Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

a KEDD, 1972. JÜLIUS 18. A lakásbérleti szerződés felmondásáról J. K. szegedi olvasónk ír- Ilyen esetben azonban a la- Miután a háztulajdonosi ja: tulajdonában levő lakó­házában van egy bérlője, akinek leánya közeljövőben házasságkötése miatt szeret­ne felmondani, mert az ifjú­házasok hozzá költöznének. Kérdezi, hogy felmondhat-e bérlőjének azon a címen, hogy a lakást leánya szá­mára kívánja Igénybe venni? A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 76. paragrafusa lehetővé te­azi, hogy állampolgár tulaj­donában álló lakás esetében a háztulajdonos (bérbeadó) a lakásbérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja, ha a lakásra maga vagy közeli hozzátartozója igényt tart, illetőleg a lakás lebontására hatósági engedélyt kapott, és a bérlő (lakó) részére egyidejűleg másik megtele­lő, ugyanabban a városban (községben) levő — beköl­tözhető — lakást ajánl fel. A háztulajdonos nem kö­teles a lakó (bérlő) részére másik lakást felajánlani, ha a lakó (bérlő) tulajdonában ugyanabban a városban (községben) megfelelő — be*­költözhető — lakása van. kó a háztulajdonostól pénz­beli térítést kérhet. E térí­tés összege nem haladhatja meg az olyan tanácsi bérla­kásra megállapítható lakás­használatbavételi díj össze­gét, amilyent a bérbeadó egyébként köteles lett vol­na a lakónak felajánlani. Ha a háztulajdonos cse­relakásként egy másik nem állami lakást ajánl fel, az utóbbira kötött lakásbérleti szerződést az új lakás ház­tulajdonosa leghamarább öt év eltelte után mondhatja fel azon a címen, hogy a lakásra maga vagy közeli hozzátartozója számára igényt tart. Illetőleg a la­kás lebontására hatósági en­gedélyt kapott. Ha a háztulajdonos és a lakó között vita keletkezik a felajánlott lakás megfe­lelősége tekintetében, a vi­tában a bíróság dönt. A la­kó olyan szobaszámú la­kásra tarthat igényt, mint az általa használt lakás. Ha azonban az utóbbi megha­ladja a tanácsi bérlakásokra megállapított lakásigény mértékének felső határát, a lakó csak e mértéket meg nem haladó szobaszámú la­kásra tarthat igényt. feimondás esetén a lakó (bérlő) a tulajdonos érdeké­ben kényszerül lakásváltoz­tatásra. a lakó kérheti, hogy a háztulajdonos térítse meg részére: a lakásváltozással kapcsolatban felmerült in­dokolt költségeit (pl.: köl­tözködési, festési költségeit, a munkából való távolma­radás miatt kiesett munka­bért stb.); a két lakás kö­zötti értékkülönbözetet (amennyiben a felajánlott lakás a korábbi lakásnál kisebb értékű); a két lakás lakbérének a különbözetét (amennyiben a felajánlott lakás bére a korábbi lakásé­nál magasabb). Ha a felek eltérően nem állapodtak meg ezt a bérkülönbözetet a cserelakásra vonatkozó lakásbérleti jogviszony fennállásának tartama alatt, legfeljebb öt évig. a lakbér­fizetés időpontjának meg­felelően, havi részletekben kell meflzetnl. Ha a bérbe­adó olyan cserelakást ajánl fel, amely a bérlő lakásánál nagyobb értékű a két lakás közötti értékkülönbözet megtérítését a lakótól nem követelheti. Dr. V. M. L KERÜLET Házasság: Bulik Gubor és Bo­asó Mária, Lakatos Béla- és Molnár Anna, Tamás Géza éa Kovács Mária. Nyári Gellért •>a Szeles Mária. Körmöczy András és Jenöfl Angéla, C/lr­Uk Béla és Harangozd Agnaa, Pozagal András és Szabó Va­léria, Jancsó János és Pányokl Katalin, Gyuris István és Ka­rasz Sarolta. Buborl Zoltán és Bóka Katalin, Nemcsok László és Juhász Ilona. Albert Miklós cs Bábu Zsuzsanna, Kotogány János és Gajdács Etelka. Ba­logh Tibor és Csapó Ágnes, Mlskolczi István és Kovács Ve­ronika, Barna István és Maurtts Erzsébet, Czlmer Lajos és Kó­kal Rozália. FUlekl János és Ponfó Judit, Biharvári Lajos és Kovács Agnés, Péter Sán­dor és Magyar Katalin, Keme­csey Imre és Dobó-Bódl Anna, Marót! László és Nohel Ev.i. dr. Dwelk Salahedln és Seres Katalin, Tekle Walde Selassic és Németh Mária, Szikszer Im­re és Salamon Judit, Varga Jenő és Kárpl Magdolna. Megyery Árpád és Varga Anna házasságot kötöttek. Születés: Sánta Sándor Lász­lónak és Letkó Ida Annának Attila. Véber Istvánnak és Szuetta Ilonának Angéla Má­rle, Ttacz Gyulának és dr. Szc­reday Ildikónak Krisztina, pa­lotai Ferencnek és Hajdú Ro­záliának Erika. Kece Józsefnek és Kéri Ételnek Tibor, Kinyó Jánosnak és Várkonyl Kingának János, Kovács Józsefnek és Gyuris Irénnek Zoltán, Lestár Dezső Lászlónak és Jónás Mal­vinnak Dóra Erzsébet, Bulázslk Sándornak és Német Máriának Katalin Melinda, Kovács Ferenc Józsefnek és Bálint Ilonanak Ilona, Turcsokl Zoltánnak és Rubldorios Irénnek Gyöngyi, Gábor Andrásnak és Márta Er­zsébetnek Attila, Pördl Péter­nek és Krizsán Ildikónak Pé­ter, Oodó Jenőnek és Korom Klárának Jenő Miklós, Zslkla Károlynak és Varjú Margitnak Károly, Komér Ferencnek és Simon Juliannának Mónika, Le­hotel Jánosnak és Szalal Iloná­nak Szilvia Ilona, Hatvani Já­nosnak és Horváth Juditnak Zoltán János, Pintér Antalnak és Farkas Piroskának Antal Attila. Korom Lászlónak és Gémes Rozália Juliannának Rózsa Viktória, Módra János­nak és Czékus Ilonának Csaba, Dobó Andrásnak és Zsolnai An­nának Erika, Csizmazla János Istvánnak és Zöldi Kntalln Te­réziának Norbert. Fodor Antal Györgynek és Lajkó Mária An­nának Antal Sándor, Szalal Jó­zsefnek és Csillag Erzsébetnek István Attila. Pálfl Györgynek és Mária Mária Juliannának Judit. Gyenes Jánosnak és Hevesi Máriának Gábor. Bodor Imrének és Hevesi Margitnak Györgyi, Szabó István Tamás­nak és Molnár Ágotának Ágota Zsuzsanna. Marion Józsefnek és Slmor Klárának Árpád Fe­renc, Fehér Lajosnak és Iván Annának Gábor. Sánta Károly­nak és Szekeres Máriának Ka­roly, Georgtádes Sundornak es Sehey Juditnak Andrea. Kálié Antalnak es Király Etelka Mar­gitnak Ágnes Kamilla. Szűr* Lászlónak éa Szabó Jolánnak Erika. Szokeres Lajosnak és Farkas F.rzaébet Annának Er­zsébet Anna. Zubor Férenenek és Márta Máriának Ferene. Her­ker Oottfrlrd Ivánnak és Földi Eva Mártának Szilvin Mariann. Kerekes Jánosnak és Bernát Knrollnnnk Gábor. Jávoreslk Pálnak es Farkas Piroska Évá­nak Anita. Fekete Ferencnek és Nagy Ilonának Ferene. Koós László Istvánnak és Máramarost Máriának Reáta. Simon József­nek és Gál Ágnes Gizellának Andrea Ágnes. dr. Szegfű Lász­ló Jánosnak és Szőke Katalin Erzsébetnek Sillvia Vanda, Rekedt-Nagy Ferencnek és no­bos Ilona Erzsébetnek Ildikó llone, Korhely Jdiius László­nak és Bálint Ibolya Irénnek rbolya Kitti. Berki Szilveszter Jánosnak és Ördösh Jolannak István. Gyurkl Jánosnak és Anyakönyvi hírek Póplty Anna Máriának Helga Annamaria, Matksósz Ödön Ist­vánnak és Váradl Mária Aran­kának Izabella, Szűcs Józsefnek és Hugi Annának Ildikó. Barna László Mihálynak és Sári Má­ria Ibolyának Tünde Mária, Molnár Józsefnek és Kónya Zsuzsannának Zalán. Tart Sán­dornak és Paksi Rozália Anná­nak Szilvia, Csillag Istvánnak és Sánta Zsuzsannának István László, Erdei Sándornak és Kertész Máriának Sándor, Tari Józsefnek és Kempf Ilona Er­zsébetnek Hona, Varga Kornél­nak és Kulcsár Piroska Ro­záliának Kornél János nevű gyermekük született. Halálozás: Katona Istvánné Kis Julianna, Nagy Józsetnó Gubacsi Katalin, Rusz Mom­cslllóné Urosev Lyubinka, He­gedűs Mlhályné Börcsök Ilona, dr. Török Miklós Márton, Csar­nal Istvánné Kovács Erzsébet, Csikós Ezeklelné Sándor Anna, Murányi Gáspárné Tornai Ka­A közművelődés fehér foltjai Finnyásak és mindenevők zaef és Pál Anikó Mária, Túri József és Szivák Eva, Nagy Imre és Berta KatAlln. Gégény Ferenc és Bulyák! Éva, Németh György és Surján Erzsébet há­zasságot kötöttek. Halálozás: Rásó Máténé Cse­ke Ágnes, Nyerges János, For­gó Ferenc meghalt. III. KERÜLET Házasság: Vigh János és Vár­konyl Erzsébet, HéJJa József és Kovács Márta, Maksa Sándor és Szalma Margit, Czabal Béla Gyula és Hegedűs Emília, Nag) János és Vanlcsek Anikó há­zasságot kötöttek. Születés: Bán Mihálynak és Faragó Katalinnak Ildikó, Dó­talin, Farkas János, Herczeg Ilona, Angyal Istvánné Pócsl Ilona, Rátkay Andorné Keller Irén. Molnár Jánosné Eperjesi Anna. Balázs Józsefné Kovács Margit. Ürmös Ferencné Hor­váth Sarolta Jozefa, Bokor Andrásné Buschbacher Olga, Kis Pál. Veréb István, Nagy Zoltán, Schmldt Ferencné Ko­vács Erzsebet, Vaszlrcsln Jó­zsefné Ballmann Paulina, Bá­lint ülés, Acs István meghalt, n. KERÜLET Házasság: Sümegi István Jó­BERCZEL! A. KÁROLY czl István Józsefnek és Kunos Piroska Margitnak Anita, Szal­ma János Istvánnak és Börcsök Máriának János, Enylng Nándor Gáspárnak és Molnár Évának Éva Rozália, Szögi Istvánnak és Toimbácz Piroska Etelká­nak István, Vince Mihálynak és Kállai Etelkának Attila Mi­hály, Belnschroth Józsefnek és Farkas Ilonának Edina Berna­dett, Lajkó Sándornak és Sza­kái Máriának Gizella, Pintér Aladár Vilmosnak és Tanács Zsuzsannának Aladár Péter, Barna Antalnak és Tóth Ma­tildnak Matild Eva, Csdnyi Fe­renc Gábornak és Bak Eszter Piroskának Edit Mária, Farkas Zoltánnak és Oláh Irénnek Lí­via, Kassal Imrének és Podrász Máriának Tamás Imre, Filó 76­zsefnek és Juhász Máriának Andor Ferenc, Nagynemes Ist­vánnak és Hortl Erzsébet Ve­ronikának István nevű gyer­mekük született. Halálozás: Fodor András, Fe­renczl Imre, Balogh Lajosné Kiss Mária, Ombódl Mlhályné Kónya Márta, Mihályi Ferenc. Csipak Antalné Sánta Anna. Takács Karoly, Volíord Miklós. Llpták Frlgyesné Rácz Mária, dr. Skultéty István Gyula. Lu­kács Mátyás, Földest András. Fogarasl Mihály, Hajdú Dezső meghalt. Konganak a vészharangok. Nemcsak a jó néhány ezer­éves színház fölött, de a jó­val fiatalabb mozi fölött is. A tévé, a harmadik, a leg­kisebb és mindenkin győze­delmeskedő kisöccs, úgy lát­szik, gyakran nehéz helyzet­be hozza a színházi szakem­bereket, fiWheseket. Egy fiatal sofőrrel beszél­gettem a 300 kilométeres úton. Jobban mondva ő be­szélt: „A nejem kapott a múltkor két jegyet a szak­szervezettől. Nem nagyon szeretek kiöltözni, eddig csak egyszer voltunk szín­házban, de hát most csak elmentünk. Két vén csaj hisztériázott a színpadon, az egyik tolókocsiban idétlen­kedett, a másik meg rohan­gált, mint a fába szorult fé­reg. Hát ez nekem nem kell! Miért nem játszanak nekünk is valamit?" Ez az előadás Örkény Macskajátéka volt, a Szegedi Nemzeti Színház leg­nívósabb, legszínvonalasabb előadása az elmúlt évadban. Egyik kollégám jó fél éve kerek-perec megírta, hogy a tévében játszott Waterloo Bridge című film giccs. Ren­geteg levelet kapott, az írá­sokból, aláírásokból követ­keztetve nagyrészt munkások küldték el melegebb éghaj­latra. Nekik az tetszett­A függöny két oldalán Ha színházélményekről ér­deklődünk gyárakban, üze­mekben, még mindig a szín­házak nevetséges kasszada­rabjait emlegetik föl, a fél évszázaddal ezelőtti cukros lőrék konzerv jelt melegíte­nék egyre nagyobb nosztal­giával. A Csárdáskirálynőt, a Zeng az erdőt, a Gül Ba­bát és társaikat. A Szegedi Nemzeti Szín­ház kihasználtsága még az ötven százalékot sem éri el. A nézőknek pedig mindösz­sze 27 százaléka fizikai dol­gozó, legtöbbjük a szakszer­vezeti bizottságtól kapja az ingyenjegyet, s nem egy üzem tapasztalatai mutatják, hogy a szakszervezet által vásárolt 10—20 színházjegy­nek nem mindig akad gaz­dája. Az egész ház, fél ház ak­ciók, melyek valóban száza­kat mozgatnak meg üzemek­ben. gyárakban, a legsilá­nyabb darabokat választják. — Ez kell az egyszerű né­zőknek. Szórakozni akarunk, feledni a mindennapok gond­jait. — S mennek ingyen­jeggyel Gül Babát nézni. A szabadtéri játékok elő­adásait már jóval több fizi­kai dolgozó tekinti meg. Egyrészt a közönségszerve­zők jobban tudnak koncent­rálni a néhány hetes akció­ra, mint a színház egész évadéra, másrészt a szabad­téri látványossága, színes pompája nagy vonzerőt je­lent. A szabadtéri kezdi a jó értelembe vett népszín­házi funkciót betölteni. Az idei Hunyadi-előadásokat például a nézők sürgetésére tűzték műsorra. Országos jelenség a mo­zik nézőszámának csökkené­se, ez szegedi viszonylatban fokozottan igaz. A nagy vál­lalkozásban készült monstre filmek vonzzák leginkább a közönséget színesen, széles­vásznon. Sok munkás fogal­mazott így: .„Magyar film­re el se mennék." Miért ez az előítélet éppen ma, ami­kor a magyar filmművészet rangos helyet vívott ki ma­gának a világ élvonalában. Különösen figyelemre méltó, hogy azok az alkotások, me­lyeknek középpontjában a munkások élete, problémái' állnak, teljesen hidegen hagyja magukat a munkáso­kat Tömeg­kommunikációs eszközök Az utóbbi években a rá­dió alkotó kollektívája ha­talmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy mű­soraik minél színvonalasab­bak, izgalmasabbak legye­nek, jobban igazodjanak a kor követelményeihez, s dif­ferenciáltan szolgálják ki a különböző rétegek érdeklő­dését. S mégis — bár a csa­ládok háromnegyed részé­nek van rádiója — a rádiót szinte senki sem hallgatja. Ez nem azt jelenti, hogy nincs bekapcsolva a készü­lék. De zeneládává minősí­tették vissza, s jobb esetben vele dúdolják az Örökzöld melódiák cím alatti gyatra zenét, a Nagy siker volt címmel leöntött giccs-két­szersülteket, a Töltsön egy órát kedvenceivel beöntéselt. A televízió az egyetlen kulturális tényező, ami csak­nem mindenkinek az életé­ben jelen van. Éppen ezért fokozott jelentőségűek a té­vé-műsorok. A nézők nagy része azonban „minden­néző". Hogy ezeknek az emberek­nek mi és hogyan maradt meg a fejében, arra szemlé­letes példa Mocsár Gábor regényének egy részlete. Így maradt meg a Tv-híradó a „mindennéző" szellemi spáj­zában: „Hááát láttam ...' Mit is? Volt egy repülőtér, amire leszállt egy gép, igen, igen, most már emlékszem, akkor aztán kijöttek belő­le... Már nem is tudom, kik... Virágot kaptak, az­tán összeölelkeztek... Aztán nem is tudom, kikkel. Szóval így volt. — Még hirtelen felvillant a tekintete. — Le is fényképezték őket, úgy­ám, lefényképezték, erre ha­tározottan emlékszem. Az­után következett egy másik repülőtér, ottan meg befelé szálltak, már nem is tudom pontosan, hogy kik. De arra pontosan emlékszem, hogy integettek a feljáróról, és virágcsokor volt a kezük­ben. Utána volt még a hír­adóban... Mi is? Hosszú­hosszú asztal, mellette két­oldalt ültek az emberek, és mosolyogtak egymásra — va­lami tárgyalás, vagv mi. Az­tán meg újfajta traktorok is voltak, meg új lakóházakat mutattak, meg divatbemuta­tó is volt, hát nem tudom, mit tudnak enni azon a rö­vid szoknyán, azzal is csak fertőzik a népet..." Tény, hogy a szabad Idő legidőigényesebb formája a tévénézés. Éppen ezért arra is oda kell figyelni, hogy a rosszul előkészített talajban nem csírázik ki az elvetett mag, tehát azok a rétegek, akiket a tévén vagy rádión keresztül magasabb kultúra ért — kell, hogy érje! —, ez a magasabb kultúra meg­ijeszti, elriasztja. S marad­nak a bóvlinál, a szórakoz­tatóipar könnyen érthető produktumainál, s éppen műveltségük, öntudatuk nem gyarapszik. Nézés és aktív befogadás Mikor váltja fel a puszta nézést és hallgatást a cse­lekvés, ami az első pár lé­pést jelentené a harmonikus és sokoldalú emberi lét út­ján?! Mikor váltja fel az elfogadást az aktív befoga­dás?! Ez a feladat csak közös­ségben, értő és szerető se­gítséggel — klub, munka­hely, brigád — kulturális közegében mehet végbe. Ma­gányos farkas számára a kultúra csak búvóhely, ká­bítószer, sorvasztó magatar­tás. Am arra nem várhatunk, hogy a szellem napvilága egyszer csak úgy magától be­süt majd a munkáscsaládok kis lakásának ablakán. (Folytatjuk.) Tandl Lajos Hullámsír 17. S ebben nem rettentette vissza a százféle tórök harács, az elorzott királyi kiváltságokért folytatott lankadatlan harc, s az osztrák várparancsnokoknak a töröknél is komiszabb viselkedése, akik nem­csukhogy a népes hadseregnek magánházaknál való elszállásolását erőszakolták ki, nemcsak előfogatokat és takarmányt követeltek, s ha a nép nem adott, mert neki sem volt, akkor saját katonáikkal arattatták le a termést, hanem még a vár körüli jelentékeny épületek tömegét is leromboltatták stratégiai okokból anélkül persze, hogy ezért kártérítést fizettek volna. S mindezt azért bírta ki az a véksőkig sanyargatott néo. hogy város maradjon, kiváltságos hely, polgá­rosodott közösség, s ez rendkívüli vívmány egy olyan országban, ahol minden huszadik ember nemes úr, tehát adót nem fizet, a közterhekből semmit ,vugy csekélységet vállal, de legfőképpen soha semmilyen termelő munkát nem végez. Pedig már maga a település is valami elha­markodott esztelenségnek tetszik, hiszen a város jó része mélyebben fekszik a Tiszánál, s a leg­kisebb áradás esetén is akár egy botszúrással vizet lehet fakasztani a pincékben. És mégsem bolondság vagy meggondolatlanság ez, mert ez a város szigetcsoportféle volt valaha, részei víz­állásokkal, tankákkal, csöpörkékkel, erekkel kü­lönültek el egymástól, s ha a folyó megduzzadt az esőzések vagy a tavaszi hóolvadás következ­tében, esetleg ki is öntött, lehet, hogy egy-két házsort is elsöpört, de a pusztító hullámokat ezek a tavacskák nyelték el és szelídítették meg, s az erek segítségével hamarosan visszavezették az anyamederbe. S akkor a vastagon lerakódott iszap megtermékenyítette a puszták kiterjedt le­gelőit, az árterek kiöntései pedig milliószámra neveték a halat a halászok, s az egész lakosság újjongó örömére. — S nem különös-e, hogy ezt a várost, melyet a török időkben menekülő délszlávok özönlöt­ték el, a török kiverése után pedig németek, lassan valamennyien a magukénak valijók, s né­hány kivételtől eltekintve szinte türelmetlenül olvadnak bele a megritkult, de mégis domináló magyar közösségbe. Nem meggondolkodtató-e, hogy az elmúlt század elején a hazafias piaris­ták kénytelenek voltak megszüntetni a palánkl Dömötör-templomban a magyar prédikációt, mert nem akadt magyar hivő, s néhány évti­zed múlva már maguk a dalmaták kérték, hogy magyar nyelvű szentbeszédet hallgathassanak, mert kezdik felejteni anyanyelvüket. A német szót pedig a harmincas évek végén a német származású Kremminger Antal plébános szün­tette meg részint honfi buzgóságból, részint mert nyilván már neki is nehezére esett isten igéjét ősei nyelvén hirdetni. És 48? Mi volt Itt? \ honvéd hősök első soraiban ott látunk egy Schmidt Ferdinándot, vagy egy Aignert, akinek családját a germanizálás szándékával Mária Te­rézia vagv József császár telepitette az Alföld szívébe. Dc itt van a Scháffer család! Eleik ugyancsak a múlt században vándoroltak be El­szászból, mint vaskereskedők, s most itt áll a házuk a Halpiacon, empír és copfos jellege már harmonikusan illeszkedik bele a közeli házak klasszicizáló egyszerűségébe, s ha feltűnő is rajta a tetőpárkányon nyugvó háromszögletű oromfal, a homlokzaton a hosszúi díszes vas­rács, s lépcsőházban az olaszosan elhelyezkedő remekművű kétszárnyú vasajtó, a tulajdonos már őzve beszél, s leánya törzsökös magyarnak. Pálfy polgármesternek a felesége. Hát még ami belül van — Idézte föl emlékeit Gábor, mert gyerekkorában megmutatták neki a fényűző be­rendezést. S ő elképedt a padozat virágdíszes berakásain, mely francia mesterek műve volt, a szalón, s az ebédlő plafonképein, melyek hollan­dus ízlésre vallottak, és a bútorokon, vitrine­ken, melyek mind cseresznyefából és rózsafából készültek. Már csak érett fejjel tudta meg, hogy Scháffer Ádámnak porcelángyűjteménye is volt, főleg óbécsi és meisseni ritkaságok, alabást­romtalapzaton álló órái, s külön képtára, mely­nek értékét nemcsak az elefántcsontra festett rokokó miniaturák. több francia és hollandus mester eredeti vagy másolt műve, hanem egy valódi Rubens is felbecsülhetetlenné tette. S most Róza lányával és a polgármesterrel csézán vagy szekéren megy ki Vetyehátra vagy Zá­kányba megszemlélni Pálfv nagyszerű ménesét, vagy csak a szatymazi szőlőbe, hol a cselédség csípős paprikáshallal, s könnyű homoki borral várja a gazdat, s az odacsődített mulatós ven­dégeket. S mór eszébe sem jut Elszász-Lotha­ringia, s az sem érdekli, hogy Bismarck elvette a franciáktól. Közben teljesen bealkonyodott, s Gábor kitért a Klauzál-térre, mely valamikor egybefolyt a Széchenyi-térrel, de most már elkülönült, s az új Zsótér-házzal, a híres Kárász-házzal, s az eklektikus ízlésben fogant, arányosan tagolt épü­letek sorával a város egyik nevezetes központ­jává vált. Egy pillantást vetett az új Zsótér­ház egyik emeleti ablakára, abban a reménvben, hogy megláthatja azt a kis szőke leánvt, akit tavaly ismert meg a korcsolyapályán, a nyáron is több ízben találkozott vele, s Pesten is szí­vósan foglalkoztatta. Az ablak sápadt fénye sejttette, hogy otthon lehet, s föltehetőleg egye­dül, mert szüleinek optikus üzlete itt van a szomszédos ötpacsirta utcában, s ők rendszerint csak délben és este térnek haza lakásukba. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom