Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-16 / 39. szám

' SZERDA, 1972. FEBRUÁR 16. 7 Két félből — egész Somogyi Károlyné felvétele Még ott ágál a daru az épület végén, de már teljes szépségében csodálható elölnézetben az MTA újszegedi biológiai központjának laboratóriumi épülete. A 103 méter hosszú épület két részletben készült, s így egyik felében eddig is végezhetők voltak a tudományos kutatások. Kár, hogy tavaly megtorpanás történt az építkezésen, s a tervezett 55 millió forint helyett mindössze 13 millió forint értékű munkát végeztek el az építők Két szegedi vállalatnál: Mennyi lesz a nyereségrészesedés ? Számolgatnak -a vállalatoknál, osztanak, szoroznak; s naponta kérdezgetik a könyvelöket, lesz-e nyereségrészesedés? A válaszok elég bizonytalanok, még ott sem merik' pontosan megmondani, ahol tudják. Hátha közbe jön valami a mérlegbeszámoló ellenőrzésekor. A nagy összegezés szerint a szegedi és a Csongrád megyei iparvállalatok nyereséggel zárígy az előre elhatározott 700 milliós termelési érték helyett csak 689 millió forint értékűt állítottak elő, amely ugyan valamivel több a tavalyelőttinél, de kevesebb annál, amelynek révén nyereséggel zárhatták volna a múlt évet. A kormány által kiemelt beruházások zöme jól haladt, egyedül a biológiai kutatóintézet építkezésével maradtak el. A vállaták az elmúlt esztendőt. Az lat önmagát erőteljesen fejelőztes adatok 573 millió nyereségről beszélnek, amely, ha nem is sokkal, de körülbelül 7 millió forinttal több a tavalyelőttinél. Ez azt is jelenti, hogy csökkent a nyereség növekedésének üteme. Természetesen a nyereség sem egyformán növekedett a vállalatoknál, sőt lesznek olyanok is, ahol nem tudnak részesedést osztani. Két szegedi nagyvállalat eredményeit szemlélve például az látszik valószínűnek, hogy a Délmagyarországi Epitő Vállalatnál nem, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál pedig osztanak nyereségrészesedést a dolgozóknak. A DÉLÉP tavalyi tervét 98,5 százalékra ' teljesítette, lesztette. ékes bizonyíték erre az üzembehelyezett szegedi házgyár. A hirtelen fejlesztés persze azonnal nem „fiadzik", inkább fordítva, lemondásra kényszerít, de abban a reményben, hogy később meghozza a hasznot. Miért nem sikerült-az építőknek elérni az elképzelt 70 millió forintos nyereséget? Két fő okot emlegetnek: a házgyári beruházásnál kalkulált állami dotáció elmaradt, s tavaly romlott a vállalat gazdasági tevékenysége. Ezért úszott el a nyereség, ha lesz is valami eredmény, alig haladja meg a 10 millió forintot. Ekkora összegből viszont nem lehet R alapot képezni. Talán jövőre lesz nyereség, de ahhoz sokkal A nők hé! végi éjszakai műszakjának megszületéséről tárgyalt a MÉM miniszteri értekezlete Egy éven belül másodszor került kedden a MÉM miniszteri értekezlete elé az élelmiszer- és fagazdaságban dolgozó nők szombat és vasárnap éjszakai műszakjának megszűntetése. Az értekezlet most megállapította, hogy a múlt évi döntés álapjan idén több mint 4000 nő dolgozót mentesítettek a vállalatoknál a hétvégi éjszakai munka alóL Teljesen megszüntették ezeket a műszakokat a Mezőgép Tröszt gépjavító és szplgáltató vállalatainál, valamint az édes- és a likőriparban. Egyes iparágakban — például a tej- és a húsiparban — egyelőre csak korlátozottan volt mód a szombati-vasárnapi éjszakai munka alóli mentesítésre. Más iparágakban, egyebek között a konzerv- a hűtő- és cukoriparban a folyamatos technológia miatt egyelőre még szükség van arra, hogy a nödolgozók szombati és vasárnap éjszaka is bent legyenek munkahelyükön. Vannak azonban olyan üzemek, ahol jobb munkaszervezéssel az eddiginél lis több nődolgozót lehetett volna mentesíteni. a hétvégi éjszakai műszak alól. Az értekezlet úgy foglalt állást, hogy azokban az-iparágakban, ahol arra lehetőség van, végérvényesen meg kell szüntetni ezeket a műszakokat. Ahol a termelési adottságok nem teszik lehetővé a határozat maradéktalan végrehajtását, ott elsősorban az egyedülálló, kisgyermekes anyákat kell a műszakbeosztásnál előnyben részesíteni. eredményesebb munkát kell végezni majd. A tavalyi kudarc ellenére sem rosszak a DÉLÉP kilátásai. Segítséget ad a vállalat vezetőinek és dolgozóinak az az őszinte beismerés, hogy a tavalyi sikertelenség egyik fő okát önmaguk portáján keresték és találták meg. A munkahelyi, munkaszervezési hiányok, a munkafegyelem lazasága is sokat rontott. Erre az esztendőre 25— 30 százalékos termelés növekedésre számítanak, körülbelül 900 millió forint értékű az idei produktum. A házgyárban 1500 lakást készítenek, de összesen 1600— 1700 lakást kívánnak felépíteni. Lakások mellett tovább folytatják a kormány által is kiemelt beruházásokat, s elkezdik a húsipar ú.i létesítményeinek építését is A másik nagy szegedi vállalat a kenderfeldolgozóipar jobb esztendőt hagyott a hátamögött, mint az építők. A terveiknek megfelelően 78 millip forint nyereséget szereztek 1971-ben, vagyis eleget tettek a hatékonysági előírásoknak. A KSZV dolgozói már eddig és érezhették a nyereség hatását, hiszen a tervezett 3,2 százalékos bérfejlesztés helyett tavaly 4,5 százalékkal javították a fizetéseket, elsősorban a három műszakban dolgozó szövőnők keresete emelkedett szépen. Ez az összeg valójában a kifizetésre kerülő részesedés „előlege" minden hónapban. Különben a kenderfeldolgozóipar két heti bérnek megfelelő nyereségrészesedést igért dolgozóinak. Ha figyelembe vesszük a többlet bérfejlesztést és a kimutatott 78 millió forint nyereséget, akkor szépen teljesítették tervüket. Munkások a portban j fólesik leírni: szépen haladunk a pártépitéssel. Nem hiába foglalkozik új tagok szervezésével és fölvételével Szegeden is több ezer kommunista, nagyon komolyan véve az MSZMP X. kongresszusának szimpatikus ' hatarozatát. Ez ugyanis azt hangsúlyozza: „Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás jellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjainak kommunistává nevelésére, és a pártba való fölvételére." Szó sincs róla, nem különös embereket toborzunk a magyar nép pártjába, hanem mindenféle foglalkozású és hivatású dolgozók közül a legjobbakat, s különösen 9 példás életű, szorgalmú munkásokat S az eredmény kétségtelen. Szegeden 1970ben 153-mal, tavaly pedig 242 olyan emberrel . erősödött a párt, akik két kezük munkájával gyarapítják a szocializmust, ezáltal boldogulnak, és a tisztességük is makulátlan. Olyan férfiakkal és nőkkel, ifjakkal és meglettkorúakkal, akikel a forradalmi meggyőződés vezérelt közénk, és az átlagpolgároknál mindig többet akarnak tenrti ezért a társadalomért. A párt- nemcsak szívesen fogadja soraiba a műhelyek dolgozóit — akik szoros kapocsként kötik a pártot a dinamikus élethez, és óvják a bürokratizmus veszélyétől —, hanem a szó szoros értelmében küzd is értük,' napról napra igyekszik megnyerni a bizalmukat. Nem elvtelen udvarlással természetesen, hanem azzal, hogy gyakran a népszerűtlenséget, egyegy kisebb csoport neheztelését is vállalva, a közboldogulásért száll síkra mindenekelőtt. Altalános kommunista törekvés tehát a munkásoknak a párt felé irányítása. Szegeden, ahol igen számottevő az alkalmazotti réteg, különös jelentősége van ennek. Egyik, másik alapszervezetben megmegfeledkeznek ugyan a munkásokról, illetve a pártépltés könnyebbik módját választják néha, de ez a lényegen mit sem változtat Nem változtat még akkor sem, ha olykor furcsa dolgok derülnek ki. Megbecsült „öreg szakitól" hallottuk: „Engem ugyan még soha senki meg nem kérdezett, akarok-e tagja lenni a pártnak. Nyilván — nem tudok másra gondolni — nem nézték ki belőlem, hogy lényegében pártonkívüliként is kommunista vagVok." Mások meg azt kérdezik: „Kikre van tulajdonképpen szüksége a pártnak, mert engem valahogy mindig elkerülnek az elvtársak." • Mit lehet mondani az ilyen súlyos bírálatokra? Azt, hogy néhol csapnivalóan rossz a pártépités, és csak formálisan foglalkoznak tagfelvétellel. Nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban viszonylag sok könyvelő, portás, titkárnő, ellenőr stb. tagfelvételi kérelmét hagyták jóvá az alapszervezetek, és hozzájuk képest megcsappant a jelentkező, illetve a felvett munkások száma. Félreértés ne essék, hivatalokban, intézményekben ez magától értetődik, hiszen a pártban minden becsületes dolgozónak helye van, aki megüti az előírt politikai szintet, termelővállalatnál azonban, ahol a létszámot zömmel a szövőnők, betonkeverők, ácsok, varrólányok stb. teszik ki, elfogadhatatlan az ilyen arány. Hogy kikre van szüksége a pártnak? Semmi esetre sem az olyanokra, akik 1945-ben azért álltak csqpán átmenetileg közénk, hogy az akkori szűkös világban így reméltek sóhoz meg gyufához jutni, most meg jobb beosztást, gyorsabb karriert remélnek tőle. Az effélékre semmi szükség. Nagyon igaz, vannak a pártban olyanok, akiknek kívül lenne a helyük, a kívülállók némelyikére meg nagy szükség volna a munkásosztály élcsapatában. Néha elhangzik nagy önérzetesen: „Mit keresek én abban a pártban, ahol Z-nek, ennek .az ilyennek, meg olyannak is helye van?" Pedig így nem szabadna beszélni. A pártot elmarasztalni azért, mert a soraiba számító egyének ís befurakodtak? De hiszen a párt eleven organizmus, nincs és nem is lehet hermetikusan elzárva a társadalomtól, ezért megeshet, hogy egy-egy ajánló elfogultsága, hanyagsága vagy éppen felelőtlensége miatt, illetve a taggyűlés rábólintása folytán úgynevezett ..flekkes" embereknek is sikerül bejutni a kapun. Az ilyen eset azonban elég ritka, s ha kiderül, a párt eltávolítja soraiból a nem odavalókat. Miért mondják, hogy nehezebb szót érteni például a kőművessel, mint az irodai nyilvántartóval? Hogyan lehetséges, hogy a munkások helyett ott is hamarabb vesznek fel hivatalnok, vagy alkalmazotti foglalkozású párttagot,' ahol termelőmunka folyik, és ráadásul nagyon jól ismerik a pártépítési elveket? Kétségtelen, az előbbiekkel több a vesződség, a fáradság. Ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy a különféle szegedi munkahelyekre 13 ezren járnak be a környékről, és utaznak este vissza, továbbá elég nagy a vándqrlás egyik vállalattól a másikhoz (Szegeden a múlt év januárjától szeptemberig 21 ezer 500 volt a kilépők és mintegy 25 ezer a belépők száma), bizony meg kell vallani: velük nem könnyű foglalkozni kommunistává nevelés céljából. Hatványozottan érvényes ez a nőkre, akiket a férfiaknál jobban leköt a család gondja. Persze van egyéb akadály is. A gépírónő például közelebb van a pártvezetőséghez, az irodában könnyebben elérhető, és általában „megértőbb" is, amikor a pártba lépésről beszélgetnek vele. Finoman viselkedik — ahogy mondani szokás. A vasat kalapáló kovácshoz ellenben le kell menni a műhelybe, ahol örökké nagy a zaj, alig érteni egymás szavát. Az ilyen utat rendszerint külön tervezi a reszortfelelös vagy a megbízottja, mégis gyakran elmarad, közbe jön valami. A húzódozás sok helyütt kétségtelen. A munkás szókimondóbb, „bebeolvas" a vezetőségnek, ami rendkívül kényelmetlen egyesek számára, olykor nehezen elviselhető, s mint mondják, nincs elég idő arra, hogy meggyőzzék az ilyen „elmaradottat". Igen, igen, azt is ki szokták sütni ilyenkor, a stílus miatt, hogy az illető „még nem elég fejlett ahhoz, hogy páfttag lehessen". Táplálja az ilyen furcsa és legtöbbször alaptalan ítéletet, hogy a munkásnak nincsenek úgynevezett szempontjai, szinte semmilyen egyéni érdeke nem fűződik ahhoz, hogy jkvetlenül belépjen a pártba, s ha értetlenséget lát, forradalmi szemlélete ellenére is könnyen megbántva érzi magát, és félrehúzódik. „Ha nem kellek, hát nem kellek" — mondja, és végzi tovább a dolgát, amelyet — mivel amolyan fogd meg munka — nemigen szoktak irigyelni tőle. Bizony, elég jó szem kell ahhoz, hogy észrevegyék a kritizáló-panaszkodó emberben azt az értéket, amely már önmagában is figyelemre méltó, egy leendő kommunista elbírálása esetén. T

öbben ujjal mutogatnak a pártból már kizárt, csalom-lopom típusú alakokra, hogy „lám, ez is ott lehetett köztük". Tehát meglehetős rosszindulattal nem azt veszik észre, hogy a párt szüntelenül tisztítja és erősíti sorait, hanem rágalmazni, ködösíteni igyekeznek. Az ilyeneket például nem a gyufagyári Szögi Imréné érdekli, aki 1945 óta elvhű kommunistaként dolgozik gép mellett úgy, hogy már hétszer kapott kitüntetést érte, hanem az a néhány becstelen fráter, akiktől megszabadult, vagy ezután szabadul meg a kommunisták közössége. Szerencsére nagyon sokan vannak a példás életű, szerény, meggyőződéses elvtársak, akikre nehéz időkben is építhet a párt és az egész társadalom. Belőlük soha nem lehetnek elég sokan az élcsapatban. A szegedi pártszervezetek ezt tartsák szem előtt állandóan, és fordítsanak — ahogy a pártkongresszus előírta — különös gondot a munkások felvételéra F. NAGY ISTVÁN Hatlyastelepen és Rókuson Nép frontbizottságok újjáválasztása llku PáI Szófiában Ilku Pál ' művelődésügyi közvetlen együttműködési miniszter vezetésével tegnap, megállapodás megvitatására kedden küldöttség utazott és aláírására, - valamint az Szófiába — Sztefan Vaszilev , . , - • .... • .... bolgár közoktatásügyi mi- 0Ktatasl együttműködés ,doniszter meghívására — a szerű kerdeseinek megtárkét minisztérium közötti gyalasára. (MTI) Tegnap délután a hattyas- Megjelent és felszólalt a elnöke Móczó István, titkára telepi és a rókusi körzet gyűlésen Takács• Imréné or- dr. Pintér Aladárné lett népirontbizottságát válasz- szággyűlési képviselő, vala- Hattyastelep külső része a tották újjá a körzetek lakói, mint Rigó Szilveszter, a vá- városnak, és mint ilyen oszA hattyastelepi választási rosi pártbizottság munkatár- lozik a többi, városperemen gyűlésen Barna Lajosné el- sa. A gyűlés a beszámoló és levő település gondjaiban, nökölt, a titkári beszámolót a hozzászólások után 27 tagú A bajok egy részén segíteni Szélpál István tartotta. A népfrontbizottságot választott, egyelőre aligha lehet, am népfront városi elnökségét melynek elnöke Kovács akad olyan is, amelyen köRácz Károlv ' képviselte. István, titkára pedig ismét zös összefogással enyhíteni Szélpál István lett. A rókusi lehet tínoki tisztjél Pántya Né városrésze Szegedítoatól elnL-ffff ? ff"' nek * rókusi. Lakói a néptóffffffffJ ll beK 3 frontbizottság feladatai k£ leköszönő bizottság neveben zött most ^ jelölték me& dr. Varkonyi László elnök- hogy e munkaslakta te^ülenelvettes mondott beszamo- ten felnövő úi nemzedekek lót. A gyűlésen részt vett es sorsát bölcsődék, óvodák felszólalt Hofgesang Péter, epitésének meggyorsításával, városi népfronttitkár. A be- játszóterek létesítésével, szószámoló s a hozzászólások rakozási, művelődési lehetőután 52 tagú népfrontbizott- ségek megteremtésével seságot választottak, melynek gítse egyengetni. y