Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

1© SZOMBAT, 1971. DECEMBER 78. SÁTÁNJÁRÁS MrlegeaO radlőfnunkások Kezembe akadt egv térkép, tizenkilencben nyomták. Szeged városa azon még Atokhúzáig tart. Vagy ott kezdődik, ha a másik oldalról nézzük. Gócsér és a Papok erdeje között bekarikáztak egy foltot rajta. Följebb esik Kutyabontnál is, Rókabögyösnél is. Átlósan ráírták vastag betűkkel, hogy Sátánjárás. Szép kis egyházközség. A Papok erdeje alatt mindjárt a sátánok járnak?. Az hamar kiderül, hogy vallási áhítat ebbe a névadásba nem keveredhetett, mert a papok is parasztok voltak Sok Pap nevezetű együtt, erdők között. Ki is vannak Írva a tanyák sorába. Pap ez, Pap az. De a Sátánjárásban nincsen egv sátán se kiírva. „Csúcsnévileg.. Mit tehet ez ellen a mai ember. A térképcsináló talán azokról tudott csak. akiktől a város várhatott valamit. A kapástanyák csak a számokat kapták: 561, 342, 752, meg a többi. Szegény, nevetlen, ágrólszakadt, Atokverte apró kis ördögök lehettek ezek a sátánok a nyomorúság póklábán. — Voltak a fenét! Volt azoknak földjük akkora, umerre itt körülnéz, mind az övék volt Csakhogy csúfnévlleg voltak Satán.vok. Mert harácsoltak. Így lő bakot az ember íróasztal mellől. — Az a tanya az Imréé volt, a másik meg, a bokorban, a Kiskezü Jóskáé. Beljebb meg u Malmos lakott. Annyi volt Itt a Sétány. hogy csúfnévrül se lehetett megkülönböztetni őket. Akinek kisebb volt a keze, az Kiskezű lett, a Malmosnak meg malma volt. A papok közt is volt vörös Pap ls. Ezekkel a sátánokkal akkor nekem sok dolgom nincsen. De ahol gazdag ember volt, ott szegénynek is kellett lennie. Mi lett azokkal? A két határra szolgáló szőlőtábla közepén núdtetejes kis tanya áll. Régi a ház, de a lakója nem sokat tud a régiekről. Kelebiáról jöttek ide Mészárosék. összesen hétezerbe került a kis ház. 800 négyszögöllel. Az. ember bejár u városra, mert nem birja a nehéz szőlőmunkát. Az asszony a nagyüzem kapása. — Ahogy megkeressük a pénzt, úgy el ls megy. Nem kerülget annyira bennünket a szerencse, hogy kihúzna innen bennünket. Bálint József a másik tanya lakója. — Én egyáltalán nem panaszkodom. de házra mi se gyűjtünk Keressen az ember azért, hogy éljen, ne azért, hogy új háza legyen. Kérdezem őt is a sátánokról. — Sok mit nem tudok róluk. Jó gazdának mondta magái az egyik, íucser volt mégis. Kinevették a szegény embert, ha végrehajtó ment hozzá. Nézd, a kódus, nem tud fizetni! A végén aztán oda is elment a végrehajtó. ' A tűz mellett Szőlőkarókkal etetett nagy tűz körül akadok el bóklószás közben, mert eszembe jutott, hogy a sátánt mégis a tűznél kellene keresni. Alinak, ülnek, guggolnak az emberek a tüz mellett, I odatartják a kezüket, aztán dör' zsölgetik. Minden második sort kihuzigálják a széleláthatatlan szőlőtáblában. Hideg munka télen, azért rakták a tüzet. — Itt még most is az ördög dolgozik, kérem. Tíz éve telepitettük a szőlőt. Úgy. hogy modern legyen. Kordonyosan. Ahogy ez termőre fordult, azonnal eszébe jutott valakinek, hogy ilyen kicsi traktort pedig nem gyártunk többet, aki ide belefér. Most utat csinálunk a nagy traktornak. Nem ismeri a parasztot, aki azt mondja, hogy nem politizál. Meghányjuk-vetjük a régi világ dolgát, de egyre terelgetnek a mába. Az ötvenéves Dobó Géza tud legtöbbet amazokról, mondja is, de ilyen helyeken megáll, hogy mit szólok hozzá: — Lakott itt jó is, rossz is, szegény is, gazdag ls. De most se jut mindenki egyenest a mennyországba! Ügy teszek, mintha nem hallanám. Folytatja más. — Nem mindenki dolgozik ennyit, mégis megél. — Aki tud is dolgozni, meg szeret is, az megél. Ámbár, van, aki kevesebbel is megelégszik. Az igény viszi mindig az embert. — Kinek milyen a beosztása, attól függ. Jó beosztás, jó pénz, kevés munka. — Messziről nézik a világot — vetem én közbe. Erre meg ők tesznek úgy, mintha nem hallanák. — Mindenki hajt, hogy elkerülje a másikat. Legyen szép háza, kocsija. De van olyan is, akit úgy tesznek ki a kocsmábul, hogy nyúlik a rongy rajta. Ilyen a világ. Ki jár nagy lovon ? Visszaszól megint az emlékezet a sátánokhoz. — Ki voltak aranyozva a lányai. de ki ls macerálta, aki hozzájuk mert szólni. Nem is köszönt annak, akin érzett a szegényszag. — Idefigyeljen! — egy kucsmás derék emberre kell most odafigyelnem. Se nem ül, se nem guggol, állva melegszik, ennélfogva fölnéznek rá. — Idefigyeljen! Hagyja maga a sétányokat. Azokkal nekem sok dolgom nincsen. Megtanultuk, hogy Sétánynak Sátány a fia. ahhoz tartottuk magunkat. Elhiheti, hogy egy csöpp vérem se húz hozzájuk, de a mostaniakhoz se. Azt mondja meg, a szegény ember gyerekéből hogy lehet sátány! — Nem értem. — Ha nem akarja. Miért nem értük el mi még most se azt az időt, hogy föl ne vetne valakit az örvény. Most is van olyan, hogy nem köszön annak, akin érzik a szegényszag. Mert olyan magas lóra találtuk fölültetni, hogy elszédült bele. De nem érzi ám, hogy szédül. Azt hiszi, úgy van jól. Tudja maga, milyen jólesik az a munkásembernek, ha odamegy hozzá valaki, akár újságíró, akár nem, és megkérdezi, hogyan eszi a fene a szegény embert? Ha csak annyit kérdez, hogy mén a munka, lehet-e benne keresni, már elég. Csakhogy a mi embereink közül egyiknek-másiknak összenőtt a szája. Elfelejtette, hogy együtt voltunk szegények. Nem akarok én ezzel senki becsületes embert megsérteni, csak úgy mondtam. — Ezt így akárki mondhatja. Kl jár nagy lovon? A lentiek, vagy a föntiek? — Annyira még nem ismerjük egymást, hogy én neveket is mondjak. A kisebbek inkább. Huzatos széket melegítő pici írnokocskák. Horváth Dezső MINDIG A CSILLAGOT LÁTJÁK;;: Három papucs a küszöb előtt. — Csak a nővérem udvarlója jöhet be cipővel — mondja a tíz év körüli kislány. — Meg maga is, ha jól letörli. Tisztaság, rend Pedig hetente egyszer takarítanak, szombaton, amikor anyuka is, a nagylány is szabad. Anyuka az imént kelt fel, ebédet melegít. — Éjszakás voltam, elnézést. Még jó lenne aludni, de nappal nem bírok. Agika most jött meg a suliból. Tényleg, te kislány, nem volt semmi baj? A „te kislány" a vállat vonogatja. Idegen előtt nem bocsátkozik tárgyalásba. — A néni előtt mondhatod. Biztos neki is van ilyen imposztor gyereke. Talán rá ls ér megnézni a leckét. Nem úgy, mint én... — sóhajt egyet. — Napi két óra utazás, plusz váltott műszak. Alig tudom őket ellenőrizni. Még szerencse, hogy olyan jó gyerekek. mert én két műszakban vagyok, ő meg háromban. Persze minden könnyebb lenne, ha be tudnánk költözni Szegedre. Soha semmire nincs időnk. Ügy nőnek fel a gyerekek, hogy alig vesszük észre. A kapuzörrenésre mérges kutya ugrik a mórahalml családi ház elé. „Nincsenek itthon!" — szól ki a szomszédasszony, de aztán megnyugtat: az asszonyka hamarosan érkezik. Fehér füstöt bodorftanak a kémények, szürkül. Fel-le sétálok a ház előtt. A rolók leengedve: reggel volt még, mikor elmentek, sötét, mire jönnek. Babakocsival érkezik a fiatalasszony, beszélget a kicsivel, de az igen álmos, alig-alig „felel" babanyelven. Kapkodás. Befűt a cserépkályhába. Gyorsan odateszi a tejet. A kicsi fiú mór nyafog. Enne. Aludna. Leveri a lábast — pedig nem NEM CÍM, RANG: NAGYKÖZSÉG Olykor azt mondjuk: a rangok ideje lejárt. Ilyenkor üres címekre gondolunk, nagyképű és semmitmondó frázisokra, melyeknek valaha ugyan az érdem vetette meg alapját, de a cím túlnőtt a századokon, fölénőtt önmagának, tünete letüegy kóros világnak A cím és rang azonban nem ugyanaz, ha könnyen össze is téveszthetők. A rang élő, eleven funkciókkal jár. Egy kis földrajz Nagyközségek. Kettő közülük a járásban különös érdeklődésre tarthat számot. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak a térképét elővenni. Dorozsma Szeged tőszomszédságában van. Kistelek pedig távol minden várostól. A földrajzi elhelyezkedés sok mindent meghatároz. Ezek szerint a két közsegnek, az új rang e két tulajdonosának külön utakon kellene járnia. Vajon így van-e ez? Dorozsma és Szeged közigazgatási határa éri egymást. Tízpercenként indulnak buszok, villamosok, húsz perc alatt el lehet jutni egyik helyről a másikra. A két település között nem a határ az akadály — annak csatornáján kis híd ível át —, hanem a vasúti sorompó, amely a rendszeresen arrajárók szerint többször van lent, mint fent. A tolatások miatt. Dehát a sorompót időnként mégiscsak felhúzzák. Kistelek jóval messzebb van. Félúton Szeged és Kiskunfélegyháza közült, u nemzetközi főútvonal, az E—5-ös mentén, harmino kilométerre Szegedtől. Érinti a Budapest—Szeged vasúti főútvonal is. Am a gyorsvonatok a lakók nagy bánatára évek óta már csak átrobognak az állomáson. Nem állnak meg. Két nagyközség. Az egyik egy város közvetlen szomszédja, a megyeszékhelyé, a másik a tanyavilág közepén van, távol a városoktól. Nagyobb ellentét földrajzilag aligha volna elképzelhető egy kis tájegységen belül. Különbségeket vér az ember, eltéréseket a célokban, életmódban és sok minden másban, A hasonlóságok Mégis, inkább az egyező vonásokra ismer rá először a kívülálló. Dorozsmán tízezren, Kisteleken 8,5 ezren laknak. Nem nagy a különbség. És a munkalehetőségekben is sok a hasonlóság. Dorozsmán 1500-an dolgoznak helyben, több mint négyezren Szegedre járnak. Kisteleken kétezerötszázan helyben, kétezren máshol (főként Szegeden) vállul(Folj'tatás a 9. oldalon.) A KlstrívHi romra reszleie elég, hogy vendég van, még ez a kalamajka is! Aztán megkapja a kakaót, és fél hatkor már alszik is. Reggel negyed ötkor keltik ... — Ma a későbbi busszal jöttünk, vásároltam. Máskor fél négyre itthon vagyok — mentegetődzlk, és gyorsan krumplipucoláshoz kezd. A férje a téeszben dolgozik, jön hamarosan, vacsora kell. Kötényt kérek, meg kést — a nyelvünk is pörög, nemcsak a kezünk szaporázza. Száz év fáradtsága — Nem tudom, meddig bírom. Mert mire itthon végzek, mindig tíz óra van. És négykor kelek. Mire beérek — a gyári bölcsiben van Pityuka, viszem őt is —— már fáradt vagyok. Már? Mindig. Még nem vagyok harminc, de a csontjaimban száz év fáradságát érzem. Mondtam az uramnak: te, ha még egy gyerek volna, itthon maradnék a 600 forintosra. Igaz, így 1500—1600-at is kapok, de hát élet ez? Nem tudom, mások hogyan bírják. Nekem túl nehéz. Tévé? Olvasás? Aludni, aludni szeretne. — Fiatalok vagyunk? Hogy szerettünk beszélgetni, mit gon,Kerülik" egymást Ebéd után leül varrni. 'Egy szövetruhát öltöget. De én kezébe képzelem valamennyit, a fogason lógón kabátokat, a gyermekruhákat, a konyha szép kis kockás zefír térítőit. Keveset keres és akinek lánya van, ügyelnie kell az öltöztetésükre. — Fáj a kezem. Nagyon kiszáradt, egész nap a vizes konzerves üvegeket fogdosom. — A férje? — Az meg délutános. A két busz kerüli egymást valahol félúton — én megyek, ő Jön. Hát azért van néha Jobb beosztás is, Bejárók a buszpályaudvarok dolunk az életről, a világ dolgairól, szerelemről. Most alig jár már a szó. Én fáradt .vagyok, ő fáradt. Szomorú ragozás. — Az élet eltelik, s még alig voltunk fiatalok. Mondtam már, akár albérletbe is bemennék a városba, ö is kaphatna ott munkát. Mi csak lakunk, de nem élünk itt. „Csak a csillagokat látom Mórahalmon" — mondtam. Hajnalban is, este is. Megy a kártya a vonaton. „Az anyád, de jól jár a lap ma neked!" — szól egy rekedt hang. Néhányan felriadnak és morogva fordulnak: bóbiskol a legtöbbje. Mennyi szürke arc! Ráncaikba, kemény vonásaikba fáradtság ivódott. Fiatal lányok sutyorognak. „Csérregnek a csibék, új fiú a láthatáron!" — nevetnek össze a férfiak. Füst, cigaretta cigaretta után. Harc az idővel j — Ma késik a gőzös. Nem lesz idő egy íéldecire a restiben — krákog valaki. Órájukat nézik. Örök harc az idővel. Oda és vissza. Gyárkapu. Állomás. Otthoni kiskapu. És fordítva. Behatárolt idő. Behatárolt életek. — A fiammal együtt járunk, most kevésbé unalmas. 0 megy a gimibe, én meg a Kenderbe. Ne nevessen ki, megváltoztam azóta, ö tanul a vonaton, én meg olvasni szoktam, elmaradtam a kártyásoktól. Laci hozza nekem a könyveket, meg is beszéljük, mit olűastunk. Azóta szinte áldom a bejárást: másképp, hogy lenne időm olvasni? Otthon már megint csak a dolog a ház körül. De azért, tudja, téli reggeleken nehéz felkelni, esőben, sárban nekiindulni az állomáshoz. Tizedik éve — és alig bírom megszokni. Na. jó napot, nekünk most sietnünk kell. mert pontosan kezd a brigád ... Reggel fél hat. Ok már nem álmosak. A bejárók. Szőke Mária í