Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

2 VASÁRNAP, 1973. FEBRUÁR A Külpolitikai REFLEKTOR A nemzetközi élet eseménytengerében számunkra a legjelentősebbek voltak az elmúlt héten a legmagasabb rangú magyar diplomáciai fórumok tanácskozásai. Buda­pestre látogatott Erich Honecker, az NSZEP első titkárá­nak vezetésével az NDK párt- és kormányküldöttsége; s a magyar pórt- és állami vezetőkkel folytatott megbeszélé­sek kitűnő, az elvtársi megértéstől és segítőkészségtől át­hatott légkörben folytak. Országaink viszonya eddig is ba­ráti, testvéri volt, kapcsolataink az élet legkülönbözőbb te­rületein sokoldalúan fejlődtek. A tárgyalófelek, mint a ki­adott közös közleményből is kitűnik, a kétoldalú kapcso­latokon kívül nagy figyelmet szenteltek nemzetközi, első­sorban kontinensünket érintő fejleményeknek. Joggal ál­lapították meg, hogy a magas szintű budapesti találkozó jelentősége túlnő a két ország határain. A Fock Jenő miniszterelnök vezetésével Hanoiban tar­tózkodó magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos tár­gyalásokat folytat a VDK vezetőivel. A két küldöttség kö­zötti megbeszélések — mint lapunkban is közöltük — ben­sőséges, baráti légkörben folynak, s azon mindkét fél ré­széről szakértők is részt vesznek. A vietnami fél kifejez­te, hosy nagyra értékeli azt a segítséget és támogatóst, amit a vietnami nép harcához pártunk, a Magyar Nép­köztársaság és a magyar nép nyújt. A VDK és a DIFK béketervei — az USA bombázásai A magyar delegáció is kifejezte helyeslését a VDK kormányának a múlt héten közzétett kilencpontos, átfogó rendezési terve iránt, amit még múlt év június végén terjesztettek Klssingerék elé. Mint ismeretes, Ntxon a kö­zelmúltban azzal „vádolta" Hanoit, hogy „válasz nélkül hagyja az amerikai javaslatokat" és a párizsi szuper­bizalmas tárgyalósokon „nem nyújtott be komoly javasla­tot". Ezekre a vádakra válaszul hozta nyilvánosságra a VDK kormánya a kilencpontos javaslatát, amely minden részében átgondolt, méltányos és megvalósítható. A párizsi Vietnam-értekezlet csütörtöki, 143. ülésén a DIFK delegációja pedig magyarázatokat fűzött a küldöttség által 1971. július 1-én előterjesztett hétpontos javaslathoz. Ennek lényege: 1. Az Egyesült Államok kormányénak meg kell hatá­roznia a saját és az amerikai táborhoz tartozó országok va­lamennyi csapatónak, tanácsadóinak, fegyvereinek pontos kivonási időpontját Ez az időpont lesz a háború alatt foglyul ejtett összes katonai és polgárt személy (közöttük az amerikai pilóták) szabadon bocsátásának időpontja is. 2 Ami a dél-vietnami politikai problémák rendezését illeti, az Egyesült Államok kormányának ténylegesen tisz­teletben kell tartania a dél-vietnami lakosság önrendelke­zési jogát, és be kell szüntetnie minden beavatkozást Dél­Vietnam belügyeibe: Nguyen Van Thieu-nak haladékta­lanul lé kell mondania. E két alapvető kérdésben kialakítandó megállapodás megkönnyítené a többi probléma megoldását a háború be­fejezése és a dél-vietnami béke helyreállítása érdekében. Am az USA még mindig a bombákkal helyettesíti az ér­veket A múlt héten például egy nap alatt öt bevetésben szórtak bombákat illetve lőttek levegő-föld rakétákat a VDK-ra, sűrűn lakott területeire is. Rogers amerikai külügyminiszter rendkívüli nyoma­tékkal hangoztatta ls: „Nixon elnök figyelmeztetett múlt heti beszédében, hogy amennyiben az ellenség megpróbálja kihasználni a helyzetet, akkor meg fog tenni bármilyen, általa szükségesnek Ítélt intézkedést." Űgy látszik valójában, a „megtorlással" való fenyege­tőzés a valódi lényege az amerikai politikának. Időszerű szovjet-EAK tárgyalás Az EAK elnöke, Szádat moszkvai látogatása során a közel-keleti válság aggasztó állapotát, és várható fejlemé­nyeit vitatta meg a szovjet vezetőkkel. A moszkvai tár­gyalások Jelentőségét és Időszerűségét aláhúzza az a tény, hogy az amerikai—Izraeli összeesküvés meghiúsította a közel-keleti válság békés megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseket Izrael továbbra is elveti a Biztonsági Ta­nács rendezési határozatát, s erre egyenesen felbátorítja az a washingtoni döntés, hogy az Egyesült Államok továb­bi, 42 Phantomot és 80 Skyhawkot szállít Izraelnek, s gyakorlati segítséget nyújt amerikai fegyverek izraeli elő­állításához. Ebben a helyzetben elengedhetetlenné vált hogy a Szovjetunió és Egyiptom összevesse nézeteit a kö­sel-keleti válság jövőjét illetően. Ez a lépés logikusan kö­vetkezik a múlt év májusában aláírt barátsági és együtt­működési szerződésből, amely megerősítette, hogy a két fél folytatja összehangolt erőfeszítéseit az igazságos béke meg­teremtésére. Szadat moszkvai látogatásáról kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió továbbra is megad min­den támogatást Egyiptomnak, a jelenlegi veszélyes hely­zetnek megfelelően. RBDIÓTELEX Belgrád Anvar Szadat egyiptomi elnök szombaton délután Puláról folytatta útját Da­maszkuszba. Elutazása előtt Tito elnök Brionin díszebé­det adott vendége tiszteleté­re. A két államfő megbeszé­lésein időszerű nemzetközi problémákról és a két or­szág kapcsolatairól tanács­koztak. London Az északír polgárjogi szövetség úgy határozott, hogy megrendezi a békés tiltakozó tüntetést, jóllehet a múlt vasárnapi london­derryi tragédia emléke még kísért. A hatóságok óriási nyomást fejtenek kl a szer­vezőkre, hogy akár az utol­só pillanatban is tegyenek le terveikről. Vasárnap dél­után helyi idő szerint há­rom, magyar idő szerint négy órakor kezdődik a de­monstráció. Bernadette Dev­lin 30 ezer ember részvéte­lére számít. „Ha a hadsereg lövöldözni kezd, jövő vasár­nap Enniskillenben már 40 ezren leszünk" — mondotta. Washington Rogers amerikai külügy­miniszter 75 perces eszme­cserét folytatott Dobrinyin szovjet nagykövettel Nixon elnök moszkvai látogatása előkészítésének jegyében. A két diplomata nemzetközi problémákat tekintett át. Rogers külügyminiszter el­kíséri az amerikai elnököt moszkvai útjára. Üj-Delhl Az indiai főváros jól tájé­kozott köreinek értesülése szerint India az Egyesült Államok tudomására hozta, hogy bármiféle Pakisztánba irányuló fegyverszállítás felújítása kedvezőtlenül hat­na India és az Egyesült Ál­lamok amúgy is feszült vi­szonyára. Varsó Herbert Wehner, a Bun­destag SPD-frakciójának el­nöke szombaton délután Varsóba érkezett Ad disz Abeba Addisz Abebában véget ért az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának első afrikai ülés­szaka, amelyet a delegátu­sok, különösen az afrikaiak igen sikeresnek neveztek, és máris felmerült a gondolat, hogy a jó kezdeményezés után máskor is üljön össze a BT más földrészeken. A gyarmati rendszer afrikai maradványainak felszámolá­sával foglalkozó négy hatá­rozatot fogadtak el, az ötö­diket pedig, amely Rhodesia ügyében a nemrég kötött megállapodás hatálytalanítá­sára szólítja fel Angliát, az érintett nagyhatalom meg­vétózta. Kiküldött munkatársunk riportja Mongóliáról H. Hagyományok és jövfibenézés Marco Pólótól napjainkig mindenki fel akarta fedezni Mongóliát. Egy utazó ripor­ter — a maga módján — mindig ugyanezt akarja, bár­hova is érkezik, legfeljebb azzal a nehézséggel még kü­lön számolnia kell, hogy a területet már ugyancsak fel­fedezték. Mégis kedvük tá­madt egy kicsit a mongolok múltjában elmerülni, s eh­hez mi sem alkalmasabb — a múzeumokon kívül —, mint az Ulan-Bator-i köz­ponti könyvtár. A könyvtár­vezető szívesen mutatja a legrégibb ujgur-mongol kró­nikákról, könyvekről készült levonatokat, s mint elmond­ja, a mongol kutatók is, sok­sok külföldi vállalkozó után, igazában most kezdik tudo­mányosan feldolgozni, kutat­ni Mongólia történetét. Van is miből: a forrásanyagok nagyságát bizonyítja, hogy csak a tibeti gyűjtemény 500 ezer könyvet és kéziratot tar­talmaz. A mongolok ugyan­csak jó messzire, az időszá­mítás előtti harmadik szá­zadra nyúlhatnak vissza, ha hazájuk, népük történetét ke­resik. A számtalan könyv kö­zül — az utazó mindig idő­zavarban lévén — találom­ra emelünk le és nézege­tünk néhányat. Egy tibeti lá­ma XVII. századi, mondá­sokból írott könyvéből for­dít néhány aforizmát oroszra a könyvtár vezetője. Az egyik különösen érdekes: „A művelt ember könyvekből lopja össze tudását. S mint minden folyó, növekszik, vé­gül a tengerbe kerülve, egy­formává lesz: így válik egy­ségessé a sok könyvből szer­zett tudás is." Szép mondás. A könyv mellett egy világ­hírű kötet: A mongolok tit­kos története. Az eredeti? Nem, az eredeti krónika nincs sehol. Ezt egy kínai tolmácsiskolának másolták le, mert nem adták még a történetírók kezébe se. De tudjuk, nem vitás, hogy lé­tezett, egy tizenhetedik szá­zadi szerző például pontos részleteket másolt ki belőle, valószínűleg az eredetinek az ujgur-mongol változatából. Hogy miért érdekes ez? A mongolok hajdani fényes bi­rodalmának története az em­beri egyetemes kultúra egyik érdekes része, s éppen a nagybirodalomnak, a tizen­harmadik század virágzó, mongol államának terméke. A ma legismertebb mongol történészek egyike, Rincsen professzor azt állítja, hogv már a tizedik század előtt nyomtattak mongol nyelven könyvet, elsősorban szanszk­rit és tibeti nyelvből való fordításokat, ösi kultúrnép a mongol, s a ma 260 ezer la­kosú Ulan-Bator-ban is él a kultúra, a művészet szere­tete: a könyvtárnak 10 ezer Az tilan-Bator-I Csojbalszan Iskola beiratkozott olvasója van, az évi könyvforgalom megha­haladja a százezer kötetet. De ápolják ősi kultúrájukat a népi együttesek is, műso­rukban az ősi mondák élnek és táncfeldolgozásban szere­pelnek. A sportok között is a legnépszerűbbek az ősi ágak: a lovasbemutatóknak, az íjászversenyeknek, vagya mongol birkózásnak van mindig a legnagyobb közön­ségsikere. Olyan szerencsénk volt, hogy végignézhettünk egy mongol birkózóversenyt. Kü­lönös keveréke ez a sport­nak és a játéknak. Rituális — a sólyom repülését után­zó — mozdulatokkal lépnek­repülnek a szőnyegre a ver­senyzők, s olyan birkózás ez, hogy bérmiféle mozdulat megengedett, csak az ellen­fél a földre huppanjon. A közönség lélegzetvisszafojtva figyel, csak az elegáns, szép mozdulatokat jutalmazza tapssal, aki leráncigálja part­nerét a földre — győz, de kifütyülik. Hagyományok ápolása és jövőbenézés. Mindkettő él Mongóliában. Ezen a hatal­mas, de mostoha adottságú területen csak szívós nép él­hetett meg hosszú százado­kon át, és. soha olyan jó ki­látásai nem voltak, mint most. De sorolhatnám még nagy gondjaikat is, persze. A legnagyobb talán, hogy ke­vesen vannak. Azt állítják, a kutatások alapján, hogy a kívül oly kopár és kietlen föld kincseket rejt, értékes ásványokat, jó minőségű sze­net. Kevés a munkáskéz, ho­gyan is foghatnának hozzá? Ma 1,2 millió a lakosságszá­ma, alig valamivel több, mint a Budapesten élők fele. Bár kedvezően alakul a nép­szaporulat, szorító gond a munkáshiány. Hogy él egy mongol nagy család? A Tumurdzsu csa­ládnak hat gyereke van, ki­csik, a legnagyobb 12 éves, így az anya csak velük és a háztartással foglalkozik, meg a háztáji gazdaságot vezeti. A háztáji nem csekély ál­latállományból áll: minden kolhoztag 50 állatot tarthat. A férj állatgondozó, évi jö­vedelme több mint 4 ezer tygrik, a gyerekek után éven­te 1800 tugrik családi pótlé­kot ad az állam. Az ötödik gyermek születésé után Mon­góliában minden édesanya jelentős szülési segélyt kap, s hogy milyen sok náluk a nagy család, egy beszédes adat is bizonyítja: 1970-ben 34 ezer anya szülte ötödik gyermekét, s összesen 2,9 millió tugrik segélyt kantat Amellett, hogy aa átlagos életkor 64 év lett — főleg a jó egészségügyi .szervezet és nem utolsósorban- az en­nek köszönhetően egyre csökkenő csecsemőhalandó­ság eredményeként —, egy 1965-ös adat szerint 10 ezer emberre 30,2 a népszaporu­lat. Ez bizonyos „demográ­fiai robbanás", ami a fejlő­dő országokban éppenséggel óriási gondokat okoz, viszont Mongóliában támogatják, örülnek neki, s a nemzet jö­vője egyik biztosítékának tartják. Itthon ülök a meleg szo­bában, s amint rovom a so­rokat, eszembe jut ismét: milyen sok barátot szerez­tem tíz nap alatt is Mongó­liában. Vajon látom-e még valaha őket? Hiszen térben, távolságban messze, nagyon messze vagyunk egymástól! Tizenöt óra repülőgéppel az út.., Szőke Mária Írországi válság A brit ejtőernyősök lövöldözése — melynek során a múlt vasárnap délután az észak-írországi Londonderryben egy betiltott polgárjogi felvonulás résztvevői közül tizen­három embert megöltek és tizenhetet megsebesítettek —, mélyreható válságot okozott az ellenzék politikájában és az angol kon észak-írországi stratégiájában. Az ír kor­mány k< , hogy az angol katonákat vonják vissza Eszak-ír katolikus lakta körzeteiből, szüntessék meg az intern >kat, és hfvjanak össze értekezletet az érde­kelt felek részvételével a válság rendezésére. A brit kormány azonban továbbra is a katonai erő­szakhoz folyamodik. A helyzet eddig is súlyos volt, s ha London nem változtat magatartásán, a bogsideoni sortűz után egy újabb vérfürdőnek beláthatatlan következményei lehetnek. Marfeovits Tibrr Szoros abroncsok Panaszkodnak a vezetők, hogy mar megint sokat csipkedik őket. Ha va­lahol valami baj van, az ő számlá­jukra megy. Nem jól szervezték a munkát, túlontúl spóroltak a bérrel, késtek a határidőhöz, nem rendeltek időben, túlköltekeztek, túlcicomázták az irodájukat... — ahány, annyiféle szemrehányás. Mert hogy tökéletesen még nem tudunk dolgozni, és ennek minden átka az ő fejükre hullik visz­sza. Őket meg nem akarja megérteni senki. Amikor fegyelmit adnak: gorom­bák; amikor jutalmat és dicséretet osztanak: népszerűsködnek... Legye­nek csak követelők és kemények, mindjárt kész az ítélet: hatalmaskod­nak. elszalad velük a ló! Tiszteljék csak a népgazdasági szempontokat, rögvest megkapják: saját prémiumra mennek, fütyülnek a kollektívára! Próbáljanak minden osztható forintot odaadni a dolgozóknak — arra is van már szemrehányási recept: bedőlnek az anyagiasság divatos szemléletének, nem törődnek a munka erkölcsi vo­násaival ! Végtelen szoros abroncsok. Nem akarok most valami részvét­kampanyt kezdeményezni. Sőt, ha megorrolnak is érte, azt mondom: mindent jogosan kér, követel és vár el tőlük a társadalom. Mindenekelőtt azt a képességet, hogy ebben a bo­nyolult követelményrendszerben jól álljanak a lábukon. Akkor is sok hu­moreszket írnak még róluk. Akkor is érzékenyebbek leszünk a vezetők hi­báira es botlásaira. Hiszen lessük-fi­gyeljük őket. Gyakran hajlamosai; vagyunk arra is, hogy a gondokkal, meg a hibákkal azonosítsuk őket — az eredményéket meg úgy könyvel­jük, hogy mi, dolgozók aztan an­nak ellenére!... Hivatásomnál fogva sokat találko­zom vezetőkkel is, beosztottakkal is. Tudnék fogalmazni néhány salamoni bölcsességet, de azzal nem lehetne messzire menni. Hadd mondjak hát inkább eseteket, Egy nagy textilüzem igazgatót* mondja, nagyon nagy részvéttel éa megértéssel: „Higgye el, néha való­ságos tragédiák játszódnak le az igaz­gatói irodában. Az orvos először csak mondogatta, aztán követelte, majd végül utolsó lehetőségként tette fel az egyik dolgozónknak: ott kell hagy­ni a munkaköréi! Ha még ragaszko­dik az életéhez, ott kell hagyni, mert sem a szíve, sem a lába nem bírja. Ott sírt az irodámban, és én legszí­vesebben vele sírtam volna, mert 32 éve van a gyárban, 2600 körül kere­sett, és csak kivételes gondoskodással tudtam neki könnyű munkát adni, havi 1400-ért. Ezt. kapom a gyártól 32 évért? — kérdezett, rám, és én pi­rulva mondtam neki: ez a legtöbb, amit tehetek érte." Utananéztem: va­lóban ez a legtöbb. Előjön a tanítóneni, harminc-har­mincöt év messzeségéből. Császári és királyi valakinek az özvegye* de ő tanította meg a mai igazgatót betű­vetésre, olvasásra, összeadásra. Pro­tekcióért jön. „Édes fiam, hogy ma­gából igazgató lett, azt nekem kö­szönheti! Hát ki verte a maga fejé­be a tudományt? Most meggyőzhet a hálájáról, édes fiam..." Az igazgató nem volt hálás. Vállába, hogy. szélté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom