Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

4 • ASARNAP, 1972. MÁRCIUS 5. Luna Termékenység Madár AKÖNYVEV MAGYARORSZÁGON Miután Furoeva miniszterasz­ízony nyilatkozatban tolmácsolta * Szovjetunió javaslatát az. UNESCO-nak, hogy egy évet szenteljen a világ a könyvek­nek fs. s az UNESCO lelkesen elfogadta a javaslatot, az 1972­es évet minden országban a könyv ünnepének nyilvánítot­ták. Hazánkban sajátos arculattal jelentkezik a Könyvév, mert át­fut az 1973-ban megrendezen­dő nemzetközi kónyvévbe, mely­re a Hess András-évforduló ad alkalmat. Fábián Zoltán író, az Írószö­vetség titkára, a nemzetközi könyvév magyarországi gondozó­ja így nyilatkozik az első fél év néhány jelentősebb vállalkozá­sáról : — Augusztusban tartjuk meg ti nemzetközi könyvtárosi kon­ferenciát." Az egész világról szá­mos könyvtáros érkezik hazánk­ba. A tanácskozás Budapesten lesz, de utána vidéki könyvtá­rainkat látogatják meg a vendé­gek, hogy megismerkedjenek mindazzal, amit a magyar könyvtárélet teremtett. Általá­ban az a törekvés, hogy az idei könyvhetet is a nemzetközi könyvév jegyében rendezzék meg az egyes megyék. — Nyíregyházán például még a könyvhét előtt, májusban, gyermekkönyvhónapot tarta­nak. Már az előkészítés során felmérik az egész megye terüle­tén, hogy mennyire vannak el­látva a gyerekek könyvvel. En­nek a fölmérésnek a tanulságait uztan tanácskozáson vitatják meg. Majd a Gyermek olvasó­vá nevelése címmel továbbkép­zést indítanak gyermekkönyvtú­rosok és pedagógusok részére. A gyermekkönyvhónap alkalmával rendezik meg a Kincskereső cí­mű gyermeklap ankétját is. Elő­adásokat tartanak, melyek a gyermeki roda lom és u gyermek­lélektan problémájával foglal­koznak, a színházban pedig a gyermekirodalomból összeállí­tott esten mutatkoznak be színé­szeink, előadóink az ifjú olva­sóknak. — Az első fél év másik jelen­tős vidéki eseménye a Békéscsa­bán megrendezendő első magyar könyvészeti tanácskozás lesz. Nyomdászok, írók, műszaki szer­kesztők, grafikusok eszmecseréje zajlik majd a könyvről, mint műtárgyról. A híres Kner Nyom­da varosában tartandó gyűlés időpontja május 26—27, ez egy­beesik az ünnepi könyvhét meg­nyitójával. Az eszmecsere leg főbb gondolatai az olvasók köré­be is elkerülnek, hogy a korsze­rű könyvművészetnek minél több hívet toborozzanak. Nemzetközi könyvév 1972 — Szolnokon három év óta rendezik meg az írók—könyvtá­rosok találkozóját, mindig sajá­tos arculatot adva a könyvhé­ten tartott tanácskozásnak. Az első alkalommal például a könyvtárosokért anyagi áldozato­kat is vállaló megmozdulás jött létre mindenfelé a megyében. Az idén a nemzetközi könyvév alkalmából a következőt terve­zik: május 29-én, 30-án és 31­en háromnapos tanácskozás lesz, melynek első vitatémája a nem­zetközi könyvhéthez kapcsolódik, ismerteti a Hazafias Népfront addigra már elfogadott kulturá­lis munkatervét. A másik vita­téma a periódikumok sajátos he­lye az információhordozók kö­zött. Ezen a jelentős és fontos tanácskozáson arról lesz szó, hogy a televízió, a film, a rádió fejlődése, hatása, előnyomulása milyen feladatot ad a folyóira­toknak, mennyiben változtatja meg azok szerepét, mennyiben növeli jelentőségüket. — A nemzetközi könyvév leg­közelebbi eseménye március el­sején lesz Hatvanban. A Váro­si Könyvtár A Megyei Közmű­velödésügyi Tanáccsal közösen ankétot rendez az olvasóvá ne­velésről. Az ankét kapcsolódik a városi könyvtár új épületszár­nyának a felavatásához. — Az ötödik vidéki esemény Nugykátán lesz. Itt volt az Ol­vasó Népért mozgalom első je­lentős vállalkozása az Úttörők az Olvasó Népért címmel. Befej'ezésül Fábián Zoltán be­•szumol arról, hogy Balmazújvá­rosban leplezik le Veres Péter szobrát, és ezzel az eseménnyel egyidőben avatják fel az elhunyt író gyepsori házából átalakított irodalmi múzeumot is — Reméljük, hogy Magyaror­szág vállalkozásaival, rendezvé­nyeivel méltó módon vesz részt a nemzetközi könyvév világszer­te jelentős megmozdulásaiban, s hogy nálunk is, mint mindenhol a világon, az olvasóknak szer­zünk örömet. HORVÁTH GITTA 10m végén a híres déltiróli IK #11 gyógyhelynek, Meránnak " fürdőközönsége arra kérte a köztük időző, korában népsze­rű írót, Leopold Ritter von Sa­cher-Masochot, hogy olvasson föl nekik valamit. Az egykori galíciai rendőftőnök fiának, a lembergi születésű osztrák író­nak a választása Petőfire esett. A forradalmár magyar költő verseit kitűnő német fordítás­ban szavalta el, s velük hallga­losagát tapsokra lelkesítette. Fölolvasása végeztével egy sá­padt arcú, beteges fiatalember állott eleje, meghajtotta magát, és remegő hangon mondott kö­szönetet Petőfi Sándor hírnevé­nek terjesztéséért. — Bizonyosan honfitársa a költőnek? — kérdezte az író. — Honfitársa, és egyúttal a fia — hangzott a válasz. A közönség Petőfi fiát lelkes ünneplésben részesítette. Sacher­Masoch maga mondta mindezt el Szana Tamásnak, hozzátéve: mennyire örült, hogy Petól'i Zol­tannak élete utolsó örömét meg­szerezhette. Huszonkét éves sem volt. A forradalom lelkes-lázas napján, március idusán fogant: 1848. december 15-én született Debre­cenben, ahol apja akkor mint honvéd százados szolgált. Ide, Ide fiamat a kezembe, Hadd szorítsam a szívemhez öt! Mintha volnék újonnan teremtve! Hogy éltemnek ifjú lombja nőtt! — énekelte boldogan a költő Fiam születésére című versében. Utolsó prózai írásában pedig, a halála előtti hetekben Mezőbe­rényben írott „Zoltán fiam élet­rajza. héthónapos koráig címú naplójegyzetében így örökítette meg a nagy eseményt: „Született Zoltán fiam december 15. 1848. déli tizenkét órakor, Debrecen­ben, a Harmincad utcában, Or­mós szabó házában, az utcájra nyíló kapu melletti szobában ... Keresztapja Arany János, a vi­lág egyik legnagyobb költője, s 'legbecsületesebb embere, ke­resztanyja Arany Jánosné, amily egyszerű asszony, oly jó feleség és ilnya.'' A költő nem sokat volt együtt gyermekével. Egyhónapos volt a fia, amikor 1849. január közepén Bem seregéhez ment, s ' onnan csak február közepén látogatott pár napra, Bem futáraként, ha­za. Ekkor veszett össze Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, le­mondott rangjáról, s jövedelem nélkül maradva, élve Aranyék meghívásával, feleségét és gyer­mekét Szalontára küldte. Petőfi március végén ment Szalontára: ekkor látta fiát harmadszor. Áp­rilis elsején ismét Bemhez uta­zott. s visszakapva rangját, sőt Osztrolenka hősétől őrnagyi elő­léptetést nyerve, családját ismét Debrecenbe, majd a fölszabadult fővárosba vitte. Amikor ismét távoznia kellett onnan a kor­mánynak. Petöfiék is menekül­tek, Mezőberénybe. innen júlui 18-án Erdélybe. Amikor felesé­gét, fiát Tordán hagyva Bem­hez indult, utoljára látta család­ját. Segesvár után Szendrey Júlia A NAGY PETŐFI KIS FIA hónapokon át Kolozsvárott élt gyermekével, kerestette fogság­ban hitt férjét. Innen Szendrey Ignác sürgetésére 1850 február­jában tért meg fiával Erdődre, áprilisban Pestre. S tíz nappal férje elestének első évfordulója előtt, 1850. július 21-én férjhez ment Horváth Árpádhoz. Zoltánnak három féltestvére szü­letett anyja új házasságából. Köz­ben hároméves rabságából haza­tért nagybátyja, Petőfi István, s mi­után a Szarvas melletti Csákó­pusztán gazdatiszt lett, a tör­vényszék őt tette meg Zoltán öccse gyamjának. A fiú a nyári szüneteket gyakran töltöttenagy­bátyjánál, s mikor hatodikos ko­rában iskolai konfliktusai odáig súlyosodtak, hogy év végén meg­bukott. 1864 nyarán ö is oda­szegődött gazdasági gyakornok­nak. De szertelen és állhatatlan természete soká itt sem nyugo­dott. Fogadkozott anyjának, hogy elvégzi a gimnáziumot. Petőfi István be is íratta a szarvasi fő­gimnázium hatodik dsztályába magántanulónak, s 1865 augusz­tusában kitűnő eredménnyel osz­tályvizsgát is tett. Ez, de már korábbi tanulmányi eredményei is bizonyítják tehetségét, képes­ségeit, de azt is, hogy végletes, szeszélyes viselkedése miként rombolta lfe sikereit, becsületét. Mert hetedikbe nyilvános, rendes tanulóként iratkozik ugyan be Szarvasra, de kimaradozásai. kocsmázásai miatt támadt újabb konfliktusok után innen Nagykő­rösre szökik. Itt, mint először mindenütt, szívesen fogadták a nagy Petőfi kis fiát, el is végez­te a hetediket, de ezzel ki is telt megint az esztendeje. tgy került 1866 őszén a leg­jobb hírű vidéki gimnáziumba, a szegedi kégyesoskolábá. s így kapott kvártélyt Kalló Anlal gombkötőmester Serház utcai házában. Abban a szobában, melyben szállásadójának unoká­ja: Juhász Gyula született. A kis szobában, hol e verset írom, I.akutt Zoltánka, a szép, bús gyerek, S merengett egy korai, messze síron, Hol apja alszik. O, hol is lehet? Juhász Gyula: Petőfi Zoltán A költő versben, prózában gyakran emlegeti a számára el­kötelező hagyományt jelentő csa­ládi örökséget. Többször is irt Petőfi Zoltán szegedi tartózko­dásáról, megfaggatta még akkor élt tanárait, osztálytársait, nyo­mozta szerelmeit. S. M. kisasz­szonynak, akihez verset írt a kis Petőfi, csak keresztnevét, Emíliát, becenevén MilCsit, sike­rült megfejtenie, de szólt a fá­tna a szegedi színigazgató szép­reményű színészlányának, Ko­csi,sovszky Borosának vonzó ere­jéről is. Talán épp ő lobbantot­ta föl benne a lappangó vágyat, hogy apja példáját ne csak köl­tői kísérleteiben, hanem a padon is kövesse. A végzetét jelentő betegség első nyoma is szegedi: súlyosan meghűlt 1866 decemberében, Ist­ván bátyja küldött neki pénzt orvosságokra. De amint meggyó­gyult, pénzét elitta, holmiját zá­logba vetette. Viselkedése itt is szétrombolta kezdeti nimbuszát, s 1867. február 1-én Zoltán Sze­gedről anyjához utazott. Még egy kísérlet Pesten tanulmányai­nak folytatására, de ezzel is föl­hagy, újból megszökött családjá­tól, az iskolától: színésznek állt szülővárosában. Rövid élete hátralevő három évének soha ki nem deríthető fehér foltjai vannak. Debrecen, Nagyvárad-, Sátoraljaújhely, Kecskemét, színészi állomáshe­lyei, de hogy még hol fordult meg, mikor, kóborlásainak ho­mályába vész. Anyja halála, 1868. szeptembere után szakított ezzel az életmóddal, újból ta­nulásra készült, de ekkor már egészsége , megrendült. István bátyja elkeseredetten lemondott gyámságáról, s a kirendelt új gyám, Toldy József föladata már csak abban állott, hogy a Petőfi-fiú gyógykezeléséhez sze­rezzen — az apja versei után járó honoráriumokból — pénzt, így jut el 1869 nyarán a morva­országi Rosenauba, novemberben pedig Meránba.-1870 nyarán Sza­badszállásra ment apai ági ro­konaihoz: ez volt utolsó kirán­dulása. Utolsó szerelmét is itt ismerte meg, a szépséges Bara­nyai Krisztinát. Végső napjainak szemtanúja, szállásadó barátja, Dolinay Gyu­la följegyezte róla: Petőfi Zoltán hitt gyógyulásában, hitt az élet­ben, s úgy hunyta le a száz év előtti novemberi reggelen a sze­mét, hogy soha a halálra nem gondolt. Apja — ama születésnapi ver­sében — így bizakodott: Vajha egykor ckkép szólanának Nem búsulva sírom szélinél: „Meghalt, de nincs kára a hazának, Nincs, mert lelke a fiában él". Sajnos, nem így lett. Zoltán hasztalan szerette volna halha­tatlan apja példáját követni. Mi maradt utána? Egy tucat vers, mely — mint egész élete — szintén alkata végletességét., te­hetségét és gyöngeségét mutat­ja. S emlékezete két magyar író életmüvében: Krúdy Gyuláéban, aki szép, inkább lírai, mint drá­mai hangvételű szomorújátékban (Zoltánka, 1913. nov. 5.), és né­hány szép emlékezésben, vala­mint Juhász Gyuláéban, aki említett versén kivül is több költeményében és prózai Írásá­ban adózott részvéttel a tragikus magyar Sasfióknak. PÉTER LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom