Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 91. szám

4 SZERDA, 1972. ÁPRILIS LF. Szegedi emlékek: ..Ha is abból élek..." Sebestyén Sándort, a főiskola befejezése előtt meghívta a FÉSZEK-klubba Both Béla, hogy megnyerje őt a debreceni színháznak. Sebestyén elmondta tanárjának, Vaszy Viktornak, milyen ajánlatot kapott. Vaszy válasza így hangzott: „Maga ne menjen oda, majd én beszélek vele, maga nekem kell!" van szerepet énekeltem, s nekem mindegyik szerep új volt! A Traviatában kezdtem, aztán következett a Manón Így esett, hogy Sebestyén Sándor Vaszy Viktorral tartott Szegedre, amikor 1957ben átvette a Szegedi Nemzeti Színház vezetését. A főiskolai végzettség jelent valami gyakorlatot, az énekes számára azonban mégis maga a színház a legnagyobb iskola. Sebestyén Sándor jól választott — az iskolák közül is az egyik legjobbat Járta ld". — Vaszy Viktor nagymértékben átszervezte az operatársulatot Azokra a fiatalokra épített, akik akkoriban kerültek a színházhoz. Éppen ezért volt kitűnő iskola Szeged. Szerettem is ott lenni, annak ellenére, hogy kicsit fárasztó volt a sok nagy feladattal megbirkózni. Vaszy kemény kezű karmester és roppant igényes pedagógus, akitől sokat tanulhat az em- hanyattestem! Még nem ber. Remek színházat csinált, kitűnő előadásokkal — óriási munkával. A Szegedi Nemzett Színháznál töltött öt mier! Rohantam haza tanulni... Sebestyén Sándor jellegzetes szegedi emlékei közé tartozik: a tájolás. Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Makó és jó néhány falu volt a jó kedvű, jó hangulatú tájelőadások színhelye. Olyan közönséghez vitték el a zeneköltők „szavait", amelyik még alig hallott operát A megismertetés — szép kaland. Amikor a felvonások egyre fokozzák az érdeklődést, s végül tapsot, őszinte, igaz sikert arattak — nos, ez elmondhatatlan, megható emlék. A pályakezdés színhelye mindig kedves. Sebestyén Sándor szegedi évei is élménydúsak voltak. Akkoriban színészlakások még nem lévén, olykor lejárta a láLescuaut, a Rigoletto, a Don bót- ebben a nagydiákPQPIAC a <Jovi llai Hnrivsiv * varosoan egy KicsiKe albérCarlos, a Sevillai borbély, a Don Pasquale és az összes Puccini... Igazgatónak, karleti szobát kapjon. — De nem bántam meg mesternek, énekesnek, körre- ezeket az élményeket — petitornak, díszlettervezőnek, egyszóval minden színházi embernek kiadós feladat. mondja Sebestyén Sándor. — Én tudatosan mentem le vidékre, mert tudtam, hogy leggyorsabban ott lehet fejEgyszer a strandról hazafe- iődni. Én éppen a mély vízre lé menet megláttam egy vágytam, amibe bedobnak, színházi piakátot, és szinte fíOSKl38Ír3 tudtam a szerepet, az utcán volt a színlap, rajta a nevemmel. S még valaesztendő alatt mintegy hat- mivel: egy hét múlva preRészegek — kerékpáron Napjainkban széles körben Ismert az a mondás, miszerint a jármű veszélyes „üzem". Ebbe a kategóriába azonban korábban nem tartozott bele a kerékpár, amellyel ugyancsak a' közúti Jogerősen 2 ezer forintra büntette. Hasonló elbírálásban részesült a szegedi járásbíróság előtt Csonka István 41 éves, Rúzsa, Tanya 1003. | szám alatti lakos közlekedési forgalomban vesznek részt, vétsége is, ittas kerékpározás mint a motorkerékpárral, miatt. Másfél deci rum és vagy más járművel. Sőt mi másfél liter bor elfogyasztása több: amíg a gépjárműveze- után bizonytalankodott ketőknek mind a KRESZ, mind rékpárján, amikor a rendőrpedig a törvény tiltotta és járőr leállította, vérvételre tiltja, hogy ittas állapotban vitte, majd jegyzőkönyvezte vezessenek, addig a kerékpá- az esetet. A megállapítás kórosok és a lovaskocst-hajtók zenfekvő volt: súlyos alkominden következmény nélkül holos állapotban való közlefelönthettek a garatra úgy, kedés a közúti forgalomban, ahogy éppen akartak, ameny- A „tandíj" 2 ezer forint. Tanyi italt elbírtak. Korábban kács János 30 éves, Szeged, sokat és sokszor írtunk la- Maróti utca 9. szám alatti lapunkban is, hogy egy-egy kos ugyancsak 2 ezer forint baleset előidézője, okozója pénzbüntetést kapott, amiért ittas kerékpáros volt. súlyosan alkoholos állapotA szegedi járásbíróság ban hajtott kerékpáron Doelőtt is számos ittas kerékpá- rozemán, az esti órákban, viros ügye került tárgyalásra lágitás nélkül. is Szegeden sajátítottam eL „ de már aztán a közönség!... Igen, a közönség, amely Szegeden mindig nagy érdeklődéssel fogadta a fiatal színészeket, 6 amellyel könynyen lehet bensőséges viszonyba kerülni. Sebestyén Sándor azelőtt sosem járt Szegeden. A gyorsan megtalált baráti társaság megkönnyítette számára a tanulás, a pályakezdés egyébként meglehetősen nehéz évelt. A színészmesterségnek becsülete van Szegeden. — Azt, hogy ma, az Operaházban is énekelem Rigoletto és a Sevillai borbély szerepét, amelyek a bariton szerepek közül a legnehezebbek közé tartoznak, nem kis részben egy kiváló, áldozatkész szegedi énekpedagógusnak és korrepetitornak, Korényi Rózsikának köszönhetem. önzetlenül, nagyon lelkiismeretesen segített teljes szerepeket megtanulni. Ha megjelenik ez a cikk, kérem küldjön belőle egy példányt neki is, a Kárász utcába ... azóta mióta a Büntető Törvénykönyv módosítása szerint az ittas járművezető fogalomba tartozik az a kerékpáros, lovaskocsi-hajtó is, aki szeszes ital hatása alatt vesz reszt a közúti forgalomban. Nem tanácsos most már ittasan hajtani kerékpáron, mert a puszta tény megállapítása is sokba kerül. Bizonyítják ezt a mostanában letárgyalt ügyek. Ifj. Pelak Vilmos 38 éves, Ullés, Petőfi utca 3. szám alatti lakos másfél liter bor elfogyasztása es pólinkázás utun hajlott a közúton kerékpáron. Még hogy hajtott volna: jobbra-balra csellengett. A közlekedési vétség elkövetése miatt jogerősen 2 ezer 500 forintra büntették, s természetesen kötelezték a bűnügyi költség megtérítésére is. Németh József (Tápé, Üttörő utca 13.) vallomása s :e7 rint több italboltban fogyasztott egy-két pohár bort, mielőtt kerékpárra ült, hogy a Párizsi körúton haladva a Kossuth Lajos augárútra térjen. Németh annyira felbátorodott, hogy belesodródott a belső forgalmi sávba, majd nekiütközött egy személygépkocsinak. Komolyabb sérülést bár nem szenvedett, a közelben tartózkodó rendőr azonban szemtanúja volt az esetnek. A következmény pedig az lett, hogy Németh Jó zaefet, a szegedi járásbíróság L. F. Az Operaház büféjében, ahol beszélgetésünk lezajlott. nem is egy egykori szegedi operista dobta be időközben a „próbaszüneti feketét". Így vagy úgy, némi Tisza parti levegőt mindegyikük magával hozott ide. Sebestyén Sándor, lám, nem is keveset. Gulay István Mitől szocialista a brigád? 2. Érik a gyümölcs: a valóságos életformájától tá- könyv elolvasása ugyanis szocialista brigádmoz- vol álló „szocialista" életkö- nem ellenőrizhető. Elég, ha gaiom kezdi felismerni adós- vetelmény csak formalitáso- a brigád kikölcsönzi. A ságait az emberfők műveié- kat eredményezhet. Egyik színlelés olykor „tetten érsében. A jogos társadalmi üzemben a brigádtagoknak hető" volt, egyik brigád képigény, hogy e mozgalomban mintegy fele maga is elis- viselői például az S betűnél a jövő művelt munkásait merte, hogy hasonló vállalá- található könyvsort egyből tartozunk felnevelni, egyes saik többé-kevésbé formáli- leemelték a polcról, hogy a üzemekben már meghallga- sak. vállalásnak eleget tegyenek, tásra talált. Készülnek szép M_ ^ . Előfordult, hogy néhányan témajavaslatok, születnek J"*.**?, H*?™ az értékelés előtt pár nappal többé-kevésbé jó vállalások. aSW? ^ } vitték ki a „könyvmennyiséA brigádmozgalom doku- b°fy brigádtagok többségé get„ g tót nap múlva visz_ mentumaiban lapozgatva • kozos progra- szahoztók Persze, olvasatlamégis úgy érzi az ember, ™któk nul- Ilyenkor a könyvtáros hogy kulturális vállalások J"®"**szemfülességén és lelkiismevannak ugyan, de hogy mi- retességen múlik, hogy észért? - ezt a vállalók maguk S^™ rél* 7n reveszi-e a kegyes csalást, sem mindie tudiák. bngádtagok mintegy 55—70 Hibásnak tartom a meghaszazaleka. Aránylag egyon- tórozott kötetszáln (e|yes tetű a jelenlét a társadalmi megyékben 20 könyv) előírámunkában, brigádtársuk se- sát. A darabszám csupán szín- gítésében. Vonzó az együttes sok könyy — de nem feltétszóraknzó lenul jo ~ elolvasaszoraKo/o K„_«.X_X_ sem mindig tudják. Erről árulkodik a vállalá sok egyhangúsága. Valamennyi brigádnál megtalálhatók a közös mozi-, házlátogatás, a kirándulás, poharazgatás is, egy-egy képtár és muzeum helyeken, megtekintése, könyvolvasás, részvétel író-olvasó találko- A „tanulni" témában zokon. Aztán következnek a iskolai továbbtanulás és sára ösztönöz. A Csendes Don, a Háború és béke, az aj, Anna Karenina, a Bűn és könyvolvasás érdemel különös figyelmet Egy üzemi bűnhődés elolvasása eszerint nem „kifizetődő". Egyik megyében három „lépcsőn" vélik elvezetni a brigádtagokat a könyvhöz. Első: csak legyen beiratkozott az olvasó, második: váljon rendszeres olvasóvá, harmadik lépcső: saját egyéniségéhez igazított olvasóprogramja legyen. Aligha kétséges, hogy e harmadik fokozaton válik a szocialista vizsgálat tapasztalata, hogy szerződés — őszinte „véra brigádtagok mintegy 80 szerződéssé" ember és könyv százaléka egyáltalán nem ta- között nul tovább, ráadásul éppen A kulturális vállalások azok nem, akikre igazán többsége — még teljesítés cím ráíérne- E*y máslk üzemben esetén is _ többnyire a briévközben szűnt meg az álta- gádtag részvételét, jelenlétét Mftc ,7nn „ „„,..„ f.f lános iskolai oktatás, jólle- feltételezi. Hogy mi van e Nos, van-e valamilyen tét- het mjntegy 300 fiatal nem mügm? Pusztfjelenlét vagy szakmai-, politikai tanfolyamok, továbbtanulás. Ki mennyiben veszi komolyan mindezt az egyén lelkiismeretén múlik. Üzemi méretekben pedig attól: a gazdaságvezető hisz-e a mozgalom emberformáló erejében? Hallottam ilyen megdöbbentő kijelentést is: éppen a kulturális vállalás miatt essünk el a címtől?! Kétféle szemlélet feszül e kifakadásban: egyfelől, hogy eddig nem vették komolyan a „tanulni és élni" feladatot, másfelől, hogy már kezdik feltételként szabni a odaítélésében. je e vállalásoknak? A jó pontszerzésen kívül, csupán egyetlen: az egyén fejlődése. Csakhogy ennek felismeréséhez két feltétel szükséges: Először, hogy a brigádtag felismerje önművelésének, önfejlesztésének értelmét, másodszor pedig az, ne legyenek idegenek az adott személyiségtől. Ügy vélem, a felismeréshez ép> végezte el a nyolc általá- cselekvő ismeretszerzés? — nost! kideríthetetlen. GyarapoAz a tapasztalat, hogy a dott-e valamit egy rendezszocialista brigádmozgalom vény vagy könyv által a briserkenti a továbbtanulást, gádtag személyisége? Ez sokan ösztönzésére iratkoz- nincs kiderítve, tak be az iskolába. De - Hogyan „ lehetne mindezl úgy tűnik ~ ez a P°zitlv ellenőrizni? Hogyan is lea kulturális vállalások hatás nem eIegendo' Érde_ hetne mérni a mérhetetlent, mes lenne mérlegelni: vajon az emberben munkálkodó egyáltalán lehet-e szociális- valamlt? E határnál már ta brigádtag az, akinek nincs csődöt mond a papír és a pen ez utóbbi (a „testre sza- meg a ny°lc általánosa, vagy pontrendszer. Itt különöa bott" vállalás) vezeti el leg- <ePPen a cim elnyeréséért) rejtett> emberi )VÍIág„ kez_ hamarabb a munkásembere- nem vállalta annak meg- dődik. ^ értelem és leiek szerzését. Hiszen e mini malis követelmény mellőzésével veszélyeztetjük a brigádtagság tekintélyét. . _ seg" felel meg. A személyes Kezd általánossá válni, ismeretséfc 8zemélyes beket. Az üzemi témajavaslatoknak csak mint útbaigazító, művelődési és termelési lehetőségeket kínáló „kalau birodalma. Az ember benső világának — csak emberi „mértékegyzoknak" van Amint ezekből ma lesz, hamis útra vezetnek. Hiszen az egyes brigádtag személyiségétől — érdeklődési körétől, képességeitől, törekvéseitől — Idegen kulturális vállalások, a értelmük, hogy a brigád és_ könyvtár szélgeté8i őszinte eszmecsere, vállalási sé- szocialista szerződést köt egymással. Ez a kapcsolat — bár előrelépés a könyvtár és a brigádok egymásratalálásában — magában rejti a formalitás lehetőségeit. A szerződésben vállalt 20—30 lényegre és igazságra tapintó közös viták. Mindaz, amire alig-alig jut idő, energia, sőt hely is alig! Balogh Ödön 24. Nyugtalanul nézegetett körbe-körbe. „Na végre" — nyögött hangosan, és bő szabású ranglánkabátja alatt megmarkolta a rövid csövű géppisztolyt. Meglátta, amint a szemközti ház kapujából a járdára kilépett, a keresett ellenség, Angelo la Barbera. Jól sejtette hát. Ösztönös megérzései ezúttal sem csalták meg. A volán mellett ülő unokaöccse már napokkal ezelőtt felfedezte Angelo Vi<> Reginán levő milánói rejtekhelyét, és tegnap táviratozott bátyjának, hogy lőhet, a fickó megvan. Liggio elégedett volt, hiszen a trükk is bevált, és a pasas besétált a csőbe. — Indulhatok? — kérdezte fivére, mert ő is észrevette az utcát leselkedve figyelő magas, feketehajú flatn! férfit, aki óvatosan lépkedett a bejárattól néhány méterre parkoló, piros színű autó felé. — Ra jta... Ahogy megbe.szóltük — suttogta Liggio, és a hideg gyűlölettől zöld clrmokban látszó szemét le nem vette Angelóról, akivel még nem is múlott egy hete, hogy együtt ült a viaftia nagytanács megbeszélésén, Manzella lakáson. A cél elindult" — harsogott a fali hangszóró, és Marc bal tenyerére támasztott fejjel mozdulatlanul figyelt. Arra gondolt, ha most melléfogott, akkor Liggto egérutat nyer, és csak az ördög a megmondhatója, milyen bonyodalmakat okozhat még. „A cél hirtelen a túlsó oldalra kanyarodott. Ml is lassítunk. Öngyilkos sátán ez a marha" — hangzott a helyszínről jelentkező detektív spontán véleménykitörése... „A harmincnyolcai számú ház előtt egy járdaszegély mellett várakozó és indulni akaró piros kocsival egymagasságban, sőt szorosan a kocsi mellett megállt a FIAT..." — Gyerünk, Fleurot! — csapta fejébe kalapját Marc, és szeles mozdulatokkal fújtatott az ajtó felé. A bejárat előtt kéklámpás riadóautó várakozott. Marc egy rinocerosz csörtetésével vágtatott a kocsiba. Fleurot alig tudott utuna bújni, amikor főnöke már a leggyorsabb sebességre nógatta a sofőrt. — A Via Reginára — mondta Marc —. a 88as ház elé, es úgy haladjon, hogy a páros számok legyenek jobbról. Felbőgött a sziréna, a kezdődő délutáni csúcsforgalomba úgy furakodott a rendőrségi autó, mintha egy üres gyakorlópályán rohangászna, öt perc múltán már a Via Reginán voltak. — Elkéstünk — dörmögte Marc, ahogy a járdán tolongó csődületet megpillantotta. Két egyenruhás rendőr a gépkocsiforgalmat próbálta elterelni, így is percekbe tellett, mire Marról: a piros autóhoz értek. A három per négyes figyelőkocsi parancsnoka átadta Marénak a piros autó első ülésén fekvő és erősen vérző férfi iratait. „Angelo la Barbera, lakik PaJermó, foglalkozása építési vállalkozó" — olvasta az útlevél adatait Marc. — Hogyan történt? — fordult a detekiivhez. — A kis FIAT hirtelen balra, nagy ívben bevágott ellőttünk, s mi nem tudtunk olyan gyorsan fordulni. Mire a forgalomban átvergődtünk erre az oldalra, már a FIAT-ból ki is lőttek egy sorozatot, de ez a fickó se hagyta magát. Ezzel a revolverrel viszonozta a tüzelést A kis FIAT jobb oldali ajtóüvege betörött. Ezt magam is láttam, és a cserepek is itt hevernek. Amire azonban utóiértük és megálltunk mögötte, a FIAT hajmeresztő manőverekkel újból a másik oldalra kanyarodott és eltűnt előlünk a forgalomban... A többiek már keresik. Ez alatt megérkeztek a mentők. Angelót félórával később megoperálták. Négy golyót szedtek kl vállából és a melléből. A gyors orvosi beavatkozás azonban életét megmentette. — Azt hiszem — jegyezte meg Fleurot — ez az ügy a továbbiakban már Caactti palermói hivatalára tartozik, mert nem más, mint közönséges vendetta. ami a Palermóban mostanában kirobbant gengszterháborúhoz kapcsolódik. — De mit keresett Liggio a Marivione-i Bonta villában? — töprengett hangosan Marc főfelügyelő, még este is, amikor felszálltak a Rómába induló repülőgépre. Elutazásuk előtt félórával a milanói rendőrség a repülőtérre vezető autóút egyik tankállomásán elfogta Ajitonio Liggiot, a vajszínű FIAT-taxi tulajdonosát, aki ugyancsak megsérült a lövöldözéskor. Egy golyó a nyakszirtjét horzsolta és meglehetősen sok vért vesztett, mert sebesülése után unokatestvérét, Lueiano Liggiot még kifuvarozta a repülőtérre, ahol az, az utolsó pillanatban elérte a Palermóba induló délutáni járat gépét (Folytatjuk.) «