Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-26 / 48. szám

6 SZOMBAT, 1972. FEBRUÁR 29. Szegedi emlékek „Azt hiszem, szerettek..." Előadás kezdete előtt negyven perccel ültünk le Madaras Józseffel, a Magyar Nemzeti Színház tagjával, hogy felidézzük rövid szegedi pályafutásának eseményeit Az energikus, sodró egyéniségű, tüzes szavú színész őszintén — és a színésztársalgóban ülő kollégáit is bevonva beszelgetésünkbe mondta el szegedi canossáját, rámbízva e sajátos színésztörténet újságírói megszerkesztését. Nem könnyű dolog. 1959-ben Madaras József két fegyelmivel a háta mögött összetalálkozott Budapesten az egyetlen emberrel, aki még bízott benne: Békés Andrással, a neves rendezővel. Békés vállalta a tehetséges, fiatal színész pártolását, s beszélgetésük eredményeképp rövidesen táviratilag értesítette Szegedről Madarast, hogy várja őt a Szegedi Nemzeti Színház. Érthetően nagy örömmel, teli hittel és erős akarással ült fel a szegedi vonatra és nagy lelkesedéssel fogott munkához a színházban. — Az első bemutató után jó kritikát, nagy dicséreteket gül Madaras — titkon! — dramatizálta Dér Endre egyik írását az íróval együtt. A KISZ útján kiosztotta a szerepeket, elkezdte a próbákat. — A kísérleti színház első, Marika című előadása Békés András rendezésében nagy sikert aratott Én voltam a darabban a narrátor. Számtalan nyíltszíni tapsot kaptunk, teljes volt a siker. Aztán két nap múlva minkánként a nagypölyhű havazásban. Gyönyörű tél volt és huszonkét éves voltam. Emlékszem, szép, szomorú verseket írtam mindig. Azóta persze felhagytam a „költészettel" ... — És a szegedi közönség? — Rendkívül szerettem a szegedi közönséget, igen sok színházszerető emberrel találkoztam, levelet írtak, azt hiszem, szerettek. Jó volt a társulat is és jól ment a színház. Azt hittem, Szegeden fogok a szakmából egy sereg dolgot megtanulni. Sajnálom, hogy nekem nem sikerült gyökeret verni ott, ahonnan pedig sok nagy színészi pálya indult. Madaras József ma már egyik legrangosabb, legnépszerűbb színészünk. Szerepeit, filmbeli alakításait felsorolni is alig győznénk. Hogy a szegedi kísérleti színház gondolata 1959—60-ban nem győzedelmeskedett? Madaras József „szegedi emlékei" talán hozzásegítenek ahhoz, hogy legközelebb könnyebben megvalósuljon. Gulay István Tápé után Ezerkilencszázhetvenegyben jelent meg a szegedi néprajzosok nagy monográfiája, a Tápé története és néprajza. A létrehozó munkaközösség bebizonyította, hogy együttes munkával is születhet figyelemre méltó alkotás, tudomá— Ahogyan a tanyai gaz- már a szegedi múzeum tádalkodus célszerűsége hozta mogatásával is néprajzi tárlétre a városok és falvak ha- gyú kisfilmek. Horváth Detárában a tanyakat, ma is az zső egy tápéi gyékényes hátartja meg őket ott, ahol zaspárról, Biacsiékról késaíilyenfajta gazdálkodás kifizetődő. Elsősorban a szóló, gyilmölcs és paprikatermelő nyos eredmény. De, hogy ez homoki vidékeken —, monda monográfia nem befejezés, ja a néprajzkutató. hogy a szegedi néprajzosok nem ülnek babérjaikon, arról dr. Juhász Antal tudományos kutató győzött meg, amikor a legsürgetőbb és legfontosabb feladatokról érdeklődtem. Dr. Juhász Antal évek óta munkálkodik a Szeged környéki tanyák néprajzi kutatásain, az ottani népélet föltárásán. A tanyák építkezésének és településének vizsgálata áll érdeklődésének fókuszában. Ebben a nagy munkában nincs egyedül. A Vedres István Építőipari Technikum diákjai Németh Olivér igazgatóhelyettes irányításával 1964 óta végeztek kutatásokat. Azóta 22 népi építészeti tárgyú pályamunkát készítettek, melyek közül több első díjat nyert országos versenyeken. kaptam — idézi fel Madaras den magyarázat nélkül kiJózsef a történteket. — A második bemutató utáni társulati ülésen felállt a főrendező is, s elmondta, milyen szerencséje a városnak, hogy én is ott vagyok. Ugyanő egy év múlva felmondott Indulat lobog Madaras arcán. Megjegyzi, hogy nehéz lesz ebből Szegedre cikket írni. A konfliktus oka az volt folytatja szegedi pályafutásának történetét, hogy mint fiatal, tenni akaró színész kísérleti színházat akart csinálni Szegeden. Kezdeményezését a városi tanács művelődésügyi osztálya és a KISZ-bizottság ószinte örömmel fogadta és támogatta, ám a főrendező, akit felkért a kísérleti színház első darabjának rendezésére, egymás után gördített akadályokat a közös munka elé. Véakolbólítottak a színházból. Madaras rábólint a végszóra, s nevetve a körülöttünk ülőkre néz. A kellemetlen emlék végül is a múlté. Távolból nézve alig több, mint egy morzsányi színháztörténeti adalék. S ez a szegedi év sem csupán torzsalkodásból állt... — Sok embert megszerettem Szegeden — mondja vallomásosan. — Király Levetét, akivel közösen dolgoztunk a kísérleti színházban, az azóta elhunyt Somogyi Miklóst, aki szintén élt-halt a színpadért, s úgy gondolok vissza a KISZ-re és a tanácsra is. hogy segítségükkel nagyszerű dolgokat lehetett volna véghez vinni. A várost is megszereltem. Nagy tél volt 1959-ben, sokat csatangoltam egymagamban éjszaUltrahangtelefon A víz mélyén dolgozó bű- összeköttetést a víz alatt varok és békaemberek ed- dolgozó búvárokkal és békádig különleges kábelekhez emberekkel. Az új találmány, szerelt víz alatti telefonok Útján tudtak csak érintkezni « felszínnel. Ez meglehetős nehézkessé tette az utasítások továbbítását, vagy az éra Telson az ultrahanghullámok vízben történő terjedésén alapszik. A szerkezet lényegében telefon, de a különleges kábel többé nem tékesítések azonnali feljut- szükséges, mert az ultratatását a fent dolgozó irá- hanghullámok könnyebben nyitóknak. felfoghatók a most szerkeszA lengyel szakemberek a tett berendezéssel. A találGdanszki Műszaki Egyete- . men most olyan berende- many iranl . zest szerkesztettek, amely rendkívül nagy lényegesen egyszerűsíti az nyilvánul meg. külföldön is érdeklődés Honnan kapta nevét Solymár és A pilisi parkerdőgazdaság vadászkastélyai elnéptelenedtek. Ismét gazdag zsákmánnyal tértek haza a külföldi vadászok. Ezen a vidéken ősi hagyományai vannak a nagy vadászatoknak. Ezekből idézünk fel néhány érdekességet Horváth Istvánnak, az esztergomi Balassa Múzeum igazgatójának segítségével. Köztudott hogy már honA XV. században kialakultak az első magyarországi vadaskertek is. A Pilis legnagyobb vadaskertje Zsigmond, majd Mátyás királyé volt. A budanyéki vadaskert elérte az 526 holdat, és 7600 méter hosszú, két méter magas kőkerítés védte. Nagy vadaskertje volt Rákospalotán az esztergomi érseknek is. A XVI. században még bölényeket is tartottak benfoglaló őseink is nagyon ne. 1527-ben az egyik bölény kedvelték a vadászatot. Az kitört, és az erdőbe szabaÁrpád-korban pedig a kirá- dult. Az elfogatására rende lyi családok és a főurak kedvelt szórakozása volt. A vadat betanított kutyákkal (pecérekkel) lovon üldözték, és nyíllal, dárdával, karddal vagy tőrrel ejtették eL A solymészalokon a nők is részt vettek. A solymokat a királyi solymászok idomítot- vele együtt zett vadászaton Ferdinánd király is részt vett, s közben elveszett. Nagy riadalom után éjféltájban került elő. \ Buda elfoglalása után a Pilis palotái, kolostorai és vadászlakai is áldozatául estek a török pusztításnak. A 150 éves török uralom hosszú hadjárataiban elnéptelenedtek a falvak, a művelt területek nagy ták és tanították be. Asolymot letakart fejjel a kesztyűs kézfejre ültetve vitték a helyszínre. Amikor a hajtók a megfelelő vadat — rendszerint madarat, de néha nagyvadat is — vertek részét visszahódította az erfel, a solymot utana enged- . , • , „„„ ték. Az Árpád-kori vadásza- dő' A vadak olyan nagymér" tok emlékét őrzi Solymár tékben elszaporodtak, hogy község, amely a királyi soly- Esztergom 1594—95-ös ostromászok települése volt, vala- mdnál a vadhús olcsóbb volt, mint innen ered az azóta . . „ „„„u„u,-,„ a „i,,_4 elpusztult Peszémek, a ku- mint a marhahús. A soljnmátyapecérek falujának a ne- szatot a tórókók is megkedve is. vélték. Nemcsak építkezésük feltárása, de az életmódjuk megörökítése is feladat. A tanyai gazdaság munkája, a gazdálkodás üzemszervezete is sok, még ismeretlen néprajzi anyagot rejt Vizsgálni kell a családi munkaszervezetet, és az olyan társas munkákat, mint a paprikaültetés vagy a szüret. A tervekben, a néprajzosok elképzeléseiben már felépült, kialakult a Pusztaszeren létrejövő Nemzeti Emlékpark szabadtéri néprajzi múzeuma is. Egy-egy tanya teljes házberendezése, gazdasági felszerelése, szerszámés eszközkészlete kapna ott helyet. A múzeum mai gyűjteménye még kiegészítésekre szorul. * Igen jelentós és sürgető feladat a nemzetiségiek lakta falvak népi kultúrájának feltárása, a szerb, román, szlovák lakosság és a magyar nép kölcsönhatásának vizsgálata. Ezekról még igen keveset tud a néprajztudomány. A folklórkutatás; a népzene, hitvilág és a szokások feltárása és rögzítése az elsődleges feladat. — Például egy szlovák és egy magyar lakodalom leírásából és összehasonlításából érdekes következtetéseket vonhatnánk le. Ez a fajta munka olyan gyűjtőket feltételez, akik anyanyelvi fokon beszélik a nemzetiségiek nyelvét. Nagy könynyebbséget jelentene, ha nemzetiségi középiskolások, egyetemi hallgatók és tanárok részt vállalnának ebből a munkából. A sürgető feladatok között tartják számon a néprajzosok a viseletgyűjtést is. Igaz ugyan, hogy a falusi nép már kivetkőződött, de a sublótok mélye még őrzi a régi ruhákat, viseleteket Teljes öltözeteket gyűjt a múzeum, hogy egy-egy viseletet tetőtől-talpig bemutathassanak a látogatóknak. Különösen a férfi és nemzetiségi öltözetek szorulnak kiegészítésre. Modern korunk vívmányait is egyre gyakrabban használják fel a néprajzi gyűjtés szolgálatában. Filmfelvevőgéppel örökítik celluloidszalagra a népélet megm^adt eseményeit, szokásait, munkafolyamatait, a kismesterségeket. Az amatőr filmeseknek igen jó vadászterület a néprajz. Születtek Vöröskőy János: 14 JPPOI E&SSQi visszalép 28. A „paraszt" — a szolnoki MÁV-főnökség alkalmazottja, aki közelről ismerte Medgyest — e pillanatban ment el az állomásfőnök mellett. Hosszan egymásra néztek. Beke feszülten figyelt. Az utas, az ablak közelébe érve, leemelte a kalapját, s mintha a bélése érdekelné, belepillantott. Az őrnagy megértette a jelzést: a tanú nem ismerte fel „Medgyest". Az ajtóhoz ugrott, hogy a peronra siessen. Odakint ebben a pillanatban lövés csattant. Beke elsápadt: biztosra vette, hogy a pisztolygolyó a szolnoki vasutast találta. „Medgyes" felismerte a helyzetet, rádöbbent: a „MÁV-tisztek" csak a leleplező tanúra vártak, hogy letartóztassák. Kint hirtelen megkönnyebbült A sínen az állomásfőnök feküdt, keze görcsösen szorította a revolverét — Nem várhattam! — mondta a sötétből kilépő Ébert. — Ha nem lövök, végez a vasutassal. Éppenhogy megelőztem... A második lövés, amelyre mindketten berohantak, a szalonban dörrent. Paál, aki egyedül maradva felfeszítette a szekrényajtót, a vállába kapta a pisztolygolyót, egyenesen a fogason függő ruhák közül. A „nyomorék" lány kiugrott búvóhelyéről, és villámgyorsan a nyitott ajtónál termett Ott egyszerre két revolver meredt, rá. — Egy magazin szerint — mondta higgadtan Beke —, maga már réges-rég Nyugaton van!... A csinos arcra most kiült a kor, a harminc év és a „hivatás" nyoma, mindaz, ami a paralízis, a bénaság helyett valóban megviselte, éretté tette. A két tiszttel sunyi, eszes és vérszomjas vadmacska nézett szembe. Ébert elővette a bilincset... Kertész ezredes hivatali szobája még azokra is lenyűgözőn hatott, akik gyakran megfordultak benne. A hosszú helyiség baloldali falának nagy részét — akár a tapéta — hatalmas térkép borította, melyen azonos színű gombostű-zászlócskdk jelezték egy-egy akció helyét. Fölötte éles fényű neoncsövek, a mennyezeten pedig keskeny sín, a térképet elfedő függöny számára. A szoba közepén nehéz íróasztal állt, mellette kis guruló asztalkán hangszórós-mikrofonos távbeszélő, tucatnyi billentyűjéhez egy-egy villogó lámpa. Az íróasztalon még négy telefonkészülék. Jóllehet színük és alakjuk sem sokban különbözött, gazdájuk, mindig biztos kézzel nyúlt ahhoz, amelyik éppen jelzett. A tanácskozó asztal a helyiség túlsó végébe szórult A magasba nyúló, húsos levelű fikuszok és a virágtartókon elhelyezett vízipálmák csak némileg enyhítették a szoba szigorú hangulatát. A házi készülék hangja Kertész ezredest a térkép előtt találta. Hivatalba érkezése után mindig azzal kezdte a napját, hogy megállt a „tapéta" előtt. A zöld, narancs, viola és egyéb színű zászlók most mintha ott se lettek volna: tekintete csupán a feketékre irányult. Jobbról egy, Szolnok városába tűzve, középen, a többi zászló között Budapesten is egy fekete, Dunántúlon pedig három: a gimnázium székhelyén, Násfán és az onnan kiinduló országút mentén. Az őszhajú tiszt itt tudott legjobban töprengeni. Amint nézte az események színhelyét, képzeletében megjelentek a szereplők, s szinte maga előtt látta: ezek akkor indultak innen oda. itt ez és ez történt, oda ment az újabb utasítás, s ott ismét bekapcsolódott valaki. S hová vezetnek a végső szálak? Egy faragott dobozból fekete zászlót keresett elő, s az előző este tartott beszámoló alapján a dombhajlatok között megbújó Bakonyfürt vasútállomáshoz tűzte. A kör tehát bezárult... Az egyhangú berrgés nem zökkentett ki gondolataiból. A készülékhez lépett, lenyomott rajta egy gombot, s beleszólt a mikrofonba: — Igen. Olyan jelentést kapott, amire számított. — Beke őrnagy és Ébert százados megérkezett. — Jöjjenek be! A katonás jelentkezés csak egy másodpercig tartott. Az ezredes mosolya, barátságos kézfogása a szorosan összetartóak meghittségéről beszélt. Első kérdése sebesült beosztottjára vonatkozott: — Paál? — A hét végén kijön a kórházból. (Folytatjuk.) tett húszperces filmet, Bogdán Lajos pedig a szitásmesterséget örökítette meg. A múzeum minden évben támogatást ad egy-két néprajzi dokumentumfilm elkészítéséhez. — Gyűjtőmunkánkhoz nagy segítséget nyújtanak a honismereti körök. Számítunk is munkájukra. Nemes feladatot teljesítenek, amikor felhívják figyelmünket egyegy tárgyra, jelenségre. Megyénkben igen jó gyűjtőhálózat alakult ki. Különösen a rúzsai. tápéi, mindszenti, apátfalvi és csanádpalotai szakkörök munkája érdemel dicséretet. Számítunk az egyéni gyűjtők munkájára, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók érdeklődésére is. T. L. NAPI KISLEXIKON a vendéglátóipar osztályzásáról Mitől vendéglő a vendéglő és mitől csárda a csárda? — jó néhányan kérdezték az utóbbi időben olvasónk közül Kérésüknek eleget téve, foglaljuk össze, amit a vendéglátóipar üzleteiről tudni kell. # Előírás? A gazdasági reform bevezetése előtti belkereskedelmi miniszteri rendelet részletes és merev szabályokkal határozta meg az egyes osztályokkal szemben támasztott követelményeket. Az a rendelet viszont, mely most érvényben van, általános előírásokat tartalmaz, s lényegében nagyobb önállóságot biztosít a vendéglátóipari vezetőknek, hogy határozzanak a besorolásban. Erre öt kategória használatos: vannak I—IV. osztályú és osztályon felüli üzletek. # Berendezés? Azt, hogy melyiket milyen osztályba lehet sorolni, az üzlet belső és külső képe, a berendezés, felszerelés csakúgy meghatározza, mint az ételek vagy a kiszolgálás minősége. Az osztályon felüli, tehát a legmagasabb izlést is kielégítő üzletben 175 százalékos haszonkulccsal dolgozhatnak, míg a IV. osztályúakban csak 46 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy a felhasznált nyersanyag árának hány százalékával kalkulálhatnak fenntartásuk és hasznuk érdekében. 0 Szakmai? A vendéglátóiparban — akárcsak a köznyelvben — másfajta szakmai meghatározásokat is használnak. Az éttermet az különbözteti meg a vendéglőtől, hogy az előbbi étlapját főként a nemzetközi konyha, az utóbbiét inkább a hazai konyha ételei, specialitásai jellemzik. Csárdának akkor minősül a vendéglő, ha helyisége, berendezése, felszerelése, étlapja „magyaros", Mas jellegű családja a vendéglátóipari üzleteknek a falatozó, büfé és a bisztró, s megint más a mulató, illetve bár. A drinkbár viszont mér az italüzletek közé tartozik, akárcsak a termelői bormérés vagy az italbolt