Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

VASÁRNAP, 1972. FEBRUÁR 20. 3 m|a|g|a|z SZÓF1 A Krokodil szatirikus enciklopédiájából TAKARÍTÓNŐK IRODA — az a hely, ahol különösen csillognak a főnökség érdemei, és ahol a beosztottak gyengéi is felnagyíttatnak: hely, amelyik jellemzi az embert. GAVALLÉR — vőlegény bizonyítékok nélkül. KÖTÉLTÁNCOS —ember, akiért lehet kezeskedni, hogy nem tér le az egyenes útról. • í-ISZMOGAS — játék az Ktegek túlfeszitésére. KAPITULÁCIÓ —a teljes fizetés átadása a feleségnek. KARRIER — csigalépcsőszerű mozgás felfelé. ZSEB — az álmodozás, tervezgetés örök motorja. MINŐSÉG— * hajrá mostohaleánya. KINCS—egészen hasznos ásvány. KULCS — továbbfejlesztett sperhaltni. KÖNYÖRGÉS—elvek feladása terden álló helyzetben. KÖNYVBARÁT—azon áruház igazgatója, aki a panaszkönyvel, páncélszekrényben tartja. KONZERVATÍV —aki jobban •eereti a konzervet, mint a friss sült húst; vagy aki csökönyösen keresi a boltokban a borjúhúst. SZÁLLÓIGÉK — szavak, ame lyek egyik fülön bemennek, a másikon ki. ERÖS DOHÁNYOS —aki időnap előtt kiíüstöii magát a világból. HATTYÚDAL — olyan szám, amely vastapsra sem ismételhető. HORGÁSZ ZSINÓR — fonál, amely összeköti az embert a termeszettel. TÓCSA — víztároló, amolyan helyi jelentőséggel, amelyben az optimista a csillagokat, a pesszimista a sötétséget látja. EMBEREVŐ — olyan ember, aki a saját szája íze szerint válogatja a barátalt. ÜZLET — kereskedelmi egység, ahol mindent árulnak, de nem minden kapható. BÜTORÁRUHÁZ — olyan üzlet, ahol meg lehet tudni, hogy Hm ERŐNLÉT — a Zsiguliban levő lőerő léte melyik bútorgyárban gyártanak rossz bútort. MEDIKUS — írnok, aki latin kifejezésekei is képes leírni. ORVOSTUDOMÁNY — javítószolgálat, amelyik nem rendelkezik biztonsági pótalkatrész-szolgálattal. MEMOÁR —könyv az életről, amelyiket szeretett volna megélni a szerző. ÁBRÁND — találkozás a vágygyal távollétében. MIKROBA—olyan élőlény, amely képes meglátni a molekulát szabad szemmel is. SOKLATOSZOGÜSÉG — az elvtelen ember nézőpontja. AZ IFJÚKOR — ínyenc falat, amelyiket úgy nyelsz le, hogy az ízét sem élvezed. MONOLÓG —az oroszlán és a nyúl dialógusa. TENGER —a csepp szó többes száma. BÖLCSESSÉG — útipoggyász, melyből minél több van, annál könnyebb. MÚZEUM — a tárgyi bizonyítékok őrzőhelye, ahol a rég történt dolgok szemtanúit kutatók helyettesítik. ZENE — a bérházszomszédok párbajának korszerű eszköze. EGÉRFOGÖ — kiokoskodott szerkezet, mely az egér ostobaságára épül. rordftotta: stger Imre A

takarítónők összetartottak. Nyolcan voltak a hivatalban. beosztották maguk között a folyosókat, a szobákat, a W. C.-ket, a seprűket. Megosztották egymással gondjaikat, uzsonnájukat. Négyórás elfoglaltságuk volt, munka után meghívták egymást a sarki presszóba. Szimplát ittak, és a presszót is úgy hívták: Szimpla. Az életük is szimpla volt, így azután minden stílszerűen történt ebben a múlatásban. A kicsike kávét jó sokáig itták, sok volt a mondanivalójuk. Az életükben nem volt nagy regény, a mások életéről beszéltek, a szobák urairól, akikre takarítottak. — Sok volt a rúzsos csikk a hamutartóban M. elvtársnál. Az a nyavalyás nő nem hagyja békében. Meglátjátok lebuktatja azt az aranyos embert. Gyerekek, hogy az milyen rendes ember. Ha korán bejön, mindig megkínál valamivel. — A Margit szerelmes — vetette közbe az egyik, és kezét foghíjas szája elé kapta. Már harminc éve így nevetett. A harmadik átvette tőle a szót — K. elvtársnál még a függönyöknek is pálinkaszaguk van. És az a rengeteg pohár, üveg, szemét, amit otthagynak maguk után! Ez kocsmát csinál a hivatalból. Teheti, jól fekszik. És milyen durva, hogy lenézi az embert! Takarítónő! Mi az neki? Semmi! Pedig meglehet, az ő anyja is az volt. Ha másnaposan jön be, veri a faromat, pedig az anyja lehetnék. Ilyenkor ijedten összenéznek, összébb bújnak, istenkísértésnek érzik ezt a beszédet. De Ilona a legszókimondóbb közöttük. Nem hagyja abba: — Minek sunyítotok? Én nem sumákolok, én neki is megmondom ... Soha nem mond meg senkinek semmit, de olyan jólesik ezt hinni. Ha az embernek rossz az élet, legalább egymás között merjen szólni. Rózsa minden szobában szerelmi regényt sejt. ötvenéves. Naiv, jó lélek. Tiszta, sokat ad a külsejére. A többiek már megszokták, szeretik. — Bejött reggel L. elvtárs, azt mondta nekem, kezét csókolom Rózsa... És, hogy milyen csinos vagyok! Nincs még egy ilyen jó ember a házban. Minden nő odavan érte. Én nem mutatom, hogy nekem is tetszik, öreg is vagyok hozzá... Meghatódnak. Az eres, deformált kezek szeretettel tapogatják Rózsa hátát. Rózsa kér a pincértől nyolcuknak négy üveg Kinizsit. Most semmi sem drága, mert a lelkéről van szó. A sörtől egy kissé hangosak lesznek. Margit nem bírja az italt, sír. Két fia van. A harmadik meghalt. Pedig az volt a legjobb szívű gyerek. Ha élne, az az egy segítené őt. Nem hagyná dolgozni, klozetot pucolni. — Ezt már zokogva mondja. Mindannyian könnyeznek, sanyarú életük múlásán, melynek hátralevő napjait apatikusan morzsolgatják. A pincér odajön, és azt mondja: „Csendesebben, asszonyok." — Ez olyan, mint a Kolozsi — mondja az egyik szipogva, s ettől vidámak lesznek. A könnyek még csillognak a fáradt szemekben, de a vértelen ajkak már mosolyra torzulnak. — A kis hülye. Kétezer forintért vigyáz ránk. — Sakkozik munkaidőben. — Amikor a főnök rajtakapta, azt mondta, onnét a klubból jobban tud bennünket figyelni. — Azt mondta, tűi sok szappan és mosópor fogy az utóbbi időben. Itt valami nem stimmel. — A főnök jól letólta. — Meg is ittuk a levét. — Odajött hozzám azzal a hülye képével, és azt mondta: „Asszonyok, magukra panasz van. Jelzések érkeztek, hogy lógnak." — Jelzések!? Hogy oda ne rohanjak. — V. aztán bejött hajnalban, emlékeztek. Kikutatta a szatyrainkat, hogy nincs-e benne szappan. Adtam én neki szappant. Bekentem a szobája előtt a parkettát finom puha szappannal. Nem sajnáltam tőle. Ha úgyis fogy ... Akkorát esett a lelkem, két napig fogta a fenekét. — Képzeld, hozzám jött panaszkodni, hogy nem tud kimenni a tréningre. Még szellemeskedett is, azt mondta, hogy a jó csődör vagy megvakul, vagy megsántul. — Kolozsi. meg a csődör! Ezen mindannyian jót nevettek. — Nem baj, lelkem, gondoltam, legalább nem ülsz egész nap a sakktábla mellett. Ránéztek a pincérre, fizettek, felvették szegényes putyerkájukat, s nehéz járásukkal elindultak az ajtó felé. SCHA ANDOR T0~; LOMNICI UTCA 65. Lomnici utca hatvanötben hánysxor-hányszor csak leskelődtem szivemmel ott az ablakon. * Mint nyárra nyár • a télre tél jön úgy indultam meg este későn s mindig a töltésoldalon... Elidőztem a esordakútnál s egy duruzsoló kocsmapultnál hogy vártam szólít s rám koccint Átsuhantam a néma tarlón kezem az ismert utcaajtón ... Almában — hallom — felköhint . • • Álmát ma dehogy botom én meg úgy kell az fáradt két szemének mint szivének a gyógyszerek Fáradt testben friss lelke' reszket kedvére már hogy nem repeshet unokák közt mint nagy gyerek Nézi virágba-szökkent-ágát: a hű Asszony két szép leányát s a tékozló bolond Fiút Gondolatai messze járnak az árny az arcán mégse bánat csak hosszú volt hosszú az út... Most ül velünk, a tűzhely mellett ajkán moccan a szólehellet s hucut mosoly les két szemén * ... Mozdulnak néma árnyak mostan Szivem dübög... Marokba fogtam: Halkan!... S ne vidd az álmot éj! Fiatalok, fiatal arcok a képeken. Gyárakban, sr olajinezón. építkezéseken dolgozó fiatal munkások , arca. Betölti őket a figyelem, elmerülnek a munkában, amely része életüknek. Fiatalok, akikről határozatok, törvénycikkek születtek, hogy többet és Jobban foglalkozzunk velük ezután. Szükség van erre, jó és kell. Ám az arcokat látva, az alkotó munkát, fiatalságukra inkább a ráncok hiányából, mint a végzett munkából figyel fel az ember. Mert ha fiatalok ls. | teljes jogú és értékű tagjai a társadalomnak, a dolgozó emberek közösségének. Természetesen vannak különbségek a generációk között, életmódban, felfogásban és életük gondjaiban. Éppen ezért jó. ha külön Is foglalkozunk a fiatalokkal, külön is szólunk róluk és értük. Ezért jelenik meg mai magazinunkban az Ifjúsági oldal, melyet ezután is szeretnénk havonta közreadni.