Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

SZERDA, 1972. JŰN1US 14. Szegedi emlékek Kazimír ötletére Körmendy Jáno6, a Madách Színház színművésze Szegeden született és Szegeden lett színész. Hogyan? — Rábeszélésre — nevet Körmendy János. — Még csak nem ls az én ötletem volt, hogy színésznek menjek, hanem Kazimír Károlyé, akivel a háború után együtt laktunk Szegeden. A Zeneakadémiára orientálódott ő is, én is, Így barátkoztunk össze, s laktunk együtt, ő mondta, próbáljuk meg, jelentkezzünk Lehotay Árpád színiiskolájába, hátha felvesznek bennünket. El is mentünk Lehotayhoz, elmondtuk a Szózatot vagy a Himnuszt, már nem tudom, a lényeg az, hogy „felvételt nyertünk". Egyszóval: Kazimír kamaszos ötlete és rábe- délutáni órákban szélése irányított erre a pá- bennünket, ahogy visszaemigen jól induló tánckar vezetője táncolni is tanított minket, és a színpadi mozgás is a „tantárgyak" között szerepelt. Ösy Jancsi például végül is nem prózai színész lett, hanem táncos. Az Iskola tagjaira Lehotay kisebb fiatal szerepeket osztott. Körmendy János Shakespeare Viharjában lépett először színpadra, ekkor a balettkarban kellett táncolnia. Balázs Béla Boszorkánytánc című partizándrámájában már szöveges feladatot kapott. (A Boszorkánytánc bemutatóján egyébként — érdekességként hadd említsük meg — ott volt a szerző, Balázs Béla is, sőt, a darab betanításában tanított is részt vett.) lyára... Mindössze tizennyolc éves olt ekkor és tern hamar megszerette a tikszagot, a színházi miliőt Lehotay 1947-ben, Lehotaynak lékszem, meglehetősen erős Szegedről való távozása után tempóban, intenziven. Na- döntenünk kellett főiskolágyon sok verset mondtunk, ra megvünk. vagy szinészyolt ekkor és természetesen monológokat tanultunk be, nek szerződünk valahová. masz- és adtunk elő, darabrészle- Én Márkus Lászlóval Buteket gyakoroltunk. Igen jó dapestre mentem, a főiskom agán iskolájába műhelymunka zajlott ebben Iára, Kazimír színésznek •Art v^irr,<r- wárnimn írPwn az „iskolában", ami lényegé- szerződött — ha jól emlékjárt Kazimír Károlyon kívül, ben nem ,skola volt _ ma szerrk Pécsre. Majláth Mária, Kozák Lász- úgy mondanánk: Lehotay Körmendy János Márkusló, Gyurkovics Zsuzsa, Berek stúdió. Sokat lehetett tanul- sal egy osztályban végzett a Kassai ni ott. főiskolán 1954-ben, és rögtön — Milyen tantárgyak vol- « Madách Színházhoz szerződött Azóta egyfolytában ennek a színháznak a tagja. — Már nem emlékszem — gs szeged? Szegeddel pontosan rá. De nem csak megszakadt minden kapcsofoglalkoz- lata? helyes — Most nyáron ls lerne^yck 3 családdal a gyerek— beszédtechnikát kellett elsa- kel szegedre. Jólesik időntak? Kati, ösy János, Ilona is. Ez az iskola természetesen semmilyen végzettséget nem adott csupán előképzettséget biztosított, mégis sokak — igaz, némileg elfogult — véleménye szerint szövegmondással többet ért, mint a főiskola. tunk, nem csak a — Hogyan folyt a tanítás . Lehotaynál? — Maga Lehotay, az Igaz- játítanunk. Egy szegedi ként szétnézni szülővároGulay István gató tartotta az órákat. Heti három-négy alkalommal, a énektanárnö tanított bennün- somban, ket énekelni, sőt az akkor Hz első magyar könyvtárosa A könyvtárakban állandó- A „kísérlet" azonban be- ként sem bizonyult rossznak, an csökken a férfiak szá- vált, Czeke Mariannenak, Elkészítette az Egyetemi ma. Lassan teljesen elnőie- nem kellett „átmenni" pe- Könyvtárban levő Shakessedik ez a pálya, pedig csak dagógusnak. A következő év- peare-irodalom mintaszerű, rövid 65 esztendő választ el ben három korona napidíjat nyomtatásban is kiadott bibaz első magyar könyvtáros- engedélyeztek számára és fiográfiaként is kitűnően nő, Czeke Marianne kineve- 1909-ben a IX. fizetési osz- hasznólható katalógusát zésétől. Czeke Marianne talyba sorolják. Jo címleíró " Sopronban született 1873- lett. Később az 6 javaslatá- Tobb könyvet fordított le ban, könyvtári alkalmazása ra vezetett be az Egyetemi franciából és angolból. Megidején töltötte be 33. élet- Könyvtár két, a katalogizá- írta Brunszvik Teréz életrajzét- lTa"u}riány1it .eredm.®" lás részletességét fokozó vál- zát és kiadta naplóját. Késégi j e jeles? t^ári oklevele toztatást: gyűjteményes sóbb az Országos Tanügyi és dicséretes, „summa cum lau- munkáknál az egyes kötetek Pedagógiai Könyvtárban dolde" doktorált Anyanyelvén lapszámának kiírását és gozott, majd ennek megkívül tudott latinul, görögül, több kötetes műveknél az szüntetése után a Széchenyi E^°lddg SoStt Párizs- egyes kötetek tartalmának Könyvtárba került és onnan ban is, a Bibliothéque Na- feltüntetését akkor is, ha ez ment nyugdíjba 1935-ben, tionale-ban. Az Egyetemi a címlapról hiányzik. Első mint főkönyvtáros. 1942-ben Könyvtár Igazgatója, Feren- könyvtároenőnk bibliográfus- hunyt eL Iskola éleiközelben Tudni iBBík, hogy mi illik Sok vita folyik újabban az emberi viselkedésről, az illemről, a jó modorról. A vélemények ezzel a kérdéssel sét és ízléses megjelenését az iskolai neveltségi szint egyik fokmérőjének tartják. Vita ezen a téren mindig volt, és mindig lesz is. EmRossz úton járnak (De vajon mit kapna az a dor és jó ízlés nélkül a ml azok, akik ápolatlan, tanácsi hivatalnok, aki a társadalmunkban is egyre torzonborz külsejükkel fürdőszobás lakást Igénylő- nehezebb érvényesülni. Amiakarnak eredetiek és nek erre hivatkozva a mos- kor a középiskolát végzett korszerűek lenni... (A dótálat ajánlaná?) Nem ér- fiatal a felvételi bizottság KISZ VIII. kongresszu- demes tehát annyira vissza- elé áll, ott is megnézik még sának beszámolójából.) kanyarodni a múltba. A ta- ilyen tekintetben is, hogy kinárok már jól tudják: a di- vei állnak szemben. De így vat ellen küzdeni nem lehet, van ez ma már szinte minA pedagógus feladata az, den munkahelyen. Az Igaz, hogy az ízléstelen túlzáso- hogy most nemigen halljuk kat lefaragja. Magam is már ezt: „nem volt gyerekkapcsolatosan ugyancsak egyetértek azzal, hogy nem szobája". De ettől függetlemegoszlanak. Akadnak, akik merev formákra, előírásokra nül ma sem számít jó pontteljesen elvetik a helyes vi- van szükség. Való igaz: az nak és elismerő kifejezésnek, selkedés oktatásának szüksé- emberi kapcsolatok tisztasá- ha valakit modortalannak gességét, s a „mindenki azt gát, gazdag tartalmát, a vi- bélyegeznek. tesz, ami neki jólesdk" jelszót selkedés módját sem csak , ... ... . hangoztatják. Vannak, akik az illemtan befolyásolta és lavo1 aH t01em> hogy a csupán szülői feladatnak őrizte meg, hanem azért is fiataloknak illemtani szabaszánják, de akadnak szép fennmaradt nagyon sok ele- lyok felmondását, ilyenfajta számmal olyanok is, akik a me, mert az emberek mű- könyvek pontjainak „bevátanulók illemtudó viselkedő- veitaégébM, belső érzésvilá- gását" javasoljam. De hogy gából stb. is fakadt Véle- ezekről a kérdésekről bőven ményem szerint ma sem az kell beszélni, és az emberi a kérdés lényege, hogy a kulturált viselkedés módjait fiatalok nem hordanak mind a szülőknek, mind a lékszem arra az időre, ami- nyakkendőt és vasalt nadrá- pedagógusoknak meg kell a kor divatba jött a lányoknál got _ hanem az, hogy egy- gyermektől követelni — eba nadrágviselés, A diáklá- általán tudják-e, mikor sza- bői nem engednék. Nem tunyok még orvosi bizonyít- bad, s mikor és hol nem il- dom elképzelni — s ha megványt is hoztak, hogy a hű- lik megjelenni nyakkendő történik, szégyennek tartom vös idő miatt — egészségük nélkül és vasalatlan nadrág- —, hogy egy érettségizett megóvása érdekében — szük- ban. Így ls fel lehet vetni a ember ma már ne tudja, mi séges, hogy nadrágban járja- kérdést: helyes-e, ha az ápo- illik és mi nem. Legyen az nak. (Érdekes, amikor a latlanságból, a hányavetiség- érettséginek ilyen értelemmini-szoknya divatja bekö- bői, az ízléstelenségből ma- ben is rangja. Én azokkal szöntött, senki sem féltette gánügyet csinálunk? értek egyet, akik azt mondaz egészségét.) Volt olyan idő Beszélgettem vállalatveze- ják: az igényesség az érettis, amikor még az operaelő- tőkkel, felsőoktatási intéz- ségizett tanulókkal szemben adásra is el lehetett menni mények dolgozóival, fontos nemcsak a szakmai ismerepulóverben és kihajtott ing- beosztású emberekkel, s tek jó elsajátításának a hagallérral. Azóta változott a szinte minden nyilatkozat- táráig terjed, hanem azokvilág. Ha a tévé képernyő- ból az derül ki, hogy azern- nak a dolgoknak az ismerején egy-egy ünnepélyes ösz- berek modorával, viselkedő- tét is magában foglalja, szejövetelt látok, nem talá- sével stb. kapcsolatosan amelyet régen így nelok közöttük bricsesznadrá- igenis vannak elvárásaink, veztek: „jólneveltség", udgos férfiakat, holott ezaru- De a szocialista ember jel- variasság, ma pedig ezt haféleség nagyon kellemes lemvonásából nem ls hiá- mondjuk rá: művelt, kulviselet Ma is kínosan gon- nyózhat a társas együttélés túráit magatartás. Ez utóbdolok vissza arra, amikor szabláyainak tudása. Vajon bi nélkül senki nem lehet külföldi vendégek között az el lehet-e képzelni művelt már jól képzett, intelligens 3? asztal^Mett8-^ - egy"«élés —. * mindezen kívül oda az egyik társának a lóinak ismerete nélkül? úgy vélem: ha a fiatalok czi Zoltán méltányolta kiváló képzettségét és 1906. elején javasolta, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nevezze ki öt kívánsága szerint „cím és jelleg szerinti könyvtártiszt"nek. A könyvtárbizottság Ferenczl fölterjesztését 1906. június 15-1 ülésén tárgyalta. Elismerte, hogy „a nők általában alkalmasak a könyvtári foglalkozásra; ezért Amerikában a hivatalnokok jelentékeny számban nők, kiváló érzékük és rendszeretetük a tisztaság és kezelés pontossága iránt nagy segítségük". Ennek figyelembevételével hozzájárult a kinevezéshez, de arra nagyon vigyázott, hogy ebból ne csináljanak precedenst. A jegyzőkönyvben ezért hangoztatták azt is, hogy „ez esetben nálunk áttörésről, a nőknek Új pályára bocsátásáról van szó. s ezért nem elvben, hanem csak erre az egy esetre hozza határozatát, s adja meg az egyhangú ajárn lést. Rendszert tehát nem kíván egyelőre alkotni belőle, hanem figyelembe veszi a folyamodó rendkívüli készültségét és vágyakozását (a könyvtárosi pályára); de egyszersmind megnyugtatóan veszi tudomásul, hogy folyamodó mint óraadó belép a Wlassics-kollégiumba, s ha a kísérlet nem válnék be. módjában lesz a tanári pályára menni át."! dobta a kenyeret. Mindig berzenked- Vajon a munkahelyeken sok- ilyen értelmű kiművelésével, tem, ha valaki az ápolatlan- szor miért idegesek, inger- fejlesztésével nem törődság és a gondozatlanság vé- lékenyek az emberek? Nem- nénk, ez együtt járna a szedelmében a múlt idők szo- csak a munka miatt, hanem mélyiség kibontakoztatásának kásáira hivatkozott Mert ha gyakran azért is, mert hi- bizonyos mrtékű elhanyagoaz lenne a módi, akkor nem ányzik a közösség tagjaiból lásával is. Az „azt teszem, szidhatnánk a gyorsvonatot az egymás Iránti tapintat, ami jólesik" nyilatkozatok a késésért, mert még min- vagy egy-két ember modor- pártfogói lehet, hogy népszedig gyorsabb a lóvasútnál, s talansága olyan légkört te- rűvé válnak itt-ott a fiatalok a fürdőszobát óhajtókat is remt, amelyben nem lehet előtt, de hogy nézeteikkel áréi kellene küldeni a fertődi nyugodtan dolgozni. Vitázni tanak a közösségnek, és kastélyba, és megmutatni ne- lehet azokkal is, akik az „ér- visszafognak vele egy nemes kik azt a kicsi mosdótálat, vényesülésre való nevelést" fejlődési folyamatot —, ezamely teljesen kielégítette tartják egyedül helyesnek és zal a véleménnyel már nem hajdanában a kastély űrnő- mindenekíelettinek. Sőt! Ügy vagyok egyedül, jének tisztálkodási igényeit, érzem, hogy megfelelő mo- Bánfalvi József 16. A COSA NOSTRA ÉS A WALL STREET Az amerikai maffia — ugyancsak Morgenthau ügyész szerint — egyedül az építőiparban félmilliárd dollár értékű részvényt mondhat a magáénak. Ahhoz, hogy képet kapjunk arról, milyen méretű a CN betörése, elég villanásszerűen néhány tényt és számot felsorolni. ... Hotelek, motelek Las Vegasban, Miamiban, Detroitban, Chicagóban, New Yorkban, az arizonai Tucsonban, épületek százai és bankok New Yorkban, Miamiban, Chicagóban, Clevelandben két acélmű, Detroitban autóservice-hálózat és benzinkutak tömege. Edwards. Detroit rendőrfőnöke, a McClellan szenátor által vezetett vizsgáló bizottság előtt elmondotta: neki, csak a Ford-fővárosban 51 millió, a legális businessbe áramlott gengszterpénzről van tudomása. De — tette hozzá — megérdemelné, hogy kinevessék, ha azt hinné, hogy ez a teljes összeg. A maffia New York-i „családjainak" egyike, a Carlo Gambino által vezetett körzet ellenőrzi a földkerekség legnagyobb ruhaipari központját, a Garment Centert. „A Wall Streeten — fejezte be panaszos nyilatkozatát Morgenthau ügyész — mind nehezebben lesz megkülönböztetni a tisztességesen és a tisztességtelenül szerzett pénz^." Ehhez legfeljebb annyit tehetnénk hozzá, hogy ez még a Cosa Nostra betörése előtt sem lehetett könnyű dolog... A brit fennhatóság alatt álló Bahama-szigetek fővárosa, Nassau, lassan az amerikai alvilág Svájca lesz. Félreértés ne essék, nem üdülési, hanem bank értelemben. Az FBI hatáskörén kívül eső, hiszem nem az Egyesült Államok területén levő Nassau névtélen bankszámlái olyan összegeket jelentenek, amelyek egyre nagyobb százalékban veszik ki a részüket a Wall Street szelepeinek szabályozásából is. Amikor — rendőri értesülések nyomán —Wallace Turner, a New York Times munkatársa megírta ezt a tényt, a bahamai propagandabédekerbőil sürgősen kihúzták az alábbi bekezdést: „Festői szigetvilágunknak mindem joga megvan ahhoz, hogy a pénzvilágban ,kis Svájcnak' nevezzék. Jól informált bankárok és üzletemberek már rég tudják, hogy a bahamai bankok a nemzetközi üzleti élet jelentős központjai közé kerülnek." Az az összeg, amiről Turner így vagy úgy tudomást szerzett, 160 millió dollár. Ez a szám nem az egész szigetvilágra, csak Nassaura vonatkozik. Amikor az újságíró egy nassaui főtisztviselőtől további részletek iránt érdeklődött, az illető elsápadt és kijelentette: — Uram, higgye el, nem téma ez. Ügy sincsenek bizonyítékok, és ha lennének, az sem változtatna semmin. Mi abból élünk, ha beteszik hozzánk a pénzt. Nekünk mindegy, kinek a pénzéről van szó. Ha tehát a főnökömnek tudomására jutna, hogy én voltam az ön egyik informátora, repülnék. De van ennél nagyobb veszély is. Családom van, szeretnék megöregedni. Charles Grutzner, a New York Herald Trtbune-ban így foglalta óssze a gyorsuló folyamat lényegét: „Az amerikai alvilág kalózlobogója immár nem is lassan, de biztosan felkúszik a gazdasági élet legelőkelőbb felhőkarcolóira is." A világ legfélelmetesebb bűnszövetkezetének bemutatását azzal a gondolattal kell befejeznünk, amellyel elkezdtük. Számunkra az egész hálózat legfőbb tanulsága az, hogy bűnözés ugyan mindenütt van, de ilyen jellegű és ilyen méretű szindikátus soha sehol nem létezett, és nem is létezhetett. A Cosa Nostra egész felépítése, módszertana, mindennapi gyakorlata csak olyan országban képzelhető el, ahol a „tisztes" gazdasági életben is ilyen mértékben érvényesülnek a dzsungel törvényei, ahol minden hatalomnak, képességnek, sőt morálnak is egyetlen mércéje a pénz. A hatóságok és az amerikai maffia közötti összefonódás legkiáltóbb példája sok szakember szerint a Kennedy-gyilkosság volt. Megszoktuk már, hogy a CN-nel kapcsolatban ennél sokkal kisebb ügyekben sincsen bizonyíték. Az azonban nem vitás, hogy a Gyilkosság Rt. Albert bácsi halála után is létezik, és nincs az a megrendelés, amit megfelelő összeg esetében ne fogadna el. Van olyan vélemény, hogy az elnökgyilkosság végrehajtásának csaknem tökéletes kidolgozása, az a ködfüggöny, amely a Warren-jelentés ellenére is változatlanul az ügy felett lebeg — a maffia kezére vall. Ez természetesen csak lehetőség. Az azonban megállapított lény, hogy Jnek Ruby, a feltételezett gyilkos gyilkosa szoros kapcsolatban állt a texasi Cosa Nostra-hálózattal. A kábítószertől a bérgyilkossá glg igyekeztünk felvázolni a gengszterszindikátus tevékenységének ijesztően széles skáláját. Az ellene való harc egyelőre reménytelennek tűnik, olvannnk. mintha egy növényt kiváló táptalajon ültetnénk el, és aztán ollóval igyekeznénk megnyirbálni. A Cosa Nostra itt-ott megnyirbálható, egyes hajtásai lenyesegethetők. De maga a szervezet elpusztíthatatlan mindaddig, amíg a humusza sértetten: az amerikai társadalmi rendszer. (Vége.) t