Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

I •ASARNAP, 1972. MÁRCIUS 12. 3 Kormánykül­döttségünk a Lipcsei Vásáron Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter vezetésé­vel kormánydelegáció utazott Bővítik az ételválasztékot / 7 új cikk a paprikafeldolgozóból Az élelmiszeripar „expressz savanyúságtartósító fűszerke­étlapján", azoknak az ételek- verék nevezett be abba a nek a sorában, melyek a há- versenybe, mely a vevők, a ziasszonyok dolgát könnyí- háziásszonyok kegyeiért fo­, . . , tik, egyre több a Szegedi lyik. Új termék volt a gra­az 197- evi tavaszi Lipcsei Paprikafeldolgozó Vállalattól nulált (magyarul: szemcsé­Vasarra. A küldöttség tag- • származó étel. A nők máso- zett) húsos gulyásleves, a jai: dr. Kocsis József, a ko- , dik műszakjának könnyité- húsleveskocka cérnatésztával, hó- es gépipari miniszter el- ; ^ k^y is fontos feladatá- a „Rekord" gulyásleveskocka i só helyettese, Menyhárt László nehézipari miniszter­helyettes és Kovács Imre, hazánk berlini, nagykövete. A küldöttség búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent dr. Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter, valamint dr. Herbert Plasch­ke, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe. Küldöttségünk megérkezett az NDK-ba. Pótkocsik gyártása A mezőgazdasági szállító­eszközöket gyártó Hódmező­vásárhelyi Mezőgép vállalat fióküaemet nyitott Szentesen, ahol a nagyüzemi gazdasá­gok számára készítenek pót­kocsikat a mezőgazdasági termékek betakarítására, mozgatására, szállítására. nak tekintette a paprikás es a paprikapüré. kollektíva. Bővítették a vá- H°2y -i01 szakácskodtak-e lasztékot és elsősorban az ol- a paprikások, azt nyilván a csóbb cikkek mennyiségének sok-sok otthon szakácskodó, növelésére törekedtek. főzögető hivatott eldönteni. Maga az a tény, hogy De> h°sy 32 élelmiszeripar egyetlen év alatt 17 új cik- mai követelményeinek s az ket hoztak forgalomba, jól általános ízlésnek megfelel­mutatja a választék növeke- nek ezek a termekek, aztbi­dését. Az 1970-es évhez vi- vonyítja néhány komoly szonyitva különösen imponá- „fegyvertény".* A Budapesti ló ez a szám: akkor mind- Nemzetközi Vásáron például össze 6 új terméket avatott a 3 BNV díját nyerte el a gu­gyár, s kóstolhattak a fo- lyásleveskocka. A Kiváló gyasztók. A 17 új készítmény Aruk Fórumába pedig újabb tetemes mennyiséget is je- két termékük iratkozhatott lent: 530 tonnányi árut. be: a gulyáslevespor és a Évek óta ismert levespo- szegedi tejfölös halpaprikás, raik és leveskockáik, vala- Egyébként egész sor náluk mint a Delikát 8 ételízesítő készült termék viseli már a mellé így újabb jó ízű gyárt- KÁF jelét, a fekete három­mányok sorakoztak. Külön- szöget leges marhahús pástétom, szegedi tejfölös halpaprikás, Háromnegyed millió diák vesz részt a honvédelmi ismeretek oktatásában Az új alapokra helyezett Iskolai honvédelmi nevelés eddigi tapasztalatairól, a to­vábbfejlesztés tervéről tájé­koztattak a Művelődésügyi Minisztériumban. Elmondot­ták, hogy az 1971—72-es tan­évben már csaknem 750 ezer tanulóra terjed ki az általá­nos, a közép- és a szakmun­kásképző iskolákban a hon­védelmi ismeretek oktatása. A tapasztalatok egyebek közt azt bizonyítják, hogy a hon­védelmi nevelés eredménye­sen járul hozzá a fiatalok erkölcsi, politikai és világné­zeti arculatának helyes irá­nyú formálásához és testi­fizikai fejlődésükhöz is. A honvédelmi nevelésnek is része van abban, hogy ja­vult a diákok magatartása, fegyelme. Megnőtt körükben az érdeklődés a honvédelmi sportok, a természetjárás, az MHSZ-tanfolyamok- és ver­senyek, valamint az Ifjú Gárda iránt. A honvédelmi nevelés eredményeinek konk­rét lemérésére jó lehetőséget ad majd a néphadsereg, amelynek kötelékébe ez év őszén kerülnek nagyobb számban olyan fiatalok, akik a szakmunkásképző vagy a középiskolákban már rend­szeres honvédelmi oktatás­ban részesültek. A honvédelmi ismeretek oktatásának az idén zárul az általános iskolákban a har­madik, a szakmunkásképzők­ben a második, a középisko­lákban pedig az első tan­tervi ciklusa. Ez lehetővé, egyszersmind szükségessé is teszi, hogy iskolatípusonként megvizsgálják az előírt fel­adatok és követelményelv realitását, azok megoldásá­nak kereteit és feltételeit. A tervek szerint a tavaszi hó­napokban több irányú vizs­gálódásra kerül sor. Ennek kapcsán iskolai és megyei szintű tanácskozásokat tarta­nak az iskolai honvédelmi felelősök részvételével és meghívják azoknak a szer­veknek a képviselőit is. ame­lyé: az iskolai honvédelmi nevelőmunkát valamilyen formában segítik. A belföldi ellátás javítá­sáért a paprikafeldolgozó eredetileg a levesporfélesé­gek, húskonzervek és ételíze­sítők mennyiségének 4 szá­zalékos emelését irányozta elő. Ebből 13 százalék lett, úgy, hogy közben néhány, 1972-re szánt új termék kí­sérleteit is lefolytatták. A húsgombóc levesbetét, a csir­kehús aszpikban és a saslik idén kerülnek forgalomba. A választék bővítése ter­mészetesen kedvezően hatott a kivitelre is. A nagyobb kí­nálatnak megfelelően nőtt az export is. A szocialista or­szágokba 8 vagon tyúkmáj­krémet is szállítottak, a 20 vagon tyúkpörkölt, 21 vagon Delikát 8 valamint a 6 va­gon gulyáslevespor mellett. A tőkéspiac előirányzatát — 122,4 millió forint — is túl­teljesítették 1.2 millióval. Marhahúsroládot és tyúkpör­költet szállítottak a Német Szövetségi Köztársaságba, az utóbbit a partner kívánsága szerint megváltoztatott össze­tételben, speciálisan készítet­ték. Tyúkpörköltet egyébként Kubába is exportáltak; Ausztriába pedig halpástéto­mot szállítottak. S. M. gyűjteményként értelmezzék. Ellenkező­leg: köztudomású, hogy gazdaságirányítá­si rendszerünk lényegi újdonsága éppen az, hogy a szabályozók határolta mozgás­térben a vállalati döntések önállóak, kö­vetkezésképp az eredményes és a hibás döntések felelőssége 'is ebbe az önállósági körbe tartozik. Nyilvánvaló, hogy ha a szabályozók minden kisebb-nagyobb dön­téshez automatikusan receptet adnának, akkor aligha lenne különbség a mai. il­letve a korábbi tervutasításos irányítási struktúra között. Am ha már a korábbi irányítási rend­szert emiitettük, hozzátesszük — termé­szetesen a mai tanulságok levonása mi­att —, hogy még akkor sem érvényesül­tek a tervutasítások olyan gépies automa­tizmussal, mint ahogyan azt sokan kép­zelik, hiszen a tervutasítások megvalósí­tásának folyamatában is végtelen sok színárnyalatot kevert az összképhez a megvalósítók személyisége, az tehát, hogy — némi egyszerűsítéssel szólva —: jól vagy rosszul, okosan vagy félreértve, gon­dolkodva vagy rutinszerűen értelmezték-e egy-egy vállalatnál az adott tervelőírást? Ezek a személyi motívumok ma hatvá­nyozottabban érvényesülnek, hiszen a sza­bályozók eleve és nyíltan építenek az al­kalmazók személyiségére, a döntésben fe­lelősök képességeire, hozzáértésére, színvo­nalára. Gondoljunk cs;)k arra a köznapi, mindannyiunk által jól el'enőrizhető pél­dára: vajon mi az oka, hogy esetleg két közeli azonos, cikkeket árusító bolt úgy különbözik egymástól az áruk választékát tekintve, mmt ég- és föld — pedig a sza­bályozók. sőt. az árubeszerzési lehetőségek is azonosak mindkettőjük számára? Nem létezik olyan gazdaságirányítás, amely egyazon színvonalra emeli a két bolt ve­zetőjét: az egyik szépfen megvárja, amíg az árut szállító kocsi megáll a bolt előtt, s azt árusítja, amit kap, másik talpal, ku­tat, időt-fáradtságot szán rá, hogy növelje üzlete választékát. Itt azonban már-már halljuk az ellen­érvet: ez a személyi eltérés is kapcsolatba hozható a szabályozókkal, hiszen nagy hi­ba, ha a két példa boltvezetőnek hozzávető­leg azonos a jövedelme: ez aligha ösztö­nöz arra. hogy a gyengébb is a jobb mód­szerét alkalmazza. Ez persze igaz — és igaz az is, hogy a szabályozók, köztük az érdekeltségi tényezők hatását nem lehet, nem szabad lebecsülni; gondolatsorunk sem azt célozza. Ám mégis, ismét hang­súlyozzák: a legtökéletesebb szabályozó nem pótol személyes képességeket, tulaj­donságokat: olyannyira nem, hogy gaz­dasági életünkben egész sor példa jelzi; néha a szabályozó nyilvánvaló célzatával ellentétes döntések a helyi, vállalati érde­ket sem szolgálják, indítékai tehát még a saját érdek túlhangsúlyozásával sem ma­gyarázhatók, hanem csupán olyan — ne­vezzük így: gazdaságon kívüli okokkal — mint a tévedés, a hozzá nem értés, az ér­dekek hibás értékelése. A gazdaságirányítás nem varázsigék gyűjteménye, amelyben elegendő csupán a szabálvt kimondani, közzétenni ahhoz, hogy hatásai a lehető legjobban érvénye­süljenek: Következésképp: a személyes felelősség nem csökken a végrehajtás fo­lyamatában, még akkor sem, ha a közpon­tilag kiadott szabályozók vállalati végre­hajtásáról ven szó! _ Xsüwn Antfraft — Ide köt minden. A gé­pek, amelyekben benne van a kezem munkája, a kartár­sak, akiket becsülök. De már nincs soká maradásom, a végén meglátja, elüldöz­nek engem is. — Üldözik? Kicsoda? — Az elnök meg a mű­szaki vezető. Itt nem „illik" bizonyos dolgokat; tilos szól­ni. Aki megteszi, jobb, ha magától elmegy. — Maga szólt? — Igen. Amikor meglát­tam azt az eszméletlenségig részeg ipari tanulót, nem hagyhattam szó nélkül a dolgot. Somogyi Pál, a ' Szegedi Szerszámkovács Ktsz eszter­gályosa néhány mondat után lehorgasztja a fejét. Nehéz rávenni, hogy el­mondja. újból végigélje a történteket. hangsúlyoztam; hagyjuk ab­ba a szabálytalanságot, ne legyen plusz munkakönyve­zés. Ez is csak olaj volt a tűzre. Aztán érdeklődni kezdtek a szövetkezet, iránt a népi ellenőrök is — az el­nök azt hitte, én hívtam őket. Tény, most február 7-én, amikor visszajöttem a háromheti betegállományból, közölték: azonnali hatállyal áthelyeznek órabéres mun­kából teljesítménybérre. Hogy mit jelent ez? A szö­vetkezet legrosszabb beosz­tását. Akkora visszaesést anyagiakban, amit úgy ér­zek, 12 év után nem érdem­lek meg. Fellebbeztem. TÖRVÉNY­' SERTÉS KORTESKEDÉS 1971-BEN — Jól emlék­szem rá, tavaly március 8, hétfő volt, ren­des munkanap. Reggel szét­osztották a közgyűlésről ma­radt pörköltet. Ebben nem is találtam kivetnivalót. Ha­nem amikor a műszak vé­gén befordultam az öltöző­be, láttam, hogy négy társa karjában viszi O. András ipari tanulót. Kérdeztem, mi lelte, mondták: részeg., Hol ittatok munkaidő alatt? Hát fönt a kultúrteremben — válaszolták >—, ott van az elnök is. Azon nyomban odamentem, s tényleg ott találtam Haramász András elnököt nagy csoport ember­rel. Még akkor is ittak. A társaság meg kórusban éne­kelte: „Haramász a mi em­berünk, Haaamászra szava­zunk." A régi korteskedés jutott az eszembe. Mint a felügyelő bizottsága elnöke, kértem az elnököt: hagyják abba, tiltsa meg az italo­zást, mert súlyos baleset le­het belőle (előtte fordult elő nálunk egy csonkulásos sérülés). Nem hallgatott rám, s durván rám szólt, csak hallgassak, mert két munkakönyvre dolgozok. Az esetet jegyzőkönyvbe foglal­tuk, és megküldtük a fel­ügyeleti szerveinknek. Saj­nos, aznap két műszak el­maradt. Azóta nincs nekem nyugtom. — Hogy, hogy nincs nyug­ta? X — Mert másnap vissza­vonták tőlem azt a lehető­séget, hogy egy idegen mun­kakönyvre is dolgozzak. (Tudom, ez szabálytalan, de maga Dobó István, a mű­szaki vezető biztatott: „Csi­náld Pali, sokan csinálják nálunk." Nekem is elhozták egy algyői ember munka­könyvét, akit soha nem láttam, nem is ismerek — és aztán dolgoztam rend­ben.) — A szövetkezetnek szük­sége volt a munkára, hisz egy esztergályos volt a mű­helyben. Ezen a munka­könyvöd plusz ezer forintot kerestem havonta, de meg­győződésem, hogy a szö­vetkezet jobban járt, mert a túlóra többe került volna. Akkoriban sokan dolgoztak plusz munkakönyvre, példá­ul Puskás István (ő két plusz munkakönyvre!). Szó­val március 9-én vagy 10­én nekem ezt megtiltották.' — Utána közgyűlésen is Elol­vastam a jegy­ző­könyveket, a Szerszámko­vács Ktsz elnökének és mű­szaki vezetőjének áthelyező­levelét. Kiderült, hogy So­mogyi Pál a valóságot mondta el, szót emelt a szabálytalanságok, a kortes­kedés ellen — még a köz­gyűlésen is. A levél utolsó mondata így szól: „Több esetben végeztek az Univer­zál Ktsz számára munkát, a szövetkezet engedélye nélkül, ezért bért vettek fel." — Dolgoztunk az Univer­zál Ktsz megrendelésére kü­lön munkában — mondta Somogyi. — De nem enge­dély nélkül. Volt műveze­tőm, Dénes Balázs minden alkalommal külön engedélyt kért, és kapott Haramásztól. Megpróbáltam felkeresni az elnököt. Haramász And­rás először azt kérte, hogy halasszuk a beszélgetést a közgyűlés (február 26.) után­ra. Ismételt érdeklődésem­re újabb terminusokat tű­zött ki, majd végül közöl­te; az ügy megbeszélésére nem ér rá. Dobó István mű­szaki vezetőt is hiába hív­tam. A tények tisztázásában végül Nagy János, a ktsz párttitkára segített. — A Somogyi-ügy egy a sok közül, amely itt, a sze­münk láttára az utóbbi években történt. Törvény­sértés — mert a felügyelő bizottság elnökét csak a közgyűlés __ helyezheti át. Igaz, Somogyi szabálytalan­kodott az idegen munka­könyvvel, de az is tény: az ilyesmi sajnos, gyakorlat volt .a ktsz-ben. Ezért nem járhat ilyen büntetés, mert nagyon sok embert át kel­lene helyezni... A retorzió őt azért éri. mert a köz­gyűlésen (meg azelőtt) meg­bírálta a munkahelyi italo­zást, a korteskedést. Azt az állapotot, ami itt a ktsz­ben, nálunk uralkodik. A szövetkezet gépkocsija sofő­röstül együtt; az elnök és családja rendelkezésére áll stb.... MIÉRT MEN­TEK EL A PARTTAGOK? Nagy János: — A ré­gi dol­gok a szerszámkovácsban mindenki előtt ismertek. Aki nem akar bajt magá­nak, az nem beszélt... En­gedje meg, hogy csak há­rom nevet soroljak: Bali Ferenc, Tóth István, Dénes Balázs. Mindannyian műve­zetők voltak, jó elvtársak, alapító tagok. Ök nem áll­ták szó nélkül a zsebből való irányítást, meg ami ezzel jár. Addig szorongat­ták őket érte, míg „önként" kiléptek. — Súlyos ítélet. Mit ért zsebből való irányításon? — Haramász meg Dobó sosem tart termelési érte­kezletet. Nem látjuk a ter­veket, nem számolnak be a munkákról, a szerződések­ről. Egyszerűen nem tudjuk, hogy mi történik, csak kap­kodunk ide-oda, mentjük a forintot. Egy évben tizen­kétszer keűene - vezetőségi értekezletet tartani, tavaly összesen hármat sikerült összehozni, de azon sem mondtak semmit. Nincs munkaköri leírás, én műve­zető vagyok — de én is csak úgy tudom, mit kell csinálni, a kötelesség nincs papírra fektetve. — A Szerszámkovács Ktsz az idén több mint 4 milliós nyereséggel zárt. — Igen, mert hajtós a kollektíva. Ha kell, éjjel­nappal dolgozunk, szombat, vasárnap, hogy meglegyen a terv. De gondoljon csak utá­na; a korszerű üzemházban nem termelünk sokkal töb­bet, mint a régi, pici mű­helyekben. Ügy érzem, a lehetőségeinket éppen a szervezetlen, kapkodó gaz­dálkodás miatt nem tudjuk kihasználni eléggé. Az utób­bi években romlott az ered­ményünk. S még valami. Talán mindegy, hogy a gaz­dasági eredményt milyen légkörben, milyen körülmé­nyek között teremti elő 200 ember? Mert a mostani lég­kör csak idegességet, tor­zsalkodást szül, s ez felőrli az idegeket. Meg az akciók, amelyek során az emiitett elvtársakat a szövetkeze­tünktói „eltanácsolták". So­mogyi Pál is párttag. Dobó előttem jelentette ki: azért írták azt a bizonyos levelet, az áthelyezést, hogy „So­mogyi majd felmérgeli ma­gát. s kívülről becsukja az ajtót". — A pártszervezet miért nem tudta megvédeni az el­tanácsoltakat, ha igazuk volt? — Nézze, én 23 éve va­gyok kommunista, dolgoz­tam Budapesten, Szegeden, voltam katona. De ilyen „erős" vezetőséggel még vnem találkoztam ... Párt­szervezetünk 15 tagot szám­lál, s nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, azért csak annyit, mert a párttagok, akik nem hagy­ták annyiban a dolgot, kénytelenek voltak elmenni. A ktsz-ben bizonyos tartóz­kodást tapasztalatok az em­berek között, valahogy azt mondják: „miért lépjek én be a szervezetbe, még majd Somogyi sorsára juthatok". Hisz hiába az alapszabály, a törvény, a pártszervezet véleménye — őt egyszerűen leváltják, mert bírálni mert... Még az történt, hogy a nyereség kifizetése alkalmá­val tartott közgyűlésen a Szerszámkovács Ktsz fel­ügyelő bizottsága testületileg kifogásolta a vezetők maga­tartását. A közgyűlésen egyetlen tag sem jelentke­zett hozzászólásra. Somogyi Pál érdekében szót emeltek a társadalmi szervek, ezért áthelyezését a ktsz március első napjaiban visszavonta. Matkó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom