Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

3 SZOMBAT, 1972. SZEPTEMBER t. Erősödőben az európai biztonsági értekezlet jó előhangjai Ortutay Gyula nyilatkozata a parlamenti delegációnk finnországi látogatásáról Országgyűlési küldöttsé­günk, amely egyhetes láto­gatást tett Finnországban, hazaérkezett Budapestre. A látogatás eseményeiről, eredményeiről és tapasztala­tairól a hazaérkezéskor az MTI tudósítója interjút kért dr. Ortutay Gyulától, a kül­döttség vezetőjétől. — Helsinkiben több érté­kes tárgyalásra került sor. Meggyőződhettünk arról, hogy mind a finn politikai vezetés, mind a finn közvé­lemény érdeklődésének kö­zéppontjában az európai biz­tonsági értekezlet előkészí­tésének ügye áll. Hangsú­lyozták, hogy a finn és a magyar nép jelentős érde­meket szerzett az európai biztonság gondolatának meghirdetésével és valóra­váltásának előkészítésével. Az ottani, esemény dús bel­politikai napokon is mód nyílott arra, hogy találkoz­zunk a finn politikai pár­tok vezetőivel, valamint R. Paasio ügyvezető miniszter­elnökkel. A művezetők helyzete és bére Munkaidejüknek csak 50 —60 százalékát fordítják a művezetők közvetlen szak­mai feladataik ellátására. Erősen lefoglalják őket a különféle értekezletek, ügy­intézések — állapította meg pénteki ülésén a Vasas Szakszervezet elnöksége. A művezetőknek különösen kevés idejük jut a munká­sok szakmai nevelésére, amire pedig nagy szükség van, mert az utóbbi évek­ben lényegesen növekedett a kezdő, tehát megfelelő gya­korlattal nem rendelkező munkások arányszáma. A vas- és a villamosenergia­iparban 8400 művezető több mint 300 000 fizikai mun­kást irányít, s nem közöm­bös, hogy e nagy feladatot, milyen színvonalon látják el. Irányító munkájukhoz tehát mindenütt meg kell teremteni a legkedvezőbb feltételeket. Mindenekelőtt a vállala­tok ügyintézésének rendsze­rét, szervezettségét kell ja­vítani. A vállalatok többségénél nem határolják pontosan körül a művezetők feladat­körét, kötelezettségeit és jogait, ami ugyancsak nehe­zíti munkájukat Bár a fiatal és a nő mű­vezetők aránya az utóbbi időben némileg növekedett, a helyzet még nem kielégítő. Jelenleg is a művezetőknek csupán 16 százaléka fiatal, a nők aránya pedig mind­össze 2,6 százalék. Az után­pótlást akadályozza, hogy nincs olyan iskolatípus, amely megfelelő művezetői képesítést nyújtana, a szak­szervezet indokoltnak látja ilyennek a létrehozását. A művezetők bére az utóbbi években emelkedett, az arányok azonban még távolról sem kielégítőek. Keresetük alig 8—10 száza­lékkal haladja meg az átla­gos szakmunkásokét, ami nem fejezi ki kellőképpen felelősségteljes munkájukat. Hasonlóképpen nem eléggé ösztönző a művezetőket irá­nyító üzemvezetők, műszaki vezetők alapbére sem. — Ellátogattunk a Finn— Magyar Baráti Társasághoz, és találkoztunk a finn tu­dományos élet több jelentős, vezető személyiségével, töb­bek között K. Vilkuna nép­rajztudós, akadémikussal, L. Hakulinen nyelvészprofesz­szorral, akik mindketten a közeljövőben az ELTE dísz­doktorai lesznek. — Csúcspontját jelentette látogatásunknak — mondta dr. Ortutay Gyula —, hogy fogadta parlamenti küldött­ségünket dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztár­, saság elnöke. Megtisztelő barátságát éreztük, élveztük az elnöki rezidencián tör­tént találkozón. — Eredményei, hasznos tapasztalatai közé tartozik utunknak, hogy megismer­hettük a finn parlamenti életet, a finn belpolitika jelen problémáit. Meggyő­ződésünk, hogy parlamenti delegációknak a mostanihoz hasonló találkozásai nagy­mértékben