Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

I VASÁRNAP, 1972. AUGUSZTUS 13. m|a|g|a|z !i AZ ÉRTELMISÉG MŰVELTSÉGE Lukács Ferenc KISNYÜL A PAD ALATT A műszaki és a tudományos (orradalom korát éljük, a tudomány egyre inkább termelőerővé válik, s ez számos következménnyel Jár. Megváltozik a termelés szerkezete, ami viszont a társadalom rétegeződésének módosulását vonja maga \ut6n. Ugrásszerűen nő az értelmiségiek és az értelmiségi pályára készülők száma, változik az értelmiség szakmai összetétele. Jelentősen fokozódik az agrár- és műszaki értelmiségiek, a közgazdászok, valamint — a társadalombiztosítás általánossá válásával — az orvosok társadalmi rangja és szerepe. A technikai fejlődéssel egyIdőben meggyorsul az urbanizáció, növekszik az emberek szabad ideje, s módosulnak a műveltség belső arányai ls: nő a szakműveltség megszerzésének igénye, emelkedik a műszakitechnikai ismeretek ázsiója, csökkén az értelmiség általános (humán) műveltségének színvonala. A tudomány és technika gyors fejlődése differenciálja a munkafolyamatokat, s az embert a teljesség áttekintése helyett egyre inkább a részletek felé orientálja. Ez pedig a személyiség egyoldalú fejlődésének a veszélyét rejti magában. Ugyanakkor Olyan élettempót, felgyorsult és Idegesebbé is vált életritmust diktál, amely a korábbi korok emberétói Idegen volt. Ebben a nyugtalan és zaklatott életvitelben a művészet az, amely megadhatja az embernek az önmagába mélyedés, a termékeny meditáció óráit, az emberiség nagy sorskérdései átélésének lehetőségét, a művészet feloldhatja a maga mély és eredendő emócionálls tartalmával, érzelmi erejével az egyoldalúság, a „sznkbarbárság" fenyegető veszélyét Mégis, éppen a művészetektől szakadnak el mind többen az értelmiséglek közül, s válnak akarva-akaratlanul rideg technokratákká. Három esztendeje végzett falusi orvos: „Regényt utoljára negyedéves egyetemi hallgató koromban olvastam. Hogy miért? Sok a beteg. szakvizsgára készülök, a családdal ls foglalkozni kell..." <Ha mégis marad szabad ideje, akkor kanasztázik.) Harmincéves pedagógus: „Színházban négy éve nem voltam, nehéz a bejárás, a hazajövetel, meg a kis kerttel ls törödni kell. Hangversenyre azelőtt sem jártam..." (A diákjait sem biztatja erre.) ötvenkét éves építészmérnök: Matkó Katalin rajzai „Szeretem a klasszikus irodalmat és zenét A moderneket? Köszönöm, nem kérek belőle..." (A miértre nem tud választ adni, mert nem ismeri sem a modern Irodalmat, sem a modern zenét.) Negyvennyolc éves gimnáziumi Irodalomtanár: „Salinger? Osborne? Bocsásson meg, de nem Ismerem a munkásságukat ..." (Az osztályában szinte kivétel nélkül minden diák olvasta Salinger valamelyik művét, vagy látta Osborne valamelyik drámáját.) Persze, ha csupán a statisztikai adatokat vesszük figyelembe, akkor aránylag kedvező képet kapunk az értelmiség színház-, hangverseny- és tárlatlátogatáséról, a számok százezres nagyságrendűek. Ám, a számok mögött olyan tények húzódnak meg, hogy az értelmiségnek csupán egy kis része jár rendszeresen hangversenyekre és kiállításokra is. S nem jobb a helyzet, ha a könyvtárakba beiratkozott értelmiségiek számát, a könyvek olvasottságával vetjük össze: kiderül, hogy lényegében ugyanazok olvasnak, akik színházba, hangversenyre, tárlatra járnak, s zömében nem is azt olvassák, amit kellene Tény, hogy ez ideig még nem tudtuk szervesen bekapcsolni a közművelődésbe az értelmiség új rétegeit. És tény az is, hogy azok egy részének, akik nem mondtak le általános műveltségük gyarapításáról, a művészeti érdeklődése, orientáltsága meglehetősen konzervatív, mondhatnánk úgy is, megrekedt a klasszikus művek ismeretének szintjén. Más részüknél viszont — különösen az utóbbi időben — tért nyert a mai nyugati világ polgári ízlése. Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szocialista hatalom alapvető célja a szocialista ember megteremtése. Pusztán az anyagi Jólét növelésével ezt sohasem érhetjük el! Szocialistává az embereket az teheti, ha közösségi életet élhetnek, ha életfelfogásukat, gondolkodásmódjukat közösségi életforma határozza meg. Ha erre nem tudunk módot biztosítani nekik, akkor újratermeljük a papucsos, otthon ülő kispolgári életformát. Ezért jelenünk és jövőnk szempontjából egyaránt elengedhetetlen, hogy az értelmiség körében is mielőbb megteremtsük a szocialista életforma kereteit. P. P. L

ombos fák vették körül a sétányt, s a magasból az Erzsébet-hidra nyílt kilátás. A padokon minden hely foglalt volt, de senki sem zavarta a fiút és a lányt. Árnyékban ültek. A lányon tarka selyemszoknya volt, a fiú szürke öltönyt viselt, de meleg szél járt, és a pad támlájára terítette a zakóját. A lány minduntalan mocorgott, a fiú kedvetlenül nézte. Papírzacskót vett kl a zsebéből. — Kérsz? — kérdezte. — Praliné? — húzta el a száját a lány, aztán mégis vett be lőle. Lenézett a folyóra. — Nézd, de szép hajó! Biztosan üdülőket visz — mondta. A flfi bólintott. — Sohasem voltunk még hajókiránduláson. El kellene menni — mondta a lány, és hátradőlt a padon. A fiú eltette a papírzacskót. — Jókor jut eszedbe.., — mondta. A lány szomorúan nézett. — Nem olyan rég még örültél, ha hívtalak. Ha ... A fiú közbevágott — Ennek vége. Tudhatod. A lány Ismét a híd felé nézett. — Elmehetnénk a Balatonra is... — Az Idén Lengyelországba megyek. Majd ő elvisz — mondta a fiú. — A Mátrába akar menni. Vele még sokat nyaralhatok, ha... — szólt elgondolkozva a lány. — Legjobb lenne megmondani neki. — Ráérek.:; — Nem várhatsz. Ha az anyakönyvvezető előtt derül ki a dolog, kész a botrány! És később is válóok. — O, Te vagy a megtestesült jóakarat. A féltő gondoskodás. Ezt a faramuci helyzetet... hogy pont veled kell megtárgyalnom ... Akkor bezzeg nem féltettél ... — kacagott fel idegesen a lány. — Ha már kitüntettél a bizalmaddal. Ha már felkerestél... — nézett rá a fiú. — Kitüntettelek... Ha már kitüntettelek! Meg kell pukkadni! Ezt mondod azok után?... Még hogy kitüntettelek... Hát neked ez nem természetes?! — kérdezte a lány. — Végül is neked kell megoldani, a te ügyed — mondta a fiú. — Neked már semmi közöd hozzám!... Ne nem ígértél semmit! És különben is neked ezt a tésztát nem tudtam volna beadni, igaz? Felesleges is lett volna. Mindig mindent tudtál. Hét akkor most légy okos! — támadt rá ta lány. — Más megoldás nincs. Meg kell mondani neki. — És ha elmegy?! Ha többé látni se akar? A szülei Js szeretnek. Meglepődnének alaposan! — A fiúra kell bízni! Majd ő elintézi velük. Minél tovább hallgatsz, annál kellemetlenebb — érvelt a fiú. A lány a főidre nézett. — Jé, kisnyúl! — kiáltott fel. A nyuszi ott ült a pad alatt. A fiú lehajolt érte, aztán mást gondolt. — Azt kell mondanod, hogy röstelted a dolgot. Nem akartad elveszíteni. A nyuszi odébb ugrott, és leült a fűbe. A lány odanézett. — Ha ez olyan egyszerű lenne... És az a másik dolog, amit neked köszönhetek? ... — Nem nekem. Magadnak és az orvosnak! — tiltakozott a fiú. — Miattad tettem. „Ó, drágám roppant könnyű kis műtét. Észre sem fogod venni, és minden rendben lesz"... Rendben hát! Csak éppen... — kacagott fel hisztérikusan a lány. — Nem akartam, hogy apa nélkül... Az elején is tudtad ... Megtetted te ezt már máskor is — mondta a fiú. Mögöttük sírás hallatszott. Egy tíz év körüli kislány futott hozzájuk. — A nyuszim! Bécsi! A nyuszikám! Nem látták a nyuszikámat?! Elveszett a nyuszikám! — kiáltozta ijedten. A lány a bokrok felé intett. — Erre szaladt! Itt ugyan nem találod meg. Már lemondhatsz róla — mondta. A gyerek hangosabban zokogott. Kihoztam... hogy a szabadban legyen .,. hogy ehessen friss füvet... és most... elszökött! Nagyoft kikapok otthon. — Vékony, sápadt srcú kislány volt, kék szalaggal a hajában. A fiú magához vonta, és megsimogatta a fejét — Ó, te kis butuska! Hogy engedhettél el Itt egy nyuszit? Most már késő. Ne sírj! A kislány a fiú térdébe kapaszkodott. — Bácsi! Segítsen .,. megkeresni. Nagyon... kikapok! — hüppögte. A fiú az ölébe emelte, és a zsebébe nyúlt a tárcájáért. Egy százast vett kl belőle. — Nesze! Fogd. Vidd haza, és mond meg, hogy a nyúl elveszett, de kaptál pénzt, és veszel majd másikat. Tényleg, mennyibe kerül egy nyúl? — kérdezte a lányt. A kislány összehajtogatta a pénzt, és a köténykéje zsebébe tette. — Ez jellemző rád! Ilyen kis nyulat egy húszasért kapni — mondta a lány. — Mindegy. A többin vegyél csokit — mondta a fiú a Wslánynak. Az még mindig hüppögött. — Most jut eszembe, van nálam finom édesség — mosolygott rá, és odaadta neki a pralinét. — Most már ne sírj! — Azt mond, hogy eladtad a nyulat. Még meg is dicsérnek érte — mondta neki a lány. A kislány abbahagyta a sírást, leszállt a fiú öléből, és elindult. Többször visszanézett, integetett is nekik. A fiú visszaintett. — Én adjak neked tippeket?! — nevetett a lányra. — De legjobb ha nem variálsz. Meg kell mondani az igazságot. Ha szeret meg fogja érteni, afelől nem kell aggódnod. A lány felcsattant. — És én még számítottam rád! Hogy majd kitalálsz valami okosat. Szóval álljak elébe, és azt mondjam: „Kedves Jenő! Négy hónapon keresztül elfelejtettem megmondani, hogy én tulajdonképpen elvált asszony vagyok, már két éve. A férjem elkergetett, mert megcsaltam! Meg aztán az egyik szeretőm nem vigyázott, és volt egy roppant könnyű kis műtétem, és soha többé nem lehet gyerekem. Legalábbis nagyon valószínű!" Szóvei ezt mondjam?! — kacagott fel gúnyosan. A fiú az asszony vállára tette a kezét. — Tudom, hogy kínos. De túl kell esni rajta. És nyilván finomabban ls eló lehet adni — mondta. — Kint vagyok veled a vÍ2ből! Mlndannyiótokkal kint voltam a vízből! Mindig csak magamra számíthattam — mondta az asszony. A fiú a szemébe nézett. — Ne légy önző... És az egyenes út a legjobb. Az asszony odabújt hozzá. Legszívesebben hagynám az egészet a fenébe, és hozzádmennék. Te megértő vagy, és mindent tudsz rólam. A fiú elkomorodott. — Tudod, hogy vége! Fél éva vége. Az asszony felsóhajtott. — Kutya meleg van. Gyerünk sörözni, aztán táncoljunk egyet. Majd valahogy csak lesz — mondta — Mást se csináltunk, etek söröztünk és táncoltunk. Csoda, hogy csak három hónapig tartott?... — nézett rá a fiú. Az asszony lehorgasztotta a fejét. — Na jól van. Ne szomorkodj! Ezen már nem segíthetünk. Légy jókedvű — mondta neki a fiú. — Nagyon jókedvű vagyok! Nagyon-nagyon jókedvű vagyok! Itt ülök a huszonegy évemmel, és nagyon jókedvű vagyok —• mondta az asszony. Csanády VIRÁGGAL János - GRÚZIÁBA Milyen virággal menjünk Grúziába? Batuml zöld babérja mellé szemünknek melyik virág kedvesebb? Legyen talán a szőlő levele? Ez nem virág. Legyen Jegenye? Csercsznyeág? Szilvavlrág? Ez sem virág, az sem virág, ahogy a babér ls fényes örökzöld. Mégis tudok egyet, ősszel nyílik, s nem ls a virág, hanem a szép gyümölcs, vad hegyek, dombok oldalában szelíd, piros, hívogatóan ég: tüskés galagonya bokra, piros felsebző galagonya, csemeték gyümölcs-zuhatag, gyerekkézlelielgetik dérmart levelét.