Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

c TASARNAP, 197?. PPBRUAR Tt. Ex librisek Anrtos — —— — József A SZÁZALÉK Magda lúdbőrös lett és mozdulatlan. Hegedűs keze is megállt a levegőben. Hallott a veszekedésről, tudta, hogy Bereczki Ferenc hosszú idő óta először lép be most erre az udvarra. — Aggyon isten! — Jó napot — vetették oda a százaléktól jött emberek. Hegedűs valamit nyöszörgött, Magda néma lett Az öreg kicsit álldogált, tekintetét a galambokat vizslató táskás ember nézéséhez pászította, s bámult fel a tetőre. — Az meg fiók. Látod? Milyen ügyetlenül korcsolyázik a cserépen! — Hát maguk... — kezdte idős Bereczki, mintha tréfálkozni készülne. Hanem hirtelen megkeményítette a szót: — Galambászok, vagy a százaléktól jöttek? A kérges hang csak a napozó idősebbet lendítette ki nyugalmából. A fejét féloldalt fordította, kicsit hunyorgott, s ezt kérdezte: — Kihez van szerencsénk? Jó lenne tudnunk, hogy milyen alapon rikoltozik itt. A hivatalos beszédtől megszelídült kicsit, de nem hagyta magát — Én kérem ennek a menyecskének az apósa vagyok. Jobbára az én izzadtságomból van az a cserép, amelyiken a galambok toporognak. Tán csak jussom van ide jönni? Meg kérdezni ezen a portán? — Jól van, tatám, nem kell begyulladni — mondta rendkívüli fölénnyel a fiatalabb idegen. — Igaz, hogy néztük a galambokat, de ha a magáé, akkor megtilthatja ezt... — Ne csavargassák itt a szót, a hétszentségit neki! Engem úgyse lehet kiforgatni. Az ügyvéd se bírt. Értem én a beszédjüket, ne féljen. A százaléktól vannak? — fordult most Hegedűshöz. — Persze. — Na, akkor helyben vagyunk. Hát idehallgassanak! Én azért vagyok itt, hogy maguknak megmondjam az igazságot. Akár jegyzőkönybe is írhatják, ha akarják. Mondjam' Kicsit várj, talán arra számított, hogy papírokat vesznek elé, s tényleg írni fogják, amit mondani fog. Amazok nem mozdultak. Hülye képpel bámulták az öreget, ö folytatta: — Ügy tudom kérem, hogy ez a női személy, özvegy Bereczki Györgyné hatvanezer forintra diktálta be ezt az ingóságot. Mái ugye a házal. Hát kérem, ez nem igaz! A nmei csendbe csak Hegedűs krákogott bele halkan. Magda hangtalanul az ajtófélfának dóit. Sírni szeretett volna, de nem tudott — Mert kérem ebbe csak ért többet adtam annak idején! De még ők is megtoldták valamenynyivel. Száztízért vettük De mi volt ez akkor? Egy istálló! Nézzék meg most! Hároméves cserép. Duplán rakva! Üj kémény! Az istállóból alsókonyhát csináltattunk, a másik feléből meg takarmányos kamrát. Az is ki van mozaikozva. Lakni lehetne benne. A ház be lett pucolva. Üj ikerablakok vannak. Redőnyösek! Az ajtók is újak. De nézzenek föl a padlásra! Hogy ott mi van! Üj szelemen, új horogfák, meg lécek. A fal alá van rakva, le van szigetelve. Ha ez nem ér meg... — Álljunk már meg, tata! — szólt a fiatalabb férfi. — Nehogy magához iratkozzunk már tanfolyamra! Van nekünk szemünk, meg egy kis eszünk is. Nem bízzuk ezt magára... — Hagyd már, hagy fejezze be! Ugyan mennyit ér szerinte? — Száznyolcvan! De tán még a kétszázat is megadná érte egy jobb módú, tehetősebb tanyai. — Ejnye, a betyár szentségit! — ugrott előre Hegedűs, és így a két tábor közé kerülve, hol erre, hol arra beszélt: — Hát vegye meg kend kétszázért, ha ennyire felbecsüli! Vegye meg! Eladja, igaz, Magdus? Vesz rajta kettőt a nagyutcán! Hát minek jött maga ide, vén lelketlen? Ember maga egyáltalán? Mondja meg! Az unokája szájából akarja kivenni a falatot? Maga, a Büszke Bereczki? Hát a fele a gyerekeké, ezt nyilván tudja. A lelkére bírná venni ezt a bitangságot? Van képe ezt így elmondani? Maga tesz ilyet, aki a supellátot viszi a pap fölött? Maga? — Ez bizony ilyen, jól nézzék meg! Én sokáig azt hittem, csak a napam kedvéért ilyen, de nem. Ö a lelketlenebb. Ez tényleg kivenné a falatot a szánkból. Még levegőt se adna, ha tehetné. Meg is ölne bennünket, ha a börtönbe magával vihetné a pénzét. Mert ő egy Bereczki... — Ne bánts, lányom, ne beszélj így... — Lányom? Még ki meri mondani? Maga? Hát ki zavart ki engem a portájáról, mint a betévedt kutyát, ha nem maga? Hát, hogy mert idejönni? Minek jött ide? Minek? — Hallgass ide, lányom! En nem törődök vele, hogy a mama mit mond. En szeretlek bennefrpk-<tt... — Istenem, üogy ilyenkor nem szakítod le az eget! Az oreg nyelt, kis szünetet tartott a beszédben. Látszott, hogy elfáradt. Mint aki kaszálás közben kinyújtóztatja a derekát, s levegőért kapkod. A két idegen, meg a tanácsi ember mozdulatlan szemmel nézte. — Én nem törődök a mamával. Én nem akarlak becsapni. Hallgass rám, lányom! Arról van szó, hogy te avval ne vergődj, mennyi lesz a százalék. Ha tízezerrel lesz több, akkor se fájjon a fejed miatta ... — Istenem, istenem! Hát mit képzel maga? Azt hiszi, hogy nekem is ott penészednek a százasaim a kredencben, mint egyeseknek? Miból fizetnék én, mint gondol? Tudja maga, hogy mit beszél? — Hallgass ide, lányom! Azt akarom . mondani, hogy én kifiKi ne ismerőé az 1966-ban elhunyt Walt Disney világhírű figuráit, a kétbalkezes Miki-egeret, az önmagát állandóan mérgesítő Donald kacsát, és a cicaszelíd, örökké beugrató Plútó kutyát? De sorolhatnánk tovább Pinocchiót, a három kismalacot, Hófehérkét, Hamupipőkét, és a többi megelevenedett mesét. Mint lánya, Diana Disney Miller írja, az úgynevezett Disney-birodalom negyvenöt esztendővel ezelőtt édesapjából és egy Miki egérből állott. 1955-ben a már nem használt díszletekből, kellékekből, a kaliforniai Anaheimben megvalósította Disneylandot, azaz Disney-országot, amelynek az évek során vendéglátó üzemei, vidámparkjai, filmvállalatai alakultak, és rendkívüli látogatottsága 1970-re már 167 millió dollárt jövedelmezett. Az elmúlt év ősze új fordulatot hozott. Miki egér, Donald kacsa és Pluto kutya új otthont kaptak, a floridai Orlandóban — az úgynevezett Watt Disney Világot. Itt Hasznosították mindazt a tapasztalatot, amit Disney-ország teremtett. A különbség mégis óriási. Nem csupán azért, mert amíg Disney-ország csupán 100 hektár volt, az új Disney Világ közel 14 ezer hektárnyi területet foglal el. Az új helyen a Hamupipőke háza kétszer olyan magas, mint a korábbi, természetesen luxus vendéglővel. A régi helyen csak egy mozgó elnök bábú volt. Ábrahám Lincolné, de a Walt Disney Világ elnöki csarnokában mind a 36 amerikai elnök ott díszeleg. A hagyományokhoz híven Mickey Mouse vezeti végig a lazetem a kUtonbségef! Egy fillérig kifizetem, amivel többre jön ki, ha felértékelik itt az elvtársak. Én kifizetem. — — Kutya legyek, ha értem — ámult mindannyiuk helyett a kigombolt mellényű idegen. ^ — Ha mondom, én kifizetem! Ha én egyszer valamit kimondok! Akár írást is csinálhatunk róla. Hivatalosat Értsd már meg lányom, hogy nem a harag vagy a bosszúállás hozott engem ide.. . — Hát akkor, ugyan rrö az öreg úristen csudája? — kérdezte egészen dühösen Hegedűs. — A szégyent nem akarom, kérem. Hogy hatvanezer legyen beírva. Hatvanezer .. „ egy Bereczki-házra... Csend lesz újra. A galambok is megállnak a tetőn. Egy fehér posta félre fordítja a fejét, úgy les a megnémult emberekre. togatókat a mesekirályság főutcáján, és üdvözli a többi Disney-figura élén a vendégeket Másutt szintén Mickey-egér vezényli egy elektronikus rendszer által mozgatott egér musical zenekarát. Az ügyes vállalkozók, akik jól Ismerik a gyermeki érdeklődés, és a gyermekkori nosztalgiák vonzását, nem véletlenül építették fel a Disney Világot a floridai Orlandóban, boróka erdő közepén. Azt tervezik, hogy nem messze Orlandótól hatalmas üdülőtelepet létesítenek lux osszállókkal, sportpályákkal, szórakozóhelyekkel. Jellemző az eddigi méretekre, hogy a vállalkozásnak maris 6000 alkalmazottja van, s már most olyan a zsúfoltság, hogy joformán semmihez sem lehet hozzáférni. MESÉS BUSINESS Bordás Fereac A

házat átírták. FÖte rvskben Magdára, fele részben a két gyerekre. Októberben jött ki a százaléktól a két ember, meg a tanácstól Hegedús. Megálltak az udvaron, nézegették a tetőt. Az egyik fütyörészni kezdett a galamboknak. Két fehér posta mindjárt hegyezni kezdte a fülét, s közelebb táncolt a cserepeken az eresz széléhez. — Okos galambok. Ki foglalkozik velük? — A kisfiam, ha itthon van. De szegény uram is igen szeretett velük bíbelődni. Amikor a nagy műtétje után elkezdett kijárogatni, egész nap ezeket gyámolította. A komák ráérősen cigarettáztak. Magda Hegedűst nézte. Intett volna neki, hogy siettesse már őket egy kicsit, mert a daráért is menni kellene, meg nem jó az, ha olyan sokáig nézelődnek itt. Még belekötnek, ha annyira megvizslatják a házat. Fölértékelik, pedig ezt is elég lesz kinyögni. Majd a hízóból megadja, ha vesz föl a takarékból. Hát haladjanak már, az isten áldja meg őket, ne idegesítsék itt enynyi licig. Hegedűs megérthette a könyörgő pillantásokat. Picit bólintott, s kacsintott hozzá, száját sokat sejtetően elgörbítve, ami ilyesmit jelenthetett: ne ijedezz, Magda, jó gyerekek ezek, nem lesz itt semmi baj. Csakhát ráérnek. Ezenkívül még egy van máma. hát ráérnek. A menyecske már-már afelé hajlott, hogy betessékeli őket, annyira kínozta az ácsorgás. De csak meggondolta. Hallgatott, s invitáló mozdulatát észrevétlenül átvitte egy vakarózósba. Hátha be se mennek? Az öregebb olyan jóízűt napozik itt a ház előtt. Levette a kalapját, még a mellényét is kigombolta, s nézegette az őszirózsákat. Ámbár végül is bejöhetnének, a bútor nem számít bele a ház értékébe. A szőnyegei kivitte a kiskonvhába. látszik a padló. Imitt-amott bizony kopqttas már. őszre tervezték a parkettát. Aztán a fal is lerúgta, amit Gyurka halála után Etel olyan nagy sietve rákent, meg rágurított. De hát az ikerablakok majdnem újak. És redőnyösek. A középső szoba is mást mutat most, mint három éve, amikor az öreg vaskályha, meg a Ferkó rozoga díványa volt csak benne. Igen, igen, a bútor nem számít be, de csak többet mutat így a ház. Ez a szoba is a garnitúrával, meg az olajkályhával. A fiatalabbik már felemelte a táskát, s egyet kattintott rajta, amikor a kutya felcsaholt, s nyüszítő-nevető tappogással jelezte: valaki érkezik. Méghozzá ismerős. Olyan, aki sokszor megpaskolta már a puli fejét, csontot, bőrdarabot is dobotI elé disznóvágás alkalmával. •Az öreg Bereczki tette be maga mögött a kaput. Az idegenek alig ügyeltek ra i