Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1971. DECEMBER 16. Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ülést tartott. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tájékoztatót adott az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban, a Guineai Köztársaságban és a Kongói Népi Köztársaság­ban tett hivatalos baráti látogatásának eredményeiről és tapasztalatairól. Az Elnöki Tanács a tájékoztatót tudomásul vette. Az Elnöki Tanács a Hazafias Népfront Országos Taná­csa Elnökségének javaslatára a Csongrád megyei 15. számú és a Hajdú-Bihar megyei 7. számú választókerületben — az elhalálozás miatt megüresedett képviselői helyek betöl­tésére — új képviselőválasztást 1972. március 12-re tűz­te ki. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott a to­vábbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlékról. Az Elnöki Tanács megtárgyalta és elfogadta a mező­gazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. tör­vény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényerejű rendeletet. A továbbiakban az Elnöki Tanács törvényerejű rende­letet fogadott el a fogyasztási, értékesítő és beszerző szö­vetkezetekről. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt. Az Elnöki Tanács most el­fogadott törvényerejű rende­lete szerint az öregségi nyug­díjra jogosultság megszerzé­se után munkában töltött évekre továbbdolgozásra ösz­tönző nyugdíjpótlékot'* lehet megállapítani. Az Elnöki Ta­nács felhatalmazása alap­ján a kormány rendelettel szabályozta a jogosultak kö­rét, a jogosultság feltétele­it és a pótlék mértékét. Esze­rint: a továbbdolgozásra ösz­tönző nyugdíjpótlékra a munkaviszonyban és a kis­ipari szövetkezetben dolgo­zók jogosultak, amennyiben a nyugdíjjogosultság meg­szerzése után továbbdolgoz­nak és nyugdíjukat nem ve­szik igénybe. A fizikai mun­kakörökben továbbdolgozók­nak az általános szabályok szerint megállapításra kerülő nyugdíja a további munká­ban töltött évek után éven­ként 7 százalékkal, az egyéb munkakörökben dolgozók nyugdíja pedig évenként 3 százalékkal emelkedik. Az 1972. január 1-ét meg­előzően munkában töltött időre az ösztönző nyugdíj­pótlék mértéke fizikai mun­kakörökben az öregségi nyugdíj három-három, egyéb munkakörökben pedig egy­egy százaiéira. Az öregségi és rokkantsá­gi nyugdíjasok nyugdíjuk fo­lyósításának korlátozása nél­kül eddig általában évi 6000 forintot kereshettek. Az új szabályozás szerint a jövő­ben egy naptári év alatt ál­talában 840 órát dolgozhat­nak, s erre az időre minden nyugdíjas a végzett munká­nak megfelelő munkabét kaphat. Szociális megfonto­lásból azok, akiknek a nyug­díja a havi 700 forintot nem haladja meg, a nyugdíj fo­lyósítása mellett az egész évben korlátozás nélkül vál­lalhatnak munkát. Az új sza­bályozás 1972. január 1-én lép hatályba. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetekről szóló tör­vény továbbfejlesztését két lényeges körülmény tette szükségessé. A most alkotott törvényerejű rendelet egy­részt az egységes szövetke­zeti törvény valamennyi szö­vetkezetre irányadó közös szabályaival a termelőszö­vetkezeti jogszabályokat is összhangba hozza, másrészt a termelőszövetkezeti tör­vény alkalmazásának ta­pasztalatai alapján egyes gyakorlati kérdéseket is ren­dez. Az egységes szövetkezeti törvény egyes rendelkezései­nek beépítése fenntartja a termelőszövetkezeti jogi sza­bályozás önálló alkalmazha­tóságát. A teljes körű ága­zati szabályozás rendszeré­nek fenntartása mellett azonban — a termelőszövet­kezti jogszabályokban nem szabályozott kérdésekben — az egységes szövetkezeti tör­vényt és végrehajtási rende­letét kell alkalmazni. A törvényerejű rendelet a bevált mezőgazdasági szak­szövetkezeti forma tartóssá­gát juttatja kifejezésre az­által, hogy a szakszövetke­zeti forma alapvető, jól be­vált rendelkezéseit törvény­szintre emeli. A szakszövet­kezeti szabályoknak a terme­lőszövetkezeti jogszabályok­ba való beépítésével ezen szövetkezetekben könnyebbé válik a jogalkalmazás. Az 1972. január 1. napján hatályba lépő törvényerejű rendelet — többek között — módosítja az alapszabály jó­váhagyásának, a tagsági vi­szony létesítésének és meg­szüntetésének szabályait, a közgyűlés hatáskörét; a fe­gyelmi, a kártérítési és a tag­sági vitás ügyekkel kapcso­latos hatásköri szabályokat. Továbbfejleszti a tag és a termelőszövetkezet vagyoni kapcsolatait; kiegészíti és módosítja a tsz-ek státuskér­déseit rendező szabályokat (egyesülés, szétválás stb/), intézményesíti az átalaku­lást és a kiválást; módosítja a tsz-ek állami törvényessé­gi felügyeletének gyakorlá­sára vonatkozó rendelkezé­seket. A fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetekről alkotott törvényerejű rende­let egyebek között rendezi a lakás- és takarékszövetkeze­tek érdekképviseletét. A jogszabály lehetővé teszi az állampolgárok számára a többszörös tagságot is, te­hát egyidőben valaki több hasonló formájú szövetkezet­nek lehet a tagja. Ugyanak­kor a törvényerejű rendelet elősegíti több más, most-ki­bontakozó szövetkezeti for­mának — elsősorban a mun­kás fogyasztási és az iskolai fogyasztási szövetkezeteknek — a fejlődését is. Villamosított vasútvonal Tegnap ünnepélyesen megnyitották és átadták a for­galomnak a korszerűsített, villamosított Budapest Nyugati pályaudvar—Vác—Szob vasútvonalat. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság közlekedésügyi miniszterei által vezetett küldöttségek délelőtt fél 10-kor találkoztak Sturovo közös határállomáson. Dr. Stefan Sutka, Csehszlovákia közleke­désügyi minisztere Sturovo közös állomáson átvágta a vo­nalon kifeszített csehszlovák nemzetiszínű szalagot, és megnyitotta a Sturovo—Szob közötti villamosított vonalat. Az ünnepség Szobon folytatódott. A magyar és a csehszlovák himnusz elhangzása után Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára mondott ünnepi megnyitót, majd Patai András, a MÁV-vezérigazgatóság tervgazdálkodási, műszaki-fejlesztési és munkaügyi osz­tályvezető-helyettese adott jelentést a vonal villamosítá­sáról. Ezután dr. Stefan Sutka csehszlovák közlekedésügyi miniszter tartott ünnepi beszédet, majd dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter méltatta a villamosított vpnal jelentőségét. P H w * 1§!f hi ti?fi . Egyetlen kifogás Körül házak magasodnak. Azok sem nyúlnak ugyan az égig, de magasan fölé emel­kednek, fölső emeletük már részévé válik a környező ég­boltnak, melyet szinte elta­karnak a kis földszintes épü­letek előL Az alacsony épü­let üvegajtaján tábla: tarjá­ni 2. barakkóvoda. A másik, palatetős, hosszúra nyúló földszintes épület falán üveg­táblák villognak színesen: kirakatok. A tető fölött, va­lahol hátul pedig falak emelkednek magasan. A da­ruk gémje már a tizedik emelet körül nyújtózkodik. Üvege­zett ajtó nyílik­csukódik. A folyosón kőpadló, fönt de­koratív álmennyezet. A ve­zetőnő szobája. Ács Zoltán­ná. Nemrég még a szőregi óvodában dolgozott. Ez no­vember 1-én nyílt meg, szinte még újszülött: A 2. barakk­óvoda — ahogy az ajtón füg­gő tábla hirdeti. Szóval ba­rakk. V Vezet körül az asszony, aki úgy mondja: 127 a mi gye­rekünk, 15 vendéggyerek. Mert ők tizenöten január­ban az újonnan nyíló óvo­dába kerülnek. A termek: — Ök a nagycsoportosok — mutat körbe. Kis, összecsuk­ható heverőkön alusszák dél­utáni álmukat. — Éppen ébredeznek — mondja. Az ajtónyitásra itt is, ott is mozdulnak a gyerekek, már minden arc az ajtó felé figyel: ki lehet ez az ide­gen? Hátha a papa jött ér­tem? Tágas a terem. Kellemesen meleg, hatalmas ablakokon ömlik be a borús ég épüle­tektől takart maradék fénye. Kedves a bútorzat és szinte ben, nagy hivatástudattal és hivatás­szeretettel kell dolgozni. Az interpelláció lehetősége elősegí­ti közérdekű ügyek meggyorsítását, a fejlődés menetében születő ellent­mondások időbeni észlelését és leküz­dését. a körültekintő tervezést és az állandó informáltságot Ezt féltették többen, amikor a városi tanács szer­vezeti és működési szabályzatába be­került az új forma, az írásos bejelen­tés. S lám: éppen az ellenkezője tel­jesedett be. ahogyan ezt a közélet demokratizmusa rreg is követeli. Ha a tanácstagnak nem kell kilincsel­ni a hivatalban — arra is van taná­csi törvény, hogy a közérdekű ügyek­ben soron kivül kell fogadni őket —, energiáját nem „kijárásokra" kell fordítani, jóval eredményesebb lesz a választók között végzett politikai munkája. Figyelmét nem kell elap­róznia. átgondoltabban, mélyebben foglalkozhat súlvos várospolitikai problémákkal: választói körében na­gyobb figyelmet szentelhet ezek is­mertetésére. magyarázására, az ezek­re érkező észrevételek összegyűjté­sire és hasznosítására. Nem csupa öröm ez még, és nem csupa tökéletesség, hiszen az új mód­szernek is gyakorlat kell, mégpedig kölcsönös gyakorlat. Az első jelek azonban ígéretesek. Legtöbbet ígér az alaposság, amit az interpellációs kérdések vizsgálatánál a „hivatal" már most is tanúsított; s a tanács­tagok szintén bizonyítottak. Ezt az alapősságot viszont mindenkitől meg kell követelni. Mit érne az inter­pellációk egész rendszere, ha elfogad­na a tanács és annak apparátusa magyarázkodásokat vagy ferdítése­ket? Arra is volt példa ugyanis, hogy a tényeket hazudtoló „felvilágosítást" adott az egyik vállalat főmérnöke, s ha a tanács illetékes osztályának munkatársai nem végezték volna el a szükséges ellenőrzést, bizony soro­zatos fölsülés lett volna az eredmény. Másrészt — semmi okunk és szándé­kunk ugyan kioktatni a közérdekért társadalmi igyekezetből fáradozó ta­nácstagokat — meg kell jegyezni: az interpelláció jelentőségét annak tár­gya adja meg. A tanács igen komoly testület, az ott elhangzó interpellá­ció legyen tehát valóban odatartozó! Egyelőre kísért ugyanis az a veszélv. hogy az interpellálás viszonylag ké­nyelmes módszere mindenre gyógy­írnak tetszik. A kerületi hivatalok, vagy az arra rendelt vállalatok ille­tékességét kár lenne megkerülni, hozzájuk tartozó ügyeket nem célsze­rű felsőbb fórumra vinni. Ha egy ut­cában nem ég három villanykörte; ha betemetőjlött valahol a csatorna; ha nem takarítják rendesen valame­lyik utcában az átjárókat — az nem interpellációs téma a városi tanács­ban. hanem egyszerű technikai kér­dés, aminek elintézésére más appa­rátus illetékes. É3 nemcsak a tanács­ban, hanem mindenütt meg kell már szoknunk, hogv van egy sereg válla­lat, intézmény. szolgáltató üzem amelynek kötelességei vannak: amelynek dolgait maga-magának kell szervezni és rendben tartani. Ha te­hát róluk van szó, ott velük szemben célszerű fellépni. Az idén újjáválasztott tanácsok te­vékenységében — az új tanácstör­vény és az annak elvi alapjain nyug­vó szervezeti és működési szabály­zat eredményeképpen — egyre több a demokratizmus szélesedését szol­gáló elem. Az interpelláció rendsze­re ugyan nem nevezhető újnak — becsületének, rangjának emelése, ha­tékonyságának biztosítása azonban megérdemli a közvélemény figyelmét is. Mert újdonsága a tartalmi meg­újhodásban van. SZ. SIMON ISTVÁN megdöbbentő a tiszta vilá­gosság, ami elönti a termet. Aztán sorra vesszük a kö­zépső- és a kiscsoportot, ök már uzsonnáznak. Egyszerre hangzik fel a köszönés az asztalok mellőL A konyha: itt melegítik az ételt a két villanytűzhelyen. — Jó lenne, ha a gedói is­kola helyett a tarjámtól kaphatnánk" az ételt, mert így későn jön a tízórai, nincs meg az ebédig a két és fél­három óra. A vezetőnő szinte mente­getődzik: — Egyelőre csak részben van meg a felszere­lés. Januárra volt tervezve a megnyitás, de gyorsan ha­ladt az építkezés, két hónap­pal előbb adták át az épü­letet. Még csak a legszüksé­gesebbek vannak meg. Pén­zünk volna, de hát a csúcs­forgalomban nem lehet vá­sároliii. És a dekorációval is gondban vagyunk. Szeret­nénk, ha művészi igénye is lenne, a szegedi festőket sze­retnénk megkérni, segitse­nek. Aztán a mosdókat mutat­ja. A nagyoké magasan van, az építők nem akarták lej­jebb szerelni. A kicsikét már lejjebb . tette a Hungária Vállalat vízvezeték-szerelő szocialista brigádja. A heve­verők tartója is rövidre si­került. Az Ingatlankezelő Vállalat asztalos szocialista brigádja segítette ki őket a bajból. Mikor visszafelé megyünk, a folyosó már zsibongóvá változik, felébredtek a na­gyok. Csak nehogy megsér­tődjön, hiszen ÁBC-áruház a neve. Alig néhány napja nyílt meg, új, újabb, mint Tar­ján maga. A Csillag téren van, vezetője Barta Imre. — A tanács kérte a válla­latot, hogy nyissunk itt egy üzletet. Két hónap alatt ké­szült el. Még a megnyitás előtt tíz perccel együtt ge­reblyéztünk az igazgató elv­társsal. Látja, máris van bő­ven vevőnk. Úgy számoljuk, hogy a havi forgalom két­millió forint körül lesz. Igaz, ezért nyújtani is. kell vala­mit. Közel a MÉK ugyan­ilyen áruháza. Mi is felve­szünk előrendelést. Ingyeti házhoz szállítjuk a reggelire­valót. De hát ezt nem le­het rosszul csinálni. A ve­vőnek mindig és minden­képpen meg kell kapnia, amit rendel. Az áruház közepén három sorban az áruval rakott pol­cok. Jó a világítás, messzire fénylik a kirakatsor. Hátul BARAKK? a raktár, az már téglaépü­let. Tágas, csakúgy, mint az üzlet. Külön helyiség a hús­nak, két vadonatúj, hatal­mas hűtőszekrénnyel, me­lyekbe egy gombostűt is alig lehetne bepréselni. Élelmiszerrel rakott pol­cok az üzletben. Kisebb ház­tartási eszközök. A pénztár nál is gyorsan végez az em­ber. Mór sötétedik. A vízto­ronynál megáll mellettem egy Moszkvics. — Nem tud­ja, hol van az új húsbolt? Az, ami most nyílt meg? — kérdezi a falusias kinézetű asszony a kormány mellől. Húsbolt? — olyanról nem tudok. De eszembe jut a hús­sal tömött hűtőszekrény. Mu­tatom a messzire világító ab­laksort — próbálja ott! Azt hiszem, arra gondolt. Az óvo­dán táb­la hirde­ti a szót. Az áruházon szerencsére nem. Könnyűszerkezetű, acélvázas épületek. Hosszú a név, nem tűri a nyelv. Ma­radt a barakk, rossz emlé­kek, kellemetlen reminisz­cenciák ébresztőjeként. Pe­dig semmi köze ahhoz. Az óvoda meleg, világos, az áru­ház szép kirakatsora, a tá­gas hely és egyáltalán az, hogy van. Nem rossz ez. Már csak a van miatt sem. De hiszen ezt csak a szülők vagy a vásárlási gondokkal küsz­ködő háziasszonyok tudják igazán. Igaz, vannak bajok is. Az óvoda vezetőnője sorolja: — •A tervezéssel nem értek egyet. A csoportszobában ebédel, alszik a gyerek. Nincs fektető, ebédlő, a kőóvodá­ban sincs. Szerencsére külön öltözője és mosdója van a csoportoknak. Ez nagyon jó. Telefon is kellene. Az is baj, hogy a termeket nem lehet összenyitni és kevés az óvónő. Bajok, nehézségek; de hát leküzdik őket. És egyik sem az épületből fakad. Az — „ba­rakk" létére is — becsület­tel megfelel feladatának. Öröm lehet élni benne. Ta­lán még azt is megérdemel­né. hogy elmúljék róla a csúnya szó, a barakk. Hiszen hívhatnánk panelóvodának is. Igaz, kényszermegoldás. De ezúttal a kényszer nem rosszat szül. Kedves és jó színfoltja ez az üzlet és az óvoda Tarjánnak, csakúgy, mint társaik. Tisztesebb ne­vet érdemelnének. Hiszen hozzájuk lehet évekre alkal­mazkodni, mert ők is ala­kultak hozzánk. Csak a ne­vük. Talán ez az egyetlen kifogás, amely ellenük emel­hető. •izávay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom