Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

4 SZOMBAT, 197;:. AUCiLSZTLb ZB. Kúra a stressz ellen Stressz és szorongás ellen énpug.v lehel védőoltást kapni. mint valamiféle fertőző betegség eilen. A pszichológiai immunizácló elérése egyszerű: elegendő pszichológus ellenőrzése alatt stressz elleni kúrán részt venni. Ha a pszichológiai programot jól állítják össze — irta a The Lance c(mű angol orvosi lapban a tasmaniai egyetem pszihiátere, A. S. Honderson, az idegöüszeroppanás szélén álló betegből mindenféle rossz hatású feszültségnek nagyon is ellenálló embert faraghatunk. Vannak emberek, akik természetes ellenállást fejtenek ki az élet különböző bajai ellen. A válsághoz közelálló egyén — a válság okozója lehet fájdalom, veszekedés, vagy akár az első gyermek születése — olyan védelmi rendszert dolgozhat kl magúnak, amely minden jövőbeli válságtól megvédheti. Másokban azonban nincs meg ez a képesség A pszichológiai zavarok főként a diákokat, a középkorú nőket fenyegeti, vagy azokat, akiknek családjában haláleset következett be. A szorongók megsegítésére, és a válság megelőzésére Henderson olyan immunizációs rendszert ajánl, amelyet „szisztematikus érzéketlenftésnek" nevez. Az elv egyszerű. a gyakorlatban úgy fest, hogy a pácienst leültetik vagy lefektetik és szükség esetén gyógyszer segítségével — teljes izomernyedtséget Idéznek elő nála. A kúrát végző orvos szavakkal, vagy film segítségével szélsőséges helyzeteket villant fel a beteg előtt, ugyanakkor arra törekszik, hogy egyre teljesebb pihenési állapotot szuggeráljon a páciensnek. Az eljárást, többször megismétlik egyre intenzívebb ráhatásokkal, míg a szorongás gyakorlatilag megszűnik. Az ausztráliai pszichiáter véleménye szerint „az érzékctlenítés" legkitűnőbb alanyai az idős asszonyok, és azok a nők. akiknek férje súlyos betegségben szenved." Embertelen dolog lenne ér» zéketlenné tenni az embereket házastársuk elvesztése iránt — mondja Henderson. — Ezekben az esetekben az a feladatunk, hogy felkészítsük a jövendőbeli özvegyet a gyász másodlagos következményeire, felkészítsük arra, hogyan álljon helyt egyedül, hogyan vezesse tovább a háztartást, hogyan foglalkozzék gyermekeivel, és hogyan illeszkedjék bele a társadalom életébe. Film a Luna—20-ról „Lunnaja Trassza" — Űt a Hold felé — címmel film készül a szovjet tudomány és technika kiemelkedő eredményéről, a holdkőzet-mintákkal visszatért Luna—20 automata szovjet űrállomás útjáról. A filmesek reprodukálták a készülék útjának előkészítését, és útját rögzítették. Egy tápéi parasztasszony emlékeiből „Az én lánykoromba fiatalon hozzaverték a lányt a legenyhöz, hogy kevesebben egyék a kenyeret a háznál. Sokszor nem is ismerték egymást a fiatalok, csak amikor a kézfogóra került sor, akkor ismerkedtek meg. Az ilyen házasságból aztán olyan lett az élet la, hogy csak mögvoltak égy más mellett. Nagyon kevés volt abba az üdőbe az olyan, amikor a két fiatal szerette ls egymást Aztán amikor együtt kezdtek élni, vagy megszerette egyik a másikét azt boldogultak, vagy ha nem, akkor tengődtek ahogy tudtak. A sok munka a fődbe, meg Itthon a gyékényben úgy elfoglalta őket, hogy eszükbe sem jutott egyiküknek sem, hogy más után nézzen, vagy járjon. Aztán jöttek a gyerekek egymás után, azt mondták. Isten áldása. Ügy ám, ahol az volt, ahol telt rájuk. Ahol meg nem, ott meg Istenverés lett a neve. Sokszor, mikor a gyerekeknek mesélem, hogy milyen volt régen az élet, azt mondják, hogy szép löhetött. Mert miért mondanák másképp, hogy azok a régi szép idők?... Ez a szóbeszéd már nem járja, de nem is igaz, — mondja Gyönge örzse néni 82 esztendős tápéi parasztasszony, aztán így folytatja — mert szépnek ugyan szép volt, mert fiatalok voltunk. Anyánk gondoskodott a szép ruháról, ahogy telt rá. Apánk mög dolgozott látástúl vakulásig napszámba. Alig nőttünk ki a kezeslábasbúi, már sodrani köllött. öten-hatan is nyútotluk délutánonként estig. Mikor elfogyott a selyem, összeszedtük az ijant, aztán mentünk danólni valamelyik cimboráék házához. Meg táncoltunk is. Amolyan ugrálas volt az csak. Aztán mindég több munkánk lett, de tudom már egész nagylányok voltunk, mégis minden este együtt játszottunk gyerekek-lényok. Mondom, szép élet volt az, igaz is, de ilyen élete mégse volt a gyerekeknek, mint ma. Emlékszem aratáskor a Popperékhoz szegődtetett szegény anyám markotverni. Hétről hétre azt csináltam, mégsem fáradtam el. Nem is tudtam, mi a fáradtság. Pedig tízéves se voltam még. Aztán Jártam én Szegedébe a kőművesek mellé is maltert hordani. Dc ott is kutya nép volt, mert aki lány tudott a mestörök huncutságara érteni, nem is vitt el naponta esetleg 1—2 láda majtert, mégis duplája pénzt kaptak, mint en, meg a társam. Ott is hagytam, elmentem szolgáink Bizony akkor a szegényebb sorú családok örültek, ha gyerekeiket el tudták állítani valamelyik gazdacsaládhoz szolgálni. Nem pénzért, csak kosztér mög ruháért. Pedig egy anya tudja csak milyen érzés más keze-lábának állítani a saját csalággyát. Mert én is volta#i nem egy helyen, aztán a gyerekeimet is el kellett állítani. Alig voltam 18 esztendős, amikor férjhez mentem. Mondták is akkor az akkori öregasszonyok, örzse te, nagyon felhős az üdő, felhős lössz az életöd is. Tényleg úgy is lött, mert szórta az Isten az áldást, de kárnak csinálta ilyen küzdelmes életbe. Nagyon szerettem, mögénten most is szeretöm a gyerökeimet, csak hát akkor nehéz volt a nevelés. Mert a mi időnkbe ha gyütt a gyerök, el köllött fogadni. Máma?... Addig örülnek neki, még nem gyün a világra. Addig vösznek neki még félházat is. De mikor már megvan, útba van. Én a gyerökeimnek nem teljesíthettem minden óhajukat, nem bírtam, azért mindég azon iparkodtam, hogy rendesek, tiszták legyenek, legalább addig amíg én ruházom, kosztolom őket. Aztán repüljenek ki merre lát, éljenek szépen." Gyönge örzse nénit először 1967 nyarán kerestem fel a Víz után épült, alacsony házában, ahol fiával élt egy kenyéren. Akkor régi nótákat gyűjtöttem nála, még ma is jó hangú, sok régi dalt őriz emlékében. A Tápé története című könyv írói közül is számosan és számtalanszor kerestük fel, egy-egy régi történetet, szokásokat kérdezve tőle. Visszaemlékezéseiben saját életének részleteit mondta el, hiteles adatként. Azóta új ház épült a régi helyén. Itt beszélgetünk a régi bútorral berendezett konyhában. Itt szövi a „keskönyet" nap-nap után, s ha egyedül van, dalolgat. Látogatásaim alkalmával nótáit, emlékezéseit gyűjtöm magnetofonszalagra. Arcán olykor kedélye talán még hoszszú évekig olyannak tartja, mint ma, amikor végignéztünk közösen az utcájukon, és megállapítottuk, hogy örzse néni háza a legszebb. Ifj. Lele József Hasznos, de drága Tanfolyamok, magas árakon Sokszor hangoztatott, lassanként alapigazságként elfogadott tény, hogy a vezető beosztású dolgozóknak lépést kell tartaniok a tudományosgazdasági fejlődéssel, állandóan figyelemmel kell kísérniök az új és új eredményeket, metódusokat, és ezeket munkájukban is alkalmazni Illik. E követelményeknek többféleképpen lehet eleget tenni. Sok segítséget nyújthat a szakirodalom állandó böngészése, de még többet — hiszen a személyes tapasztalatcsere, vita lehetőségét is biztosítja — adhat egy-egy szakmai tanfolyam. Ügy tűnik, nincs is hiány e tanfolyamokban. Meglehetősen sokat rendeznek belőlük, ám mintha túlságosan drága árat szabnának a részvételért. A számítástechnikai és ügyvitelszervező vállalat is elküldte őszi továbbképző tanfolyamainak listáját az érdekelteknek, többek közt a tanácsoknak. A számítástechnika egyre fontosabbá váló szerepét a gazdasági életben, és az államigazgatásban aligha kell bizonygatni. Fontossága vitathatatlan. A kis füzet bevezetőjében található sorok is ezt bizonyítják: „Külön is felhívjuk az államigazgatásban dolgozó vezetők és szervezők figyelmét A számítástechnika az államigazgatásban I. és II. tanfolyamunkra. E tanfolyamok részletes áttekintést nyújtanak a számítástechnika alapjairól, az államigazgatás döntési rendszeréről, a rendszerszervezés módszertanáról és sajátosságairól, az alkalmazási lehetőségekről és feltételekről." Csakhogy a két tanfolyam ára összesen 2 ezer 400 forint Az egyik kettő, a másik ötnapos (és az utóbbit Balatonfüreden rendezik). De a listán szerepel 2500 és 3600 forintos tanfolyam is. Hasonlóan szép összegbe kerül A vízgazdálkodási tervezés fejlesztése címmel tartandó konferencián Í6 a résztvétel. A négynapos tanácskozás (kiskörei vagy balatoni kirándulással) 1400 forint És még lehetne sorolni a példákat A címekből, témákból nyilvánvaló, hogy fontos, hasznos tanfolyamokról van szó. Rengeteg hasznos ismeretet lehet rajtuk elsajátítani. De áruk elgondolkodtató. Hiszen néhány esztendeje párszáz forintot kellett csak fizetni egy-egy ilyen tanfolyamon, való részvételért. A magas díjak még a nagyobb, a viszonylag jobb anyagiakkal rendelkező tanácsokat is elgondolkodtatják (mint például Szeged megyei városét is). És ha egy nagyobb város tanácsánál ls gondot okoz ennyit fizetni a részvételért, akkor egy kisebb tanács már nem is gondolhat arra, hogy valakit elküldjön egy ilyen tanfolyamra vagy konferenciára. Ez pedig a tanfolyamok célját teszi kétségesse. Nyilván nem egyszerű dolog olcsóbban rendezni tanfolyamokat. De megoldást azért lehetne találni. Igaz, a számítástechnikai és ügyvitelszervező vállalat tanfolyamain „neves hazai, és külföldi szakemberek, vezető, gyártó cégek képviselői tartanak előadást." E szakemberek pedig ingyen aligha jönnek el. Mégis, e tanfolyamokat máshogyan is meg lehetne szervezni. Például úgy, hogy a vállalat csupán saját szakemberei továbbképzéséről gondoskodna ily módon. A tanácsok, más vállalatok dolgozóinak továbbképzésére pedig vidéki oktatási képviseleteiken, régiónként rendeznének tanfolyamodat. Hiszen minden megyei városban van képviseletük. E vidéki tanfolyamokon pedig a vállalat szakemberei adhatnák tovább a központi, saját tanfolyamukon, a külföldi szakemberektől szerzett tudásukat is. Hasonlóan Jó példa erre A vízgazdálkodási tervezés fejlesztése című konferencia is, melyet a vízügyi igazgatóságokon lehetne megszervezni. Lehet, hogy a javaslatokat nem lehet alkalmazni. Ezt nyilván csak a szakemberek tudják eldönteni. Egy azonban bizonyosnak látszik. El kellene dönteni, hogy ezek a tanfolyamok valóban szükségesek-e? Ha igen, akkor olyan feltételekkel kellene megrendezni őket, melyek nem zárják ki eleve a részvétel lehetőségéből a kisebb vállalatok vagy éppen a kisebb, csak korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező államigazgatási szervek dolgozóit. És ilyen, olcsóbb lehetőségeket — ha nem is az előbbi javaslatok alapján — minden bizonnyal lehetne találni. Sz. I. Több matematikai tudás — könnyebben Érdekes tanulmányt tett közzé az esztergomi tanítóképző intézet. Három évvel ezelőtt megkezdett új matematikaoktatási módszeréről számol be. A kísérlet fő célja, hogy feloldják azokat az ellentéteket, amelyek a matematika, múlt magasan fejlett tudomány, és a tőle messze elmaradt, elavult matematikai tanítás között fennáll. Ez a kérdés világszerte foglalkoztatja a szakembereket. A magyar fiatalok nagyszerű eredményeket érnek el a nemzetközi matematikai versenyeken, olimpiákon, a magyar matematikus-mérnökök világszerte jó hírnévnek örvendenek. Tömegbázissal azonban nem rendelkezik a magyar oktatás. Országszerte sokkal több a matematikai tehetség, mint amennyit a néhány élenjáró gimnázium ki tud bontakoztatni. A matematika viszont már betört a tudomány és technika minden területére. Ezért úgy kell a fiatalokat képezni, hogy széles matematikai látókörrel rendelkezzenek, képesek legyenek a folyton változó és fejlődő tudományos, technikai és termelési kérdésekben eligazodni. A korszerű matematikai oktatást már kisiskolás korban, tehát az általános iskolák alsó tagozatában meg kell alapozni. Ugyanakkor a szülők gyakran vitatják az iskolai követelményeket, és különösen a matematikai anyagot találják maximalistának. Az esztergomiak metodikájának éppen az a lényege, hogy megfelelőbb módszerekkel — a megterhelés növelése nélkül — serkentik igényesebb munkára a kisdiákokat. A tapasztalatok szerint az új tanítási rendszer, amely messzemenően figyelembe veszi az alsótagozatosok életkori sajátosságait, jobban felkelti a tanulók érdeklődését. önálló, logikus gondolkodásra serkenti a gyerekekel, és olyan légkört teremt, hogy szívesen dolgoznak, újabb és újabb ismeretek megszerzésére törekednek. Ezen keresztül olyan pozitív tulajdonságok fejlődnek ki bennük, mint például az aktivitás, a kezdeményezőkészség. Az esztergomi tanítóképző intézet új matematikaoktatási módszerét, az Országos Pedagógiai Intézet és a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával az idén már 30 általános iskolában alkalmazzák kísérletképpen. BERCZEU A. KÁROLY Hullámsír 51. — Henrich miniszteri tanácsos úr kijárta, hogy egy pesti cég végezze el a jól jövedelmező munkát, igen drágán, a céget Deyáknak hívják, s az volt kedvező előnye valamennyi pályázó fölött, hogy az illető úrban Herrich úr a saját apósát tisztelheti. A közdfiség, de az asztalnál ülő fegyelmezettebb urak is vad zsivajgásban törtek ki, bár ez utóbbiak tudtak a dologról (ezt a főjegyző is kinyomozta), de most így, tömören összefoglalva, s Bakay szónoki kézségével felfokozva meg plasztikusabban formálódott ki a tisztességtelen cselszöVény minden részlete. — Még csak egy-két szót kérek — intette le a zajongókat a képviselő —. mert a teljes képhez ez is hozzátartozik. A kedves após nem a szokott két forintot kérte kőbólenként a töltés megépítéséért, hanem négyet, sőt annál is többet, a munkát fagyos rögökkei télen végeztette, a kihegyezett deszkákat nem a víz felől, hanem a külső oldalon veirette a talajba. Ez utóbbi megint a híres szakértelmet vonatja kétségbe. mert nem kell hozzá nagy ész, sem mérnöki tudomány, hogy a fagyos göröngyök már tavasszal olvadozni kezdenek, a töltés máris meglazult, a külső szádi al inog, s hozzá mindez a kontármunka kétszeresébe került a megszabott összegnel. S ezt persze mi fizettük! Vajon ki vágta zsebre a protektori jutalékot, kérdem én? Mikszáth félugrott, s élesen visítozva kiabálta • — Hetvenezer ember fogja önt átkozni halóporában is! — Bíróság elé kell állítani! — dörmögte valaki. — Kemény Gábor miniszter barátját? — kacagott gúnyosan Ábrahám. — A közlekedésügyi miniszterét, aki állítólag csalk az egyszeregyet tudja, de azt is csak elölről kezdve? — toldotta meg Mikszáth az Ironikus megjegyzést, amit általános derű fogadott. — Egyszóval, uraim — szögezte le ércesen Bakay —, most már önök is láthatják, hogy milyen reménységgel várhatjuk a szép tavaszt. — Erre leült, sokan megtapsolták. — A Tisza húsz lábna emelkedett január elején — mondta komoran a főjegyző, s megigazította az orrán csúszkáló szemüveget, hogy jobban megfigyelhesse a miniszteri tanácsos most már teljesen szenvtelen ábrázatát. — A katasztrófa elkerülhetetlennek látszik. — Azért ne fessük a falra az ördögöt — utasította vissza a főkapitány a baljós megállapítást. — Küzdeni fogunk a végső erőnkig. — Attól még a víz elnyelhet bennünket — pusmogta Zsótér. — Legjobb lenne elköltözni innen, örökre — morgolódott egy idős férfi, aki közel lakott a Tiszához, s nem volt reménye a menekülésre. Teschler főkapitány erélyesen leintette: — Az ember ragaszkodik a szülőföldjéhez. A helytállás jellem kérdése. Remélem, hogy a jelenlevők nem akarnak szétszaladni veszély esetén, mint a patkányok a süllyedő hajóról. — Aztán Herrich felé fordult, aki mereven bámult maga elé, besüppedt vállakkal, lekókadt fejjel. — Van valami tanácsa, méltóságos uram, hiszen ön ls láthatja, hogy nem babra megy a játék. Mi szakértőt kertünk a minisztertől... — Tudom, nem engem — pillantott föl ellen, ségesen a megbántott víziménnök. — De önt küldték, így csak önhöz fordulhatunk. — Itt nekem már nem lehet több szavam. Ezt az egész piszkolódást és rágalmazást, mely magánszemély mivoltomban is felháborító, jelenteni fogom a miniszter úr őnagyméJtóságának. Biztos vagyok benne, hogy az elégtétel nem fog késni. — Azt meghiszem — bólogatott Bakay. — Ennyi leleplezni való után még miniszteri bársonyszéket is kaphat a tanácsos úr. — Kérem, itt mi halálra szántan várjuk a fejleményeket — emelkedett föl Pálfy polgármester bekítöleg. — S mint a főkapitány úr is kifejtette, jelen állapotunkban valóban Ingerültebbek és keserűbbek vagyunk a szokottnál. Gondolja el, tanácsos úr, hogy a város lakossága már megint hurcolkodik, ment, emelvényeket, állványokat épít az udvarokban, hogy oda cipelje föl legértékesebb holmiját. S ez szinte évente bekövetkezik. Nem lehet csodálni, ha mindenki kimerült és türelmetlen. Meddig tart ez még? — ordítják mindenfelé. Ezt önnek is meg kell értenie! S a segítséget nem tagadhatja meg, ha sorsunk fölött ön rendelkezik. végtére valamennyi folyamodványunk először az ön asztalára kerül. — A jövőben ezt igyekszem elhárítani — válaszolt szárazon Herrich. — Legföljebb annyit ír az aktára, Hogy nem helyesli. S ez éppen elég! — vágott vissza Bakay. — Mégis fed szeretném hiv.nl két újabb tervre becses figyelmét, mfcdy számunkra újabb veszedelmet tartogat — folytatta Pálfy szokott szívhangján. (Folytatjuk.)