Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1972. JÚNIUS 1. 7 Az utolsó magyar nábob A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése Jókai klasszikus az Egy magyar ná­bob-ot, A mi tájun­kon is éltek a múlt században hasonló, különc uraságok. Sajnálhatjuk, hogy a „nagy palóc" szeme szegedi ittlétekor nem akadt meg ha­sonló kiskirályokon, vlcispánokon s egyéb „válogatott le­gényeken", s nem tűzhette akár regé­nyes formában is tollhegyére az oda­illő történeteket... Ügy beszélik. Ká­rász Miklós egyszer valami miatt össze­különbözött az egy­házzal, s a szóha­gyomány szerint egy mokány pap kiát­kozta prédikálás közben családostul együtt. Több kelle­mes dolog közt azt is kivánta volna, hogy pusztuljon el a harmadik Ize is... Ügy látszik, az átok megfogant. Ká­rász Benő fia, Géza volt a harmadik íz, akiről méltán mond­hatjuk, ő volt [utolsó magyar megírta nála ép testben, úgy regényét, látszik, nem lakott ép lélek. Fényes, nagyűri nevelésben részesült, de már gyermekkorában ki­mutatta „oroszlán­körmeit". Alig tíz­éves korában lenyelt egy varrótűt, hogy ne kelljen iskolába járnia. Soha nem tudta megbocsátani édes­anyja polgári szár­mazását, mert ez hiúsította meg re­ményét a „kamarás kulcsra", s ez hiú­sította meg tervezett házasságát egy Ká­rolyi grófkisasz­marási erdőt kezdte körülárkoltatni „avargyűrűvel", me­lyet vízzel ereszte­tett tele, s rögeszme­várához már elké­szíttette középkori stílusú felvonóhídja vasdobogóját is. A hetvenes években minden munkás em­bert elparancsolt a földekről — sürgős aratás idején — földmunkára. Nem törődött azzal, hogy lovait, aztán eldobta a kesztyűt. Minden­nap újat vett fel. Amilyen pénzpusztí­tó volt, úgy gyűlöl­te a pénzt, mely az­talán feküdt, kijlön csomókba rakva, s azt is az inasával, Pistával kezeltette, az egyetlen emberi lénnyel, akit megtűrt maga mellett. Nyáron selyemben, télen bársonyban járt, ex­centrikus keleti öltö­zetben. Ha kimozdult egész évi termése odújából,' parkjában „lábán rothadt el , hatalmas fehér nap­ernyő alatt, palan­kinban vitette ma­gát, oldalt 6—6 vas­villás bérestől őriz­ha el nem hordták a józanabb szom­szédjai. „Bolondvár" föl­szonnyal. Talán az lesura gyűlölte az tetve, első miatt dédelget- smbereket. Kutyák- Királyi szenvedélye sál s macskákkal netté körül magát. Űri módon, este 6 5rakor volt a nagy te álma kárpótlásá­ért 'a Kamarás-erdőt. Ugyanis egy német lovagvár volt a rög­eszméje. Óriási erő­feszítéssel, százezrek elpazarolásával al­kotta meg a kama­rás! tavat, tizenhá­rom szeszélyes ala­kú szigettel, drága, egzotikus ligetekkel. Ez még a baj lett volna, ez a az nagyúri passzió, el­ná- végre Magyarorszá volt a műgyűjtés. Ál­ma egy valódi Rákó­czi-serleg megszer­zése volt. Szekrényei ebéd, amikor tizen- tele voltak ilyen „ál két válogatott agara lítólagos" serlegek csücsült az nál, fülükön damaszt asztalken dövel. Ha egy-egy kedvenc uszkárja megdicsőült, üveg- és Icisebb badog koporsóba he­lyeztette. Mikor a Kárász-ház gazdát cserélt, a padláson a lomok között tucatjá­val találták bádog­koporsókban kedven­macs­bob. Végletekben já-\gon ez a kor a dísz­ró különcködéseiről Vertek létesítésének száz meg száz, több- kora volt A baj ott kutyák, nyíre mulatságos, de kezdődött, hogy a kák múmiáit, szomorú történet is fantasztikus mére- Naponta, glaszé­járt szájról szájra, tekhez lassan kime- kesztyűben simogat­Szép férfiú volt, de rült a fedezet. A ka- ta végig istállójában asztal- kel. Gyűjteménye, hófehér mely a Nemzeti Mú­zeumba illő volt, ebek harmincadjára került a birtokkal együtt. Csak töredé­két ismerjük leírá­sokban is egykori műkincseinek. 1890­ben ő maga mit sem tudott uradalma sor­sáról. A „földnélküli János" valahol a vi­lágban csavargott Pista komornyikjá­val, bolygott híradás nélkül, 54 éves korá­ban ... Új üzemrész a szőrmeárugyárban A város szívében, az At­tila utcában alig venni észre egyik legrégebbi és legel­avultabb szegedi gyár — a Pannónia Szőrmekikészítő és Szörmekonfekció Vállalat te­lepének — újjászületését. Az állványokat már lebontot­ták, az új homlokzat, az ér­dekes megoldású fényvető betonlapok mögött azonban serényen munkálkodnak az építők. Az öt esztendővel ez­előtt, a mintegy 15 millió forintos beruházással kezdő­dött korszerűsítés fontos ál­lomásához érkezett: június közepén a Magas- és Mély­építő Vállalat átadja az el­sőnek felépült üzemrészt. Az oly sok vitát megért beruházás sem bonyolódik minden zavar nélkül. Ezút­tal nem a fővállalkozó, az építő vállalat késedelme okoz gondot, hunem a gáz­hiány Riegel Viktor, az üzem vezetője elmondta, hogy a földgáztüzelésre készült gáz­kazánok ugyan hiánytalanul a helyükre kerültek, megvan minden szükséges segédbe­rendezés is — a táplálásra szolgáló vezeték lefektetése azonban még mindig nem kezdödött meg. Attól tarta­nak, hogy ez a munka el­húzódik, esetleg még a té­len sem használhatják a ka­zánokat Szerencsére ez az akadály nem látszik súlyosnak. A DEGAZ szolgáltatási osztá­lyán elmondták kérdésünkre, hogy a szőrmeüzem gázveze­tékélt tavaly a Bartók Béla térig vezették, most mind­össze 800—400 méternyi ösz­szekötő szakaszt kell kiépí­teni. A tervek szerint — a városi gázhálózat rekonst­rukciójának keretében — augusztus végéig, de legké­sőbb szeptember közepéig ez is megtörténik, a téli sze­zonban működhetnek a föld­gázkazánok. Es ez nemcsak az üzem — hanem Szeged egész belvárosa — számára kedvező, hiszen a környéket nem szennyezi tovább a széntüzelésből keletkezett füst, korom. De szeptemberig sem vár­nak a költözéssel a szőrme­üzemiek. Június közepén 150 dolgozó veszi birtokba új munkahelyét. A válogatóban — ahol az egyik legigénye­sebb művelettel, az értékes prémeket kabátonként színre válogatják — a legkorsze­rűbb halogénlámpák biztosí­tanak egyenletes megvilágí­tást", a földszinten szép or­vosi rendelő készült. Termé­szetesen a beruházás első, hozzávetőleg 7 millió forin­tot igénylő szakasza után to­vább épül a gyár: szociális berendezést, női öltözőt és fürdőt, valamint újabb mun­katermeket készítenek. M. I. A számok beszélnek Iskola életkÖMOlben Az érettségi időszakát él­jük, és Szegeden ismét sok diák tekint izgalommal az első, komoly erőpróba elé. A múltkori cikkemben már utaltam arra, hogy a szege­di diákok mindig jól meg­állták a helyüket az érettsé­gin, s eredményeik orszá­gos viszonylatban is számot­tevőek voltak. Azóta már meg is jelent a Művelődés­ügyi Minisztérium közokta­tási főosztálya gimnáziumi osztályának a tájékoztatója az elmúlt évi gimnáziumi érettségi vizsgákról. (Gondo­san készített, kitűnő és pon­tos munka, igazán elisme­rést érdemel a fáradozás.) Örömmel idézek ebből né­hány érdekesebb gondolatot és számadatot, részint a múltkori állításom igazolá­sára, részint az érettségiző diákok megnyugtatására. Az elmúlt tanévben, 1971 júniusában hazánkban 25 859 gimnáziumi tanuló tett érettségi vizsgát; ebből Sze­geden 504, Csongrád me­gyében pedig 398. A statisz­tikai adatokból kitűnik, hogy ez az évfolyam tanul­mányi szempontból jobb volt az 1970-ben érettségizettek­nél, mert a vizsgák ered­ményei szinte minden tárgy­ból szebbek, (Például mate­matikából a jó és jelesen érettségizett tanulók aránya 35,1 százalékról 42,0 száza­lékra emelkedett.) Csupán a történelem tantárgy (56,5 százalékről 55,6 százalékra), és a francia nyelv és iro­dalom (64,2-ről 61,0 száza­lékra) jeles és jó eredményt elért tanulóinak százalék­aránya jelez visszaesést. Fo­kozatos emelkedést mutat 1969-től az általános ered­mények alakulása is. A je­les és jórendűek aránya így változott: 41,6 — 57,5 —67,9 — 49,1 százalék. Az elégte­lenek százalékos aránya ugyanebben az időszakban így fest: 8,3 — 4,7 — 4,2 — 3,5. Tehát kevesebb lett a felkészületlen tanulók szá­ma. Megnyugtatóan emelke­dett a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek eredménye is. Az 1970. évi, 40,4 százalék­hoz viszonyítva 1971-ben 41,1 százalék volt a jelesen és jól érettségizett tanulók száma. Az általános eredmények után most konkrétan vizs­gáljuk meg, hogy az orszá­gos szinthez viszonyítva szűkebb hazánk tanulói milyen eredményeket értek el az érettségi vizsgán, 1971-ben? A magyar nyelv és iro­dalom írásbeli vizsga tartal­mi eredményeinek átlaga hízelgő Szeged tavaly érett­ségizett fiataljai számára, mert — Péccsel együtt — Szeged érte el a legjobb át­lagot (3,6). Csongrád megye érettségizettjei is elismerést érdemelnek, mert Budapest­tel együtt állnak 3,5-ös át­laggal a 3—4. helyen. (A leggyengébb Hajdú-Bihar megye átlaga: 2,8.) Hason­lóan elismerésre méltó a helyzet a magyar nyelv és irodalom Írásbelijének a nyelvtani osztályzatában: 3,67-es átlagával országosan is Szeged áll az első helyen. (E két eredmény a tavaly érettségiztető magyar szakos tanári gárda kitűnő mun­káját is dicséri.) Budapest 3,62-es átlaggal követi Sze­gedet, majd utána 3,6-os át­laggal Csongrád megye kö­vetkezik. A matematika írásbeli eredményét illetően se lehet okunk panaszra. Budapest és Pécs 3,23-as átlageredmé­nye után 3,1-gyel mi követ­kezünk. (Csongrád megye diákjai is szép eredményt értek el a rangsorban, 2,93 százados átlagukkal.) A leg­gyengébb eredmény Hajdú­Bihar megyében van: 2,23. Szabolcs-Szatmár megye gimnazistáinak átlaga ugyancsak gyenge: 2,24. Az érettségi kötelező tan­tárgyainak végső eredmé­nyét értékelve is jól szere­peltek a szegediek. A ma­gyar nyelv és irodalomból elért 3,87-es átlagával Sze­ged város az első helyen áll. Szegedet Pécs követi (3,82), majd Budapest (3,79), utána pedig Csongrád me­gye (3,73) lép be a sorba. A matematika tantárgyból is jó a végső átlageredmény: Pécs: 3,51, Budapest: 3,48, Szeged: 3,43. (Tehát a har­madik helyen állunk.) Csongrád megye átlaga is jó (3,29), azaz Miskolc (3,33) után az ötödik a rangsor­ban. A történelem tantárgy át­lagai ls megnyugtatóak. Pécs: 3,97, Budapest: 3,85, Szeged: 3,84. (Mindössze 1 századdal kerültünk a fővá­rosiak mögé.) Csongrád me­gye a még mindig kitűnő negyedik helyen áll a sor­ban, 3,68-as átlagával. A nem kötelezően válasz­tott tárgyakból már nincs módunkban az átlagokat kö­zölni, az eredmények azon­ban Szegedet illetően ren­delkezésünkre állnak. Fizi­kából 70 tanuló kapott jeles, 30 jó, 17 közepes és 7 elég­séges osztályzatot. Kémiából 22 jeles, 11 jó, 22 közepes és 11 elégséges osztályzat született. Biológiából 75 je­les, 35 jó, 21 közepes, 19 elégséges és 1 elégtelen az osztályzatarány. Orosz nyelv és irodalomból 27 jeles, 22 jó, 21 közepes és 4 az elég­séges. Angol nyelv és iroda­lomból ls Jó a kép: 22 a je­les, 8 a jó, 4 a közepes és 3 az elégséges osztályzat. A statisztikai adatok ösz­szegezéseként még tekintsük át az általános eredmény (rendűség) országos szintű, százalékos alakulását (záró­jelben az 1970. évi adatok): jeles: 19,6 (19,3), jó: 29,5 (28,6)), közepes: 29,3 (29,0), megfelelt: 18,1 (18,9), ja­vítóra utasított: 3,3 (4,0), is­métlésre, bukott: 0,2 (0,2). Mit hoz az idei év? Erre nehéz lenne választ adni. Mint mindig, az írásbeli té­mákkal kapcsolatosan most is megoszlanak a vélemé­nyek. Mivel azonban orszá­gosan azonosak voltak a tételek, Ismét minden lehe­tőség adva van ahhoz, hogy a Művelődésügyi Minisztéri­um az érettségik színvona­lát országosan ls értékelni tudja. Ezt az értékelést és tájékoztatót ismét kíváncsi­an várjuk, örülnénk, ha az idén érettségiztető pedagó­gusok és diákjaik eredmé­nye is hasonló lenne az 1970/71. tanévihez. Ahogy mondani szokták: erre már az eddigi eredmények is kö­teleznek .., Bánfalvi József Oázis a hófödte Jakutiában Jakutsz mellett megnyi­totta kapuit az ország legna­gyobb észak-keleti botanikus kertje. Az üvegházakban és a szabadban virágokat, dísz­bokrokat, fákat termeszte­nek. A fagyállóvá nemesített fajtákat a rövid északi nyár idejére kiültetik a városok utcáira és parkjaiba. Harmat Endre: Gyilkosság Rt. 5. SORTŰZ A HEYER'S-GARAZSBAN A1 Caponenak ekkor, 1926-ban már nyolc­van embere működik a hatóságok kebelében, és nincs bíró vagy politikus, aki visszautasí­taná Chicago urának pénzét. Nem is elsősor­ban az egyáltalán nem megvetendő összegek miatt, hanem azért, mert a másik lehetőség csaknem biztos halál. Két lap engedte meg magának ebben az Idő­ben azt a luxust, hogy drámai hangon a ható­ságoknak szegez/e a kérdést: meddig tűrik még a gengszterkirály garázdálkodását? Mindkét új­ság, a Chicago Daily News, valamint a Chicago Sun Times sürgősen belátja, hogy darázsfé­szekbe nyúlt. Mindkét szerkesztőséget isme­retlen tettesek támadják meg, szétrombolják a berendezést, felgyújtják a nyomdát, néhány újságírót pedig veszélyesen megsebesítenek. Hogy A1 Capone nem uszította rá a rendőr­séget Moranékra, az távolról sem a megbocsá­tás jele volt. Egyszerűen, ahogy mondani szok­ta, maga szerette intézni a saját dolgait. 1929. február 13-án a Főnök visszaüt. Mo­rant valaki felhívja telefonon és Detroitból ér­kező, rendkívül olcsó itailrakományt ajánl. A bandita óvatos, és többször is megkérdi, kivel beszél. Amikor azonban a vonal másik végén közlik vele, hogy száz láda whisky ládánként potom 75 dollárért kapható, már az sem ér­dekli, kivel beszéd. — Rendben — mondja. — Az áru legyen a North Clark Street 21—22. szám alatt, a Heyer's­garázsban Alighanem az ezután történtekről mintázták meg a nálunk is bemutatott „Van, aki forrón szereti" című amerikai vígjáték alkotói a film­beli híres garázsjelenetet. Moranék „stábja", a vezér és az alvezér, egy Ted Newberry nevű markas bandita vezetésével várja a beígért ol­csó rakományt. Ehelyett azonban az egyik hir­telen kinyílt oldalajtón rendőrök rontanak be. A rutinos Moran Newberryvel együtt a várat­lan vendégek belépése pillanatában kámforrá változik, a többlek reflexei azonban lassabban működnek. Hét bánatos képű gengszter áll az óriási garázsban, magasra emelt kézzel. A rend egyik őre arccal a fal felé felsora­koztatja a társaságot, amikor beüt a baj. Ha­talmas kamion gördül be a garázsba. Moran lefülelt legényei elsápadnak, azt a nyilvánvaló következtetést vonják le, hogy Itt a bizonyí­ték, befutott az áru. S mert arccal a fal felé állnak, nem láthatják, hogy a teherautóról le­kászálódó urak egyike Claude Maddox, A1 Ca­pone egyik legkegyetlenebb hóhéra. A többi gyorsan ment. A teherautósok és az álrendőrök szabályos kivégzóosztagot alkottak, és a garázs falai kiserteties erővel verték vissza a sortűz öblös hangját. Persze ilyen zaj nem megy kíváncsian összesereglett tömeg nélkül. A Főnök azonban erre ls gondol. Az álrendőrök ezt a problémát is kiválóan megoldják. A bá­mészkodók elégedetten veszik tudomásul, hogy a rendőrök feltartott kezű banditákat tuszkol­nak maguk előtt. — Ez ügyes. Elfogták őket — morajlik vé­gig a sokaságon. Az ügy szereplői autókba szállnak és nyomtalanul eltűnnek, A Heyer's-garázs tanulságát megértették Moranék. Nevük soha többé nem bukkan fel a lapok hasábjain. A küzdelem véget ér, Alfonso Capone most már Chicago egyedüli és korlát­lan ura. A monopóliumok országában a maffia immár tőkés gazdasági értelemben !s olajozottan mű­ködő „mammutcégnek" számít. A vaskos A1 Capone-dossziéból ránk maradt adatok szerint az 1928-es esztendő 110 millió dollár hasznot hozott a társulatnak. Ekkor indul a szakszer­vezeti üzűet. Hogy-hogy szakszervezeti üzlet? Előrebocsát­juk, olyan tételről van szó, amelynek jelen­tősége — más ágazatok mellett — 1933 után rohamosan nőtt. Ebben az évben ugyanis véget ért a történelem mindeddig legnagyobb és tel­jes kudarcba fulladt szesztilalmi korszaka, az amerikai prohlbició. A csempészüzlet ezzel egy­idejűleg persze lehanyatlott, jobban kellett tö­rődni a többi szektorral. A különös üzletág első akciója a szénszállító munkások szakszervezeti nagygyűlésén kezdő­dött. Fegyveres gengszterek rontottak be a gyű­lésterembe, Capone egyik kedvencével, a „Há­romujjúval" az élen. Közölték velük az akkor még újnak számító, de később szakszervezeti vonalon ls tgen gyakori szöveget, amely sze­rint a tagságot különböző veszélyek fenyegetik, az ő szervezetük viszont rendszeres havi já­randóság fejében elvállalja a „védelmet ". A szakszervezeti business hamarosan más­felé is elágazik. A Főnök felismeri, hogy nem­csak u munkásoktól lehet pénzt szedni, hanem a másik oldaltól, a munkáltatóktól ls. Akko­riban éppen küszöbön áll a felvonókezelők tö­megsztrájkja. Chicagóban sok a felhőkarcpló. Egy ilyen munkabeszüntetés alaposan megbé­nítja az üzleti életet. Nem nehéz elképzelnünk, mi történik azoknak az irodáknak a forgalmá­val, amelyek mondjuk a huszonhatodik eme­leten foglalnak helyet. A magas épületekben levő cégek tulajdonosai értesítést kapnak, hogy némi anyagi áldozat ellenében meg lehet aku­dúlyozni a sztrájkot. A liftkezelőkre rázúdul a terror. Néhány vezető elnémítása után a töb­biek megértik: senkitől sem várhatnak védel­met, és vagy dolgoznak tovább, vagy veszélybe kerül az életük. (Következik.: Gyémántos öv, arany C betűvel.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom