Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

SZERDA, 1972. JANUÁR 5. 3 Békemozgalmunk 1972-ben Milyen feladatokat tűz maga elé az idén a magyar békemozgalom? — erről nyilatkozott Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára. — Az első fél évben nemzetközi agitációs tevékenységünkkel segíteni kívánjuk a Hazafias Népfront V. kongresszusának politikai előkészítését, a különböző országokban működő népfrontok és népfront jellegű mozgalmak, tömörülések helyének, szerepének ismertetését. — Az új esztendőben, szoros összhangban az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságával, továbbra is aktívan 'részt veszünk az európai biztonságért folyó küzdelemben. Serkentőleg hozzájárulunk az európai haladó társadalmi erők és néptömegek összefogásának erősítéséhez, az európai népek fóruma megszervezéséhez. A magyar nemzeti bizottság képviselői ott lesznek a fórum nemzetközi előkészítő bizottságának január 11—13. Brüsszelben megtartandó ülésén, megtiszteltetés1 számunkra, hogy a BVT Brüsszelbe utazó delegációjának is lesz magyar tagja. Május elején „BudapestHelsinki" címmel a két fővárosban demonstrációkat szervezünk az európai biztonsággal összefüggésben. Május 6—13 között megrendezzük az európai biztonság hetét, hogy széles körben ismertessük az európai szocialista országoknak a kontinens békéje és biztonsága érdekében kifejtett erőfeszítéseit, az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott békeprogramot, a Szovjetunió következetes békepolitikáját. Országszerte megemlékezünk Lidice lerombolásának 30. évfordulójáról, és ezekre a találkozókra csehszlovák delegációkat is vendégül látunk. — Idén is változatlanul élőtérben álló feladatunk a szolidaritás erősítése az amerikai agresszió ellen küzdő indokínai népekkel. Várhatóan kiemelkedő eseménye lesz a vietnami nép iránti szolidaritásnak a stockholmi Vietnam-konferencia által kezdeményezett párizsi világtalálkozó az indokínai népek békéjéért és függetlenségéért. A találkozó megrendezésére február 11—13án a Párizs melletti versailles-i kongresszusi palotában kerül sor. A tanácskozáson a nemzetközi békemozgalom képviseletében 900 küldött és nagyszámú meghívott vendég vesz majd részt. Sebestyén Nándorné nyilatkozata Az év folyamán rendszeressé tesszük az indokínai kérdéssel való foglalkozást. Szeretnénk fokozni az anyagi támogatást is vietnami testvéreink részére. Ezért azt kérjük a társadalmi és tömegszervezetektől és minden békeszerető embertől, hogy az új esztendőben továbbra is segítsék akcióinkat minél több önkéntes adomány befizetésével: • a 23.596.852 számú szolidaritási csekkszámlára. Szeptember 2-án a Vietnami Demokratikus Köztársaság támogatására demonstrációkat, akciókat és október 15—22 között nagyszabású indokínai szolidaritási hetet rendezünk. December 20-án, a Dél-vietnami Nemzeti Félszabadítási Front évfordulóján megvonjuk szolidaritási munkánk mérlegét és szeretnénk remélni, hogy Vietnam békés építéséről kell terveznünk 1973-ban. Nagy gondot fordítunk a közel-keleti térségben és az indiai szubkontinensen kialakult helyzet ismertetésére. Támogatunk minden olyan hazai és nemzetközi kezdeményezést, amely a helyzet normalizálására, a kontinens békéjének és biztonságának megteremtésére irányul. Szeptember 5—15 között antiimperialista hét megrendezését tervezzük. Célja: széles körben ismertetni egy antiimperialista világtalálkozó politikai célkitűzéseit és hazánk feladatait az előkészítésben. (MTI) Hetvenezer elsőéves szakmunkástanuló — Eredményes esztendőt zárt a szakoktatás: 1971-ben jelentősen bővült a fiatalok képzéséhez szükséges objektumok, intézmények hálózata, javult a tantestületek összetétele, és mindezzel együtt számottevő haladást értünk el a leendő szakmunkások nevelésében, képzésében — mondotta Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője. 1971-ben körülbelül 265 millió forintos költséggel elkészült nyolc új iskola 83 tanteremmel, hat kollégium llOff férőhellyel, három új tanműhely 350 munkahellyel. Terveink szerint 1972ben újabb 11 iskolát — egyebek között Szolnokon, Siófokon, Barcson és Kapuvárott — továbbá négy kollégiumot és két tanműhelyi kívánunk átadni a munkáspályát választó fiataloknak. Meggyőződésünk. hogy az általános iskolát végzettek érdeklődése a szakmunkáspályák iránt nem csökken, s ösztönszerűleg hat a fiatalokra, hogy korszerű intézményekben, jó szaktudásra tehetnek szert — Egyébként 1972-ben 70 pOO elsőéves tanuló felvételét tervezzük. Ez a szám az 1971-ben felvett 76 000-nél kevesebb ugyan, de tudomásul • kell vennünk a demográfiai hullámot követő apály kezdetét Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem. hogy 1971-ben — jóllehet a tervek csak 75 000 tanuló felvételét irányozták elő — mégis 76 000-ren választották ezt az iskolatípust jövendő életpályájuk megalapozójának. (MTI) —.írVT .ji^Si'^V/';**'-1^'^!" • % ma „ 1. Kedvetlenek a cipőgyári asszonyok. Tanúja voltam beszélgetésüknek a múltkor, az ÁBC-áruház pénztáránál várakozó sorban. A „Hogy vagy?" — után rögtön azt kérdezte egyikük: — „S mondd, tényleg nem lesz nálatok nyereségrészesedés?" — Augusztustól nem ment jól az üzem, ügyesen csináltad, hogy átmentél a kenderbe. Bár csak hallgattam volna rád! — hangzott a válasz. Az asszonyok mondatai nem hagytak nyugton. Felkerestem hát a cipőgyárban társaikat, hogy bővebben megtudjam, mi a helyzet egyik legsikeresebbnek számon tartott üzemünkben. a vezetők megszervezték a pótműszakot, mondjuk szombatra, aztán az utolsó pillanatban mégis lemondták... Pedig a nép már rákészült. Hiába, anyag nélkül nem megy. Azelőtt 3000—3300-at is elértem havonta, 1969-ben, az utolsó jó évben 5 ezer forint volt a részesedés. Most nem lesz egy fillér sem. A fizetésem alig éri el a három-, de talán még a 2800-at sem. Csoda, hogy odalent a gépek mellett aztán mi is „rátesszük" a magunk hibáját minőségben? Sok a selejt, a javítanivaló, a visszáruzás. Én úgy gondolom, hogy feljebb van a hiba.. Rz idén több mint 60 ezer személyautót értékesítenek Tavaly, a korábbi éveknél gyorsabban fejlődött az ország személygépkocsi-állománya. A Merkúr Vállalat tájékoztatása szerint a tavalyi évet háromezres készlettel kezdték, 1971-ben mintegy 54 000 személyautót szereztek be, s kereken 53 500 autót adtak át a megrendelőknek. A legtöbb kocsit a Szovjetunióból vásárolták, köztük a megígért 13 000 Zsigulit fél év alatt az utolsó darabig leszállította a Mogürt és a Merkúr szovjet külkereskedelmi partnere. A számitások szerint — s ennek a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalások alapján sok realitása van — 1972-ben 60 500 új személygépkocsit szereznek be és értékesítenek. Ezenkívül mintegy 10 000 használt kocsi eladásával is számolnak. A magánosok 53 500, a közületek hétezer kocsit kapnak. Az NDK-partner is „megtoldja" 1500-zal a Trabant-szállítmányokat, kilencezer jön a legolcsóbb s a legkeresettebb kocsiból. Ezenkívül még néhány nagyobb tétel: 5000 Wartburg, 6000 Skoda. 5000 Polski-FIAT, 3500 Moszkvics. A megállapodás szerint 1400 Volgára is lehet számítani. Várható ezenkívül még Romániából a francia licenc alapján gyártott Dácia, s egyelőre ezer kocsi beszerzését tervezik tőkés piacról. FELTÉTELEK NÉLKÜL Talán azért nem lesz nyereség, mert nincsenek érdekelté téve a dolgozók? A szakszervezeti titkár először Deák Bélánéhoz küld. Régi dolgozó, jövőre lesz húsz éve, hogy belépett a cipőgyárba. — Nem tudok semmit. Én a 1'3-as műszakban vagyok „beugrós" (mindenkit helyettesíteni tudó munkás) — ebből a helyzetből nem látni az összefüggéseket. Annyi azonban biztos: nem az ösztönzéssel van baj, hisz azelőtt vígan megkerestük a nyereségünket, hatszor nyerte el a gyár a Vörös Vándorzászlót meg a hozzá való jutalmat. Lele János a cipőfelsőrészt húzza kaptafára. Látom a szemén, hogy a téma érdekli. — Hát nézze, itt az ösztönzési módszer jó, mert teljesítmény, meg az eltöltött idő után kap a dolgozó pénzt. De az idén nem kap. Hogy miért? Vegyük csak sorba. Egész esztendőben anyagellátási zavarral küzdöttünk. A központtól nem jött elég bőr, előfordult, hogy MINDENT A KÖZPONTBAN? tagsága, nemcsak a közgazdasági munkával foglalkozók nagy száma — vezetők és beosztottak —, hanem a közvélemény is elfogadta a reform bevezetésének szükségességét és megismerte főbb elveit. A vezetők — részleteiben megismerve a reform elveit, gyakorlati alkalmazását — különösebb zökkenők nélkül valósították meg. Ennek is köszönhető, hogy a reform bevezetése nem okozott gazdasági visszaesést és nem idézett elő nem kívánatos társadalmi folyamatokat. Közgazdasági propagandánk másik nagy időszaka a reform bevezetésétől tart. Most már a gazdasági folyamatok tükrében kellett vizsgálnunk és propagandamunkánkban magyaráznunk a gazdasági szabályozórendszert, a szabályozók által kiváltott hatásokat a gazdasági folyamatokra. Fontos feladatunk volt, hogy közgazdasági propagandamunkánk megfelelően kövesse szabályozórendszerünk módosulását, változásait. Szabályozórendszerünk ugyanis nem tekinthető befejezettnek. A gazdasági önállóság növekedésével, a társadalmi célok módosulásával maga szabályozórendszerünk is a változás, a mozgás állapotába kerül. Ez azt jelenti, hogy középtávú terveink lezárásával a jövőben is módosulni fog szabályozórendszerünk. Propagandamunkánk fontos feladata volt a változtatások — melyek különösen 1971. januárjában következtek be — szükségességének magyarázata és a végrehajtott módosítások elfogadtatása. A gazdasági vezetők megértették és elfogadták a módosítás szükségességét. Fontos volt számunkra az elmúlt években és minden valószínűség szerint a jövőben is az lesz, hogy megvédjük a reform elveit és gyakorlatát mindenféle szélsőséges nézettel szemben. Az elmúlt években jelentkeztek téves nézetek, melyek a reform elveit vitatták. Gazdasági életünkben jelentkező —gyors fejlődésünk által kiváltott — feszültségek miatt egyesek a reform elveit és gyakorlatát vitatták. A gondok forrását irányítási rendszerünkben keresték. Mások az itt-ott jelentkező morális torzulásokat kizárólag a reform hatásának tekintették. Másik oldalról a jelentkező gondokból való kiutat a reform további gyors kibontakoztatásában látták megoldhatónak, szem elől tévesztve, hogy szocialista viszonyaink között a központi akarat érvényesülésének biztosítása elengedhetetlen. A téves nézetekkel folytatott elméleti viták segítségével sikerült a politizáló közvélemény előtt a különböző oldalról jelentkező téves nézetekkel szemben a reform elvét és gyakorlatát megvédeni. Tapasztalatok sokasága igazolja irányítási rendszerünk szocialista tartalmát. Egyetlen célja szocialista viszonyaink tökéletesítése, szocialista gazdaságunk gyors növekedésének biztosítása, következésképpen a munkásosztály politikájának megvalósítása. Ugyanakkor irányítási rendszerünk jól szolgálja pártunk és kormányunk internacionalista politikáját. Alkalmas arra, hogy széles körű gazdasági kapcsolatokat bontakoztasson ki a testvéri szocialista országokkal. Az is Igaz, hogy mindezen jegyek mellett irányítási rendszerünk magán hordozza a sajátos nemzeti viszonyainkból fakadó vonásokat is. Az elmúlt évek propagandamunkájának egy ágazatára joggal mondhatjuk, hogy sikeres időszakot hagytunk magunk mögött. A pártszervezeteink, tömegszervezeteink által szervezett gazdaságpolitikai tanfolyamokon, közgazdasági tárgyú előadásokon a résztvevők sokirányú ismeretre tettek szert. propagandamunkánk jól szolgálta, hogy közgazdasági ismereteink tovább bővüljenek, DK. VARGA DEZSŐ Mérgesek a munkások, gondterheltek a szegedi gyár vezetői is. Majoros József, a fiatal párttitkár szomorúan mondja: — 1971. második felében visszaesett a termelés', s talán a dolgozók odalent kicsit belenyugodtak ebbe. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a rossz kását mégsem teljesen ez a kollektíva főzte magának... Mert nézze csak, a Minő öt gyárgysége 1970-ben _egy év alatt több mint 61 'és fél millió nyereséget ért el, 1971-ben kilenc hónap alatt mindössze 9 millió 51 ezret. Tehát az egész vállalatnál csökkent a nyereség. Hogy a a mienk mennyivel mérséklődött — ezt ne tőlem kérdezze, nem tudjuk. Azokat a feltételeket sem ismerjük, amelyeknek alapján a nyereségünket számolják, nem tudjuk, mennyiért hoztunk egy dollárt, vagy rubelt. Mindent odafönt, az „A" gyárban intéznek. — Hogyhogy mindent? — Ahogy mondom. Az anyagbeszerzés, az értékesítés a központ feladata. A termelési programot is az A gyárban készítik, sőt a számvitel és a pénzgazdálkodás is ott van. A szakszervezeti titkárnő, a mindig mosolygó Strasinszki Jánosné szemei szinte villámokat szórnak: — Harmincegy éve vagyok ebben a gyárban, és először tapasztalom ezt a fásultságot. Nemcsak lent az üzemben, már kicsit itt fönt az irodákban is. A gyáregységi alávetettségünk most - XÉÉMká' jíjJ fej:'/'/ gondot okoz, hisz sok bajunk ebből ered. Mire véljem azt a módszert, hogy a nyereség elosztásánál egy képviselőnket sem hívják meg, sem az igazgatót, sem a főkönyvelőt. Megjegyzem: Pesten, az igazgatói tanácsülésen ezt szóvá tettem — minden eredmény nélkül. Anyagellátási zavarunk szinte rendszeres. Hogy miért? ítélje meg maga, meg az olvasó: az „A"' gyárban vannak a főosztályok. Számunkra is a központban veszik meg a bőrt, tehát ott van mód a válogatásra, meg arra, hogy ki kapja a jobbat, ki a rosszabbat. Mondani sem kell, hogy mi vidékiek ilyen esetekben rendszerint pórul járunk. A szakszervezetnek itt, az üzemben ma amolyan villámhárító szerepe van, hisz a dolgozókat leginkább csak vigasztalgatjuk. Lelket öntünk beléjük. Rendszeresen megbeszéljük a munkaakciokat, a gondokat, de a megoldáshoz ' bizony semmivel sem járulhatunk. Különben is nálunk az a rend, hogy a szakszervezeti üzemi bizottsági ülést munkaidő után külön-külön műszakokban tarthatjuk csak meg. Ilyen megosztottság tudomásom szerint Csongrád megyében csak nálunk van. Megerősíthetem Majoros elvtárs szavait: nem áll módunkban betekinteni saját sorsunkba sem, mert nem ismerjük az adatokat. SNALLÖSAG ÉS ÉRDEKTELENSÉG A munkások ösztönzéséről, érdekeltségéről szerettem volna írni, de úgy látom, ezúttal előbbre való a Minőségi Cipőgyár szegedi üzemének érdekeltsége. Elmondták az üzemben, hogy' tavaly jelentős, 7 és fél—10 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre: az olcsóbb cipők gyártásából (amely inkább vitt, mint hozott nyereséget) is alaposan ki kellett venni a részüket. Kiderült, részben maga a kollektíva tehet a gyenge eredményről, de az is, hogy ebben még jobban ludas a központi éá szegedi üzem közötti rosszul sikeredett együttműködés. Matkó István Növekszik a papírgyártás Túlnyomórészt belföldi termelésből tudják már fedezni az idén a feldolgozott papíráruk iránti igényeket. Ezt segíti elő, hogy az év első felében megkezdi a termelést a Nyíregyházi Hullámdoboz- és Zsákgyár; gépeitől 15 500 tonna hullámtermék, 2000 tonna nátronzsák és 5000 tonna polietilénnel bevont termék előállítását várják. Egész évben dolgoznak a Lábatlani Vékonypapírr gyár berendezései, s előreláthatólag csaknem 5000 tonnával nő az egészségügyi papír és papírszalvéta termelése. A papírgyártó ágazatban is több új termelőberendezés lép üzembe. 1972 második félévére tervezik az új budafoki kartongép üzembehelyezését. míg Diósgyőrben a Csepelről áttelepített új gép 1600 tonna papírárut ad.