Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

VASÁRNAP, 1972. MÁJUS 28. 3 Hol szőrit a cipő ? Ha a Dunáról fuj a szél, igazgatóját. „A tömeggyártás aztán az illetékesek keres­vagy a János-hegy felől, közben több száz apró kel- sék meg, hogy a száz ki­eszakrol, vagy délirányból, lékből áll össze a legapróbb sebb-nagyobb üzem örökké azt susogja be a .gyerekcsuka' is. Nyolcvan Könnyűipari Minisztérium száz munkás dolgozik bele, s Fő utcai épületének abla- tessék eiképzelni> közülük kain: rosszak a magyar ci­pók. Pedig nem ide kellene csak egyben egy jöjjön be fújnia, inkább valamelyik indiszponált állapotban cipőgyár irodájába. Éppen a (márpedig ez előfordul, hi­,,kozmikus- bírálgatás mi- szen az ember nem e) att különösen idegesítő sza- . „ , , mukra mindenféle summás, mar nem az elkepzelt ter­igazságtalanul általánosító mék hagyja el a szalagot." ítélet. Pesti Ernő miniszter­helyettes akkor sem fogadja 2. el az efféle fogalmazásokat, -—— ha csakugyan százszámra ér- Mindenütt hangsúlyozzák a keznek jogos panaszok a la- cipöiparban: eddig is rend­kossagtol. „Kerem, gondol- szeres volt az ellenőrzés, de jak meg: ebben az ország- az utóbbi években ez foko­ban 83 ipari szövetkezet, 11 zódilt egyre szigorúbbá vá­tanacs,l. ?s ? al.lami vál,alat lik. Technológiai fegyelme­40 millió par lábbelit készít. zetlenség, rossz ragasztó. Melyik mulasztott? S el- gyengébb bőrminőség, vagy kepzriheto-e hogy abszolút hibás tűzés miatt mégis ki­tokeletes legyen —"— egyes darab?" közül melyik követte el a hibát. A rossz cipő miatt nemcsak jogos a kritika, hanem szük­séges is, de ez lehetőleg ta­láljon célba, különben any­nyit ér, mint a falra hányt borsó. 3. Közhely, hogy nem va­gyunk gazdag ország. A nyersanyagok kétharmad ré­szét exportáljuk, ami igen súlyos gond a népgazdaság­nak, mert az árak az utóbbi időben világszerte igen ma­gasra ugrottak. Csökkente­nünk kellett a behozatalt, ez azonban csak úgy volt le­hetséges, ha mással helyette­minden szaladhat egy-egy gyengébb sítjük a gyártáshoz szüksé­széria. Minden igyekezet ges bőrt. Törekvésünk lénye­r-—r mellett sem tudunk azon­| /. I ban olyan cipőt gyártani, mint a fejlett tőkés orszá­gokban, hiszen nálunk gyen­gébb az anyag minősége. Hol szorít mégis a cipő? A felszabadulás előtt csupán 5 millió párat gyártottunk, ehhez képest tehát meg­nyolcszoroztuk a mennyisé get. Negyven százalékát ex gében sikerrel járt, a kemi­zálás eredményeképpen ci­pőiparunk már 90 százalékig műanyagokkal dolgozik. A Nyugaton általában borjú- cipőknek a talpa példá­box megy, amelynek puha- , .. ... . ságát. finomságát szinte le- ^ maidnem teIles egészében - - - úgynevezett fröccsentett mó­don készül. Ezek rendkívül _ hetetlen elvárni a mi mar­portáljuk. Ebből csupán a habox anyagainktól, tőkés piacon 3 millió párt Végigjárva az évi 4 mii- könnyűek és kopásállók, ke­adunk el, ami kétségkívül a lió pár cipőt termelő újpes- mén versenyt a szakma becsuletere vall. +* r,oc"""or" óriási a versengés, ezért Nyugaton nagyon megnézik, milyen portékáért adják ki a dollárt. A világ cipőterme­lése évi 6—7 százalékkal növekszik: Abban az or­szágban, ahol a kedvezőbb­ti nagyüzem munkahelyeit, beszélgetve „szalagosokkal" ré8i bőrtalpakkal, és mérnökökkel, jogosnak látszik az igény: ha vélet­lenül rossz cipőt fog ki va­Önérzetünk Az építésvezető gorombán után már jó haverok let- környezetemnek. És éppen a kiabált az egyik munkássál. tünk, összeszoktunk. Mindig parttagoknál lehet erre hi­A hang nem kottázható be- az újakkal van baj. Azok vatkozni, hogy az ember te­tűkkel, a mondanivalót is önérzetesek, csak sajnos gyen meg mindent, ami tőle tanácsosabb összefoglalni, a nem a munkájukra kénye- telik. rokonság elsorolását persze sek. — Csak néha kiabál. ...' Z^T aTSM: ** bejező n^y barna JS^ggt ."S^inA A^ habarcskeverő gep ke- ^eténe^F^l-^obb^ ™ . , zelője ugyanis lepihent. Me- berme a türelmetlenség szik. Ügy mondjak, Európában lege volt. Vagy unta? Erre raja> a 2 százalékos selejtet elfo­gadhatónak tartják. A Dunai laki vásárlás alkalmával, ne Cipőgyárban tavaly csak 1,7 vágja oda rögtön, hogy rosz­A nyáron s nél kedvezőbb ajánlatok el- szak a magyar cipők. Az il­1 enére is tőlünk vásárolnak, ^ ^gyg. vissza az üzletbe, nyilván elégedettek a ma­gyar cipőkkel, különben ha­mar megköszönnék nekünk a fáradságot Csak éppen a hazai igényeket nem tud­nánk tehát kielégíteni? Cipőtermelésünknek csak 30 százalékát adja a fen­tebb említett 94 szövetkezet, illetve tanácsi üzem, 70 szá­zalékát hat nagyvállalatunk produkálja. S hogy ez mit jelent a sriejt maximális ki­szorítása szempontjából, ér­demes meghallgatni Polgár Gyulát a Dunai Cipőgyár százaléknyi termék volt ki­fogásolható. Ez pedig igazán nem rossz arány. Szegedi egyetemisták külföldi építőtáborokban A Szegedi József Attila ban való közreműködésre. Tudományegyetem KISZ-bi- Ennek alapján júliusban és zottsága szerződést kötött külföldi ifjúsági szerveze­tekkel a nyári építőtáborok­A szervezés Az a felbuzdulás, az a szorgalom, amivel nap­jainkban a jobb munka- és üzemszervezés lehetősé­geit kutatjuk, nem csupán vezetői feladat. Hallani olyan véleményeket: majd a vezetőség elrendezi, majd ők jobban megszervezik a munkát végtére is, azért kapják a fizetésüket. Ez így igaz, és mégiscsak részigazság. Mert a korszerű, tudományos munkaszer­vezést valóban csak a vezetők tanulhatják meg, s valósíthatják meg a gyakorlatban. De, hogy ezek a magas szintű szervezési követelmények hogyan reali­zálódnak a hétköznapok során, hogy mennyi idő alatt vihető keresztül egy jó elképzelés, az igen nagy mér­tékben múlik a közép- és csoportvezetőkön, a briga­dérosokon, és magukon a kétkezi dolgozókon. Az ő aktív közreműködésük, egyetértésük és meggyőződésük alapfeltétel, nélkülük a legszebb szer­vezési terv is csak írott malaszt. Mint annyi másnak, az üzemi életben, a szervezés jobbításának is két ol­dala van tehát. S előrehaladás csak akkor várható, ha mindkét fél, irányítók és megvalósítók egyaránt megteszik a magukét. A vezetőknek tehát nem csupán a szorosan vett gazdasági feladatokkal kell foglalkozniuk, még a leg­keményebb koncentrálást igénylő napokban sem: meg kell találniok a módját, hogy olyan hangulatot te­remtsenek, olyan kedvet ébresszenek, ami kedvező a tervek valóraváltásához. Meg kell keresni a nagy és kis tervek találkozási pontjait; illetve olyan gondol­kodásmódra hangolni az egyszerű embereket is, hogy a maguk kis tervei egyáltalán megszülessenek, a sa­ját munkaterületen meglevő hibák kiküszöbölésére, könnyebb, jobb eljárások alkalmazására. Ahol sok ilyen kis ötlet születik, bizonyára jól csatlakoznak — mint hasznos fogaskerekek — az egész gyár szerke­zetéhez, segítik dinamikusabb működését. Bizonyos, hogy a legjobb szisztémák sem pótol­hatják — viszont nagyban elősegíthetik — az egyéni önelemző tevékenységet, az önkritikus odafigyelést, az így felfedezett hibák következetes kiszorítását Bázis­ra van szükség az előrehaladáshoz: egységesen gon­dolkodó és cselekvő dolgozókra, közös és egyéni el­gondolások találkozására, szintézisére. Nem csekély feladat ennek elérése; s az erre irányuló munkában az üzemi pártszervezet és szakszervezet a KISZ-szel együtt igen sokat segíthet a gazdasági vezetésnek. & M. augusztusban több turnusban, 20—50 fős csoportokban, dolgoznak majd a szegedi egyetemi hallgatók az NDK­beli stralsundi és radebergi sörgyárakban, s a meiseni porcelángyárban. A szovjetunióbeli Odesszá­ba és Lvovba 15—15 fős cso­portok utaznak. A lengyel­országi Torunban húszan dolgoznak a nyáron, a finn­országi Turkuban pedig 15 fiatalt foglalkoztatnak majd. A külföldi építőtáborokba elsősorban azok utaznak, akiknek az idegen nyelvek gyakorlása tanulmányaikhoz szükséges. a szaval. — Szoktam, na! Szavaz­tassa meg a népet: hánnyal veszekedtem? Na, jó — sok­nem tért ki. Csak azt fáj- _ Zs Antel? Azt lalta hogy miért kell ővele ta nekem feldühödve: j>Ve. kal De miért kell veszeked ugy beszelni. lem ugyan nem fog maga ni? És akivel én haragom­Hogy miért kell, azt ert- hepciáskodni_ Meg más ban szólok, utána magam ?uk: aLe6eSZ„ o mun_ sem!" Azzal fenyegetőzött, megyeka hozzá, tisztázni ket­kaja aUt miatta. Hogy ugy elmegy Mondtam neki: azt tönk dolgát. Hogy érte és miért kell. beszélje meg a brigáddal, nem ellene. Csak hát: van Az epitesvezeto nagyhan- De dolgozni másutt is kelJ, miért idegeskednünk. Az gu ember hireben all. Meg- ideje vo]na ezt már egy emberek várják a lakásokat, is a brigád azt vallja: jó harmincéves embernek amiket építünk. Aztán néz­vele dolgozni. Aki megteszi megtanulni ÉS ezt máshol ze meg: ittmaradnak a mun­a rnagaet, azzal nem akasz- ^ megmondják magának. kásáink. Pedig hely másutt kodik, s ha a lustakat, „pia- ^ épitőipar nem kisasz- is van. Kérdezze tőlük, mi­sokat" marja, a tisztességé- szonynevelő intézet. itt me- ért itt dolgoznak, szeretnek-e sen dolgozok becsületet is lóznj kell itt lenni, védi. „Mondanak úgy is elég szeretném elvágni a nyer- Zs- Anta* is itt van. Ki­sok rosszat az építőkre. Mi sebb mondatok útját De az várom a tízórai szünetet. — a első belekérdezésre lehalkul Egy-egy íéglan ülv« *alatoz nem vesszük magunkra, mi kezünk alatt „menetrend szerint" nőnekí a falak. De ha emelt hangon noszogat­juk egymást, azt nem is veszi szívére egyikünk sem!" VELEM UGYAN NE...! Az épít­kezés te­rülete nak, megkínálnak. Tele száj­jal vitatkozunk. — Én a — Maga Lunát szív, én munka Munkást, vagy Kossuthot. Ez miatt va- nem különbség, igaz, leg­gyoktü- alábbis: mindegy. ízlés dol­relmetlen. Nézze: szeretem, ga- De én addig nem tud­ha a brigádomban, az épít- tam becsülni egy szepen fel­kezésen minél több párttá- rakott csempét, amíg a ma­ÉRTE. NEM ELLENE! —tt-t 3 idegennek ludok összegyűjteni. Jó_ gam furdoszobajat is nem valosagos dzsungel. És per- m nemré k t burkoltam. Ha negy-ot eve sze „tilos". alig öt éve. Lehettem volna en epitettem_ volna a maga Csaknem azt mondta ne- - de amikor belé lakását, a művezetőm is kia­kem is az ep.tesvezeto ami- az alapszervezet titka- ™aga T,1fs?ldbatta a kor a felvonulási epuletben . •fc .. . •"eevéniséae von. forrnom. Legfeljebb nem rának élete, egyénisége von- értettem' vo£Ta £ba"rt zott Azt mondta egyszer is ezt nézze , _ jk egy fiúnak: te ma KISZ-ve- s _ - • Az egyetemisták mellett a Másodszor: ugye, végül megtaláltam. — A teringettét, nem sza SSrS "Jrar-ássri &2JSS S® LS ^ SE itt az ember lánya szamunkra nem kenyerkere- szobat mutatja. — Ki taní­„ j. / , set, s nem prémium kerdese, tott eneem szénpn rinlapv„;-> — Mondja csak nyugod- . ' éJ;é h e minden „ szepen dolgozni? ^i! biztatom. - ügyis ^ az a híre. vagy mint mas^ Helytállás- fürdőszabája: igényességre Nyel egyet. Es most nem sal, hasznosságod bizonyita- nevelve. A szép munkához mérges. Inkább szomorú. sával nemcsak magadnak te- SZOkni, nevelődni kell nem — Először is: soha nem remted meg a jól végzett igaz? nyugalmamban mondom, munka büszkeségét, de be­kiírták, csületet szerzel az ügynek, a makói középiskolások 30 ta­gú csoportja az NDK-beli Halle környékén dolgozik majd építkezéseken. Cserealapon szovjet, NDK­beli, lengyel, finn fiatalokat fogadnak majd az algyői olajmező ifjúsági táborában és néhány Szeged környéki más építkezésen. (MTI) KIHÚZNI A TÜSKÉT Zs. Antal nem szólt bele. S ha beszélt, az hogy itt nem kell járkálni? pártnak. Azt mondta. Mond­Okom van a mérgelődésre? tam is neki: Én nem tudok Nézze a dolgozó nagy gépe- politizálni, de ez nagyon tet­ket. A gödröket. Hát nem szik nekem, ez egyenes be- önérzetét újból és újból véd­tudott kihivatni? széd. Édes komám — mond- te. önérzete mindenkinek le­— Csakhogy- én mindegyi- ta, merthogy régi munkatár- ' gyen — de ne a beszédmo­kükkel akartam beszélni, sak voltunk — a példaadás dórt, a munkamorált vegyük Itt, — Mondom neki: a bri- is politizálás. Attól kezdve át egymástól. Hogy senkivel' gáddal kezdtem. többször beszélgettünk ilyen ne kelljen mérgesen kia­— Azokkal is meg mások- kérdésekről. Ö volt az aján- hálni. kai is szólhat. Régi embe- lóm is. Ma már magam is Persze a szavainkra ak­rek. Néhány veszekedés kéretlen párttitkára vagyok kor is vigyázhatunk, ha mérgesek vagyunk. Az indu­^mmmmmmmmm^mmmmmmm^mmmammm^i^mmmmmmmtmmmm lat elszáll a tüskéket meg nem könnyű kihúzni. Zs A tálból se. De a brigád kéz­bevette. Nem mosolyogják meg, hogy „nagy a lelke", hanem hátbacsapják, hogy „dolgozz te, a mindenit.. ." A mondat végét elharapják. Zs. Antal meg berregted folyamatosan a keverőgépet. Mondták neki: úgy dolgoz­zon vele, mintha magánali keverné. Mert egyszer arra is sor kerül, hogy együtt rakja a brigád az ő házát is. Ez itt hagyomány. De csak a régi tagoknak, jó havernak „jár ki", hogy hűsölgetés nélkül, fürgén és szívvel segítsenek neki. Szocialista munkahely a zöldség­nemesítés dél-alföldi központja A Kertészeti Kutató Inté- hér paprika és a szentesi nemzetközi kertészeti kiállí­zet szentesi kutató állomá- cseresznyepaprika fajtaelis- táson egy arany, két ezüst és sán szombaton ünnepséget merést kapott és ezzel tízre három bronz érmet kapott, rendeztek abból az alkalom- nőtt azoknak a szentesi zöld- A kutató állomáson öt bri­ból, hogy elnyerték a szocia- ségfajtáknak a száma, ame- gád nyerte el a megtisztelő lista munkahely címet. Dr. lyek állami elismerésben szocialista címet és jelenleg Szalva Péter kandidátus, a részesültek. a 130 dolgozó 70 százaléka kutató állomás igazgatója is- A zöldségnemesítés délal- szocialista brigádtag. mertette az elmúlt év ered- földi központja évente egy A szombati ünnepségen a „. , ., „„„-4r „,,,..„ vagon kerti vetőmagot ad az legjobban dolgozóknak ki­menyeit. A nemesítő munka orszagnak ^ a mennyiség tüntetéseket, okleveleket és sikerét jelzi többek kozott, 15 000 holdra elegendő. Az 63 000 forint pénzjutalmat hogy 1971-ben a szentesi fe- állomás tavaly az erfurti adtak ál Szőke Maria

Next

/
Oldalképek
Tartalom