Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

I VASÁRNAP, 1972. AUGUSZTUS 13. Tersdnszky J. Jenő AZ ELSŐ A MAGAS-TÁTRA EPÍTÉSZETE Meglehet, hogy nem is különös történet, ahogy ma látom. Szívesen elmondom magának minden álszemérem nélkül. Dehogynem voltam szerelmes! Nagyon is szerelmes voltam. Kurta szoknyás polgárista lányka koromban az voltam már, otthon, a városkámban. Magának mindegy a neve. Rudinak hívták különben, és a legcsinosabb fiú volt a városban. Nagyon téved, hogyha úgy gondolja, hogy csak nekem tetszett. Mert bizonyára azon fordult meg, hogy ma nem vagyok a felesége, hogy nagyon is elkényeztették, és ez tette csélcsappá és korhellyé őt En is szép lány és jó parti voltam. ö elbizakodott volt, s én sem egészen szeszélymentes. így történt, hogy összevesztünk. Aztán makacsak voltunk mind a ketten. Ügy viselkedtünk attól fogva, mint akik nem halunk utána egymásnak. Persze, hogy valójában... De ez annyira százszor olvasott és hallott, história, hogy egészen magára bízhatom, ha elképzeli a részleteit. A világ legtermészetesebb dolga volt, nemcsak szüleim, de mindenki nézete szerint, hogy nem volna nagy szerencse rábízni az életemet, afféle falu rosszára. Gondoljon, amire akar. Botrányokra férjes asszonyokkal, és duhajkodásokra. Ez mind beletartozik a dologba részéről. Épp így, ami szakításunkra következett, az sem hallatlan ritkaság. » Egy gyakornoka jött édesapámnak. Mit mondanék róla? Mit lehet mondani egy kifogástalan fiúról? Ez volt. Kedves, jó gyerek. Nyugodtan mondom, ma sem tudnék mást és különbet, akit nő élettársának választhat. Az. hogy az érzéseim talán kevésbé lázasak voltak irányában, mit jelent ez? Legyen elég magának az egészhez, hogy egyszer csak, szinte észrevétlen, ott tartottunk, hogy megkéri a kezemet Itt kell kissé részletezni kezdenem az ügyeket. Szegény fiú volt, tudniillik. Már úgy értem, hogy semmi másra nem támaszkodhatott, mint a fizetésére, és hát egyelőre még elég messze volt, míg a gyakornokból arra juthatott volna, hogy minden más nélkül, illő helyzetet biztosít a számomra nevével. Édesanyám már tudott a dologról. ö engedékeny, áldott lelkű teremtés volt. Ellenben nehezebbnek ígérkezett az ügy édesapámmal. ö — bár szeretném, ha enyhén értené — kissé zsarnok természetű volt. Főként pedig nagyon konok. Úgyhogy félőbb volt mindennél, ha az első kísérlet kudarcot vallana nála. Mert ez mindent elronthatott végleg. Most aztán ne nevessen ki. Hogy ilyenkor a gyöngéje felől szoktunk kerülni valakihez, s édesapámnál is erre vetemedtünk. Mégpedig én magam voltam, aki élni akartam egy véletlen adta jó alkalommal. Apusnak, nem tagadhatom, •léggé szenvedélye volt a kártya. Wo, annyira sosem, hogy jelentős kötelességét mulasztotta volna miatta, vagy hát az anyagilag érzékeny veszteségekbe zúdította volna. Inkább egészségét féltettük, hogyha sűrűbben tért haza hajnalban, sőt reggel egyenest az irodába a kaszinóból. Nem sejti már a kapcsolatot? Nos hát, amikor apusomnak afféle katzenjammeres napja volt, olyankor anyusom szelíd korholásaira 6 maga is engedékenyebb volt egyet-mást belátni, és persze ezeket a hangulatait én magam is sokszor kihasználtam, hogy erre-amarra megpuhítsam. Csitrilány koromtól fogva így tettem már ezt. Ehhez még hozzá kell fűznöm, hogy a kaszinó a szorhszédunkbnn volt, és úgy jártam én is át bele, mint egyéb mindennapos helyre. Hát egy nap valami fontos kiszállása volt apusnak. Kora reggel indulnia kellett kocsival, vidékre. De előtte való este a kaszinóban névnapot, vagy talán évfordulói mulatságot tartottak a férfitagok, és tudtuk, hogy ez nem fejeződik be hamarabb a reggelnél. Zoltánnak — jal, így hívták a gyakornokot — neki kellett intézkednie az irodában, apus helyett. És apus a kiszállás miatt korábban rendelte be őt. Hát ő már megérkezett. De apus még mindig a kaszinóban játszotta a „csendes"-! Tél volt és csúnya, borús nap. Hét óra felé még kész éjjel. De én korakeléshez voltam szokva. Már felöltözve mentem be az irodába. Tudom is én! Előbb, ahogy arról beszéltünk, hogy apus ma reggel már a kocsist ls visszaküldte a kaszinóból, aki érte ment, és már képes a kiszállást is elmulasztani a kártyáért..., így jött aztán szóba, hogy ezt a bűntudatos állapotot kellene nála felhasznál nunk. Egyszóval kész volt a terv. Én apus után megyek a szobalánynyal a kaszinóba, és útközben megemlítem neki szándékunkat. Erre aztán kedvező esetben Zoltán is kirukkolhat kérésével az irodában. Mindenesetre apus távolléte a kiszállás alatt, tompít majd az esetleges családi viharon. Ha rosszul adom elő, próbálja maga jobban kiegészíteni képzelettel, ami' következett. • Ott állok benn egyedül a kaszinó egyik termében. A szobalány a gangon vár rám. Az egyik pincért küldtem be apusért a játékterembe. Csaknem sötétben vagyok. Az ablakok le vannak függönyözve, s a játékteremből hallom a zsivajt, pohárcsörgést. Egyszer egy nótába belevágnak a cigányok is, de félbehagyják. A következő percben kinyílik a játékterem ajtaja. De a pín -ér helyett a kaszinó bérlőjének a felesége lép ki rajta. Tudja, ez egy fiatal asszony volt, s a férje egy vén, totyakos ember. Rebesgettek mindenfélét róla és az urakról. Nos, észre sem veszem, amint keresztülsiet a szobán, ki a folyosóra. De alig tűnik el, újra nyílik az ajtó. Abban a pillanatban én háttal fordultam neki, a bérlőné után nézve. Mire azonban megfordulnék a játékterem ajtaja nyitására, soha váratlanabb nem érhetett valóban. Gondolja el, hogy egy fér*l ront ki az ajtón és egyszerre azon veszem magam észre, hogy két kar ránt maga közé, és az ijedtségtől aléltan, védekeznem nem is lehetett, egy férfiszáj nyomódik ajkamra, hevesen, borgőzösen, dohányillatosan. Ennél csak azt nehezebb elmondanom, ami jött. Vergődöm, sikoltok és szem'--' fordulva megismerjük egymást merénylőmmel. Kl fogja találni, ki volt. Rudi. Igen, ő. Az első. Már visszazökkent és révedezik. De kénytelen tovább is karjaiban tartani, mert elesnék. Így visz a legközelebbi székig, s leültet. Én már zokogtam: — Mit merészelt? ö dadogva, s zavartan próbált mentegetőzni, s kérledni. De érthető, hogy elutasításra lelt tőlem. Elvégre sok lett volna, hogy a kaszinósné vetélytársának vállalkozzam. De lássa, leginkább erre céloztam, hogy nem akarok hazudni. Volt egy kis tettetés felháborodásomban. Nagyobb része volt benne a büszkeségnek, mint az őszinteségnek. — Bocsásson meg — hallottam tőle. — Undorító vagyok. De higgye meg, rosszul ismer. Magáért lett volna, egyedül magáért, ha más ls tudott volna lenni belőlem. Hogy mi hatásuk volt rám ezeknek a szavaknak? Bizonyára nem akkora, mint annak a látványnak, amelyet az ajtóból viszszanézve vittem el magammal. A keze az arca előtt volt, s Ott sírt a szoba közepén. Nos, hisz mondják, részeg haj. nalokon könnyen áll ez a férfiaknak. De istenem! Nem mindegy az, mikor talál rést rajtunk, amit egyébként olyan jól tudunk rejtegetni? Én csak magamra aikarok vetni, hogy a dac nem engedte, hogy égy enyhítő szót, egy békítő pillantást hagyjak számára. Pedig többet is bevallhatok.' Hamis volt még megbotránkozásom és haragom is amiatt a gálád, korhely, tisztának semmiképp sem mondható Csók miatt is. Mert — most piruljak már érte? — hogy nem is volt oly szörnyű. Még csak visszatetsző sem. Hiszen nem egy emlék rebbenhetett vissza belém, mikor ugyanilyen hajnalokon, ugyanebben a teremben dőltem zenétől, keringéléstől zsongó, édes bágyadtsággal órákon át ugyanezekre a karokra és hát... De kár érinteni ilyen érzelmes ügyeket. A tények hívebben beszélnek mindenről. Csakhogy a többi már hosszú mese volna azóta, s nem hiszem, hogy érdekes. A másik ugyan sosem tudta meg, miért várt rám hiába akkor az irodában. Miért nem láttam apus kedélyállapotát alkalmasnak aznap ,a nyilatkozásra. És aztán később is, végleg.., úgy, hogy most egy öreg kisaszszony, egy vén nénike mesélte itt el magának egy régi kalandját. 1948 óta a Tátra vidéke — Tátrai Nemzeti Park néven — vedett terület. A szép környezetbe stílusosan illeszkednek a tátrai építészeti alkotások is. A kör. nyezetre minden korszak rányomta bélyegét, és Így a Magas. Tátra rendkívül gazdag a különböző korszakokból fennmaradt építészeti alkotásokban. A fejlődést szemmel kísérhetjük az első faragott fakeretbe „ágyazott" téglaházaktól kezdve a századvég utáni és az első világháborút követő Indőszak stílusain át egészen napjaink építészetéig. A tátrai, erdőkkel elkülönített települések önálló urbanisztikai egységekként alakultak kl. Az építészet 1918-lg az egykori Ausztria-Magyarország fürdővárosaira jellemző stílust követi, később a szlovák és cseh fürdők építészeti hatása érvényesült. A huszadik század elejétől az első világháború kitöréséig a Magas-Tátra turistaforgalmában a Wagon Llts volt a nagy luxusszállodák építésének kezdeményezője és beruházója Ó-Tátrafíireden. Tátralomnlcon és a Csorba-tónál. Ezek az épületek az elődöket — a fából faragott házakat — utánozták, különösen az Ó-Tálrafüreden épült Grand Hotelnél. A kél háború közötti időszakban többnyire szolid, modern megoldású, a napos oldalra néző épületek jötték létre, nagy erkélyekkel. teraszokkal és többnyire lapos tetőkkel. Ezt az építészeti stílust képviseli a Morava nevű gyógyintézet Tátralomnicon — ez már a felszabadulás után épült. A második világháború után minden eddigit felülmúló, nagyszabású építkezés kezdődött. A tervezés és a stílus — mint a2 erőteljes fejlődésnél általában — nem volt egységes, de ezt a tarkaságot mégis egységbe foglalta az a törekvés, hogy az új épületek külsejükkel. formátokkal megfelelő kifejezői legyenek a modern kornak. Cél volt az ls, hogy megfelelőek maradjanak a következő generációk számára ls. Az épületek nagy része az 1970. évi sivllágbajnokság idején épült. A Csorba-tónál felépült sportkombinát két ugróhídjával. háromszögű megoldással épített szállodájával újszerű jelleget adott a tájnak. Világszerte ritka az olyan magashegyvidékl épület, mint a piramisszerűen megoldott Panoráma szálloda a Csorba-tónál. Ö-Tátrafüreden a Park Szálloda épült fel. s ez olyan, mint egy hengerpalást keresztmetszete. A közelben épült kisebb hegyi szálloda vízszintesen tagolt homlokzatát faragott faburkolattal látták el. Az épület olyan kiképzésű, hogy a nap minden szakában maximális napfény éri. A természeti szépségek, valamint a régi és az új építészeti alkotások célszerű és esztétikus egységbe foglalása a cél, amely a Magas-Tátra környékének most készülő új területfejlesztési tervében jelentkezik. Dénes HETEDHÉT LÁTOMÁS Két kék ekekék kasza vasa villan kék szilánkot vet az ég régi álmaimban kék a tócsa kék a béka kék szárnyú szél illan Aranydombon aranymáglyák gabonakeresztek kaszakökék búzavirág mécslángja is reszket aranyember bronz a bőre kaszasújtás ütemére lelkek füstölögnek Kék kék kaszakék szem csikorog hús elég aranytüzvész n vidék süt a föld süt az ég süti a test kenyerét a tarló parazsán az ember tövig ég Az anyám az apám szobrok a domb oldalán aranybúza aranyrozs halálosra aranyoz A sejtekbe mélyre ás kaszakék villanás hetedhét látomás Jön a gép megy a gép aranytűzben gázol fenn az ég kaszakék mi lett az anyámból otthon ül szeme kék csöndességé menedék visszanéz messzenéz hetedhét nyarából