Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
rENTEK, 1972. ÁPRILIS 14. Fontos változások Hét új főrendező a színházban Még messze van a színházi évad vége, amely az idén a megszokottnál később, valamikor júniusban fejeződik be. De a színházban már hosszú hónapok, tavaly november óta, amikor Giricz Mátyás vette át az igazgatói tisztet, az új évadot készítik elő. Fontos változásokra számíthatunk: a társulat új, elsősorban fiatal művészekkel frissül majd fel, s a műsorterv közelebb kerül a mához. Jellemző e változásokra, hogy az új évadban két új főrendező — prózai és zenei — vezeti majd a művészi munkát A prózai főrendező Sándor János, a zenei Horváth Zoltán. Nemcsak Szegeden új ez a szervezési forma, egyetlen vidéki színházban sincs hasonló. De hát a szegedi a legnagyobb vidéki színház: ez indokolja és magyarázza a munka ilyen megosztását Sándorlános A szegedi közönség jól ismeri. 1964—66-ig rendezőként nálunk dolgoztott Friss, lendületes modern szellemű rendezéseivel tűnt ki. Szegedről Kaposvárra került, ahol főrendező lett és különösen a dunántúli színházak fesztiváljának szervezésében-lebonyolitásában szerzett érdemeket Három év óta a békéscsabai színház főrendezője. A rendező feladatárólmunkájáról ezt vallja: az a dolga, hogy mindent elmondjon arról a világróltársadalomról, amelyben él. A színház akkor válik unalmassá, ha előadásai vélemény nélküliek, ha a bemutatók nem állnak valamilyen igazság mellé. Ha ez hiányzik, a színház érdektelen, langyos állóvíz. — Az új évadra olyan darabokat keresünk — mondja —, amelyek alkalmasak arra, hogy a nézőben mai gondolatokat ébresszenek, még akkor is, ha a drámák és szerzőik nem ma születtek. Közéleti állásfoglalás: az előadásaink egyik, talán legfőbb célja, s elsősorban ezzel akarunk behatolni a város társadalmi-szellemi életébe. Politizáló színházat szeretnénk tehát, ahogyan nagy korszakaiban a görögöktől Shakespeare-en át Brechtig a színház mindig politizált. Az új új előadási stílusok is így születtek. — Hogy ezek közül melyik lenne az egyedül üdvözítő? Ilyesmiben nem hiszek. A színház, az előadások stílusát mindig a színdarabnak kell meghatároznia. Horváth Zoltán Pécsről jön Szegedre, de közönségünk őt is jól ismeri. Tavaly a szabadtérin ő állította a dóm előtti színpadra Farkas Ferenc népszerű daljátékát a Csínom Palkót. Az operabarátok, a szegediek is, persze régebbről tudnak róla. Legalább attól a pillanattól kezdve, hogy Horváth Zoltán a pécsi színpadon megrendezte Sosztakovics szokatlan hangvételű operájának, a Kisvárosi Lady Machbethjének országos sikerű előadását. A fiatal rendezőhöz, aki 1966-ban Erkel-díjat kapott, elsősorban a modern művek állnak nagyon közel. Ennek jegyében vitt színre, nemcsak Pécsett hanem Miskolcon és Egerben is, több új magyar operát és Menottinak, a század egyik legismertebb-leghíresebb komponistájának Amélia bálba megy című alkotását. Horváth Zoltán rendezéseit mindig a művek határozzák meg. Ahogyan a Csinom Palkót izgalmas-kalandos játéknak rendezte meg a dóm előtt, ugyanúgy keresi minden műben azt a központi gondolatot amely az előadás szellemét-stílusát elsősorban meghatározza. Ö. L. igazságügyi tudósítók iátogatása a Csillag börtönben Az Igazságügyi Minisztérium csütörtökön egész napos látogatásra hívta meg a Szegedi Fegyházba és Szigorított Börtönbe a fővárosi és a megyei lapok, a rádió, a televízió igazságügyi tudósítóit. A Csillag börtön életéről, az intézet rendjéről dr. Kiszely Pál bv-őrnagy, börtönparancsnok tartott tájékoztatót, majd az újságírók megtekintették az elítéltek munka- és lakóhelyeit, a tanulást, a művelődést szolgáló helyiségeit Az intézetben tett látogatás után a börtönparancsnokság képviselői válaszoltak az újságírók kérdéseire. A sajtótájékoztatón részt vett Szalai Zoltán bv-vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, dr. Pacsi Jenő, az Igazságügyi Minisztérium titkárságának helyettes vezetője, dr. Kovács Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Simon László, a megyei biróság elnöke is. Szerződési fegyelem Szerződés, pontosan meghatározott dátumokkal. Határidők. Aztán: határidő-módosítások. Utolsó határidő; amit azonban nem tart végső határnak senki. Ha érdek vagy szükség úgy kívánja, „eltekintenek" ennek megtartásától is. Bizony, a szerződési fegyelem nagyon gyenge lábon áll az építőiparban. De a sok egybevágó példa közül is kirí az Április 4. útja 23—25-ös számú ház emeletráépítése, rekonstrukciója. Tavaly augusztus 20. volt az utolsó előtti határidő. Aztán 1972. március 30-a lett — a 23-as számú háznál és június 15 a 25-ös épületnél. Ezek szerint március 30-án az egyik épületszárnyba már költözhettek volna a lakók, akiknek 1968 óta bizony megkeserítette életét az építőipar — közelebbről: a Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — késlekedése. „Persze" hogy nem költözhettek! Most ott tartanak az építők, hogy hátra van a parkettázás, a viz-, gáz- és villanyszerelés. A többi — stimmel. És új művezetőt is kapott az építkezés; éppen március végén, vagyis akkor, amikor már a réginek be kellett volna fejezni a munka dandárját. Volt alkalmam beszélni az új vezetővel, alaposan megmondta véleményét az elődökről, mutatta, hogy rosszul elvégzett munkákat kell helyrehozni az embereinek. Nos, hogy ki felel, ki nem felel egy ilyen arányú határidőcsúszásért, azt kívülállónak nehéz eldönteni. De hogy a CSOMIÉP nagyon eklatáns példát statuált a szerződési fegyelem megsértésére, úgy is mondhatnánk: semmibevevésére, az bebizonyosodott. Egy ilyen enyhe, munkát segítő tél után nehéz elképzelni, milyen indokokkal magyarázhatják bizonyítványukat. S vajon megbánja-e mindezt a vállalat — anyagilag? Vajon kapnak-e méltányos és arányos kártérítést az ilyesmiért a leendő lakók? Sajnos, erre — és ez már általános figyelmet érdemlő tanulság — nincsen valódi biztosíték. — Ha én — mondta egy lakójelölt — tíz percet késnék az óráimról, alaposan megütném a bokámat. Az illető tanár. Nem vagyunk eléggé igazságosak, ha csak az élet egyes területein követeljük meg a kötelességek pontos és hű teljesítését Ha vannak olyan szakmák, amelyeknek kivételezettsége visszaüt a munkahelyükön becsülettel dolgozókra. Kellene valami — a kétséges és kérdéses kötbérnél erősebb — hatást gyakorolni a dolgukat rosszul és hatóridő-tologatva végző építőipari üzemekre. Mert a szerződési fegyelem — munkafegyelem. S ha ennek szilárdítása célunk, az építőiparban éppúgy erre kell törekedni, mint mondjuk a textilművekben, a ruhagyárban, a hivatalokban. Felettes szerveknek, hatóságoknak ls legyen gondja: mit lehet tenni a szerződési fegyelemért — a társadalmi igazságosság jegyében. Simái Mihály Szegedi sikerek Véget ért a tudományos diákkörök országos konferenciája Szerdán délután ért véget a tudományos diákkörök X., jubileumi országos konferenciájának társadalomtudományi ülésszaka, melyet Budapesten, az ELTE bölcsészettudományi karán rendeztek meg. A háromnapos program során a különböző szekcióüléseken több mint 170 tudományos dolgozatot ismertettek a felsőoktatási intézmények hallgatói a következő szekciókban: nyelvészet, irodalom, történelem, pedagógiai és népművelés, pszichológia és néprajz. Az ülések végeztével az Egyetemi Színpadon tartották meg a társadalomtudományi szekció záróülését, és ünnepélyes eredményhirdetését Gombár József, a KISZ Központi Bizottság titkárának megnyitó szavai után Szabolcsi Miklós, az MTA irodalomtudományi intézetének igazgatója értékelte és méltatta a konferencia jelentőségét, megállapította, hogy az üléseken elhangzott diákköri dolgozatok színvonala igen magas volt Külön kiemelte a debreceni Kossuth Lajos TudoÓvónői szakközépiskolák létesülnek Az óvodáskorú gyerekek közül 57 százalék részesül jelenleg óvodai elhelyezésben. Az elhelyezési problémákon túl nagy gondot okoz a képesítés nélküli óvónők számának rohamos növekedése. Jelenleg az óvónői munkakörben dolgozók 12 százaléka, vagyis 1510 óvónő képesítés nélküli. Ugyanakkor a képesített óvónők közül 1100-an veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt helyettesítésük jórészt szintén képesítés nélküliekkel történik. További, mintegy 340 betöltetlen óvónői álláshelyet tartanak számon az országban. A képesítés nélküli óvónők közül csaknem száznak még középiskolai vegzettsége sincs. Az óvónői ellátottság javítasa érdekében — a felsőfokú óvónőképzés mellett — az 1972—73-as tanévtől kezdődően lehetővé teszik óvónők képzését a középiskolákban is. Ennek érdekében óvónői szakközépiskolákat létesítenek, amelyek óvónőket képeznek. A megszerezhető képesítés: „óvónő középiskolai végzettséggel". Az itt végzettek beosztott óvónőként dolgozhatnak. A vezető óvónők számára ugyanakkor a jövőben előírják a felsőfokú képesítés megszerzését. A rendelkezések értelmében óvónői szakközépiskolai osztályokat gimnáziumban, szakközépiskolában egyaránt lehet szervezni. Az első osztályok mellett indíthatók második osztályok is, abban az esetben, ha a gimnázium első osztályét végzett tanulók kellő számban jelentkeznek. A megyei igényeket az illetékesek összegezték, s ennek megfelelően szeptembertől 15 megyében, valamint a fővárosban együttvéve 27 óvónői szakközépiskolai osztályt indítanak. Számítások szerint a középfokú óvónőképzés jelentősebben csak 1976-tól érezteti majd hatását. Addig a képesítés nélkül alkalmazott óvónők száma átmenetileg növekszik, s ez indokolja az esti levelező képzés fenntartását is. 1976-tól azonban évente mintegy 1500 leány szerez óvónői képesítést, ami öt esztendő alatt 7500 szakképzett óvónőt jelent. Az óvónők számának nagyarányú növelését a nagyszabású óvocjaépítkezési tervek is indokolják: a számitások szerint 1980-ig az óvodai ellátottság a jelenlegi mintegy 57 százalékról várhatóan 69 százalékra emelkedik. mányegyetem, a szegedi József Attila Tudományegyetem és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem minden területre kiterjedő, színvonalas diákköri munkáját A Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottságának nagydíjait debreceni és budapesti egyetemisták nyerték. A különdíjasok között azonban számos szegedi egyetemista, illetve főiskolás nevével is találkozhatunk. A farmosi és a tápiószelei népnyelv í-zésének összehasonlítása cimű dolgozatával Tolvaj Márta, a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója az ELTE rektorának különdíját, Albert Sándor, a JATE hallgatója Egy XIV. századi óorosz hirmologion nyelve című dolgozatával az MTA különdíját, Jankovics József szegedi egyetemista A levélíró Bethlen Miklós arcképéhez című dolgozatával az Irodalmi Közlemények különdíját, Orosz Magdolna szegedi egyetemista Apollinaire és Radnóti című dolgozatával a Nagyvilág különdíját, Kürti Béla, a JATE hallgatója Üjabb adatok a Dél-Alföld korabronz korához című dolgozatával az ELTE bölcsészkar dékánjának különdíját, Sípos József, a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója Adalékok a bethleni konszolidáció politikai és jogi vonatkozásaihoz cimű dolgozatával a Történettudományi Intézet különdíját, Tóth Gyula, a JATE hallgatója Vizsgálatok az iskolaotthon pedagógiai atmoszférájának meghatározásához című dolgozatával a felsőoktatási Pedagógiai Intézet különdíját, Qyimes Erzsébet, a JATE hallgatója Gimnáziumi osztályközösség pedagógiai-pszichológiai vizsgálata című dolgozatával a Gondolat Kiadó különdíját nyerte eL Magyar—holland kooperációban gyártott berendezések Mintegy 40 hazai és 30 külföldi — szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, NDKbeli és román — szakember részvételével kezdődött meg csütörtökön a Duna Interkontinentál szállóban a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat és a holland StorkBrabant NV-cég közös szimpózioma. Az esemény során négy szakelőadás, és egy tájékoztató hangzik el, amelyeket vita követ, majd a részvevők a helyszínen, az óbudai textilfestő gyárban tanulmányozzák a hét nagy vállalat kooperációjában készült filmnyomógép és szárítóegységének munkáját. KÉPERNYŐ Francia történetek I! Hebmann Béla felvétele Tahi Tóth László és Drahota Andrea (Guy Foissy: Két szerető sziv A tévé szerda esti főműsora csemegével szolgólt. Bajomi Lázár Endre kitűnő ismerője, értője, hivatott áttevője a francia irodalom alkotásainak — erről győződhetett meg a néző műfordítói estjén. Pedig — mint soha a műfordítónak — nem volt könnyű dolga. Három francia író, három teljesen különböző nyelv és — első pillanatban úgy tűnik — 4 különböző téma. Az est végére azonban nyilvánvaló lesz: nemcsak a fordítás hiteles, a válogatás is telitalálat. A darabok egységbe szerveződnek: mai franciák, mai nyelven a mai francia életről szólnak. Róbert Escarpit, a bordeuauxi egyetem tanára, az összehasonlító irodalom, az irodalomszociológia tudósa. Mint író már a magyar közönség előtt sem ismeretlen. Az Egy lány szemben a járdán szellemes, ironikus-önironikus helyzetkép. Illusztráció a mához — Gábor Miklós segítségével. Guy Foissy érdekes módszere a mindennapok bemutatására szintén nem nélkülözi a nyelvi leleményeket. A „Két szerető szív" való élete és földtói elrugaszkodott párbeszéde közötti éles különbség a leghatásosabb mód a változásváltoztatás reménytelenségenek megmutatására. Raymond Queneau modern „Stílusgyakorlat"-a lehetett a műfordítói alkotómunka legnagyobb próbája. A sikeres küzdelem eredményét, a kamaszos vidámságú nyelvi játékot Darvas Iván tolmácsolta kitűnő szövegmondással. A Bedöglött a tévénk című keserű komédiát nézve időnként elfeletkezhettünk arról, hogy franciákról írta Foissy. Bajomi Lázár Endre fordítói estjének sikeréhez a szerkesztő Szántó Erika és a rendező Horváth Jenő is hozzájárult