Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

Y4SARNAY, 7978. ATTGrRTTtTS 13. 5 Nézők — Mi a sláger? Beszélő számok Rómeó és Júlia Bemutató a szabadtérin Ha a szabadtéri játékokról van szó, nem alaptalanul emlegetjük népszínház jellegét, monumentalitását. A kifejezések vonatkoznak magukra a produkciókra, de a közönségre is: mint ismeretes, tavaly fogadták a felújított Játékok 13 szezonjának egymilliomodik nézőjét, de azóta már jóval túljutottak ezen a számon is. Tóth István, a szabadtéri jegyirodájának vezetője elmondta, az idei évadra eddig 69 ezer jegyet adtak el, máris kétezerrel többet, mint az elmúlt szezonban összesen. Az átlagos nézőszám is jobb a tavalyinál, pillanatnyilag 4 ezer 300, ami persze az elmúlt közel másfél évtized átlagaihoz képest nem is sok. Érdekes, legtöbben 1960-ban jártak a szabadtéri előadásain, az akkor még nagyobb nézőtéren produkciónként 6 ezer 708 jegytulajdonos volt — a statisztika legkevesebbet az 1964-es évadra mutat, az akkori előadásonkénti átlag 4 ezer 148 volt Az idei sláger a Cigánybáró, valamennyizer teltházas, csakúgy Erkel Hunyadi László című operája, melynek augusztus ötödikéi, utolsó bemutatóján szintén megtelt a lelátó. Legkevesebben a július 30-i Otellóra, váltottak jegyet, 1400-an, de az előző napi, második szereposztásra például már több mint négyezren: úgy látszik, a szombati nap kedveltebb a vasárnapinál. Nem panaszkodhatnak a Rómeóra sem, a három előadásra összesen 11—12 ezer nézőt várnak, s ha hozzávesszük, hogy a „Shakespeare-dráma ebben a környezetben, ilyen hatalmas „étvágyú" nézőtéren nem számítható közönségdarabnak — a négyezres átlag rendkívül jónak mondható. És még nem vagyunk a végén... A szegedi szabadtéri története Vámos László három nagy rendezését tartja számon: a Tragédia, a Hamlet és a Trójai nők színpadra állítását. Ezek az előadások mindenekelőtt azért váltak jelentőssé, mert új stílust teremtettek a dóm előtti színpadon, olyan új nyelvrendszert, amely a hatalmas tér adottságaiból, a szegedi szabadtéri karakteréből nőtt ki és mindenben megfelelt a választott drámai anyagnak. A Tragédia, a Hamlet és a Trójai nők: három időben és jellegben egymástól nagyon távol eső dráma. Valami közös azonban mégis van bennük; Vámos ezt fedezte fel és fogalmazta újjá előadásaiban. Ez a közös az elvontság, az általánosítás direkt lehetősége, amely különböző módon és fokon ugyan, de mindháromban megvan. A Tragédia, a Hamlet és a Trójai nők egyaránt több, ilyen szempontból több, mint a puszta cselekmény. A Tragédiánál ez az elvontság nyilvánvaló. A Trójai nőknél is adott a mával való szoros kapcsolat. De még a Hamlet sem valami öreg királydráma; valaki egyszer Hamletet, a Zergeszarva és társai „Csemegék" a kiállításról Érdekességek a szentesiek kiállításán Hírül adtuk tegnapi szá- spenót helyett. A laskatök- kának is nevezik ezért. A munkban, hogy a „Korszerű ről tudják már néhányan, szentesi almapaprika megközépkorban élt dán királyfit a mai ember kortársának nevezte. Igaza volt. Anyagát, struktúráját tekintve a Rómeó és Júlia nem tartozik ebbe a sorba. Nem mintha a dráma kizárná az általánosítás lehetőségét; erről nincs szó. Shakespeare-nak ez a tragédiája ilyen értelemben azért más, mint a másik három dráma, mert az általánosítást direkt színpadi eszközökkel értelmetlen és lehetetlen kifejezni benne. Láttunk ilyen kísérleteket; kudarc kísérte őket, maga a kiindulás volt elhibázott. Folyamatosságról tehát nem lehet szó. A Rómeó és Júlia fogalmazásának, színpadra állítási rendszerének, színpadi struktúrájának nem a másik három dráma elő<adási stílusával való kapcsolatot, hanem az elszakadást, a folyamatosság megszakítását kell — kellene — hangsúlyoznia. Ahogyan az előadás egyik fele hangsúlyozza is. Ahogyan a rendező a szereplőket mozgatja, ahogyan a színészek a figurákat-jellemeket felépítik, ahogyan az előadásnak ez a része, összetevője színpadra kerül, a folyamatosság megszakítását képviseli. De csak az előadás egyik fele. Elég egy pillantást vetni a színpadra, hogy felismerjük, a színpadkép, a látvány szinte szembefordul ezzel a törekvéssel, és nem a megszakítást, hanem a folyamatosságot hordozza. Vámos László és Székely László hasábszerű, fekete házai, aztán a hátul, magasan elhelyezett reflektorok fénycsóvái mintha a Hamletből kerültek volna ide, valósággal kettészakítva, két részre osztva az előadást. A magasból érkező kísérteties, hátsó reflektorfények éppúgy a valószerűtlenséget, szinte a földönkívüliséget emelik ki, mint a fekete hasábházak, holott Rómeó és Júlia véres drámájában a valószerűséget, a realitást, a „földhöz ragadtságot" kell hangsúlyozni; a történet nem tt világűrben játszódik. A környezet, a helyszín nem másodlagos. Minden, ami ebben a tragédiában lejátszódik, csak Verona ragyogó fehér kövei között és lángoló égboltja alatt történhetett. Helyezzük át a cselekményt, mondjuk, Németország tényleg fekete házai közé; ki tudna ott olyan vakmerő dajkát és barátot találni, aki szembeszegülve a két hatalmas, gazdag család ősi haragjával, ilyen buzgón tevékenykedne az ottani Rómeó és Júlia egybekelésén? A dráma borongós, kísérteties, valószerűtlen környezetben hitelét veszti. BlflJs Józssf felvétele Júlia (Kútvölgyi Erzsébet és az apa (Horesnyl László) mezőgazdaság és élelmiszeripar '72" kiállítás nagydíjá- romlik meg, de a luffatök val jutalmazták Szegeden a Kertészeti Kutató Intézet szentesi állomását, bemutamunkáért Aki igazán kor szivacs helyett '„csemegézni" kádban használják. meglepő. Indiából szármatott cikkeiért, s ezen ke- zik, uborkához hasonló alaleresztül az ott folyó rangos ját akkor is megtartja, amifürdőHárom akar a kiállításon, érdemes éve kísérleteznek meghonomegállnia a szentesi kuta- sításával Szentesen, tók kínálata előtt, az új Érdekes, dísznövénynek is nagycsarnokban. Számtalan tetszetős, de enni is jó a cikküket fölsorakoztató be- zöldbab itt látott változata, mutatójuk előtt dr. Szalva Neve, a spárgababuga talán Péter kandidatust, az állo- többet árul el lényegéről, más igazgatóját kértük meg, ha konyhaibb nyelvre forlegyen segítségünkre a rit- dítjuk, és madzagbabnak kaságok közötti tájékozódás- mondjuk, ban, hiszen a nevek önma- Formában is különc a gukban sem, és az ismeret- zergeszarva. Fölhasználása len termékekkel együtt sem még inkább meglepő: maghogy főzve jó, és télen sem tévesztésig hasonlít az almához, csípős íze azonban neve is, formája is ismeret- erősen megkülönbözteti atlen, fölhasználása pedig tói. H. n. A játék és a látvány kettéválása, haladási irányuk ellentétessége azonban csak az egyik zavaró mozzanat az fedik fel a látogató előtt, miért is érdekes, amit lát. Kis kosárkában áll egy furcsa alakú növény, neve: jából likőr készülhet. Gyengén savanyítva is fogyasztják. Találunk persze az itteni édes fénik. Savanyítva elő- kiállításon külsőre ismerős, ételként ismeri, aki ismeri, valójában ugyanúgy érdekes a Szegedi Konzervgyár már hazai növényeket is. A dolgoz föl belőle, és Svájc- paprikaféléket említjük csuba szállítja. A rebarbarának pán. legalább a neve ismerős so- A szentesi piacos hatalkak előtt, de azt, hogy mas termése — 20 centi is kompótnak és pudingnak is lehet — kelt érdeklődést, a használható levélnyele, ke- szentesi hegyes fehérről azt vesen tudják. Hasonló kep- hallottuk, a világ legomlóződmény a mángold is, föl- sabb, bőven termő paprikáhasználási köre is hasonlít a rebarbaráéhoz, de enja, és hogy különös ismertetője, lemenő napban nek a levelet is lehet főzni, szinte világít. GyertyapapriA Szegedi Ünnepi Hetek mai programja Shakespeare: Rómeó és Júlia, Dóm tér, este 8 óra. Korszerű mezőgazdaság és élelmiszeripar 1972, Őszibarack-, bor- és virágkiállítás, Vadászati kiállítás a Marx téren. XIII. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály utcai képtarban. Samu Katalin szabadtéri szoborkiállítása a Tanácsköztársaság úti sétényon. Fotóklubok VIII. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban. Kör '68 alkotócsoportjának fotókiállítása a Sajtóház műveszklubjában. Lcchner Lajos-emlékkiállítás a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. Élő szegedi képzőművészet címmel a Móra Ferenc Múzeum kiállítása a Szegedi Galéria termében, A szegedi könyv a nemzetközi könyvévben címmel a Somogyi-könyvtár könyvritkaságainak bemutatója az olvasóteremben. Képzőművészet a színpadon című kiállítás az újszegedi November 7. Művelődési Központban. Szeged környéki népélet című kiállítás a tápéi művelődési házban. Térzene. A szolnoki olajbányászok fúvószenekara délelőtt 11 órakor a Széchenyi téren, délután 5 órakor a Roosevelt téren ad térzenét. előadásban. A másik: a túlságosan fiatal Rómeó és Júlia. Amikor híre terjedt, hogy Vámos László a címszerepek eljátszásával két harmadéves főiskolást bízott meg, a szakmában valósággal botrány tört ki. Erre a botrányra oda se figyeltünk; nyilvánvaló, hogy elsősorban nem a művészi színvonal féltése okozta. Való igaz, ezen a színpadon ilyen nagy szerepeket még sohasem játszottak ilyen fiatalok, azaz kezdők, kialakulatlan művészek. Zeffirelli világhírű filmje ugyan átütő erővel és sikerrel képviselte azt a gondolatot, amit egyébként természetszerűleg Shakespeare drámája is hordoz, hogy ezt a két szerepet nagyon fiatal embereknek kell játszaniok, mégis megkérdezhetjük — egy pillanatra sem vonva kétségbe a gondolat igazságát —, volt-e ennek valamiféle tényleges művészi jelentősége a szegedi szabadtéri különleges körülményei között? A fiatalság hatása ugyanis csak intim körülmények között, közelről bontakozik ki — mozivásznon például. A szegedi szabadtéri nem képviseli ezt az intimitást. A bemutatón a 18. sorban ültem, s ebből a távolságból — s nem ez az utolsó sor a szabadtérin! — nem tartozott a színpadi hatás tényezői közé például Júlia gyermeki fiatalsága. Persze fiatal nőt láttam a színpadon, de az akár 30 éves is lehetett. Éppen a nagy távolság miatt az életkornál fontosabb volt Júlia játéka, beszéde, egész alakítása. Az persze rögtön kiderült, hogy a szabadtéri Júlia, Kútvölgyi Erzsébet nagyon tehetséges. De az is rögtön kiderült, hogy még kialakulatlan művész, egyéniségének nincs átütő ereje. Általában tárgyilagosnak". visszafogottnak, néha egyenesen „ridegnek" éreztem; mintha leckét mondott volna. A másik főiskolás, Kalocsai Miklós — Rómeó —, aki borongó Hamletként lépett színpadra, hogy egy pillanat alattt durcás kisfiúvá alakuljon át, szinte egész szerepét végigszavalta, Amellett, hogy alakításában nem éreztük az egységet, ez a szavalás —- különösen a második részben — nagyon gyakran nem tűnt hitelesnek. Két igazán érdekes, izgalmas színpadi alakítással azonban megajándékozott bennünket ez a bemutató, s ez sok mindenért kárpótolt Az egyik Harsányi Gábor Mercutiója, a másik Szemes Mari dajkája. Harsányi a mához hozta közel a figurát, s ezzel rögtön a játék középpontjába állította; ha ő megjelent és megszólalt szinte mindenki más érdektelenné vált S milyen jő volt a dajka! Szelíd öregaszszony helyett fiatalos, harsány, életet szerető nő; csak ez a karakter vállalkozhatott arra a vakmerő és veszélyes feladatra, hogy a két ellenségeskedő család gyerekét összehozza. A népes szereplőgárdából kiemelkedett Horesnyi László békességre törekvő Capuletje, Benkóczy Zoltán nagyszájú szolgalegénye, Darvas Iván gondokkal küszködő hercege, Mensáros László szelíd Lőrinc barátja, Mó~ riáss József öreg méregkeverő je, Maros Gábor harsány Benvoliója, és Marótl Gábor Baltazárja, Janka Béla indulatos Tybaltja. Kátay Endre (Montague), Miklós Klára (Capuletné) tisztes színvonalat képvisel-; ve működött közre az előadásban. Farádi István Párisa kissé színtelennek-vértelennek tűnt A jelmezeket, amelyek a színpadkép látványában egyedül képviseltek az élet melegét-elevenségét, Vágó Nelly tervezte. , ökrös László