Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

VASÁRNAP, 1972. OKTÓBER 22. 5 Befejeződött a bolgár barátsági hét Egy héten át Szeged és Csongrád megye lakosságá­nak élénk érdeklődése kísér­te a Bulgária gazdasági, tár­sadalmi. kulturális életének, eredményeinek bemutatását 6zolgáló előadásokat, baráti találkozókat, kiállításokat, egyéb eseményeket. A ren­dezvénysorozat elérte célját: a bolgár nép életéről tájé­koztatott bennünket, elmé­lyítve ezzel hagyományos barátságunkat. Ezen a héten országuk képviseletében Szeged ked­ves vendégei voltak Sztoio Sztanoev nagykövet, vala­mint a bolgár kulturális közoont és a követség mun­katársai. Az események, ren­dezvények egyrészt Bulgária történelmi múltjával, más­részt és főképpen mai ered­ményeivel ismertették meg az érdeklődőket. Szegeden, a szegedi járás, valamint a megye városaiban, közsé­geiben számtalan előadás hangzott el, kiállítások nyíl­tak, baráti találkozókon, nagygyűléseken mélyültek kapcsolataink. Szegeden Di­mitrov életét és munkássá­gát mutatta be a Bartók Bé­la művelődési központ kiál­lítása, Borisz Nenov festő­művész tárlata és az ikon­festészet legszebb darabjait bemutató reprodukciós ki­állítás Bulgária képzőművé­szeti kultúrájáról adott hű képet. Az egyetemen, a fegyveres erők klubjában, gyárakban, művelődési ott­honokban elhangzott előadá­sokon minden réteg és kor­osztály átfogó ismereteket szerezhetett a baráti nép munkájának eredményeiről. Tegnap, szombaton dél­előtt a Hazafias Népfront klubjában megtartott záró­ünnepségen Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára érté­kelte a barátsági hét esemé­nyeit. beszámolt eredmé­nyeiről és jelentőségéről, Sztoian Radev, a bolgár kul­turális központ igazgatója köszönte meg a rendező szer­vek áldozatos munkáját, s rámutatott arra, hogy a hét eseménysorozata nemcsak a város és a megye lakossá­ga. hanem az itt-tartózkodó bolgár vendégek számára is rendkívül hasznosnak bizo­nyult. A barátsági hét rendez­vénysorozata tegnap, szom­baton délben fejeződött be. A Tisza szálló tükörtermé­ben Sztoio Sztanoev nagy­követnek és Sztojan Radev­nek, a Bolgár Kulturális Közoont igazgatójának foga­dásán többek között meg­jelent dr. Komócsin Mihály, a megyei tanács elnöke. Sza­bó Sándor, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Ozvald Imre, a Szeged városi párt­bizottság titkára és Nagy István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke. Traviafa Verdi operájának bemutatója Hernádi Oszkár felvétele Violetta (Horváth Eszter) és Alfréd (Réti Csaba) kettőse a negyedik felvonásban Emlékezetes siker született pénteken az új évad első operabemutatóján, a Travia­ta premierjén. A közremű­ködő színészek szinte meg­újulva vettek részt a pro­dukcióban. Az egy év után ismét Sze­geden fellépő Réti Csaba, mint Alfréd, például feltét­lenül elmélyültebbnek, ár­nyaltabbnak, jelentősebbnek hatott, mint korábban, kife­jezésmódja erőteljesebbé, érettebbé vált. Gregor Jó­zsef parányi szerepben lé­pett ugyan színpadra, de szép hangjának, fölényes biztonságának hatása még a kórusokban, tömegjelene­tekben is érvényesült. Az est igazi hőse az ope­ra Violettája, Horváth Esz­ter volt. A művésznő ideá­lisan alkalmas erre a sze­repre; hangjának szépsége, kulturáltsága, technikai tu­dása eszményi előfeltétel a szerep megformálásához. Alakítása egyszerűen, de nem sematikusan koncent­rált a lényegre. Horvátn Esz­ter — jól megérezve fel­adatának lényegét — arra törekedett, hogy egy tragi­kus sorsú, fiatál és szerel­mes nő alakját tegye élővé, akit éppen akkor győz le a betegség, amikor szerelme beteljesedése elől elhárulnak az akadályok. Ez Violetta alak­jának lényege, ezt írta meg Verdi. A társadalmi háttér, a kirekesztettség állapota, amely egyébként magától értetődőleg nem hanyagolha­tó el ebben az operában — helyesen és szerencsésen — háttér maradt Horváth Esz­ter alakításában. Egyébként éppúgy, mint az egész előadásban, Hor­váth Zoltán rendezése a ha­gyományoktól nem eltérve friss, modern szellemben és dekoratív hatással vitte szín­re Verdi dalművét, jó part­nert találva a vezénylő Sza­latsy Istvánban, aki parti­túra nélkül dirigálta az elő­adást. A többi közreműködő kö­zül kiemeljük Gyimesi Kál­mán aggódó Germontját és Turján Vilma friss Flóráját. A dekoratív táncokat Baróthy Zoltánné, s a fő­képpen színhatásokból álló díszleteket Sándor Lajos tervezte. ö. L. Jubileumi díszünnepség a színházban 75 éves a Tömörkény gimnázium A fennállásának 75. esz­tendejére emlékező Tömör­kény gimnázium jubileumi ünnepségsorozatának fő ese­ményére a Nemzeti Színház­ban rendezett dísz ünnepély­re tegnap, szombaton dél­előtt került sor. Az ünnep­ség elnökségében helyet foglalt dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezető­je, dr .Ozvald Imre, a vá­rosi pártbizottság titkára, Szögi Béla, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács elnökhelyet­tese és Papp Gyula, a váro­si tanács elnökhelyettese is. A jubileumi díszünnepség elnöksége Az iskola betöltötte hivatását A jubileumi díszünnepélyt Nádas László, az iskola pártszervezetének titkára nyitotta meg, majd dr. Diós József igazgató mondott ün­nepi beszédet. — Azt az iskolát köszöntjük most — mondotta bevezetőül —, amely 1897. szeptember else­jén nyitotta meg kapuit és két világháború viharait ki­állva szilárd bástyája ma­radt a közművelődésnek, és többször megújulva töretle­nül töltötte be hivatását, az új nemzedék nevelését, s mindig az emberiességet, a humánumot, a szellem ural­mát hirdette. Az öreg isko­lát külsőleg megviselte a 75 esztendő, de szellemében, hagyományaiban friss és fia­tal maradt. — Az alapítókat, a város közönségét és vezetőségét az az elgondolás vezette annak­idején, hogy olyan iskolát létesítsenek, amelynek nö­vendékei magasabb általá­nos műveltséget szereznek, s ebből, mint alapból, hatá­rozott világnézetű, hazájukat szerető és hivatásukat betöl­teni tudó emberekké válnak. Ezt a feladatot az iskola az elmúlt 75 év alatt igyekezett hiánytalanul teljesíteni. A célkitűzés ma is érvényes, ha tartalmában és megvaló­sításában, az oktatás és ne­velés értelmezésében történt is változás; mint tudjuk, az eszmények más formát öl­töttek. — Az iskola már alapítá­sakor a haladó gondolatok és eszmények szolgálata mellett kötelezte el magát. Az iskola első vezetői hatá­rozottan leszögezték, hogy az ifjúságnak nem ismere­tekkel való túlterhelését és a tanítási anyag rideg szá­monkérését tekintik felada­tuknak, hanem arra törek­szenek, hogy a növendéke­ket öntevékenységre szok­tassák. Ezek az elgondolá­sok ma is megszívlelendő oktatási és nevelési felada­tokat tartalmaznak. De ez a szemlélet az iskola egész történetén végigvonul, ak­kor is, amikor a város és az iskola vezetősége a felsőbb leányiskolát gimnáziummá fejleszti. — A felszabadulás óta az iskola töretlenül és határo­zottan a haladás szolgálatá­ban áll. A Tömörkény gim­náziumban szerveztek meg iskolarendszerünk új típusa­it, a zenei gimnáziumot, a művészeti szakközépiskolát és az egészségügyi szakkö­zépiskolát. A legutóbbi esz­tendőkben a modern oktatá­si módszerek, az audio-vi­zuális eszközök alkalmazása, a programozott oktatás ki­kísérletezésében és megvaló­sításában végzett az iskola nagyjelentőségű elméleti és gyakorlati munkát. Ismertetve az új rendsze­rű képzés legfontosabb eredményeit, a jubiláló isko­la igazgatója a továbbiak­ban egyebek közt hangsú­lyozta: a követelményrend­szer a tanulás és a fegye­lem tekintetében mindig igen magas volt. Ezt a jö­vőben is követendő és meg­valósítandó feladatunknak tekintjük, hiszen ennek kö­szönhető, hogy tanítványa­ink jelentős ismeretanyag birtokában, mindig a kor színvonalán álló szellemi és erkölcsi javakkal felvértezve hagyták el a padokat. Foglalkozva az iskola tör­ténetének néhány más fon­tos tapasztalatával, a fel­adatokat ismertetve a gim­názium igazgatója a többi között kimelte, hogy a gaz­dag hagyományok szellemé­ben a jövőben arra törek­szenek, hogy a szocialista embert jellemző értelmi, ér­zelmi, erkölcsi és esztétikai képességeket és készségeket fejlesszék ki tanítványaik­ban, felkeltsék bennük az általános műveltség megszer­zése iránti vágyat, s kimun­kálják növendékeikben a materialista világnézetet. Olyan embereket akarunk neveni — mondotta —, akik magukévá teszik társadal­munk célkitűzéseit, és szor­galmasan, becsülettel dolgoz­nak ezért a társadalomért. Az ünnepi beszéd elhang­zása után Hantos Mihály, a Csongrád megyei pártbi­zottság és tanács nevében köszöntötte a jubiláló isko­lát és átadta az Elnöki Ta­nács és a Művelődésügyi Minisztérium kitüntetéseit. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta dr. Diós Jó­zsef, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki dr. Mihálka Györgyné tanárt, a Művelődésügyi Mi­nisztérium Dicsérő Oklevelét Török Imréné tanár kapta. Ezután további köszönté­sek következtek. A városi tanács nevében Kovács Jó­zsef a művelődésügyi osztály vezetője szólalt fel, a város középiskoláinak üdvözletét dr. Bánfalvi József, a Rad­nóti gimnázium igazgatója tolmácsolta, a volt növendé­kek nevében Boló Ilona, a városi KISZ-bizottság titká­ra, a Szülői Munkaközösség képviseletében dr. Korkes László, a tanulóifjúság ne­vében pedig Ádám Edit kö­szöntötte az iskolát. Ezt kö­vetően a szegedi közép- és általános iskolák tanulóinak képviselői emlékszalagot he­lyeztek el a Tömörkény gimnázium zászlaján, majd Nádas László felolvasta Ilku Pál művelődésügyi minisz­ternek az iskolához intézett levelét és dr. Gosztonyi Já­nos miniszterhelyettes me­leg hangú táviratát A volt növendékek művészi műsora A díszünnepély után ün­nepi műsor következett, amelyet — az iskola ének­karának fellépése után — a Tömörkény gimnázium volt növendékei adtak. Fellépett a műsorban Csanki Emília fuvolaművész, Baranyai László zongoraművész, va­lamint kiemelkedő sikerrel Gyimesi László zongoramű­vész és Onczay Csaba gor­donkaművész. Közreműkö­dött a szegedi "szimfoniku­sok zenekara Vaszy Viktor vezényletével. A művészi műsorban a legnagyobb sikert a meg­rendítő hatással fellépő Me­zey Mária aratta. A mű­vésznő, aki orvosai taná­csára három esztendővel ez­előtt végleg visszavonult a színpadtól, és azóta nem lépett közönség elé, a gim­názium kérésének eleget té­ve, vállalta a fellépést a ju­bileumi ünnepségen. S nem­csak verseket mondott — Petőfi Szülőföldemen, Ju­hász Gyula Testamentum és József Attila Tél című ver­se szerepelt műsorában —, hanem láthatólag erősen küzdve meghatottságával, elmondta a közönségnek azt is, hogy a Tömörkény gim­názium volt annak idején a starthelye, hiszen nyolc év alatt, amíg az iskola diákja volt, nem műit el ünnepség anélkül, hogy ne szavalt volna a tornaterem dobogó­ján. A kiváló művésznő be­szélt a versekről és a köl­tőkről, Juhász Gyuláról, akit nagyon jól Ismert és a költő édesanyjáról, akit na­gyon szeretett. A mélyen át­élt drámai hatású előadás után a közönség percekig forrón ünnepelte a művész­nőt. Délután a gimnázium épü­letében folytatódtak a jubi­leumi ünnepségek. Dr. Diós József az ötven esztendővel ezelőtt érettségizetteknek emléklapokat adott át, majd a volt növendékek találko­zójára került sor, s később az iskola tanulói beszélget­tek a volt diákokkal az el­múlt évek ifjúsági szervezeti életéről. Képzőművészeti kiállítás „Hideg" műszakok a határban Az elmúlt hét a „hideg műszakok" hete volt a ha­tárban : a mezőgazdasági dolgozók reggelenként nul­la fok körüli hőmérséklet mellett kezdték a munkát, és napközben is csak öt-tíz fokig melegedett fel a le­vegő. A szokatlanul hűvös őszi időjárás — az utóbbi évek legzordabb októbere — sem fogta azonban vissza a szántás-vetés és a betakarí­tás lendületét. Sajnos, szom­baton megint közbeszólt az eső. Csongrád megyében a gyakori esőzések miatt szá­mottevő az elmaradás a ku­korica betakarításában, va­lamint a búza vetésében. Éppen ezért a gépek zömét erre a két munkára össz­pontosították. A szombati esőzés ismét gondokat okoz a mély fekvésű Tisza menti feketeföldeken, ahol gyakran két összekapcsolt traktorral kénytelenek kivontatni a le­szedett terménnyel megra­kott szállítójárműveket. A Maros menti gazdaságokat a folyó áradása arra késztette, hogy először az árterületi földekről takarítsák be és szállítsák el a termést. Pátzay Pál kétszeres Kos­suth-díjas, kiváló művész, a Képzőművészeti Főiskola ta­nára nyitotta meg a Tömör­kény Gimnázium és Művé­szeti Szakközépiskola egyik legrangosabb jubileumi ren­dezvényét, azt a képzőmű­vészeti kiállítást, melyen az iskola tanulóinak és művész­tanárainak alkotásai látha­tók. A Bartók Béla Műve­lődési Központban rendezett tárlat a tagozat hallgatóinak legsikerültebb alkotásait mu­tatja be, felvillantva azt a sokszínűséget is, mely jellem­zi az iskolában folyó mun­kát. Láthatunk tanulmány­rajzokat, melyek biztos for­makészségről és technikai is­meretekről tanúskodnak, plakátokat, melyek ötletes­ségükkel és szellemességük­kel hívják fel magukra a fi­gyelmet, épületdiszeket, me­lyeket szívesen látnánk mo­dern épületeinken is, kerá­miákat, amelyek anyagszerű­ségükön túl tiszta formáik­kal, szép színeikkel a kiállí­tás legvonzóbb darabjai. Az iskola művésztanárai is bemutatnak egy-egy alko­tást, és ezen különféle mű­fajú-stílusú műveket az ál­taluk készített tanulmány­rajzok fogják egységbe. A tárlat önmagáért beszéL Megmutatja, hogy a tanu­lóknak van kiktől tanulni, s azt is, hogy élnek lehetősé­geikkel. Ma délelőtt tanári hang­versenyt rendeznek a zene­művészeti tagozat hangver­senytermében, majd az esti iskolabállal ér véget a jubi­leumi ünnepségsorozat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom