Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

VASÁRNAP, 1912. SZEPTEMBER 10. Szőreg fejlődésének előfeltétele Aktívaülés a Szegedhez való csatlakozásról Tegnap délelőtt — Tápé és Kiskundorozsma után — Szóregen rendeztek aktíva­ülést a Szeged és a környe­ző községek életében oly fontos szerepet játszó témá­ról : a közigazgatás egyesí­téséről. A tanácsháza nagy­termében összegyűlt szőre­gieket — a nagyközség part-, állami, gazdasági és társadalmi szerveinek ve­zetőit — dr. Ábrahám. An­tal, a szegedi járási hivatal elnöke tájékoztatta a köz­igazgatás egységesítésének lehetőségeiről. Elmondotta, hogy eddig mindenütt kedvezően, he­lyesléssel fogadták a közsé­gek lakói ezt a lehetőséget, hiszen valamennyien isme­rik Szeged adottságait, a bevásárlási, szórakozási, művelődési és közlekedési lehetőségeket és ezekkel él­nek is. Az is köztudott, hogy a településhálózat fej­lesztésére elkészült orszá­gos tervek szerint Szeged Dél-Magyarország gazdasági, kulturális, tudományos és kereskedelmi központja lesz. Ehhez a város gyors és nagyméretű fejlesztését irá­nyozták elő, és e fejlődés mindenképpen érezteti ha­tását a környező községek­ben is. Ám a város és kör­nyékének gyors előrehala­dása csak egységes közigaz­gatási területen bontakozhat ki igazán. Banda Menyhért szőregi tanácselnök az egyesítés elő­nyeiről beszélt. Arról, hogy Szőreg fejlődésének előfel­tétele ez a lépés. A köz­igazgatás egységesítésétől nyilván nem várható azon­nali, ugrásszerű fejlődés, egyelőre csak a mostani öt­éves terv elképzeléseit való­sítják meg. De a fejlődés nyilvánvalóan gyorsulni fog. Szeles Sándor, a dísznö­vény-szövetkezet elnöke egyetértésének adott hangot. Elmondotta, hogy örömmel veszi ezt a lépést, és nagy lehetőséget lát benne. Dr. Komócsin Mihály, Csongrád megye tanácsának elnöke elmondotta, hogy a megyei párt- és tanócs-vb nem egyéni ötlet alapján foglalt állást az egyesítés mellett, hanem mert erre megértek a feltételek. Az élet diktálta ezt a lépést. Vi­lágjelenség a városiasodás, a városok lélekszámának gyors gyarapodása, a kör­nyező községek csatlakozása a városokhoz. És e folyamat következtében a csatlakozó községek néhány évtized alatt szintén várossá lesz­nek. Az élet indította el ezt A hatékonyság növelésének eszköze M i a Dolgozz hibátlanul! mozgalom? Erre a kérdésre az illetékesek — a mozgalom első hazai elindítói, úttörői — azt a feleletet adják: a DH — munka­rendszer, szervezési módszer. A Villamosszigetelő és Műanyaggyár arról nevezetes, hogy ezt a szisztémát — amely az Egyesült Államoktól Japánig, a Német Demokratikus Köztársaságtól a Szov­jetunióig a legkülönfélébb elnevezésekkel, jóval korábban elterjedt — átültette a hazai gyakorlatba. A gyár kollek­tívája az új szervezési módszerekkel szép sikereket ért eL Tulajdonképpen egyfajta vezetői koncepciónak tekintik a Dolgozz hibátlanul! munkarendszert, amelyhez azonban a mi társadalmunkban erősítőként, segítőként a mozgalmi elemek is társulnak, a munkaverseny, a szocialista brigá­dok bekapcsolásával. Mostanában elég sokat hallani a DH-ról, de úgy tű­nik, kevesebb történik megvalósítása érdekében. Pedig célja: a hibátlan munkavégzés, egybevág legfontosabb cél­jainkkal. A szigetelőgyáriak azt az elvet vallják: ki-ki el­lenőrizze saját munkáját. Mindez természetesen nem egy hirtelen elhatározás kérdése: a feltételeket egész sor mű­szaki, szervezési és nevelési intézkedés teremtheti meg, átfogó szervező tevékenységre van szükség a hibamentes, eredménygazdag munkához. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa a ren­delkezésre álló anyagokból útmutatót készített, ebben a hibamentes munkarendszer elveit így foglalják össze: 1. Minden hiba végső soron az emberek hibája, és így elke­rülhető, kiküszöbölhető. 2. A munkához való viszony és a munkamorál javítása elengedhetetlen feltétele a minőségi munkának. 3. Mindenki teljes mértékben felel az általa végzett munka minőségéért. 4. Semmiféle eltérést nem szabad megengedni az előírt követelményektől. 5. Minden­kinek gondosan ellenőriznie kell saját munkáját, nem maradt-e benne hiba. 6. A hibátlan munkát anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel támogatni kell. Mindez abban az | alapelvben gyökeredzik, hogy leggazdaságosabb az a mun- ; ka, amit „egyszer, de kifogástalanul" végeznek el. ^ Szegeden és Csongrád megyében még csak a kezdeti próbálkozásoknál tart az ígéretes mozgalom. Legelsőként) valószínűleg a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat j fogja bevezetni a DH-t. Jelenleg az előkészítés szakasza- ' ban tartanak. Az áramszolgáltatónál az üzem- és munkaszervezés ja­vítását szolgáló intézkedések egyike a DH. Hasonló szán­dékkal készítik elő bevezetését a Szegedi Nyomdában is. Információink szerint a textiles szakszervezet most dol­gozza ki azokat az Irányelveket, amelyek alapján az üzem­szervezés jobb eszközeként a textilipar is alkalmazhatja ezt a munkarendszert. A Kéziszerszámgyár szegedi egysé­ge az üzemi híradóban vetette fel: hasznos és szükséges a DH munkarendszer bevezetése. Mi az oka a lassú indulásnak? Az az érzésünk, hogy , — bizonyos tanácstalanság, kellő információk hiánya mel- > lett — vezetői kényelmesség is gátja a gyorsabb kibonta­kozásnak. Mintha egyeseknek nem tetszene, hogy viszony- I lag hosszú „érési idő" szükséges a DH gyümölcseinek, i Másfelől a hibák őszinte feltárása sem könnyű: annál in­kább, mert itt nemcsak arról van szó, hogy mondjuk, egy gépmunkás jól vagy rosszul dolgozik, de arról is, hogy a gép karbantartása, az anyag beszerzése, az ellátás meg­szervezése hol fogyatékos. Persze a DH egyik fő elve, hogy a kérdést úgy teszik föl: „mi a hibás", nem pedig úgy: „ki a hibás?" — tehát a személyes élt mindenképp el lehet venni a hibaelemzéskor. A Gépipari Tudományos Egyesület Csongrád megyei Szervezete idén tanfolyamot hirdetett meg „Korszerű munkarendszerek, a hibamentesség megközelítésére" címmel. Jó lenne, ha ezen az őszi tanfolyamon minél több vállalat képviseltetné magát — s egyben a hatékonysag javítására irányuló, nemes törekvéseket. S. M, a folyamatot, melyet megál­lítani nem lehet. És ném új keletű jelenség ez, hiszen száz esztendeje egyesült Buda és Pest. Akkoriban nagy volt az ellenállás e lé­péssel szemben, és végül ez az egyesülés teremtette meg a lehetőséget arra, hogy Budapest a világ egyik leg­szebb városa, kétmilliós vi­lágváros legyen. Az élet, pontosabban a gazdasági fejlődés diktálja ezt a lépést. Az ipar fej­lesztése révén az egyre in­kább gépesített mezőgazda­ságból mind többen keres­nek munkát az iparban. Az ipar pedig a városokba tele­pül. Amíg például az utóbbi húsz évben a megye szinte valamennyi községének csökkent a lélekszáma, ad­dig Szegedé és a környező községeké rohamosan emel­kedett. Hiszen az emberek a városban vagy szűkebb környékén telepednek le, itt találnak munkát és itt él­hetnek városi körülmények között. És valóban jó kom­munális, szociális és kultu­rális ellátást csak a város­ban lehet biztosítani. Mert nem mindegy, hogy egy üz­let, kórház, orvosi rendelő, egy vízvezeték vagy csator­na hány embert szolgál ki. Városban nyilván sokkal többet, mint falun. Nyil­vánvaló tehát, hogy a fej­lesztésben a városok élvez­nek elsőbbséget. Szeged egy lakójára jelenleg például többször annyi jut a fejlesz­tési alapból, mint Szőregen. Csodákat és gyors, alap­vető változásokat senki sem ígér. De tény, hogy Szeged fejlesztési kerete nagyobb, mint az egész megyéé. Sok szőregi terv, melynek meg­valósítására eddig semmi­képpen sem telhetett saját erőből, előbb-utóbb megva­lósulhat. Hiszen Szőreg is része lehet Magyarország egyik legnagyobb városá­nak. A város sok lehetősé­gével eddig is éltek a sző­regiek. Sokan dolgoznak, ta­nulnak Szegeden. Szegedi a víz, a közlekedés, a város­ba járnak bevásárolni. És most teljes jogú polgárai lehetnek a megyeszékhely­nek, ami nyilvánvalóan újabb lehetőségeket biztosít számukra. Narancssárga, piros és lyeken lakókocsik állnak, kék sátrak sora a zöld fák többnyire német rendszam­között. Autók, a szerény Tra- mai. Hosszú kábelek kigyóz­banttól a csillogó csodákig, nak hozzájuk az elektromos zsúfoltan egymás mellett, csatlakozószekrényekből. Kö­Köteleken száradó fehérne- röttük — csakúgy, mint a mű és lakókocsik. Ki ne is- sátrak mellett — kötélen merné a kempingek megszo- szárad a kiterített fehérne­kott képét, amellyel Olasz- mű. Meglepően sok a vendég országban éppúgy találkoz- még ilyenkor is. Egy-egy es­ni, mint itthon, vagy bárhol te általában háromszázán Európában. Mindegyik kem- szállnak meg a kemping ping arculatában, hangula- fái alatt. tában van valami önálló de Igaz> mégiscsak kevesebb maga a látvány mindenkep- a sátor> a lakókocsi, mint a pen hasonlová teszi okét. Es kánikuia heteiben. Jórészt feltetlenul akad egy hasonlo csak erröl lehet észrevenni, vonása valamenn* inek: úgy hogy ilyenkor valamivel ke­reagalnak az időjárás váltó- vesebb a vendég. Hiszen a zasaira, mint valami érze- faházak tele, vagy majdnem keny szeizmográf a föld leg- tele vannak most is. Aki sá­kisebb mozdulatara. torban aludt lefelé menet, A CMOHÍ útban a tengerre, hazafelé •" kem- tartva a hűvös éjszakán m­A FORGALOM mintha kivétel lenne e sza- nak. bály alól. Fölöttébb nedves és hűvös az idei nyárutó. Olyan idő járja, amely a kempingek legnagyobb ellen­sége. Ilyenkor nehezen moz­uj ive.u- kább _ ha megengedheti PinR magának — a moteíépüle­mégis tekben keres helyet magá­MUNKA A SZOMSZÉD­BAN A szép forgalom ellenére a kemping dul el otthonrol a turista, mégsem nyújtja azt a nyüzs­legfoljebb akkor, ha a deli gő képet> mint júliusban. A tajakon meleget remei. Es hűvös esők gyorsan tovább­talan epen_ ez elteti e szo- zavarják az újkori nomádo­katlanul huvós nyárvégi na- kat Este érkeznek, reggel pokon a szegedi kempinget. mennek, csak az éjszakát Az, hogy utbaesik a delre, töUik a fák között. Nappal az Adnara utazóknak, es az nyugodt a kép csak néhá. onnan visszatérőknek. Mos nyan maradnak. De egy ke­a rítés túloldalán szaporán ko­tanában talán inkább visszatérőknek pognak a kalapácsok, gépek A huvos sokszor esős idő mopaj hallatszik onnan. ell?üérte.. síi,trak, sorakoznak űjabb motelházakat építe_ a fak kozott, a kocsikon ne- nek met, lengyel és csehszlovák rendszámok. A parkolóhe­csarnok a Marx téren Acs S. Sándor felvétele Hosszú évek tervezései és áttervezései után végre be­fejezés előtt áll a Marx téri piaci csarnok építése. A mintegy száz méter hosszú, könnyű acélszerkezetű épít­mény beruházására tízmillió forintnyi összeget költ a vá­ros. Amikor a magas- és mélyépítő vállalat befejezi a munkát, a csarnokban élelmiszert, zöldséget és gyümölcsöt árusító téeszek es vállalatok kapnak helyet. Tavasszal már készen lesz az új terület. Hét ház 90 kétágyas szobája. Két-két ház közvetlenül egymás mellett, széles folyosó köti össze őket. Társalgó és tévé­szoba lesz belőlük. Minden szobában mosdó, szinte szál­lodai kényelemmel — a ter­mészet közepén. A beton ala­pok és a már kész falak mentén ugyanis ott maga­sodnak a fák érintetlenül. Szerencsére nem nyúltak hozzájuk az építők, csak annyit vágtak ki, amennyit föltétlenül szükséges volt. Talán éppen ezért annyira a „természet ölében" lesz ez a kemping, ami még az iga­zán vadregényes tájakon is szokatlan. A hét motelépület mellett üj fürdő is épül a szom­szédban. Benne zuhanyok, hideg-meleg vízzel. Üj sá­torhelyek, minden autónak szilárd burkolatú leállóhely. Közvetlenül az út mellett. Tövőre még az eső sem okoz majd gondot, hiszen nem a sárból kell kivánszorogniuk {az autóknak. Tavasz­szai nyílt meg az új kem­ping az E5-ös mentén, az | Izabella-híd szomszédságá­I ban, méghozzá aggodalmak I kíséretében. Hiszen kétéves kihagyás után nyílt az új. Az átutazó turisták vagy nem is tudnak a régiről, vagy megszokhatták — ha gyakoribb vendégei e táj­nak —, hogy Szeged nem várja őket szállással. Az idegenforgalmi hivatal, a tá­bor fenntartója, nem is re­ménykedett túlságosan az el­ső esztendő sikerében. A motellházak szobáinak jó részét már korán kiadták csoportoknak, olcsóbb áron. Gondolván: legalább ily módon telt ház lesz. És alig telt el egy-két hét a meg­nyitás után, már a tavasz végén telt ház volt a kem­pingben. A csoportok bána­tára, akik immár nem fog­lalhattak előre olcsón szo­bát, viszont az egyéni turis­ták örömére, akiket szinte mindig el tudtak helyezni a táborban. És nem is meg­vetendő szempont ez. Hi­szen Európa minden létező országából jártak itt ven­dégek, akik hírül viszik ha­zájukba, hogy útban délre. Szegeden, mindenki találhat szállást a kempingben. Mert a szájhagyomány sokat szá­mít a turisták között. És a tábor júliusi vendégeinek több mint 80 százaléka kül­földi volt. Az indulás aggodalmai te­hát alaptalanok voltak. A mind nagyobb forgalom, a kempingek növekvő népsze­rűsége, rácáfolt még a szak­emberek megfontolásaira is. De a következő szezonra ké­szen állnak az újabb aggo­dalmak is. És azok — saj­nos —, úgy tűnik, „megala­pozottabbak". Jövőre körülbelül 350 ágy lesz a motelházakban. Természetesen mindegyik ágyneművel. Méghozzá sok garnitúrával, hiszen a ven­dégek többnyire naponta váltják egymást. A Patyolat pedig, sajnos csak egyhetes határidőkkel vállalja a mo­sást. Így azután több ezer garnitúra ágyneműt kell beszerezni. De aggodalomra ad okot a vendéglátóipar is. Az idén nem készült el az ígért csárda. Szerencsére az Utasellátó segített: automa­tákkal és egy kis bolttaL Utólag ők is meglepődtek: nem hitték volna, hogy ek­kora lesz a forgalmuk. Most új helyet jelöltek ki a terve­zett csárdának. Jobb, mint a korábbi. Közvetlenül az E5-ÖS út mentén. Nemcsak a kempinggel, hanem az út forgalmával és Szeged la­kóival is számolhatna tehát a vendéglátó. Remélhetőleg el is készülnek jövőre a csárdával. Csakhogy ez sem biztos. Zöld fák alatt színes sát­rak, autók, lakókocsik és soknyelvű nyüzsgés. A for­galommal nincs baj. Min­den várakozáson felül nö­vekszik. Akkor is, ha még mindig akad bőven vad­kempingező az út mentén. Például a volt Postakocsi­csárdánál. Ha jó idő van, így is állandó a telt ház. Az aggodalmak nem a bi­zonytalantól, a vendégjárás szeszélyeitől, hanem saját, itthoni ügyeinktől függnek. És talán jövőre ezek is alap­talannak bizonyulnak. Szávay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom