Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

J»?f. JAWüAfl V DM mlal 151 IcT •MMH ura Boór András SZILVESZTER Trombita* zelos lanyscreg Fehér-bundájú nagy terek Ordog-süveg az ablakon Swrencsepatké lárma rom Malac röfög a képeken .Amott egy pózna részegen Fölcicomázott hazfalak Holnapi gondok alszanak Weöres Sándor A RONGYSZŐNYEGBŐL Hniyateszi «• Bálim, fsokaviszi Benedek, Kocsihasú Feter, n«u kas/emu Pál megeszi a szöcskét, fapapucsot, egeret, de ba leves készül, mindnek hasa fáj. . 64. Báró és gróf szeg és sróf. ablak és ajtó. vadász és hajtó, fővárosi és vidéki sajtó hirdesse szépséged, ni gany fenekű Erzsébet S

hakespeare azt mondta a színházról a Hamlet egyjk híres monológjában, hogy legfontosabb feladata tükrét tartani a kor elé, felmutatva a világnak önnön ábrázatát, A színházat egy irodalmi folyóirattól irdatlan messzeségét választanak el, mégis, amikor most, az esztendő végén, a Tiszatáj minden idei számának ismeretében mérleget készítünk a szegedi folyóirat evi munkájáról, épből a shakespeare-i feladatmeghatározásból kejl kiindulnunkNincs, nem lehet más eszközünk annak elemzésére, hogyan dolgozott a Tiszstáj szerkesztősége 1971-ben, mint annak vizsgálata, hogy a való világ hogyan tükröződött a folyóirat lapjain. Mint ahogy lényegében ezzel a kérdéssel kezdték az elemzést azok az ankétok-viták is, amelyeket a szerkesztőség minden év decemberének derekán a Tiszatáj munkájának értékelésére öszszehívott. Még akkor is ez állt a középpontban, ha — kissé áicázottan — a vitatkozók nemegyszer azzal kezdték, hogy tulajdonképpen mi is a Tiszatáj, egy vidéki irodalmi folyóirat feladata. A feladatkeresést csak egy egészen kicsi lépés választja el a tükrözéstől, s épp ezért — megspórolva ezt a kis kerülőutat — az idei számok értékelését cikkünkben — a hagyományos vita helyett — rögtön a lényeggel, a való világ Visszaadásának problémájával kezdjük. Azzal, hogy mit mondott a világról a Tiszatáj. egyáltalán mit vett észre belőle, mit tartott fontosnak és lényegesnek, s mit elhanyagolhatónak. Ez a kiinduló kérdés vitát is válthat ki. Nincs értelme, hogy a messzire vezető tárgyglasba belebonyolódjunk- Csak a véleményünk szerinti végeredményt szögezzük le. A Tiszatáj akkor dolgozik jól, s akkor ad izgalmas olvasnivalót is, ha kiderül belőle, hogyan él ma Magyarországon és szűkebb hazánkban, Csongrádban es Szegeden a nép, mik a bajai es milyenek az örömei, mi érkezik el hozzá a nagyvilág eseményeiből és eszméiből. Nem arra gondolunk persze, hogy a Tiszatájnak számonként külpohD

Hetman 9 őran Nan akarok ünneprontó Lenni. Szeretem a szilvesztert, annál h> inkább, mert nakem az év utolsó napja a névnapomat is jelenti. • Jókedvűen sétáló emberek, a háziasszonyok pót bevásárlásra sietnek a boltba, az utcán rámmosolyog egy papírtrombitaarus, szimpatikus, derűs képű ember. Hangszereit kínálja eladásra. Veszek tőle egy négy levelű lóherét. Azt nem kell fújni. Zongorázni tanultam, de senki sem kívánhatja, hogy papírtrombitán játsszam. J óra: Olvasom a népszerű étterem feliratát: Ma estére minden asztal foglalt. S ekkor egy ötven év köröli siheder papírtrombitájával a fülembe fúj. Ejnye. Bemegyek kedvenc trafi-* komba cigarettáért. A trafikosnő elfelejt visszaadni a tízesből, de papírtrombitát ragad, és a fülemoe fúj. 4. óra: Még korún van ahhoz, hogy felmenjek Rezsőékbez, akikhez meg vagyok híva- Tavaly fordított piknik vrflt nálukReggel yette észre a háziasszony", hogy ki-ki elvitt valamit. Beülök egy presszóba A kávé elég gyenge, de a kóvéfőzőnő erősen a fülembe trombitál. 6 ára: Már nagy emberáradat "I PAPÍRTROMBITA hömpölyög. A fele trombitál, a másik fele még hallgat. Felmegyek Rezsőékhez, hogy ott töltsem a szilvesztert. Az ajtóban cédula fogad, melyen közlik, hogy disznótorra utaztak Paksra, majd jövőre találkozunk9 óra; Minden mellékutcában mindenki trombitál. Fülsiketítő a nyivákolás. Én. aki imádom Beethovent, Csajkovszkijt, sőt, Fényes tízabolcsot, Horváth Jenőt, most menekülni szeretnék a zene elől. Lehet, hogy kényes az ízlésem, de a trombita nálam Benny Goodmannél kezdődik. 10 óra: Az egész város trombitál. 11 óra: Taxi fékez mellettem. Trombitáló szerelmespár szád ki belőle. A kocsiba ugrom: ki a rengetegbe, szelíden suttogó fák közé. Végre, fékezünk az első bükkfánál. A sofőr trombitálva köszönj meg a borravalót. AzValósig és népszerűség tán hűs, ózondús levegő csapódik az arcomba, majd egy másodperc múlva trombitahangversenyt hoz felém a kósza szél. 0 óra 1 pere: Ismét a város ban vagyok. Ezt a viszontlátást meg kell ünnepelni. Egy szerenesepatkó-árusnál kéz alatt veszek egy fél törkölyt. Egészség! Egy vadidegen, lódenkabátos férfival összecsókolózom. Általában az emberek pusziszkodnak az utcán. Tán olyan is van, aki a saját feleségével csókolózik. Hurrá! Éljen 1972! Egészségetekre! Odarohanok az ismerős papírtrombita-árushoz. óriási szerencsém van. Még az utolsót sikerült elkapnom. Azt hiszitek, én kivonom magam a közösségből? Veletek együtt fújom, embertársaim, amíg lehet. Előre, huszárok!,.. Nem igazi magyar, aki nem trombitál!... • GALAMBOS SZILVESZTER likai beszámolókat kellene közölnie; a való világ visszalükrpzését a folyóiratnak saját eszközeivel kell megoldania Ezzel el is érkeztünk a szerkesztés egyik alapkérdéséhez. Akkor jp-e a Tiszatáj, ha a legfontosabb problémák elemzésére kéziratokat szervez, vállalva az ezzel majdnem szükségszerűen együttjáró színvonalcsökkenést, vagy pedig akkor jó, ha nem szervez írásokat, hanem abból az anyagból választja ki a céljainak leginkább és legjobban megfelelőket, amit a szerzők külső inspiráció nélkül írtak? Az egyes írások színvonala feltétlenül magasabb így, nem biztos azonban, hogy maga a folyóirat is' színvonalasabbá válik ezáltal. Az öszszegezésnek az á legfőbb kérdése, mit mondott maga a lap • ez több, mint az írósok matematikai összege — g mai világ valóságáról. Ha bármilyen „színvonalasan" is, de nem közölt semmit, a folyóirat nyilvánvalóan rossz munkát végzett. Végletesen és kizárólagosan persze egyik álláspont sem érvényesíthető, a szerkesztés végül is nem más, mint a legideálisabb kompromisszum keresése- Csak jó írásokat szabad közölni, de muszáj szervezni is: a jó folyóiratot p kétféle tevékenység öszszehangoltsága teremtheti és teremti meg. Nem arról vau persze szó, hogy a visszatükröződés mindenre kiierjedő legyen. Az egész élet nem fér bele a Tiszatájba, s pláne nem fér bele egyetlen évfolyamba. Pe azért talán egy kicsit több jelenhetne meg belőle 3 Tiszatáj lapjain. Nem annyira a mennyiséggel van baj. inkább a feldolgozás módjaival. A szépprózai ravat idei két legnagyobb vállalkozása, Végh Antal kisregényénekés Cseres Tibor forgatókönyvének közlése ebből a szempontból is soványka eredménnyel járt. Nem kizárólag azért, mert mindkettő a múltban játszódik; éttől még lehetnének mai írások. Sjajnos, nem azok. Ez tulajdonképpen majdnem az egész idei szépprózai anyagra elmondható. Tóth Béla, Csurka István ós Annus József neveiiája ugyan nem érdektelen, de azt a szintet, amelyről a Tiszatájnak sohasem szabadna lemondania, Fenákel Judit erőteljes elbeszélése egy szál maga képviseli. A direktebb műfajokban, az olyanokban, mint a riport ós az interjú, kissé soványka a valóság megjelenése. Amjt ugyan Mocsár Gábor ír az olajosokról, Tóth Béla atópéjakról — az érdekes, sőt izgalmas. E tematikus riportok és irr^nk helyett — olajosok, tánérak, téeszek sfb. -r- érdekesebb lenne bizonyos folyamatokat — csak néldaként; harácsolás, anyagiasság. önzés elemezni és bemutatni. A tematikus riport akkor érdekes igazán, ha témája, tárgya vsdonatúi, De hát még az ilyen vajóban Ó1 jelenség — mint mondbik Szegedi olaUosr — sem új már a s>»ó írazi értelmében: a legtöbb ú.idnnsánot a rési táfevIröröVhon érvénvosfllő foIvamatnkban lehet mestaláinj, Azt, hogy a Tiszatáj vorsrovaia jó, hogy jobb. mim évekig hit' tük és számon tartottuk, a TiszaA TISZATÁJ 1971-BEN táj tgvalyi vitáján állapítottuk meg először. Ehhez az idén sincs Oozzatennivalófik. Legfeljebb annyi, hogy az irodalmilag nem kepzett olvasó egy-egy szswn versanyagát olvasva a sok körlettől és útkereséstói megriadhat: a kuszanak látszó verssorok im kább távolítják, mint közelítik az irodalomhoz. Ez persze nem lehet kizárólagos szempont, de a sok közül egyetlen szempont lehet- Mint ahogy ettől nem függetlenül azt is mérlegre tehetjük, mennyire törekszik a folyóirat a jó értelemben vett népszerűségre A magazinok. ? könnyedébb szórakoztató feldől gozások világszerte divatban vannak Isten őrizz, nem akarjuk a Tiszatájat valamiféle üres magazinná átalakítani, de azért egészen biztosan jó lenne, ha helyet kaphatnának a folyóirat minden műfajában a színvonalasan szórakoztató írások. A Tiszatájnak versenyképessé kell lennie vagy versenyképesnek kell maradnia, s ennek egyik útja, módszere és eszköze lehet ez; gz „arisztokratikus" irodalom a m«i világban közömbösségbe fullad. Hogy ez jó vagy rossz, arról hoszszasan lehetne elmélkedni. Mindenesetre tény, s az égvilágon semmi rossz nem származhat abból, ha a Tiszatáj ezt tudomásul veszi. különösen fontos ez a kritikában, amely természete szerint népszerűsítő," ismeretterjesztő műfaj. Még mindig sok azonban az olyan recenzió a Tiszatájban, amelyet csak a? érthet meg, aki magát a bírált könyvet is olvasta. Ettől a gyakorlattól gyorsan meg kellene szabadulni. A beavatottabbaknak ugyan elegánsabb írni, de mindenkinek: értelmesebb és hasznosabb. szorosabb kapcsolat a valósággal és az olvasóval: a folyóirat idei számainak ismételt áttanulmányozása először is ehhez a tanulsághoz vezet. S ez nemcsak nagy dolgokban yehető észre, hanem olyan ügyekben is. mint például a szabadtéri. A játékok idej előadásairól — ez egyébként még sohasem fordult elő — a Tiszatáj tulajdonképpen semmit sem frt, Illyés Gyula drámájáról közölt,pár oldalas elemzést, de a színházi produkcióra már csak néhány közhely jutott, a többi bemutatóra pedig semmi. Hogy ez mennyire visszás, csak egy példa: a debreceni Alföld többet és alaposabban foglalkozott az iHel előadásokkal. Akár egyszerű szerkesztőséin ügyetlenség ez. akár valamiféle „arisztokratikus" magatartós következménye, mindenképpen zavaró. A Tiszatáj idei számait megjelenésükkor ismertettük. További részletekre ezért nem térünk ki. Befejezésül mindössze még anynyit, hogy a szegedi folyóirat jellege, profilja az idén sem változott. Nem változott színvonala sem; értékben körülbelül azt nyújtja, amit 1970ben. Ismerve a lehetőségeket, e tekintetben jövőre sem lehetnek túlzott reményeink. Csak egyetlen dologban változhat a lap: népszerűségben, olvasmányqsságbgn. Jó lenne, ha ezt a szerkesztőség felismerné. ÜKRÜS LÁSZLÓ Meglepetés Az üzletember menyasszonya Halmozás — Te jó cg! Az alattunk lakék ismét pezsgőt bontottak.,. — Halié: Hogy miért zavarlak? Hogy íontes üzleti tárgyalásod van? Hívjalak fel egy éra múlva?