Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

12 VASÁRNAP, 1972. MÁJUS 21. SflLT-tárgyalás • Helsinki (AFP, UPI) Helsinkiben egy és egyne­gyed órás eszmecsere után véget ért a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozásá­ról szóló szovjet—amerikai tárgyalások (SALT) szombati plenáris ülése. Uj választásokat sürget az NSZK kormánya # Bonn (MTI) Ismét a rendkívüli parla­menti választások kiírását sürgette Conrad Ahlers, a Külpolitikai REFLEKTOR Találóan fogalmazta meg az elmúlit héten a Zycie Warszawy lengyel lap kommentárja: „A szovjet—nyugat­német és a lengyel—nyugatnémet szerződés elfogadása a józan ész, s egyben a béke és az európai enyhülés ügyé­nek sikere. Ezzel az NSZK politikai erőinek többsége — az NDK példája nyomán, igaz, több mint húszéves ké­séssel — elismerte a fasiszta német állam bukása ered­ményeként bekövetkezett területi változásokat." A bonni ellenzék veresége A ratifikálás körüli késhegyig menő küzdelemnek ezt az értelmét azért is érdemes hangsúlyozni, mert a világ — benne a magyar közvélemény is — bizonyos meg­döbbenéssel vegyitett értetlenséggel figyelte azt a foggal­körömmel és főleg elképesztően kisszerű parlamenti ma­chinációkkal tarkított küzdelmet, amelyet a bonni jobbol­dali ellenzék ezeknek az alapvető, európai jelentőségű szerződések tető alá hozása ellen vívott. A külpolitikai kommentátorok a moszkvai és a var­sói szerződés körül lezajlott vitával beigazoltnak látják azt a korábbi véleményüket, hogy a CDU—CSU túltak­tikázta a dolgot. A CDU—CSU-n belül, de a közvélemény körében is megrendült a bizalom Barzel vezetői képessé­gei és lehetőségei iránt Hangsúlyozzák, hogy Barzel a CDU—CSU-n belül nem győzött, hanem egyértelműleg vereséget szenvedett. Politikai realizmus A ratifikálást követő napokban már a kormánykoa­líció két pártja felvetette az új választások gondolatát, s a szavazásokat korán ősszel akarják megejteni. A kormány­pártoknak meg vannak a maguk vezetői, akik a mostani nehéz csatában államférfiúi kvalitásokat mutattak, s ha itt-ott az ellenzék erőszakosságaival szemben túlságosan engedékenységet tanúsítottak is, végül akaratuk mégis győzedelmeskedett. Amennyiben sikerül az Idő előtti választások kiírása, nem lehet előre elkönyvelni az SPD—FDP kormánykoa­líció győzelmét, hiszen nyilvánvaló — a mostani ratifi­kációs vita is igazol ja —, hogy az NSZK-ban minden ren­dű és rangú reakciós erő — persze a monopoltőke har­ciasabb szárnyának aktív támogatásával — a CDU—CSU mellett, fog kiállni. Mindenesetre, ha kora ősszel tényleg új választásokat tartanak az NSZK-ban, ez annyit jelent, hogy a válasz­tási tematikában a belpolitikai kérdéseken kívül jelentős szerepet játszanak majd külpolitikai meggondolások is, s ez mindenképpen a kormánykoalíció malmára hajtja a vizet, mert a kormánykoalíció pártjai a közvélemény ha­ladóbb rétegei részéről aktívabb támogatást kaphatnak. A szerződések érvénybe lépése kétségkívül nemcsak a nyugatnémet—szovjet és a nyugatnémet—lengye! kap­csolatokat befolyásolja pozitív Irányban. Egyúttal meg­szilárdítja a politikai realizmusra épülő politikát, amely­nek elválaszthatatlan alkotó része a fennálló határok sért­hetetlenségének elve, s nyomban a megvalósulás stádiu­mába kerülhet az összeurópai kollektív biztonsági érte­kezlet. További előrelépés várható az NSZK és Csehszlo­vákia, valamint Magyarország, Bulgária és az NSZK nor­malizálódó viszonyának tekintetében is. Az agresezor zsákutcába került Azt a politikai realizmust, amit a keleti szerződések létrehozása során tanúsítottak a nyugatnémet vezetők — várná el a világ Nixontól Is. Am az amerikai eflnök egy­re mélyebbre kerül a vietnami háború mocsarában. „Az Egyesült Államok saját maga okozta azokat a nehézsé­geket, amelyek között most vergődik — jelentette kl a napokban Pham Van Dong. a VDK miniszterelnöke a Le Monde Hanoiba küldött különtudósítójának. — Az' agresz­szár zsákutcába került, és veszteség nélkül nem képes abból kijutni. Nixon, úgy látszik, azt hitte — folytatta a miniszterelnök —. hogy a háború egy napon megszűnik, meri nem lesznek többé harcosok. Ezért nem volt haj­landó komolyan tárgyalni. De a háború csak akkor szű­nik meg. ha Nixon rájön arra, hogv az semmi előnyt nem hoz neki." Megfontolt szovjet diplomácia Az amerikai elnök vietnami „hazárdjátszmájával" elő­idézett robbanékony helyzetet a Szovjetunió megfontolt diplomáciája hatástalanította annyira, hogy a szovjet— amerikai csúcstalálkozó egyáltalán létrejöhet, s az ered­ményesség reményével kecsegtet. Á történelemben elő­ször utazik amerikai elnök a Szovjetunióba. „A szovjet állam megszületésének pillanatától arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavítása lehetséges és kívánatos" — írta a hét vegén a Pravda. Napjaink bonyolult és ellent­mondásos nemzetközi helyzete közepette nem könnyű dolog építő jellegű megállapodásokat elérni ott, ahol év­tizedekig az ellenségeskedés es a bizalmatlanság uralko­dott. De éppen a jelenlegi időszak sajátosságai követelik meg a választást a konfrontáció és az együttműködés, a feszültség élezése és enyhítése között. A feiek egyenlő biztonságának elve alapján kölcsö­nösen elfogadható megállapodást lehet elérni a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról. Az USA különböző üz­leti köreit érdeklik a szovjet—amerikai kereskedelem fej­lesztésének kérdései. Lehetne még sorolni hosszan azokat a területeket, amelyeken kilátás van megegyezésre, a kapcsolatok kölcsönösen előnyös fejlesztésére. Nixon és népes kísérete már útban van Moszkva felé. A holnap kezdődő szovjet—amerikai csúcstalálkozóra rendkívül nagy érdeklődéssel tekint a világ. Markovits Tibor nyugatnémet kormány szó­vivője. Szombati rádiónyilatkoza­tában merő képtelenségnek minősítette az ellenzék vezé­rének, Rainer Barzel CDU elnöknek azt a követelését, hogy Brandt szövetségi kan­cellár mondjon le. Ha az ellenzék kitér a vá­lasztások mielőbbi megtartá­sa elől, saját magának árt — figyelmeztetett a szóvivő. Minél világosabbá válik ugyanis, hogy a dolgok nem jutnak előbbre, és pedig nem a kormánypártok, ha­nem az ellenzék hibájából, annál inkább fel fogja ismer­ni a CDU—CSU, hogy érde­kei mégis az ésszerű megol­dás irányába szorítják. Brandt kancellár nem gondol a bizalmi kérdés fel­vetésére, hanem ésszerű megoldásra törekszik. A bi­zalmi kérdés felvetésére ak­kor került volna sor, ha a szövetségi gyűlés megtagadta volna a keleti szerződések ratifikálását, a jelen helyzet­ben viszont ezt semmi sem indokolja. — hangoztatta a szóvivő. Brezsnyev­Seydoux találkozó • Moszkva (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára szombaton Moszkvában fogadta Roger Seydouxt, Franciaország moszkvai nagykövetét és ba­ráti légkörben megbeszélést folytatott vele. A találkozón mindkét fél megelégedéssel szólott a szov­jet—francia kapcsolatoknak a két ország együttműködési elveivel összhangban álló fejlődéséről. A megbeszélés során érintették a kölcsönös érdeklődésre számottartó, időszerű, nemzetközi kérdé­seket is. MolnyiJa-2 # Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban május 19-én a mesterséges holdak segítségével létesített táv­közlési rendszer fejlesztési programjának keretében fel­bocsátották a Molnyija—2 távközlési mesterséges hol­dat. A szovjet—amerikai kapcsolatok történetéből Az eszmecsere folytatása Nixon és a moszkvai utazás Az 1972-es elnökválaszté- dulatl cselekvésekre képes, kedéseknek sorát, amelyek son befutott az örök móso- Sulaberger ezt a jellemzést közé a VDK elleni bombata­dik Richárd Milhous Nixon akkor írta, amikor Nixon mudások felujítasa, vagy a exnlelnök, több választási elmondta beiktatási beszé- Bengáli-öbölbe küldött ame­kampány bajnoka rácáfolt dét. Az elnök politikáját rikai flotta tartozik. Május arra a politikai hagyomány- most sem lehetne jobban 8-án drámai hangú tv-be­ra hogy aki egyszer alul- jellemezni. A helyzet bizo- szédben (egyes szkeptikus maradt a Fehér Házért foly- nyos fokú reális felmérése, újságírók szerint Nixon ha­tatott versenyfutásban, an- elnökválasztási programja- rom ev alatt tobb dramai nak többé nincs reménye nak végrehajtása csak addig tv-beszedet mondott, mint Amerikában elnökké lenni, jellemzi ezt a külpolitikát, Roosevelt elnök * második Nixon minimális előnnyel amíg nem bukkannak fel világháború idején) beje­győzött Johnson alelnöke, váratlan nehézségek. Ekkor lentette: elaknasitja a Vtet­Humphreyvel szemben. E még elődjeinél is agresszí- nami Demokratikus Kóztór­győzelmet főleg annak kö- vebb lépésekre képes Nixon, saság kikötőit, es megbénít­szönhette, hogy más, új vi- képes a hibák eszkalációjá- Ja az ország közlekedési út­etnami politikát hirdetett - ra, halmozására. vonalait. A bejelentés azért mint a Johnson mellett A világ realitásainak elis- volt súlyosabb, mint a ko­kompromittálódott Humph- merése jelentős tárgyalások- rabbi eszkalációs lépések, rey. 1969 elején az Apollo hoz vezetett. Európában mert ezúttal első ízben koz­-11 űrhajósainak fogadtató- megszületett a négy nagy- vétlenül a Szovjetun ó ellen sa után, Guam-szigetén az hatalom új felelősségét tűk- (és természetesen mindazon újdonsült elnök meg is hir- roző Nyugat-Berlin-egyez- ^j11 dette: hazahozza az ameri- mény. Vietnamból megin- szállítanak a VDK-ba) ira­kai „fiúkat" és helyettük a dult az amerikai szárazföl- nyulL helyi kormányok vállalja- di alakulatok kivonása, )ó nak nagyobb részt — ahogy lendülettel folytak a még /űrPVClJűSOK KOK7 Johson elnöksége alatt meg- ö/ kezdődött tárgyalások a Az amerlkai lépésre adott stratégiai fegyverek korlato- válasz három fonto„ sásáról. dolgot jelentett ki: 1. Nixon Intézkedése jogtalan, sért mindenfajta nemzetközi jo­got; 2. a vietnami kérdést csak tárgyalásos úton lehet rendezni; 3. a Szovjetunió . . . . továbbra is — a szolidari­A reálpolitika és a nixom tós alapján áUva _ ^ látványos akcióimádat je- den seg{tséget megad a gyeit viselte magan az el- vietnaml nép harcához. Ez a nok két utjának bejelenté- józan és hjggadt hang csak rekszik. A dolgok egyik ér- se. Az iden marciusban Pe- az amerlkai eszkalációs lé­dekessége, hogy fő külpoli- kinget kereste fel és most pégek szükségtélen és bűnös tikai tanácsadója, Henri A. Moszkvába látogat. Peking voitát szögezte le, ugyanak­Kissinger professzor (akinél egy új politika nyitánya kor azonban nyitva hagyta nagyobb befolyást az Egye- volt, a küszöbönálló moszk- az utat a tárgyalások előtt, sült Államok külügyeibe alig vai találkozó viszont annak Nixon moszkvai látogatása gyakorolt valaki), doktori az évtizedes eszmecserének azonban — mint ahogy elő­disszertációját annak idején folytatása, amely — hol re látható — nem lesz amo­az 1815-ös bécsi kongresz- megélénkülve, hol lelassulva iyan látványos tv-showmű­szusról írta, arról az idő- — a hidegháború befejező- ^ mint amilyennel Pe­szakról, amikor Napóleonle- dése óta folyik a világ két kingből örvendeztette meg verése után nagyhatalmi legnagyobb hatalma között, választóit. Nehéz, de érde­egyensúly támadt Európá- A legutóbbi csúcstalálkozó mi tárgyalásokra van kiló­ban. Reakciós, de stabil kon- óta eltelt idő során több fon- tás. Egy dolgot azonban lát­tinentális rendszer. Kissin- fos kérdés megérett aiTa, ni ken Számtalan kétoldalú ger egy interjújában, utalva hogy a legmagasabb szin- és nemzetközi érdek kíván­valamikori dolgozatára, egy fen megtárgyalják. Ilyen ja a szovjet—amerikai kap­új — de más, az együttmű- szempontból szükségessé és csolatok javítását. Mindkét fontossá vált Nixon moszk- ország számára előnyös a vai utazása. gazdasági kapcsolatok fej­Minden a megegyezés Irá- lesztése, a stratégiai fegy­nyába történt, minden lépés- verek tárgyóban történő nek korunkban fokozott je- megegyezés és a nemzetközi lentősége van, különösen, ha enyhülésből minden ország­valameiy ügyben a Szovjet- nak haszna lenne. unió és az Egyesült Álla- A SZ0Vje1>-amerikai kap­mok állapodik meg egymás- csolatok történetének újabb ^ Ezekkel 8 reményekke1, fejezetéi írjuk. E történet a nyilatkozásai — ha nérrT^is eZekkel * gondolatokkal fesztilteég és az enyhülés, a módosították az amerikai varja a vilag Nlxon repu16" hidegháború és az olvadás külpolitika hagyományos gépének landolását a vnu- története. De napjainkban. alapÁait ~ bizonyos fokú kovói repülőtéren. amikor szeretjük hinni é„ realitásról tanúskodtak. időközben azonban az mondnní h„m B tárevMá Sulzberger, a New York . .„„. . mondani- hogy a targyalá­Times nagy hírű publicis- amerikai elnok bemutatta sok korát éljük> a nemzet­tója a „váratlan tettek em- profiljának másik oldalát is. közi vizek a pontikában is berének" nevezte Nixont. A hazafias erők sikeres of- tele vannak aknákkal Csak ^v^vasiivetkezlttsSi dÖntÖtte figyelemmel, józanság­Sszkodí eSez 8- -vietnamizálási" politikáját. gal> higgadtsággal lehet eze­mindaddig. amíg nem ütkö- A kiut keresésé helyett foly- ket közömbösíteni, zik nehezebb akadályba. Ha tattá azoknak a hirtelen és Kereszty András ez bekövetkezik, váratlan in- veszélyesen kapkodó intéz- (VÉGE) kifejezte magát — önmaguk védelméből. Ezért tekinté­lyesen felduzzasztottá a dél­kelet-ázsiai rendszereknek nyújtott katonai segítség mértékét, a dél-vietnami hadsereget például a leg­korszerűbb amerikai hadi­anyaggal szerelte fel. És fo­kozatosan kivonta csapatai nagy részét Délkelet-Ázsiá­ból. Több ízben kijelentet­te, hogy rendezett, kiegyen­súlyozott világrendre tö­ködés, és a haladás alap­ján megvalósítandó — „bé­csi kongresszus'" szükséges­ségét hangoztatta. „ Váratlan tettek embere" Tények és vélemények irta: Buda István munkaügyi miniszterhelyettes A vállalatok márciusban és április­ban fizették ki dolgozóiknak az el­múlt évi gazdálkodás eredményei után járó év végi részesedést. Az egyes ember óhatatlanul a saját fi­zetési borítékja alapján ítéli meg vállalatának eredményeit. Emiatt a vélemények rendkívül eltérőek, hi­szen voltak, akik nem kaptak része­sedést, nem egy helyen viszont két­hónapi fizetésnek megfelelő részese­dést is fizettek. E cikk célja az át­lagszámok tükrében megvilágítani, hogy a szélsőséges vélemények kö­zül, melyik jellemzi legjobban a tényleges helyzetet. Ennek megítélése három olyan fogalom tisztázását igényli, amelyek nem mindegyike fordul elő a köznapi nyelvhaszná­latban. A bruttó részesedési alap vagy másképpen részesedési nyereségrész a vállalati nyereségnek az a része, amely személyi jövedelmekre fordít­ható (a másik része a fejlesztési nye­reségrész). Ez azonban közvetlenül még nem fordítható személyi jövedel­mekre. A nettó részesedési alap a bruttó részesedési alapból képződik úgy, hogy abból befizetik a költségvetést megillető adót, továbbá a bérszín­vonal-emelés hozzájárulását. (Itt most attól eltekintünk, hogy ameny­nyiben a vállalatnak előző évről van részesedési alap maradványa, azt hoz­záadhatja a nettó részesedési alaphoz, s amennyiben tartalékol a követke­ző évre, azt levonhatja a nettó ré­szesedési alapból.) A nettó részese­dési alap mértéke tehát nemcsak a nyereség nagyságától függ, hanem a béremelés mértékétől is. Minél na­gyobb mértékű béremelés történik egy-egy vállalatnál, annál többet tesz ki a bérfejlesztési hozzájárulás, ame­lyet a bruttó részesedési alapból kell kifizetni. Hatékonyan dolgozó vállalatnál a jelenlegi szabályozás mellett viszony­lag jelentős béremelés után is vi­szonylag kicsi bérfejlesztési hozzájá­rulást keli fizetni, viszont rosszul dolgozó vállalatnál kismértékű bér­emelés is komolyan terheli a bruttó részesedési alapot. Az év végi részesedés lényegében a nettó részesedési alapnak az a ré­sze, amelyet nem használtak fel év­közben prémiumokra, jutalmakra s szociális juttatásokra (pl. étkezési hozzájárulás, segély stb.). A nettó részesedési alap 1971-ben a legtöbb ágazatban számottevően nőtt. A KGM gépiparában például 1970-ben az évi teljes bérösszeg mintegy 6 százalékával volt egyenlő a nettó részesedési alap, ugyanez az arány 1971-ben 8,6 százalékra emel­kedett. Hasonlóan több más ágazat­ban is növekedett a nettó részesedé­si alap. Volt persze, ahol csökkent, tgy például a szövetkezeti iparban. Ennek okára még visszatérünk. A nettó részesedési alap felhaszná­lásának módját a vállalatok kollek­tív szerződéseikben szabályozták. Amikor a dolgozók számba veszik az év végi részesedésüket, figyelembe kell venni azt is, hogy mennyi volt a vállalatnál a béremelkedés, meny­nyit fordítottak szociális juttatásokra, évközi jutalmazásokra, mert ezek az év végén kifizethető részesedési ala­pot csökkentik. Márpedig a statiszti­kai számok azt mutatják, hogy a vál­lalatok 1971-ben megnövelték például a lakásépítési támogatást, étkeztetés­hez való hozzájárulást és egyéb szo­ciális juttatásokat is. Növeltek a vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom