Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1972. JANUÁR 27. Nyilatkozat az európai békéről, biztonságról és együttműködésről (Folytatás az 1. oldalról.) között a nemzetközi jog normáinak megfelelő kapcsolatok megteremtését, fontos hozzájárulás lesz a béke. a biztonság és együttműködés ügyéhez. A tanácskozás résztvevői sfkraszállnak azért, hogy minden további halogatás nélkül vegyék fel a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. fi tanácskozás résztvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai között véleménycsere folyik a két ország közötti kapcsolatok rendezetlen kérdéseiről, elsősorban a müncheni egyezmény hezdettőj fogva való érvénytelenségének elismeréséről. Támogatják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság igazságos követeléseit és úgy vélik, hogy az ebben a kérdésben létrejövő megállapodás hozzájárul az európai helyzet javulásához. Ezeknek a lépéseknek a megvalósítása hozzájárul ahhoz, hogy gyorsan és radikális módon kiküszöböljék az NSZK és a szocialista országok kapcsolataiból a bizalmatlanság és feszültség hosszú időszakának következményeit, sor kerüljön e kapcsolatok teljes normalizálására, ami elő fogja segíteni az enyhülés elmélyülését az európai kontinensen, valamennyi európai állam együttműködésének fejlődését. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok üdvözlik a kedvezó európai fejlődés további kilátásait. Nem tévesztik vissont szem elől azt sem, hogy Európában továbbra is tevékenykednek a feszültség fenntartásában érdekelt erők, amelyek az európai államokat egymással szembe akarják állítani, meg akarják őrizni annak a lehetőségét, hogy az európai kontinensen az események menetét igmét a kiéleződés felé Vszftsák. A tények — a legutóbbi időben is — azt mutatják, hogy ezek az erők az európai politikát nem tudják elképzelni tömbkategóriák nélkül, s arra törekszenek, hogy még inkább fokozzák a fegyverkezési versenyt az európai kontinensen. A Varsói Szerződés tagállamainak ebből le kell vonniok a megfelelő következtetéseket biztonságuk szempontjából. Mindamellett meg vannak gvőződve arról, hogv Európában most az erők helyzete már úgy alakult, hogv le lehet küzdeni az envhfllés ellenségeinek ellenakcióit, ha összeforrottan és következetesen törekszenek a béke megszilárdítására. m A tanácskozáson részt vevő államok meggyőződése, hogy a jelen szakaszban különösen fontosak és teljes mértékben megvalósíthatók az európai államok kollektív, együttes akciói az európai biztonság megszilárdítása érdekében. Ezzel összefüggésben állást foglalnak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbbi megtartása mellett valamennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada egyenjogú részvételével. Az európai értekezlet résztvevői gyakorlati intézkedéseket dolgozhatnának ki az eurónál feszültség további csökkentésére, s hozzáláthatnának az európai biztonsági rendszer építéséhez. A tanácskozáson képviselt államok úgy vélekednek, hogy az európai biztonság es egvüt.'működés olvan kötelezet:tsé"ek rendszerének létrehozását igényli, amelv kizárja az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés alkalmazását az európai államok egymás közötti kapcsolataiban; minden országnak biztosítékot nyújt agressziós cselekmények ellen, s minden nép javát és felvirágzását szolgálja. A politikai tanácskozo te^ tület ülésén részt vevő államok állást foglalnak az európai biztonság és az európai államok közötti kapcsolatok következő alapelveinek általános elismerése és gyakorlati alkalmazása mellett Európa politikai életében: A határok sérthetetlensége. Az európai államok között ma fennálló határok, beleértve a második világháború következményeként kialakult határokat is, sérthetetlenek. Minden olyan kísérlet, amely e határok megsértésére Irányulna, veszélyeztetné az európai békét. Ezért a jövőben is maradéktalanul érvényesíteni kéli a jelenleg fennálló határok sérthetetlenségét Európa államainak területi integritását, s teljes mértékben ki kell zárni egyes államok területi igényeit másokkal szemben. Az erőszakról való lemondás. Az európai államok közötti kapcsolatokban nem szabad erőszakot, vagy erőszakkal való fenyegetést alkalmazni. Közöttük minden vitás kérdést kizárólag békés politikai eszközökkel, tárgyalások útján, a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően úgy kell megoldani, hogy ne veszélyeztessék a népek jogos érdekeit békéjét és biztonságát. A békés egymás mellett élés. A történelmi fejlődés során Európában két társadalmi rendszerhez tartozó államok alakultak ki és léteznek: a szocialista és a tőkés rendszerhez tartozók. A társadalmi rendszerek különbözősége nem lehet leküzdhetetlen akadálya annak, hogy kapcsolataik sokoldalúan fejlődjenek. Ha az eltérő társadalmi rendszerű európai államok kizárják a háborút politikájuk eszközei közül, kapcsolataikat a béke érdekében, az egyetértés és az együttműködés alapján fejleszthetik, s kell azokat fejleszteniük. A jószomszédi kapcsolatok alapjai és az együttműködés a béke érdekében. Az európai államok jószomszédi kapcsolatainak a függetlenség és a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján kell fejlődniük. Ennek a felfogásnak kell az európai államok közötti kapcsolatokban állandó politikává, valamennyi európai nép életében állandó tényezővé válnia, és kell eredményeznie a jószomszédi kapcsolatok, a kölcsönös megértés fejlődését Európa különböző részein az államok között. Az európai államok közötti kapcsolatok olyan átalakítására kell törekedni, amely lehetővé teszi a kontinens katonai-politikai csoportosulásokra való megosztottságának megszüntetését. Az államok kölcsönösen előnyös kapcsolatai. A béke viszonyai között az európai államok kölcsönösen előnyös, sokrétű kapcsolatainak széleskörűen kell fejlődniük gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren, az idegenforgalom területén, valamint az emberi környezet védelmében. Ezek a kapcsolatok az európai népek béke, nyugalom és felvirágzás iránti törekvésének anyagi tartalmat adnak és szilárdítani fogjak az Európában kialakuló biztonsági és együttműködési rendszert. Leszerelés. A nemzetközi béke megszilárdításának érdekében az európai államoknak minden módon elő kell segíteniük az általános és télies leszerelést, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés megoldását, olvan intézkedések megvalósítását, amelyek korlátozzák és megszüntetik a fegyverkezési versenyt. Az ENSZ támogatása. Az euróoai államok céllai nemzetközi téren megfelelnek az ENSZ alapokmánya rendelkezéseinek: a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, az államok közötti barátság és együttműködés fejlesztésére irányulnak. Az európai államok támogatják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, állást foglalnak amellett, hogy az ENSZ az alapokmány rendelkezéseinek megfelelően erősödjék. Az európai értekezlet, ha ezeket a magasztos elveket és célokat az európai államok közötti kapcsolatok alapjává tefzi, nagy, történelmi jelentőségű döntést hoz majd. Ez olyan közös, gyümölcsöző munkának lesz a kezdete, amely képes Európát valóban békéssé tenni. Az európai értekezleten emellett minden téren egyeztetni lehetne az európai államok kölcsönösen előnyös kapcsolatai további fejlődésének, mindenféle diszkrimináció, egyenlőtlenség és mesterséges korlát megszüntetésének konkrét feladatait. Az európai államok együttműködése Európa nyersanyagés energetikai erőforrásainak ésszerű kihasználásában, ipari potenciálja növelésében és a földek termékenységének javításában, a műszakitudományos forradalom eredményeinek alkalmazásában — megsokszorozza a lehetőségeket az európai népek jólétének növelésére. Még szélesebbé válik a szellemi értékekkel való kölcsönös gazdagodás, egymás kultúrájának és művészetének megismerése. Célszerű lenne az európai értekezleten létrehozni az értekezleten részt vevő valamennyi érdekelt állam állandó szervét, amelyben az értekezlet után folytatni lehetne a közös munkát további ez irányú lépések egyeztetésére. A varsói szerződés tagállamainak véleménye szerint ezeknek a kérdéseknek kell jelenteniük az európai értekezlet napirendjének alapvető tartalmát A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok úgy vélik, hogy az európai értekezletet 1972-ben öszsze. lehetne hívni, és kedvezó tényezőnek tekintik azt, hogy több nyugat-európai állam nyilatkozata szerint, ugyanezt a nézetet vallja. A politiltói tanácskozó testület ülésének résztvevői megértéssel vannak sok állam elgondolása iránt, amely szerint szükséges az európai értekezlet mégfelelő előkészítése, mert ez hozzájárulna az értekezlet mielőbbi összehívásához, és munkájának sikeréhez. Ügy vélik, meg kell valósítani a finn kormánynak azt a javaslatát, hogy Helsinkiben sokoldalú konzultációra kerüljön sor, valamennyi érdekelt európai állam, valamint az USA és Kanada részvételével. A tanácskozáson részt vevő államok ismét megerősítik, hogy elhatározták: kinevezik képviselőiket, akik más államok képviselőivel együtt részt vesznek az európai értekezlet előkészítésével és megszervezésével foglalkozó, sokoldalú konzultációkon. Megállapítják, hogy ma valamennyi érdekelt állam egyetértésével találkozik az európai értekezlet előkészítési formájaként a sokoldalú konzultációk megtartására tett javaslat, felhívjanak arra, hogy a sokoldalú konzultációkat a legközelebbi jövőben kezdjék meg. E A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy ugyancsak megfelelne az európai biztonság megszilárdítása érdekeinek, ha megállapodás jönne létre a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Európában. Kiindulópontjuk: mind az idegen, mind a nemzeti fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését Európában úgy kell megoldani, hogy az ne okozzon kárt a csökkentésben részt vevő országoknak. E kérdés megvitatása és megoldási útjainak meghatározása nem lehet az Európában fennálló katonai-politikai szövetségek előjoga. Aze kérdéssel kapcsolatos tárgyalások megtartásának rendjéről megfelelő megállapodásra lehetne jutni. • A Bolgár Népköztársaság, p Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szicialista Köztársaságok Szövetsége meg vannak győződve arról, hogy Európa a történelmi fejlődés során fontos határkőhöz ért el. Az 1972-es év az európai népek számára nemcsak a tartós béke és biztonság új reményét hozhatja, hanem tényleges előrehaladást is e remény megvalósulásához. Valamennyi állam legfőbb kötelessége, hogy ehhez tevékenyen hozzájáruljon. A Bolgár Népköztársaság részéről: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára A Csehszlovák Szocialista A Német Demokratikus Köztársaság részéről: Köztársaság részéről: ERICH HONECKER, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, WOLFGANG RAUCHFUSS, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese. A Román Szocialista Köztársaság részéről: NICOLAE CEAUSESCU, a Romén Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, ION GHEORGHE MAURER. a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: LEONYID BREZSNYEV. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, SZTANKO TODOROV, FOCK JENŐ, ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Bolgár Népköztársaság a Magyar Forradalmi Mun- a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kás-Paraszt Kormány elnöke. Minisztertanácsának elnöke. Az USA folytatódó Indokínai agressziójáról GUSTAV HÜSAK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, LUDVIK SVOBODA. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. LUBOMIR STROUGAL. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság részéről: EDWARD GIEREK. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, PIOTR JAROSZEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság részéről: KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének prágai ülésén áttekintették az Indokína térségében kialakuló helyzetet, azzal kapcsolatban, hogy fokozódnak az USA agresszív akcipi a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Indokínaifélsziget más országai ellen. Az egész világ tanúja annak, hogy Vietnamban a háború lángja nemcsak nem lohad, hanem ellenkezőleg, most már az egész Indokínai-félszigetre kiterjedt. A világközvélemény határozottan elítéli a VDK területének folytatódó bombázását, amelyre akárcsak az USA más indokínai agresszív cselekedeteire is — a Fehér Ház parancsára kerül sor, és amely a helyzet veszélyes kiéleződéséhez vezet. Az Egyesült Államoknak az Indokínai-félsziget térségében elkövetett cselekedetei meggyőzően mutatják, hogy Washington továbbra is katonai és nem politikai úton törekszik megoldani e térség problémáit. Az amerikai imperializmus tettei kiáltó ellentétben állanak Washington számos nyilatkozatával, amely szerint szándékában áll „csökkenteni katonai részvételét" az indokínai konfliktusban, s arra törekszik, hogy „tárgyalások útján politikailag rendezzék a vietnami problémát". Az Egyesült Államok kormánya arra kényszerül, hogy csökkentse csapatainak létszámát Dél-Vietnamban, de a háború „vietnamizálására" törekszik és politikája eszközeként Saigonban hatalmon tartja és támogatja Nguyen Van Thieu bábkormányát. A tények cáfolhatatlanul bizonyítják: minél jobban kiszélesítik agresszív akcióikat az Imperialisták és bábjaik, annál erősebb visszautasításban részesülnek a vietnami, a laoszi és a kambodzsai hazafiak részéről, akik a szocialista országok, a világ minden haladó erejének segítségére és támogatására támaszkodnak. Az Egyesült Államok indokínai politikája elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. A politikai tanácskozótestület ülésén részt vevő országok szilárd meggyőződése, hogy Indokína problémáit csak annak alapján lehet megoldani, ha elismerik e térség népeinek törvényes jogát arra, hogy maguk döntsenek sorsuk felől. Az imperializmus erői által kirobbantott indokínai konfliktus megoldásóhoz a reális út nem az agresszív tevékenység fokozása, hanem az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak gyors, teljes és haladéktalan kivonása Indokínából, az, hogy megszüntetik az agressziós cselekedeteket a szuverén szocialista Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, beszüntetnek minden hadműveletet Indokínában és felhagynak a beavatkozással Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa belügyeibe. A találkozó résztvevői határozottan elítélik az USA indokínai kalandor-politikáját, az agresszív háború „vietnamizálásának" irányvonalát, a légitámadásokat és minden más akciót, amely a VDK szuverenitását és biztonságát sérti, s kijelentik: a jövőben is megadják a szükséges segítséget és támogatást a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa hazafias erőinek ahhoz, hogy visszaverjék az agresszor támadásait. A tanácskozás résztvevői felhívással fordulnak mindenkihez, akinek kedves a béke és az általános biztonság ügye, hogy még erőteljesebben nyilvánítsák ki szolidaritásukat Indokína népeivel, amelyek igazságos harcot folytatnak szabadságukért és függetlenségükért az amerikai intervenciósok ellen. Indokína népeinek hősi harca az imperializmus erői ellen az egész haladó emberiség közös ügyét szolgálja. Brezsnyev és Husák pohárköszöntője A CSKP Központi Bizottságának elnöksége, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, valamint a csehszlovák kormány szerdán ebédet adott a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testülete ülésszakán részt vett küldöttségek tiszteletére. Az -ebédre meghívták - a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjait és póttagjait, valamint Csehszlovákia több más kiemelkedő pártvezetőjét és államférfiját. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára pohárköszöntőjében megjegyezte, hogy az eredményesen véget ért tanácskozás ismét bebizonyította a Varsói Szerződés szocialista tagállamainak egységét. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, aki a vendégküldöttségek nevében mondott pohárköszöntőt, kiemelte a prágai értekezlet jelentőségét, a szocializmus külpolitikai állásainak erősítésében, az európai és az egyetemes béke és biztonság szilárdításában. Az ebéd szívélyes és elvtársias légkörben telt el. Hazaindult a magyar küldöttség Szerdán este a prágai főpályaudvarról különvonaton hazaindult a magyar pártós kormányküldöttség, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével részt vett a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülésszakán. A delegációt — Kádár Jánost, valamint Fock Jenőt, a kormány elnökét és Péter János ktilügvminisztert — Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Lubomir Strougal miniszterelnök, Alois Indra, Josef Kempny, Peter ColoU ka, Antonin Kapek, Vasil Bilak, Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagjai, Oldrlch Svestka, Jan Fojtik, Frantisek Ondrich, Vaclac Svoboda, a CSKP KB titkárai, Bohuslav Chnoupek külügyminiszter, valamint a kormány elnökhelyettesei búcsúztatták. Ott volt Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete is. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete ülésszakának befejezése után szerdán délután a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség ellátogatott a prágai magyar nagykövetségre, és találkozott a kolónia képviselőivel. A bensőséges találkozón, ahol Vince József nagykövet üdvözölte a küldöttséget, beszélgetésre került sor időszerű politikai kérdésekről. Szerdán délután hazaérkezett a csehszlovák fővárosból Varsóba az Edward Gierek vezette lengyel párt- és kormányküldöttség. Ugyancsak szerdán délután érkezett haza Berlinbe az NDK küldöttsége. Erich Honeckernek, az NSZEP KB első titkárának, vezetésevei,