Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

VASAKNAP, 1972. FEBRUÁR 6. Beiratkoznak az elsősök Az idén végző 138 800 nyolcadikos pályaválasztá­sárak körültekintő előkészí­tesére az általános iskolák­ban országszerte rendkívüli pályaválasztási szülői érte­kezleteket tartanak ezekben a napokban. Az értekezlete­ken — és szükség szerint egyénileg is — tájékoztat­ják a szülőket az idei to­vábbtanulási lehetőségekről, segítik a tanulókat, hogy rá­termettségüknek, tehetségük­nek és a népgazdaság szük­ségleteinek legmegfelelőbb iskolában tanuljanak, to­vább. A most végző nyolcadiko­sok közül mintegy 58 ez­ren folytathatják tanulmá­nyaikat a különböző közép­iskolák első osztályaiban. Közülük szeptemberben 27 ezer 400-an gimnáziumokba, 30 ezer 600-an pedig szak­középiskolákba iratkozhat­nak be. Az álalános iskolát most végzők közül 63—64 ezer fiatalt várnak a szakmun­kásképzők. Legtöbben — számszerint 24 ezren — a gépgyártás, illetve a gépipar területén készülhetnek elő hivatasukra. De 9 ezer fia­talt vár az építőipar, közel 8 ezer új szakmunkástanu­lót képez a kereskedelem és a vendéglátóipar. A textil-, illetve ruhaiparban négy éá fél ezren, az élelmiszeripar­ban és a mezőgazdaságban pedig körülbelül 7 ezren helyezkedhetnek el. A szülői értekezleteket követően még ebben a hó­napban, február 20-ig to­vábbítják az általáhos Isko­lákból a jelentkezési lapo­kat a középiskolákba, a szakmunkásképzőkbe, vala­mint a gép- és gyorsíró is­kolákba. Azokban a gimná­ziumokban, ahol kétszeres, vagy annál nagyobb a túlje­lentkezés, valamennyi tanu­lóval tájékozódó jellegű be­szélgetést folytatnak. Ez azonban nem azonos a fel­vételi vizsgával. A tanulók felvételéről az igazgatók döntenek. A ta­nulmányi eredmény és a magatartás mérlegelésén kí­vül figyelemmel kísérik azokat a körülményeket is, amelyek a jobb tanulmányi átlag elérését esetleg gátol­ták. Ez elsősorban a fizikai dolgozók, a sokgyermekes szülők, az egyedülálló anyák továbbtanulására érdemes gyermekeire vonatkozik. A következő hetekben megkezdődnek az előkészü­letek az új tanévre is. A tanköteles korba lépő gj"©­rekek beiratkozását ország­szerte március elseje és -15. között tartják. Ezen az Idő­szakon belül a helyi taná­csok döntik el a beifatkozás t pontos idejét. A szülők — gondviselők — kötelesek gyermeküket a lakóhelyük szerinti általános iskola első osztályába be­íratni. Aki az idén augusz­tus 31-ig betölti hatodik életévét, vagyis aki . 1965. szeptember 1. és 1966. au­gusztus 31. között született. A beirt tanulók még a tanév megkezdése előtt or­vosi vizsgálaton vesznek részt. Ennek idejéről és he­lyéről az iskola igazgatója tájékoztatja a szülőket, gondviselőket. (MTI) Jégtörő hajók — a halastőn Csongrád megye legna­gyobb termelőszövekezeti halgazdaságában, Tömör­kény község határában ötle­tesen oldották meg az ösz­Bzeíüggő, 1 ezer 500 holdat kitevő hatalmas tórendszer téli szellőztetését, a pontyok levegőhöz való juttatását. A vizeken vastag jégpáncél képződött. Ezen léket vágni szinte naponta ismétlődően még motoros fűrészekkel is megoldhatatlan munkát ró­na az üzemegység dolgo­zóira. A végeláthatatlan ta­vakon két jégtörő vízi jár­müvet üzemeltetnek. Az egyiket „házilag" állították össze kiselejtezett fém uszályból és egy öreg vasúti Diesel-mozdonyból. Ennél nagyobb teljesítményű a másik jégtörő, egy kiszol­gált — valamikor a Dunán íjárt — utasszállító kishajó. Acélból készült pajzzsal vértezték fel, erősítették meg az elejét. Ezek az öreg, felújított hajók közlekednek rendsze­resen a kemény fagyok be­allása óta mindig azonos "út­vonalon. Kétezer-háromezer méter hosszúságban vágtak maguknak közlekedő folyo­sót a tavon, a halaknak pe­dig friss, éltető levegőt árasztó szellőzőnyílást. Változások a szegedi buszközlekedésben Alig hogy egy hete módo­sították néhány busz menet­rendjét, de a 10-es számú Volán ismét változásokat jelentett be. A sándorfalvi tanácsnak és a gumigyár ve­zetőségének kérésére módo­sítják február 7-től, hétfőtől a Sándorfalva—Szatymaz— Szeged útvonalon hajnalban közlekedő járat indulási ide­jét. A busz, mely eddig 4 óra 50 perckor indult Sán­dorfalváról, ezután 5 órakor fog indulni, s csak a szege­di gumigyárig megy. Egyéb­ként a Sándorfalva és Sze­ged közötti vonalon az első járat ezentúl 4.40 perckor közlekedik. Hasonló igények kielégítése érdekében a kis­kundorozsmai fodrász ktsz­től 5.35-kor indul hétfőtől reggelente a gumigyárhoz autóbusz. Szeged belvárosában más okok játszottak közre abban, hogy néhány napig másképp járnak a buszok. A gázprog­ram munkálatai miatt feb­ruár 8-án, 9-én és 10-én a Kiss Ernő utcának a kiskör­út és a Bajcsy-Zsilinszky ut­ca közötti szakasza le lesz zárva. Ezért néhány busz nyomvonalát ezekre a na­pokra meg kell változtatni, és ideiglenes megállóhelye­ket létrehozni. A tarjáni 10,/A járat vég­állomása a Bajcsy-Zsilinsz­ky utcában marad, s válto­zatlanul a MÁV-igazgatóság épülete melletti körúti meg­állóból indul. Ennél fonto­sabb megjegyezni, hogy a 34. számú busz a Bajcsy-Zsi­linszky utcában levő megál­lóhelyet nem érinti, mert a Lenin körút—Mérey utca útvonalon közlekedik, s ide­iglenes megállóhelye — oda s vissza is — a Mérey ut­cában lesz. Az utóbbihoz hasonlóan a 42. számú járat is csak a Mérey utcai ideiglenes meg­állóhelyen áll meg a Szé­chenyi tér—Károlyi utca— Lenin körút—Méfey utca, illetve a Mérey utca—Lenin körút—Kossuth Lajos sugár­út—Széchenyi tér útvonalon. A 71-es, 72-es buszok kö­zül a változás csak az egyik irányban — Széchenyi tér—Károlyi utca—Lenin körút—Mérey utca — közle­kedő járatokra vonatkozik — ezek ugyancsak a Mérey ut­cai ideiglenes megállót érin­tik, míg az ellenkező irány­ban közlekedő járatok út­vonala és valamennyi meg­állóhelye változatlan. Panasz nélkül Tápén, a hajójavító fiatal­jai közül tizenketten jöttek össze munkaidő után, dél­után fél 4-kor, hogy együtt üljük körül az asztalt. Első megjegyzésük még nem ne­kem szólt, de leírom azért: Nincs meleg víz a mosdóban Nem időztünk ennél a kér­désnél, mert néhányan azonnal rávágták, hogy ak­kor még volt, amikor ők végeztek, és különben sem állandó a probléma. Any­nyit szögeztek csjik le né­hányan, hogy a Tisza men­tén fekvő Tápé szolidaritást válla néha a Duna mentén fekvő „testvérvárosával", Budapesttel. MUNKAHELYI LÉGKÖR Ismerke­dés köz­ben ki­derült, hogy a jelenlevők átlagos életkora 22 év, és sokan kö­zülük 1964 óta dolgozó mun­kásai a hajójavítónak. (Az ipari tanulót is munkásnak vettük.) Itt már közbe kellett kér­deznem. Innen nem csábítja senki a fiatalokat? Szeged vasas üzemei nem nyújtják ki a kezüket Tápéra, ha esztergályos, marós, géplaka­tos. vagy hegesztő kell ne­kik?. Kézfelnyújtások követ­keznek erre a kérdésre. Azok emelték fel jobb ke­züket, akik éppen Szegedről járnak ki Tápéra dolgozni. A jelenlevők fele fölemelte és szóval is hozzátette, hogy az átlagos arány is ez körül­belül. Mindenesetre furcsa. Mi lehet az oka? — Nagyon egyszerűen megmondom: anyagilag is. erkölcsileg .is megbecsülik a fiatalokat. Szépen hangzik, de egy kicsit szokványos. Ezt a fe­leletet meg kell hámoznunk. Az anyagi megbecsülést hagyjuk figyelmen kívül, mert minden fizetésre lehet ráígérni valamit, ha szak­embert csábítanak. Milyen az az erkölcsi megbecsülés, amiért érdemes kitartani? Itt megtorpantunk egy pillanatra. Ha nekem a fo­gam fáj, vagy az egész fe­jem, az első hogyvagyra rá tudom vágni, mi bajom. De ha semmi bajom nincs és arról faggatnak fél óráig, hogy most miért érzem jól magam, csavarhatom a szot, mire egyenesbe talál. Első a megbcsülések sor­rendjében, hogy innen min­den fiatal tanulhat tovább. — Hol? — A gépipariban. Megint meg kell állni. Ennyi jól képzett szakem­bernek nem tud ez a kis vállalat íróasztalt adni. — Nem is kell. Aki tanul, nem asztalt akar, inkább többet tudni. — Biztos? — Hát nem mind, de a többség. Egy-kettő valóban elmegy, ha végez, a többi viszont itt marad. — Tartja. Az egyenlőség­gel ez vele jár. Aki mellé kalapál a szög fejének, az egyenesítse ki. önálló fel­adat. külön felelősség. Régen olyan a hangulat már, hogy a legkisebb sé­relmet is előhoznák. Az idő­sebbekre semmi panaszt nem sikerült összeszednem. A SÖLYATÉ­RIEK MÁSOK ben-hosszábban sütögesse rá a tanító­néni a neveletlenség bélyegét. Hogy elmondja róla: „Már akkor is olyan keményfejű volt... Ügy kellett át­lökdösni egyik osztályból a másikba." Mindenki csak kerülgette a meleg kását az évi beszámoló taggyűlésen. Ahogyan van,' úgy éppen jól van; szépek az eredmények, a hibákról meg... szóval, a hibákat ki kellene osztani , kinek-kinek. Nemigen van hozzászólás. Ha van is, leginkább tesz egy tiszteletkört a probléma kö­rül. És akkor felnyújtja a kezét a hi­vatalvezető. Nagyon nyugodtan, na­gyon szépen, nagyon emberségesen beszél. „A munkahelyi légkör... Hat, elvtársak, sok még az intrika .:. Sok még az irigység... A tehetséges em­bereket pedig támogatni ketl! Aki többet tud tenni, több megbecsülést érdemel." Rá is bólint mindenki. ..So­kat beszélünk a munkahelyi demo' • ratizmusról. Higgyék el, elvtársak, nagy szamár az a vezető, aki nem kap két kézzel a jő véleményért. Há­lás is érte, hiszen neki is érdeke, hogy oxigén legyen körülötte..., hogy mondják az emberek a magu­két. Hát mért nem mondják?" A vezetők sokszor fölpanaszolják, hogy rossz az optika. Ha jól szólnak, jól teszik a dolgukat, amellett elme­gyünk. Ha valahol becsúszik a hiba ~ az téma! A pozitív példáknak sze­gényes a visszhangja. Azok természe­tesek, még ha óriási emberi erőfeszí­téseket képezik is a fedezetüket. Akár milyen jó a leves, ha beletéved egy légy, az már nem ugyanaz. Ismerek munkahelyeket, ahol tán még vafázslók sem tudnának soha megfelelhi a követeléseknek. Amíg város a város, sosem lesz kevesebb a panasz bizonyos szolgáltatásokra. Aliik ilyen helyen dolgoznak, vezetnek, éle­tükben hordják-viselik a rájuk szórt panaszt és alkot. Egyikük azt mond­ta: „Én már úgy megszoktam, mint.­kutya a verést!" Másikuk. így fogal­mazott: „Bár az én személyes igye­kezetemen múlna..." Huncut dolgok ezek Hányszor odaállnak a vezetők, de hányszor, és mondogatják: „Elvtársak, akkor hogy csináljuk?... így jó lesz?" Hányszor segítünk nekik a lecke megoldásá­ban? Sok közöttünk, aki utólag okos. „Én megmondtam... én előre lát­tam ..." A közvéleménynek néha skalpok kellenének, pedig sokkal na­gyobb szüksége van a kollektív böl­csességre. Sokat rontanak a vezetői tekinté­lyen — ha kevesen vannak is — • olyanok, akik két-három-öt évet kap­nak, tisztességtelen ügyekért. A leg­több vezető viszont idegbajt, trom­bózist, gyomorfekélyt, kimerültséget, Magas vérnyomást, szemüveget, in­farktust, meg hajhullást szerez, eset­leg díszsírhelyet, az alkotásra ter­mett férfikorban. Ne csökkentsük azért az elvárást! Abban a társadalomban és abban a korban élünk, amely mind'eh humani­tása ellenére még nagyon kívánja és nagyon eszi az embert, akárhová ven­delte a közösség. Sietnek, és bennfe­lejtik az évi szabadság felét. Szala­doznak más gyereke ügyében, és nem jut figyelmük a magukéra. A. kala­pácsot talán le lehet tenni délut-'­kettőkor — a felelősséget, a gondot és a gondoskodást nem. Nem hatódtam én meg vezetőembe­rek panaszától, éppen csak elidőz­tem kicsit a témánál. És csak annyi­ra jutottam vele, hogy ma már ez na­gyon kényes szakma, vagy hivatás. Kényelemszerető emberek nem kap­kodnak érte. S ha bíráljuk is a veze­tőket, ha nagy elvárásokat is fogal­mazunk meg velük szemben, egy­szer-egyszer álljunk meg egy polgári szóra, s csak annyit ismerjünk el: úgy általában velünk és értünk bir­kóznak. Valamivel több a fizetésük, valamivel kisebb az átlagéletkoruk: valamivel nagyobb a hatáskörük, va­lamivel kisebb a nyugalmuk: vala­mivel több a lehetőségük, valamivel szigorúbb a felelősségük. SZ, SIMON t&YWÁK : _ Mi I haszna : SUTYERÁK van ak­! kor a több tudománynak? Mindenki beszél már. A hajójavítóban nincs széria­munka, csak egyedi darabok vannak. Itt nem lehet meg­szokni és megunni, hogy ezt így kell csinálni, mert fél óra múlva egészen más kö­vetkezik. A fejre minden percben szükség van. Raknám alájuk a tüzet, hogy az igényesebb darabo­kat ilyen esetben biztosan az idősebb szakmunkások kapják, a fiatal örüljön, hogy egyáltalán szóhoz jut­hat. Próbáltam én is egyet s mást az életben. Még végig se mondom, ömlik a kontra. Lehet hogy így van máshol, de nálunk nem. — Ha én odakerülök a Géza bácsi mellé, nem mondja, bogv ez nem neked való, mert te még kis sutye­rák vagy. Ha kérdezek va­lamit, tisztességesen válaszol. De ha én mondom, hogy Árpi bácsi, én ezt jobban tudom, akkor sem dől össze a világ. Akkor az idősebb kérdezi meg, milyen az a jobb. — Lehet ennek hátránya is. Tartja a hátát minden baklövésért a fiatal is? Ettől ter­mészete­sen nem lesz azon­nal rózsaillatú a levegő. Fia­talnak a fiatallal is szót kell értenie. — Hívtak már más céghez is. Mondták, hogy többet fizetnek. Nem megye, én ide tartozom. Mit nyerek én a valamivel több pénzzel, ha nem tudok szót érteni azzal, aki a másik gépen dolgozik? Itt minden fiatal barát, összetartozunk. Megrágjuk jól, hogy való­ban benne van-e mindenki az Összetartozásban. Kiderül, hogy a sólyatéren dolgozó fiatalok meglehetősen kilóg­nak. Ök a Rétről jöttek, egészen njások. — Ha mi vagyunk többen, belátjuk, nekünk kell kez­deményezni. Igyeszünk vál­toztatni rajta. Nagyon be­csületesen dolgoznak ők is, de nem járnak iskolába. — És ha mégis külön konfliktusa támad valakinek a vállalattal? — Az ő gondja a miénk is. Azért van a KISZ, hogy áll­jon mellé, ha neki van igaza, vagy győzze meg, ha nin­csen igaza. Őszintén mondom, hiány­zott Tápén a „fiatalos" pa­naszkodás. Hány helyen hal­lani ilyeneket: akartuk mi ezt is, akartuk azt is, dal nem lett belőle semmi. Nem támogatnak bennünket. Ma­gunkra vagyunk hagyatva. A hajójavító; fiataljai elfe­lejtettek panaszkodni. Azzal viszont dicsekednék, hogy itt van ugyan Szeged egy arasz­ra, elszívhatná a vasárnap is a fiatalságot szórakozni, ők mégis Tápén találkoznak. Jde jön az is, aki a város túlsó szélén lakik. Említik, hogy itt sincs olyan cukrász­da, amilyet máshol is kér­nek a fiatalok, itt is italos emberek gyülekezete a ven­déglő, tehát oda se lehet menni, a művelődési ház is szegényes, de ebből megint nem születik könnycsorgató panasz, inkább egy legényes kiállás: bármennyi társadal­mi munkát elvégeznénk mi az új művelődési otthon építésénél, ha hívnának ben­nünket és kaphatnánk ott egy kis klubtermet. Horváth Dezső i A gazdaságok készülnek a vetésre Mar mindenütt készülnek tömaggal segíti a termelő­a tsz-ek, állami gazdaságok ket. A Vetőmagtermeltető a vetésre. Az állam az idén Vállalat az igényeknek meg­jó minőségű, fémzárolt ve- felelően szállít a tsz-ekbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom