Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

I SZOMBAT, 1072. JÜUUS 1. 3 Déligyümölcs, Biológusok import sör találkoznak A Déligyümölcs- és Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat tegnapi tájékoztatóján dr. Barta István vezérigazgató egyebek között elmondta: Az utóbbi időben sokan tették szóvá, hogy nem lehet mindenütt elegendő citromot vásárolni. Az ellátás az időjárástól és a külföldi vásárlási lehetőségektől függ. Mi általában Olaszországból importáljuk a citromot, ahonnan háromfélét vehetünk az évszakoknak megfelelően. A legjobb citrom január és május között vásárolható, a nyáron forgalomba kerülő, úgynevezett Verdelli, bár gyengébb minőségű, de csak három-négyszeres áron kapható az olasz piacon. A nyári citrom- és üditőital-ellátás javítására az idén háromezer tonna citromot és citruslét, grape fruitot, orange-t importálnak. Ebben az évben 300 ezer hektoliter palackozott sört hoznak be az NDK-ból, Jugoszláviából, az EAK-ból és Ausztriából. A közkedvelt Porti-cigarettáról elmondták: az idén 400 millió darabot rendeltek, de eddig csak 60—70 millió érkezett. Hagyományteremtés a szegedi egyetemen A hazatérők napja, avagy a hazatérő lelkek napja. Világszerte így nevezik azt az időpontot, amikor az egyetem, az alma mater egykori hallgatói évenként visszajönnek, hogy találkozzanak. Nem azonos ez az érettségizettek kialakult szokásával, az ötévenkénti ismételt bankettal. Egészen más a rendeltetése ennek. Az egyetemi intézmény és a volt diákok közötti kapcsolatot őrzi, az egyetemhez való kötődést erősíti. A szegedi JATE szokásai között ez ideig nem szerepelt a hazatérők napjának megtartása. Most biológusok kezdeményezésére, az ötven évet megért egyetem történetében először találkoztak a volt diákok. Mintegy 15 biológus évfolyam közel 300 egykori hallgatója utazott Szegedre az ország minden részéből. Tegnap délután megelevenedett az egyetem épülete. A folyosókon papírra tussal festett piros nyilak mutatták, hogy hol a biológusok információs irodája, mert ennek a nagy eseménynek a szervező munka az elengedhetetlen feltétele is. Természetesen nemcsak a rokon szakmák képviseltették magukat, jelenlegi hallgatók is megjelentek. Az első napi program jubiláris évfolyamtalálkozóval ért véget. Ma, szombaton a tanszékeket keresik fel, megismerkednek az új stúdiumokkal, s az „idősebbek" az új oktatókkal. A találkozó egyik legjelentősebb színfoltja a szekcióülések. Ezeknek témái az egyetem tananyaghasznosítása a pedagógiában, valamint a kölcsönös tájékoztatás felvételikről, a végzett szakemberek elhelyezkedési lehetőségeiről. A KISZ megyei bizottsága is segítséget nyújtott, a háromnapos találkozó Idejére az újszegedi KISZ-tábort bocsátotta rendelkezésükre. Egy szép és nemes hagyomány született újra a biológusok kezdeményezése nyoNyitás előtt a Szegedi Szabadtéri Játékokról Többet termet e vegyipar Fejlődése dinamikus Milyen eredményeket ért el az év első felében hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő iparága, a vegyipar? Erre a kérdésre a fél év utolsó napján, a Magyar Vegyipari Egyesülés közgazdasági főosztályától a következő választ kaptuk: — Az előzetes adatok szerint 9,5 százalékkal nőtt a vegyipar termelése. Ez azt jelenti, hogy a hat hónap hétmilliárdos termelési értékén beliil 650 millió a többlet. Ez a jelentős eredmény a kapacitás jobb kihasználásának, új termékek gyártásának, valamint új beruházások üzembe helyezésének köszönhető. — A legnagyobb volument képviselő műtrágyagyártás termelési adatai alig változtak, holott a kereslet tovább nő. Ezen a területen lényeges előbbrelépést csak az új nitrogén műtrágyagyár hoz majd. Gondot okozott a több mint 50 000 tonnás kiesés, a Péti Nitrogén Művek műszaki hibája. A helyzetet nehezítette, hogy az importlehetőségek sem megfelelően alakultak. Ugyanakkor azonban a hazai műtrágyagyártás jelentős eredményeképpen megkezdték az összetett műtrágyagyártást már nagyüzemi mértékben Péten és Peremartonban. A peremartoni ipari robbanóanyaggyár az első fél évben már 48 000 tonnát adott át fogyasztóinak. — Az első fél évben több vegyipari üzem fő feladatának tekintette a növényvédő szer hatóanyag, és alapanyaggyártás megvalósítását, valamint a külföldi hatóanyag késztermékké formálását. Ezek az erőfeszítések igen szép eredményt hoztak, s ez év májusában a hazai vegyipari üzemek már' 50 százalékkal több növényvédő szer hatóanyagot gyártottak, mint egy évvel ezelőtt. A növényvédőszer-gyártásban élen jár a Budapesti Vegyi Művek, a Péti Nitrogén Művek és a Borsodi Vegyikombinát. A mezőgazdaság termelését szolgáló kemikáliák mellett tovább nő a műanyaggyártás és -feldolgozás is. A Borsodi Vegyikombinátnál 75 százalékkal több PVCport állítottak elő az első fél évben, mint az elmúlt év azonos időszakában. A Fűzfői Nitrokémia a növekvő igényekhez rugalmasan alkalmazkodott, s összesen 30 ezer köbméter polistirolhabot állított elő, 45 százalékkal többet, mint ami a terveiben szerepelt. Az első fél évben kezdte meg a próbaüzemelését a vegyipar egyik kulcsüzeme, a Tiszai Vegyikombinát új kénsavgyára, amelynek évi kapacitása 200 ezer tonna. A korszerű gyár lényegesen csökkenti kénsavimportunkat, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a már elavult, gazdaságtalanul termelt kénsavgyárak termelését megszüntessék. A számítások szerint az új üzemben korszerű lengyel technológiával 40 százalékkal olcsóbban állítják elő a kénsavat, mint a hagyományos gyárakban. Tanácselnökök értekezlete Pénteken az Országház gobelintermében tanácselnöki értekezletet tartottak, amelynek napirendjén időszerű munkaügyi kérdések szerepeltek. Lázár György munkaügyi miniszter adott tájékoztatót. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta Pusztai Józsefnénak, a szegedi RöVIKÖT nyugalomba ' vonult igazgatójának, munkássága elismeréséül. A kitüntetést tegnap, pénteken a Belkereskedelmi Minisztériumban ünnepélyes keretek között adták át Pusztai Józsefnénak, aki saját kérésére — tekintettel betegségére — ment nyugdíjba. A

lig néhány hét, s ismét benépesül a Dóm tér. A „műszakiak" — asztalosok, varrók, festők — már egy ideje serényen dolgoznak, hogy a művészek is hamarosan birtokukba vehessék a színpadot. Mint egy „nagyvállalatnál", itt is részletes terv szerint, szinte óramű pontosságú munka folyik, hogy július 21-én kezdetét vehesse az egyhónapos ünnep, a művelődés és a színházművészet ünnepe. Ilyenkor — nyitás előtt — mindig felmerülhet a kérdés, hogy mi az értéke ennek a fesztiválnak, miért csináljuk, mit várunk tőle. Nem e kérdésekre adott pontos feleletek, inkább csak gondolatok, amelyeket ebben a cikkben megkísérelek elmondani. Csodálatos dolog a színházi Évezredek a tanúi, hogy a teljes emberré válásnak éppoly nélkülözhetetlen eszköze, mint fizikai és szellemi tevékenységünk bármely más területe. Számtalanszor eltemették már, de mindig feléledt, tétova kísérletei után mindig magára talált, mert a társadalom igényli, mert az emberek nem tudnak lemondani — és nem is mondhatnak le — arról a hatásról, amit ez az intézmény, pontosabban a művészetnek ez a sajátos területe nyújt. Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mi is a színház feladata, mi a szerepe az ember és az emberek közössége életében, szinte megszámlálhatatlanul sokfajta felelet lehetséges, mint ahogyan valóban számtalan feleletet adtak azok a színházi kísérletek, amelyek századunkra olyan jellemzőek. (Ezek a kísérletezések, útkeresések és kutatások éppúgy jellemzői korunk színházának. mint a művészetek más ágainak is.) Vannak, akik szerint a színház csak szórakoztató intézmény, csak arra való, hogy a mindennapok gondjait valahol feledni lehessen. Mások, éppen ellenkezőleg, csak erkölcsi és politikai szószéknek tartják, csak azt tűzik feladatául, hogy a társadalom napi problémáit boncolgassa, azok kérdéseire adjon választ. Megint mások, szinte kizárólagosan a tanítást és a nevelést látják Somogyi Károlyné felvétele Bontják az Április 4. útján a 48. számú házat, amelyet február 22-én súlyos gázrobbanás rázkódtatott meg. Akkor a 16 lakás bérlőit ki kellett költöztetni, mint utóbb kiderült, nem is ideiglenesen. A rég! házat, melynek felújítását már nem lett volna érdemes elvégezni, a robbanás lényegében halálra ítélte. A helyén — a tervek szerint — 4—5 szintes lakóház épül majd egyetlen célnak. S következhet ezek variációja. E tartalmi kérdések mellett ugyancsak számtalan formai kérdés is felmerül; az, hogy a meghatározott tartalmat milyen eszközökkel közvetítse, egyáltalán, milyen hatást akar elérni. És kikhez, a társadalom milyen és mekkora rétegéhez szándékozik eljutni. Sokáig lehetne folytatni ezt a kérdés-felelet játékot, s nagyon sok érdekes — olykor meghökkentő — eredmény birtokosai lehetnénk. E kísérletek közül én arra szavazok, amely az ember egészével számol; amely egyaránt hatni szándékozik az ember érzelmeire és gondolkodására; amely valóságos emberi és társadalmi kapcsolatokat és érzelmeket tár fel, amelyik állást foglal, és állásfoglalásra késztet; amelyik teljesebb emberré tesz. Abban a színházban hiszek, amelyek ezt a feladatát nagy tömegek aktív részvételével képes megoldani, amelyik tudatosan vállalja e tömegek kulturális igényeinek magas szintű kielégítését, amelyik azonban azt is feladatának tartja, hogy e kulturális igény mércéjét mindig magasabbra emeli, N

e vegye szerénytelenségnek és elfogultságnak az olvasó, ha most azt mondom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokat — hibáival együtt is — én ilyen színháznak tartom. Ha most végiggondolom e közel másfél évtized műsorát — emlékeztetőül hadd idézzem is a legjelentősebbeket: Madách: Az ember tragédiája, Koós; Budai Nagy Antal, Shakespeare: Hamlet, Illyés: Dózsa György, Erkel: Hunyadi László, Bánk Bán, Kodály: Háry János, Verdi: Aida, Don Carlos, Puccini: Turandot, Mascagni: A parasztbecsület, Muszorgszkij: Borisz Godunov, Csajkovszkij: A hattyúk tava, Hacsaturjan: Spartacus (alig tudom a felsorolást abbahagyni) — nyugodt lelkiismerettel leszögezhetem, hogy a magyar és az egyetemes színpadi irodalom legjelentősebb és legkiválóbb alkotásai kerültek színpadra. E művek hősei — bár nagyon különböznek, eleve különbözniök kell egymástól — valamennyien a tisztább, igazabb, őszintébb és gazdagabb emberi, egyéni és társadalmi kibontakozásért szálltak síkra. Igaz, e művek nem egy meghatározott kor szülöttei, nem egy meghatározott irányzat képviselői, de progresszivitásuk, lendítő erejük vitathatatlan. Kétségtelen az is, hogy ezek a művek kultúrtörténetünk felbecsülhetetlen értékei, de nem e kultúrtörténeti érték az, ami műsorra tűzésüket elsősorban indokolja — legalábbis a legtöbb esetben nem ez —, hanem az az eszmei mondanivaló, amit magukban hordoznak. Ha számba veszem e művek színpadi megvalósítását — rendezéseket, díszleteket, színészi-énekesi játékot —, ugyancsak közelállónak találom a már jelzett és igényként megjelölt totális hatású színházhoz. Olyan előadásokat láthattunk, amelyek az ember egészét tételezték fel, amelyek egyaránt hatottak a néző értelmére és érzelmére. Néhányan szemünkre is vetették a látványosságra való törekvést, sőt, olykor szinte csak idegenforgalmi látványosságot véltek felfedezni a Szegedi Szabadtéri Játékokban. Pedig erről szó sincs. Nem érdemelné meg a támogatást ez a színház, ha ennyivel megelégedne. Helye van azonban minden olyan látványosságnak — díszletnek, fényeffektusnak, táncnak és színpadi tömegmozgásnak —, amely az adott mű mondanivalójának befogadását elősegíti, amely a felismeréshez feltétlenül szükséges, s amely az előadás egészét esztétikai élménnyé emeli. Mondják azt is, hogy eklektikus ez a színház. Valójában az, már a műfaji sokrétűség miatt is. De lehetne-e más, egészen más? Hiszen eklektikus maga a közönség is. Vagy mondjon le nézői egyik-másik rétegéről? — Szerintem ezt semmiképpen nem teheti. Ez a színház már létrehozásakor tudatosan vállalta a népszínházi. a szó legnemesebb értelmében vett népszínházi feladatokat, népművelési célokat. Nem is tehetett mást, hiszen esténként hatezer, idényenként — közel egy hónapon belül hetvennyolcvanezer fős közönséggel kell számolnia Ez a népszínházi jelleg egyáltalán nincs ellentétben azzal a törekvéssel, hogy a fesztivál ugyanakkor nemzetközi elismerésre is igényt tart, olyan magas művészi szintű előadások megvalósítására törekszik, amelyek a világ bármelyik színpadán megállnák helyűket. Ez a törekvés tehát azt is jelenti, hogy népszínházi funkcióját a közönség felemelésével tölti be. Példák igazolják ennek az elképzelésnek a helyességét: csak örülni lehet, ha egyszerű emberek, akik körülményeik folytán nem lehetnek rendszeres színházlátogatók, nyaranta nézői ennek a színháznak. S megelégedéssel könyvelhető el, ha ezek a nézők pl. a Hunyadi műsorra tűzését sürgették. (Feltehetően ebben a színházban találkoztak először a művel és az előadással, s benyomásaik ösztönzik az újbóli találkozásra, az alaposabb megismerésre.) Ha a színház komolyan veszi fentebb vázolt feladatait és hivatását, nem mondhat le az ifjúságról. Tudatosan és előrelátóan kell foglalkoznia a közeljövő közönségével. Nos, a Szegedi Szabadtéri Játékok ebben is jelentős részt vállalt és vállal. Jó dolog, hogy ez az igény kétoldalú: a Játékok vezetői éppúgy érezték szükségességét, mint az ifjúsági mozgalom képviselői. Így született meg a Szegedi Ifjúsági Napok gondolata, s most, amikor ezek megrendezésére már hatodik alkalommal kerül sor, nyolc és fél ezer fiatal készül Szegedre, közöttük nagyon sokan már a törzsközönséghez számítanak, hiszen évente vissza-visszatérőek, hogy e rendezvénysorozat — s egyegy színházi előadás — nézői, résztvevői lehessenek. M

indebből talán az is kitűnik, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok az ország színháza. Szívesen és örömmel látjuk külföldi vendégeinket, de mindenekelőtt Szegednek, hazai közönségünknek rendezzük ezeket az előadásokat azzal a nemes céllal, hogy segítsék elő népünk műveltségi színvonalának emelését, járuljanak hozzá kulturális forradalmunk feladatainak megvalósításához, nyújtsanak maradandó esztétikai élményt népünk százezreinek. HORVÁTH MI HALE i I