Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

VASARNAP, 1972. OKTÓBER 15. Tisztelgő látogatás Dr. Komócsin Mihály, Csongrád megye tanácsának elnöke tegnap, szombaton délelőtt Szegeden, a megyei tanács épületében tisztelgő látogatáson fogadta D. Káldy Zoltánt, a déli evangélikus egyházkerület püspökét. A látogatás során a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésekről folytattak esz­mecserét. A beszélgetésen részt vett Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyette­se és dr. Rátkai János me­gyei egyházügyi tanácsos is. Budapest — Rómában A napokban megrakott kamionok indulnak Buda­pestről Olaszországba. Tar­talmuk — jelképesen — a magyar fővároe. A sokszáz nagyméretű fotó, a tucatnyi makett, grafika és metszet annak a nagyszabású kiállí­tásnak a kelléke, amellyel október 24-től Budapest be­mutatkozik Rómában. Ma kezdődik a magyar­bolgár hét Bulgáriának, a bolgár nép életének, eredményeinek szé­les körű megismertetése a ma, vasárnap kezdődő barát­sági hét célja. A Dimitrov élete és munkássága című kiállítás ünnepélyes meg­nyitójával kezdődik a hét gazdag eseménysorozata, amelyen részt vesznek a Sze­gedre érkezett bolgár vendé­gek is. A Bartók Béla Mű­velődési Központban 12 óra­kor dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnöke mond megnyitó beszédet. Fél 1-kor pedig, a múzeumban, Hegedűs And­rás, a Szegedi Tanárképző Főiskola főigazgatója nyitja meg Borisz Nenov bolgár festőművész tárlatát. A hét kulturális program­ja ma este folytatódik. Sz. Simon István, a Délmagyar­ország főszerkesztő-helyette­se és Sztojan Radev, a Bol­gár Kulturális Központ igaz­gatója mond beszédet a Fáklya filmszínházban, a bolgár filmhét megnyitóján. Az ünnepség után bemutat­ják A Kecskeszarv című fil­met. A filmhét keretében az Egy végzetes nap című alko­tást láthatja még Csongrád megye városaiban és közsé­geiben a közönség. A mai megnyitó esemé­nyeket számos előadás, kiál­lítás, baráti találkozók köve­tik a hét többi napján. A gazdag programból kiemel­kedik a barátsági nagygyű­lés, amelyet az újszegedi kendergyárban rendeznek holnap, hétfőn délután fél 3­kor. Irodalmi est lesz bol­gár alkotók műveiből a Fegyveres Erők Klubjában szerdán, a November 7. Mű­velődési Központban pedig a Bolgár ikonfestészet című kiállítás nyílik meg pénte­ken este. Szombaton fiata­lok vetélkedőjével, illetve a Hazafias Népfront városi bi­zottságán rendezett záróün­nepséggel fejeződnek be a barátsági hét ünnepi ren­dezvényei. A Miiller család halála Müller későn vette észre, hogy a világ megváltozott körülötte. Az utolsó előtti pillanatig nem tudta elhin­ni, hogy egy időre győzött az emberségen az emberte­lenség. Az 1944-es Németor­ságban nem lehet Müller eszményei, normái szerint él­ni. Az ezekhez való' makacs ragaszkodás egyenlő a ha­lállal. Életben az marad, aki kiszolgálja az állativá alja­sult, mindent uraló, bomlott agyú gépezetet, a végórájá­ban tomboló náci rendszert Müller, a kisember, semmit sem ért az egészből. Nem érti, miért állítják olyan döntések elé, amelyekben csak rossz és még rosszabb között lehet választani. Gondosan felépített rend­szeréhez, hitéhez való gör­csös ragaszkodás éppen ab­han akadályozza; tettekkel próbálja védeni, hogy cselek­vő ember maradjon. A mítosz csakakkar omlik össze, ami­kor megpillantja a kötelet. Amikor bizonyossá válik, hogy felakasztják. Mi min­dent romboltak szét ebben az epiberben, amíg kiszakadt belőle: „Gyilkosok!" Mivé tették azt a másikat, a min­den emberségéből kivetkő­zött ezredest? Mi juttatta el a szembeforduláshoz a fel­tétlen engedelmességre ne­velt hadnagyot? Milyen tör­vények azok, amelyek futni hagyják a gyilkost, és meg­ölik a legtisztábbat? Kemény következetesség­gel, tömör egyszerűséggel járja körül ezeket a kérdé­seket A Müller család halá­la című tévéfilm, amely Sán­ta Ferenc azonos című, ha­sonló erényekkel