Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-16 / 39. szám

SZERDA, 1972. FEBRUÁR ffc Szegedi emlékek Szépséges esztendők" Vígszínház beli öltözőjében idézi fel hétesztendős szegedi pályafutásának eseményeit Miklósy György színművész, akinek oly sokféle arcát láthatta az egykori szegedi közönség, hogy felsorolni is nehéz volna. Sokat játszott a Szegedi Nemzeti Színház színpadán, érthető hát, ha azzal kezdi beszélgetésünket, hogy életének legszebb korszaka a szegedi volt. A színészek azok közé tartoznak, akik akkor boldogok, ha sokat dolgozhatnak. Nos, 6 körülbelül 120 szerepet alakított hét év alatt De nemcsak a színház és a szerepek sokasága teszi, hogy oly szívesen emlékezik vissza Szegedre, hanem maga a város is. — Már megérkezésem napján hamisítatlan szegedi gesztusban volt részem — meséli. — Ahogy betettem a lábam a- színházba, azonnal lecsapott rám a néhány éve elhunyt népszerű, kedves, bohém színész, Káldor Jenő, s ellentmondást nem tűrő hangon közölte velem, hogy nála fogok lakni. Káldorral való gyors barátságom aztán a várossal való kapcsolatomat is egycsapásra közvetlenné, természetessé tette. „Jegyezd meg —* oktatott ki Káldor az esti séta alkalmával —, hogy Szegeden három ember számit. Sorrendben (alulról fölfelé): polgármester, főispán, Káldor!" Kicsi, de végtelenül lelkes társulattal kezdte a munkát Szegeden Miklósy György. Neki, mint fiatal színésznek — képünkön — sokat jelentett, hogy az első perctől a színház értékes, hasznos tagjának érezhette magát, akire számítanak, akire feladatok várnak. A Moszkvai jellem című darabban debütált, Zajcev tisztviselőt alakította jelentős sikerrel. Ez a szerep aztán hozta sorra a többieket — a legkülönbözőbbeket. A jó érzékű, igényes közönség nemhogy zavarta volna, hanem .ellenkezlőleg, serkentette, bátorította a fiatal Miklósyt, ha színpadra lépett. Sokat segítettek önbizalma kialakításában, színészegyéniséggé válásában tehetseges, kiváló kollégái is: Rajz János, akire művészileg és emberileg is mindig lehetett számítani, Sugár Mihály, aki azóta már nyugdíjba ment, de elősegítették fejlődését fiatal színésztársai, Inke László, Dómján Edit. Kaló Flórián is, akárcsak Komor István és Dobai Vilmos, vagy a roppant érdekes egyéniségű Barsi Réla Mindenekfelett azonban Adám Ottó. aki olyan színházat csinált Szegeden, amit színész és közönség még ma, is emleget. — Az életünk szinte a szó szoros értelmében a színházban zajlott le. Átéltük a színházat, minden ízünk érte reszketétt. A nagy boldogságok és a nagy szívfájdalmak kora volt ez — sikerekkel, s persze olykor bukásokkal. Kitűnő volt a légkör, bíztak bennünk, s ennek meg is volt az eredménye. Szép, jó hangulatú . előadásokat nyújtottunk a közönségnek. Gorkij, Csíky Gergely, Bródy Sándor darabokban játszottam, s közben megmérettem. Színészi súlya, jellemábrázoló ereje, mesterségbeli tudása Szegeden csak növekedett. A Madách Színház meghívása már egy érett színésznek szólt. Négy évig volt a Madách Színház tagja. Innen — Szinetár Miklós hívására — a Petőfi Színházhoz szerződött, ahol emlékezetes sikert aratott például a Koldusopera Brownjának és az Egy szerelem három éjszakája szelíd * költőjének szerepében. Nyolc esztendeje pedig a Vígszínházban lép fel. — A szegedi szépséges évek soha nem ismétlődnek meg. De bennem ma is tovább élnek és munkálnak, s talán még színész lányomban is, aki immár a negyedik színészgenerációt. képviseli családunkban. Most lesz 100 éve, hogy nagyapám, Miklósy Gyula megnyitotta a színházát Budapesten. Azóta a színészmesterség kenyerét esszük... — Erről jut eszembe: említette, hogy hobbyja a főzés ... — Ami másnál a barkácsműhely, nálam az a konyha. Imádok főzni és gyűlölök főzni, mert ha csak a lábam teszem be a konyhába, máris egy kilóval nehezebb vagyok. Legújabb gasztronómiai élményem egyébként éppen szeged. vonatkozású ... A napokban eljött hozzám egy nagyon kedves szegedi ismerősöm, Magyar Lászlóné, piésnéven Cinci néni. Remek Suhajdát készítettünk együtt. Tudja, Suhajda egy híres szegedi cukrász volt, aki a róla elnevezett mignonszerű, csokoládéval töltött készítményt feltalálta Egymásra néztünk az öltözőasztal tükrében, s látszott rajtunk, hogy gondolatban a Suhajdát ízlelgetjük. Édes ízekkel köszöntött bennünket a távoli Szeged ... Gulay István Csaknem 4 milliárd forintot költöttünk gyógyszerekre Elkészült a gyógyszerfelhasználás 1971. évi mérlege. Eszerint a gyógyszertárakban összesen 3 milliárd 89F millió forint értékben vásároltunk gyógyszereket. Az emelkedés — az előző évhez viszonyítva — 7,6 százalékos. Az újabb fogyasztási csúcs azt mutatja, * hogy nem sikerült megállítani az indokolatlan gyógyszerszedés divatjának terjedését. A vény nélkül, illetve magánvényre beszerezett gyógyszerek növekvö mennyisége pedig arra vall, hogy a kelleténél nagyobb készletek gyűltek össze a „házipatikák" jó részében is. A „slágercikkek" a különböző nyugtató tabletták voltak. Ezekből több,mint 31)0 millió szem fogyott. (Az előző évhez viszonyított többlet 8,3 százalék.) Mint a szakemberek mondják, a nyugtatók fokozottabb használata világjelenság — jóllehet a túlzott, a szükségeset meghaladó fogyasztás károsan hathat a szervezetre. Különösen az int óvatosságra, hogy a felhasználás az erősebb hatású nyugtatók irányába tolódott el, ezeknél 14,2 százalékos a növekedés. Elsősorban Andaxinból, Seduxenből emelkedett a forgalom. Altatókból együttesen 63 960 millió tabletta fogyott, 4,5 százalékkal több, mint 1970-ben. Szembetűnően fokozódott az érdeklődés a fogamzásgátló tabletták iránt, amelyekből 1971-ben 86 százalékkal növekedet a forgalom. Intermezzo A megbeszélés a művelődési otthoó klubtermében véget ért. A látogatók eltávoztak, csupán a Szülői Munkaközösség vezetősége maradt még az asztal mellett néhány perces eszmecserére. A téli este- szürkésége elhomályosította az ablakokat, s a folyosókra beáramló hideg, s a balettiskola tanulóinak távoztával a házra boruló csend komorrá tette a hangulatot. Hideg este volt, aki tehette, sietett haza. A ködös levegő az ablakréseken át ls kiszívta a klubszobából a meleget, ezért a munkaközösség vezetői sem maradtak soká. Jó negyedóra múltán vették a kabátjukat, és csendes beszélgetés közepette elindultak hazafelé. Azt hitték, hogy egyedüli őrei már a háznak, de annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor az emeleti folyosótéren egy hét év körüli kislányt láttak keservesen sírni. Bájos arcocskája, csillogó nagy fekete szeme volt, s az egész gyermek felett úrrá lett a rémület. Már vörösre színezte arcát a lecsurgó könny, s úgy összehúzta magát a széken, hogy szinte egy nagyobbfajta gombócnak .látszott. A hazainduló emberek meglepődtek, midőn észrevették: — Miért sírsz? Miért vagy itt egyedül? — záporoztak a kérdések a kicsihez. — Bántott valaki? Megütöttek? — Nem! Nem! — mondta szepegve a kislány! — Még nem jött el értem anyuka. Lementem a többiekkel a kapuig, hogy megvárjam. S ekkor odajött egy bácsi, meg akart fogni, s azt mondta, ő majd hazavisz. Én ekkor gyorsan visszafutottam ... Hittük is, nem ls! Kérleltük; jöjjön velünk, mi nem engedjük bántani! Majd elküldjük a bácsit! De még ekkor se volt hajfandó mozdulni. Egy pillanatra ösztönösen egymásra néztünk, hogy mit is csináljunk. S lám, az asszonyi lélek mindent megérez. A társasággal levő asszony ekkor megszólalt: — Menjünk le, és nézzük meg. hátha ott az ajtóban az a férfi!... S ott is volt. Negyvennegyvenöt év körüli, szikár arcú ember, a szesztől dadogva ezt mondta, mikor kérdezték: — A kislány az enyém. De az anyja elment egy autóssal! Tudják miért? Nos, én megvárom míg visszajön! Vigyázok a gyerekre ... Ilyen mondatok után az ember családi tragédiára gondol. Elvált szülők ehhez hasonló esetei jutnak eszébe. A férfi szeretné többször látni a gyermekét, s ezért elmegy megnézni, ha tudja, hogy hol keresse. Az anya kissé könnyelműbb természetű, de biztosan visszajön később a gyermekért. Valami belső érzés azonban nyugtalanította a kis csoportot. Felmentek újra a gyermekhez, s felcipelték magukkal a férfit is. A kislány ismét sírásba kezdett: — ö az! ö az! — mondta keservesen. El akart magával vinni!.. — De ő a Te édesapád, miért félsz tőle? — Nem az én apukám! Dehogy az apukám! Az én papám az nem ilyen! A férfiakat elfutotta a méreg: — Hát kicsoda maga és mit akar? — tették fel az idegennek a kérdést. — Hazudik a gyerek! Én vagyok az apja! S ekkor érdekes dolog történt. A mondat végére megérkezett egy fiatal . aszszony: , — Te jő ég! — mondta megrémülve! — Mi van a kislányommal? Vendégeim voltak, nem tudtam pontosan érkezni. Mindig megszokott várni. Történt valami?... A kislány felugrott helyéről és az érkezőhöz rohant. Átölelte segítségváron és igy szólt: — Anyuka! Ez a bácsi el akart vinni!... Döbbenetes volt a hatás. Csak nagysokára tette fel az egyik férfi a kérdést: — Tessék mondani! Ez az ember itt talán a volt férje? Ragaszkodott ahhoz, hogy elvigye a gyermeket!... Az asszony arcából elfutott a vér: — El akarta vinni? Hová akarta vinni? Hisz ezt az embert én életemben most látom először. E szavak hallatára az egyik férfi eltűnt a csoportból. Bement a portásfülkébe a telefonhoz. Pár perc múlva autó állt meg a ház előtt, és két egyenruhás rendőr szállt ki belőle. Az édesanya személyi igazolvánnyal is igazolta maga és kislánya kilétét, miközben a táskájából még a kislánya fényképe is előkerült. A dolog tehát rendeződött. De a kislány édesanyja még hosszú ideig nem tért magához. Hullottak a könnyei az idegességtől, s folyton csak azt hajtogatta: — Mi lett volna, ha maguk itt nincsenek és ez az ember magával viszi a gyermekem? Vajon hol keresném most?... * A történet — szerencsére — lói végződött. A hétéves kislány az anyukájával indult el haza, az idegen férfi pedig a rendőrökkel távozott. De, ha nem marad ott a gyűlés végeztével a munkaközösségi vezetőség, másként is történhetett volna... — Vigyázzatok jobban a •gyermekeitekre, édesanyák! Bánfalvi József A brigád ajándéka A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem szegedi geofizikai kirendeltségének Bajcsy-Zsilinszky szocialista brigádja nemrég ezer forint értékű játékot Vásárolt a Szeged városi alsótagozatos "nevelőotthonban elhelyezett gyermekeknek. A brigád ezen kívül szocialista szerződésben vállalkozott arra, hogy az elkövetkezendő időben különféle programokat állítanak össze az intézet kis lakói számára, s rendszeresen patronálják a gyermekeket. Vöröskőy Jáno»: 001 El visűziilép 19. A „motorzsenlről" — ahogy a tisztek Czukort elkeresztelték — az élelmiszeres kocsi másik utasára fordult a szó. Róla Ebért százados számolt be: — Utánanéztem az ügynek, amiért Király őrmestert megdorgálták. Még Ős3zel történt, de sikerült megállapítani a napot. Királyt az ügyeletes szeptember tizenkilencedikén este találta a kiképzőtiszt irodájdbnn. Másnap, amikor kérdőre vonták, bevallotta, hogy a szocialista verseny vizsgakérdéseit másolta le. Ezt a magyarázatot akkor el is fogadták tőle. Én, tegnap óta, nem tudom elfogadni. — Eszerint az őrmester más okból tartózkodott az Irodában? — Feltétlenül. — Ml bizonyítja ezt? — n.z, nogy a kérdéseket már tizennyolcadikán elárulta a katonáknak A szobában súlyos csend lett. — Persze — folytatta Ébert —, az igazi okot még nem ismerjük. Tény, hogy a kiképzőtisztnél akkoriban semmiféle bizalmas Irat nem volt. Semmi, amiért érdemes lett volna besurranni az irodába, s lemásolni vagy lefényképezni. Némi túlzással: Király annyi katonai titkot sem lophatott el abból az irodából, miat egy újságosbódéból 1 — Ez nem sok — mosolygott Beke. — Egy szobának azonban nemcsak a berendezése lehet fontos. Nemcsak az, amit ott talál valaki. — Hát mi? — Ugyan, Paál! Éppen te kérdezed ezt, aki hetente kitörsz a. szomszédod hangos rádiózása ellen? Egy szobának a fala is fontos lehet! Illetve az, ami áthallatszik rajta. Továbbá nagyon érdeke3 lehet..., nagyon érdekes lehet — Beke félrerántotta a függönyt, és kimutatott az utcára: ...az ablaka is! Király, természetesen hazudott, amikor a vizsgakérdéseket említette. De miért irányította a figyelmet az íróasztalra? Hisz tudjuk, ez kényes pont, s így veszélyes lehet számára. Nyilvánvalóan azért, hogy elterelje arról a pontról, ami valójában érdekelte őt, amiért felkereste az irodát. Mivel a kérdéseket már tizennyolcadikán kiadta, ott kellett legyen tizenhetedikén is. A falak valószínűleg semmit nem mondtak számára, hiszen a szomszédos helyiségek üresek voltak. De, tegyük fel, hogy az ablakból látott valamit, ami izgatta, érdekelte, amire kíváncsi volt... — Az utcán? — Vagy a szemközti házban! Egy lakásban, ahova beláthatott. Ébert keserű grimaszt vágott: —, Végül kisül, hogy az őrmester holmi hálószobai sztriptíz kedvéért szökdösött be az irodába! Egy vetkőző szép lány kedvéért. — Akik Ismerik, ezt könnyen el tudják képzelni róla. Ez a gyengéje. — A nók? — Inkább a kislányok..; — Kár — mondta Ébert. — Ha így van, akkor az ügy mégiscsak érdektelen. — Kl tudia? Azt hiszom, legjobb lesz, ha mindjárt felkeresem a kiképzőtisztet, és megismerkederú a kilátással. Ti pedig induljatok, és tisztázzátok a sorompóügyet. Jó munkát! Az őrnagy, az irodába lépve, röglön az ablakhoz ment. — Elnézést — mondta az íróasztalnál dolgozó tisztnek —, a rácsökat szeretném megvizsgálni... — Tessék. Erős rácsok, de egyébként sem tartunk Itt bizalmasat. Semmit, ami titkos. — Értem — bólintott Beke. Nézte az utcát, a szemközti házak nblnkalt. Délre járt, a nyárias hőségben üresen nyújtóztak az utca járdái. Beke már el is fordult volna az ablaktól, amikor a sarkon feltűnt egy aszszony. Az őrnagy erre mégiscsak maradt. A hölgy, aki határozott léptekkel közeledett a szemközti járdán, szikár, ötven év körüli, vörös hajú és szeplős asszony volt. Beke, amikor a nő a szemközti kapuhoz ért, egyszerre felismerte. A kapun Sárkány tanárnő lépett be. Az iroda ablakából jól látla, amint Sárkány tanárnő helyet foglal a szemközti lakás ebédlőjének asztala mellett, s- likőrrel meg süteménnyel kínálják. Az ablak nyitva volt, a függönyt nem húzták be, a szoba napfényben fürdött. A helyzet korántsem egy illegális találkára emlékeztetett. A hölgy után, aki a tanárnőt betessékelte, csakhamar két kislány is feltűnt, ők is leültek, s a beszélgetés most már négyesben folyt. A kép békés és polgári volt, s Beke szinte illetlenségnek érezte, hogy mindezt telefonkagylóval a kezében, a kapitánysági ügyelet Információját hallgatva, nézi ,. (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON a műemlékvédelemről Centenáriumra készül — mint jelentettük — a magyar műemlékvédelem: száz évvel ezelőtt • alakult meg a Műemlékek ideiglenes bizottsága. Cl Pótolhatatlan? A műemlék a hazai'— 1067-ben az építésügyi miniszter állapította meg — meghatározás szerint: hazánk történelmének olyan jellegzetes, pótolhatatlan emléke, amely az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének tárgyi bizonyítékául szolgál, s kiemelkedő jelentőségű építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi szempontból. C Jellegű? A műemlékvédelem két, más kategóriába sorolt maradvánnyal is foglalkozik. A műemlékjellegű maradványok meghatározása az előbbitől csak annyiban tér el, hogy nem pótolhatatlan, csupán jelentős emléknek neveztetnek. A városképi jelentőségű emlék még műemlék jellegűnek sem nevezhető, ám olyan maradvány, amely külső meg-" jelenésénél fogva az adott, jellegzetes városkép kialakításában" lényeges szerepet játszik. C Tábla? A felsorolt emlékeknek több gazdája is van, a tulajdonoson kívUL Az építésügyi miniszter feladata a védelem irányító, szervező és ellenőrző tevékenysége, a művelődésügyi miniszteré a kultúrpolitikai felügyelet, speciális hatósága a Műemléki felügyelőség, míg végül a táblát a házon, szobron stb. az első fokú építésügyi hatóságnak kell elhelyezI