Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

64 VASÁRNAP, 1972. SZEPTEMBER 10. Szenvedélyes arcképgyüjtő Egy gyár erőfeszítései Ha szemügyre vesszük bár- mi gyakorlathoz is: úgy élmelyik üzemünk életét, azon- lítja át belső szervezetét, nel feltűnik az érzékelhe- hogy igen rövid átfutási idő tőén gyorsabb munkatempó, alatt készíthesse el a terA már-már legendás Irodai mékeket, ugyanakkor növelni kavéfőzősdit éppen úgy lehe- igyekszik az exportot. Az tctlenné tette a feszesebb, utóbbi törekvése minden bitétre menő gazdálkodás, mint zonnyal eredményt hoz, a a gépektől való elcsámbor- megrendelések alapján a gást, lógást. Manapság az nyugati, ázsiai országokba emberre és a gyárra ugyan- kétszer annyi árut exportál, az érvényes — a pénzért meg mint tavaly, s ennek értéke kell dolgozni. Ajándék nincs, eléri az 1 millió dollárt. Óhatatlanul ezek jutnak Tény, hogy az idén sokkal eszembe például a Szegedi nehezebb körülmények köEMERGÉ gumigyár jelenlegi zött többet keli dolgozni az „rázós" hónapjairól. Talán EMERGÉ-nek — és minden sokan tudják, hogy nehéz- munkásának — a tavalyihoz ipari üzemünk tavaly terme- hasonló nyereségért. Azszinlesi és nyereségrekordot ért tén kétségtelen, hogy az elei, amelynek révén tekinté- következendő hónapokban Íves summákat, fizettek ki a kicsit a szerencsén múlik vezetőnek, beosztottnak. Ter- majd, hogy a gyári mérleg mészetes, hogy az egyszer mennyi hasznot mutat. De már megszerzett eredmény- túl a számmal mérhető edből nem szeretnének enged- dlgi eredményeken más, fonni. bár a feladatok mind ke- tosabb biztosítéka van a gyár ményebbnek tűnnek. Az igaz- és egész kollektívája slkerégatótól, Mikes Sándortól nck: az a reális magatartás, ezekről kaptam ízelítőt: meg- amellyel a nagy próbákat, a tudtam, hogy egyik legna- nehéz akadályokat fogadták, gvobb külföldi partnerük vá- Például az EMERGÉ vezetóiratlanul megváltoztatta meg- nek eszébe sem jutott a tarendelését, s lényegében több valyi kiugró nyereséget valaolesóbb cikket kért a drégáb- milyen manőverrel átmentebak rovására. Az EMERGÉ ni 1972-re, nem fogták viszhiába termel többet ebből, sza aklcor termelést és ezmégis 17—18 millió forinttal , ..4. . - csupán ennél az egy té- zel nem ldéztek el6 áruhl" telnél — kisebb lesz a nye- ányt; a szigorú szabályzókresége. A másik: hazai nagy- ról sem úgy beszélnek, mint vállalataink szintén keresik valami csapásról, inkább a megtakarítasok lehetőségét, , akaHák kénessé tensorra felszámolják készletei- 8>aral akarJaK kepesse ten ket, illetve a meglevőkön ad- n* a szokatlan feladat megnak túl, csak utána vásárol- oldásához. És ennek az erőnalt. öt bányánknak eddig feszítésnek csak jutalma leőt különálló biztonsági raktára volt — most közösen egyet tartanak fenn — nyilván ide kevesebb szállítóhevedert rendelnek. A belkereskedelem új szokása, hogy a szállítási határidőket nagyon szigorúan veszi: ha a megállapodáshoz képest akár egy-két napot késik az áru — fölmondja az egész rendelést. (A kétségtelenül hasznos gyakorlatnak van kedvezőtlen hatása is, a piacon keletkező mesterséges áruhiány.) Sokszor azt sem vizsgálják, hogy a termelő tehet-e a késésért vagy nem... Márpedig az EMERGÉ alapanyagainak zömét importálja és sajnos, nemegvszer önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe. Valamilyen külső ok miatt hetekkel később kapja az alapanyagot. Éppen a meggyorsult tempó, a gazdálkodásban érezhető anyagi érdekek miatt — a megrendelések rövidebb határidőre szólnak, mint tavaly, tavalyelőtt. Ha nem akarja elszalasztani az üzletet, a régi gyakorlattól merőben eltérő módon kell szervezni saját munkájukat, gépeket beállítani, alapanyagot biztosítani stb. Kérdés, az EMERGÉ képes-e követni az ilyen gyorsan változó igényeket, fokozott követelményeket? Az előjelek, a tapasztalatok arról győznek meg, hogy — a szó legszorosabb értelmében — a gyár állja a versenyt A tavalyi rekord évhez szabott idei 823 milliós tervének felét június végéig teljesítette, illetve valamivel fölülmúlta. Mivel más út nincs száméra, alkalmazkodik a rendhagyó kereskedelhet. Matkó István Bizonyítvány iskolalátogatás nélkül Nemrég a televízió egyik ző anyagot. Így született lül, a mezőgazdasági vidériportműsora ismételten — meg az a népművelői el- keken pedig — a foglalkos mór sokadszor! — felhív- gondolás, hogy közös fog- zások némi sűrítésével — ta a közvélemény figyel- lalkozásokkal segítsék az - ősztől tavaszig két, egymét: másfél millió felnőtt egyéni felkészülést, kis lét- mást követő évfolyam is dolgozónk nélkülözi a ko- számú, pedagógusok által elvégezhető. Ma már elrunk megkívánta alapmű- vezetett csoportokban veltséget, vagyis nem végezte el a nyolc általános osztályt. Nem is várható mar javulás. Száz nyolc-kilenc gyermek nem szerzi meg tanköteles korámondhatjuk: az eddigi kíbeváltak, is elterjesztésüket. De nem ez az egyetlen módja annak a segítségnek, Az előkészítők külső, de ?érJ,etek ^ré_szt. lényeges vonása: a jelentke- tervezlK . zők nem iskolapadban ül egya" nek, hanem a helyi műve' közút ,ődésl hóz vagy klub barát_ amelyet a közművelődési ságos környezetében közö- szervek nyújtanak a felnőtt, ..,,, , ,. , .. sen beszélik meg a tan- oktatáshoz. Évente csaknak túllépéséig a nyolcam- anyaggal kapcsolatos prob- nem kétszázezren vesznek kos végbizonyítványt, az lémóikat Nincs feielés ki„ részt éldául a művelődési ominózus kategóriába tar- kérdezés; „ foglaikozást ve. otthonokban szervezett. az tozók tehát minduntalan ^ pedagógus csak az egt, oktatást kiegészítő, „újratermelődnek A dolgo- főbb összefüggéseit szaktárgyi tanfolyamokon, zók esti iskoláiban tovább- magyarázza meg s válaszol ' . , . tanulok szama pedig máig kérdésekre. A cél: a hall- A közművelődés így teljeaz 1964 évinek egyotodere tók tanuljanak meg ta- 8Ítl,egy,k ^Pvető feladatát zsugorodott nulnl sajátítsák el az anyag a felnőttnevelést: így járul E jelenség okai kozu öná„6 teldolgozósához szük. hozzá - a közoktatás nécsak néhány körülményt készségeket. E tanfo. említünk meg, a tovabbiak , k amelyeknek költsé. jobb megértese végett Egy- ,t R népművelési intéz. „ANTI • MM TUTIFNNIROIN .• /N_ 1 hány tennivalójának ideiglenes átvállalásával is — a dolgozó tömegek műveltségi részt: mai viszonyaink kö- mények fedezik általában "'"vonalának minél gyorzött a legtöbb dolgozót még 92 órósak) gyakörlatilag te- sabb emeléséhez. semmiféle egzisztenciális érdek nem serkenti hiányos alapműveltségének sok áldozatot kívánó, munka melletti pótlására. Másrészt: a már nem fiatal dolgozó emberek többsége viszolyog az iskolapadtól, a leckefelmondástól, esetleg a „beszekundázástól" társai előtt. S ez az idegenkedés a feU nőttoktatás hagyományos formáitól lélektanilag érthető, noha eredményességükre ékes bizonyíték: az utóbbi húsz évben kereken félmillióan szerezték meg Ilyen úton nyolcosztályos végzettségüket, s közülük több mint kétszázezren közép- és felső fokon tanultak tovább. Bizonyos azonban: manapság már égetően szükség van a felnőttoktatás új, korszerűbb, az életkorhoz jobban alkalmazkodó formálnak, módszereinek megteremtésére, valamint a tanterv, a tananyag módosítására is. Ezen éppen mostanában fáradoznak közoktatásunk illetékes szakemberei ; olyan gyors változás azonban, amilyet az élet sürget, ettől nem várható. Az 1966-ban kelt művelődésügyi miniszteri utasítás a dolgozók esti iskoláiban lehetővé tette az úgynevezett osztályozó, illetve magánvizsgákat. Ezekre minden iskolalátogatás nélkül, egyéni tanulással lehet felkészülni, eredményes elvégzésükért a szokásos bizonyítvány Jár. Az alkalommal azonban jó ideig csak kevesen éltek, hiszen nehéz minden irányítás nélkül, odahaza, csupán tankönyvekből elsajátítani a kötelehát egy oktatási éven beG. Sz. L. Száz ember helyett - egv gép A Szovjetunió földmunkagépeket előállító üzemei közül a Taskenti Exkavátorgyár az egyik legnagyobb kapacitású, „E—304—V" típusú lánctalpas exkavátorból évi 1200—1600 darabot állít elő. E jól bevált géptípus száz csatornaásó munkás tevékenységét pótolja. Merítőkanala 0,4 köbméter befogadóképességű. Néhány apró szerelési átalakítással a gépet buldózerként és autódaruként is lehet használni. Sziklás, valamint laza, ingoványos talajon egyaránt jól megállja a helyét. Széles lánctalpai következtében Csupán 200 gramm a talpak egy négyzetcentiméterére eső fajlagos nyomása. A mérnökök tovább dolgoznak a géptípus tökéletesítésén. Teljesítményének növelésén és irányítószerkezetének korszerűsítésén, automatizálásán fáradoznak. A megrágalmazott szalonna... A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése Az altábornagyot elferdítése a szavak mondva — slendri- renc Jóskának is adsokan ismerték a értelmének. Ahogy ánságot fedezett fel, tak sok olyasmit a városban. Az első vi- „behelyettesítette" a miszerint a köteles szájába, amit sohalágháború katonája szavakat, az már figyelem hiányában sem mondott, hiszen volt. A szegedi utá- magasfokú humor az egerek megrágal- magyarul sem túszoknál szolgált, s volt. mázták a szalonnát, dott — még hogy mondják, hogy a Elgondolkoztató, Terepgyakorlatok olyanokat mondott szerb harctéren nagy miért pontosan őt alkalmával azt taná- volna, hogy Szeged bravúrokat vitt vég- bízták meg egy már- csolta a katonáknak: szebb lesz, mint be. Innen ls eredt clus 15-i ünnepi be- — Nagy árok — volt"... Tőle ínnemesi előneve: sta- széd tartásával. Mert nagy ugorka.... kis kább olyanokat leheribrodi. Stari-Brod- ilyeneket mondott: árok — kis ugor- tett volna hallani, nál állítólag három — Attentat! tiszt ka..., vagy: legalábbis ehhez hahídverési kísérletét urak! Most fogok — Irány ott bal- sonlókat, hogv „Untette tönkre az el- mondani önöknek oldalon... a bori- bedingte Unterwerlenség. de végül is egy pusztító pe- tékban fedezet, a fung!..., stb., ékes ő diadalmaskodott, széd... (Mindenki fösvények közt! (Bur- német nvelven Származására nézve megértette, hogy buz- kolt fedezést és sö- Állítják, hogy vezsombolyai sváb fiú dító beszédet akart vényt kellett érteni.) le esett, volna meg volt, sohasem tanult mondani) ... Az — Főhadnagy úr! az alábbi történet is: meg jól magyarul, egyik kezemben Vesz maga mellé egy Az ezredet a frontMagam is sokszor kard... a másikban eszelős őrmestert ra vezényelték. Bemegcsodáltam délceg fokos!... (Szerencsét- (eszes helyett) és vonulás előtt egv járását. Hol civilben, lenségére a fokos megy. amíg önálló délután a „regiment hol uniformisban szóban az s- és k-be- fát talál, ahol az út páter" ájtatosságot sétált Utóbbi eset- tűt fölcserélte, s ezt kétfelé ágaskodik... celebrált, s ilyenforben, ha baka jött már nem lehetett Ehhez hasonló szó- mán kezdte a beszévele szemközt, ka- nevetés nélkül állni.) lásait sokat emleget- dét: ronfogva választott- ... — A főhadnagy ték. Mi igaz belőle, — Hazánk egén jávai, előre tisztel- úr ezen mit kaca- nem tudjuk. Min- igen sötét felhők gett neki... gány!?... Majd a denesetre, mint az tornyosulnak.. feleségemre fogom Ilyenkor gyakran Ekkor történt volvonnl!... megesik, kiszínezték, na, hogy a tábornok Az ágyúk szerinte vagy tettek hozzá. odafordult főhadnaket Nem is annvira dörgölőztek". Egyik Ha valakinek hu- gyához. mondván: L-.'.-J-- szemléje alkalmával moros ötlete támadt, — Hallotta! Holpedig bosszantó — azt tüstént ráfogta nap kivonulás köArról volt közismert, ahogyan kitekerte szép nyelvünannyira halandzsa volt ez részéről, mint inkább katonai nyelven az altábornagyra. Fe- pennyel!. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 64. — Hát ezért szöktem mög tőle most, karácsony előtt, s inkább a Tiszába ölöm magam, mintsem, hogy újra visszamönjek hozzá. Mögutáltam, meggyűlöltem, látni se akarom többé. — Nem möhetsz vissza, Veron — mondta szigorúan Zágora. — Ez a Sándor gonosz is, mög beteg is. Féltéköny. Ebből nem lőhet kigyógyulni soha. Majd Gábor eligazítja a dolgot, ha most hazagyün karácsonykor. Más is elvált már, ha rossz házasságot kötött. — Félők, hogy utánam gyün — nézett körül riadtan a meggyötört és megalázott fiatalaszszony, mintha az a Sándor itt lapítana máris valahol. Veronka most — kissé kipirulva —, nagyon szép lett, nem olyan érzékien igéző, mint az anyja, de átszellemültebb, madonnásabb, akit a nagy csalódás és méltatlan szenvedés egy távoli eszményiség glóriájával övezett. — Csak azt próbálja mög az a gazembör — ugrott föl Bite Péter a karosszékből. — Azért, hogy beteg vagyok, ezzel ,a két kezemmel fojtom mög a bitangját. — S ahogy a karját, öklét megfeszítette, látszott rajta, hogy még mindig van ereje, a hatalmas tartalék a sorvasztó kórság keserves éveiben még mindig nem merült ki. Zágora, bár döntése véglegesnek látszott, azért mégis megkísérelte, hogy kapcsolatot keressen a férjjel, s valahogyan kitudakolja, hogy micsoda ördög bújt bele. miért ringyózza le az ő lányát, aiki a legnagyobb tisztességben nőtt fel a keze alatt, s hozzá olyan vallásos, mint az apja. Veron valóban minden egyházi ünnepet szigorúan megtartott, rendszeresen böjtölt, gyónt és áldozott, s ehhez szigorúan ragaszkodott, néha anyja fejcsóváló vagy közönyös magatartása ellenére is. Zágora a görögkeleti vallásban nevelkedett, de nem túlságos buzgalommal, szülei nem sokat adtak rá, s valahogyan nem is volt már kedvük tüntetni szerb mivoltukkal. Az apa halála után a fiatalasszony hamarosan a római egyház kötelékébe lépett, hogy ezzel végképp szakítson származása fölöslegessé vált hagyományával, de tulajdonképpen ezzel ls csak Péter kedvébe kívánt járni, mert ő maga nem volt hajlamos a hitéletre, a vallás végső kérdései nem foglalkoztatták, s minden buzgalma abban merült kl, hogy elbámulta a templom képeit és szobrait, és a ceremóniák ünnepélyes szépségét. E közömbösségéről Péternek sem számolt be soha, mindig vele tartott, ha ő is a misére ment, ezt csak Gábor tudta róla igazán, aki a vallásokról hasonlóképp vélekedett, illetve — mint a történelem alapos ismerője — elismerte döntő szerepüket az emberiség sorsának kialakításában, de a maga részéről elhárította előírásalt, törvényeit, dogmáit, s egyben előítéleteit is. Veron azonban ájtatos természetű volt, mármár fanatikus, ami nem mondott ellent hevülékeny érzékiségének, sőt istápolta azt, s geriedelmeit is valami testetlen eksztázisig fokozta. Vőlegényéért rögtön rajongott, s míg nem került vele össze, mindig mint a megszabadítót, a megváltót idézte meg. s a vele eltöltött rövid Idő gyötrelmeit sem tudta volna eddig sem elviselni, ha titokban nem imádkozik, úgy ahogy Vencel atya tanította, nem tesz különböző fogadalmakat Szűz Mária képei előtt, s nem morzsolja számtalanszor a rózsafüzért ls azzal a buzgó óhajjal, hogy ezzel kiérdemelje az ég bocsánatát, ha mégis bűnt követett volna el. Tandari Sándor persze semmit sem változott, s ha lehet, még komiszabb lett hozzá, s ha rajtacsípte az ájtatoskodáson, még bőszebben szidnlmazla, s képmutatással is megvádolta. És.leste minden léptét, minden mozdulatát, s mindenből egyre nagyobb és szenvedélyesebb Igyekezettel valami cédaségot, cábárságot, kurválkodó hajlamot olvasott ki a maga őrjöngésének igazolására, s egyben féltékeny tébolyának kielégítésére. S ha összeverte, megnyugodott. De Veron nem tudott már ebbe beletörődni, s némi lelkiismeretfurdalás után — hiszen az oltár előtt esküdött neki örök hűséget —, karácsony előtt egy alkalmas órában végképp megszökött a garázda embertől. Zágora még annyit eszelt ki, hogy a ház egyik leghűségesebb barátját, a zömök, köpcös Kopasz Mártont kérte meg, hogy Járjon el békítő követként a dologban, próbáljon Sándor lelkére beszélni, vagy legalábbis azt nyomozza ki, hogy mit kifogásol Veronka viselkedésében, mért sérti meg minden alkalommal megbocsáthatatlanul. Kopasz Márton — anélkül, hogy szólt volna bárkinek ls — nemsokára elment Tandari Sándor tanyájára, mely az öthalmon túl, a Rácok kertje s a Fertőtó táján volt, közel a Fehér-tóhoz, s óvatosan puhatolgatta, hogy ml a baja az asszony szökése miatt most már egészen megvadult embernek. Csak úgy tajtékzott Márton faggatásaira, s kis híja volt, hogy neki nem ugrott, bár az öreg számolt ezzel, s a kezét rajta tartotta a bicskáján. Tandari meg káromkodott, üvöltözött Veron istentelen tette miatt, s kijelentette, hogy ebbe nem fog belenyugodni, mert őt Itt mindenki ismeri, a szégyent neki kell elviselnie, míg a kedves felesége rlbanckodik a felsővárosi udvarlóival. Márton erre már nem is válaszolt, csak biccentett és sarkon fordult, s dolgavégezetlenül tért vissza Bitéékhez. Most már ő is azt mondta, hogy ez ellen már nincs orvosság, ettől a2 őrülttől szabadulni kell, csak kárt ne tegyen a kedves kis Veránkéban. (Folytatjuk.)