Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

4 VASARNAP, 1973. JCL1U5 3. Magunknak csináljuk Minden művészeti vállal­kozás védegylete a közön­ség. A saját közönsége. Amely magáénak érzi, ma­gáénak fogadja, s amelyet viszont sajátjának tudhat a vállalkozás, önbizalmat me­rít belőle, ahonnan lendülete táplálkozik. A művészet áramkörének kapcsolótáblá­mértékben igényli és veszi szerűen babona. Téves hie­btrtokba esténként a Dóm delem, miként hivatalos teret az a publikum, amely szakmai körökben, országos | az előadások után hazamegy, fórumokon szemléletvitát az a közönség, amely itt él. folytathattak: megéri-e Sze­ebben a városban, s amely ged a befektetést, ha nincs a színházzal kapcsolatban elegendő külföldi idegenfor­hosszú évek óta elég rap- galma. Erre a szemléletvitá­szódikus tényezője a helyi ra engedett ugyanis követ­kultúrának. Találkoztam em- keztetni a játékok budapesti ja ez a közönség, impulzust berekkel, az utóbbi eszten- sajtótájékoztatójának friss ad vagy mérsékel: szabá-] lyoz. Egyedül képes fenntar­tani a számára vonzó vál­dőkben csak hallomásból ér- kommentárja a televízióban, tesültek a Dóm téri esték- ahol leszögezték (s ami ér­ről, beszélgettem velük: dekes benne, hogy le kellett lalkozást, oly mértékben te- nagy megelégedéssel, pat- szögezni): a szegedi szabad­heti életképessé, amelyre rióta büszkeséggel veszik tu- térit magunknak csináljuk, bármekkora központi meg- domásul, Szegednek országos Magunknak az országban, ajánlás — legalábbis hosszú távon — képtelen. Itt van például a veszp­rémi színház. Tíz éve mű­ködik, az elmúlt szezonban megkockáztatta, hogy csak magyar drámákat játsszon, s lényegében minden kockázat nélkül tehette, mellette állt a közönsége. Csodájára jár­nak, hogy ebben az évad­ban nem volt előadás, mely­nek tervét 120 százalék alatt teljesítették volna, ami kö­rülbelül állandó teltházat jelent: csak a szezon má­sodik felében 200 ezer fo­rintos többletbevételt köny­nevezetességű (mór bátor­talanabbul fogalmazva, de kimondhatóan külföldi hí­rességű) szabadtérije van — csakhogy a közelmúlt nya­rakon éppen nem jártak fe­És magunknak Szegeden. Elsősorban magának csinál­ja a város, a magyar vidék — legalábbis adatok szerinti — legerősebb kultúrközpont­s. lm kalml üdülőbeutalókat lasztották. va­Arról sem mernék szólni, passzív rezisztenciáról, a lelnénk minél több látoga­tót, minél gyakrabbi, rend­szeresebben visszatérő ven­déget, hazaiakat, külföldie­ket, akik kellemes emlékek­kel, jó benyomásokkal tá­voznak. Akik a fesztivál helybeli kózvetlenseg kínál- presztízséi hordozzák, viszik ta kenyelem szemléleterői, szét Naf,yiBki(?. Hegvesha­vagy egyaltalan valamiféle lomig, sőt azon túl. akikben szemléletről van szó Az em- ^ akiknek propagandája beri termeszei biologiaja, , , .. . , amit karnyújtásnyira, vi- nyomán a fesztivál jelentő­szonylag könnyen, gyorsan ségének, tekintélyének fokát veitek el, s a következőre elérhet, azért nem töri ma- is mérhetjük. De ne csap­máris másfél ezerrel több gát túlságosan; ha kedve junk sóvárszemű vendégvá­bérletet adtak ki. összesen van, majd bekukkant, ráér, hiccvük el színvo­1) l ti-.. mlnnlr lcri>«7an ^IZ.ro <? ur rd&l. iNe niggyUK el, SZinVO-13 ezret. Veszprémben. És ezt a szinte hihetetlen nép­szerűséget nem olcsón ke­resték, a szűk szakma is fé­rni nek tervezzen előre. S az igazsághoz tartozik, Szege- nalas, izgalmas és látványos den a késő délutáni időjé- nyarat csak százalékban ki­rástól is függővé lehet ten- mutatható idegenforgalom­jet hajt a színház művészi ni az esti szabadtéri progra- ^ teremthetünk. Azzal is> igényessége előtt. A veszprémi példát a kő­mot. Ám valamiképpen a látszat is olyan, azt hiheti a de nemcsak azzal — sot zelgő Szegedi Szabadtéri Já- hétköznapi ember, mintha csofc vele kockázatosan. A tékok ürügyén említeném az egész, szegedi fesztivál- szabadtéri játékok előadá­nyarat inkább kifelé mint ^ a/ j Ü1 lc eszten_ befelé terveznék. Mintha a J föl (jóllehet közvetlenebb összevetésre éppen a szín­házunkat Is választhattam volna). Nem mintha baj len­ne közönségével, az idei nyár szervezése Is menet­rendszerű. Inkább a dolog­nak az a része érdekel, mennyire a szegedi közön­tégé ez a fesztivál, milyen kultúra más, rendes helyi, belső kisugárzású szolgálta­tó-hálózatában a nyári fesz­tivál amolyan reprezentatív ráadás lenne, asztalát in­kább a vendégnek mint a háziaknak terítik meg. Pe­dig erről szó sincs, ez egy­Sass Ervin Hullámsír Kilencedik évadját kezdi a gyulai várszínház Aprily Lajos A bíboros drámává, Keresztúry Mátyás című történelmi drámáját királyról ir. Száraz az 1849­mutatja be a kilencedik év- es arad, vértanúk gyulaj adjat kezdő gyulai várszin- , . .. ., ... 77 . ház július 7-én. A 800 éves fogságát valasztotta témá­vegvár udvaran felállított iául, Görgey pedig a gyulai színpadon már megkezdőd- vár történetét, egykori ká­ték a próbák. Az Erdélyben „(tanyának Kerecsényi Lász­jatszodó történelmi dramat , , ., . .... Miszlay István Jaszai-dijas, lonak tragikus életútját. a Békés megyei Jókai Szín­ház igazgatója, a várszínház művészeti vezetője rendezi. Címszereplő Szoboszlai Sán­dor Jászai-díjas, a kitűnő történelmi drámá főbb sze­repeit pedig budapesti, deb­receni, szegedi és szolnoki színészek alakítják, közöttük Lontay Margit Érdemes mű­vész, Gumik Hona Jászai­díjas, Bicskcy Károly Jászai­díjas, Iványi József Érde­mes művész. Tyll Attila Já­szai-díjas, Fülöp Zsigmond Jászai-díjas, Gellcy Kornél Jászai-díjas. Simor Ottó Jé­szai-díjas és sokan mások. A hagyományok szerint a várszínház második bemuta­tója minden évadban klasz­szlkus vígjáték. Ez alkalom­mal Racine A pereskedők című vígjátékát játsszák, Sándor János Jászai-díjas rendezésében. A vígjáték fő­szereplői: Pap Éva Jászai­díjas. Szentirmay Éva Já­szai-díjas, Dégi István Já­szai-díjas és Tordy Géza Jászai-díjas. A várszínház művészeti tanácsa és a gyulai városi tanács megkezdte az előké­születeket a tizedik, jubileu­mi évadra. Méltó ünnepet kívánunk tartani, éppen eaért elhatározták, hogy meghívásos drámapályázatot írnak ki. Ezen Darvas Jó­zsef, Keresztúry Dezső, Szá­raz György és Görgey Gá­bor vesz részt. Darvas Tö­rökverő című művet írja dőben általában kétszer annyi vendég tekintette meg, mint szegedi. • A látogatottsági grafikon meglehetősen nyugalmas: 1966-ban például 30 ezer szegedi és 42 ezer vidéki nézője volt a produkciók­nak, az arány 1968-ban 24 ezer 300: 50 ezer 900, tavaly 23 ezer 400: 44 ezer 200. Tu­lajdonképpen nem rossz, durva statisztikai átlaggal valamennyi előadáson más­félezer szegedi ült a nézőté­ren, de ha hozzávesszük a félig-meddig nyilvános fő­próbák népszerűségét, még több. Ám azt hiszem, akadnak még „fehér foltok" a szegedi fesztiválnyár helyt körzeté­ben ... Nlkolényi István Az életszínvonal fejlődé- lésével az országban 60 kapcsolat rendszeres és fo­sével az öltözködési kultúra nagyipari vállalat, 220 kis- lyamatos. Ez a kapcsolat is változik, a ruházkodási ipari szövetkezet és mintegy elősegíti az operatív beavut­szokások különösen vidéken, 40 tanácsi vállalat foglalko- kozást is olyan esetekben, korszerűsödnek. A ruházati zik. Az értékesítést 24 ruhá- amikor az áruellátás érde­szakmában a divat hatására zati nagykereskedelmi válla- kei ezt megkívánják. A két a kereslet gyorsan módosul, lat bonyolítja le, a forga- miniszter között múlt év vé­a fogyasztó mindig újat kö- lom háromnegyed részét gén történt megállapodás vetel. Altalános az az igény, kézben tartva, mig a ruhá- végrehajtásaként közös bi­hogy a vásárló a keresett, zati cikkek kiskereskedelmi zottsag dolgozik a szerződé­cikket minden időben bősé- értékesítését a centrum áru- ses kapcsolatok fejlesztése ges választékban találja meg. házak széles hálózata, 30 érdekében; együttesen fel­kiskereskedelmi vállalat, va- tárjuk a ruházati forgulom­lamint 564 általános fo- ban megfigyelhető hullám­gyasztási és értékesítési szö- zások okait: felmértük az I. vetkezet végzi, s ide kell negyedév tényszámainak is­sorolni az iparvállalatok és a kisipari szövetkezetek sa­ját boltjait is. 1. A divatos árura minden­ki igényt tart, de a reagá­lás az újra nem mindenki­nél azonos. Erőteljesen diffe­renciálja a keresletet a kü­lönböző jövedelmű családok lakosságon belüli aránya, az életkorban, a testalkatban fennálló különbségek stb. meretében az ipar megren­delési, a kereskedelem for­galmi és készlethelyzetót, hogy a tervtől eltérő ten­denciák esetén a szükséges intézkedéseket megtehessük; a korábbi évek gyakorlatá­nak megfelelően az I. fél év Ha A kép tehát rendkívül változatos, a termelesi, érté- i^ártö^tán" felmérjük „ A divatváltás gyorsul, egy- kesitési kapcsolatok sokféle termelési, az export-import egy új cikk, modell, divat- módja lehetseges, hiszen a helyzetet, a kiskereskedelmi szín a korábbinál hamarabb kiskereskedelem közvetlen forg£l(orn és a készletek ala­elterjed, de rövidebb idő árubeszerzése ezen a terüle- kulasat. az éves tervek meg­alatt elhal, s felváltja egy ten már meghaladja a tel- valósulásának lehetőségeit, másik. A divatjelleg, annak }es rVhaza„ti kiskereskedelmi hogv a tanulságokat haszno­gyors változása, a differen- forgalom 26 szazalekat. Or- sítsuk a7 ,973 év, (ervja­ciált igény, a termelés szer- vendetes, hogy mind az ipar, vaslat kidoig0záSakor. kezete és a szezonok válta- mi,Jd a kereskedelem látja kozasa, a nagy szériás gyár- ^gÖJéf díazt tt P^H tas, a könnyűipar nagy- szuKsegesseger, ae azi is, i 1 mértékű exportja bonyolult előrehaladas nem teendőket alkot, amihez olyan mértékű ahogy azt az Az iMiaaM való felelős­fc^ŐIÁR..! „ L-J-^V^.I.™ élet megkövetelné. A IV. öt- ségvallalasbart mind a ter­PT msP iténvWmlréi^ éves a textilruházati meló vállalatoktól. mind J' „IS ' iPar jelentős mértékű re- Pedig a kereskedelmi válla­LutSL ^ "SS" konstrukcióját irányozta elő. latoktól határozottan megkí­miLT^Jii íz. Jrí Ez magában foglalja a ter- vánjuk a közvéleményre va­mezésu szállítással stb. melési szerkezet korszerűsi- ló érzékeny reagálást, deez­Nem lehet elhanyagolni té A mecvalósuló tei_ zel együtt azt is. hogy Ur­azta TOnást sem, hogy tex- lesztésekrUl erősíteni kell Szagosán és felelősséggel tilruházati iparunk centrali- azt Í s^ életet ^ »akor- vegyenek részt a közvéle­nemzetköz, viszony- hPgyatermelö^válU- "^v tájékoztatásában ru­latban is nagy. A vegrehaj- , t k" "í k kanaritá* galmasan alkalmazkodjanak tott ipari átszervezés ered- feHesztlsI döntéPk meLho a P*^' viszonyokhoz, az ér­rf7utóétPmelesgyie^Wn éL^SSSL"^. ^kesítési lehetőségek közös ra jutó termelés jelentősen mériék fel az úi termé feltárásává! Igyekezzenek emelkedett. A megvalósított Mf^di értékesítéti le megteremteni a belföldi ru­gyártáss?akosítás ugyanak- hetőséeeit más termelők házat! ellátás kívánatos kor azzal is járt, hogy csök- ^nof szüksé^ietet kiJPgitö egyensúlyát. kent a termelés rugalmas­sága, az a képessége, hogy a kereslethez gyorsan alkal­mazkodjék. A nagy termelő­egységekben — bármilyen racionális is legyen a rnun­termelésfejlesztését, s ezek piacra való bevezetésének hatását a korábban termelt áruk keresletére. A rekonstrukció során kaszervezés — nem lehet az megvalósuló termelésnöve­egyik termék előállításáról a lésnek jelentős exportérde­másikra gyorsan átválUni, és keket Is szolgálnia kell, te­a divatigényeket, jelentke- hát a belkereskedelem tö­résüket követően rövid időn vábbra sem nélkülözheti az belül kielégíteni. importot, amely bővíti a vá­Az igények tehát az anya- Iasztékot, növeli az áruala­gi és technikai lehetőségek pot. 1971-ben a kiskereske­előtt járnak. A kielégítésre delmi ruházati értékesítés­váró kereslet és a rendelke- nek 15,4 százaléka volt i őr­zésre álló kapacitások, de porteredetű áru. Megköze­főként az alapanyagok kö- lílöen Ilyen arány alakul ki zött még távolról sincs meg 1972-ben is. az a kívánatos összhang, A Belkereskedelmi Minisz­amely biztosíthatná a konk- térium és a Könnyűipari rét szükségletek gyors kielé- Minisztérium vezetői között, gítését. valamint n két minlszté­A ruházati cikkek terme- rium szakfőoszUlyal közötti LAUTHAN FERENC, i Belkereskedelmi Minisztérium főoszUlyvezetője Sivatagi legelők SzulUn-Ujuk üzbég határ­vldéken átadUk a sivatagi legelők öntözésére fúrt 130. kuUt. A Kara-Kum sivatag­ban eddig körülbelül 6000 ilyen kutat fúrUk. A kutak 35 millió hekUr „kihalt" te­rületnek adnak életet. A kö­zép-ázsiai köztársaság 1971— 75-ös népgazdaságfejlesztési terve további 3.9 millió si­vatagi legelő öntözését Irá­nyozza elő. Bakay, aki bar megküzdött tekintélyéért és népszerűségéért, még mindig némi zavarral fo­gadU, ha siker érte. Végeredményben még ő sem tudta levetkőzni azt a társadalmi kórsá­got. mely itt beleivódott a közéletbe, hogy" egy ember, aki ket keze munkájával vagyonosodon meg, vagyis dolgozott, beleárthatja magát a nagypolitikába, vagyis abba az országos tevé­kenységbe, mely kizárólag azok számára van fenntartva, akik mások munkájából élnek, s még emberi kapcsolatuk ls alig van gürcölő el­PhrnózóriunT^rolt. Ezért "gyalázta 'és "becsmérelte hanyag eleganciát a legnagyobb igyekvéseel sem tudta elsajátítani. — Igazad van, Nándi — bólongatott Zsótér, aki már beleszületett ugyan az apja nagy va­gyonába, de azért maradt benne annyi tisztes­ség, hogy a munkát ő sem tagadta meg. Az azonban határozottan feszélyezte, hogy veje, Enyedi Lukács, a Napló főszerkesztője volt, aki­nek közismert közgazdasági képzettségét nem vonhatta kétségbe, de az haUrozotUn bántot­ta. hogy a lap csak nagyon lagymaUgul vallott színt, mert ellenzéki orgánum volt ugyan, de Idegenkedett a függetlenségiektől, erősen tá­madta a kormányt, de a közjogi helyzet meg­változtatását nem tartotta időszerűnek, attól félve, hogy egy esetleges új szabadságharc még Könnyű a németnek • Adot ekszekválni. De nehéz u magyarnak. A szegény magyarnak Kossuth Lajost várni. A banda többi Ugjai is gyorsan belemele­gedett, már recsegett a brácsás s bele-bele­dörgött a nagybőgős ts a népszerű nótába, me­lyért a Bach-korszak idején botozás, börtön vagy pénzbírság járt. Néhány perc múlva már az egész vendéglő ezt fújta. Bakav, Ábrahám s a többiek is — engedve a a felforrósodó közhangulatnak — dúdolgatni kezdtek, de éppen, mikor a nagy emigráns ne­vét harsogták valamennyien, belepett a terembe rias Jelenség, magas, domború homloka, hátra­simított barna haja, hosszú ádámcsutkás nyaka s szinte törékenységről árulkodó csapott, előre­ugró válla inkább könyvmolyra, vagy valami folyton Bakayt is, de Zsótér nem hagyta cser­ben régi barátját, s míg tartott a választási agi­táció, sőt utána is, mindig mellette szállt síkra vejével, sőt később a nagyon megkedvelt Mtk­magasabb rangú tisztviselőre emlékeztetett, mint Jr^J, '' „I "CTT. vL,- s „ nehéz s nem is veszélytelen munkát végző ipa- Szat:htal szemben ,s- ~ v**ul is "ogedi embör rosra. Öltözködésében is igyekezett igazodni az értelmiségiekhez, mindig fehér zefír inget vi­selt, csokorra kötött vékony pillangónyakken­dővel, melynek színeit is gyakran váltogatta, a méregzöldtől a búzaviráakékig, ünnepélyes al­kalmakra viszont a kötelező fekete ruhához Kukac, a cigányprímás, már petyegtette is he­fehér atlasz nyakkendőt hordott vasmacskát áb- Sedüjét, hol erre, hol arra vetve egy csábos. nagyobb katasztrófát zúdít a nemzet nyakába, egy izgatott, feldúlt ábrázatú fiatalember. Egy mint. amilyen a gyászos emlékű Bach-korszak, pillanatig megtorpanva állt, mintha a Himnuszt vagy a még visszaUszitóbb Schmerltng-féle énekelték volna, aztán türelmetlenül közeledett a képviselőjelölt asztalahoz. — Mi történt. Attila? — kérdezték többen is Ijedten s erélyesen leintették a cigányokat. — Hu.ia! Acsi! — Nagy baj van, urak — szólt a fiatalember, aki városi mérnök volt, ebben a minőségében leginkább a Tisza-szabályozás kérdéseivel fog­lalkozott, s mar a két évvel ezelőtti árvízi ve­szélyben is becsületlel helyt állt, s most is a gátépítés egyes szakaszait iránvította. — A Ti­sza reggel óta három hüvelyket áradt. Pedig még csak november végén vagyunk. A főjegyző szerint erre még nem volt példa a varos törté­— fejezte be a gyakran elmérgesedő vitákat, ha már minden egyéb ervéből kifogyott. Közben lassan beesteledett, meggyújtották a gázlámpákat, melyek bizonytalankodva szitálták gyér fényüket a tágas helyiség talajvizes falai­ra s a zöld asztaloknál darvadozó vendégekre. ici i ci aut»£ iivaixftLLiuui iuhuu^i v .un i itti_.->i\a i ciu- —j--, - - - —- - — - ---- roj n*fiSűn rázoló arany tűvel, mellyel Tisza vidéki szár- negédes mosolyt de a hangulat még nem érett nTODe"; meg a dalos mulatozásra. Kukac azonban nem- — A* mazását kívánta jelképezni. Még olefántcsont­fejü botját is ügyesen forgatta ujjal között, akar egy valódi gígerli, de kényszeredetten me­rev, feszes, szögletes viselkedése, mégha ezt könnyed, gátlástalan mozdulatokkal óhajtotta i­ellensulyozni, hamar elárulta egyszerű szárma­Azonnal össze kell hívni a vízvédelmi csak muzsikus, de jó pszichológus is volt, s ml- bizottságot — pattant fel tüstént a legmozgé­után egy-két szót elkapott az elhangzott nem- konyább Bakay. zetnjentő szónoklatokból, de meg különben ls ismerte mar a 48-as társaság gyöngéit, ráka­rsintolt az egvik s már egy kicsit Ittas legény­re, .s odasúgta, , hogv énekelje azt. amit húzni fog." A legény rábólintott, figyelte a halk játé­zását s azt a tényt, hogy az úri körökben dívó kot, aztán torkaszakadtából ordította; — Már megtörtént, Nándi bátyám — vála­szólt most már majdnem rezigná'tan Szegheö At­tila. — Félek, hogy meg nt a töltéseket kell emelni, s a város kasszajában nincs már egy peták sem. (Folytatjuk.) (

Next

/
Oldalképek
Tartalom