rendelkező kisregényéből készült. Mi­hályfi Imre rendező szeren­csére ragaszkodott a Sánta­mű jellemzőihez, egyenes és félreérthetetlen, ugyanakkor rendkívül árnyalt megfogal­mazású mondandójához. Kál­lai Ferenc felejthetetlen, tö­kéletes játékkal keltette élet­re Müller alakját. A „pará­dés szereposztást" itt nem gyengeségek leplezésének titkos szándéka indokolta. A film (a regény) valamennyi alakja külön tanulmányt ér­demelne. Bánffy György, Ko­zák András, Törőcsik Mari, Bulla Elma, Madaras József kiválasztása megjelenítésük­re: telitalálat. S. E. Halászok és halászat Egy vizsgálat tanulságai A vizsgálatot a városi­járási népi ellenőrzési bi­zottság végezte a Szegedi Kossuth Halászati Termelő­szövetkezetben. A szövetke­zet gazdálkodását, okmány­és pénzügyi fegyelmét tet­ték mérlegre. Mégpedig azért, mert tavaly 40 ezer forintos leltárhiánya volt a szövetkezetnek. A népi el­lenőrzési bizottság — a vizs­gálat befejeztével — leg­utóbbi ülésén tárgyalta a szövetkezet ügyét. Meglehetősen vaskos a jelentés, amely végül a bi­zottság elé került. Pedig mindössze rövid kivonata annak a tekintélyes meny­nyiségű anyagnak, melyet a vizsgálóbizottság össze­gyűjtött. A bizottság min­denekelőtt azt tjszázta, hogy a megyei népi ellenőrzési bizottság 1965-ben végzett ellenőrzésének volt-e foga­natja, hogy az akkor fel­tárt hiányosságokat meg­szüntették-e a szövetkezet vezetői. A mostani jelentés­ből kiderült, hogy szinte valamennyi, akkor feltárt hiányosság ftia is jellemző a szövetkezetben végzett mun­kára. És nemcsak a szövet­kezet munkájára, hanem a felügyeleti szerv ellenőrzé­seire is, amely olyan rendszertelen, mint azelőtt Az anyag részletesen tár­gyalja a most, a leltárhiány kapcsán végzett vizsgálat tapasztalatait is. Számtalan hibát találtak a könyvelés­ben, a bizonylati fegyelem­ben, a hal átvételében. A szövetkezet például szoros üzleti kapcsolatot tart fenn a gyomai halászati termelő­szövetkezettel. Tőlük vásá­rolják többek közt az iva­dékokat és olykor eladásra szánt halat is vesznek. Csak­hogy e szállításokat is bi­zonytalanul számlázzák. Egy izben például Gyomáról öt mázsa halat szállítottak Szegedre, legalábbis egyes papírokból ez derült ki. De a menetlevél szerint — írja a jelentés — éppen fordítva történt, vagyis Szegedről szállítottak öt mázsa halat Gyomára Felesleges lenne tovább idézni a jelentést, hiszen e példák a kívülállónak nem mondanak sokát, pusztán a szövetkezetnél meglevő za­varos állapotokról számol­nak be. Esetünkben talán nem is annyira ezek a pél­dák, hanem inkább a belő­lük levonható következteté­sek az érdekesek. A NEB-ülésen a hozzá­szólásokból meglehetősen határozott és tanulságos kép bontakozott ki. Mindenek­előtt azt lehetett megállapí­tani, hogy a szövetkezetnél olyan kevés műszaki szak­ember és adminisztrátor dolgozik, hogy egyszerűen képtelenek ellátni munká­jukat az előírásoknak meg­felelően. Kevesen vannak tehát. Ezt jól tudja a szó­vetkezet vezetősége? is. Föl is vettek volna már néhány embert, de a tagok a köz­gyűlésen ezt kereken eluta­sították. Ha jobban meg­gondoljuk, valami igazságuk nekik is volt ebben, hiszen mindössze vagy húsz aktív halásza van a szövetkezet­nek. Ügy tűnik, mindenkép­pen gazdaságtalan volna nagyobb adminisztratív-mű­szaki létszámot foglalkoztat­ni. Az emberek joggal fél­tik nyereségüket. És van mit félteniük, hiszen a me­gye három halászati szövet­kezete közül a Kossuth az egyetlen, amely nyereséggel dolgozik. legalábbis nem az emberek hibáján kívül. Ez a szempont tehát min­denképpen az egyesülés mel­lett szólna. De az egyesülés helyességét igazolja még sok más is. Például a gaz­daságosság. A Kossuth tag­jai féltik a nyereségüket a többi, valóban gyenge lábon álló szövetkezettől. Ám vég­ső soron ók is csak nyerhet­nének az egyesülés révén. Hiszen halászati lehetőségei­ket korántsem használják ki. A Tiszán, a Maroson év­ről évre csökken a fogás, aminek sok oka van. Töb­bek közt a vízszennyezés is. A javarészben extenzív gaz­dálkodás mellett, melyet a szövetkezet most folytat, ezen a csökkenő tendencián fordítani nem lehet. De a telepítések, az intenzív és tervszerű gazdálkodás ré­vén többszörösére lehetne növelni az eredményességet. Csakhogy ehhez szakembe­rekre és összehangolt mun­kára lenne szükség. A szö­vetkezetek egyesülése révén előbb-utóbb meg lehetne oldani ezt a feladatot. Tud­ják ezt a Kossuth vezetői, ezt állapította meg a népi ellenőrzési bizottság is, csak a tagságon múlik a dolog tűebmann Béla íelvetele Miiller a börtönben (Kállai Ferenc) Magyar-mongol árucsere Tordai Jenő és D. Ceren­szanzsaa külkereskedelmi miniszterhelyettesek szomba­ton Budapesten aláírták az 1973-ra szóló magyar—mon­gol árucsere-forgalmi és fi­zetési jegyzőkönyvet. Az aláírásnál jelen volt P. Sag­darszuren, Mongólia buda­pesti nagykövete is. A jegyzőkönyv értelmében Magyarország jövőre kötött­árukat, gyógyszereket, a mongol ipar részére alkat­részeket, berendezéseket és egyéb arukat szállít, s Mon­góliából elsősorban gyapjút, és bőrárukat vásárolnak. (MTI) Vagyonjogi megállapodás Magyarország és az Egye­sült Államok képviselői Wa­shingtonban parafálták azt a vagyonjogi megállapodást, amelyben a két ország ren­dezi a háború alatt és a há­ború után keletkezett és az­óta elintézetlen pénzügyi el­számolásait. A megállapo­dást még mindkét kormány­nak jóvá kell hagynia. Marhalevél Hivatali szél jár ások tu­dós kutatói kellenének ide. ök tudnák csak kideríteni, megesett-e már a magyar történetemben, hogy vala­mely baromállatról -két pakszust állítottak volna ki. Lehet, hogy a tudós történészek nem találnának rá példát, a ma embere belebotlik. Illetékes hivatal elren­delte, hogy a gyenge ter­mőhelyi adottságokkal ren­delkező termelőszövetke­zetek minden háztájiban nevelt; de a szövetkezet csatornáin értékesített ál­lat „keresztleveléről", — hivatalos nevén marhale­vélről, közhasználatban forgó neve szerint a jár­latról, vásári szóval élve a pakszusról — másolatot kell írni. A napokban hallottuk, hogy az új piaci helyzet hatására egy nagyközségi tanács adminisztrátorai a hét hat munkanapjából né­gyet teljesen a marhaleve­lek kiállítására fordítanak. Ha az eredeti ilyen kö­rülményes, mennyi munka lehet a másolattal! Igaz, ez már nem a tanácsok dol­gozóit terheli, a termelő­szövetkezet irodistáinak kell elkészíteni, a szeptem­beri ötlet szerint január 1-tól — visszamenőleg. Többször is meg kell ka­paszkodnunk a hír halla­tán. Ki tudná megmonda­ni például, hogy a Csenge­lén hizlalt bikának hol ért véget földi pályája? Mert a marhalevele ott van, ahol véget ért. Hiva­tásos nyomozókat kellene melléküzemágban foglal­koztaniok a szövetkezetek­nek, ha írás szerint csele­kednének. Ha tovább gondoljuk a sort, szöget üt a fejünkbe: van-e '• olyan hivatalunk, amelyik hivatalos ellen­őrzés ürügyén át tudja nyálazni ezt a sok papirost. Reméljük, nincsen, de fél­ve mondjuk, mert hátha az is akar lenni. Bökjük ki végre, mivég­re született ez a rendelke­zés! Gyengeföldű szövetke­zeteink támogatásának egyik módja az árkiegészí­tés. Néhány szerencsefiú miért éppen ezt ne lova­golta volna meg? Tudván tudjuk, voltak visszaélé­sek. Akit rajtakaptak, hogy az állam zsebéből kupec­kedik, elrántották a nótá­ját. Ezért a néhány kupci­herért mostantól kezdve a soványföldű szövetkezetek­nek másolóműhely! kelle­ne szerveznie. Ebből ta­nulva jó lenne elrendelni, ha egy részeg ember be­veri az ablakot, minden földi halandó pecséttel igazolja, hogy nem ő volt. Van más cifrája is a rendelkezésnek. Az egyik, hogy eddig is vezettek nyil­vántartást a szövetkezet közvetítésével eladott álla­tokról. Aki ezeket a nyil­vántartásokat téves ada­tokkal tömi meg, az hami­sító. Felelősségre vonható. A másik cifrája az eddigi­nél is nagyobb felháboro­dást szült. Az eredeti mar­halevelet a tanács admi­nisztrátora írja alá. A má­solatnak jobbnak kell len­nie! mint az eredetinek: elrendeltetett, hogy a téesz elnöke és a főkönyvelője együtt szentesítse. Az illetékes hivatal szán­dékát tiszteljük. Elejét sze­retné venni a visszaélések­nek. De gellert kapott me­net közben a golyó: egy­szerű bürokráciái füstbom­ba lett belőle. Pedig na­gyon megígérték a szövet­kezetek kongresszusán, hogy lenyesik a bürokrá­cia hajtásait. Reméljük, ez a határozat új hajtásokra is érvényes. H. D. Van tehát haszon az em­berek munkáján és első lá­tásra helyesnek tűnik véle­ményük, hogy nem akarnak több embert felvenni. Ám az a kérdés, hogy a gazda­ságosság egyértelműen a pillanatnyi haszon függvé­nye-e csupán? Mert ha igen, akkor igaza van a tagoknak. De — és ez kiderült a NEB­ülésen is — nemcsak a pil­lanatnyi haszont befolyásol­ja a gazdaságos munkát Három halászati termelő­szövetkezet van a megyében. E három szövetkezet egye­süléséről már többször is szó volt, de mindig elakadt valamin. Többnyire a Kos­suth tagjainak tiltakozásán. Pedig e három szövetkezet műszaki-adminisztrátori lét­száma együttesen már el tudná látni egy egységes szövetkezet feladatait. Még­hozzá úgy, hogy többé nem fordulhatnának elő a meg­állapított szabálytalanságok, Érdemes lenne ezen el­gondolkodni a szövetkezet tagjainak. Ha például egy­két kívülálló szakértővel megvitathatnák lehetőségei­ket, az talán meggyőzné őket. Mindenesetre érdemes lenne legalább módot biz­tosítani a vitára. A vitára, amely bebizonyíthatná, hogy az egyesülés mellett szól a népgazdaság érdeke és a tagok egyéni érdeke is. Mert a látszat csal. A mostani haszon nem biztosítéka a közeljövő gazdaságos terme­lésének és hasznának. És ha egy ilyen vita után még maradnának hitetlenek, őket meggyőzhetné a gyakorlat a közösen és más módon végzett munka új lehető­ségei. Igaz. nehéz hozzá­szokni a gondolathoz, hogy amit húszegynéhány éve csinál az ember, az elavult, azt már nem lehet soká folytatni. De a tények azt mondják: merőben más módszerekre van szükség. E következtetésekhez egy leltárhiány miatt indított vizsgálat szolgáltatott ala­pot. Végül kiderült, hogy sokkal többről van szó. Arról, hogy győzhette az új a régi fölött, az intenzív módszerek, a megfontolt ter­vezés gazdaságossága az ideig-óráig való haszon, a majd csak lesz valahogy szemlélete fölött. Szávay István Ozd 700 éves Ünnepség a kohászvárosban Ozd lakossága szombaton ünnepelte a város fennállá­sának hétszázadik évfordu­lóját. A város, amely a leg­újabb kutatások szerint már kétezer évvel ezelőtt „el­jegyezte" magát a' vasgyár­tással. ma Borsod megye és egyben az ország egyik leg­jelentősebb nehézipari köz­pontja. A felszabadulás óta több ezer új lakással, kor­szerű kórházzal, orvosi ren­delőintézettel, iskolákkal, óvodákkal, bölcsődékkel, áruházzal és ruhagyárral gazdagodott, kohászai üze­meiben pedig az idén már az évi egymillió tonna acél­termelés eléréséért verse­nyeznek. A gyorsan fiatalpdó ősi vá­.ros jubileumi ünnepén részt vett Cseterki Lajos, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, dr. Bod­nár Ferenc, a Borsod me­gyei pártbizottság első tit­kára, dr. Kocsik József, ko­hó- és gépipari miniszter­helyettes is. Ott voltak az ünnepségen a riesai és az osztrawai kohászati üzemek párt- és szakszervezeti bi­zottságának küldöttei, vala­mint a magyar testvérgvá­rak, köztük a diósgyőri Le­nin Kohászati Művek és a Borsod nádasdi Lemezgyár dolgozóinak képviselői. Az ünnepség keretében — a martinkemencék szom­szédságában levő Szabadság­kertben — Csépányi Sándor, az Özdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója felavatta Kisfaludi Stróbl Zsigmond új alkotását, a Dolgozó ko­hász című bronzszobrát. Az avatóünnepségen részt vett a szobor alkotója is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom