Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

/ ^ •MM FENTEK. 1912. SZEPTEMBER t fl biztonságos Európáért Akik akkor születtek. 33 évvel ezelőtt, E küzdelemnek meg vannak és meg­ma lelnött emberek, sót lassan-lassun ki- maradtak a régi, hagyományos feladatai, lépnek az ifjú korból, és u Jó középnem- formái is. Kontinensünkön és nem ke­/odéknek számítanak. De csontjaikban- vésbé a világ más tájain — olykor átfes­voleikben-ldegelkben mégis őrzik, s még tett cégér alatt, de a lényegét tekintve a utódjaikba ls átörökítik valamiképpen régi módon — fasiszta, félfasiszta vagy a azoknak az éveknek, életük első eszten- fasizmus vészétől megóvottnuk egyálla­deinck jószerint inkább ösztönösen mu- Ián nem mondható rendszerek orszugokat gukbn szívott borzalmas emlékeit. Mert és népeket igáznak le, és fenyegetnek ha­hlszen ók, a hurmincusok is — nem szólva szüléikről és nagyszülelkröl — ls lállal. A szolidaritás e rendszerek, kor­a mányok. elnyomó és pusztító apparátusok háború nemzedékének szamitanak. Ilyen áldozatai, megkínzottai iránt, a küzde­messzire kísér M • 33 éve. hogy elkezdődött az emberiseg- sége mindenkinek, nek addig legpusztítóbb, legkegyetlenebb vullja magát! háborúja, a második világháború. S ma, több mint három évtized után ls az em­lékezés nagyon aktuális* és főleg rend­kívül megszívlelendő tanulságokkal szol­gál. A legfontosabb ezek közül feltétlenül lem visszaszorításukért — szent köteles­aki antifasisztának Európában mostanában — mindenesetre az utolsó években — olyan helyzet ala­kult ki, amely lehetővé tette, hogy kon­tinensünk országai és népei ne egysze­rűen a háború nélküliség állapotával le­az a mementó, hogy elméletileg - vagy gyenek kénytelenek kiegyezni, hanem a talán jobb szó rea: objektíve - ez a SSML^SS^^^.^.1^ világégés elkerülhető lett volna. Ha az akkori európai kormányokat a szovjet és biztonság hosszú időre szóló intézmé­nyesített rendszerének megteremtésére is. ellenesség gyűlölete nem vakította volna Eh,hez mlndf"ekplőtt « MUett'x h°F / el annyira, hogy Hitlerben és gyűlöletes második világháború következményét és fasiszta rendszerében is az. esetleges po- azazt k°vető FT^v-TT valtPZÓS0" lenclális szövetségesüket látják, hanem kaí> megváltoztathatatlan realitaso­olyant, aki majd nekik sem kegyelmez; ha a Szovjetuniónak az emberiség és kat, elismerje minden kormány és nem­zet, mindenekelőtt természetesen a Né­Európa Iránt érzett mély felelőssége által Szövetségi Köztársaság népe és ál­hiwáh wm-taf- ^rniwut „i. lami vezetői. S ami a dolog másik olda­dtktált kollektív biztonsági politikáját el­fogadták, megszívlelték volna; ha anti­fasiszta összefogásra sikerült volna tömö­ríteni a munkásosztály köré a dolgozó és kisemberek millióit... Igen, ha már 1939 szeptembere előtt kibontakozott volna az a nagy Hitler-ellenes vllágkoalícló és né­la: ennek a szituációnak kialakulásához oroszlánrészben járult hozzá a Szovjet­unió és a vele szövetséges szocialista or­szágok elvszerű, szívós, józan és rugal­mas politikája, diplomáciája. Harminchárom évvel ezelőtt az az ősz pl összefogás, amely végül is széttörte a a reménytelenség, a kilátástalanság sötét­náci fenevad gerincét, akkor nem zúdult ségét borította Európára. 1972. ősze konti­volna a világra, majd hat esztendőre, a nensünkön azzal biztat, hogy meghozza az világháború borzalma. Mindezért 1939. szeptember 1-ének má­ig ható, mára ls legérvényesebb tanulsá­ga: nem szabad megengedni, hogy bárhol európai kollektív biztonság és együttmű­ködés rendszere előkészítő tanácskozását. Ez azonban még csak biztató lehető­ség. A küzdelemnek tovább kell foly­ás bármilyen álcázott vagy akár módosí- nia. Mégpedig nem csupán állami, kor­tott fomrában is még egyszer felüthesse mányzati szinteken, hanem — amint azt a fejét a fasizmus. Nemcsak Európában, már kontinensünk jóra, becsületesre szö­de sehol a világon, hiszen fertőző bacilu- vetkező emberei történelmi tapasztalataik­sai mindenhová eljuttathatják a ragályt, ból megtanulták — a tömegek összefogá­Ezért szeptember l-e nemcsak a világ­háború kitörésére emlékezés, a világégés áldozatai feletti kegyelet, hanem a fasiz­mus elleni nemzetközi küzdelemnek U .harci napja! «éval és mozgalmával is. Erre kötelezi az európaiakat ennek a harminchárom évvel ezelőtti napnak em­léke. Nemes János Szomszédunk, jjane i. Jane Fonda riportot készít Hanoi szétbombázott Truong Dinh lakótelepén Helsinki A Finnországban tartózko­dó magyar parlamenti de­legációt fogadta dr. Urho Kekkonen köztársasági el­nök. A találkozón — ame­párt vezetői, hogy eldöntsék, hány helye lesz egy-egy pártnak az új kormányban. Helsinki politikai körökből származó értesülések szerint a szociáldemokraták hét he­'-teszt vett Hónai Rudolf gj*** mlSSX nagykövet is — meleg baráti beszélgetés alakult kl az Or­lUMyrtÍLy»Ia* Vezetífnnma^ar tárca ""ju t* "A z küldöttség es a finn köz­társasági elnök között. posztot is. A többi három pártnak összesen nyolc mi­új négypárti kormány a 200 tagú parlamentben 107 kép­viselő támogatására számít­hat. Genf Bonn Helmut Schmidt nyugatné­met gazdasagi és pénzügymi­niszter csütörtökön Bonnban megbeszélést folytatott Va­lentyin Falln szovjet nagy­követtel a szovjet—nyugat- jezőchk be. A két társelnök német gazdasági kapcsolatok _ a szovjet és az amerikai jövőbeni fejlesztéséről, fődelegátus — a közgyűlés Schmidt tájékoztatta a lár- 27. ülésszaka elé terjeszten­gvalópartnerét arról. hogy <jő beszámoló összeállításán nyugatnémet részről ő veszi dolgozik, át a szovjet—nyugatnémet ___________ Nixon—Tanaka találkozó 0 Honolulu (DPA, UPI, Nixon csütörtökön dél­AP) előtt Honoluluban fogadta Magyar idő szerint csütör- EUsworth Bunkert, az Egye­tökön hajnalban Honolulu- sült Államok saigoni nagy­ba érkezett Nixon amerikai követét, és az AP amerikai elnök, kíséretében Rogers hírügynökség értesülése sze­külügyminiszterrel, Kissin- rint áttekintette vele a viet­ger nemzetbiztonsági főta- nami helyzetet, nácsadóval és más vezető A New York Times csütör­személyiségekkel, hogy két- töki vezércikkében azt fej­napos megbeszéléssorozatot tegeti, hogy „Nixon elnök folytasson Tanaka Kakuei ja- sokkal inkább azzal a céllal pán miniszterelnökkel. Ta- utazott Honoluluba, hogy ál­naka mintegy négy órával dúsát adja Tanaka j>ekingi Nixon után érkezett meg a látogatására, semmint hogy A genfi leszerelési értekez- I Hawaii szigetekre. Nixon a megkísérelje megváltoztatni let jelenlegi ülésszaka a ter­vek szerint a jövő héten fe­japán miniszterelnököt sze- annak politikai tartalmát", rnélyesen fogadta a hickami A Washington Post ter­légitámaszponton. i< delmes elemzésében azt Nixon és Tanaka csal? a mutatja ki, hogy „a csúcs­késő éjszakai órákban ült találkozó: csendes héborús­össze először — jelentette kódás — a japán—amerikai lapzártakor a DPA nyugat- tárgyalások kulcskérdése a német hírügynökség. kínai politika". Seremetyevo II. mo­dem, köralakú üveg­csarnokában vártuk a hanoi járatot, s azt hittem, a sze­mem káprázik. Az üvegaj­tónál egy utazótáskán isme­rős arcú fiatal nő ült. Épp az előtte való héten láttam egy magazinban egy külön­leges beállítással készült fo­tót Jane Pondéról: álla elő­reugrott, hosszú. látszatra csapzott haja befedte a nya­kát. ö lenne? Csakhogy ilyen véletlenek ritkán fordulnak elő. Ráadásul egyéb furcsa­ságok is zavartak: a fiatal nő farmerban volt, de mel­lette két mankó állt nekitá­masztva a csomagjainak, s az egyik lábán jókora járó­gipszet viselt. Ilyen lábbal utazna valaki a világ má­sik felére, ráadásul, ahol háború is van? Egy fiatal, gépből. Túlságosan nehéz Itt mondta az egyik asz­de már őszülő hajú férfival lett volna minden alkalom- szonynak, hogy neki is öt­beszélgettek — franciául. mal le" és felbicegnie a éves gyereke van. A mi- „orv,™; gép lépcsőjén. Az úton egy Ha feltűnt a szallodaban, A repülőgépen már semmi franclóra fordított könyvet a külföldiek között az volt kétség nem férhetett hozzá, tanulmányozott — Giap tá- a nagy kérdés: vajon meny­hogy Jane Fondával uta- bornoknak, a VDK honvé- nyi az őszinte politikai segí­zunk Először a mankókkal delmi miniszterének köny- teniakarás és mennyi a volt hai A szén és fiatal vét a népi háborúról. „publicity" ebben a kocká­voit oaj. A szép es naiai Hanoiban a kellemes zatos útban. Az nyilvánvaló stewardess hallani sem meglepetések folytatódtak, volt, hogy az idei Oscar­akart róla, hogy az ülés kö- Ugyanabban a szállodában, díjas színésznő más, kevés­zelében ott legyenek a man- a Thong Nhatban kaptunk bé kockázatos módot is ta­kók — még valami bajt mállást, s ha nem éppen az lálhatna a népszerűsége , , . , , . . országot jártuk, az egymás emelésére. Jane Fonda in­okoznak, ha makrancoskodm me)letti asztainai szoktunk kább a saját népszerűségét kezd az egyébként biztonsá- étkezni. Mint kiderült, a állította egy nemes ügy gos IL—18-as. francia férfi operatőr — ő szolgálatába, s nem a köz­Aztán a begipszelt láb el- készítette a filmet, amelyet figyelmet keltő világpolitikai „„„..„,, , , időközben a világ számos ügyet használta fel saját helyezese okozott gondot. országában bemutattak Jane reklámozására. Vegul is Jane a szemközti Fonda vietnami útjáról. Egyszer, egy vacsora köz­padkára helyezte el fájó lá- j.ane Fonda nem kímélte beni beszélgetés során derült bal. A több mint tízezer magát: éppúgy elment a ki, hogy a vietnami hábo­km-es úton az útmegszakitá- gátbombázások színhelyére rú okozta borzalmakról sok alatt, míg feltöltötték az vagy az állandóan támadott szinte véletlenül értesült, üzemanyagtartályokat, s ne- Nam Dinhbe, akárcsak a Akkor még boldog család­künk a tranzitváróteremben harcedzett, hosszabb ideje anyaként, Roger Vadim fele­ételt-italt szolgáltak fel, kint tartózkodó külföldi tu- ségeként Párizsban élt, s a Jane sohasem szállt ki a dósítók. Eközben nemegyszer rádióban hallott egy olyan mmmmmmmmmmmmmmmmmmm bomba támadásokat is át kel- hírt Vietnamról, amely ar­| lett élnie. Honfitársai elől ra indította, jobban meg .kellett bújnia. Akárcsak kell ismernie ezt az orszá­i a szálloda mély óvóhelyén, got. ahol éjszakai riadók idején Olt, a Thong Nhatban, összefutottunk. A szálloda vacsora közben azt mondta: nlkalmazottai közül többen manapság az amerikai nő kisgyermekeikkel együtt jöt- számára egyetlen út lehel­tek le. Addigra Jane is séges, a családanya szerepe, „vietnamizálódott": bő, sötét aki jól főz, s otthon marad színű nadrágot viselt, akár- a gyerekkel, ö ebből ls kl csak a vietnami lányok és akart törni, egy teljesebb asszonyok, s kívül hordott, élet felé, amikor politikai világos blúzt. Jane átvette cselekvésre vállalkozott, az asszonyoktól a gyerekü- Hanoiból való elutazása ket, a térdén hintáztatta előtt sajtótájékoztatón ta­őket és énekelt. Legtöbb- lálkozott az újságírókkal. Itt ször a nálunk is ismert mondotta: „Ügy gondolom, a amerikai szabadságharcos tragédia nem a vietnami né­dalt. Egyáltalán nem lehet pé, amely vissza fogja nyer­azt mondani, hogy megnyug- ni a szabadságát és függet­tató volt a kép — inkább lenségét, sokkal inkább az különleges: fent az ameri- amerikai népe, mert sok, na. kai bombázók süvöltése hal- gyon sok idő kell, hogy le­latszott. időnként a bombá- mossa azokat a bűnöket, zás robaja, a légvédelmi amelyeket Nixon az ő nevé­ágyúk ugató hangja, s itt ben elkövetett." pedig egy világsztár énekel. Marafkó László gazdasági és tudományos­technikai együttműködési bi­zottság elnök tisztét. Taskent Angéla Davis néger kom­munista filozófia tanárnő, aki hétfő óta a Szovjetunió­ban tartózkodik, csütörtökön Taskentbe érkezett. Az üz­bég főváros repülőterén a tnskentiek forró fogadtatás­ban részesítették a bátor amerikai polgárjogi harcost Belgrád Kürt Wnldheim, an Egye­sült Nemzetek Szervezetének főtitkára a jugoszláv kor­mány meghívására csütörtö­kön háromnapos hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. A főtitkár vendég­látója és tárgyalópartnere Belgrádban Mirko Tepnvac külügyminiszter, de fogadja Waldheimet Tito államfő és Bijedics miniszterelnök is. Helsinki Helsinkiben csütörtökön merbewzélésre ültek össze az ÚJ középbal kormány meg­alakítása ban ruszt vevő ncjy BERCZELI A KÁROLY 56. Bite Pétert a nagygazda a gyevi Tiszán he lvezte el, Szegedtől néhány mérföldnyire, de a fok. Porgány, Vesszős. Xósd, vagy éppen a Sárga vitte-e el a pálmát. Barátságos kis nomádlelep volt egv ilyen h.a­lásztanya, mely hat-hét sátorféle tákolmány­ból, egy nyitott, sózókúdakat rejtő najtából, •> egv szellős nádkunyhóból állt. Köztük egy hosszú sikátor húzódott vagv húsz öles asztal­lal, melyen a halhasítás művétate folyt, s tá­volabb egy még hosszabb „zsidó utca", ahol tíz­tizenkét szál ió erős. füzfakarót vertek le a földbe, hogy az ezeken keresztül fűzött spárgára, „islégekre" függesszék föl a szárítósra távolság'ez esetben nem sokat számított, mert száPt halak ezreit Bűzlött is a környék irgal­matlanul, s ha déli szel kerekedett, egész Fel­sőváros, de a Palánk is foghatta az orrát a szá­itt háltak valamennyien, sátrakban vagy nád­kunyhókban. kit hogy sikerült elszállásolni a nagyhalászat idejére, mely általában június el­sejétől augusztus végéig tartott. S az élet itt nem volt kedélytelen, mert függetlenül a kora hajnalban kezdődő, megfeszített, de mindig iz gaimas munkától, a tanyán lányok és asszo­nyok ls dolgoztak, s így gyakran szövődtek este. n fűzfák homályában szerelmi kapcsolatok, m.e- túrát, az egri keserűvizet, vagy éppen a pálin rndó vagy éppen rothadó hal szagától Mert ez utóbbi is előfordult, ha nem is gyakran. Volt rá ugvnnis eset. hogy a hideglelés egyszerre rázta ki az egész társaságot, s ilyenkor tehe­tetlen kínjukban az árnyékban húzták meg ma­gukat, s a házipatikából nyelték a kína-tink­lyek többnyire aztán hátsággal végződtek. Áztán a bort se vetették meg a halászok, a ta­nyán földvermet is ástak néhány hordónak, s ha „tanyavetés" utón nekiláttak az ebédnek, mely rendszerint halpaprikás volt, akkor ví­gan koccintgattak és danolásztak a szerencsés fogás örömére. Aztán a parton sorjázó sok ta­nya között némi versengés ls kifejlődött, hi­szen pontosan éltesültek róla. hogy melyiknek FI került aznap legjobban ' a húzás, s így az is jő ürügy volt az esti áldomásra,"hogy a Gyevi­kát, a hal meg sült a napon, s a nagy hőség­V>en megpukkadt. Nem volt mit tenni, mint belelapátolni az egész zsákmányt a Tiszába. Ez aztán förtelmesen bűzlött. Nagyüzem volt ez a gyevifoki tanya, min­denből rengeteg fogyott, csak sóból vagy ezer mázsa, mert egyszerre nyolc öreghálóval dol­goztak a bokrok, s nemcsak óriási harcsákat, hanem vizát és tokot is fogtak számtalanszor. De még a pícéző gyerekek horgára is akadt né­ha egy-egy „köteles" hal. vagyis olyan nagy ponti- vagy csuka, melyet csak kötél segítsé­gével lehetett kivonszolni a partra A gyerekek dolga volt különben a rákszedés, s a fűzvesz­szők vágása is, melyekért — ha a tanya nem tartott rá igényt — mindig kaptak néhány krajcárt az ott ólálkodó kofáktól, gyarapítva így a családi vagyont. Hát még a gémek, gólyák, melyek ott lábat­lankodtak megszelídítve közöttük, s ügyesen kapkodták el a feléjük dobált apró halat. De fogtak a kölykök szarkát meg csókát is, s ezek valóban odatelepedtek a tányérjuk mellé, mi­kor Róza néni, a szakácsnő, kitálalta az ételt: reggel a szőröstül-bőröstül nyársra húzott dur­blncsot, amit ezért „mundérosnak" hívtak, dél­ben meg a sült dévért, szalonnán pirított csu­kát, vagy a méregerős halpaprikást, ahogy ép­pen kedve szottyant az asszonyságnak, hiszen választék valóban mindig bőven adódott. S Bite Péter mégsem érezte itt jól magát, munkája sem elégítette ki, s este. ha lehevert fekhelyére, bár fáradt volt a sok dologtól, órá­kig csak azon rágódott, hogy más foglalkozást kellene választania. Pedig már heti kilenc fo­rintot kapott, ami szép pénz volt. tekintve, hogy egész heti kosztja is csak hatvan kraj­cárba került, s ha unta a halat, húsz krajcárért vehetett magának egy font. szalonnát is » (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom