Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

SZOHTOYT. 1972. JANUÁR 22. 3 Szabad a pálya Rend a Nagykörúton Ritka pillanat Szegeden: mindenütt működnek a közleke­C isi lámpák. Azok is, amelyeket az utóbbi időben oly sok­szor nem lehetett rábírni, hogy dirigálják a forgalmat a Nagykörút és Petőfi Sándor sugárút sarkán. Erre alapos okuk volt, mert egy gázcső törcse miatt a gáz beszivárgott alkatrészeikbe, s így használatuk veszélyessé vált. A hibát kijavították, s ismét rend van a forgalmas kereszteződésben A közlekedés idei programja A szállítási dolgozók köz­társaság téri székházában pénteken a múlt évi munka tapasztalatairól és az idei feladatokról tárgyalt a Köz­lekedési és Szállítási Dolgo­zqlc Szakszervezetének Köz­ponti Vezetősége. Dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi mi­niszter értékelte az ágazat múlt évi munkáját és is­mertette az 1972. évi terve­ket. Többek között elmon­dotta, hogy tavaly a közle­kedési vállalatok 4 százalék­kal több utast, s 7 százalék­kal több árut szállítottak, mint az előző évben. Az idén a közlekedési kon­cepciónak megfelelően avas­úti áruszállítás mérsékelten, a közúti árufuvarozás pedig továbbra is nagyobb ütem­ben, mintegy 9 százalékkal emelkedik. Hasonló a hely­zet a személyszállításban is, mert vasúton az utasforga­lom némi csökkenésével, a közúti közlekedesben pedig 5 százalékos növekedéssel számolnak. Az útépítés üte­mével összhangban az idén újabb településeket kapcsol­nak be az országos autóbusz­hálózatba. Üj járművek beál­lításával pedig javítják az utazási körülményeket, a munkás- és tanulójáratokon. A tanácsi közlekedési válla­latok az utasok számának 2 százalékos növekedésére szá­mítanak. Ezen belül a villa­mosközlekedésben várható­an 2—2.5 százalékkal csök­ken, az autóbusz-közlekedés­ben pedig 4,5—5 százalékkal emelkedik az utasforgalom. A közhasználatú közúti köz­lekedés eszközfejlesztési le­hetőségei korlátozottabbak, mint az előző évben. Ezért a tervbe vett fejlődést el­sősorban a kapacitás jobb kihasználásával, a belső tar­talékok kiaknázásával, tehát intenzívebb gazdálkodással kell megalapozni. a halállal Pár napja, hogy a fa­gyó vizek veszedelmei­ről írtunk. Most újból ezt kell tennünk, hogy megint óvjunk, figyel­meztessünk, mert azóta is többen kacérkodtak a halállal. A szegedi vízi rendőrőrstől az életek óvásáért tegnap, késő este jöttek a szerkesz­tősegbe, tényeket mond­va a pénteki történé­sekről. a Tisza jeges sodrásában. A vízi rendőrőrs „vet­te le" az ezer veszély­lyel fenyegető, zajló Ti­száról a közúti híd kör­nyékén J. L. Révai ut­cában, és H. A. Oskola utcában lakó általános iskolai tanulókat. Egye­temista, aztán egy vál­lalati dolgozó is jégtáb­lát „lovagolt". Ha mindannyiuk esetében nem lép közbe a rend­őrség, tan tragédia is bekövetkezik. Amikor hidegebb volt, több fel­nőtt nem a komppal, hanem a jégen át pró­bált átjutni a Tiszán Tavaly Mindszentnél eppen ezért híilt meg egy ember. A jegesedé,- íagyo fo­lyó- és állóvizek min­dig szerencsétlenség okai lehetnek. Ezért megint a szülőkhöz szó­lunk: ismertessék gye­rekeikkel a jég veszé­lyeit. Csak helyeselni lehetne, ha az általá­nos és a középiskolás tanulóknak osztályfőnö­ki órán is felhívnák fi­gyelmüket a jeges vizek „halálos ölelésére". A felnőtteknek pedig — akiket illet — szintén szól a „vigyázz!" fi­gyelmeztetés. Az idén eddig még nem szedett halálos áldozatot a jeges víz. Kerüljük el a bajt. raj­tunk múlik. Vigyáz­zunk! M. S. A gépkocsiállomány gyors fejlődése miatt nagy felada­tok hárulnak az autójavító iparra. Ezért az idei terv az Autófenntartó Ipari Tröszt javító kapacitásának 7 szá­zalékos emelését irányozza elő, s ezenbelül a karban­tartásban 12 százalékos nö­vekedést keli elérni. Sok gondot okoz még a pótalkat­részellátás, s a jelzések sze­rint az idén sem lesz sok­kal jobb a helyzet, mint ta­valy. Az alkatrészforgalom egyszerűsítése érdekében eb­ben az évben nagy változá­sokat tervez az Autóker. Szétválasztják az alkatrészek nagy- és kiskereskedelmét. Dr. Csanádi György el­mondotta, hogy az idén és a következő években is rend­kívül nagy feladatot jelent a városi, s elsősorban a bu­dapesti közlekedés fejleszté­se. Végezetül dr. Csanádi György sírról tájékoztatta a központi vezetőségi ülés rész­vevőit, hogy a SZOT-tal és a Belügyminisztériummal kö­zösen számos intézkedést ké­szítenek elő a közúti közle­kedés biztonságának növelé­se érdekében, a baleseteket előidéző okok csökkentésére. Többek között sor kerül a KRESZ bizonyos változtatá­sára. átalakítására, és besség korlátozására A tanácskozáson Mátyási Árpád, a szakszervezet tit­kára ismertette azokat a te­endőket. amelyekkel a szak­szervezeti bizottságok segít­hetik a vállalatok idei fel­adatainak teljesítését. A társadalmi méretű boldogulás ná­lunk nemcsak azért lehetséges, mert tág horizontú békében élünk, ha­nem mert tisztességes munkásrendszert hoztunk létre. Igaz, sokat küszködtünk, vi­tatkoztunk, de végülis eljutottunk egy olyan magaslatra, ahonnan nézve már egy kicsit szégyelljük a múltat, az ügyetlen­ségekkel is terhes tegnapot. Pedig inkább büszkeséget érezhetnénk. Ezer veszélyen és buktatón át értük el, hogy szívesen jönnek hozzánk külföldi turisták, a nyu­gati üzleti körök túljegyezték államköl­csönünket, kiváló szakmunkásaink pedig 4000—5000 forintos keresetről beszélnek ország-világ hallatára a tévében. Olykor, ha kicsit jobban csináltuk, el-elszaladt ugyan velünk a ló, de a mindent megújí­tani és helyrehozni képes igyekezettel visszatértünk a rendes kerékvágásba. Rengeteg tapasztalatot halmoztunk föl. Ezek most arra is jók, hogy fölhagytunk a hurráoptimizmussal, hogy soha többé ne elégedjünk meg a statisztikai szemlélettel, és ne csak az állam érdekeire ügyeljünk, hanem az egyének gondjaira is. Tudunk örülni a szocializmus áldásainak, de van időnk, türelmünk meghallgatni a szűkö­sebben élők panaszait is, hogy segíthes­sünk, ahol lehet. Mindig azt akartuk, hogy a munka és annak hatása kifejeződjék a jövedelmek­ben. Nem hiába. Vannak már olyan tu­dósok, szakértők, művészek, akik akár tíz­szer is többet keresnek, mint a ruhagyári varrónő, s ezt magától értetődőnek fogjuk föl. Azt hiszem, nyilvánvaló: nem a mun­kásokat becsüljük le ezzel, hanem az ered­ményes kutatás, szervezés és újítás anya­gi elismerésevei éppen erősíteni igyek­szünk a munkáshatalmat. A gondolkodó típusú emberek azt mondják, ebben nincs is kivetnivaló, a szocializmus alapelvé­nek érvényesítése nem sérti a dolgozók igazságérzetét. Csak ott van a hiba, ami­kor látják, hogy itt is, ott is „pofára" oszt­ják el a pénzeket, amikor felesleges ad­minisztrátorok, kifürkészhetetlen feladatú őgyelgők zsebelik be valamilyen uton­módon mások szellemi és fizikai erőfeszí­téseinek gyümölcsét. Hát még azok meny­nyit tesznek el, akik saját számlára üzle­telnek! S az a pimaszság, amikor a tolvaj kiált fogdmeget, tehát amikor a havi negyvenezret gyanús eszközökkel össze­harácsoló „menő fej" lármázik, hogy „az állam emelje föl az 1800 forintos fizetése­ket". Ugye elég világos, mire megy ki az ef­fajta bolondbeszéd? Arra, hogy elterelje a figyelmet a zavarosban halászok üzelmei­ről. Arra, hogy a gyári szalagok mellett görnyedők, a hőségben, fagyos hidegben, vagy gyötrelmes éjszakai műszakokban dolgozó százezrek szemében jó fiúkká vál­janak, ugyanakkor lehetőleg minél többen a kommunistákat tegyék felelőssé a föllel­hető összes bajokért. Hát ezt a célzatos szemforgatást kellene nyilvánvalóvá ten­ni mindenki számára. Azt volna érdemes beleplántálni a köztudatba, hogy csak a tisztességes boldogulás előtt szabad a pá­lya. csak azok kaphatnak zöld utat az anyagi javak szerzéséhez, akik adni is tudnak a „nagv kalapba", a mások mun­kájára legyintők. a törvényekre fittyet hányó újgazdagok pedig azért létezhetnek, mert még nem elég intenzív és természe­tes a társadalmi ellenőrzés. Szeretném érthetően kifejezni magamat. Nem értek egyet azzal a mostanában elég gyakori szöveggel, „hogy miért mérgeljük­hecceljük a kisembert 50—90 ezer forintos kirakati bundákkal?" Vegye meg, akinek van rávalója, vagy annyira túlteng benne az úrhatnámság, hogy nem tud meglenni nélküle. Nem ez az lényeges probléma, hiszen aki tiszta úton jut hozzá az átla­gosnál jóval nagyobb jövedelemhez, an­nak is el kell valahogy költenie, tekintve, hogy nálunk — hála forradalmunk győ­zelmének! — nem lehet se földet, se gyá­rat, se bérpalotát vásárolni. S ráadá-ul: ugyan milyen szocializmus az olyan, ahol csak tömegcikkeket árulnak, vagyis hiá­nyoznak a különleges ízléseknek is meg­felelő holmik! A pártnak és a kormány­nak nem az a gondja, hogy |ki mekkora autóval megy a dolga után, hanem az, hogy a lakosság többségének szerény, am mind jobban növekvő igénveit messzeme­nően ki tudjuk eléeíteni. „Dupla fizetése­ket, és kész" — halljuk a kategorikus „jó tanácsot". Persze, ilvet csak közgazdasá­gilag teljesen laikusok mondhatnak, akik­halvány fogalmuk sincs, melyek az élet­színvonal-javítás föltételei. A pénz önma­gában semmi. Attól, hogy álcár háromszor annyit kap belőle minden honoolgár. még egyetlen méterrel sem lesz több szövet, egyetlen kilóval sem szaporodik a borjú­hús Magyarországon. Ha a kibocsátott pénzmennyiség mögött nincs megfelelő árufedezet, menthetei len ül infláció kezdő­dik. Ez akaratunktól független törvény­szerűség, s olvan egyszerű, mint a kétszer­kettő. S kinek lenne ió? A fölszabadulás utáni hónapok meggyőzően tanúsítják, hogy a dolgozóknak semmiképpen. Ha nem is magasak nálunk az átlag­keresetek, az állandó és rendszeres emel­kedéshez nem fér kétség. Az életkörülmé­nyek állandó javítása a célunk, minden anyagi és szellemi kapacitás csupán esz­köz ennek eléréséhez. S örömmel írom le: ma már bizony elég sok munkáscsaládot meg kell látogatnia például az újságíró­nak, ha dokumentálni akarja, hoev külön­féle okok miatt élnek még közöttünk szű­kölködők is. N°m okvetlenül azért szem­beszökő a jómód, mert magas a családfő keresete, hanem azért, mert legtöbb he­lyen ketten-hárman is d«l"óznak, és „ösz­szevemek" néha 4000—7000 forintot is. Leginkább ezért van. hogv a lakások ál­talában szénen bútorozottak. és az OTP­kölcsönök révén a háztartást is fokoza­tosan gépesítik. A korlátlan munkalehető­ség — valljuk be — „megfizethetetlen" eh"-— a mi szocializmusunkban. : éppen azért, mert társadalmi mé­r retekben már túl vagyunk az „egy­szer jóllakni" nyomorúságos igé­nyeken, nem szabadna belenvueodni, hogy még ma is inkább az egyenlősdi érvénye­sül a bérezésben. Kényelmességi, vagy népszerűségi okok miatt még a kiemelke­dőbb vezetők sem érvényesítik erélyesen a munka szerinti elosztás elvét. Pedig ez a lezserség kétségkívül rontja az alkotóked­vet, fékezi a többre, jobbra törekvők len­dületét. Azoknak kedvez, akik a „kis meló, nagy steksz" nézetnek nyitnak sza­bad pályát, s akik ezzel, sajnos, még ma­napság is szereznek bizonyos népszerű­séget. Azt mondják, ilyen az emberi termé­szet. Alig hinném. Inkább arról van szó, hogy ebben az ügyben még nem sikerült mindenkit meggyőznünk az igazságróL F. NAGY ISTVÁN Magyar-román árucsere a se­ís. A barátság és kölcsönös megértés szellemében lefoly­tatott tárgyalások eredmé­nyeként pénteken Bukarest­ben aláírták a Magyar Nép­köztársaság és a Román Szocialista Népköztársaság 1972. évi árucsere-forgalmi jegyzökönyvét. A jegyzőkönyv további nö­vekedést irányoz elő a két ország árucsere-forgalmá­ban. Az árulisták szerint a magyar szállításokban sze­Magyar-szovjet felsőoktatási egyezmény Pénteken a Művelődésügyi Minisztérium és a Szovjet­unió felsőfokú és középfokú szakoktatási minisztériuma között két évre szóló megál­lapodást írtak alá. Az egyezmény értelmében az idén nyáron 31 magyar fel­sőoktatási intézmény 70 cso­portban együttvéve 1200 diá­kot küld a Szovjetunió hat­van egyetemére és főiskolá­jára, nyári szakmai gyakor­latra. A következő évben ugyancsak 1200 magyar diák végezheti nyári gyakorlatát a Szovjetunióban. Mindkét nyáron ugyanilyen számban érkeznek szovjet egyetemi és főiskolai hallgatók hazánk­ba szakmai, termelési gya­korlatra. A cserékre általá­ban május l-e és szeptem­ber l-e között kerül sor, s a gyakorlat időtartama álta­lában 3—4 hét. repelnek egyebek között: szerszámgépek, kohászati, élelmiszeripari és vegyipari gépek és berendezések, tim­földgyári berendezések, fényforrásgyártó gépsorok, elektronikus csövek, külön­féle mérő- és ellenőrző­műszerek, orvosi műszerek és röntgenkészülékek, autó­buszok, garázsberendezések, hengereltacél, alumínium félgyártmányok, növényvédő szerek, tűzálló téglák, pa­mutszövet, gyógyszerek, fo­gyasztási cikkek és más áruk. A román részről előirány­zott szállítások között szere­pelnek fém- és famegmun­káló szerszámgépek, kőolaj­ipari berendezések, trakto­rok, mezőgazdasági gépek, vasúti tehervagonok, teher­gépkocsik, kis haszongépjár­művek, terepjáró személy­gépkocsik, marónátron, am­móniákszóda, karbid, aktív korom, szintetikus alkoholok és egyéb vegyipari termé­kek, só, fenyő- és bükk­fűrészáru, építési anyagok, bútor, fogyasztási és más árucikkek­Küldöttségünk hazaérkezett Moszkvából Pénteken, tegnap hazaérke­zett Moszkvából az a párt­munkás-küldöttség, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak meghívására Pullai Ár­pádnak. az MSZMP KB tit­kárának vezetésével januar 19—21. között látogatást telt a szovjet fővárosban. A kül­döttség tagja volt Jakab Sándor, az MSZMP KB tag­ja, a KB párt- és tömegszer­vezetek osztályának vezetője és Nagy Tibor, a KB osztály­vezető-helyettese. A delegáció eszmecserét folytatott a párt- és tömeg­szervezeti munka tapasztal­tairól a szovjet testvérpárt Központi Bizottságának párt­ás tömegszervezeti osztályán, látogatást tett az SZKP KB pártfőiskoláján. A küldőt'sé­get január 20-án fogadta I. V. Kapitonov, az SZKP KB titkára. A szívélyes, baráti légkörben folytatott megbe­szélésen részt vett Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom