Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

4 SZERDA, 1972. MAJITS ft. Szegedi emlékek „ Ez a kislány. • • „Zentai Anna szőke hajú és fitos orrú görög szépség" — így mutatta be olvasóinak a Szegedi Hírlap 1946-ban a Szegedi Nemzeti Színház új művésznőjét. A valóban szép és sugárzóan fiatal pálya­kezdő színésznő hamarosan alakitásaival és kivívta a kritikusok érdeklődését. El­ső szerepe prózai főszerep, a második egy énekes ope­rettfőszerep. a harmadik pe­dig operafőszerep volt Rit­ka bravúr egy szfniakadé­miáról frissen kikerült kez­dő színésztől. A mi kis vá­rosunk. a Leányvásár és a Szöktetés a szerájból fősze­repét eljátszani egymás után — csodálatos indulás! — Pedig nem volt köny­nyű erre a pályára mennem. töltött három évre a rövi­desen ausztráliai vendégsze­replésre induló művésznő. — Az első sikereket az el­ső nagy szerepeket és az el­ső kitüntetést a szegedi új­ságírók által kiadott Móra­díjat! A Szegedi Nemzeti Szín­házból egyenesen a Magyar Állami Operaházba került. Később a Fővárosi Operett­színházhoz szerződött, s rö­videsen országos népszerű­ségre tett szert. Országos­ra? Világszerte az egyik legismertebb és legszeretet­tebb magyar színésznő. Fel­lépett már Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában (meg természetesen Európá­ban) — az öt kontinens kö­zül csak egyen, Afrikában Bár már az iskola önképző- voj£i olyan nagyszerű, érett nem jart- Tavaly Holly­körében is játszottam és ta- művészekkel játszottam woodban mutatta be művé­náraim is azt javasolták, együtt, mint Simándy Jó- szetét, idén pedig... hogy színészi pályára men- zse£ Takács Paula, Besse- — Most viszont az a nagy jek, édesanyámék nem na- n"yej' Ferenc Rajz János öröm ért, hogy Ausztráliá­gyon lelkesedtek az ötletért. akiktől voit tanulni, ök ba> ahová egyébként na­- tanárom már akkor kiforrott, nagy gyon nehéz kijutni Végül az egyik meggyőzte őket arról, hogy művészegyéniségek voltak, nyugodtan engedhetnek erre a pályára — kacag a mű­vésznő és hozzáteszi —: In­kább Szegedről beszéljünk. nv.°" *fy szegedi újságok: „Ez a kis­diófelvetelem, ahol feltették ^ a maga sokoldalú te_ hetségének páratlan bőségé­megint meghivtak. Én vagyok az _ , . , _ . . első, akit másodjára is visz­Egy évre rá, hogy Zentai szavárnak Előreláthatólag • — Nemzeti két hónapot töltök ezen a mar távoli kontinensen, július­Anna a Színház Szegedi tagja lett, ilyen kritikákat írtak róla a augusztusban C7ARTA/4i i'iicó rfrvlr • TTT Q HC_ nekem a kérdést, hol kezd' tem a pályát. Ott is elmond- "" tam, hogy Szegeden, s ma drámai, operett és Sydneyben, Melbourne-ben és Camber­rában lépek fel. Mindezek mellett, mint mondja, nem törpült el Sze­UUI1, JIUBJ a n,a- WlniMTllrii* nrÖTH utón most ganak azt is bevallom, hogy ^S^uSS étekeTnő _ élménye sem. Hiszen Szeged a mai napig is min dig az első szerelmet juttat­ja eszembe. — Bocsánat a kérdésért: ez szó szerint is érthető? — Igen. Első szerelem a ként aratta a babért, hótay Árpád, Zentai Anna egykori tanára, a színház igazgatója olyannyira be­csülte sokoldalú színésznőié­nek tehetségét hogy a ked- szek eiegeT a^TgadTmeg palya Iránt és rajta keresz- véért meg a Liliomfi-ba is h£vásoknak * mert úgy ér. jf1 " fM " " beletett egy kis énekszámot, zem _ s ezt nem azért — Szeged mindenből az mondom, mert ön szegedi! elsőt adta nekem — emié­például a Szegedi Szabadté­ri Játékokon Melis György mellett énekelni a János vi­téz Iluskáját — mindennel felérő, nagyszerű élmény. — És mindig boldogan té­tül a város iránt, s a fér­jemmel ls Szegeden ismer­kedtem meg... Szeged na­gyon jó, sőt, kitűnő iskola kezik vissza a városban el­— mintha hazamennék. Gulay István Fűtőolaj mint nyári téma Bár a nyár küszöbén ál- millió olajkáilyha van az or- ZÉP igyekszik nyáron meg­lunk, mégsem felesleges a szágban, s a három gyárnál vetetni az emberekkel a télről beszólni: a tavalyiról 520 ezer szállítására van szenet, fát, az ÁFOR is gon­van ugyan szó, de a tanul- rendelése a kereskedelem- dolkozhatna rajta, mint le­ság, melyet az ÁFOR-nak nek. A piac lassacskán teli- hetne még a tél beállta kellene levonni belőle — a tetté válik, de mit ér a sok előtt feltölteni a háztartások jövő télre szól. Most még olajkályha, ha nincs mivel kannáit, tartályait olajjal! Agatha Christie: A bánatos hölgy esete 2. igazán van idfeje arra, hogy fűteni benne? Ahogy a TÜ­alaposan felkészüljön a tü­zelőolaj-ellátásra. A szegedlek ugyanis a múlt év végén panasszal él­tek a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottsághoz, mivel elégedetlenek voltak a vá­ros fűtőolaj-ellátásával. S nem alaptalanul. A népi el­lenőrök vizsgálata is iga­zolta a lakosság tapasztala­tait. Megállapították, hogy a kutakat nem folyamatosan, nem a szükségleteknek meg­felelően töltötték fel: a 10 ezer literes kutakba legfel­jebb 1800—3600 liter olajat töltöttek. A szegedi kutak befogadóképessége összesen 185 ezer liter, de 65—120 ezer liter olajnál több soha­sem volt bennük. A Szeged városi és járási nepi ellenőrzési bizottság megállapítása szerint az ÁFOR kirendeltsége nem mérte fel kellően a lakos­ság igényét, nem vezetett hitelt érdemlő nyilvántar­tást sem a forgalomról, sem a készletről, nem ismerte a bázis Időszak fogyasztását sem. A népi ellenőrök a vizsgálat napjaiban (január­ban—februárban) több ku­tat — utólag meg nem ál­lapitható okok miatt — üre­sen talaltak. Az enyhe tél ellenére sem volt tehát hiztosított Sze­gednek és környékének, a járásnak tüzelőolaj-ellátása, s nem túlzás, ha — a népi ellenőrzéssel együtt — mi is azt mondjuk, hiszen hoz­zánk is sok panaszos levél futott be, hogy a jelenlegi szervezéssel és felkészült­séggel valamire való tél ese­tén csődbe jutott volna az ÁFOR ellátótevekenysége. Az olaj kitűnő fűtőanyag, érthető, hogy hamar rászo­kott a lakosság: már L5 F. K. Jje szetkilí ft tu* wm égdé meg. 2. A vitéz Budára jön Bárha kevés beszédű volt ment személlyel, durván le- tergomi érsek lesz a pátriár­Dózsa, egyáltalán nem hi- hordta és rövid úton kidob- kája. Így nemcsak a törököt ányzott belőle az önbecsü- ta palotájából. A pillanat- űzik ki a keresztény Európa lés. Ismerte a maga erényeit, nyi szégyenen túl joggal hi- déli országaiból, de helyre­szolgálatának értékét, noha hette Dózsa, hogy ez a bá- állítják az egyházszakadás érdemeiért nem nagyon ré- násmód lehetetlenné teszi be- óta más utakon járó kons­szesülhetett elismerésben, csületében, nevetségessé vá- tantinápolyi keleti patriar­Lovas kapitányi kinevezése lik, ha megcsúfoltan tér visz- chátusban is Róma fennha­volt a legnagyobb kegy, sza végvári bajtársai közé. tóságát. amellyel eddig a hatalmasok Már nem is a jutalom érde- A bíboros érsek tehát fo­kitüntették. Korábban is ta- kelte, hanem az emberi mél- gadta a székely vitézt. Elbe­núbizonyságot kellett adnia tóságán esett nyílt seb. Pe- szélgetvén Dózsával, csodái­vitézségéről, különben alig- dig ennek sértetlenségéhez kozása nőttön nőtt Tájéko­ha biztatta volna Török lm- ragaszkodott. Olyan nevelést zott, éleseszű, katonai kép­re nándorfehérvári kapitány, kapott a szabad székelyek zettség dolgában kitűnő fér­hogy egyenesen a királyhoz között, olyan iskolát járt ki fiút ismert meg a végvári menjen jutalomért. a hadi vállalkozásokban, lovas kapitányban. Első ta­A székely katona megfő- hogy a szégyen nem férhe- lálkozásukkor még nem hoz­gadta parancsnoka tanácsát, tett össze büszke lelküsme- ta szóba a felállítandó ke­Ajánlásával Budára érkezik retéveL Úgy döntött, hogy a resztes hadak parancsnoklá­és II. Ulászló udvara kiutal legfőbb egyháznagyhoz, Ba- sának ügyét, noha nem ki­számára kétszáz aranyat, kócz Tamás bíboros érsek- zárt. hogy már ekkor úgy Egyszersmind meghagyják a hez fordul panaszával. Ha gondolt Dózsára a bíboros, kincstárnak, hogy a pénz- itt is elutasítják, akkor egye- mint leendő fővezérre. A beli jutalmon kívül adjanak nesen a király színe elé tö- hatalmi erőviszonyok szerint Dózsának két paripát ara­nyos-ezüstös szerszámmal. rekszik. egyenesen kívánatosnak ítél­Távolról sem volt csekély- te a hercegprímás, hogy fő­Szinte népmesei szépségű ség ekkora urakhoz bejutnia rangú személy helyett ala­epizód volt ez a végvári ka- olyan embernek, aki semmi- csonyabb sorból származó, tona életében, de csakhamar féle összeköttetéssel nem tehetséges vezér álljon a ke­szertefoszlott a délibáb. Gya­rendelkezett Különösen ne- resztesek élére, mivel II. nútlanul kereste föl Telegdy héznek bizonyult ezekben a Ulászló uralkodás® alatt István kincstartót, hogy kér- napokban, amikor a királyi amúgyis nagy volt már az je tőle jogos jussát. Ám a udvar, egész Buda valóságos ország nyakára hágó oli­gőgös Telegdy holmi tréfá- lázban égett. Éppen Bakócz garchák túlsúlya, szemben a nak vélte az udvar kíván- Tamás miatt. Az esztergomi királyi hatalommal. Bakócz ságát. Nem érte be a juta- érsek nemrégen érkezett ha- persze nem az ország érde­lom megtagadásával, ráadá- za Rómából. Alig tartotta keit féltette a mind önállóbb sul gúnyosan beszélt amesz- meg Esztergomban a fényes és önzőbb főuraktól, hanem sziről jött vitézzel, aki mind­Te Deumot — a hercegprí- a maga hatalmát. Szövetsé­eddig föl sem merte tételez- mási ünnepi istentiszteletet gest keresett nagyra törő oél­ni, hogy gúnnyal és gőggel —, sietett Budára azokkal a jajhoz. képesek őt megalázni. Egye- tervekkel, amelyeket a pápa Mihelyt tisztába jött Dó­lőre önuralmára hallgatott, udvarában kovácsoltak Ma- zsa panaszával, személyesen de háborgó önérzete arra ösz- gyarország számára a török ment a királyhoz és köve­tétesse veszedelem ellen. telte a vitéz megbékítését. Bármennyire lefoglalták Ulászló is gyorsan cseleke­Bakóczot a fontos ügyek, dett Nem bízta immár Te­tönözte, hogy jóvá megaláztatását. Ha nem is volt járatos a HIH^U fényes Budán, kiverekedte, ldot szakított a végvari ka- legdyre a jutalmazas ügyet, hogy fogadja őt Csáky Mik- to°a számára. A látszatra hanem maga tisztelte meg lós csanádi püspök, az a fő- kegyes előzékenység mögött kitüntetésével a székely vi­pap, akinek Bakócz Tamás °kos elgondolás húzódott tézt Ünnepélyes külsőségek hercegprímás me8- Hátha alkalmas ez a között adta át neki a jutal-esztergomi „ után a legnagyobb tekinté- P023^ , nagyszabású mat, s^ lye volt az országban, aki a ~ az először megsza­fölött arany­_ terveihez? De ha nem alkal- bott ajándék király "diplomatájaként okos, mas is> 32 iránta való szí- lánccal ékesítette fel Dózsát, művelt és jószándékú ember vélyesség mindenképpen jó sarkantyút, kardot, díszes bí­hírében állott. Mivel pedig benyomást tesz a katonákra, borruhát nyújtott át neki. a római egyház szorgalmaz- akik nélkül lehetetlen meg- ** * ~ "*"* ' ~ * ta leginkább a törökök elleni vívni a küszöbönálló nagy vitézi harcot, úgy vélte Dó- keresztesháborút. Mert ez Ezzel az aktussal a lovagok sorába emelte vitézét, s hogy nagyobb nyomatékot voslást sérelmére. Reménye itt is csalódássá változott. Csáky püspök még bőszítőbben vi zsa, alkalmas helyen kér or- volt a Rómában kovácsolt adjon kegyének, egy falut is terv lényege: Magyarorszá- adományozott a székely ne­keserves Son fegyverbe szólítják a mesnek, ezenkívül ldegészi­hadra fogható lakosságot, tette a Dózsa család címerét csatlakoznak hozzájuk Euró- a kardot tartó levágott török selkedett, mint a kincstartó, pa önkéntes keresztesei és a kézzel. A kegyes nagyúr hírében török ellen vonulnak, vissza- Gerencsér Miklós álló főpap úgy beszélt Dó- foglalják Konstantinápolyt, Következik: zsával, mint valami jött- amelynek Bakócz Tamás esz- Mise Szent György napján Mr. Parker Pyne köhögött. — Azt hiszem, evvel még nincs vége. — Nem. még nincs. Mindez körülbelül hat hete történt. Kifizettem az összes adósságom, és újra egyenesbe jöttem, de közben folyton bor­zalmasan éreztem magam. Azután meghalt az egyik unokatestvérem, így némi pénzhez ju­tottam. Legelőször is ki akartam váltani azt az átkozott gyűrűt, sikerült is, itt van. De valami szörnyű történt. ! — Ugyan? — Dortheimerékkel összevesztünk valami részvények miatt, melyekre Sir Reuben beszél­te rá Geraldot. Szörnyen becsapták, és ö meg is mondta Sir Reubennak, amit gondol rcűa, és... de rémes ez! Most már érti, hogy miért nem vihetem vissza a gyűrűt. — Nem küldhetné ed névtelenül Lady Dort­hei mernek? — Abból minden kiderülne. Utána alaposan megvizsgálná a saját gyűrűjét-, rájönne, hogy hamis, é,s azonnal tudná, hogy mit tettem. — Azt mondta, hogy barátok. Mi lenne, ha elmondaná neki a teljes Igazságot, a könyörü­letére bízva magát? Mrs. St. John megrázta a fejét. — Annyira nem vagyunk jóban. Naomi hajthatatlan, ha pénzről vagy ékszerről van szó. Talán nem tar­tóztattatna ie, de mindenkinek elmondaná, hogy mit tettem, és evvel lönkretenne. Gerald is megtudná, és soha nem bocsátaná meg nekem. Jaj, de rémes! — újra sírni kezdett. — Ren­geteget törtem a fejem, de nem tudok rájönni, hogy mit csináljak. Mr. Pyne, nem tudna ten­ni valamit? — Dehogynem, sok mindent — mondta Mr. Parker Pyne. — Tényleg? — Hát persze. A legegyszerűbb megoldást azért javasoltam, mert gyakorlatomban mindig ezt találtam a legcélravezetőbbnek. Kiküszöböli a nem várt komplikációkat. De az ellenvetései­ben sok igazság van. Jelenleg más nem tud er­ről a kínos esetről, csak Maga? — És ön — mondta Mrs. St. John. — Ö, én nem számitok. Akkor a titok most még biztonságban van. Mindössze gyanútlanul ki kell cserélni a gyűrűket. — Ez az — mondta a lány mohón. — Ez nem lesz nehéz, csak egy kis időre van szükség, hogy kitaláljuk a legjobb megoldást... A lány félbeszakította. — De nincs idő. Ép­pen ez az, ami megőrjít. Űj foglalatot akar csi­náltatni. — Honnan tudja? — Egészen véletlenül. Valamelyik nap az egyik barátnőmmel ebédeltem, és megcsodáltam nagy smaragdgyűrűjét. Azt mondta, a legújabb divat szerint készült, és Naomi Dortheimer is így akarja megcsináltatni az övét. — Ezek szerint azonnal cselekednünk kell — mondta Mr. Pyen gondterhelten. — Igen. — Be kell jutnunk a házba, de lehetőleg nem mint cselédek. A cselédeknek kevés alkalmuk van arra, hogy értékes gyűrűket rakosgassanak. Van valami jó ötlete? — Naomi nagy estélyt ad szerdán. A barát­nőm említette, hogy parkett-táncosokat keres­nek. Nem tudom, hogy megállapodott-e már. — Azt hiszem, ezt el lehetne intézni — mindössze többe fog kerülni, ha már megálla­podtak. Még valamit: nem tudja véletlenül, hol van a főkapcsoló? — Véletlenül tudom, mert valamelyik este rövidzárlat volt. amikor a cselédek már lefe­küdtek. A hallban, a kis szekrényben van egy doboz, abban. Mr. Parker Pyne kérésére rajzolt egv kis váz. latot. — Minden rendben lesz — mondta Mr. Par­ker Pyne —, ne aggódjon. Mi legyen a gyű­rűvel'* Vigyem el én, vagy magánál marad jövő szerdáig? — Talán inkább nálam. Az ajtóig kísérté a lányt, azután megnyomta a csengőt. — Küldje be Claude-ot és Madeleine-t. Claude Lutrell a henyélő aranyifjak csinos mintapéldánya volt. Madeleine de Sara viszont a csábos vampoké. Mr. Parker Pyne elégedetten szemlélte őket. — Gyermekeim — mondta —, van egy kis munkám a számotokra. Világhírű parkett-tán­cosok lesztek. Claude, nagyon ügyelj, hogy minden a legnagyobb rendben menjen... Lady Dortheimer tökéletesen meg volt elé­gedve a báli előkészületekkel. Kis csalódás volt számára, hogy Michael és Juanita, a táncosok a Vörös Matrózból, az utol­só pillanatban lemondták a fellépést, mivel Juanita megrándította a csuklóját, de helyettük küldtek két táncost (így szólt a telefonban elő adott történet), akik mér Párizsban is óriás! sikert arattak. A táncosok rendben megérkeztek, és Lady Dortheimer tetszését elnyerték. Az estélyen minden ragyogóan ment. Miután vége lett a „műsornak", a többiek is bekapcsolódtak. A jó képű Jules Lady Dorthei­mert kérte fel. Még soha nem volt ilyen töké­letes partnere, lebegtek a parketten. Sir Reuben a csábos Sanchiát kereste — hiá­ba —, nem volt a bálteremben. Éppenséggel az elhagyatott hallban volt, egy kis doboz mellett, szemét ékköves karórájára szegezve. — Maga nem angol, nem lehet angol, ald így táncol — duruzsolta Jules Lady Dortheimer fü­lébe. — Maga egy kobold, a szél szelleme. Dro­uschka petrovka navarouchi... — Milyen nyelven van ez? — Oroszul — mondta Jules ravaszul — Oro­szul beszélek, ha nem merem angolul mondani. Lady Dortheimer becsukta a szemét. Jules lobban magához szorította. Hirtelen kialudt a fény. A sötétben Jules le­hajolt, és megcsókolta a kezet, mely a derekán nyugodott. Amikor a Lady ej akarta húzni, megragadta, és újra az ajkához emelte. A gyű­rű a nő ujjáról valahogy a kezébe csúszott. Lady Dortheimer úgy érezte, egy másodperc, és Jules már megint világosban mosolyog rá. — A gyűrűje — mondta. — lecsúszott. Meg­engedi. Visszahúzta az ujjára. A szeme közben sok mindenről beszélt. Sir Reuben a fökapcsolót tárgyalta. — Vala­mi hülye tréfa. Lady Dortheimert ez nem érdekelte. A né­hány perc a sötétben számára határozottan kel­lemes volt. (Folytatjuk.) i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom