Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
2 VASÁRNAP, 1973. FEBRUÁR A Külpolitikai REFLEKTOR A nemzetközi élet eseménytengerében számunkra a legjelentősebbek voltak az elmúlt héten a legmagasabb rangú magyar diplomáciai fórumok tanácskozásai. Budapestre látogatott Erich Honecker, az NSZEP első titkárának vezetésével az NDK párt- és kormányküldöttsége; s a magyar pórt- és állami vezetőkkel folytatott megbeszélések kitűnő, az elvtársi megértéstől és segítőkészségtől áthatott légkörben folytak. Országaink viszonya eddig is baráti, testvéri volt, kapcsolataink az élet legkülönbözőbb területein sokoldalúan fejlődtek. A tárgyalófelek, mint a kiadott közös közleményből is kitűnik, a kétoldalú kapcsolatokon kívül nagy figyelmet szenteltek nemzetközi, elsősorban kontinensünket érintő fejleményeknek. Joggal állapították meg, hogy a magas szintű budapesti találkozó jelentősége túlnő a két ország határain. A Fock Jenő miniszterelnök vezetésével Hanoiban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos tárgyalásokat folytat a VDK vezetőivel. A két küldöttség közötti megbeszélések — mint lapunkban is közöltük — bensőséges, baráti légkörben folynak, s azon mindkét fél részéről szakértők is részt vesznek. A vietnami fél kifejezte, hosy nagyra értékeli azt a segítséget és támogatóst, amit a vietnami nép harcához pártunk, a Magyar Népköztársaság és a magyar nép nyújt. A VDK és a DIFK béketervei — az USA bombázásai A magyar delegáció is kifejezte helyeslését a VDK kormányának a múlt héten közzétett kilencpontos, átfogó rendezési terve iránt, amit még múlt év június végén terjesztettek Klssingerék elé. Mint ismeretes, Ntxon a közelmúltban azzal „vádolta" Hanoit, hogy „válasz nélkül hagyja az amerikai javaslatokat" és a párizsi szuperbizalmas tárgyalósokon „nem nyújtott be komoly javaslatot". Ezekre a vádakra válaszul hozta nyilvánosságra a VDK kormánya a kilencpontos javaslatát, amely minden részében átgondolt, méltányos és megvalósítható. A párizsi Vietnam-értekezlet csütörtöki, 143. ülésén a DIFK delegációja pedig magyarázatokat fűzött a küldöttség által 1971. július 1-én előterjesztett hétpontos javaslathoz. Ennek lényege: 1. Az Egyesült Államok kormányénak meg kell határoznia a saját és az amerikai táborhoz tartozó országok valamennyi csapatónak, tanácsadóinak, fegyvereinek pontos kivonási időpontját Ez az időpont lesz a háború alatt foglyul ejtett összes katonai és polgárt személy (közöttük az amerikai pilóták) szabadon bocsátásának időpontja is. 2 Ami a dél-vietnami politikai problémák rendezését illeti, az Egyesült Államok kormányának ténylegesen tiszteletben kell tartania a dél-vietnami lakosság önrendelkezési jogát, és be kell szüntetnie minden beavatkozást DélVietnam belügyeibe: Nguyen Van Thieu-nak haladéktalanul lé kell mondania. E két alapvető kérdésben kialakítandó megállapodás megkönnyítené a többi probléma megoldását a háború befejezése és a dél-vietnami béke helyreállítása érdekében. Am az USA még mindig a bombákkal helyettesíti az érveket A múlt héten például egy nap alatt öt bevetésben szórtak bombákat illetve lőttek levegő-föld rakétákat a VDK-ra, sűrűn lakott területeire is. Rogers amerikai külügyminiszter rendkívüli nyomatékkal hangoztatta ls: „Nixon elnök figyelmeztetett múlt heti beszédében, hogy amennyiben az ellenség megpróbálja kihasználni a helyzetet, akkor meg fog tenni bármilyen, általa szükségesnek Ítélt intézkedést." Űgy látszik valójában, a „megtorlással" való fenyegetőzés a valódi lényege az amerikai politikának. Időszerű szovjet-EAK tárgyalás Az EAK elnöke, Szádat moszkvai látogatása során a közel-keleti válság aggasztó állapotát, és várható fejleményeit vitatta meg a szovjet vezetőkkel. A moszkvai tárgyalások Jelentőségét és Időszerűségét aláhúzza az a tény, hogy az amerikai—Izraeli összeesküvés meghiúsította a közel-keleti válság békés megoldása érdekében kifejtett erőfeszítéseket Izrael továbbra is elveti a Biztonsági Tanács rendezési határozatát, s erre egyenesen felbátorítja az a washingtoni döntés, hogy az Egyesült Államok további, 42 Phantomot és 80 Skyhawkot szállít Izraelnek, s gyakorlati segítséget nyújt amerikai fegyverek izraeli előállításához. Ebben a helyzetben elengedhetetlenné vált hogy a Szovjetunió és Egyiptom összevesse nézeteit a kösel-keleti válság jövőjét illetően. Ez a lépés logikusan következik a múlt év májusában aláírt barátsági és együttműködési szerződésből, amely megerősítette, hogy a két fél folytatja összehangolt erőfeszítéseit az igazságos béke megteremtésére. Szadat moszkvai látogatásáról kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió továbbra is megad minden támogatást Egyiptomnak, a jelenlegi veszélyes helyzetnek megfelelően. RBDIÓTELEX Belgrád Anvar Szadat egyiptomi elnök szombaton délután Puláról folytatta útját Damaszkuszba. Elutazása előtt Tito elnök Brionin díszebédet adott vendége tiszteletére. A két államfő megbeszélésein időszerű nemzetközi problémákról és a két ország kapcsolatairól tanácskoztak. London Az északír polgárjogi szövetség úgy határozott, hogy megrendezi a békés tiltakozó tüntetést, jóllehet a múlt vasárnapi londonderryi tragédia emléke még kísért. A hatóságok óriási nyomást fejtenek kl a szervezőkre, hogy akár az utolsó pillanatban is tegyenek le terveikről. Vasárnap délután helyi idő szerint három, magyar idő szerint négy órakor kezdődik a demonstráció. Bernadette Devlin 30 ezer ember részvételére számít. „Ha a hadsereg lövöldözni kezd, jövő vasárnap Enniskillenben már 40 ezren leszünk" — mondotta. Washington Rogers amerikai külügyminiszter 75 perces eszmecserét folytatott Dobrinyin szovjet nagykövettel Nixon elnök moszkvai látogatása előkészítésének jegyében. A két diplomata nemzetközi problémákat tekintett át. Rogers külügyminiszter elkíséri az amerikai elnököt moszkvai útjára. Üj-Delhl Az indiai főváros jól tájékozott köreinek értesülése szerint India az Egyesült Államok tudomására hozta, hogy bármiféle Pakisztánba irányuló fegyverszállítás felújítása kedvezőtlenül hatna India és az Egyesült Államok amúgy is feszült viszonyára. Varsó Herbert Wehner, a Bundestag SPD-frakciójának elnöke szombaton délután Varsóba érkezett Ad disz Abeba Addisz Abebában véget ért az ENSZ Biztonsági Tanácsának első afrikai ülésszaka, amelyet a delegátusok, különösen az afrikaiak igen sikeresnek neveztek, és máris felmerült a gondolat, hogy a jó kezdeményezés után máskor is üljön össze a BT más földrészeken. A gyarmati rendszer afrikai maradványainak felszámolásával foglalkozó négy határozatot fogadtak el, az ötödiket pedig, amely Rhodesia ügyében a nemrég kötött megállapodás hatálytalanítására szólítja fel Angliát, az érintett nagyhatalom megvétózta. Kiküldött munkatársunk riportja Mongóliáról H. Hagyományok és jövfibenézés Marco Pólótól napjainkig mindenki fel akarta fedezni Mongóliát. Egy utazó riporter — a maga módján — mindig ugyanezt akarja, bárhova is érkezik, legfeljebb azzal a nehézséggel még külön számolnia kell, hogy a területet már ugyancsak felfedezték. Mégis kedvük támadt egy kicsit a mongolok múltjában elmerülni, s ehhez mi sem alkalmasabb — a múzeumokon kívül —, mint az Ulan-Bator-i központi könyvtár. A könyvtárvezető szívesen mutatja a legrégibb ujgur-mongol krónikákról, könyvekről készült levonatokat, s mint elmondja, a mongol kutatók is, soksok külföldi vállalkozó után, igazában most kezdik tudományosan feldolgozni, kutatni Mongólia történetét. Van is miből: a forrásanyagok nagyságát bizonyítja, hogy csak a tibeti gyűjtemény 500 ezer könyvet és kéziratot tartalmaz. A mongolok ugyancsak jó messzire, az időszámítás előtti harmadik századra nyúlhatnak vissza, ha hazájuk, népük történetét keresik. A számtalan könyv közül — az utazó mindig időzavarban lévén — találomra emelünk le és nézegetünk néhányat. Egy tibeti láma XVII. századi, mondásokból írott könyvéből fordít néhány aforizmát oroszra a könyvtár vezetője. Az egyik különösen érdekes: „A művelt ember könyvekből lopja össze tudását. S mint minden folyó, növekszik, végül a tengerbe kerülve, egyformává lesz: így válik egységessé a sok könyvből szerzett tudás is." Szép mondás. A könyv mellett egy világhírű kötet: A mongolok titkos története. Az eredeti? Nem, az eredeti krónika nincs sehol. Ezt egy kínai tolmácsiskolának másolták le, mert nem adták még a történetírók kezébe se. De tudjuk, nem vitás, hogy létezett, egy tizenhetedik századi szerző például pontos részleteket másolt ki belőle, valószínűleg az eredetinek az ujgur-mongol változatából. Hogy miért érdekes ez? A mongolok hajdani fényes birodalmának története az emberi egyetemes kultúra egyik érdekes része, s éppen a nagybirodalomnak, a tizenharmadik század virágzó, mongol államának terméke. A ma legismertebb mongol történészek egyike, Rincsen professzor azt állítja, hogv már a tizedik század előtt nyomtattak mongol nyelven könyvet, elsősorban szanszkrit és tibeti nyelvből való fordításokat, ösi kultúrnép a mongol, s a ma 260 ezer lakosú Ulan-Bator-ban is él a kultúra, a művészet szeretete: a könyvtárnak 10 ezer Az tilan-Bator-I Csojbalszan Iskola beiratkozott olvasója van, az évi könyvforgalom meghahaladja a százezer kötetet. De ápolják ősi kultúrájukat a népi együttesek is, műsorukban az ősi mondák élnek és táncfeldolgozásban szerepelnek. A sportok között is a legnépszerűbbek az ősi ágak: a lovasbemutatóknak, az íjászversenyeknek, vagya mongol birkózásnak van mindig a legnagyobb közönségsikere. Olyan szerencsénk volt, hogy végignézhettünk egy mongol birkózóversenyt. Különös keveréke ez a sportnak és a játéknak. Rituális — a sólyom repülését utánzó — mozdulatokkal lépnekrepülnek a szőnyegre a versenyzők, s olyan birkózás ez, hogy bérmiféle mozdulat megengedett, csak az ellenfél a földre huppanjon. A közönség lélegzetvisszafojtva figyel, csak az elegáns, szép mozdulatokat jutalmazza tapssal, aki leráncigálja partnerét a földre — győz, de kifütyülik. Hagyományok ápolása és jövőbenézés. Mindkettő él Mongóliában. Ezen a hatalmas, de mostoha adottságú területen csak szívós nép élhetett meg hosszú századokon át, és. soha olyan jó kilátásai nem voltak, mint most. De sorolhatnám még nagy gondjaikat is, persze. A legnagyobb talán, hogy kevesen vannak. Azt állítják, a kutatások alapján, hogy a kívül oly kopár és kietlen föld kincseket rejt, értékes ásványokat, jó minőségű szenet. Kevés a munkáskéz, hogyan is foghatnának hozzá? Ma 1,2 millió a lakosságszáma, alig valamivel több, mint a Budapesten élők fele. Bár kedvezően alakul a népszaporulat, szorító gond a munkáshiány. Hogy él egy mongol nagy család? A Tumurdzsu családnak hat gyereke van, kicsik, a legnagyobb 12 éves, így az anya csak velük és a háztartással foglalkozik, meg a háztáji gazdaságot vezeti. A háztáji nem csekély állatállományból áll: minden kolhoztag 50 állatot tarthat. A férj állatgondozó, évi jövedelme több mint 4 ezer tygrik, a gyerekek után évente 1800 tugrik családi pótlékot ad az állam. Az ötödik gyermek születésé után Mongóliában minden édesanya jelentős szülési segélyt kap, s hogy milyen sok náluk a nagy család, egy beszédes adat is bizonyítja: 1970-ben 34 ezer anya szülte ötödik gyermekét, s összesen 2,9 millió tugrik segélyt kantat Amellett, hogy aa átlagos életkor 64 év lett — főleg a jó egészségügyi .szervezet és nem utolsósorban- az ennek köszönhetően egyre csökkenő csecsemőhalandóság eredményeként —, egy 1965-ös adat szerint 10 ezer emberre 30,2 a népszaporulat. Ez bizonyos „demográfiai robbanás", ami a fejlődő országokban éppenséggel óriási gondokat okoz, viszont Mongóliában támogatják, örülnek neki, s a nemzet jövője egyik biztosítékának tartják. Itthon ülök a meleg szobában, s amint rovom a sorokat, eszembe jut ismét: milyen sok barátot szereztem tíz nap alatt is Mongóliában. Vajon látom-e még valaha őket? Hiszen térben, távolságban messze, nagyon messze vagyunk egymástól! Tizenöt óra repülőgéppel az út.., Szőke Mária Írországi válság A brit ejtőernyősök lövöldözése — melynek során a múlt vasárnap délután az észak-írországi Londonderryben egy betiltott polgárjogi felvonulás résztvevői közül tizenhárom embert megöltek és tizenhetet megsebesítettek —, mélyreható válságot okozott az ellenzék politikájában és az angol kon észak-írországi stratégiájában. Az ír kormány k< , hogy az angol katonákat vonják vissza Eszak-ír katolikus lakta körzeteiből, szüntessék meg az intern >kat, és hfvjanak össze értekezletet az érdekelt felek részvételével a válság rendezésére. A brit kormány azonban továbbra is a katonai erőszakhoz folyamodik. A helyzet eddig is súlyos volt, s ha London nem változtat magatartásán, a bogsideoni sortűz után egy újabb vérfürdőnek beláthatatlan következményei lehetnek. Marfeovits Tibrr Szoros abroncsok Panaszkodnak a vezetők, hogy mar megint sokat csipkedik őket. Ha valahol valami baj van, az ő számlájukra megy. Nem jól szervezték a munkát, túlontúl spóroltak a bérrel, késtek a határidőhöz, nem rendeltek időben, túlköltekeztek, túlcicomázták az irodájukat... — ahány, annyiféle szemrehányás. Mert hogy tökéletesen még nem tudunk dolgozni, és ennek minden átka az ő fejükre hullik viszsza. Őket meg nem akarja megérteni senki. Amikor fegyelmit adnak: gorombák; amikor jutalmat és dicséretet osztanak: népszerűsködnek... Legyenek csak követelők és kemények, mindjárt kész az ítélet: hatalmaskodnak. elszalad velük a ló! Tiszteljék csak a népgazdasági szempontokat, rögvest megkapják: saját prémiumra mennek, fütyülnek a kollektívára! Próbáljanak minden osztható forintot odaadni a dolgozóknak — arra is van már szemrehányási recept: bedőlnek az anyagiasság divatos szemléletének, nem törődnek a munka erkölcsi vonásaival ! Végtelen szoros abroncsok. Nem akarok most valami részvétkampanyt kezdeményezni. Sőt, ha megorrolnak is érte, azt mondom: mindent jogosan kér, követel és vár el tőlük a társadalom. Mindenekelőtt azt a képességet, hogy ebben a bonyolult követelményrendszerben jól álljanak a lábukon. Akkor is sok humoreszket írnak még róluk. Akkor is érzékenyebbek leszünk a vezetők hibáira es botlásaira. Hiszen lessük-figyeljük őket. Gyakran hajlamosai; vagyunk arra is, hogy a gondokkal, meg a hibákkal azonosítsuk őket — az eredményéket meg úgy könyveljük, hogy mi, dolgozók aztan annak ellenére!... Hivatásomnál fogva sokat találkozom vezetőkkel is, beosztottakkal is. Tudnék fogalmazni néhány salamoni bölcsességet, de azzal nem lehetne messzire menni. Hadd mondjak hát inkább eseteket, Egy nagy textilüzem igazgatót* mondja, nagyon nagy részvéttel éa megértéssel: „Higgye el, néha valóságos tragédiák játszódnak le az igazgatói irodában. Az orvos először csak mondogatta, aztán követelte, majd végül utolsó lehetőségként tette fel az egyik dolgozónknak: ott kell hagyni a munkaköréi! Ha még ragaszkodik az életéhez, ott kell hagyni, mert sem a szíve, sem a lába nem bírja. Ott sírt az irodámban, és én legszívesebben vele sírtam volna, mert 32 éve van a gyárban, 2600 körül keresett, és csak kivételes gondoskodással tudtam neki könnyű munkát adni, havi 1400-ért. Ezt. kapom a gyártól 32 évért? — kérdezett, rám, és én pirulva mondtam neki: ez a legtöbb, amit tehetek érte." Utananéztem: valóban ez a legtöbb. Előjön a tanítóneni, harminc-harmincöt év messzeségéből. Császári és királyi valakinek az özvegye* de ő tanította meg a mai igazgatót betűvetésre, olvasásra, összeadásra. Protekcióért jön. „Édes fiam, hogy magából igazgató lett, azt nekem köszönheti! Hát ki verte a maga fejébe a tudományt? Most meggyőzhet a hálájáról, édes fiam..." Az igazgató nem volt hálás. Vállába, hogy. szélté-