Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

64 VASÁRNAP, 1972. SZEPTEMBER 10. Szenvedélyes arcképgyüjtő Egy gyár erőfeszítései Ha szemügyre vesszük bár- mi gyakorlathoz is: úgy él­melyik üzemünk életét, azon- lítja át belső szervezetét, nel feltűnik az érzékelhe- hogy igen rövid átfutási idő tőén gyorsabb munkatempó, alatt készíthesse el a ter­A már-már legendás Irodai mékeket, ugyanakkor növelni kavéfőzősdit éppen úgy lehe- igyekszik az exportot. Az tctlenné tette a feszesebb, utóbbi törekvése minden bi­tétre menő gazdálkodás, mint zonnyal eredményt hoz, a a gépektől való elcsámbor- megrendelések alapján a gást, lógást. Manapság az nyugati, ázsiai országokba emberre és a gyárra ugyan- kétszer annyi árut exportál, az érvényes — a pénzért meg mint tavaly, s ennek értéke kell dolgozni. Ajándék nincs, eléri az 1 millió dollárt. Óhatatlanul ezek jutnak Tény, hogy az idén sokkal eszembe például a Szegedi nehezebb körülmények kö­EMERGÉ gumigyár jelenlegi zött többet keli dolgozni az „rázós" hónapjairól. Talán EMERGÉ-nek — és minden sokan tudják, hogy nehéz- munkásának — a tavalyihoz ipari üzemünk tavaly terme- hasonló nyereségért. Azszin­lesi és nyereségrekordot ért tén kétségtelen, hogy az el­ei, amelynek révén tekinté- következendő hónapokban Íves summákat, fizettek ki a kicsit a szerencsén múlik vezetőnek, beosztottnak. Ter- majd, hogy a gyári mérleg mészetes, hogy az egyszer mennyi hasznot mutat. De már megszerzett eredmény- túl a számmal mérhető ed­ből nem szeretnének enged- dlgi eredményeken más, fon­ni. bár a feladatok mind ke- tosabb biztosítéka van a gyár ményebbnek tűnnek. Az igaz- és egész kollektívája slkeré­gatótól, Mikes Sándortól nck: az a reális magatartás, ezekről kaptam ízelítőt: meg- amellyel a nagy próbákat, a tudtam, hogy egyik legna- nehéz akadályokat fogadták, gvobb külföldi partnerük vá- Például az EMERGÉ vezetói­ratlanul megváltoztatta meg- nek eszébe sem jutott a ta­rendelését, s lényegében több valyi kiugró nyereséget vala­olesóbb cikket kért a drégáb- milyen manőverrel átmente­bak rovására. Az EMERGÉ ni 1972-re, nem fogták visz­hiába termel többet ebből, sza aklcor termelést és ez­mégis 17—18 millió forinttal , ..4. . - csupán ennél az egy té- zel nem ldéztek el6 áruhl" telnél — kisebb lesz a nye- ányt; a szigorú szabályzók­resége. A másik: hazai nagy- ról sem úgy beszélnek, mint vállalataink szintén keresik valami csapásról, inkább a megtakarítasok lehetőségét, , akaHák kénessé ten­sorra felszámolják készletei- 8>aral akarJaK kepesse ten ket, illetve a meglevőkön ad- n* a szokatlan feladat meg­nak túl, csak utána vásárol- oldásához. És ennek az erő­nalt. öt bányánknak eddig feszítésnek csak jutalma le­őt különálló biztonsági rak­tára volt — most közösen egyet tartanak fenn — nyil­ván ide kevesebb szállítóhe­vedert rendelnek. A belke­reskedelem új szokása, hogy a szállítási határidőket na­gyon szigorúan veszi: ha a megállapodáshoz képest akár egy-két napot késik az áru — fölmondja az egész rende­lést. (A kétségtelenül hasz­nos gyakorlatnak van ked­vezőtlen hatása is, a piacon keletkező mesterséges áru­hiány.) Sokszor azt sem vizs­gálják, hogy a termelő te­het-e a késésért vagy nem... Márpedig az EMERGÉ alap­anyagainak zömét importálja és sajnos, nemegvszer önhi­báján kívül kerül nehéz hely­zetbe. Valamilyen külső ok miatt hetekkel később kapja az alapanyagot. Éppen a meggyorsult tem­pó, a gazdálkodásban érez­hető anyagi érdekek miatt — a megrendelések rövidebb határidőre szólnak, mint ta­valy, tavalyelőtt. Ha nem akarja elszalasztani az üz­letet, a régi gyakorlattól me­rőben eltérő módon kell szervezni saját munkájukat, gépeket beállítani, alapanya­got biztosítani stb. Kérdés, az EMERGÉ képes-e követ­ni az ilyen gyorsan változó igényeket, fokozott követel­ményeket? Az előjelek, a tapasztalatok arról győznek meg, hogy — a szó legszorosabb értelmé­ben — a gyár állja a ver­senyt A tavalyi rekord év­hez szabott idei 823 milliós tervének felét június végéig teljesítette, illetve valamivel fölülmúlta. Mivel más út nincs száméra, alkalmazko­dik a rendhagyó kereskedel­het. Matkó István Bizonyítvány iskolalátogatás nélkül Nemrég a televízió egyik ző anyagot. Így született lül, a mezőgazdasági vidé­riportműsora ismételten — meg az a népművelői el- keken pedig — a foglalko­s mór sokadszor! — felhív- gondolás, hogy közös fog- zások némi sűrítésével — ta a közvélemény figyel- lalkozásokkal segítsék az - ősztől tavaszig két, egy­mét: másfél millió felnőtt egyéni felkészülést, kis lét- mást követő évfolyam is dolgozónk nélkülözi a ko- számú, pedagógusok által elvégezhető. Ma már el­runk megkívánta alapmű- vezetett csoportokban veltséget, vagyis nem vé­gezte el a nyolc általános osztályt. Nem is várható mar javulás. Száz nyolc-kilenc gyermek nem szerzi meg tanköteles korá­mondhatjuk: az eddigi kí­beváltak, is elterjesztésüket. De nem ez az egyetlen módja annak a segítségnek, Az előkészítők külső, de ?érJ,etek ^ré_szt. lényeges vonása: a jelentke- tervezlK . zők nem iskolapadban ül egya" nek, hanem a helyi műve' közút ,ődésl hóz vagy klub barát_ amelyet a közművelődési ságos környezetében közö- szervek nyújtanak a felnőtt­, ..,,, , ,. , .. sen beszélik meg a tan- oktatáshoz. Évente csak­nak túllépéséig a nyolcam- anyaggal kapcsolatos prob- nem kétszázezren vesznek kos végbizonyítványt, az lémóikat Nincs feielés ki„ részt éldául a művelődési ominózus kategóriába tar- kérdezés; „ foglaikozást ve. otthonokban szervezett. az tozók tehát minduntalan ^ pedagógus csak az egt, oktatást kiegészítő, „újratermelődnek A dolgo- főbb összefüggéseit szaktárgyi tanfolyamokon, zók esti iskoláiban tovább- magyarázza meg s válaszol ' . , . tanulok szama pedig máig kérdésekre. A cél: a hall- A közművelődés így telje­az 1964 évinek egyotodere tók tanuljanak meg ta- 8Ítl,egy,k ^Pvető feladatát zsugorodott nulnl sajátítsák el az anyag a felnőttnevelést: így járul E jelenség okai kozu öná„6 teldolgozósához szük. hozzá - a közoktatás né­csak néhány körülményt készségeket. E tanfo. említünk meg, a tovabbiak , k amelyeknek költsé. jobb megértese végett Egy- ,t R népművelési intéz. „ANTI • MM TUTIFNNIROIN .• /N_ 1 hány tennivalójának ideigle­nes átvállalásával is — a dolgozó tömegek műveltségi részt: mai viszonyaink kö- mények fedezik általában "'"vonalának minél gyor­zött a legtöbb dolgozót még 92 órósak) gyakörlatilag te- sabb emeléséhez. semmiféle egzisztenciális ér­dek nem serkenti hiányos alapműveltségének sok áldo­zatot kívánó, munka mellet­ti pótlására. Másrészt: a már nem fiatal dolgozó em­berek többsége viszolyog az iskolapadtól, a leckefel­mondástól, esetleg a „besze­kundázástól" társai előtt. S ez az idegenkedés a feU nőttoktatás hagyományos formáitól lélektanilag érthe­tő, noha eredményességükre ékes bizonyíték: az utóbbi húsz évben kereken félmil­lióan szerezték meg Ilyen úton nyolcosztályos végzett­ségüket, s közülük több mint kétszázezren közép- és felső fokon tanultak tovább. Bizonyos azonban: ma­napság már égetően szük­ség van a felnőttoktatás új, korszerűbb, az életkorhoz jobban alkalmazkodó for­málnak, módszereinek meg­teremtésére, valamint a tan­terv, a tananyag módosítá­sára is. Ezen éppen mosta­nában fáradoznak közokta­tásunk illetékes szakembe­rei ; olyan gyors változás azonban, amilyet az élet sürget, ettől nem várható. Az 1966-ban kelt műve­lődésügyi miniszteri utasítás a dolgozók esti iskoláiban lehetővé tette az úgyneve­zett osztályozó, illetve ma­gánvizsgákat. Ezekre min­den iskolalátogatás nélkül, egyéni tanulással lehet fel­készülni, eredményes elvég­zésükért a szokásos bizonyít­vány Jár. Az alkalommal azonban jó ideig csak ke­vesen éltek, hiszen nehéz minden irányítás nélkül, odahaza, csupán tanköny­vekből elsajátítani a kötele­hát egy oktatási éven be­G. Sz. L. Száz ember helyett - egv gép A Szovjetunió földmunka­gépeket előállító üzemei kö­zül a Taskenti Exkavátor­gyár az egyik legnagyobb kapacitású, „E—304—V" tí­pusú lánctalpas exkavátor­ból évi 1200—1600 darabot állít elő. E jól bevált géptípus száz csatornaásó munkás tevé­kenységét pótolja. Merítőka­nala 0,4 köbméter befogadó­képességű. Néhány apró sze­relési átalakítással a gépet buldózerként és autódaru­ként is lehet használni. Sziklás, valamint laza, ingo­ványos talajon egyaránt jól megállja a helyét. Széles lánctalpai következtében Csu­pán 200 gramm a talpak egy négyzetcentiméterére eső fajlagos nyomása. A mérnökök tovább dol­goznak a géptípus tökélete­sítésén. Teljesítményének nö­velésén és irányítószerkeze­tének korszerűsítésén, auto­matizálásán fáradoznak. A megrágalmazott szalonna... A szegedi anekdota­kincsből Csongor Győző gyűjtése Az altábornagyot elferdítése a szavak mondva — slendri- renc Jóskának is ad­sokan ismerték a értelmének. Ahogy ánságot fedezett fel, tak sok olyasmit a városban. Az első vi- „behelyettesítette" a miszerint a köteles szájába, amit soha­lágháború katonája szavakat, az már figyelem hiányában sem mondott, hiszen volt. A szegedi utá- magasfokú humor az egerek megrágal- magyarul sem tú­szoknál szolgált, s volt. mázták a szalonnát, dott — még hogy mondják, hogy a Elgondolkoztató, Terepgyakorlatok olyanokat mondott szerb harctéren nagy miért pontosan őt alkalmával azt taná- volna, hogy Szeged bravúrokat vitt vég- bízták meg egy már- csolta a katonáknak: szebb lesz, mint be. Innen ls eredt clus 15-i ünnepi be- — Nagy árok — volt"... Tőle ín­nemesi előneve: sta- széd tartásával. Mert nagy ugorka.... kis kább olyanokat lehe­ribrodi. Stari-Brod- ilyeneket mondott: árok — kis ugor- tett volna hallani, nál állítólag három — Attentat! tiszt ka..., vagy: legalábbis ehhez ha­hídverési kísérletét urak! Most fogok — Irány ott bal- sonlókat, hogv „Un­tette tönkre az el- mondani önöknek oldalon... a bori- bedingte Unterwer­lenség. de végül is egy pusztító pe- tékban fedezet, a fung!..., stb., ékes ő diadalmaskodott, széd... (Mindenki fösvények közt! (Bur- német nvelven Származására nézve megértette, hogy buz- kolt fedezést és sö- Állítják, hogy ve­zsombolyai sváb fiú dító beszédet akart vényt kellett érteni.) le esett, volna meg volt, sohasem tanult mondani) ... Az — Főhadnagy úr! az alábbi történet is: meg jól magyarul, egyik kezemben Vesz maga mellé egy Az ezredet a front­Magam is sokszor kard... a másikban eszelős őrmestert ra vezényelték. Be­megcsodáltam délceg fokos!... (Szerencsét- (eszes helyett) és vonulás előtt egv járását. Hol civilben, lenségére a fokos megy. amíg önálló délután a „regiment hol uniformisban szóban az s- és k-be- fát talál, ahol az út páter" ájtatosságot sétált Utóbbi eset- tűt fölcserélte, s ezt kétfelé ágaskodik... celebrált, s ilyenfor­ben, ha baka jött már nem lehetett Ehhez hasonló szó- mán kezdte a beszé­vele szemközt, ka- nevetés nélkül állni.) lásait sokat emleget- dét: ronfogva választott- ... — A főhadnagy ték. Mi igaz belőle, — Hazánk egén jávai, előre tisztel- úr ezen mit kaca- nem tudjuk. Min- igen sötét felhők gett neki... gány!?... Majd a denesetre, mint az tornyosulnak.. feleségemre fogom Ilyenkor gyakran Ekkor történt vol­vonnl!... megesik, kiszínezték, na, hogy a tábornok Az ágyúk szerinte vagy tettek hozzá. odafordult főhadna­ket Nem is annvira dörgölőztek". Egyik Ha valakinek hu- gyához. mondván: L-.'.-J-- szemléje alkalmával moros ötlete támadt, — Hallotta! Hol­pedig bosszantó — azt tüstént ráfogta nap kivonulás kö­Arról volt közis­mert, ahogyan kite­kerte szép nyelvün­annyira halandzsa volt ez részéről, mint inkább katonai nyelven az altábornagyra. Fe- pennyel!. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 64. — Hát ezért szöktem mög tőle most, kará­csony előtt, s inkább a Tiszába ölöm magam, mintsem, hogy újra visszamönjek hozzá. Mög­utáltam, meggyűlöltem, látni se akarom többé. — Nem möhetsz vissza, Veron — mondta szigorúan Zágora. — Ez a Sándor gonosz is, mög beteg is. Féltéköny. Ebből nem lőhet ki­gyógyulni soha. Majd Gábor eligazítja a dol­got, ha most hazagyün karácsonykor. Más is el­vált már, ha rossz házasságot kötött. — Félők, hogy utánam gyün — nézett körül riadtan a meggyötört és megalázott fiatalasz­szony, mintha az a Sándor itt lapítana máris valahol. Veronka most — kissé kipirulva —, nagyon szép lett, nem olyan érzékien igéző, mint az anyja, de átszellemültebb, madonnásabb, akit a nagy csalódás és méltatlan szenvedés egy távoli eszményiség glóriájával övezett. — Csak azt próbálja mög az a gazembör — ugrott föl Bite Péter a karosszékből. — Azért, hogy beteg vagyok, ezzel ,a két kezemmel foj­tom mög a bitangját. — S ahogy a karját, ök­lét megfeszítette, látszott rajta, hogy még min­dig van ereje, a hatalmas tartalék a sorvasztó kórság keserves éveiben még mindig nem merült ki. Zágora, bár döntése véglegesnek látszott, azért mégis megkísérelte, hogy kapcsolatot ke­ressen a férjjel, s valahogyan kitudakolja, hogy micsoda ördög bújt bele. miért ringyózza le az ő lányát, aiki a legnagyobb tisztességben nőtt fel a keze alatt, s hozzá olyan vallásos, mint az apja. Veron valóban minden egyházi ünnepet szigorúan megtartott, rendszeresen böjtölt, gyónt és áldozott, s ehhez szigorúan ragaszkodott, néha anyja fejcsóváló vagy közönyös magatar­tása ellenére is. Zágora a görögkeleti vallás­ban nevelkedett, de nem túlságos buzgalom­mal, szülei nem sokat adtak rá, s valahogyan nem is volt már kedvük tüntetni szerb mivol­tukkal. Az apa halála után a fiatalasszony ha­marosan a római egyház kötelékébe lépett, hogy ezzel végképp szakítson származása fölös­legessé vált hagyományával, de tulajdonképpen ezzel ls csak Péter kedvébe kívánt járni, mert ő maga nem volt hajlamos a hitéletre, a val­lás végső kérdései nem foglalkoztatták, s min­den buzgalma abban merült kl, hogy elbámul­ta a templom képeit és szobrait, és a ceremó­niák ünnepélyes szépségét. E közömbösségéről Péternek sem számolt be soha, mindig vele tartott, ha ő is a misére ment, ezt csak Gábor tudta róla igazán, aki a vallásokról hasonló­képp vélekedett, illetve — mint a történelem alapos ismerője — elismerte döntő szerepü­ket az emberiség sorsának kialakításában, de a maga részéről elhárította előírásalt, törvényeit, dogmáit, s egyben előítéleteit is. Veron azonban ájtatos természetű volt, már­már fanatikus, ami nem mondott ellent hevü­lékeny érzékiségének, sőt istápolta azt, s ger­iedelmeit is valami testetlen eksztázisig fokoz­ta. Vőlegényéért rögtön rajongott, s míg nem került vele össze, mindig mint a megszabadí­tót, a megváltót idézte meg. s a vele eltöltött rövid Idő gyötrelmeit sem tudta volna eddig sem elviselni, ha titokban nem imádkozik, úgy ahogy Vencel atya tanította, nem tesz különböző fogadalmakat Szűz Mária képei előtt, s nem morzsolja számtalanszor a rózsafüzért ls azzal a buzgó óhajjal, hogy ezzel kiérdemelje az ég bocsánatát, ha mégis bűnt követett volna el. Tandari Sándor persze semmit sem változott, s ha lehet, még komiszabb lett hozzá, s ha rajta­csípte az ájtatoskodáson, még bőszebben szidnl­mazla, s képmutatással is megvádolta. És.leste minden léptét, minden mozdulatát, s mindenből egyre nagyobb és szenvedélyesebb Igyekezettel valami cédaségot, cábárságot, kurválkodó haj­lamot olvasott ki a maga őrjöngésének igazo­lására, s egyben féltékeny tébolyának kielégí­tésére. S ha összeverte, megnyugodott. De Ve­ron nem tudott már ebbe beletörődni, s némi lelkiismeretfurdalás után — hiszen az oltár előtt esküdött neki örök hűséget —, karácsony előtt egy alkalmas órában végképp megszökött a garázda embertől. Zágora még annyit eszelt ki, hogy a ház egyik leghűségesebb barátját, a zömök, köpcös Kopasz Mártont kérte meg, hogy Járjon el bé­kítő követként a dologban, próbáljon Sándor lelkére beszélni, vagy legalábbis azt nyomozza ki, hogy mit kifogásol Veronka viselkedésében, mért sérti meg minden alkalommal megbocsát­hatatlanul. Kopasz Márton — anélkül, hogy szólt volna bárkinek ls — nemsokára elment Tandari Sándor tanyájára, mely az öthalmon túl, a Rácok kertje s a Fertőtó táján volt, közel a Fehér-tóhoz, s óvatosan puhatolgatta, hogy ml a baja az asszony szökése miatt most már egé­szen megvadult embernek. Csak úgy tajtékzott Márton faggatásaira, s kis híja volt, hogy neki nem ugrott, bár az öreg számolt ezzel, s a ke­zét rajta tartotta a bicskáján. Tandari meg káromkodott, üvöltözött Veron istentelen tette miatt, s kijelentette, hogy ebbe nem fog bele­nyugodni, mert őt Itt mindenki ismeri, a szé­gyent neki kell elviselnie, míg a kedves fele­sége rlbanckodik a felsővárosi udvarlóival. Márton erre már nem is válaszolt, csak bic­centett és sarkon fordult, s dolgavégezetlenül tért vissza Bitéékhez. Most már ő is azt mond­ta, hogy ez ellen már nincs orvosság, ettől a2 őrülttől szabadulni kell, csak kárt ne tegyen a kedves kis Veránkéban. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom