Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

SZERDA. 1972. JÜLIUS 12. 11 Szabadtéri színpadokról jelentjük Áprily-dráma a gyulai várszínházban Kosztolányi egyforma könnyedséggel művelte a lírát és a prózát; ha megkérdeznék, mi a maradandóbb munkásságában, a vers vagy az elbeszélés, zavarba jönnék. Áprily költő volt A líra határait sohasem tudta olyan elegáns lendülettel átlépni, mint költőtársa. Irt ugyan drámákat is, ezek azonban csak melléktermékek. Nem drámaíró, hanem lírikus hozta létre őket. Az a színdarab, persze, amit egy kiváló költő ír, ha drámának gyengébb is, irodalmi alkotásnak nyilván mindig jobb, mint egy tehetségtelen, de dramaturgiailag jól iskolázott szerző színpadi dolgozata. A tehetség teszi jobbá. S tulajdonképpen ezért értjük meg a gyulai várszínházat, amely kilencedik évadját Áprily színpadi naivságokkal zsúfolt drámájával, a Bíborossal kezdte: igazi költőnek adott ezzel fórumot. A költő a Bíboros előtt két másik drámát is írt, az Idahegyi pásztorokat és az Oedipus Korinthosban t. Ezek ókori-mitológiai tárgyú színpadi játékok. A Bíboros a magyar történelemből választja témáját Főhőse valóságos történelmi alak, Báthori András erdélyi fejedelem. Ez a Báthori nem akárhonnan került 1598-ban Erdély fejedelmének trónjára. Lengyelországban volt püspök és bíboros. Amikor hazahívták a feldúlt, tönkretett, meggyötört Erdélybe, óriási tervekkel tért vissza: békességet akart teremteni a viharoktól tépázott földön. Nem sikerült. A fejedelem elbukott. Egy vesztett csata után, menekülés közben székely jobbágyok ölték meg. Egy művelt, jószándékú és tragikus életű fejedelem példájában vizsgálja a költő a Bíborosban Erdély sorskérdéseit., Miért bukott meg Báthori? A választ a dráma mottója adja meg: „Az emberi szellem hiába fáradozik, amikor az égi előrelátás az ellenkezőre törekszik." Ezt a mondatot Áprily annak a Kovacsóczy Farkasnak az írásaiból választotta, aki művelt humanistaként forgolódott az erdélyi fejedelmek udvarában, és egy trónviszály alkalmával őt magát is megölték, közvetlenül Báthori András trónra lépése előtt; ő igazán tudhatta, mi az, ha „az égi előrelátás az ellenkezőre törekszik". Nyilván nem „égi előrelátásról", hanem nagyon is valóságos földi erőkről volt szó akkor Erdélyben. Báthorinak ügyeskednie kellett volna a német és a török között, lavíroznia, ha tetszik. De elvétette a dolgát: ujjat húzott a szultánnal. Csakhogy ez így túlságosan szimpla tanulság. Áprily drámájának nem is az az érdeme, hogy következetes dramaturgiával kibontja a tárgyul választott problémát, hanem az, hogy az epikus színház sajátos technikájával komponált, mozgalmas cselekményű verses drámájának részleteibenjeleneteiben nagy erővel és rendkívüli nyelvi szépséggel-eredetiséggel beszél o meggyötört Erdélyről, az erdélyi sorsról. Az előadást, az ősbemutatót a várjátékok megteremtője, a csabai színház igazgatója, Miszlay István rendezte. Munkájának fölényes biztonságán érződik, hogy — kilenc gyulai év után — ma ő a magyar történelmi dráma legjobb színpadi szakértője. Az előadás szinte feledteti a dráma ügyetlenségeit; ami a darabból hiányzott, azt a rendezés pótolta. Ez még úgy sem volt egyszerű, hogy a rendező kitűnő művészekkel dolgozhatott. A címszerepet a várjátékok állandó vendége, a békéscsabai Szoboszlai Sándor olyan erőteljesen játszotta, hogy talán ez az alakítás a legérdekesebb-legizgalmasabb, amit Gyulán valaha is láttam. Hiteles, igaz, meggyőző: szinte ezért az egy alakításért érdemes megnézni az előadást. Persze nem ez az egyetlen remeklés a produkcióban. Szersén Gyula és Halász László pásztorfigurái például olyan színészi alakítások, hogy iskolában kellene őket tanítani. Az előadásban jelentős szerepet kapott öt szegedi színész. Bicskey Károly fölényes tudással mutat be egy erdélyi főurat. Iványi József egy meggyötört jobbágy szerepét játssza, nagy érzelmi hatással. Bángyörgyi Károly meggyőző erővel ábrázol egy művelt lengyel humanistát. Mentes Józsefet egy tevékeny olasz építőmester szerepében láttuk. Máriáss József sok színnel mutatott be egy kedélyes olasz szobrászt. ükrős László Idénynyitás a Margitszigeten Megkezdődtek a Szegedi Ünnepi Hetek Károlyi Lajos-emlékkiállítás A Szegedi Ünnepi Hetek nyitó rendezvényeként a Sajtóház művészklubjában emlékkiállítást rendeztek Károlyi Lajos festőművész válogatott alkotásaiból. Egyúttal évfordulóra is utal a mostani — immár második alkalommal megrendezett — kis galéria: ez évben emlékezünk Károlyi születésének kilencvenötödik, halálának pedig negyvenötödik évfordulójára. A „Tisza-parti Rembrandt" alkotásai három témakör körül sűrűsödnek. Egyrészt gyengéd lírával, nosztalgiával megfestett újszegedi tájak, utcarészletek, kertdarabok jelentik festészetének fő ihletőjét, másrészt az a renSZEGEDI ÜNNEPI HETEK geteg virágcsendélet, melyet élete folyamán megalkotott, harmadsorban pedig önarcképei, melyeknek sokasága párját ritkítja nemcsak hazánkban. Olyan volt ő a festészetben, mint barátja és pártfogója, szellemi testvére, Juhász Gyula a magyar lírában. Festményein ott őrzi a nagybányai festőiskola levegőjét és tanításait, a természet csodálatét és szeretetét, a magyar tájban felfedezett lírát, önarcképeiről aszketikus férfi tekint ránk. s ezek az alkotások nagy önismeretről, mesterségbeli tudásról tesznek tanúbizonyságot Szelesi Zoltán művészettörténész nyitotta meg a kiállítást, az ünnepi hetek első rendezvényét, s tárlatvezetésén Károlyi Lajos művészetének mélyére ismerhettünk és elhelyezhettük méltó helyén a szegedi piktúra történetében. T. I* Orgonahangverseny a Dómban Változatlanul népszerűek a Dóm orgonaestjei. Ezt kellet konstatálni már jóval a tegnapi koncert előtt a templomtér széksorait betöltő közönség láttán. És ez a publikum hálás, pedig hát a körülmények nem mindig és nem éppen a legideálisabbak. A templom akusztikája meglehetősen mostoha hangzási viszonyokat teremt, a műsorközlő egyébként okosan részletező „konferanszából" hátul például szinte semmit sem érteni, és ez a hangokat masszává sűrítő akusztika bizony megkérdőjelezi a produkciók hatását, kiváltképp a forték és fortissimók nyomán. Az NSZK-beli Helmut Schick programja valamivel hosszabb, bővebb is volt az itt célszerűnek látszó, optimális koncertidőnél, ráadásul balszerencsés műszaki hiba zavarta a hangverseny menetét. Ezektől eltekintve azonban nem lehet okunk különösebb panaszra. A kitűnő orgonista a népszerű Bach, C. Franck és ScarlatH repertoár mellett két kevésbé ismert szerzőt is bemutatott, a 17—18. századbeli Louis Nicolas Clérambault-t és az ugyancsak francia 19. századi előadóművészt-zeneszerzőt, Léon Boellmannt, akiket egy-egy szvit képviselt a programban. Ez utóbbi szerző eredetileg szimfóniának írt úgynevezett Gótikus szvitje egyenesen lenyűgöző hatást keltett Helmut Schick előadásában. I. N. Volt mit vitatni Képernyő 1 i Aki nem járt még a Margitszigeten, ha csak teheti, menjen el, és nézze meg szabadtéri színházát. Nemcsak azért javallom, mert bizonyára kellemesen szórakozik majd, élményt hoz onnan, hanem mert megtanulhatja igazán becsülni, érdemén tisztelni, szeretni — a szegedi játékokat. A hasonlítás, a párhuzam óhatatlanul kísért, lévén, hogy hosszú évek óta az egyre népszerűbbé és kedveltebbé váló szabadtéri szezonban éppen a margitszigeti programot tervezik kísértetiesen egyező profilra a szegedihez. Pedig a margitszigeti szabadtéri merőben más éghajlatú: eleven természeti környeztű színház, ligetszínház, mint a mi újszegedi színpadunk, ahol a fák zöldje, a park hűvös envhelye egészen más adottságokkal jelöli ki a produkciók megválasztásának és megtervezésének szempontjait, mint a szegedi dómszínház. Ezért aztán más indítékokkal magyarázható az a cseppet sem tapintatos műsorpolitika, melynek következményeként például idén is olyan érzékeny pontokon találkozik a szigeti és a szegedi program, mint a bolognai opera és a lengyel Slask együttes vendégjátéka. Ennyit erről dióhéjban ... Ami pedig a szigeti idénynyitót illeti, Verdi fiatalkori operáját, az Attilát igényes szereposztással vitték színre. A muzsika hamisítatlan karakterét a kitűnő Lamberto Gardelli dirigálása, zenei vezetése, imponáló művészi talentuma ígérte és valósította meg, dacolva a hálátlan feladattal, hogy maga a mű nem tartozik szorosan a legkiválóbb Verdi-repertoárba, és népszerűsége előreláthatóan nem is vetekszik később sem azokéval. Kifejezetten „áriaopera", ahol persze a kórus szerepe sem lebecsülendő — ám a partitúra színpadi ökonómiája meglehetősen laza, hiányoznak belőle azok az igazán fűtött szituációk. melyek a későbbi nagy Verdi-operákat jellemzik. Ebből adódóan kényszerű látványcentrikus Gianoarlo Del Monacónak, a nagy énekes fiának rendezése is. Mindent megmozgat ugyan, amit csak elbír ez a színpad: tömjénfüst, lángoló kereszt autótulajdonosok JÚLIUSBAN ESEDÉKES A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS 1972. II. FÉLÉVI DÍJA. A biztosítás dija július 1-töl 31-ig potlékmcnteseu fizethető. és keresztre feszített legyőzöttek panorámája siet a szem éhségének csillapítására, még lovak és lovas harcosok is átdübörögnek a deszkán, de amint megszólal a zene, megmerevedik a játéktér — s a zene természetesen elég gyakran szól. Az egyes képek díszleteinek aprólékos zsúfoltsága szerencsétlenül lelassítja az előadás menetét, a felvonósok alatti színpadi átrendezésekre olykor annyit kell várni, hogy egy rövidebb tel.ies jelenet sem tart tovább. A muzsika viszont kellemes, dallamos, bővérű, hálás árialehetőségeket kínál az énekeseknek, akik élnek is vele. A címszerepben Gregor József, a szegedi színház immár nemzetközi hírnévvel kacérkodó fiatal basszistája, őszinte és megérdemelt sikert aratott. Hangkaraktere nem hivalkodó basszus, szerepformálása. dallamépítése sem keresi a mutatósan megfújható kitartott hangokat. hanem a zene feltétlen szolgálatát választja. Innen tehetségének forrása, ebben rejlik egyre szebb sikereinek titka. Gregor József méltóan reprezentálta ezúttal is a szegedi operát, rangos — ha énnen nem is nagy nevekből álló — mezőnvben. ahol fel kellett figvelni a kolozsvári Kónya Laios szépszínű, kulturált baritonjára, az ugyancsak kolozsvári Szilágyi Ferenc nagy vivőerejű, de kissé még iskolás tenorjára éppen úgy, mint az operaházi Marton Éva remekül diszponált szopránjára is. Nikolényi István Pontos utánméréssel lehet, hogy cáfolható, akkor is úgy tűnt: szombat este minden idők leghosszabb Ki mit tud?-jának ért végére a televízió és a közönsége. S ha valamit hosszúnak, fárasztónak érez az ember, kicsit kritikát is mond róla. Hogy legördült a függöny, felesleges lenne most részletezni az egyes felvonások tapasztalatait, tanulságait, ki-ki bőven kivitntkozhatta magát közben-kö7ben, amikor neki tetsző vagy éppen nem tetsző énekesi, versmondót, táncost, kard nyelői vagy tűzlobbantót látott. A Ki mit tud?-ról még csak hozzávetőlegesen summás, általánosabb véleményt mondani is — egyszerűen képtelenség. A szombati döntőre viszszatérve azonban szólnunk kell az egyetlen szegedi versenyző, dr. Zámbó Géza teljesítményéről. A sors különös természete folytán éppen szombaton szerepelt a legjobban — és maga bizonyára éppen szombaton csalódott a legjobban. A Ki mit tud ?-ok hagyományosan gyenge pontján, a kategórizálásban ezúttal ő is áldozatául esett egy olyan szemléletnek, melyet a zsürl is, valószínűleg már maguk a szervezők, rendezők is avult-: nak tartanak. A népdaléneklös ugyanis éppúgy összehasonlíthatatlan az operaének léssel, mint a jódlizással vagy a táncdalénekléssel — mégis a „táncdal" megmenekült, a jódlizó Forgács Gábor és az operlsta Zámbó Géza pedig eleve reménytelen versenyre kényszerült egy olyan teljesítménnyel, Mazsaroff Mária népdalaival, mely ha abszolút mércével méretik, abszolút győztesnek találtatik. A legközelebbi Ki mit tud?-on mindenesetre érdemes lenne fontolóra venni a minősítő típusú értékelési rendszert, ahol egy-egy produkció értéke maga szabná meg, arany, ezüst vagy bronz fokozatot ér. N. I. Balatoni Nyári Tárlat Magyar képzőművészeti kiállítások a szocialista országokban A Kulturális Kapcsolatok Intézete sokoldalú kulturális cserét bonyolít le a világ számos országával, mindenekelőtt a szocialista államokkal. Az év hátralevő részében is sok kiállítás tájékoztatja a baráti országok művészetszerető közönségét a hazai festészet, kerámia, fotóművészet, grafika stb. helyzetéről, fejlődéséről. (MTI) Vasárnap nyílt meg a VI. Balatoni Nyári Tárlat a keszthelyi Balaton Múzeumban. A kiállítás 12 ezer forintos Egry-díját Somos Miklós festőművész nyerte. (Somos a Szegedi Nyári Tárlat díját öt éve, 1967-ben kapta.) A festészeti 5 ezer forintos díjat Sugár Gyula, a grafikait Raszler Károly, a szobrászati díjat Nagy Sándor kapták. Keszthely idegenforgalmi helyzete nagy létszámú látogatottságot — tavaly 30 ezer fő — biztosít a kiállításnak. Az idei tárlatra 1200 szobrot, képet, grafikát küldtek. A zsűri 260 tárgyat engedélyezett kiállításra, mely a kiállítóterülethez viszonyítva sok, ezért külön kell dicsérni Baranyai Judit művészettörténész rendezési munkáját, mely világosan áttekinthetővé tette a tárlatot. Ügyesen mutatta meg egymás mellé akasztásaival, hogy Kokas Ignác, Lóránt János. Mizser Pál. Lörincz Miklós és Szentgyörgyi József festői gesztusai — képei — annyira egy tőről fakadnak, és csak színben kissé eltérők, hogy már a beavatottak sem találnak egyéniségre jellemző kifejezési különbségeket mester és epigon között. Bartha László katalóguselőszavában a Balatoni Nyári Tárlat koncepciójának meghatározásában: „a jelen problémáinak mai nyelven való megfogalmazása", mellett áll ki. Aragon kijelentésével zárja sorait: „A művészetnek sosem volt és ma sem lehet célja annak a megmutatása, amit nélküle is láthat az ember." Bartha, aki nem akar balatoni Iskolát, dunántúli karaktert a kiállítástól, mint sokan alföldi jelleget, karaktert a ml szegedi tárlatunktól, helyesen látja a célt. A kiállítók közül sokan félreértve a koncepciót, lemondanak nemcsak a Balaton és Dunántúl tárgyi jellemzőinek és pannon hangulatának megmutatásáról, hanem a művészet humán tartalmáról, emberközpontúságáról is. A kitalálmányok, és egymást utánzók között a szegedi Dorogi Imre „Fények a Tiszán" című képe, Vecsési Sándor, Ircsik József, Cziráki Lajos, Molnár Sándor és a díjazott Somos Miklós művei jelentették az egyéniséget. A kiállítás szobrai a magyar kisplasztika rangos darabjai. Kovács Ferenc „Hullámzó formák és térforma" című kövei a szobrászi alakítás nálunk még nem járt gépi útjait nagy fegyelemmel és rendkívüli Dlasztikal érzékkel mutatja meg. Mészáros Dezső tavaly nálunk bemutiloit márványai közül állított ki hármat. A szegedi Tóth Sándor Pannon nosztalgia című márványát és balatoni éremsorozatának legújabb darabjait állította ki. Saabó Ilona ;