Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

2 VASAttNAP, 1972. OKTÖBER 13, Külpolitikai REFLEKTOR Az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakán befejeződött az általános politikai vita. Száz felszólalás után — mintegy Osszegeezésűl — Péter János külügyminiszter, a magyar delegáció vezetője viharos tetszéssel fogadott ' beszédében egyebek között kiemelte: „Az általános nemzetközi vi szonyok javulása nem mutatja még hatását a vietnami kérdésben, annak ellenére, hogy vietnami részről a rea­lizmus legmagasabb fokán fogalmazták még a háború befejezésének, a megfelelő nemzetközi megállapodásnak és Észak-, valamint Dél-Vietnam jövőjének köi-vcmalait. Mindenki biztos lehet abban, hogy ez a jövő útja. Nincs tnás út" Tárgyalások 6a bombázások Minden bizonnyal teljes részletességgel tárta fel ezt a magas fokú realitást a múlt heti bizalmas tárgyaláso­kon Le Duc Tho, a Vietnam-konferencián részt vevő VDK­küldöttség különleges tanácsadója és Xuan Thuy, a de­legáció vezetője Kisslngernek, Nixon elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadójának. Bár a párizsi tanácskozásokat a mély titoktartás övezte, és sem az amerikai, sem a VDK­kílldöttség nem volt hajlandó azokról nyilatkozni, kétség­telenül jogos az a feltevés, hogy a párizsi megbeszéléseken ' mindenekelőtt a saigoni rendszer politikai jövőjéről és Thieu sorséról volt szó. Annál is inkább, mivel minden józanul gondolkodó ember előtt világos: a dél-vletnarijl lakosság csak akkor gyakorolhatja majd szabadon Önren­delkezési Jogát, ha megszabadul a Thleu diktatúrájától. Nixon-viszont „elnökválasztást" akar a Jelenlegi sai­goni rendszer keretei között, a Washington által már ki­próbált forgatókönyv szerint, melynél a rendőrség Játssza a főszerepet. Kissinger valószínűleg ezt az „árut" próbálta eladni, ám nem vihette sikerre, meg ha kettőzött erővel folytatták is a terrorista bombatámadásokat. Miért is tennék le a vietnamiak a fegyvert olyan szavazócédula fe­jében, amellyel csak egy újabb Thleut választhatnának, hiszen a jelenlegi bábkormányzat az eddigi módon mű­ködne a választásokig. Az Indokínai probléma rendezéséig még hegynagysá­gú problémákat kell megoldani, és ez nem lehetséges az amerikai választások előtt. Ezt be is vallotta Ronald Zieg­ler, a Fehér Ház szóvivője Kissinger fehérházi beszámo­lója után. Kijelentette, hogy egyhamar nem lehet szá­mítani a vietnami konfliktus békés rendezésére, vagy legalábbis a fegyverszünetre. Sőt, a bizalmas tárgyalások utolsó napján Laird, az Egyesült Államok hadügyminisz­tere a Pentagonban rendezett sajtókonferencián kijelen­tette: az USA a jövőben is folytatni kívánja a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását. Nixon éo McGovern szándéka Ugyanazon a napon, Hanoi október U-i barbár bom­bázásának egyik következménye volt a francia diplomáciai képviselet épületének megsemmisülése. Maga a fődelegá­tus, Pierre Susisi is súlyosan megsebesült. Egyébként a francia diplomáciai képviselet szomszédságában megsérült az algériai nagykövetség épülete, továbbá, ugyancsak a közelben, tízmázsás bomba találta telibe egy munkás la­kótelep fából épült szállását, s egy másik lakóházat, amelyben két kisgyermek halt meg. A francia diplomáciai képviselet épületének pusztu­lása is nemzetközi feltűnést keltett, mert ritka esemény. Hanoi lakóházak rombadöntése, kisgyermekek halála a bombazáporban — ez, sajnos, egy ideje mindennapos ese­ménnyé vált. S ennek a terrorbombázásnak a folytatása jellemzi Washington hadviselésének barbár módszerelt, a háború folytatásának szándékát. George McGovern demokratapárti elnökjelölt ugyan­csak a műit héten nagyhatású tv-beszédben terjesztette az amerikai nép elé a vietnami háború azonnali befejezésére kidolgozott 6 pontos békeprogramját. Egy hónap múlva kitudódik: slkerül-e McGovernek legyőzni Nixon „erő­nek" hirdetett háborús terrorját? Választási kongresszusok az NSZK-ban A múlt hét elején zajlott le Wiesbadenben a CDU kongresszusa. A nyugatnémet ellenzéknek ezt az össze jövetelét most, egy hónappal a választások előtt tartották. Különleges jelentőségűnek kellett volna lennie, ezzel szem­ben unalom, érdektelenseg, érvtelenség jellemezte a kongresszust. „A kereszténydemokrata kongresszus láthatólag nem hozott újat, talán csak valamivel több szociális demagó­giát és elkoptatott antikommunizmust" — írta még a jobboldali sajtó is. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung így írt: „A határozatlan választókat aligha nye­rik meg azokkal a mindent leegyszerűsítő formulákkal, amelyeket Wiesbadenben Barzeltól lehetett hallani." A hét második felében a szociáldemokrata választási kongresszus további enyhülést ígért Európának. Gyakorlati tetteket is felmutat a bonni kabinet. Egon Bahr, Brandt „Kissingerének", azaz a bonni kancellár államtitkárénak és egyik tó tanácsadójának múlt heti moszkvai útja ls annak a jele, hogy nem a CDU „antikommunista" mu­musa az irányadó, hanem éppenséggel Bonn és a szocialis­ta világ sokoldalú tárgyalásai és közeledése áll az ese­mények előterében. Szerdán a bonni kancellári hivatalban folytatódtak a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti normális nemzetközi jogi kap­csolatok létesítésére vonatkozó tárgyalások. Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter és Csi Peng-fej kínai kül­ügyminiszter pedig ugyancsak szerdán Pekingben alá­írták az NSZK és Kína diplomáciai kapcsalatfelvételéről szóló megállapodást. Biztató előjelekkel készülnek tehát Brandték a no­vember 19-i nagy választási erőpróbára. Markovit.* Tibor Aziz Szidkit várják Moszkvában 0 Moszkva (MTI) A szovjet fővárosban szombaton á- diplomáciai megfigyelők érdeklődése már elsősorban Aziz Szidki egyiptomi miniszterelnök hétfőn kezdődő moszkvai látogatására irányul. Bizo­nyosra veszik ugyanis, hogy az egyiptomi kormánydele­gáció ittartózkodása idején a ket ország vezetői között nagyjelentőségű, átfogó vé­leménycserére kerül sor, amelyen a szovjet—egyip­tomi viszony és a közel­keleti helyzet minden lé­nyeges vonatkozását újra áttekintik. Isztriai szemlélődés Egv nap, ötszáz bevetés • Saigon (AFP, AP) Amerikai repülőgépek az elmúlt 24 órában több mint 500 bevetésben bom­bázták Észak- és Dél-Viet­nam területét — közölte szombaton a saigoni ameri­kai hadvezetés. A VDK-t az amerikai vadászbombázók több mint 330, B—52-es repülóerődök pedig 10 bevetésben tá­madták. Magyarok Rovinjban A hér Putnik utazási iroda fe­asztalos, fehér székes teraszán, színes ernyő alatt, még színesebb hajók, csóna­kok hátterében Fabriczy Ir­mával beszélgetek egy jó ízű fekete mellett. Irma néni nyugdíjas tisztviselő, hat év­vel ezelőtt települt ide Új­vidékről, mert ez a hely or­vosa tanácsa szerint kiváló­an alkalmas az asztmatikus betegségek enyhítésére. Itt lakik a ragyogó parton, helyrajzi pontossággal a Brata Pod Zidom 1/2 szám alatt, megvette a ház máso­dik emeletét, mindig van ki­adó szobája. Övé az egyetlen ablak, amelyben piros mus­kátli virít. A szobák ára személyenként, fürdőszoba­használattal a főidényben 25, máskor 20 dinár körül mo­zog. — Ö én nagyon jól vagyok itt — felel az érdeklődésem­re. — Kapok hatszáz dinár nyugdíjat, az idegenforgalom hoz évente ötezret, egyedül nagyon' szépen megélek be­lőle. Irma néni tudomása sze­Sclieel elutazott Kínából • Peking (MTI) Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszter nem egészen négynapos pekingi látogatá­sát befejezve szombaton reg­gel a Luftwaffe különgépén Hongkongba repült. Tárgya­lásai nyomán a kínai fővá­rosban már a közeli hetek­ben megkezdi működését a nyugatnémet nagykövetség. Nixon fogadta a • Washington (AFP, UPI) Nixon elnök szombaton a Fehér Házban fogadta a Kí­nai Népköztársaság 11 tagú orvosküldöttségét, amely há­romhetes tanulmányúton van az Egyesült Államokban. Je­len volt Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója. cukrász irányt vesz egy kocsma félé. " A Via Auguszta Ferri, vagy ulica, semmivel se ran­gosabb Rovinj bármelyik belvárosi utcájánál. Komor, kestteny sikátor, az ember nem is gondolná, hogy az utcafronttal átellenben, s onnan harminc-negyven mé­ternyire kilátni a tengerre. Itt a huszonhetes számú ház apró kapuja fölött cégtáblát látok — egyébként ilyen nagyon kevés akad a város­ban — a következő szöveg­gel: János Farkas krojac. A kapu alatt, a tiszta deszka­lépcsótől balra levélszekré­nyek, egyiken ez a gépelt táblácska: Farkas János. Tehát kívül János Farkas, belül Farkas János. Ez már érdekes, gyerünk fel a har­madik emeletre, magyart ke­resni. Farkas János házrészét — itt egy-egy szintet külön családok birtokolnak — a legtöbbtől eltérően hófehér ajtó választja el a lépcsó­háztól. Kopogásomra és kö­szönésemre öreg hang szó­rint körülbelül száz magyar lal meg a lakásban: Magya­él állandóan Rovinjban, roki többségük a Bácskából, Bá­nátból keveredett ide. Más magyarok, mint a hazaiak. Magyarul beszélnek, Igye­keznek magyarul gondolkoz­ni, de mégis mások. Tud­nak egymásról, de nincs kö­zöttük semmiféle összetartás, bam, de azért lejárok ide a partra, ahol a háborús em­lékmű van, ott fát is láthat párat az ember. A szelíd mosolyában lá­tom, hogy mást is lát ő oda­lent a tengerparton. Az el­hagyott tanyáját, síkságra ráborúló eget, a kertet a ház mellett, amit megszokott az életben, nyolcvankét eszten­dő alatt. — Én itt ls magyarnak tartom magam — mondja Farkas János és elnézést kér. fontos munkája van v soron, nem teheti le tartósan. — Magyar újságot is olvasok — és elém teszi a Magyar Szó bácstopolyai kiadását. — De magyar rádiót nem hall­gatunk, nehéz fogni. És tud az itt élő magya­rokról, éppen a kis öreg cukrászt említi elsőnek, de összejárni nem járnak, vala­miképpen annyiféle embe­rek, hogy , nem értik meg egymást. — Itt nagyon nehezen kezdtem — tájékoztat életút­járól. — Voltam kőtörő, be­tonos, eleinte albérletben laktam egy magyar család­nál, aztán rendbe jöttünk, és most ez van. A fiam Új­vidéken színész, őt is szerel­ném néha hallani a rádió­ban, de nehéz azt ls fogni. S ha már a Farkas Jáno­soknál tartok, ifölflrkantom. S már ott állok a tengerre néző kis szabóműhelyben. Farkasék hárman élnek itt, a hatvankét éves, fiatalos, na­gyon kedves mester, a vele együtt dolgozó, ugyancsak „„,„ ,.„ .. fiatalos, csinos felesége és zottük semmiféle összetartás. lcva'nkét esztendós édes- hogy Rovinjtól pár kilomé­egy-ket család összefut oly- ' akj mósodik de elhalt ternyire, a nevezetes Limski kor, ennél több összekotó-N után Bosnyák János- fjord végében épült osztrigas né s a magyaron -kívül vendéglőben is találkoztam egyetlen szót se tud idegen magyarral. Nagy osztrigate­nyelven. Farkasék a Bácsto- lep van itt, mellette egy pólya közelében fekvő Baj- nyugati filmgyár valamikor sáról települtek ide hét esz- díszletfalut építtetett, a fa­tendővel ezelőtt. Üdülni jót- épületek itt maradtak ide­tek Rovinjba, annyira meg- genforgalmi nevezetesség­ennél több kapocs nem szövődött százas táborban. ­A nevezetes tengerparti óratorony közelében, ahol időnként nagyon rangos fú­vószenekar térzenével szó­rakoztatja az üdülőket, egyik, délelőtt apró és idős, egy ki­csit 'boros hangulatú öreg­ember lép hozzánk, ö is ma­gyatk Nyugdíjas cukrász. Hatszázötven dinár a nyug­díja, de főidényben dolgozik a régi gazdájánál, örül, hogy magyarokkal találkozik. Érdeklődöm, hányan él­hetnek itt, ismeri-e őket. Azt mondja, többen vannak, de név szerint egyet se tud említeni, csak azt mondja, vannak elég sokan, ö nem jár össze senkivel. Jól megy neki. Nem panaszkodik. Ál­lami lakásban lakik, két szo­ba, fürdőszoba, konyha. A bére alacsony — mondja. De csak azért, mert állami. Ma­gánházakban nagyon magas a lakbér. Ilyen lakásért több száz dinárt is elkérnek. Ezzel vége az interjúnak az öreg tetszett nekik ez a tenger­parti gyöngyszem, hogy el­adták a házukat, s ezt vet­ték meg —' a harmadik eme­letet, összesén öt szobát, mellékhelyiségekkel — ti­zenkétezer dinárért. Elha­nyagolt volt a ház, mire ennyire rendbehozták a ma­guk belső fertályát, ráment több, mint százezer dinár. Mind a kettőjük keresetéből, s abból, amit a bajsai há­nek. Ízléstelen, omló-romlo szertelenség, de a nyugatné­met turisták élőiről, hátulról fényképezik, i Itt, ebben a vendéglőben dolgozik Szűcs Erzsébet, csi­nos vajdasági magyar lány. • Csinos, de rossz interjúalany. Azt készségesen elmondja, hogy egy tíz darabból álló osztrígaadag tizenöt dinárba kerül, citrommal együtt, de, hogy mit keresnek a nehéz zért kaptak. A keresetű^ ha- munkát végző osztrigahalá­vi négyezer dinár körül rho- ezok, arról nem hajlandó zog. A kis műhely meglehe- nyilatkozni. Darabszám fize­tősen zsúfolt, beléptemkor tik őket, tudom, hogy a ven­Molnyija—1 e Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban szomba­ton újpbb Molnyija—1 táv­közlési szputnyikot bocsátot­tak fel: feladata, hogy biz­tosítsa a nagy távolságii rá­diótelefon- és távírórendszer működését, valamint a szov­jet központi televízió prog­ramjának továbbítását az országos hálózatnak a távoli északon, Szibériában, a Tá­vol-Keleten és Közép-Ázsiá­ban elhelyezkedő állomásai­ra. működik a televízió és a fia­talos Farkasné azonnal po­harat, üveget hoz, itallal kí­nál. Amíg ml a mesterrel életé­ről, munkájáról beszélge­tünk, az öreg mama ott ül a sarokban: tanyai parasztasz­szony, mint odahaza Bajsán volt. De itt, ha kinéz az ab­lakon, elakad a szeme, vagy nekifut a tengernek. Nincs nyárfa, nincs akác, nincs etetni való állat, csak egy zörgő papagáj, rácsos kalit­kában. Nem, ő nem érzi itt magát kalitkába zárt madár­nak. — Jó nekem — mondja. — Itt a fiam, megvan minde­i nem. Elég rossz már a lá­déglő egy ötvenet kér egyért, ha tudnám, mennyit kap á halász, érdekes eredmények­re juthatnék. De Erzsike nem tudja. Siet a friss terí­tők felrakásával, jönnek a turisták, dolgozni kell. Azt se mondja meg, mennyit ke­res ő a munkájával. S még egy információ jel­legű adat: ha valaki Pulába vetődik, s magyar tájékozta­tást szeretne kapni, keresse fel az aréna bejáratánál levő képeslapárust. Franc Kazi­cát, 6 is'tud magyarul. (Folytatjuk.) v Ormos Geró Falusi változások Hová tűnt a régi falu? Három év­tized sem kellett ahhoz, hogy kiszen­vedjék, eltűnjön az Alvég, Felvég, s a Gyepsorok helyén új, kockaházak, nagyablakokkal, tévéantennákkal, pa­latetőkkel épüljenek. Ritkaságszámba megy az olyan falu. mint például Zsadány. Tiszaigar. ahol még nádfe­deles, földbe süppedt, tenyérnyi abla­kú házakkal találkozunk. Halott há­zak, elmúlóban, bücsúzkodóban tulaj­donosai is, túl a termelóerő kihasz­nálásán, mikor már nines nagy ter­ve az embernek, a mindennapok ap­ró örömei: reggeli, ebéd stb. éltetik. Alapvetően megváltoztak a terme­lési viszonyok, a termelőerők, és vál­toztak az emberek. A földszerzésbe, kuporgatásba menekült paraszti ro­botemberek új, tartalmasabb életet kezdtek, amit a szocialista, nagyüze­mi gazdálkodás kínált számukra, s az eltelt évtizedekben szinte észrevétle­nül az emberi fejlődés minőségj for­radalmát produkálták. Már a kong­resszusi irányelvek kimondták: „A falun gyors ütemű fejlődés ment vég­be. Mind szélesebb körben alkalmaz­zák a korszerű technikát, az agrár­tudományt, általában a tudományok vívmányait; a mezőgazdaságban a munka ipari jellegűvé kezd válni, egyre nagyobb szerepük van az ipari és mezőgazdasági szakmunkásoknak, az agrérértelmiségieknek." Mit is jelent ez? Elékezünk a hősi, történelmi időkre, amikor egy-egy faluban megalakultak az úttörő, mí­niszövetkezetek. keshedt lovakkal, so­vány tehenekkel... És a kenyérprogram? Az ötvenes évek keserű tapasztalásai is csak az idősebbek szájában hagyták ízüket, aztán tért hódítottak a nagyüzemek előnyel. a nagy termóképességű búza­fajták. s ma már nem gond megter­melni az ország kenyerét. Még olyan kritikus, rendhagyó esztendőben sem. mint az idei. A sertésprogramról szintén dicsérő­leg kell szólnunk, hiszen ami soha­sem sikerült hazánkban, elkerülni a ciklikusságot, azt már valóra váltot­ták, s egyre több sertéshús kerül asz­talunkra. Gépesítették a növénytermesztési munkák zömét, fejlett a növényvéde­lem, komplexbrigádok dolgoznak, amelyek nagy területen végigkísérik a növény útját, a talajelőkészitéstől a betakarításig, ha kell. egyik gépről a masikra ülnek, időben s garantáltan jó minőségű munkát végeznek. A ter­melés tehát örökre elvesztette manu­fakturális jellegét, a félfeudális vi­szonyoknak örökre vége, a termelés­ben minőségi forradalom, minőségi szakasz következett be. Sajnálatos, hogy az emberi válto­zásokra. fejlődésekre és megtorpaná­sokra korántsem figyeltünk annyira, mint magára a termelésre. Igaz, min­den új termek előállítása, a terme­lési folyamat feltételezi, megköveteli az embert, de az ember nemcsak első számú termelési eszköz, hanem a szo­cializmus célja, a fejlődés őt szolgál­ja. Van mire figyelnünk, ha nem is az ideális, szocialista embertípust ta­láljuk meg falvainkban. De már mindenképpen megtaláljuk az új ar­cú embert, akinek magatartás-, vi­selkedés- és szokásnormái szocialista vonásokat tartalmaznak. Elsősorban a termeléssel szorosan összefüggő szak­mai változásokra érdemes utalnunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom