Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

I •ASARNAP, 1972. MÁRCIUS 12. 3 Várostörténeti Olvssólnk csütörtökig ktfjakl leveleit, ériük I válaszait Ki MIT TUD? Rovatunk, úgy látszik, tett Varady Ignác unokájá- gyermekek is a gátakon volegymást nem ismerő roko- ról, Vasvóry Ödönről, s le- ták, és szakajtókkal hordták nok összehozására is jó: dr. veiében bővebb főlvilágosí- a földet. A városi csatornáSzűti LAszlóné nem tudott tást kért róla. Ezt mi is le- kat nem tudták befedni, és a 24. kérdés kapcsan emll- veiben adtuk meg. kitört belőlük a víz az utcákra. Ezért hordókat heVálaSZoU lyeztek a nyílások fölé, a feneküket kiütötték, így a A 7. kérdésre: Az alsóvá- nelmi nevezetességre emel- a hordókban emelkedett rosi plébánia halotti anya- kedett 3. zászlóalj székhe- ugyan a víz, de nem folyt könyve szerint Pestalics Ist- lyéül Szegedet jelölték meg. szét. A töltések átszakadávan 1932. febr. 2-án halt A fiatalok között versengés sával a vízszint süllyedt. A meg, és az Alsóvárosi térne- folyt, kl legyen az első hon- város közhangulata nagyon tőben nyugszik. (Lengyel véd a toborzásnál. Szabó leromlott, és a víz, mely az Mária, Partizán u. 18.) Mihály és Bauernfeind Gyu- elöntött területekről sqkáig la — egymás tudtán kívül nem vonult vissza, késlel— különösen pályázott erre tette' a mezőgazdasági muna dicsőségre. A szerencse kákát. Az ár elvonulása után előbbinek kedvezett. A 19 valóban nekiláttak az évek éves Gyula ezt rossz elő- óta húzódó vasúti áthidalás jelnek vette, s megfogadta, és partmetszés megvalósítáaz első honvéd mégis ő sának, bár ez utóbbi sem lesz... Szent Tamásnál, hozott jelentős eredményt, mint .közvitéz, elsőnek ért amint ezt a későbbi árvizek föl a sénctetőre, első ls volt, megmutatták. (Gergye Gyuaki onnan lebukott. Ellen- la.) séges ágyúgolyó sodorta el A 32. kérdésre: A Hősök egyik lábát. Mint súlyos se- Kapuja belső boltívére fesbesültet. ápolásra Szegedre tett Aba-Novák Vilmosszallítottak gőzhajón Ot- freskóról Nagy Zoltán Új közben azonban sebe üszkö- magyar művészet (1941) císödni kezdett, s meghalt. mű könyvében találhatók Siremlekén a jumusi kel- részletek: Szent Borbála _ , „ „ tpZ(,s nyilvánvalóan elírás (n2. lap), A branyiszkói hőRE^^^^W- lphet! Szfpt Ta"r rtk Wlmltóluma (114>, részlet r.trt bocsátott* rendelkei<űiUkre f«™ JUllus 14-én Volt. a boltívről (72. tábla), B. (Csongor Győző.) Supka Magdolna Aba-Novák A rovatvezető megjegyzi- A 31. kérdésre: Arra kér- Vilmos című könyvében se: örülünk, hogy régebbi désre, hogy milyen pusztí- (1906): Siratás (70. tábla), kérdésünkre, melyre vulaszt tást végzett az 1855. ápr. 8-i Menetelő katonák (71 tábmár alig ls reméltünk, még- árvíz Szegeden, ismereteimet ja) (Pusztay Ödön, Hajnóczy ls pontos feleletet kaptunk, a következőkben szeretném v 4) AZ Aba-Novák-freskó Ez arra ls tanulság, meny- közreadni. Ügy vélem, az fényképfölvételét Jajczay nyire hasznos volna, ha élet- időpont néhány napos elté- János közli a Mai magyar rajzi vonatkozású kérdése- réssel helytálló, mert a kri- egyházművészet című albulnk megválaszolásában az tlkus nap 17-én következett mában (Révai, Bp. é. n.) A anyakönyvi hivatalok, plé- be. amikor ls több helyen 43. és 43. sz.' képtáblán tabániák, sőt esetleg a temet- szakadtak ét védőtöltések, iálható egy-egy 17x23 cm-es, kezési vállalat dolgozói köz- bár a fő baj az volt, hogy a JÓ minőségű, más-más oldalreműködnének. Segítségüket mindszent—algyői uradalom ... ....... r,m hálásat) megköszönnénk. Jó a védelmet elhanyagolta. A '01 K«»leu e.f'' kérdésünk lakosság hosszabb Időn át Apro Ferenc, Mikszáth Kalküzdött a városért: iskolás mán u. 114 Mire jó a művészet? Á pápa fizet Kérdések néhány hasonló még megválaszolatlan (Csókisi Etelka, Héger Mihály, Iván Mihály halála). A 21. kérdésre: Az alsóvárosi Kopp-féle kocsma a Pálfy u. 25. sz. alatt volt: 36. kérdés: Mikor szűnt mint a tempóm egere, mint most lakás, 1954 óta én la- meg a felsővárosi Gedó- sok ezer más ifjú egyetemi kom benne. 1064 dec. 13- vendéglő? hallgató kor- és bajtársam lg Koppnával. aki Kopp Já- 37. kérdés: Mikor szűnt iu- Május elsején viszont nos halála után újra férj- meg a Csongrádi sugárút °römmel lépek az előfizetők hez ment Cziner Istvánhoz, végén a Pille-vendéglő? közé..." A levél egyetlen egvtitt laktam. 86 éves ko- , . fogódzója a föladó címe: rában hall meg. A házat 3S- ker«es: Újszegeden, a Mérey u. 6/c. l-l. em., 4. 1968-ban újítottuk fel. (Ta- vasútállomáson túl, az or- aiatt lakott az ismeretlen kács Mihály, Pálfy u. 25.) szagut és a vasúti töltés kö- egyetemi hallgató, Radnóti a rovatvezető mentem né- zött a húszas években ki" Miklós barátja. Ki lehetett? ,e JZ mér tud nk tehát épült vlirosrés7't Bobalics (Péter Lásztó, SomogyiMi ^riotte első munkás-' ^L BoboUcstelepnek em- <konyvtar, legették a húszas és harmín40. kérdés: Az 1919-1 mozgalmi szereplésének mi- ávelthen Kl volt a telev "" "«. *»»»-» nősülő előadását 1925. már- ^adója? proletárforradalom Szegedi eseményeiben is szerepet 39. kérdés: Bányai Kornél, játszott Honti Genál Tibor 1937 végén állásért folyamodott a Somogyi-könyvtár és clus első napjaiban József Attila. Változatlanul érdekel bennünket, hol volt a halwjó magyar költő, 1932 ugyanakkor a felsővárosi ben Szolnokon irodalmi Ku pártszervezet, melyben a kö- rir címmel folyóiratot adott Városi Múzeum igazgutósávetkező héten második elő- kl. Az akkor Szegeden ta- gához, s ennek alapján 1938. adását. tartotta. Kérjük a nuló Radnóti Miklós is kap- jan. 1-ével kinevezték műfelsővárosiakat, veteráno- csolathan állott a folyóirat- vészettörténésznek a Köztal. Erről egy keltezés nél- művelődési Palotába. ö kiili és olvashatatlan aláírá- azonban állásét nem foglalta A 27. kérdésre: A szegedi sb le,y£Iten*'k?d,k: . "*ffl.f f1! Ksót ,nébány bét ™dlva Rrivirowi temetőben nvua- nótl Miklós barátom juttatta írásban le is mondta. Kt tud szik a 19 éves hős f?ú kezembe nagyon nívós lap- bővebbet Honti Genál Ti• v-—zi* György, kat, közöljék erre vonatko ló emlékezésüket. szik a la eves nos tiu, .: ....... Bauernfeind Gyula. Bírke- >at ~ elsejéig saj- borral? (Gyuris resztjén „még olvasható" fölírat: BAUERNFEIND GYULA ki Itt slusaira csendrs álmát 0' békés ham alatt mint honvéd — a szent kitzdelrniben első lett áldozat. A föld, melyért vitézül rlüalt adjon nokt csöndes nyugalmat. Elesett azt. Tamásnál 1848-. vben JUnius hó lí-an élte 19 — évében. A Bauernfeind család régóta ismert. Szegeden. B. Ferdinánd gyógyszerész, városi szószóló (trtbunús p'ebls), egy időben a belvárosi kaszinó elnöke is volt. Szép. emeletes, erkélyes háza a Nagypiacon, a vár déli oldalával nézett szembe. Innen hangzott el Kossuth szózata 1848. október 4-én: Szegednek népe! Nemzetem büszkesége!... Két. fia közül a fiatalabb Gyula volt. akiről a síremlék szövege SZÍ! IJC valóban első hősi halottja volt a szent küzdelemnek 1848-ban? A Batthyány-kormány 1848 tavaszán határozta el 10 honvédzászlóalj felállítását toborzás útján. A történos olyan szegény leszek, Gém u. 12.) Miért adott mindig Is pánit, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak' leszállt a fáról és két lábra állt? 2

Állatbőr lógott az ős• ember vállán. A fagygyúfáklya fénye ott táncolt a barlangfalon, s ő csak rajzolt, rajzolt, a festéknek használt vörös homokkal. Bölényt, nyilakkal, lándzsákkal átszúrt özeket, térdre rogyó mammutot. Egy másik ősember kinn ült a szabadban, a fa alatt, s el-' mélyülten formálta az agyagot. Apró szobor került ki a keze alól: furcsa, nőalakú idom. Feje kis gömb, arca szinte semmi, csak haját jelzi néhány vonal. Tulajdonképpen az egész szobrocska nem áll másból, mint két hatalmas kebelből, két még hatalmasabb tomporból. s egy kigömbölyödő, óriási hasból. Torz kis figura, a nőből csak azt jeleníti meg, ami a legfeltűnőbben mutatja nőiességét. Szinte „absztrakt" módon ... Íme az emberiség első képzőművészeti termékei! A barlangfalra rajzoló, szobrot faragó ősember persze nem tartotta művészetnék, amit csinált. A barlangfestésnek, szoborfaragásnak ugyanolyan gyakorlati célja volt, mint a kővel megfejelt botnák, amellyel az állatokra támadt, vagy a kis kőkésnek, amely az elejtett állat feldarabolására szolgált Szerszámai formájával először a természetben talált tárgyakat utánozta, s ettől úgy érezte:, hatalma lett a tárgyak felett. Az utánzást folytatta. A festménnyel az elejtendő vadat, a zsákrrlányt akarta előre birtokba venni; biztosítani a vadászat. Sikerét., A nőszobor-r ral a nőt utánozta, s képzeletében ez egyet jelentett a nő megszerzésével, a nő feletti hatalommal. A természet birtokba vétele: íme, a művészet indítéka, amely alapmotívumként végigkíséri az emberiség történetét. Művészetet hozott létre az ősember, hpgy megnövelje önmagát, kiterjessze hatalmát a világ felett, de tudatában ez az aktus nem vált külön élete többi, hétköznapi eseményeitől. A klasszikus görög színház már vallásos ünnepből, bort, termékenységet „varázsoló" szertartásból, tehát ugyancsalt a természet feletti hatálom megszerzésének képzetéből született. A félkör alakú, hatalmas szabadtéri színpad közepén a karvezető sokáig emlékeztetett az egykori varázslópapra, az álarcos színészek a halottaiból újjászülető, megelevenedő istenre. Csak később kezdtek az álarcosok emberekét is játszani: királynőt, dajkát, pásztort, kézművest, s a nézőtéren ülő dajka, pásztor, kézműves velük izgult, átélte a szerepeket, s megkívánta, hogy eldöntsék: ki a legjobb író göröghonban? A drámai versenynek nem csekély tiszteletdija volt, de a nézők sem ingyen koptatták a kőpadokat; ha eljöttek — s ki ne jött volna el? — megkapták a pénzt, amitől a munkakiesés miatt elestek. Miért fizetett a görög állam a művészeknek és a nézőknek? Nyilván, mert a közönségnek jól esett, hogy a maguk egyszeri emberi lehetőségein túl, átélhették 'mások életét; legyőzhették egyedi mivoltuk korlátait, érezhették a világmindenség egységét, s beletartozásukat ebbe a rajtuk kívül is létező universumba. De nyilván hasznos volt a művészet az állam számára ls. Azon felül, hogy a hatalom birtokosai személy szerint maguk is átélhették ugyanezt, segített számukra abban, hogy az athéni polgár elfogadja, természetesnek tartsa a világnak azt a rendjét, amelyben éltek rabszolgáikkal, ellenségeikkel, vallásos hiedelmeikkel együtt. Azután már nehezebb dol ga volt a művésznek. .Most a szobrász egy hatalmas síremléken dolgozott; Mózes alakját formálta: fenségesnek, erősnek, nagyszerűnek látta. Majd egy kápolna mennyezete alatt görnyedt évekig ugyanez a művész, s a magas faácsolaton állva, csodálatos embermonstrumokat festett a száradó vakolatra; Ádámot, akit megérint, s ezzel életet ad számára az isten; s a többi mitológiai alakot, akikben elsősorban az ember lehetőségeit igyekezett ábrázolni. A művészt Michelangelónak hívták, aki a „számlát fizette": Gyula pápa névre hallgatott. Harcias világi pápa volt, a Vatikán földi egyeduralmára tört, kegyetlenkedett, milliókat sanyargatott, hogy a pénzt — egyebek között — olyan csodálatos építményekre költse, mint a Szent Péter bazilika, olyan festményekre, mint Rafaello vatikánbéli Madonnája, Michelangelo csodálatos freskója a sixtusl kápolnában. Miért áldozott Gyula pápa ilyen temérdek pénzt a művészetekre? Mindenekelőtt azért, mert személyes hatulmának, maradandóságának akart örök emléket állítani — nem is sikertelenül —, • azért is, hogy e csodálatos műalkotások hirdessék azt a vallásos hitet, azt az ideológiát, amelynek nevében a Vatikán harcolt és az egyház uralkodott. Az már más kérdés, hogy az egyébként vallásos Michelangelo művei inkább az emberi mo- /mentalitás eszményített példa., egy kicsit a kor ellenere, amely a művészt magát egyre pesszimistábbá tette. A szép francia vidéken egy őrület felé tántorgó festő borotvát fogott és levágta . fél fülét. Aztán ezt is megfestette: Festő levágott füllel címmel. A festő életében összesen egyetlen képet tudott eladni. Miért? 'A kapitalizmus árucikké változtatta a műalkotást, amelynek értékét — s ezzel kicsit a célját is — a kereslet és kínálat piaci törvényei szabályozzák. A művész már nem, vagy csak alig találkozott megrendelőinek igényeivel, s az iparosított műtárgytermelés nem emelte, hanem csökkentette ezeket az igényeket. A piac törvényeibe egyébként sem kalkulálták bele azt a távoli, közvetlenül kéZzel nem fogható hasznot, ami a világ művészi megismeréséből származik. Sőt, jobb, ha egyre kevésbé vállalkozik felfedezésre a művész; azok a bizonyos piaci törvények éppen az ellenkező irányba csábítják. Csak azt tudja még szolgálni a művészet régi. hagyományos, örök emberi céljait, aki kapcsolataiban, szemléletében utat talál a kiszolgáltatott, ám feltörekvő milliókhoz. ígv érkezik el a történelemben a szocialista forradalmak kora, amely ismét „termelőerőnek", néha talán túlságosan le is egyszerűsítve a kérdést — a világ megismerésében, elsajátításában, legyőzésében tartja hatalmas eszköznek a művészeteket, amelyek az egyén, az egyes ember számára a közösségi lét átélésének, a világ egészével való azonosulásának felejthetetlen pillanatalt hozzák. Természetes hát, hogy a szocialista államok szinte születésük pillanatától kötelességüknek tartják, hogy vállalják a művészetek pénzügyi, anyagi támogatásának nem mindig hálás szerepét. Bernáth László A pénznek nincsen szaga JCasaoka japán város legnagyobb gengszter bandájának vezetője, Shinlcsi Aszano kellemes meglepetésben részesítette a városi tanács vezetőit. Felesége révén egymillió yen adományt ajánlott fel a város szegényházaiban élő idős emberek megsegítésére. A hatóságokat zavarba hozta a szokatlanul nagy összegű adomány, valamint az, hogy a jó lelkű gengszter éppen bíróság előtt áll illegális játékklubok szervezése miatt. A városi tanács úgy döntött, hogy elfogadja a gengszterfőnök adományát, mivel az „jószándékból" fakadt. Elhatároztam, hogy otthon fogok vacsorázni Bementem az. üzletbe, vettem egy üveg sört, egy doboz sósheringet, egy bucit, édességnek pedig egy üveg me^gvkompótot. Ahogy hazaértem, felbontottam a sört. Töltök. Azaz, csak töltenék. Nem csordul egy csepp sem. Az üveg üres. Vákuum. Azaz, hogy nem is teljes vákuum, mert az üveg alján ott fehérlik egy papírszeletke. Nagynehezen kihalászom és elolvasom : ..Tengerjárónk, az .ORSZK', átszelte az egyenlítőt. Hurrá!!!" * Fogom az írást, meg az üres üveget, és megyek vissza az élelmiszerboltba Elmondom a történteket. Az elárusítónő gyanús szemeket mereszt rám. • _ Miért nem vette észre azonnal, és- ;tt? Ön biztosan nvgitta a s irt, utólag kita'y' a ezt a históriát! Otoba tréfa! Hívjuk az igazgatót. Az igazgató kezébe veszi az üveget, belefúj, ingatja a fejét, és kijelenti: — Ez paradox 1 — Dehogy — felelem — Ez teljesen érthető. Sz tengeri palackposta! A hajó átszelte az jgyenlítőt, az üveget egy matróz az írással együtt sedobtu a tengerbe. Az üveg szerencsésen partot írt, valaki megtalálta, elvitte egy üzletbe, ott visszaváltotta, Így eljutott a sörgyárba, ott valaki elfelejtette sörrel megtölteni, de ládába tenni nem, így aztán bekerült a kereskedelmi hálózatba. Az igazgató sugárzott az örömtől. — Így igaz! — kiáltotta. — ön szerencsés ember! Gratulálok önnek az üveghez, polgártárs! ön egy csodaüvegnek a tulajdonosa! Én másként láttam a dolgot. — Köszönöm a gratulációt, de kérem, cserélje ki nekem az üres üveget telire. Nekem ilyen emléktárgyakra nincs szükségem, s egyébként ls tel! üvegért fizettem. Az igazgató fújja a magáét: — Mire jó ez a torzsalkodás, polgártárs!örüljön, hogy az ÖRSZK .átszelte az egyenlítőt! — A hajó sikerének örülök. Gratulálok ls hozzá. De nem veszem jó néven, ha zavarnak a vacsorázásban. Veszekedtünk még egy ideig, s így az üveget. Végül is kicserélték. Sietek haza, otthon felhajtok egy pohár sört, ingom a herinnkon/ufvet, felnyitom a dobozt. Akar hiszik, akár gem: a doboz üres. Teljesen. Vákuum! A/az, hogv nem teljes vákuum, mert a doboz alján ott rekszik egy kartonlapocska, melyen ez áll: „Tisztelt baratunk! Ez a doboz cégünk milliomodik készítménye!" Rohanok ismét az üzletbe. Az elárusítónő ferde szemmel néz rám— ön csúfot űz belőlünk — mondja. — ön befalja a heringet, az üres dobozt meg visszahozza! Kéretem az igazgatót. Az nézi az üres dobozt, ingatja a fejét, és ismét azt mondja: — Paradox! — Dehogy — felelem —, teljesen érthető. A konzervgyárban nagy esemény a milliomodik doboz konzerv kibocsátása. A szakmában ezt ..emlékdoboznak" nevezik. De én éhen maradok tőle! Az igazgató szerint ez lényegtelen: — önnek szerencséje van, ember, ön a milliomodik jubiláns doboz tulajdonosa! ön hálás lehet a konzervgyárnak! — A gyárnak hálás vagyok — felelem. — De ide, az üzletbe nem azért járok, hogy olvassak. ez nem könyvtár! Ismét vitatkozunk még egy ideig, majd cserélik az arut. Megyek haza. Az úton izgulok a kompót miatt Otthon azLún ellenőrzöm előbb az üveget, majd felbontás után. *t • I, a meggyet. Még a magvakat is. Es kép 'éljék • semmi Irás! Ez megörvendeztet Kedvem volna köszönőlevelet küldeni a gyártó cégnek az ízletes kompótért ! Palackpostán! G. Górta