Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

\ KEDD, 1972. fT.BRUAR 22. Cél: a hatékonyabb /§ gazdálkodás Buda István munkaügyi miniszterhelyettes előadása Tegnap, hétfőn délelőtt az MTESZ Csongrád megyei szervezete nagy érdeklődéssel kisért előadást rendezett a Csongrád megyei tanács nagytermében. Az előadáson — amelyen többek között megjelent dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára és Berta István, a Csongrád megyei pártbizottság munkatársa, valamint a megyei és Szeged városi tanács több vezetője — Buda István munkaügyi miniszterhelyettes o bérpolitika és a jövedelemszabályozás kérdéseiről számolt be vállalatvezetőknek, s más szakembereknek. * Köztudomású, hogy az elmúlt esztendőben nemzeti jö\edelmünknél nagyobb értékű terméket használtunk fel; többet költöttünk, mint amennyit munkánkkal előállítottunk. Bár a közvetlen fogyasztás — a vásárlóerő növekedése — a népgazdasági tervekben előírtaknak megfelelően alakult — a bei uhazások. a felhalmozás, a készletgazdá'kodás azonban jóval meghaladta a lehetséges, kívánatos mértéket. Ez azt jelenti, hogy az 1971 elején életbe léptetett közgazdasági szabályzók tökéletesen működtek a közvetlen fogyasztás területén, míg a másik oldalon, a termelés területén nem. Mindebből egyértelműen megfogalmazódik jelenlegi feladatunk: hatékonyabban kell gazdálkodnunk, növelni kell a termelést, méghozzá nem a munkáskezek számának gyarapításával, többletlétszámmal, hanem a meglevő eszközök jobb kihasználásával. A népgazdasági feladat határozza meg a vállalatok jövedelemszabályozását. Ennek érdekében ma már nem csupán az elért nyereség mértéke döntő a vállalati eredmény megállapításában, hanem az is, hogy ehhez mennyi bért használtak fel. Népgazdasági méretekben kell megnövelni a hatékonyságot, ezért a vállalati életben az ösztönzés és eloszlás helyes arányának figyelembevételével mindenképpen ösztönözni kell az emberi erőfeszítéseket. Igaz, az arányok megválasztása rendkívül nehéz, hiszen az anyagi ösztönzés, valamint az elosztás elvét egymás mellett alkalmazni bizonyos konfliktusok nélkül nem lehet, a vállalatoknak azonban olyan módszert kell találni, hogy a népgazdasági, a vállalati, s az egyéni érdek minél közelebb kerüljön egymáshoz, azonos legyen. Szükség van a központi bérszabályozásra, mert a vállalati nyereséget nem csupán a vállalatnál dolgozó kollektíva munkája, hanem jó néhányszor külső tényezők is befolyásolják. A hatékonyabb gazdálkodós érdekében mind sürgetőbben vetődik fel a vállalati belső reform ügye. Népgazdasági méretekben a reform beváltotta a hozzá fűzött reményeket, jól szolgálja a szocialista építést. Ám ehhez képest a vállalatok belső gazdálkodásában, életében még mindig késik a korszerűsítés. A vállalati belső mechanizmus sokhelyütt egyenesen gátja a fejlődésnek, túl nagy a centralizáltság, tröszti, nagyvállalati szervezeti szinten, a különböző termelő egységek a legalapvetőbb önállóságot sem kapják meg stb. Pedig a belső reform nélkül a vállalatok nem érhetik el azt a gazdasági eredményt, amelyet elvárnak tőlük a negyedik ötéves tervben. Feltétlenül szükség van a gondosabb munka- s üzemszervezésre, a vállalat belső gazdálkodási rendjének korszerűsítésére. m. I. Az Alföldön 55, a Dunántúlon 45 százalékos a csapadékhiány Fel kell készülni az öntözésre Több mint egy éve gyűlik a hazai időjárás csapadékadóssága. Ezért dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettesnek és Breinich Miklósnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesének aláírásával most együttes MÉM—OVH felhívás jelent meg, amely felszóllítja az öntözővizet szolgáltató és felhasználó szervezeteket, hogy haladéktalanul készüljenek fel az öntözés kora tavaszi megkezdésére. A felhívás rámutat, hogy az 1971—72. gazdasági év első harmadában, október 1től január végéig a Dunántúlon átlagosan 45, az Alföldön pedig 55 százalékos a csapadékhiány, A Dunántúl déli részén 110, a Tiszántúl északi és déli vidékein 100, a Duna—Tisza közén és a Tiszántúl középső területein 70—80 milliméterrel volt kevesebb a csapadék a szokásosnál. Most már nyilvánvaló, hogy kritikusan száraz tavaszra kell számítani. A csapadékhiányt ugyanis csak több hónapon át tartó rendkívül nagy esőzések egyenlíthetnék ki. erre pedig nincs kilátás. Feltételezhető, hogy az idén még a kis vízigényű növényeket is öntözni kell. Ezért ebben az évben maximálisan ki kell használni minden öntözési lehetőséget, teljes egészében hasznosítani kell a rendelkezésre álló öntözési vízkészletet. Az öntözővizet szolgáltató és felhasználó szervezeteknek még a tél során gondoskodniok kell a különböző berendezések — szivattyúk, motorok, öntözőcsövek, szórófejek, zsilipmozgató szerkezetek stb. — megjavításáról, felújításáról, a kutak kitisztításáról, a tározók feltöltéséről. megfelelő tartalék alkatrészek beszerzéséről. A nagyüzemi gazdaságoknak jó előre, tehát már most ki kell jelölniük az öntözőberendezesekeí kezelő dolgozókat, es gondolkodni kell megfelelő kiképzésükről, hogy megteremtsék az öntözőberendezések üzemeltetésének valamennyi feltételét. A felhívás hangsúlyozza: megengedhetetlen a jelentős állami támogatással létrehozott öntözőberendezések kihasználatlanságát, karbantartásuk és javításuk elmulasztását eltűrni. Minden vízfelhasználó elsőrendű érdeke, hogy amint megkezdhető a talajművelés, azonnal hozzáfogjon a már kritikussá vált vízhiánycsökkentéséhez. A gyors beavatkozást segíti az a korábbi rendelkezés is, amely szerint az öntözési idényen kívül felhasznált öntözővíz tározó öntözésnek minősül, s ezért alapdíjmentes. Az öntözőgazdaságok az előkészületek során vegyék igénybe az Agroinformnál és a vízügyi szolgálatnál dolgozó szaktanácsadók segítségét. A felhívás széles körű társadalmi összefogást sürget, mozgósítja a megyei és járási tanácsokat, a termelőszövetkezetek területi szövetségeit, az érdekelt tudományos, társadalmi szerveket, a termeltető és az átvevő vállalatokat, hogy aktív munkával segítsék a szárazság elleni küzdelmet és mindent tegyenek meg az öntözőberendezések lehető leghatékonyabb kihasználása érdekében. (MTI) A semmi ágán Van egy 80 éves, öreg barátnőm. • Mikor először telefonált, könyörgött, keressem fel, segítsek rajta. De ugye azonnal megyek, mert fontos. Hagytam csapot-papot, mentem. Már egy órája beszélgettünk, mikor tárgyra tértem: hát, akkor miben kell segítenem? Nagyot nézett. — Hát itt van, nem? — Hét itt — Na. Ebben kellett segíteni. Hogy valaki szóljon hozzám. Nincs senkim. Ha néha eljönne, vagy telefonálhatnék magának... Néha levelet is ír, S én válaszolok. Az élet szépségéről, az emberek jóságáról beszélgetünk levélben. Néha hisz nekem, néha nem. Teljesen egyedül van. Kiapadt körülötte az emberi jóság. „A semmi ágán ül szívem ..." — írta az elhagyatott, betegséggel viaskodó költő. A magányt kevesen tudják így szavakba szorítani. Csak szenvednek tőle az emberek. Néha jobban, öreg, beteg lábaim, vagy az, hogy nincs senki, akihez szóljak. — Egy 88 éves néni szavai ezek. Harmincegy éve él egyedül. Fiatalabb testvérei is meghaltak. Távoli rokona van még Pesten, ha ugyan él az is még. Nem is tudja. Hideg a szoba A nap legnevezetesebb eseménye zajlik — ő szertartásnak mondja: a tűzrakás. Vigyázva szedi a hamut: ne poroljon semmit. Nem engedi, hogy megcsináljuk helyette. Se én, se a gondozónő nem vigyázna úgy, mint ő. „Vigyáznom kell a rendre, mert nehezemre esik a takarítás" — mondja. — Mi lenne velem, ha ez a jó lélek nem volna! A jó lélek — szociális házi gondozónő, a III. kerületi tanácsi hivatal jó angyala. Hatvan idős, egyedül élő embert látogat. Járja a várost. Gyógyszert visz, mosószert és jó szót. Takarít, mosogat, ebédet főz, vagy orvoshoz és fürdőbe viszi az öregeket. Mosolyogva, derűsen végzi nem éppen irigyelni való munkáját. Kapocs az élethez. — Jó várni őt és ha elmegy, arra gondolni napokig, mit mondott, mit csinált, mikor jön. Nélküle már nem élnék. Látja, vénségesvén vagyok. Sokszor gondolok arra, minek is élek még? Gondolkodom az életről, biztos nem is értek mindent, de azt mondom, emberséges rend az, amelyik törődik a tehetetlen öregékkel. Erre szeretek gondolni. Meg néha arra, hogy mikor húszéves voltam, egész Eperjes szeretett engem. Bizony. Aki csak megismert mind. Szépen zongoráztam, meg énekeltem. Maguknak is énekelnék, de már nem tudok. Friss, derűs lélek. Rend körülötte és rend a szívében: van még, akit szerethet. A házigondozónő a barátnője. nincs, közsegélyt kap, 400 forintot — A fiam, az a jó lélek, küldene, de négy gyereke van. Mi marad neki is, kérdezem én? — rebegi. Ilonka néni ebédet és uzsonnát kap az öregek klubjában. „Jó házikoszt, szeretem" — mondja. „És az külön szórakozás, hogy megyek. Ott fürödni is lehet." Legalább nem hagyja el magát. — Itt voltak a gyerekeim, meg MESÉBEN ÉLNI VÁRTAM, KEDVES... Elfogytak a házhelyek Kiskundorozsmán Tegnap, hétfőn délelőtt rendkívüli ülést tartott Kiskundorozsma nagyközség tanácsa. Az ülés Tóth József tanácselnök vezetésével vitatta meg az elmúlt év költségvetési és fejlesztési tervének végrehajtását, az idei terv feladatait. A dr. Kószó Péter vb-titkár által előterjesztett anyagot a tanácsülés egyhangúlag elfogadta. Két évvel ezelőtt 7 és háromnegyed millió, tavaly 14 millió forint sorsáról határozott a nagyközségi tanács Kiskundorozsmán. A mostani ülésen 26 millió 772 ezer forint felhasználásáról dön1 töttek. Igaz, ebből jó néhány millió az, amely — bérek formájában — csak átmegy a tanács kezén, de felhasználása kötött, mégis egyre nagyobb feladatot jelent elosztása, kezelése. A szokásos fejlesztési feladatok ojegoldása — járdaépítés, villamosítás stfo. — mellett tavaly főleg előkészítésre költött a tanács: az általános községrendezési tervre, a piactér feltöltésére, a tervezett mozi, s a fölötte épülő lakások helyének biztosításához vásárolt épületre, a 12 tantermes iskola tervezésére stb. Ebben az évben már a megvalósítás érdekében emeltek szót a tanácstagok, főleg az iskola ügyében. Ha idén nem kezdenek hozzá a nagyközségben az új iskola építéséhez, akkor a nagyközség tanácsa hamarosan nem tud eleget tenni alapellátási kötelezettségének sem: három éven belül ugyanis hat-hét tanulócsoporttal többet kellene elhelyezni a most is 200 százalékosan kihasznált általános iskolában. Az iskola építéséhez jelenleg 12 millió forintja van a tanácsnak, ezzel aaembai — a megváltozott beruházási körülmények miatt — 22 millió 200 ezerre lenne szüksége. Ennyivel többet még akkor sem tudnak biztosítani. ha átcsoportosítják a rendkívül gyenge kommunális ellátottságú nagyközség közművesítésére tervezett összegeit. A fejlesztéshez tervezett 18 millió forintos bevételből más célokra még tartalékolni is kell. A nagyközség fejlődését ugyanis nemcsak a gyerekek számának iskolahiányban lemérhető ugrásszerű növekedése mutatja, hanem az is, hogy lassacskán alig marad kisajátítható terület. Mivel az 1969-ben kialakított házhelyek egy szálig elkeltek, 4 és fél millió forintos költséggel több mint 290 teleknyi terület kisajátítását tervezik még ebben az-évben. Ilonka néni a mennyezetet nézi. Fekszik. 66 éves, nem nézném annyinak sem. A szoba kőpadlója még vizes — most mosta fel a szomszédasszony. Máskor is törődött vele, de napok óta gyakrabban jön. Nincs két hete, hogy örökre elment Ilonka néni élete párja — Sokat betegeskedett. De volt kivel foglalkozzam. Megfeledkeztem a magam bajáról. Ilonka néni is beteg. Bordatörés. Kórházban is volt, mert a keze is sérült. Akkor még élt Péter bácsi, a férje. Mikor Ilonka nénit kihozták a Il-es kórházból, kitakarított szoba, meleg étel várta. Tudta azonnal: a gondozónő járt náluk. , Ilonka néni mindenét elvesztette a háborúban. Meg is sérült: légnyomást kapott. Nem dolgozhatott, nyugdíja az uram. Főztem nekik, de nem ízlett, hat elmentek. Most sírdogálok. Majd viszszajönnek, vasárnap, tudom visszajönnek. Leszel a kislányom? — Leszek. Csak ne tessék sírni — felel a gondozónő és nagyot sóhajt. Rég meghalt az idős asszony ura is, gyerekei is. Dehogyis jönnek — de amíg a mesében él, addig is él a néni. Nem készül utánuk menni. — Csodálatos, hogy ertek a nagyon nehéz körülmények között élő emberek hogy szomjazzák a szépet. Olvasnak. Rádiót hallgatnak. Keresnek valakit maguknak, akit szerethetnek — mondja. Csodálatos. Sétálok a parkban. Kivágták egy öreg, korhadt gesztenyefát. Egy kislány ágakat tör róla. — Minek az, lelkem? — kérdi egy sétálgató, idős ember. — Vízben kinyílik. — Kell egy kis tavaszt lopni a télbe — mondja az öreg. És ó is tör egy ágat. Majd rákérdez: — Megérem-e, míg kihajt? A kislány meglepődik a kérdésen. — Három hét se kell ennek, azt' milyen szép lesz! Agak. Életet hajtó ágak. Nem a „semmi ága"... Két nehézkes, hivatalos stílusú mondat egy jegyzőkönyvből: „A szociális gondozás címen 2 főfoglalkozású szociális gondozónő és 3 fő 4—4 órás kisegítő van alkalmazva. Szükséges lenne a harmadik szociális gondozónő a házigondozásra, ápolásra szoruló sok öreg ellátására." Húzzuk ala: szükséges lenne. Jelentkezőt vár a III. kerületi tanácsi hivatal. Szőke Mária Megemlékezések a szovjet hadseregről A szovjet hadsereg és hadiflotta fennállásának közelgő 54. évfordulójáról hazánkban is megemlékeznek. Országszerte megkoszorúzzák a felszabadító harcokban elesett szovjet katonák emlékműveit. Az évforduló alkalmából a csepeli sportcsarnokban kedden ünnepi nagygyűléát rendez az MSZBT Országos Elnöksége. Az évforduló előestéjén, február 22-én a Gellérthegyen katonai tiszteletadással felvonják a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Í