Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

t CSÜTÖRTÖK. 1972, JÜNIUS I. Szovjet íróvendégek Szegeden A Magyar írók Szövetsége vendégeként hazánkban tar­tózkodó Nyikolaj Jevdoki­mov és Anatolij Zlobin szovjet író szerdán, tegnap Csongrád megyébe látoga­tott. Nyikolaj Jevdoklmov szerda délelőtt rendhagyó irodalomórán vett részt a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban. Anatolij Zlobin pedig Szegeden, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa könyvtárában találko­zott az olvasókkal. A két szovjet író ma, csü­törtökön 12 és 1 óra között Szegeden, a Móra könyves­boltban dedikálja műveit, délután pedig az írócsoport tagjaival találkoznak a Saj­tóházban. Ki fél a tűztől manapság ? Vasárnap tűzoltó verseny Forráskúton Ki fél manapság a tűztől? Igazában alighanem senki. Mert réges-rég, évszázadok­kal előbb rájöttek már az emberek, hogy összefogással a tüzet is le lehet küzdeni. Akkoriban, valamikor a cé­hek idején alakultak meg nálunk is az első tűzoltó­egységek. önkéntesekből áll­tak, primitív felszereléssel. De sok-sok életet, és renge­teg értéket mentettek meg. Egyletek — szükségből E régi-régi tűzoltóegylete­ket a szükség hívta életre, megszületésüket pedig az emberi leleménynek, közössé­gi hajlamoknak és közös ér­Kitüntették a könyv­kiadás ós könyv­terjesztés doigozóit Az ünnepi könyvhét ha­gyományos eseménye a könyvkiadás és könyvterjesz­tés legjobb dolgozóinak ki­tüntetése. Szerdán a Fészek­klubban dr. Simó Jenő mű­velődésügyi miniszterhelyet­tes méltatta a kulturális élet jelentős területén tevékeny­kedő — kiadói, terjesztői — dolgozók munkáját, majd 53 kiemelkedően dolgozónak át­nyújtotta a „Szocialista kul­túráért" kitüntetést, 28-an vettek át „Kiváló dolgozó" jelvényt és 38-an részesültek miniszteri dicséretben. Az ünnepségen Nyikolaj Alekszandiovics Sibik, az Ukrán Állami Sajtóbizottság elnökhelyettese az ukrán­magyar közös kiadásban el­ért eredmények elismerése­ként oklevelet nyújtott át az Európa, a Kossuth, a Mag­vető és a Móra kiadó veze­tőinek. (MTI) Muzsikusok találkozója Tegnap, szerdán délután a 204. számú Idegen nyelvű könyv- és zeneműboltban Feuer Mária, a Muzsika fő­szerkesztője, zenekritikus de­dikálta 88 muzsikus műhe­lyében című, könyvhétre megjelent könyvét. Ezután a Somogyi-könyvtár és a Ze­neműkiadó Vállalat rendezte meg Feuer Mária és a sze­gedi zenei élet képviselői­nek találkozóját a könyvtár olvasójában. A beszélgetés első részé­ben a szerző most megje­lent könyvéről mondott né­hány szót A muzsikusport­rék általános művészeti vagy közéleti gondokkal foglal­koznak, természetesen az úgynevezett vidéki zenei élet problémáival is. Az Élet és irodalomban megjelent port­rékat a szerző úgy csopor­tosította, hogy egymást kö­vessék az azonos, illetve az egymásnak ellentmondó felfo­gások, vélemények. Ezután Feuer Mária vála­szolt a jelenlevő szegedi mu­zsikusok kérdéseire. A Mu­zsika Országszerte című ro­vata az ország nagyvárosai­ban folyó zenei élet króni­kája. A beszélgetés közép­pontjába ennek a rovatnak szegedi vonatkozású gondjai kerültek. A folyóiratnak va­lamennyi jelentős zenei éle­tet élő városban van megbí­zott tudósítója, egyedül Sze­geden nincs. Ezért esetlege­sek, sokszor felszínesek vá­rosunk zenei eseményeiről szóló tudósítások. A muzsikusok tegnapi ta­lálkozója ilyen és hasonló gondok megoldásához is hoz­zájárult. Halálos gyermekbaleset Kedden este 7 órakor ha­lállal végződő gyermekbal­eset történt Szegeden, a Lon­doni körút és a Tolbuhin su­gárút kereszteződésében. Németh Zoltán 14 éves ta­nuló (Szeged, Hajnóczy u. 30.) egy férfikerékpárt hajtott a Moszkvai körúton a sugárút felé, a vázon szállítva egy másik 14 éves fiút, Kraktusz Rezsőt (Szeged, Tolbuhin su­gárút 90.). A kereszteződés­nél szabad jelzést kapott és balra akart kanyarodni az Üttörő tér irányába. Vele szembe jött egy autó­busz a belső forgalmi sáv­ban, mely szintén megállt a kereszteződésnél, mert balra akart kanyarodni a Tolbuhin sugarútra a Dugonics tér fe­lé. A kanyarodast viszont a forgalom miatt nem tudta végrehajtani. Ebben a forgalmi helyzet­ben közlekedett a Londoni körúton a Marx tér felől a sugárút irányába a külső forgalmi sávban teherautóval Nagy András 36 éves szegedi (Ecseri Géza u. 16.) lakos. Mivel nem volt előtte for­galmi akadály, a szabad jel­zésre tovább akart haladni. Az útkereszteződésben álló csuklós autóbusz elejétől a kerékpáron ülő gyerekek ek­kor elékanyarodtak. Hiába fékezett, a balesetet nem tudta elkerülni, elgázolta a kerékpáron ülőket. A két gyermeket a 2. számú Sebé­szeti Klinikára szállították, ahol Németh Zoltán még kedden este tíz órakor belehalt sérüléseibe. • Társa, Kraktusz Rezső is súlyosan megsérült. A balesetről a gázoló gép­kocsivezető nem tehet. De éppen e tragikus eset kap­csán, és most a nyári isko­lai szünet kezdete előtt fi­gyelmeztetni kell a szülőket: ne engedjék a gyermekeket kerékpárokon száguldozni forgalmas közutakon. dekeknek köszönhették. Sor­suk ugyanaz lett, mint any­nyi minden másnak nálunk is és a földgolyó minden országában. Mihelyst a kö­zösség fölöslegéből arra is futotta, központi feladattá tette a tűzoltóság fenntartá­sát, és adózott azért, hogy biztonságban aludhasson. Az állami tűzoltóság pedig tudásával, felszereltségével, fegyelmével és állandó ké­szenlétével — úgy tűnhet — feleslegessé tette az önkén­teseket, a kis testületeket Vagy mégsem? Milliós értékek Az adatokból kiderül: egyáltalán nem. Szegeden és a járásban jelenleg is több. mint háromezer az önkén­tes tűzoltók száma. Többsé­gük fiatal, de jó néhányan már több mint húsz eszten­deje tagjai valamelyik tes­tületnek. Sok-sok tűzesetnél dolgoztak eredményesen. Rúzsán, Csengelén, Balás­tyán vagy Mórahalmon, vagy Kisteleken, ahol éppen szükség volt rájuk. Amelyik egységnek van autóra szerelt fecskendője, az a szomszéd községben is segít, ha kell. Márpedig kell. Ha nem is félünk a tűztől, veszélyével szüntelen számolnunk kell. A mórahalmi önkéntesek tavaly például 11 tűzhöz vonultak ki. Sokszor segítet­tek az önkéntesek az állami tűzoltóságnak, például a fa­lemezgyári tűz oltásánál. Alighanem nagy szerepük van abban is, hogy legtöb­bünk számára a túz már nem a mindig aktuális fe­nyegetés, hanem amolyan mumus, mellyel a lapok ijesztgetnek időnként ben­nünket, amikor hírt adnak egy-egy távoli katasztrófá­ról. Az önkéntesek rendsze­resen járják a községet, el­lenőrzik a házakat, figyel­meztetik a tulajdonost, ha szabálytalanságra bukkan­nak. Rajta van a szemük mindenen az üzemekben, szövetkezetekben is. Meg­előző munkájukon milliós értékek műin k. Ha pedig mégis megtörténik a baj va­lahol, gyakran életet is men­tenek, sokszor saját épségük kockáztatásával. 92 csapat indul Változnak az idők, és ép­pen e változásokkal mintha egyre több hárulna az ön­kéntes tűzoltókra, Hiszen mindig újabb és újabb fel­adatokkal, veszélyforrások­kal találják magukat szem­be. Egyre-másra tűnnek fel faluhelyen is a propán-bu­tán palackok, a cseretelepek, az olajfűtésű kályhák és ka­zánok. Mindez új és új is­mereteket követel tőlük.. Kiképzésüket központi terv szabja meg. Az egysé­gek parancsnokai évente há­romszor vesznek részt egy­-egy tanfolyamon, az itt szerzett tudást pedig to­vábbadják az egységek tag­jainak. És e tanfolyamokra mind nagyobb szükség van, éppen a változások miatt. Mert emberélet és pénzben ki sem fejezhető érték mú­lik munkájukon. Az egységek tagjai az üzemekben a gyár dolgozói. Faluhelyen: téesztagok, kis­iparosok, az állami gazdasá­gok dolgozói. És ezek az emberek nemcsak a tüzek oltásában, megelőzésében vesznek részt. Más érde­mük is van. Bármit kíván­jon is a közérdek a köz­ségben, lehet rájuk számí­tani. Sokéves hagyomány; az önkéntes tűzoltók időnként versenyen mérik össze tudá­sukat, felkészültségüket. Va­sárnap, június 4-én, Forrás­kúton lesz az idén a szege­di járás önkéntes tűzoltói­nak versenye, melyen 30 község 92 csapata indul a felnőtt férfi és női, vala­mint az ifjúsági kategóriák­ban. Sz. L Szegedi diákok sikerei A Magyar Mezőgazdasági Múzeum az elmúlt év őszén pályázatot hirdetett „Hazánk mezőgazdasága diákszem­mel" cím alatt az általános és a középfokú iskolák tanu­lói számára. A pályázatra az általános iskolákból 1926 rajz és 533 dolgozat ér­kezett, a középiskolák pedig 414 dolgozattal képviseltették magukat. A szegedi diákok jól szerepeltek a pályázaton. A díjnyertes és jutalmazott szegedi tanulók a követke­zők: A csapatversenyben — a Nyíregyházi Mezőgazdasági Szakközépiskola előtt — a Szegedi Radnóti Miklós Gim­názium kollektívája szerezte meg az első helyet. (Zákány József, Csonka Csaba, Hor­váth Mária és Belea Gyön­gyi.) Jutalmat kapott a Rad­nóti Gimnázium „Hermán Ottó" jeligéjű csoportja is. A Természet védelme című témakörben első helyezett Lehoczky Tamás (Radnóti G.), jutalomban részesült Dragon Judit (Radnóti G.). A Halászat jelentősége téma­körben 3. helyezést kapott if.i. Balda János, u Szegedi Tisza-parti Gimnázium nö­vendéke, jutalomban része­sült Lendvai Mária (Radnóti G.). Az Élettani jelenségek megfigyelése tárgykörben második helyezést ért el Mécs László (Radnóti Gim­názium.) Az Állattenyésztés című pályamunkák között az első helyet szerezte meg Tí­már Béla a Szegedi Kiss Fe­renc Erdészeti és Mezőgaz­dasági Szakközépiskola nö­vendéke, második dijasok Bérezi Judit és Pénzes Ka­talin (Radnóti G.), harma­dik helyezést szerzett Szél­pál Ildikó (Radnóti G.), ju­talmazottak Krocskay Zsu­zsanna, Szitás Ágoston (Kiss F. Erdészeti és Mezőgazda­sági Sz.), Galiba Gábor és Nádor Katalin (Radnóti G.). A Beszélő képek pályamun­kák első díját Puskás La­jos nyerte (Radnóti G.), ju­talmat kapott Molnár G. Bé­la (Radnóti Gimnázium). Csak egy kis figyelem A megyei tanács keddi ülésén három olyan újítás­sal is találkozhattak a résztvevők, melyeket kár volna szó nélkül hagyni, Már az ülésről szóló teg­napi tudósításunkat ls a tanácsok nagyobb önálló­ságának emlegetésével kezdtük, ezek az újítások is lényegében az önállóság­gal kapcsolatosak, s még csak pénzbe sem kerültek. Rutintémája a tanácsülé­seknek, hogy — napirend előtt — a végrehajtó bi­zottság beszámol a leg­utóbbi tanácsülés óta vég­zett munkájáról. Ezen ko­rábban csak a vb-ülések lé­nyegesebb határozatalt ér­tették, most fordul elő elő­ször, hogy hozzávették azo­kat a tárgyalásokat is, me­lyeket a vb vezetői orszá­gos szervekkel, főhatósá­gokkal folyhattak az el­múlt hónapokban. A ta­nácstagok informáltsága, önállósága ezzel jelentősen jobb lett, tanácstagi mun­kájuk során arról is tud­nak majd beszélni válasz­tóiknak, hogy a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Belkereskedelmi Miniszté­rium, a SZÖVOSZ vezetői, a TOT elnöke, a Pénzügy­minisztérium és az Orszá­gos Tervhivatal vezetői mi­lyen állásponton vannak egy-egy Csongrád megyé­vel kapcsolatos kérdésben. Természetesen a nagy önállósággal függ össze ma­ga az a tény is, hogy az országos szervek ma már nem rendelkezések révén érvényesitik elképzelései­ket, hanem tárgyalásokon egyeztetik álláspontjukat a tanáccsal. Csak úgy, mel­lesleg: a keddi tanácsülé­sen három miniszteriális szerv képviselője is jelen volt. Régi ellentmondást pró­bál feloldani egy másik újitás. Az ellentmondás ab­ból származik, hogy a ta­nács elé kerülő jelentése­ket a tanácsapparátusban dolgozó szakemberek készí­tik, de a szakkérdésekben általában járatlan tanács­tagok hagyják jóvá, emelik határozattá. Ez uayan a do­log természetéből ered, mégsem volt jó, mégis sok panasz forrása volt, s jo­gosan. A legutóbbi tanács­ülés elé került jelentések mindegyike két-két rész­ből állt. Az első rész, nyolc­tíz szöveges oldal és né­hány áttekinthető táblázat — ha a szöveg most még nem is tudott mindig elég­gé közérthető lenni — arra szolgált, hogy minden ta­nácstag megértse belőle, miről van szó, s így szer­zett ismeretei alapján el­bírálhassa a határozati ja­vaslatokat is. Második részként alapos és elmé­lyült szaktanulmányt, gaz­dag és aprólékos adatgyűj­teményt csatoltak az anyag­hoz: akinek ideje, energiá­ja és kellő szakismerete volt hozzá, éppúgy jártas­sá válhatott e kérdésben, mint akár a jelentés ké­szítői. Ezen a tanácsülésen sze­repeltek először a tanács­tagi caopotok szóvivői ls. Miután a választási tör­vény módosításával a me­gyei tanács tagjait közvet­ve választották a helyi ta­nácsok. lehetőség nyílt rá, hogy közigazgatási egysé­gek szerint csoportokat ala­kítsanak a mgyei tanács tagjai. Ha a tanácsülésen egyikük a többiek nevé­ben is beszél, akkor a cso­port odahaza nyilván meg­tárgyalta a témát, megvizs­gálta, hogy az ő területü­kön miként áll az adott kérdés. A szóvivő megbízá­sa felszólalásra tehát nem­csak azt jelenti, hogy a megyei tanács ülésén egy­egy városból, járásból töb­ben nem szólalnak fel — esetleg egymást ismételve vagy egymásnak ellent­mondó érvekkel, de min­denképpen az időt rabol­va, a testület munkáját ne­hezítve —, hanem azt is, hogy alaposan felkéssültek az ülésre. Márpedig mi­nél jobb a tanácsülés elő­készítése, annál hatéko­nyabb munkája, A tanácsok önállóságáról mostanában elég sok szó esik. Olykor egy kissé misz­tifikálják ezt az önállósá­got, máskor meg nagyon leegyszerűsítik. Hogy az új tanácstőrvény értelmében ezentúl már minden a ta­nácson múlik, nyilván ép­pen olyan tévedés, mint az, hogy hiába a deklarált ön­állóság, ha nincs hozzá elég pénz. Van, amihez pénz kell, van, amihez csak egy kis figyelem, törődés. Az önállóság alapja minden­képpen az önálló gondol­kodás feltételeinek megte­remtése. Fehér Kálmán Találkozás Lukács Györggyel Kovács András, a Lukács Györgyről készített tévéfilm rendezője azt írta a Rádió­újságban, hogy korábban Lukács — teljesen megért­hető — húzódása miatt nem kerülhetett sor a felvételek­re. Hogyne idegenkedne a „szerepléstől", személyének „mutogatásától", aki azt vallja, hogy az igazi beszél­getésben az igazságot kere­sik, és egyik fél hiúságának sincs helye. A találkozás — szinte az utolsó előtti pilla­natban ugyan — mégis lét­rejött, filmre is vették, ked­den, késő este a televízió bemutatta a második ré­szét, Bizonyára köszönhetjük ezt Kovács András kitartá­sának, jó ötletének, misze­rint elhatározta: mellőzi a személyes jellegű kérdése­ket, ellenben olyanokat tesz fel, amelyek megválaszolá­sára Lukács György a leg­illetékesebb. Mert kiderült, hogy ilyenekre szívesen vá­laszol. Ügy tud beszélni marxiz­musról, történelemről, hét­köznapokról, forradalmiság­ról, kultúráról, hogy egy­úttal magáról ts sokkal töb­bet mond, mintha válaszol­na a legszemélyesebb kérdé­sekre. Elhelyezkedik a ka­napé sarkában, rágyújt egy szivarra, mosolyaival, köz­beszólásaival, „anekdotái­val", szellemi frisseségével bámulatba ejti a nézőket, egyúttal észrevetlenül kielé­gíti intimitásigényünket. Emellett követni kényszerít a vaslogikát; érzékeltetni képes a szellem szédítő Llebmann Béla felvételű szárnyalását; tanit Igazság­ra, következetességre, em­berségre; értékeket és érték­mérőket mutat, amelyeket elfogadunk. Ez a film — „hősének" személye miatt — érdekfe­szítő, felemelő, különlegesen értékes. A tévé nagyszerű produkciója, mert felkelti az érdeklődést, lehetővé teszi a „személyes" és gondolati találkozásokat. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom