Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. JANUAR 27. Nyugalom Kairóban • Kairó (DPA, Reuter) Szerdára visszatért a nyu­galom az egyiptomi főváros­ba. A több nap óta tüntető diákok eltűntek az utcákról, s noha az Abdin-palota előtt, ahol Szadat elnök kedden a politikai szervezetek és a főiskolások mintegy ezer képviselőjével találkozott, íjiég kordont vontak a biz­tonsági erők, összetűzésre már nem került sor. Keddi beszédében Szadat általában és egészében he­lyesnek minősítette a diák­mozgalom vonalát, s az el­múlt napok zavaros fejlemé­nyeiért egyrészt a mozgal­mon belüli „elhajlókat", másrészt pedig a mozgal­mon kívüli „provokatív ele­meket" tette felelőssé. Hatá­rozottan leszögezte, hogy nem tűri el a nemzet egysé­gének megtörését, a szaka­dár tevékenységet, nem tűr meg semmi olyat, ami káro­san érintheti a honi frontot. Régi óruv tetszetősebb csomagolásban N ixon elnök magyar idő szerint szerdán hajnalban az amerikai néphez intézett 25 perces rádió- és tv­beszédében hozta nyilvánosságra azt a 3 pontos emerikai csomagtervet, amelyet az USA és a VDK ma­gas rangú képviselői között lefolyt bizalmas, s minded­dig titokban tartott megbeszéléseken terjesztett elő dr. Kissinger, elnöki főtanácsadó tavaly októberben, Párizs­ban. Az elnök elmondotta: személyes képviselője, dr. Kis­singer, először 1969. augusztus 4-én vett fel Párizsban kapcsolatot a VDK képviselőivel, és 1971. novemberéig bezárólag Kissinger 7 alkalommal találkozott Le Duc Tho­val és Xuan Thuyjel, a VDK Párizsban tárgyaló küldött­ségének vezetőjével, s az utóbbival még 5 alkalommal kü­lön is folytatott megbeszéléseket. Ami a 8 pontos csomagtervet illeti, annak változatla­nul az az amerikai elgondolás a lényege, hogy a megál­lapodástól az amerikai haderő kivonásának befejezéséig terjedő 6 hónap folyamán a saigoni rezsim ellenőrzése alatt, és a csupán fokozatosan csökkenő amerikai száraz­földi katonai jelenlét, illetve az amerikai légierő fenyege­tésének arnyékában készítsék elő a „szabad választásokat" Dél-Vietnamban, miközben a felszabadító erőket a meg­állapodással egyidejűleg életbelépő tűzszünet tehetetlen­ségre kárhoztatná. Hírügynökségek élénken kommentálják Nixon új nyolcpontos vietnami javaslatát, és megállapítják, hogy annak egyik legfontosabb belpolitikai célja — tekintettel a közelgő elnökválasztásokra — bírálóinak elhallgattatá­sa. Külpolitikailag pedig a mind közelebb kerülő pekingi útja sarkallta elsősorban: nem akar „üres kézzel" Pe­kingbe utazni. De vajon csakugyan nem üres kézzel megy, ha úgy­nevezett nyolc pontját lobogtatja a markában? Nem tud­hatjuk, Pekingnek elég-e ez is. Azt azonban már tudjuk, hogy a vietnami népnek, a VDK-nak és a DIFK-nek nem elég. A DIFK Párizsban tárgyaló delegációja „választási propagandának" minősítette és hivatalosan elutasitotta Nixon amerikai elnöknek a vietnami helyzet rendezé­sére tett legfrissebb javaslatát. A delegáció nyilatkozata megállapítja, hogy a nyolcpontos csomagtervnek nincs más célja! minthogy „megtévessze a közvéleményt", és meghosszabbítsa a vietnami háborút. Vagyis: régi áru, tetszetősebb csomagolásban. Meghosszabították a JKSZ konferenciáját # Belgrád (MTI) A JKSZ II. országos kon­ferenciáját, amelyet eredeti­leg két napra terveztek — a sok felszólalás miatt — egy nappal meghosszabbítot­ták, a tanácskozás tehát szerda helyett ma, csütörtö­kön fejeződik be. Nikola Mincsev, a mace­dón parlament elnöke felszó­lalásában elmondotta: „Ha társadalmunkban egyáltalán lehet válságról beszélni, ak­kor ez a pártban jelentke­zik. A pártnak a társada­lomban betöltött szerepéből következik, hogy ez a vál­ság kihat az egész társada­lomra. A párt fejlesztése csakis a társadalmi-gazdasá­gi és kulturális fejlesztés gyakorlatában és az önigaz­gatás realitásai között kép­zelhető el, nyílt politikai harcban."* Helsinki Joel Pekuri nagykövet, akit a finn kormány az eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezlet techni­kai előkészületeinek lebo­nyolításával bízott meg, egy lapnyilatkozatban kijelentet­te: országa kész arra. hogy az előzetes értesítéstől szá­mított négy-hat héten belül megrendezze az értekezletet. Tokió A Japánban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter a szerdai prog­ram szerint a nap nagy ré­szét Nagoyaban töltötte, ahol részt vett a prefektus villás­reggelijén. A szovjet külügy­miniszter az esti órákban visszatért Tokióba. Washington William Rogers amerikai külügyminiszter — Waldheim ENSZ-főtitkár javaslatara — szerdán fogadta GunnarJar­ringot. A svéd diplomata rö­videsen Afrikába utazik, hogy az Afrikai Egységszer­vezet megbízásából közvetítő missziót vállalt allamfőkkel is találkozzon. Rogers szer­dán arról biztosította Jar­ringot, hogy az Egyesült Ál­lamok továbbra is támogatja közvetítő tevékenységét. Róma Ütőn az etióp főváros felé, szerdán Rómába érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ osztrák főtitkára, aki talál­kozott az olasz ügyvezető kormány több tagjával, igy Moro külügyminiszterrel és Colombo kijelölt miniszter­elnökkel. Fogadta őt Leone köztársasági elnök is. Tunisz Ali Bhutto pakisztáni el­nök észak-afrikai körútja so­rán szerda délelőtt Tuniszba érkezett. Bhuttót ma, csü­törtökön „sürgős látogatásra" Kairóba várják. Valetta A máltai fővárosban szer­dán hivatalosan is megerősí­tették: Dorn Mintoff minisz­terelnök csütörtökön este vagy pénteken délelőtt Ró­mába utazik, hogy ismétel­ten találkozzék lord Carring­ton brit hadügyminiszterrel, Több árut ad az élelmiszeripar Szerdán ülést tartott az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége. Megtárgyalták az élelmezésipar 1972. évi célkitűzéseit és az ezzel kap­csolatos szakszervezeti fel­adatokat. A tervek szerint az iparág termelése 1972-ben 7 száza­lékkal nő, ezen belül 25 szá­zalékkal emelkedik a mező­gazdasági üzemek élelmi­szer-feldolgozó tevékenysége. A számítások szerint a ga­bonaipar teljes egészeben el­látja majd a szükségletet. Várhatóan takarmánygaboná­ból is növelni tudják a készleteket, és javítani az ál­latállomány ellátását, ehhez a keveréktakarmány-gyártást 13—16 százalékkal növelik. A liszttermelés nagyjából változatlan marad, míg hán­tolt rizsből 20 százalékkal többet állítanak elő, mint az elmúlt esztendőben. Az élel­mezésipar egyik fő feladata a cukortermelés bővítése, ehhez a tervek szerint 28 százalékkal növekszik a cu­korrépa termesztés, 29 szá­zalékkal pedig a cukorter­melés. A gazdasági célkitűzések megvalósításának legfonto­sabb eszközét a munkaver­seny-mozgalomban hatá­rozta meg a Központi Veze­tőség. (MTI) Olajfinomító Újvidéken, magyar segítséggel A Komáromi Kőolajipari Vállalat és az Újvidéki Kő­olajfeldolgozó Vállalat kép­viselői erre az évre is meg­újították együttműködési szerződésüket, A kút válla­lat először 1969-ben kötött üzletet. Azóta minden évben nagy mennyiségű kőolajat küldenek finomításra a ko­máromi üzembe, ahol külön­leges minőségű kenőolajokat, benzint, petróleumot, bitu­ment stb. készítenek belőle, s ezeket küldik vissza Ju­goszláviába. A feldolgozás költségeit a jugoszláv part­ner dollárral egyenlíti ki. Az üzleti kapcsolat mindkét fél számára előnyös. A komá­romi vállalat gazdaságosan kihasználja nagy teljesítmé­nyű üzemeinek szabad kapa­citását, s ezzel is növeli nye­reségét. A kapacitáshiánnyal küzdő jugoszláv cég pedig a kész termékek értékesítésé­vel juthat nagyobb bevétel­hez. A jugoszláv szakemberek sok új módszerrel, eljárással ismerkedtek meg a komá­romi üzemben. Ez késztette a jugoszláv partnert arra, hogy magyar tervek alapján létesítsen új kőolajfinomítót Újvidéken. Házügy a vízügvieknél — Nézze csak ezt az épít­kezést. Tavaly kezdtem el figyelni; tavasszal. Most meg: már szinte kész a ház. — Vannak még csodák. Persze jó lenne tudni, kik csinálják. A párbeszéd — két járó­kelő eszmecseréjé — még folytatódik a Bolyai utcán, elmenőben. Én azonban bel­jebb kerülök az elkészített, téglával, faanyaggal, cement­tel, törmelékkel rakott terü­letre. Kérdésemre egy fiatal munkás azt válaszolja: a vízügyi igazgatóság építő­részlegétől vannak itt. Ügy látszik, mert ezt a hat­lakásost most már egy ti­zenkét lakásos is követni fogja. Már kinézték, s kérték hozzá a telket is a Bercsé­nyi utcában. S már a harma­dikat is lehetne szervezni, akkora az igény. — Csak a szanálásmentes telek megszerzése nehéz — mondja beszélgetésünk má­sik résztvevője. Barna De­zső. — Egy helyen például három lakást kért a leendő házból a tulajdonos. Holott, ha átengedné, építkezhet­nénk a telekbelsőben is. AZ ELSŐ FECSKE Az Alsó­tiszavi­déki Víz­ügyi Igazgatóságnál kopogtatok további információkért. S hamarosan a vállalati szak­szervezeti tanács titkára, Kun Sándor irodájában ülök; az építkezésnek ugyanis lelke, szervezője a szakszervezet. — Vállalatunk igyekszik ugyan minél több szolgálati lakást adni dolgozóinak — mondja a magas, markáns­arcú férfi — csak hát, tud­ja hogy van ez; sok az esz­kimó, kevés a fóka. A gaz­dasági vezetők és a szak­szervezeti tanács ezért pró­bálkozott meg az új megol­dással: vízügyi társasház­építkezést szerveztünk. — Kivitelezője? — Az igazgatóság vállalta, hogy a magasépítő részlegé­vel teljes egészében felépí­ti a Bolyai utcai társasházat. S ez a segítség szinte fel­becsülhetetlen. Hisz egy tár­sasházépítést el lehet ter­vezni, csak éppen kivitelezőt nemigen találni hozzá. Olyat, aki gyorsan tető alá teremti — pláne lámpással kereshet a lakásra váró. — Mikor kezdték a mun­kát? — Tavaly februárban. Idén márciusban pedig át is adjuk, Egyébként, ha az alvállalkozó szakiparosok nem „csúsznak", szilveszte­rig beköltözhető lett volna. Ez az „első fecske" a vál­lalati segítséggel való ma­gánépítkezésben az ATIVI­ZIG-nél. Csinál-e nyarat? KÖLTSÉG ÉS KÖLCSÖN Mindenki tudja, hogy a lakásépí­tés magánerőből nagyon költséges dolog. Az, hogy a másik, a harmadik ház épí­téséhez is számítani lehet a magasépítő részlegre, rend­kívül nagy segítség. De nem minden. Az a jó, ahol a be­fizetésekben is segít — ka­matmentes kölcsönnel — a munkahelyi közösség. — 1971-ben először volt lehetőségünk ilyen alapot képezni: 200 ezer forint áll rendelkezésre — újságolja Kun Sándor. így a második építkezés­nél nemcsak azt döntötték el, kik a résztvevők, hanem pénzbeli támogatást is ad­hatnak a túlnyomórészt fia­tal házas otthonteremtőknek. De van egy probléma. Mu­tatják az OTP-től kapott nyomtatványt, s magyaráz­zák: a vállalati támogatás behatárolja a takarékpénz­tárból kapható kölcsönt. Elő­fordulhat így olyan eset, — hogy éppen, mert a vál­lalat „jó" a dolgozójához — „rosszat" tesz vele: emiatt nem kaphat 95 ezer forint­nál több hitelt az OTP-től. — Az a véleményünk, hogy ez nem helyénvaló. Ha azt akarjuk, hogy az így nemkölcsönözhető pénz mi­att ne essenek el családok, fiatal párok a mielőbbi la­kásépítéstől, változtatni kel­lene a szemléleten. — Hogyan? — Ügy, hogy a vállalati kamatmentes segítség ne Rendelet a hitelképtelen téeszekről A Magyar Közlöny 6. szá­ma közli a pénzügyminiszter rendeletét, amely a hitelkép­telen mezőgazdasági tsz-ek­nek nyújtott tanácsi óvadék­ró és annak feltételeiről in­tézkedik. A rendelet arra ösztönzi az átmenetileg hitel­képtelen szövetkezeteket, hogy kellő időben tegyenek hatékony intézkedéseket pénzügyi egyensúlyuk helyre­allitásara, s ugyanakkor a tanácsok számára is előírja, hogy segítségnyújtást a tsz­ek megfelelő intézkedései­hez kössék. A Magyar Nemzeti Bank a hitelképtelennek nyilvání­tott tsz-eknek hitelt csak akkor adhat, ha a várható veszteség vagy alaphiány teljes összegének megfelelő óvadékot helyeznek letétbe. Ilyen fedezetet a szövetkezet megyei, illetve a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottságá­tól kérhet, s a tsz-közgyü­lésnek kell döntenie arról, hogy elfogadja-e az óvadék­nyújtás feltételeit. A tanács végrehajtó bizottsága ugyan­is óvadékot csak akkor ad­hat, ha a közgyűlés határo­zatot hoz a többi között ar­ról, hogy a szövetkezet el­nökének, függetlenített el­nökhelyettesének és más ve­zetőinek személyes jövedel­méből a 80 százalék, fejlesz­tési alaphiány esetén pedig 75 százalék feletti részt visz­szatartja. Ettől a végrehajtó bizottság csak akkor tekint­het el, ha a vezetők a vesz­teség és alaphiány keletke­zésében vétlenek. A végre­hajtó bizottság azt is köte­les előírni, hogy a szövetke­zet hajtsa végre a szükséges gazdasági és szervezési in­tézkedeseket, számolja fel az alaptevékenységen kívüli veszteséges tevékenységét, s állítson le minden olyan fo­lyamatban levő beruházást, amelyhez saját erőforrások felhasználására is szüksé" van. A végrehajtó bizottság feltetelként szabhatja a gaz­dálkodásnál nélkülözhető eszközök értékesítését, to­vábbá azt, hogy a közgyű­lés rendelje el a termésszer­kezet módosítását, s szükség szerint változtassa meg a termelőszövetkezet munka­díjazási rendjét. redukálja a pénzintézmény által nyújtható kölcsön ösz­szegét. Megfon­tolandó véle­mény. Azért is, mert a munkahelyi kölcsönzés úgy sem megy magas összegekig. A tava­lyi 200 ezerből esetleg 20—20 ezer forintot adhatnak egy­egy családnak. Neveket mondanak, akik visszaléptek a Bercsényi ut­cában tervbevett építkezés­től anyagiak híján. S van­nak mások is hasonlóan ne­héz helyzetben. Pénzt előteremteni nem könnyű. Ezt vallja a fiatal Mihály Sándor gépkocsive­zető is, akinek felesége is itt dolgozik. — A szülők segítsége nél­kül nem menne a dolog. Amit mi gyűjtögettünk, meg amit ők adnak, körülbelül 80 ezer forint lesz. — Két gyermek kell is a családba — vélekedik, ami­kor arról kérdezem, igény­be veszik-e a 60 ezer forin­tos szociálpolitikai kedvez­ményt, a születendő utódok „előlegét". S mint mondja, számítanának a vállalati se­gélyre is. Telekvásárlásra, tervezésre már letéve a 10 ezer forint a vállalati pán­célszekrénybe. — Halló, Anya! Jöjjön már föl egy kicsit — hívják Fábián Józsefnét a portáról. Magyarázatot is kapok: ő mindenkit édesapámnak szólít, ezért jár ki neki ez a titulus. Kedves néni jön be, ide­jövet felvilágosítóm ő volt. Egy négy, illetve az unokát is számítva, öttagú család „pénzügyminisztere". — Néha elgondolkoztam: hogy tudnak ezek vagy azok „annyit" spórolni. Hát, csak az első ezresekig nehéz, aztán már jobban megy a „mindent rakjunk, lesz hol laknunk". ö kezeli a pénzt, együtt vannak a fiatalokkal és minden mellékest megragad­nak. — Vasárnap is elvállaltam a telefonügyeletet, az is 14 forint óránként. Az ATIVIZIG szép példát mutat a többi intézménynek, vállalatnak is. Érdemes mindenütt vizsgálni az ilyen lehetőségeket. Így azt is, hogy több intézmény lakás­építő kooperációjára miként kerülhetne sor. Érdemes és szükséges egyengetni a ma­gánépítkezések útját, növel­ni az esélyt a mielőbbi ott­honteremtéshez, hisz ez nemcsak a kis családok, de a „nagy család" tervében is így szerepel. Simái Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom