Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

SZOMBAT. I97L DECEMBER fS, 11 Milyen gazdag Magyarország ? A

megszökött, naponta ismétlődő, újejonságértékében ÍB némileg megkopott napihürtípus, a jól ismert igealakokra rímel: felépült, üzembe helyezték, átadták rendeltetésének ... E hírek öszszegezett eredményét, amelyet a fejlődés fogalmával körvonalazhatunk a legvalósághűbben, alapjában véve mindnyájan Játjuk, érzékeljük, tapasztaljuk az új lakótelep utcájn sétálva, az új automata gépsor mellett dolgozva. Ezúttal az említett napi hírek mozaikjaiból összeálló képet megkíséreljük árnyulatdúsabban és — a statisztika kalauzolásával -- pontosabban fölvázolni. A kérdés ugyanis, amelyre választ fogalmazunk, így hangzik: milyen gazdag Magyarország? Hozzávetőleges értelmezésben már sokszor, sokféle válasz hangzott el erre a kérdésre; ilyen például az a közismert adat, hogy Magyarországon a? egy főre jutó nemzeti jövedelem mintegy 800 dollár, s hogy országunk a nemzetek fejlődési mezőnyében nagyjából a közepes helyet foglalja el. Ez re- most már összehasonlító becsléssel — azt jelenti, hogy a világ lakosainak mintegy a negyede-ötöde nálunk gazdagabb, fejlettebb országban, háromnegyede-négyötöde pedig a miénknél szegényesebb körülmények közepette ólKérdésünkre azonban, immár a? általános körvonalrajznál ppntpsabb felelet is megfogalmazható, a statisztikusok ugyanis leltárt készítettek országunk javairól, számokban fejezve ki hazánk nemzeti vagyonát, Mielőtt mindnyájunk közös otthonának e sokatmondó, izgalmas vagyoni leltáráról tudósítanánk, megjegyezzük, hpgy a nemzeti vagyon fogalmáról, számítási módszereiről a szakemberek véleménye is eltérő. A Statisztikai Hivatal összegezése végül te az ország vagyonát a felhalmozott javak, a legfontosabb természeti erőforrások, és a háztartások tulajdonában levő értékek mérlegében határozta meg. A nemzeti vagyon tételeit kimutatták úgynevezett bruttó, valamint nettó — tehát értékcsökkentéssel mérsékelt — értékben is. E sajátos nemzeti főkönyv soknubás számai önmagukban természetesen keveset mondanak a közgazdaság szakkérdéseiben avatatlanok számára. Ezért mindenekelőtt olyan kalandozásra invitáljuk az olvasót, amely összehasonlítható, tehát mindnyájunk számára érthető, érzékelhető tényekkel szemlélteti nemzeti vagyonunkat. Nos, a legfontosabb ilyen tény arról ad hírt, hogy tíz esztendő alatt az ország nemzeti vagyona 30 százalékkal nőtt. Jóllehet, ez az emelkedés mérsékeltebb a termelés tízesztendős bővülésénél, de a különbség abból származik, hegy a nemzeti vagyonnak hozzávetőleg 40 százalékát adó föld, erdő és ásványi vagyon tíz év alatt természetesen nem változhatott Figyelemre méltó az úgynevezett felhalmozott eszközök állóeszközök, befejezetlen beruházások és készletek -re változása; itt az ütem azonos a termelés emelkedésével, az arány tehát, a közismert beruházási gondok ellenére sem nőtt. Jelentős viszont, és az ország korszerűsítési Irányzatait sűrítve fejezi ki, hogy tíz esztendő alatt a nemzeti vagyon „gépek és berendezések" tétele csaknem megkétszereződött, 90 százalékkal bővült. Közben számottevően gyarapodtak, gazdagodtak a háztartások is; a lakosság birtokában levő, úgynevezett tartós készletek — ruházati cikkek, háztartási felszerelések, jármüvek, kultúrcikkek stb, — értéke 60 százalékkal emelkedett. Ha ezt az arányt ,a lakosság összes fogyasztásával hasonlítjuk össze, kitűnik, hogy az úgynevezett tartós készletnövekedés gyorabb ütemű volt tíz év alatt, mint az összes fogyasztás emelkedése, ami köznapira fordítva azt jelenti, hogy bevételeinkből mind többet költöttünk a puszta megélhetésen túl, a korszerű életformát képviselő javak vásárlására. A nemzeti vagyon számoszlopai sajátos nyelven tudósítanak a társadalom állapotáról, más szóval: értékeink tulajdonformák szerinti megoszlásáról is. A vizsgálat időpontjában Magyarország teljes vagyonának 64 százaléka volt össztársadalmi tulajdonban, 17 százalék a szövetkezetek közös javainak értéke és a lakosság személyi tulajdona a teljes vagyon 19 százalékát tette ki. Időzzünk még az iménti sor utolsó tételénél: a személyi tulajdon — tehát a családok, a háztartások — javainak bemutatásánál. Azt mondtuk, a tartós háztartási készletek értéke tíz év alatt 60 százalékkal növekedett, s most, a részletekről szólva, hozzátehetjük: a háztartások teljes vagyoni helyzete — tehát a tartós készletek, a készpénz és a betétállomány, levonva ez utóbbiból a személyi hiteltartozásokat — még kedvszőbb változásokat jelez, a növekedés tízéves aránya ugyanis ilyen módon 90 százalék. Tovább vizsgálva az árnyalatokat, kitűnik, hogy a háztartások birtokában levő tiszta vagyon 29,6 százalékát képviselik a ruházati cikkek, 37,7 százalékát a háztartáti felszerelések, 9,2 százalékát a jármüvek, 15,7 százalékát a kultúreikkek, és 7,8 százalékát egyéb javak Átlagban egy háztartásra 1970-ben hozzávetőleg 40 ezer forintnyi érték jutott. A

nemzeti vagyon mérlege, mint említettük, tartalmazza a gépek é* az épületek, az erdők, a földek és a bányák összegezett statisztikáját is, de a jó gazda forint részletességű számvetése, a soksok részletadat szövevényével, Inkább a szakértők, semmint a gazdagodásban érdekelt közvélemény számára jelent sokat. Ezért is emeltük ki az adatok bozótjából azokat a tényeket, amelyek voltaképpen a legfontosabhról, fejlődésünk céljáról, értelméről re mindnyájunk gyarapodásáról tudósítanak, Tábori András Honnan ered a Simor-kódex? A török hódoltság másfél évszázada alatt teljésen eb pusztult a Komárom megyei Epöl község, s helyette úiat építettek, Égy epöli ember azonban azokból az időkből értékes nyelvemléket mentett meg az utókornak: a Simor-koctezet, A kódexet 1848-ban Simor János esztergomi prímási titkár ajándékozta a magyar pemzetj banknak, múzeumnak, és róla nevezték el. Simor még bajngi plébános korában Bajna fiókegyházában, Epölöp kapta egy parasztembertől. Egy, a (Szent Ferenerend magyarországi történetéről szóló könyv így emlékezik meg az eseményről: „Mivel Epöly falu nem mészsze e6ik ó-Budától, azt következtethetjük, hogy e códex valamikor az ó-budai ferenezrendi kolostoré volt, s annak romjai közül a JfIX. század elején került az epölyi földműves kezébe .,," Mátyás Ferenc: Ne legenda Lehullt á hó, fehér virága nyílik a? utcán meg a rét ölén, mintha a margarét virágozna, egy halott mályva remeg a szélben, süt a nap, § akárha latnál madarat zuhanni a fagyos faágról, — szívedre koppan örömöd karácsony est szimbólumából. Ó, te óriássá nőtt bizalom, emeld föl az emberiséget, idézd elé a békességet, hpgy a karáespny ne legenda legyen csak és ha egy süket zenészünket, tán Beethovent megyünk a templomba hallgatni Ünnepedep. hát tegyen anpyi hitünk, reményünk legalább, hogy jó jön s okul a világ múltjából s amit tőled kérnek: hitetlenek és keresztényelv, ne kelljen mindig megtagadni, — szép karácsonyod tudjon adni az istenekből emberséget. Gaidqg Erzsi: Fehér karácsony Havgzlk, havazik ,.. Meg sem áll tavaszig Tán a? egész világ Hó atett aluszik. Hó atett aíüszik, pilláját se nyitja, hő alatt alusaik kertünkben a Wafa Álmában barkát bent; (csupa fehér bársony,..) Azt htezi tavasz van, S m van a karácsony Itt van s karácsony. Most nyílik virága: Hócsiltegot bontott minden bokor ága. Ünnepel a tél Isi felöltözött szépen Kint sétál az utcán ünnepi fehérben. Szeretsz? *- igen. Nagyon? re— Nagyon. Mennyire szeretsz? -re Nagyon szeretlek— Mennyire nagyon? >= Szerettek. re- Mondjál valami szépet! Dédelgess! re? Szeretlek. « ütálates vagy! -re Szeretlek. re. Szebben mondjad! Mintha írnád. Mintha verset írnál, -re Szeretlek. re. Csak egy szó? Más nem jut eszedbe? •re Mit mondjak még? — Valami szépet... Nagyon-nagyon szépet. A csillagokról. Meg a tengerről is .,. Végtelen víz, végtelen ég, érzések. Te írsz verseket! Vagy nem? Mással íratod, titokban? mm Szeretlek. — Szerettek, szeretlek... El is higgyem? Hét év után? Hét évet öregedtem. őszültem, ráncosodtam, csúnyuttam... y •re Tudod, hogy nagyon szeretlek. — Hallgatsz. Folyton hallgatsz. Miért nem beszélsz? Simogass; hangokkal, szavakkal, mondatokkal. Beszélj! Halljam, hogy itt vagy, igazán itt vagy! Hogv nem vagyok egyedül, Félek egyedül lenni. Mondd, hogy szeretsz! — Szeretlek. — Mondd, hogy nagyon! — Nagyon szerettek. -re Mondd, hogy mennyire! — öszíntén-lgazán-teljes-szívből. — Annyira? — Ennyire, — Mondd, mit tennél értem? -re Mindent, — Ha látnál vízbe esni, utánam ugranál? — Igen. — Akkor is, ha nem tudnál úszni? —re Tudok úszni, — De ha nem tudnál. — De tudok — Nem érdekel! Az érdekel, menynyire szeretsz. — Megmondtam már. — Mit mondtál? — Hogy szeretlek. Csakugyan? Mondtad? — Mondtam— Igazán, őszintén? Nem csak azért, mert kértem? Papp La fos: Párbeszéd -re Nem. — Olyan furcsa... Nem furcsa? Hogy még mindig együtt vagyunk. Hét év után. S még mindig azt mondod, hogy szeretsz. — Ezért igaz. — Ugye, nem bántál meg semmit? -re Nem bántam meg semmit. — Mit jelentek én neked? — Jő együtt lenni. ' — Csak így? Hát ez nem sok. — A legtöbb! Más minden csak Szó. Ékes szó, pompás beszéd. Cifra csillogás.,, Szavakat akarsz? Dolgozok. Nem keveset, nem magamért. Minek annyit beszélni! — De beszélj! Félek, ha hallgatsz. Ha nem holtom a hangod Félek, hogy nem vagy Itt. Hát mégis szeretsz? — Szeretlek. — Holnap is? — Mindig, — Amíg csak meg nem halunk? — Amíg csak meg nem halunk — Ha alszol, akkor is szeretsz? — Akkor is, — Almodban is nekem mondod, hogy szeretsz? re- Igen, Azt hiszem. Ha veled álmodok, igen. re- S ha nem velem álmodsz? Akkor kinek mondod? — Nem mondom senkinek. — És kivel álmodsz, ha nem velem? — Nem álmodok senkivel. Alszom, hogy pihenjek. Hogy reggel jól ébredjek. Frissen, pihenten, — De azért ugye, néha egy kicsit álmodsz is? Egy egészen kicsitUgye, álmodsz egy kicsit vetem? — igen, Álmodok veled. — És mit álmodsz? Olyankor, ha velem álmodsz. — Nem tudom. Mindenfélét. Egyszer ezt, máskor azt. — Mégis, mit? I— Azt álmodtam, hogy ültél ORV hintán és repültél előre-hátra, előrehátra. Hosszú hajad volt akkor, hoszszú, szőke hajad, és lobogott, mint a nevetésed. Azt álmodtam, hogy nevettél, gyöngyözőn, boldogan, és szálltál, mind sebesebben. Lobogott a hajad, meg a ruhád, mintha szárnyad lett volna, és szálltál, mind feljebb... feljebb,., — Jaj, ne mondd, egész beleszédültem I — Egyszer meg.,. csak álltál előttem mozdulatlanul, és fehéren, tisztán ragyogott a nap. Egészen átsütött a ruhádon is, Opálosan áttetszett a bőrödön a sok-sok ér a növekvő fényijén ; keringett bennük a rubinpagyogású vér, s látszottak hullámzó izmaid, emelkedő-süllyedő bordáid, zene volt. ritmus, ahogy lélegeztél., ? -re Hallgass már... férfifantazial Folyton csak vetkőztetnék az embert. — S a^t te, egyszer azt ls álmodtam, hogy nem vagy; én sem voltam mar több, csak egy bizonytalan mozdulat, csorba gondolat, valami félbeszakadt sóhaj, ki nem mondható, rebbenő vágy.,. Mégis összesodródtunk valamiképp, és szólnunk sem Ital lett egymáshoz, tudtuk, mi vagyunk ,,. — Szeretsz? — S mintha egv különös gépben lettünk volna együtt, egymásba keveredve .,, nem két test, két saját törvényei szerint szervezett világ .. S mégis, akkor hiányoztál. Az hiányzott, hogv te te légy, más, mint én. — Szeretsz? — Nem szólhattam hozzád, ég te sem hozzám... És fájt. hogy nem csúfolhatlak és nem veszekedhetek veled, nem hallom, hogy szidsz, hogy mérgelődsz és nyűgös vagy és szeszélyes... Azt álmodtam, hogy szeretlek. — Szeretsz? — Igen. — Nagyon? — Nagyon. — Miért szeretsz? — Csak. Nem tudom... Egymás mellett és egymás ellen ,.. Micsoda buta-keserves bújócskázó*, véget nem érő kergetőzés! Szeretem... galamb két. szita között. Jöttem is, nem is, hoztam js, nem i» adtam is. nem tevőit is, nem is. — Hogy fúj odakint a szél! Sokat dolgoztál ma? Reggel biztosan esni fog. — Igen, az idő Te is szeretsz? — Ha a rádió azt mondja, ,borús idő, néhány helyen futó eső. akkor itt mindig esik Idegesek vagyunk. Biztosan a hegyek miatt: van ez. Igen, «z(vem, nagyon szeretlek. Holnap hétfő van. Aludjunk. Jó éjt.. — Jó éjt. szívem. Egy évvel ezelőtt szétverték a für. dőszobánk falát. Tönkretették a kádat, leverték a csempét, mert, hogy a szomszédban füstöl a kályha, rossz a kémény. Tiltakoztam, pöröltem, nem akartam engedni, de hát mit tehet egy lakó a hózkezglőség teljes felvonult hadaj elten? — Nem kell ijedezni —, mondta Stiber szaktárs. — Semmiség az egész. Két csempét kimozdítunk, visszatesszük, nyoma sem lesz. A két csempéből tizenhét lett, a falban a vízcső kilyukadt, a lakásban Niagara zuhogott ^ koszos, hideg Niagara —. a kéményseprők bevonultak, a kőművesek kivonultak, a vízvezeték-szerelő el pem jött, Estére fürdőszobánk olyan volt. mintha II. Szulejmán hadai látogattak volna me,g. — Nem kell csüggedni, egy héten belül visszajövünk, es mindent helyrehozunk — ígérte Stiber elvtárs, és eltűnt, vele együtt eltűntek a szakemberek, csak a fal helyén tátongó lyuk maradt a hibás vízvezeték, a kosz és a rossz kémény Fehér Klára : Váratlan fordulat Pe aztán nyár jött, nyáron meleg van, virágillat, érik a barack, nyáron az ember nem érzi olyan tragédiának a koszos falat és a lyukas kéményt. De eljött az ősz, eljött a fűtési idény. A szomszédék begyújtottak a kályhába, és most már nem csak a szomszéd lakást árasztotta el a füst és a széngáz, hanem a nyitott kéményen át hozzánk is ömlik, dől a kénköves bűz, fulladással fenyeget, robbanással fenyeget, beomlápsaJ ég főleg idegösszeomlással fenyeget. Most már én hívtam fel a házkezelöséget, tajtékozva és dühöngve. Nem fognak jelentkezni — mondta rezignáltán a házmesterné. aki már sok vihart, és sok falbontást megért. És íme, még nem is válaszolhattam pesszimista házmewternőnUnek, amikor csengett, a telefon. — Itt Stiber.,. talán emlékezni tetszik rám. a hrtzke/előségtől. En voltam az, aki tavaly télen a falbontást ... — Hogy em lékszem-e? De még mennyire... — Akkor talán meg tetszik engedni, hogy most felmenjek önökhöz. re- Hogy megengedem-e? Követelem. Rohanjon. Várom. Addig nem is megyek be a szerkesztőségbe, ömlik a füst és korom. — Bocsánat,., itt valami félreértéé lesz. — Miféle félreértés? — Én ugyanis., tudniillik, már nem dolgozom a házkezelőségnél... az ügv fél éve nem rám tartozik . .. én egv egészen más ügyben szeretném felkeresni önt. min( régi jó ismerőst . .. megkérni, hogv egy nagy sérelmemet tegye ki az újságba... a h érkezel őség ugyanis ott. ahol én tekom...