elősegíthetik a különböző politikai rendsze­rekben élő társadalmak nyílt és világos vitáját, egymás szempontjainak megisme­rését — és ez segíti elő az alkotó, békés együttműkö­dés kialakítását. Röviden úgy summázhatom — mond­ta nyilatkozatát zárva dr. Ortutay Gyula —, hogy a magyar országgyűlési képvi­selők mostani finnországi látogatása is az európai biz­tonsági értekezlet, jó és erő­södő előhangjai közé tarto­zik. (MTI) Kongresszusra készül a Magyar Vöröskereszt 1973. április 27-én rendezi a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusát. A fontos ese­mény előkészületei sorában pénteken — dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus elnökletével — országos elnökségi ülésen vitatták meg a kongresszus irányelveit. Az elmúlt négy esztendő­ben végzett munkáról — Rostás István főtitkár előter­Új gyár Szabolcsban jesztése alapján — megálla­pították: tovább erősödött a vöröskeresztes mozgalom, fejlődött szervezeti hálózata, s több mint százezer új ta­got nyert meg emberbaráti céljainak megvalósítására: jelenleg 9652 helyi szerve­zetben csaknem 800 000 vö­röskeresztes aktivista tevé­kenykedik. Több mint tíz­ezer orvos és mintegy 45 000 egészségügyi középkáder se­gíti a Vöröskereszt nevelő munkáját. A szervezet egész­ségügyi előadásait évente másfél millió ember hall­gatja, különböző témájú egészségügyi tanfolyamain mintegy 150 000-en vesznek részt. Vöröskeresztes szervezetek — a vértranszfúziós szolgá­lattal együttműködve — fo­kozták vérvételi tevékenysé­güket. A térítésmentesen adott vér aránya tavaly 78,6 százalékra emelkedett. Az ülésen megállapították, hogy a Magyar Vöröskereszt tekintélye az utóbbi évek­ben nemcsak itthon, hanem a nemzetközi szervezetekben is tovább nőtt Szolidaritás Indokínával Irta ; Dr. Kedvessy György professzor, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának elnöke A z Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság szeptember 2—9. között indokínai szolidaritás: hetet szervez. Ennek keretében országszer­te megemlékeznek arról, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság szeptember 2-án ünnepli függetlensége kikiáltásának 27. évfordulóját. Az országos megmozdulás egyúttal ismételt és nyomatékos tiltakozás a vietnami, laoszi és kambodzsai népétért agresszió ellen. Korunkban félelmetes ellentétek alakul­tak ki. Az emberi tudás hihetetlenül ma­gasra emelkedett, az ember távoli boly­gókra küld űrhajókat, ugyanekkor a világ­szervezet kimutatása szerint jelentős még az írni-olvasni nem tudók száma. Egyre növekszik az anyagi javak, köztük az élel­miszerek termelése, ennek ellenére ember­tömegek halnak éhen. Az orvostudomány eredményei korábban elképzelhetetlen be­avatkozást, segítséget nyújtanak a beteg embernek, de sok országban az egészség­ügyi ellátás a minimális szintet sem éri el. Európában mindinkább érvényesül a békés egymás mellett élés elve, s fontos kérdésekben örvendetes, legalábbis kezdeti megegyezésre jutnak a tárgyalóasztalok­nál, Indokínában, Közel-Keleten pedig az ellentétek súlyos háborús cselekményekhez vezettek, s félő, hogy a kontinensek jelen­tős részeire kiterjedő ellenségeskedések vi­lágkonfliktussá alakulhatnak. Az egyszerű emberek, a népek nagy tömegei békében akarnak élni, s békekövetelésüket nagy erővel juttatják kifejezésre, de ugyanek­kor nem csökken, sőt növekszik a Föld több részén a háborús tűzfészkek száma. A békéért aggódó, az emberiség jövőjét féltő felelős tényezők, de az embertöme­gek is joggal hívják fel a figyelmet arra, hogy az ellentéteket tárgyalásokkal kell megoldani, s hogy napjaink, s a jövő há­borújában az anyagi és emberveszteség elképesztő méreteket ölt. A jelenlegi konfliktusok közül Indokí­nát, s ott is Vietnamot sújtja legrégeb­ben és legsúlyosabban a háborús pusztí­tás. Nagy tisztelettel és csodálattal adó­zunk a vietnami népnek hősiességéért. Éveken keresztül hatalmas támadó kato­nai erőkkel szemben eredményesen küz­denek, egyik kezükben a fegyvert, a má­sikban a munkaszerszámot tartva. Az erő­szak nem tudta a vietnami népet sem er­kölcsileg, sem katonailag megtörni. Ilyen hőstettre csak olyan nép képes, amely na­gyon szereti hazáját, szabadságban akar élni, és nem hajlandó függetlenségéről le­mondani. Ho Si Minh ezt a gondolatot így fejezte ki: ,.Nincs értékesebb a független­ségnél és a szabadságnál, inkább mindent feláldozunk, mintsem elveszítsük orszá­gunkat és visszaessünk a rabszolgaságba". Indokínai népei a szabadságukért, függet­lenségükért vívott harcban egymás után nagy győzelmeket aratnak. Katonai fon­tosságú helységeket, útszakaszokat szaba­dítanak fel, és az ellenség hadi erejét je­lentékenyen gyengítették. A dél-vietnami „Felszabadítás" hírügynökség jelentése szerint Dél-Vietnamban a lakosság ez év március 30-ától július végéig 200 000 el­lenséges katonát tett harcképtelenné, 20 ezret pedig közülük foglyul ejtett. A had­műveletek során zsákmányul ejtett, illetve szétroncsolt 5400 katonai járművet, közte 1800 tankot. Megsemmisített 1300 repülő­gépet. Az egész magyar nép, így megyénk la­kossága is mélységes szimpátiával tekint a távoli Vietnamra, s a népek önrendelke­zési jogáért, függetlenségének visszaállítá­sáért vívott harcukat nagyon is közel érzi magához. Mindannyian tudatában va­gyunk annak, hogy nem lehetünk közöm­bösek a tőlünk több ezer kilométerre levő országok küzdelme és szabadságharca iránt. Az indokínai kérdés az egész világ vala­mennyi népét, haladó országainak politi­kusait foglalkoztatja. A vietnami agresszió folyamatosan szerepel a békemozgalmat szervezetten képviselő Béke-világtanács tárgyalásain is. Az utóbbi években egy­mást érték az indokínai agressziót, tár­gyaló konferenciák és megnyilatkozások. Az egyik, Stockholmban tartott konferen cia elnöke, Bertil Svahnström, megnyitó beszédében egyebek között a következőket mondotta: „Hihetetlen, hogy mimindent láttunk Észak-Vietnamban tett látogatá­sunk alatt. Két dolgot tanultunk meg. Az egyik, hogy a vietnami nép el van szánva a győzelemre, és győzni is fog, a másik hogy szégyenkeznünk kell, amiért olyan keveset teszünk érettük. Sokkal többet kell tennünk a vietnami nép érdekében, és mi képesek is vagyunk erre." A Dél-vietnami Felszabadulási Front és az ideiglenes forradalmi kormány az el­múlt években egymás után fontos béke­javaslatokat terjesztett elő a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezleten. Ezek a helyes, ésszerű és józan javaslatok széles körű támogatásra találtak Vietnamban és szerte a világon. Ki ne értene egyet a békejavaslattal, amely egyebek között ezeket tartalmazza: „Vessen véget az Egyesült Államok viet­nami agressziós háborújának, vonja ki tel­jesen csapatait Dél-Vietnamból, a dél-vi­etnami lakosság maga döntsön Dél-Viet­nam politikai rendezéséről valóban szabad és demokratikus választások alapján. El­engedhetetlen egy széles körű koalíción alapuló ideiglenes kormány léte a szabad és demokratikus választások megtartásá­hoz. Vietnam egy és a vietnami nép egy­séges. Az újraegyesítés lépésről lépésre, békés eszközökkel mehet végbe a két öve­zet közötti tárgyalások és megállapodások alapján, külső beavatkozás nélkül." Ez a terv és előterjesztés egészen világos és logikus, a követelés méltányos. Újabb megnyilatkozást közöl Nguyen Thi Binh, a DIFK külügyminisztere, akt július 20-án ezt mondotta: „A mi állás­pontunk az, hogy a dél-vietnami kérdést végérvényesen és kimerítően kell rendez­ni, amit azt jelenti, hogy a katonai és politikai kérdéseket egyidejűleg kell tisz­tázni annak érdekében, hogy az elért megállapodások alapján a felek aláírják a háború befejezését (is a béke helyreál­lítását célzó átfogó egyezményeket."1 A magyar nép történelme során ugyan­csak sokat szenvedett az elnyomóktól, és nagy áldozatokkal elszántan harcolt sza­badságáért. Mélységesen átérezzük tehát az indokinai népek küzdelmének jogossá­gát, és azt nagy szimpátiával, valamint er­kölcsi és anyagi támogatással segítjük. A támogatás eredményeként több jól fel­szerelt kórházat, iskolát juttattunk el sok hasznos jármű és egyéb ajándék mellett Vietnamnak. Csongrád megye népe, s azon belül Szeged város lakossága ugyancsak kivette részét már eddig is az egész or­szágra kiterjedő mozgalomból. N agy megdöbbenéssel olvastuk hogy a tárgyalások ellenére egy idő óta ismét megkezdték Észak-Vietnam bombázását, s ezt kiterjesztették a gát­rendszerre is, aminek pusztulása tízmillió embert veszélyeztet. Ezzel újabb megpró­báltatás időszakába jutott a vietnami nép. A most induló újabb szolidaritási orszá­gos mozgalomban kiveszi részét megyénk és Szeged lakossága is. A demonstráció, a tiltakozó gyűlések mellett az üzemek, ter­melőszövetkezetek, intézmények és válla­latok dolgozói munkafelajánlásaikkal és anyagi támogatással fejezik ki együttér­zésüket a sokat szenvedett indokínai né­pek iránt. n Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár a múlt év­ben gyárai létesített Tiszaiökön, ahol férfi- és gyermek­pulóvereket, valamint tréningruhákat gyártanak. Jelen­leg még csak 300-an dolgoznak az új gyárban, de rövi­desen további 300 munkásnak — elsősorban nőknek — biztosit munkaalkalmat. Képünkön: a gyár varrodája. Nagyarányú hálózat­fejlesztést tervez a posta A munkaidő-beosztás köny­nyítésével, a kezelés gépesí­tésével, a reálisabb bérezés­sel sokat javítottak a postai forgalmi dolgozók munkakö­rülményein — állapította meg a Postások Szakszer­vezetének Központi Vezető­sége pénteken délelőtt kez­dődött ülésén. A forgalmi szolgálat 8700 dolgozójának helyzetét vizsgálva megálla­pították: közülük sokan vál­nak még meg a postától egyebek között a kedvezőt­len munkabeosztás, az éj­szakai szolgálat, az alacsony kereset és a szabad idő niá­nya miatt. Ezért a szakszer­vezet a postahivatalok fej­lesztését szabta meg az egyik legfontosabb tennivalóként. A hálózat fejlesztésére, korszerűsítésére egyébként a negyedik ötéves tervben több mint 750 millió forint áll a postaigazgatóságok rendelke­zésére. A központi vezetőség felhívta a figyelmet a szak­mai szakszervezet kongresz­szusának határozatára, amely szerint a forgalmi szolgálat dolgozóinak bérezését to­vábbra is kiemelten kell ke­zelni. (MTI) Rendelet a traktorokról A Magyar Közlöny szep­tember elsejei számában megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete a mezőgazdasági traktorok és munkagépek használatáról. A rendelet elo­ltja egyebek között, hogy az a magánszemély, akinek a rendelet előírásainak meg nem felelő mezőgazdasági traktor vagy munkagép van birtokában, köteles annak üzemeltetését legkésőbb 1972. október 31-ig megszüntetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom