Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

* SZERDA, 1972. MÁJUS 17. Nemzetközi büntetőjogi konferencia Szegeden Időszerű téma - Elmélet és gyakorlat Időszerű büntetőjogi problémákról, a büntetési rendszer továbbfejlesztésének elméleti kérdéseiről rendez háromnapos nemzetközi kerekasztal-konferenciát a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi kara és a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete. A tanácskozásokat tegnap délelőtt nyitották meg Szegeden, a Tisza-szálló tükörtermében. A konferencia részt vevői szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, román, jugoszláv ée magyar jogtudósok, gyakorlati szakemberek. A sorrendben hatodik szegedi nemzetközi jogi konferencián dr. Antalffy György egyetemi tanár, a szegedi jogi kar dékánja, a Magyar Jogász Szövetség elnöke mondott megnyitó beszédet. A szegedi professzor hangsúlyozta, míg a régebbi időszakokban a találkozások lényegében csak tájékoztató jellegűek voltak, ma már szűkebb körű, meghatározott tudományos kérdéseket vitatnak meg elmélyült, tudományos eszmecsere során. A legújabb jogelméleti irodalom rámutat, túljutottunk azon az állásponton, hogy szinte valamennyi bűncselekményt társadalom- és államellenesnek minősítsünk: társadalmunk fejlődése során több olyan viszony került a büntetőjog körébe, amelyek kiszélesítették a klasszikusan védett jogtárgyak körét, s így tulajdonképpen szakbüntetőjogok jöttek létre. Az eredményes tudományos kutatómunka fontos előfeltétele az elmélet és gyakorlat összhangja. Dr. Antalffy György megnyitójában arról is beszélt, hogy meg kell különböztetni az elméleti kutatást az alkalmazott kutatástól, melynek elsőrendű feladata a gyakorlatban felmerült problémák tudományos megválaszolása. A helyes arányok kialakítása fontos feltétele a kutatásnak. S mivel a szocialista országokban a kutatás alapkérdései közé tartozik a büntetés céljának, lényegének, a szabadságvesztés, illetve a büntetési intézmények rendszerének, problémáinak kidolgozása, a szegedi konferencia témája rendkívül időszerű. A büntetőjogi büntetés jogelméleti probléma is, így az elméleti jogászoknak szintén értékes információt jelent, hogy a büntetőjogászok milyen eredményeket érnek el szakmájukban, ugyanakkor kívánatos, hogy az állam- és jogelméleti kutatások eredményeit a szakjogászok is elemezzék és alkalmazzák szakterületükön. A nemzetközi büntetőjogi kerekasztal-konferencia ma, szerdán Makón folytatja tanácskozásait, s holnap, csütörtökön fejeződik be Szegeden. Magyar gumiáruk külföldön Az Országos Gumiipari Vállalat a legnagyobb sikert felfújható kempingcikkeivel aratta a világpiacon, A tetszetős kivitelű gumimatracait, az úszógumikat és a legújabb felfújható fotelokat már csaknem 40 országba szállítják. A megrendelők között van az Egyesült Államok, Kanada, NSZK. Franciaország, de eljut az olasz és a szovjet tengerpartra is. Minden évben új típussal jelennek meg, s legutóbb a a holland fogyasztói szövetség a náluk forgalmazott kempingcikkek között a magyaroknak ítélte a nagydíjat, az OGV termékeit találta legjobb minőségűnek. A sikereket követően az elismerést jelzi, hogy a müncheni olimpia alkalmából újabb megrendelést kaptak, s a nagyszabású sporteseményre már jellegzetes olimpiai mintázattal készítik felfújható kempingcikkeiket. (MTB Szünet nélkül dolgoznak a növényvédelmi brigádok M'llHaWlwB "WffWfM'ff* Egyenruhát cseréltek Idén május közepén kéthárom héttel „előbbre tart" az időjárás, ami a szakemberek számára kisebb gondot okoz: összetorlódtak a növényvédelmi munkák. Az esős, párás idő nagymértékben kedvez a növényi élősködők és betegségek elterjedésének, kifejlődésének, emiatt csaknem 10 ezer növényvédelmi géppel nagyszabású védekezési „hadjáratot" indítottak a mezőgazdasági nagyüzemekben. A gabonafélék vegyszeres növényvédelmének ideje már lejárt, annál több munka van ezekben a napokban a gyümölcsösökben. Ezt az is jelzi, hogy az elmúlt évinél 15—20 százalékkal több vegyianyagot rendeltek a termelők. , A MÉM szakemberei szerint májusban különösen az ország melegebb pontjain alakult ki eléggé nehéz helyzet a gyömölcsöskertekben, elsősorban a szilvamolyok rajzása miatt. A kártevők „megjelenése" a vártnál erősebb volt, különösen azért, mert a nagyüzemi gyümölcsösök közé ékelődött kisebb háztáji területeken nem fordítottak gondot a permetezésre, és ezért a vártnál nagyobb fertőzés alakult ki. Csak a nagyhatású növényvédő szereknek, a Ditrifonnák. a Wofatoxnak és az Ekatoxnak köszönhető, hogy a május közepi nagyobb kirajzás egyelőre nem okozott nagyobb károkat. Megkezdődött az almamoly rajzása is. A nagyüzemi cukorrépa táblákon szintén egész sor élősködő irtására indították meg a növényvédő gépeket és így remény van arra, hogy az évszakhoz képest különösen „jó növésű" cukorrépa károsodását sikerül majd megakadályozni. Május közepéig több mint 1,3 millió hektáron szórtak ki növényvédő szereket a mezőgazdasági nagyüzemekben. (MTI) Különböző fórumokon korábban sokszor és sokat lehetett hallani, hogy kevés a rendőr Szeged utcáin. Az állampolgárok hitték, meg nem is azt az indoklást, miszerint az URH-s gépkocsik állandó cirkálásával a város közrendjén, közbiztonságán eredményesebben őrködik a rendőrség. Szó, ami szó: a városi ember akkor nyugodt, ha a posztoló, a szolgálatát teljesítő rendőrt úgy ismerheti, mint a szomszédait, akikkel beszédes, köszönő viszony fűzi össze. Egy idő óta viszont elült a szó a közrend biztonsága fölötti aggodalom miatt, mert a város forgatagában mind sűrűbben villan fel a rend őre kékesszürke egyenruhájában. PRÓBAIDŐSÖK menyünknek a társadalom fejlődésére, még akkor is, ha néha erőit — az előzőekben említett — haszontalan dolgokra fecséreljük. Különösen akkor lehetnek azok a vezetők bizonyosak dolgukban, akik a köz véleményére támaszkodnak, ha egy-egy nagy közöségről van szó. Minél kisebb közösség véleményét kell latolgatni, annál bizonytalanabbá válik az ember, egészen odáig, hogy egy-egy válasz mögé oda kell tenni a kérdőjelet, nem tudván, valóban a közös véleményt tükrözi-e az, vagy csak valamely hallgatólagosan jóváhagyott akaratot. Ugyanaz a tanár, hivatalnok, diák, mezőgazdász stb., aki országos vagy országrésznyi ügyekről bátran, s lényeget érintve beszél, nehezebben mond igent vagy nemet egy-egy iskolai, hivatali, termelőszövetkezeti kérdésre, ha véleményt kell nyilvánítania. Ennek sajátos okai vannak. Az többek között, hogy sokkal kedvezőtlenebb képet kapunk, ha a közös véleményt visszafordítjuk az egyén nyelvére. Például: senki sem tagadhatja, hogy Szegeden a közvélemény tisztaságot óhajt meg rendet, ám azzal is, akinek hangja ott harsog a közös kórusban, megtörténik, hogy egy óvatlan pillanatban megszabadul a szeméttől, amelyet összegyűrt cigarettásdoboz, zacskó alakjában valamivel arrébb egy szemétgyűjtőbe is beledobhatott volna. S ugyanígy tesz az az iskolaigazgató, aki jelentősen hozzájárul véleményével ahhoz, hogy a szocialista demokráciával közvéleményünk helyesen foglalkozzék, amikor viszont ezt a gyakorlatban kellene alkalmaznia, hatalmi eszközöket használ beosztottjával szemben — mely utóbbinak éppúgy benne foglaltatott véleménye az országnyiban, mint főnökéé. Ott tartunk tehát, hogy amikor így tízmilliónyian sokszor hallatva hangunkat, teljes nézetazonosságról tanúskodó „közös közleményeket" bocsátunk ki nap mint nap, sokkalta nehezebben tudunk megegyezni ugyanezekben a kérdésekben négyszemközt. Márpedig a közvélemény ereje csak azok által érvényesülhet, akik magát a véleményt alkották. (Elhanyagolva természetesen azt a néhány százaléknyit, akik nem meggyőződésből, hanem éppen a megtévesztésért tették ezt.) A közvélemény például pártját fogja — sok intézkedés született hatására — az anyáknak, harcol az ellen, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek csak azért, mert gyermekeiket kell nevelniök. Mégis, ki tagadná, hogy ezek a hátrányok nem szűntek meg, vagy azt, hogy a közös véleményt sokan csak saját helyzetükre értik. Megtörtént eset: az anyasági segélyt igénybe vevő, majd munkahelyére visszatérő asszonykát éppen az ott dolgozó — s esetleg később ugyanilyen helyzetbe kerülő — asszonyok világosítják fel arról, hogy jogai megkevesebbedtek, hiszen helyette kellett másoknak dolgozniuk, egyszóval, igyekezzen szerény lenni, ha szabadságot kér, vagy bérkorrekcióra áhítozik. A közvélemény — hatalmas erő. Sok mindenre fel lehet használni. Nálunk mostanában arra, hogy támogassa az egyéni vélemény fejlődését, bátorítsa az embereket arra, hogy amit együtt mondanak ki, egyedül is megköveteljék, önmaguktól, s másoktól egyaránt. VERESS MIKLÓS Ez a jelenség természetes következménye a város növekedésének. S mint ahogyan a felszabadulás után sem voltunk, nem vagyunk és nem leszünk rendőrállam, a rendőrség létszáma Szegeden sem nagyobb a korábbinál ma, viszont betöltött és teljes. Mondjuk ki kereken: nehéz szolgálatuk anyagilag is megbecsültebb, mint évekkel ezelőtt volt, s a fiatalok szemében vonzóbb lett ez a pálya, sőt élethivatás. Ma már ott tartunk, hogy a pályázók közül a legrátermettebbekből választhat soraiba a rendőrség. Képünk is ezt tanúsítja. Bódi János alezredes, közrendvédelmi parancsnok beszélget a frissen vizsgázott próbaidős vagy már véglegesített rendőrökkel. A beszélgetésbe csak bele kell kapcsolódnunk. Kik ők és honnan jöttek? Bodomi Károly törzsőrmester a karhatalomtól 14 évi polgári beosztás szolgálat után kérte át magát a rendőrséghez. A korábbi kötetlen életformát felcserélte az egyenruhával járó kötöttséggel? — A hivatás nem új. Igaz, hogy nem is vagyok egészen kezdő. S itt úgy fogadtak, az ..öreg"-nek kijáró tisztelettel, amit viszonoznom annyi, mint jó családi kapcsolatba beilleszkedni. Két métertől alig kevesebb valamivel Perei János szakaszvezető, még próbaidős rendőr testmagassága. — Ilyen gyerekekből áll a budapesti díszezred, mert ott szolgált ez a mi fiunk — mondja Bódi János alezredes. — Mer; aztán vasas is. Vasöntő. tormázó a tanult szakmája. Szinte apai melegségű szavak, s láthatóan jól esik ez a közvetlenség a szép szál fiatalembernek, aki nem mondhatja el magáról, hogy fiatalabb korában nagyon a sors kegyeltje volt. Gyermekként az állami nevelőotthonok fogadták be, s úgy eszmélt magára, hogy szülői támasz nélkül csak önerejére számíthatott. Nem idevaló születésű, de nevelkedett Szegeden, a Londoni körúti állami nevelőotthonban is. Szeretettel emlékszik vissza tanáraira, nevelőire. Ugyanígy azokra az öreg szakikra, akik később a formázás, a vasöntés titkaiba avatták be. Mint vasöntő, megkeresett havi 3 ezer 200 forintot ls. De mint kezdő rendőr is megtalálja számítását, bár kevesebbet keres. Igaz, egyelőre albérletben lakik feleségével, aki a textilművekben dolgozik. Mikor Perei a rendőrség kötelékébe lépett, nem ígértek neki lakást, tág teret viszont annál inkább az előrehaladásra, a tanulásra, az önképzésre. — Szeretném befejezni a gimnáziumi tanulást, amit korábban megkezdtem, de úgy adódott, hogy nem tudtam folytatni. S majd egyszer hivatásszerűen szeretnék foglalkozni a fiatalkorúakkal — vázolja fel elhatározását szerényen a szinte gyerekképű óriás, aki a díszezredbőli elismeréssel szerelt le. Annak idején államfők, jeles vendégek fogadásán tisztelgett és KISZtitkár volt. Szabad idejében pedig jeles eredménnyel cselgáncsozott, mint aki tudta, hogy arra még szüksége lehet. HATÁRŐRÖK VOLTAK A rendőr egyenruha nélkül is a társadalom őre. Ezt vallja Kónya István szakaszvezető és Kapitány Zoltán tizedes is, a beszélgető csoport két másik tagja. Mögöttük közvetlenül 27 hónap határőr! szolgálat van. Államhatáraink biztonságos védelméhez nekik is közük volt. Lényegében g$ak az egyenruhát cseréltek fel, a fegyveres szolgálat maradt számukra ugyanaz, csak nem ugyanúgy. Adott esetben a rendőri intézkedés összetettebb, mint határsértőt ártalmatlanná tenni. Mindkét szolgálat ellátása speciális feladatokból áll és mindkettő alapja: a hivatás vállalása. Kónya István civilben könyvelő, statisztikus és tervező. Kapitány Zoltán elektromos segédszerelő. Biztos kenyerük a polgári életben is lenne és életmódjukban nem kellene a parancsokhoz igazodniuk. Mégis a nehezebbet választották számos társakkal együtt; a további tanulást, a kötött szolgálatot, ók talán nem is tudják még a statisztikai adatot, miszerint Szegeden 1970-hez viszonyítva az utca rendjét sértő bűncselekmények száma 11,6 százalékkal csökkent. S mint minden munkahelyről. a rendőrségtől is nyugdíjba mennek az öregek. Most is többen megváltak megszokott posztjuktól, beosztásuktól. Természetes, hogy a helyükbe válogatottan jól képzett fiatalok lépnek, akik előtt nyitva áll az érvényesülés kapuja. Lődi Ferenc Előzetes Telt ház a Szegedi Ipari Vásáron Bár a hazai vállalatok a hét végén megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásárra készülnek elsősorban, nem marad ki számításaikból a Szegedi Ipari Vásár sem. Ezt mutatja, hogy a dél-magyarországi ipari, kereskedelmi fórum iránt a múlt esztendőhöz hasonlóan most szintén nagy az érdeklődés. A vásár igazgatóságán elmondották, hogy eddig 102 hazai és 51 jugoszláv cég küldte el jelentkezését, nagyrészt már a szerződéskötések is megtörténtek. Így a szegedi vásáron telt ház van. Az idén is lesznek új vállalatok a vásáron. A Szegedi Komplett Kereskedelmi Vállalat árusításra készül; a Szegedi Ruhagyár, a HÓDIKÖT és a BUDAPRINT újdonságait kínálja majd eladásra. A Kecskeméti TÜZÉP Vállalat teljes fürdőszoba-berendezéseket mutat be, a Pl ÉRT pedig irodai cikkeket, tollkészleteket stb. A jugoszláv cégek sorában ugyancsak találunk debütáló céget: az INDUST RO-szerviz különféle fémipari és porceláncikkeket mutat be Szegeden. Az is biztos már, hogy a tavalyinál jóval nagyobb lesz a Jugoszláviából behozott cipőés bútoripari termékek kiállítása. Az idén a tavalyinál több jugoszláv áru, mintegy 25fajta, főképp élelmiszeripari termék lesz kapható a vásár területén. Az idei vásáron már nem a légsátor szolgál pavilonul, hanem könnyűszerkezetekből állítanak össze 1200 négyzetméteres korszerű kiállítási épületet. Az elemek Dunaújvárosban már elkészültek, s jövő héten már megkezdődik szállításuk Szegedre. M. I. Nagykövetek látogatása Vásárhelyen Kedden délelőtt Hódmezővásárhelyre látogatott Mohammad Hassan Puyani, az Iráni Császárság, Tsuneaki Ueda, a Japán Császárság, Roeslan Baboe, az Indonéz Köztársaság és C. B. Muthamma, az Indiai Köztársaság magyarországi nagykövete. Kíséretükben volt Hollai Imre külügyminiszterhelyettes és Túri Ferenc, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Ellátogattak a tanácsházára, az Alföldi Porcelángyárba, a Tornyai János Múzeumba, végezetül pedig a Vásárhelyi Állami Gazdaságba. Az esti órákban a nagykövetek visszautaztak Budapestre. 1