdasági növekedés minőségi tényezőire kell támaszkodni. A gazdasági reformok témakörében a kollokvium résztvevői egyetértettek abban, hogy a műszaki forradalom körülményei között új módon vetődnek fel a gazdasági mechanizmus fejlődésének alapvető problémái, a központi tervezés és irányítás, valamint a termelő kollektívák gazdasági önállósága, és kezdeményezése közötti kapcsolat. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a központi irányítás A kollokvium szívélyes, elvtársias légkörben zajlott le. Megállapodtak abban, hogy az ilyen jellegű tanácskozásokat rendszeresitik. (MTI) Gromiko és Ohira megbeszélései A szovjet külügyminisztériumban hétfőn délelőtt megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Gromiko szovjet és Ohira japán külügyminiszter között. Mint közöltük, a japán diplomata térünk át, a társadalmi ter- szereinek egész arzenáljára 1 szombaton a szovjet kor fejlődés extenzív szakaszá- megerősítéséhez a szociálisból az intenzív szakaszra la gazdaság vezetési módmelés A két Korea újabb tárgyalása A dél-koreai Vöröskereszt küldöttsége hétfőn Phenjanba. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába érkezett, ahol a határ két oldalán élő családok egyesítéséről folyó tárgyaláhatékonyságának van szükség, mindenekelőtt ^^^^^^^^^^ közgazdasági módszerekre. A kollokvium résztvevői egyetértettek abban is, hogy a központi tervezés és irányítás hatékonyságának növelése az egyes országokban szükségszerűen különböző módokon megy. illetve mehet végbe. E különböző módszerek kialakítását az egyes országok eltérő földrajzi, történelmi és gazdasági feltételei indokolják. Nagyrészt ebből következik az az eltérés is, hogy sok harmadik szakasza kezdődik Kedden a napirenden u családegyesítés problémakörén kívül a kölcsönös látogatások és a levelezés kérdése is szerepel. mány meghívására érkezett Moszkvába. Mint Moszkvában közölték, Gromiko és Ohira hétfői megbeszélésein megvitatta a szovjet—japán kapcsolatok kérdéseit, valamint néhány, a felek számára kölcsönös érdekű nemzetközi problémát. A tárgyalásokat az őszinteség és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. Ohira előreláthatólag ma utazik el a Szovjetunióból.