Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

VASARNAP, 1972. FEBRUÁR 27. A Hazafias Népfront aktivistáit ott találjuk minden társadalmi kezdeményezésben és feladatban. Ezekben a hetekben, viszont éppen a mozgalom belső élete pezsdült meg: bizottságokat és tisztségviselőket választanak újjá, készülnek a népfront V. kongreszszusára. A népfront társadalmi és politikai szerepe tovább növekszik, időszerű hát, hogy Kerekasztal rovatunkat most a mozgalomnak szánjuk. A beszélgetésre Bódt Jánosnét, a szőregi népfrontbizottság tagját, Deák Bélát, a Szeged városi pártbizottság osztályvezetőjét, Hajdú Sándor olajipari munkást, Hofgesang Pétert, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának titkárát, Nagy Istvánt, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnökét és Nagymihály Lászlónét, a városi népfrontelnökség tagját hívtuk meg. A vitát vezette és feldolgozta: Sz. Simon István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának kongresszusi levelében egyebek között ezt olvashatjuk: a városiasodás tendenciái, az urbanizációs folyamat új igényeket vetnek fel a város- és községpolitikában. Mit értünk ezeken az új igényeken? A vita résztvevői, jobbról balra: Deák Béla. Nagy István, Hajdú Sándor. BódI Jánosné, Nagymihály Lászlóné, Hofgesang Péter és Sz. Simon István DEÁK BÉLA: — Rendkívül összetett feladat hárul egy ilyen városi népfrontbizottságra, mint a szegedi. Egyrészt valóban városias gondok tömegével találkozik, másrészt a városias élet feltételeivel alig rendelkező városrészekben másfajta feladatokkal. Ezt a két igényt kell harmonikusan összeötvözni. A kerületi bizottságok eszerint igen eltérő programmal Uolgoznak. Tarjánhan egy kisebb város lélekszámát kitevő lakosság él, alapvető szükségletek kielégítésének nehézségeivel. Ismét más az elvárás az öreg városrészekben. A népfrontnak leltárba kell vennie ezeket a gondokat, de egyúttal a közösség bölcsességével keresnie a megoldáshoz vezető utakat és módszereket NAGY ISTVÁN: — A városokban egyre több ember gyűlik össze, ez világjelenség. A városnak az a nagy feladata, hogy ezeket az embereket befogadja, több elemből tevődik össze. Az objektív feltétel maga a lakás és a hozzá tartozó környezet Az igények kielégítésének komplettségére sose gondolhatunk, mert a mindenkori kapacitás csak egy bizonyos határig terjed. Társadalmi ráhatással ugyan a kapacitást is lehet növelni, a költségvetést is lehet módosítani, az bizonyos. És a népfrontnak ebben nagy szerepe van. HOFGESANG PÉTER: — A népfront tevékenységében főbenjáró dolog ezeknek az igényeknek az összegyűjtése, számontartása, állandó szorgalmazása, megfelelő Javaslatok alapján. A közvélemény folyamatos ismerete és a jogos társadalmi elvárások napirenden tartása része a népfront munkaprogramjának. BÓDI JÁNOSNÉ: ~ Az urbanizáció gondjai nemfesak városon feszítenek. A civilizált élet feltételeit a falusi lakosság legalább úgy igényli. A város közelségében, majdnem anak részeként élő községek még inkább. Szőreg lakosságának jó része — 2980 dolgozóból 1622 — m. városba jár dolgozni. Az igénye ugyanaz, akár közlekedésről, akár járdáról, akár bölcsődéről Van szó. Csak a megoldás még nehezebb. A falusi' lakosság ezért anyagi áldozatokat vállal — a városi lakosság meg ingyen kapja. A Hazafias Népfrontnak mérhetetlen sok energiájába kerül ezeknek a társadalmilag szervezett vállalkozásoknak a mozgatása — az agitációtól a szervezésig; az anyagilag tehetetlen emberek ügyének felvállalásáig. NAGYMIHÁLY LÁSZLÖNÉ: — Az urbanizációs folyamatban kétségtelenül a lakásépítés a legfontosabb. Politikai rangra emelt építő tevékenység ez. A tanácsok is ezt szorgalmazzák legerőteljesebben; az építőipart is ezért jutalmazzál; különböző módokon. De nem lehetne ezen időnként fordítani? Az érdekeltséget nem lehetne kiterjeszteni vagy alkalmanként áthelyezni az úgynevezett járulékos beruházásokra? Amíg az érdekeltségnek valamilyen új módját meg nem leljük, minden beszéd csak ráolvasás marad. HAJDÚ SÁNDOR: L m jUagam meg vagyok győződve a népfront mozgósító erejéről, de azt tapasztalom mind a városi, mind a falusi életben, hogy az emberekben nem tudatosodott még kellőképpen a mozgalom társadalmi szerepe, cselekvési lehetősége. Nagyobb propagandára lenne szüksége a népfront várospolitikai vállalkozásainak. Minthogy intézkedési jogköre nincsen, elsősorban erkölcsi ösztönzést vagy hatást kellene gyakorolnia olyan szervezetekre vagy vállalatokra, amelyek a város- és községpolitika kialakításában és megvalósításában közvetlenül érdekeltek. BÓDI JANOSNÉ: — A város- és községpolitikai tevékenységben súlyos örökségekkel kell szembenézni. Mondhatnám, nincs olyan rendezetlen iskolahálózat sehol, mint Szőregen. — Most úgy akarunk járdát építeni, hogy a munkát teljesen a lakosság adja. Így tudnánk megkétszerezni az anyagi erőt. NAGY ISTVÁN: — A városnak és a városi népfrontmozgalomnak nagy kisugárzó ereje lehet vagy van a földrajzi környezetre. Igényeket nevelhet a tanyai és a falusi lakosságban, s ezzel legyőzhet maradi ságot. Szeged esetében nem is elsősorban a közvetlen szomszédságról beszélek — az ide gravitáló nagy községekről —, hanem a mérhetetlen tanyavilágról. A tanyától való elszakadásnak ugyanis nemcsak technikai föltételei vannak. NAGYMIHÁLY LÁSZLÓNÉ: A vállalati dolgozó is lakó, vásárló, szülő — ugyanúgy viaskodik a városépítés problémáival, mint a többiek. A népfrontnak nagy agitációs vállalkozása lehetne, hogy megértesse az építőiparban dolgozókkal: Itt olyan általános érdekekről van szó, amelyeket nem lehet csupán a vállalati nyereség szempontjából megítélni. Az egészséges városszeretetben meg kellene férniük ezeknek az elemeknek. DEÁK BÉLA: — A fejlődés sohasem fog lépést tartani az igényekkel. A mai krónikus kapacitáshiányra ez bizonyos mértékig magyarázat. Akinek valamilyen módon kötelessége, manapság Szegeden örökösen napirenden tartja ezt a gondot. De minduntalan a választás nehézségeibe ütközünk: vagy ezt, vagy azt építsünk... Ilyen helyzetben óriási szerepe lehet a kollektív találékonyságnak. Nevezetesen a népfront azért is sokat tehet, hogy alkalmas átmeneti megoldásokat, kisegítő intézkedéseket találjunk. Társadalmi súlya is van akkora, hogy keresztülvigye. HOFGESANG PÉTER: — A megoldás természetesen nem a népfront dolga és kötelessége. Megvannak az arra rendelt testületek, vállalatok, intézmények. De igenis kötelessége ennek a széles tömegmozgalomnak olyan közhangulatot teremteni, amelyben az igények sorolása a valódi érdekek szerint történik. Tevékeny hazafiságot vár el társadalmunk az állampolgároktól. Erre buzdít a népfront is és ennek kereteit kínálja. Olyan magatartásra ösztönzi az embereket, amelynek célja és értelme a lakóhelyért, a szülőföldért, a hazáért való tenniakarás. Van-e erre helyi program, elképzelés? NAGY ISTVÁN: — A városi lét nemcsak másfajta életfeltételeket, hanem másfajta tudatot is jelent, a szocializmusban különösképpen. A városlakó tudatára gondolok elsősorban. Arra. hogy miként becsüljük a közös élet kényelmére rendelt közjavakat. A népfrontnak ez az egyik legfontosabb nevelő, tudatformáló tevékenysége. Ezt azonban nagy szigorúságú védelemnek kell kiegészítenie. HOFGESANG PÉTER: — A cselekvő hazafiságot nem szabad misztifikálni. Hétköznapi, apró dolgok sorából kerekedik ki ez a magatartás: a környezetért való tenniakarásból. Abból, hogy türelmetlen igényeinkhez, azok eléréséhez hozzátesszük minden lehetséges alkalommal a tettre váltott nemzeti érzést. Környékünk rendben tartása, értékeink ápolása, megőrzése, gyarapítása nemzeti méretekben óriási kamatokat hozhat. Közvetlen haszna pedta mindennaoi jóérzést és gyönyörűsé<*et jelent. NAGYMIHÁLY LÁSZLÓNÉ: — Az emberekben meglevő készség, segíteni akarás, sajnos nem mindig válik anyagi erővé. Gyakran egészen elemi dolgokon múlik, hogv kibontakozik-e egveey lakókörzetben az, amit cselekvő hazafiságként emlegetünk. A vállalások legtöbbször elvesznek a hivatalhoz és vissza vezető úton. Ez egy idő után kedvetlenséget 0V07. PE'K t>FT A: — A város lakóinak jelentő'; része valóban hajlandó cselekvő város- és hazaszeretetre, csak hogy javaslataiknak és megajánlásaiknak rangja, tisztessége van. Ma viszont ott tartunk Szegeden, hogy vissza kell állítani a társadalmi munka erkölcsi rangját. Ez szemléletváltoztatás nélkül nem megy. Bizonyára egyszerűbb szerződésbe foglalt munkákat pénzért elvégeztetni, hiszen nem kell bajlódni a társadalmi erők szervezésével. De legtöbbször abba a nehézségbe ütközünk, hogy a pénz kevés... nincs a munkára vállalat... A munka megrendelése egyszerű, ám ugyanazért a pénzért nagyobb feladatokat tudnánk megoldani, ha nem lennénk olyan kényelmesek. BÖDI JANOSNÉ: — A népfront aktivistáinak körét szélesíteni kellene. Egy nemzeti célokat szolgáló mozgalomban minden rétegnek ott kellene tevékenykednie, egyforma szorgalommal. Ugyanakkor mit látunk például a községekben? Jóformán a pedagógusokra marad a mozgalom. HOFGESANG PÉTER: — A társadalmi munka szervezésének feltételeit és lehetőségeit a közelmúltban együttes ülésen tárgyalta meg a városi tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöksége. A közös munkaprogram körvonalait sikerült kidolgozni. Ennek időszerűségét az igazolja legjobban, hogy városszerte naponta találkozunk társadalmi felajánlásokkal, azzal a készséggel, hogy a lakosság igenis tenni akar lakókörnyezetéért, városáért. Értetlenül veszik tudomásul az emberek, hogy készségük kihasználatlan marad: késlekedik a szervezés; a bürokrácia csatornáin elakad a szükséges anyag; nincs elegendő szerszám, vagy éppen szabadszombatos a vállalat, amelyiknek tevékenységi körében dolgozni, segíteni akarnának. HAJDÚ SÁNDOR: — Az emberek magukévá teszik a társadalmi célkitűzéseket, és ez mozdítja őket cselekvésre. Olyan ügyek azonban nem számíthatnak rokonszenvre, hogy esetleg vállalatok kötelességmulasztásait társadalmi szorgalommal pótoljuk. A cselekvő hazafiság abban nyeri el értelmes jutalmát, hogy ezzel toldjuk meg az államilag teremtett lehetőséget, a város, az utca, a környezet lakóinak nagyobb kényelmére, örömére vagy gyönyörűségére. HOFGESANG PÉTER: — Ahhoz, hogy a szegedi ember jól érezze magát városában, mindenekelőtt olyan „esztétikai" fogyatékosságokat kellene megszüntetni, mint a tisztaság elhanyagoltsága. És fákat kellene ültetni ezerszámra. A vállalati lehetőségeket az igény messze túlhaladja. Ezért tavasszal valóságos nagytakarítást kellene véghez vinnünk a városban — mindenkinek a saját portáján. — A tanács és a népfront közös felhívást ad majíl ki a tisztasági hónap idejére, s reméljük, hogy a sok-sok, várpsát szegedi meg is mozdul majd a városért. NAGY ISTVÁN: — Fogalmazás dolga, de az én fülemnek jobban cseng így: alkotó hazafiság. Ezen azt értem, hogy az alkotó embert akarjuk jobban megbecsülni a nemzeti célokért való munkálkodás nagy folyamatában. Az önként vállalt társadalmi munkát — de nemcsak azt: a mindennapos tevékenység, hivatás becsületes, teljes ellátását. Ezt hazafias cselekedetnek minősítjük hazánkban. — A népfront ebben a tevékenységi körben találja meg a feladatát, politikai szerepét is ebben az össznépi körben és programban helyezhetjük el. Így jut el minden állampolgárig, kiterjedt szervezetei keretek nélkül is. — A társadalmi munka tisztességének fakulásával a szocialista közösséghez tartozás érzéra is halványabbá vált egy kicsit. A népfronttal szemben jogos igény, hogy vezető szerveiben és akcióiban következetesebben blzto sítsa a munkásság jelenlétét és a lakóterületen is fokozza tevékenységét az ipari munkásság körében. Szegeden is időszerűnek érezzük ennek a témának a vizsgálatát és a szükséges következtetések levonását. DEÁK BÉLA: — Az utóbbi időben minden nagy gond megoldásának segítéséért a munkásosztályhoz fordultunk, az ő erejére és megértésére támaszkodtunk. Ugyanakkor számos közéleti fórumban csak elvétve találkoztunk munkásokkal. A X. pártkongresszus hívta fel erre a figyelmet, és azóta mindenütt erősödött a munkások közvetlen képviselete; a pártvezetóségekben, a tanácsokban. Most, a népfrontválasztások idején még teljesebbé válik majd ennek a jogos igénynek a megvalósítása. — A munkások jelenléte a vezető szervekben nemcsak statisztikai kérdés. Elviszik oda a munkásközvéleményt, ugyanakkor az eleven kapcsolat révén magukkal tudják ragadni társaikat, az általuk képviselt munkásközösséget a közös feladatok megoldásához. HOFGESANG PÉTER: — Ezt a törekvést juttatta kifejezésre a népfront városi elnöksége, amikor megkereste az üzemek párt- és tömegszervezeteit: tegyenek javaslatokat az újonnan választandó népfrontbizottságokba. Aktív, agilis, jól felkészült munkásokat ajánlottak. A városi bizottságba javasoltak között mintegy 20—22 százalék a munkások aránya, a már megválasztott tarjáni és újszegedi bizottságban 25—28 százalék. BÓDI JANOSNÉ: — Falun sokkal nehezebb a munkások részvételét megszervezni, mert döntő többségük bejáró dolgozó, így nemcsak mun' kaidőben vannak távol a községtől, hanem az utazás is elvesz az idejükből. Szabadnapjukon a társadalmi vállalkozásokból, a községfejlesztés fizikai tennivalóiból kiveszik ugyan a részüket készségesen, de rendszeres politikai tevékenységet otthon alig-alig vállalnak. Pedig szavukra is nagy szükség lenne a falusi közéletben: a tanácsban, a népfrontban, a szervező munkában. NAGY ISTVÁN: — A párt szövetségi politikáját megtestesítő népfrontmozgalomba mindenki beletartozik, aki pozitív módon munkálkodik a társadalomért. Nemcsak az, aki egyénileg külön is megbízatást vállal a népfrontban, nem is csak az, aki rendszeresen részt vesz akcióiban. A munkások is természetesen, akikre a népfront elsősorban úgy számol, mint a lakókerületi kollektívák tagjaira. Nem is a gyárban keresi elsősorban/ a népfront a munkásokat, hanem ott, ahol élnek. Á munkásosztály társadalmi felelőssége, áldozatvállalása oszthatatlan — ereje a népfrontmozgalomban is nélkülözhetetlen. HOFGESANG PÉTER: — Mozgalomról beszélünk, amelyben a szervezeti keretek kevésbé lényegesek. így, amikor a munkásság részvételéről van szó, a legszélesebb társadalmi bázisra kell gondolnunk. A munkások részvételét tehát nem csupán a népfrontakciókra kiterjesztve képzeljük el Közéleti aktivitásukat szeretnénk feléleszteni: a beleszólás igényét Hiszen nemcsak dolgozója a munkás sem a társadalomnak, hanem állampolgára a hazának, lakója a városnak. SUMMAZ^T: A népfront megtalálta helyét társadalmunkban, s a közösségek legkisebb sejtjéig eredményesen közvetíti politikai céljainkat. Ugyanakkor a népfrontmozgalom kereteit cn tíz- és százezrek találnak közéleti fórumot, cselekvési lehetőséget. A nemzetet összefogó eszme megvalósításához, a szocialista társadalom felépítésén: fe ügyéhez a haza minden polgára hozzá tud járulni, gondolcttal, munkával. törődéssel. Elv ilaszthat itt tevékenykedő embereket egymástól pártállás, világnézeti különbség, foglalkozás, nemzetiségi hovatartozás — összeköt viszont milliókat a szülőföld és a haza szeretete, a remzeti együvátartozás érzése, a haza sorsának és jövőjének dolgában érzett közös felelősség. A cselekvő, az alkotó hazafiság. 1